Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-29 / 255. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Mesénkbe érkczdí Myers Rezső eivlárs Tfepnap kétnapos látogatásra megyénkbe érke­zett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára. A megyei pártbizottság székhazában Jedlicska Gyula, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a megyei Pártbizottság első titkára fogadba a megye első számú politikai és állami veztöivel együtt. Utána Jedlicska Gyula elvtárs tájékoztatást adott a megye XXVII. ÉVF„ 255. SZÁM ARA: 80 FILLER 1971. OKTOBER 29., péntek helyzetéről, majd Nyers Rezső elvtárs nagyaktivaülésen találkozott o megye párt-, gazdasági és tömegszervezeti ve­Tundeshosénah a nők TTj szakasz, pezsgő, élet- teli folyamat indult az MSZMP Központi Bizottságá­nak 1970. februári nőhatároza­tával. A politikai, állaim, tár­sadalmi szervek tömegszerve­zetek felfigyeltek a dolgozó nők helyzetére. Valamennyi munkahelyen átfogó felméré­sek kezdődtek. Megállapítot­ták: hol és milyen eszközök­kel segíthetnek megkönnyíte­ni a dolgozó nők életét. Á felmérések nyomán született intézkedési tervek már pon­tosan meghatározták a tenni­valókat. Most újabb állomáshoz ér­keztünk. Ma az ország min­den részéből dolgozó asszo­nyok, lányok seregeinek Buda­pestre, hogy részt vegyenek a nők kétnapos országos kon­ferenciáján. Meghányják-ve- tik, mit hozott a határozat óta eltelt csaknem két esztendő. Beszámolnak az eredményeik­ről, s elmondják gondjaikat, bajaikat is. A dolgozó nők országos ta­nácskozása jó alkalmat nyújt, hogy számvetést készítsünk saját házunk táján is. Sző­kébb hazánkban, Nógrád me­gyében számtalan intézkedést foganatosítottak, valamennyi fókuszában a dolgozó nő sajá­tos problémáinak, nehézségei­nek megkönnyítése áll. A szénbányászat visszafej­lesztésével párhuzamosan több új üzem települt le a me­gyében, s az új munkahelyek jelentős része nőket foglalkoz­tat. Az adat mindennél töb­bet mond: a III. ötéves terv­ben 540 új női munkahelyet létesítettünk. Sokféle eszköz, módszer kí­nálkozott, olykor nem is a leg­ideálisabb. Volt eset, hogy az új munkahelyek telepítésekor kultúrotthonokat vettünk igénybe — átmeneti megoldás­ként. S e tény már maga után vonta azt is, hogy a meg­felelő munkakörülmények biz­tosítása hosszabb-rövidebb ideig még váratott magára. A helyi összefogásnak és a központi segítségnek azonban mutatkoznak már az eredmé­nyei. A Salgótarjáni Kohásza­ti Üzemekben, o ZIM salgó­tarjáni gyárában, a bányászat területén fürdők, öltözők épül­tek. Kiderült, hogy esetenként nem is a forinton múlott a helyzet javítása, a gátló ok inkább a gondatlanság, a nemtörődömség volt. Még mindig nem kedvezőek azonban a munkakörülmények a vasútnál, különösen a ré­gebbi létesítményekben, ahol a nők foglalkoztatására még nem gondoltak. Nehezen elvi­selhető az erdészetben dolgo­zó nők helyzete is. Könnyen áttelepíthető melegedők, öltö­zők kellenének, s megoldásra vár a munkaruhával való el­látás. Akadnak üzemek, ahol hiába az akarás, a jó szán­dék, nem lehet számottevően javítani a munkakörülménye­ket addig, amíg az új üzem, vagy telephely fel nem épül. Nem kevés azoknak a mun­kahelyeknek a száma sem, ahol körültekintő munkaszer­vezéssel megszüntették a nők éjszakai műszakját. Ahol nem volt mód arra, hogy minden dolgozó nőt részesítsenek e kedvezményben, ott a gyer­meküket egyedül nevelő és nagycsaládos anyákat helyez­ték előnybe. Balassagyarmaton például az üzemekben 1300 nőnek nem kell többé éjszaka « gépe mellé állnia. Számolni kell azonban egy ellentétes tendenciával is. He­lyenként, különösen a nagy­családos nők ragaszkodnak az éjszakai műszakhoz — első­sorban a tekintélyes éjszakai pótlék miatt. Súlyos gondokkal küszkö­dünk a női szakmunkáskép­zés terén. A szakszervezeti bi­zottságok feladata, hogy hatá­sosabban szorgalmazzak a dol­gozó nők szakmai képzését. Lehetőségeink ugyanis sokkal nagyobbak, mint amit kihasz­nálunk. A pályaválasztási ta­nácsadás nagyobb népszerűsí­tésére lenne szükség — főleg a lányok körében. Egyként kí­vánja ezt a pályaválasztás előtt állók és az üzemek igé­nye. Helytelen gyakorlat az is, hogy az üzemek egy része nem a már több éve ott dol­gozó betanított munkásokat képezi át szakmunkássá, ha­nem gyárkapun kívülről hoz „kész” szakmunkásnőket. Saj­nálják a forintot a képzésre, inkább magasabb bér Ígére­tével más üzemből csábítják el a szakmunkást. Elismerés illeti a síküveggyárat, a ZIM salgótarjáni gyárát, az öblös- üveggyárat és a Salgótarjánt Kohászati Üzemeket, ahol már a kapun belüli lehetőségek kö­zött kereskednek. Reprezentatív felmérés iga­zolja, hogy a dolgozó nők mintegy negyedrésze nem vé­gezte el a nyolc osztályt. Azt jelzi ez az adat, hogy az utóbbi években elhanyagolták az általános iskolai dolgozók iskoláját, pedig alapozás nél­kül a további képzés nem sok sikerrel kecsegtet. A nőpolitikái határozat nyo­mán elkészült intézkedési ter­vek mindegyikének egyik sar­kalatos pontja volt az egyen­lő munkáért egyenlő bért el­vének érvényesítése. Általános tapasztalat volt ugyanis, hogy a nők bére mindenütt alacso­nyabb az azonos végzettségű, gyakorlatú és azonos munka­kört ellátó férfiakénál. Az aránytalanságok meg­szüntetésére mindenütt ren­dezték az alacsony keresete­ket. A szembetűnő arányta­lanságoknak vége .szakadt. Hogy ezen túl hol, milyen eredményt értek el, az rész­ben az anyagi lehetőségek, részben pedig a szemlélet függvénye. A már korábban említett gyárakon kívül je­lentős intézkedéseket hoztak a megyei tanácson. Határozat­ban rögzítették, hogy a kise­gítő állományban dolgozó nők fizetése nem lehet kevesebb az 1200 forintnál. A litkei ÁFÉSZ nődolgozói havi 350 forinttal több fizetést kapnak. A bányászatban több mint 500 nő bérét emelték, az Állami Építőipari Vállalatnál pedig 450 nődolgozó bérét toldották meg 200—300 forinttal. Az üzemek túlnyomó többsége nem kampánymunkaként te­kinti a bérkérdést. A gyermekek nevelése ma még túlnyomórészt a nők feladata, s e hivatásuk gyakorlása szabad idejük nagy részét igénybe veszi. Az 1967- ben bevezetett gyermekgondo­zási segély szinte felbecsül­hetetlen értékű intézkedés. A lehetőséget megyénkben az idei esztendőig 3800 nő vette igénybe. Érezhető már a ked­vezmény népesedéspolitikai hatása is: a segély bevezetését követően a kereső nők köré­ben a szülések száma csaknem 28 százalékkal emelkedett. Tennivalónk elsősorban az, hogy megkönnyítsük, előké­szítsük a gyermekét otthon nevelő anya visszatérését a munkába. A nőpolitikái határozat óta eltelt csaknem két esztendő nem múlt el nyomtalanul. Van hát miről számot adnia a nőkonferenciára utazó nógrá­di nőküldöttségnek... Szendi Márta U Thant levele Tüzérségi tűz a határon New Yorkiban, az ENSZ székhelyén nyilvánosságra hoz­ták azt a levelet, amelyet U Thant, a világszervezet főtit­kára október 20-án intézett Jahja Khan pakisztáni elnök­höz és Indira Gandhi indiai naiiniszterelnök-asszonyhoz. Az ENSZ főititkára e levél­ben — mint ismeretes — a két országnak felajánlotta jószol­gálatait, nehogy az India és Pakisztán közötti incidensek „katasztrófává fajuljanak”. Utalt arra. hogy súlyosbodott a helyzet a kelet-pakisztáni— indiai határon, valamint a Jammu és Kasmír közötti tűz- szüneti vonalon, ahol 1948 óta ENSZ-megfigyelők tartózkod­nak. A világszervezet főtitkára felhívta a figyelmet arra is, hogy a tűzszüneti vonal men­tén a béke fenntartásában sze­repet játszhatnak az ENSZ­megfigyelők, viszont — hang­súlyozta — India és Pakisztán többi határszakaszán „nem működik hasonló gépezet”. Számár Szén, India ENSZ- küldötte arról tájékoztatta a világszervezet közgyűlésének politikai főbizottságát, hogy az Indiába menekült kelet-pa­kisztániak száma 9,4 millióra emelkedett. Mint mondotta, a határon át naponként még mindig további 40 000 mene­kült érkezik Kelet-Bengáliából Indiába. Egy pakisztáni szóvivő köz­lése szerint az indiai tüzérség csaknem 1600 lövedéke csapó­dott be határmenti kelet-pa­kisztáni falvakba. A kétórás támadás során állítólag 64 pa­kisztáni polgári egyén — köz­tük 21 gyermek — életét vesz­tette. A szóvivő nem jelölte meg, hogy a támadásra mikor került sor. (AP) Országgyűlési küldöttségünk; Taskentben Háromezer-ötszáz kilométe­res repülőút után, csütörtökön reggel Kijevből Taskent be, Szovjet-Üzbegisztán fővárosá­ba érkezett a magyar ország­gyűlési küldöttség. Magyar, szovjet és üzbég zászlók díszítették a taskenti repülőtér főépületét, „amely éTott Szagdi Szirazsgyinov, a köztársaság legfelsőbb tanácsá­nak elnöke, Alekszandr Abda- lin, a legfelsőbb tanács el­nökhelyettese, a kormány tag­jai, köztársasági és városi tisztségviselők fogadták a magyar delegációt A magyar delegáció rövid pihenő után látogatást tett az üzbég legfelsőbb tanács el­nökségénél. Nazar Matcsanov, az elnökség elnöke hangsú­lyozta népeink barátságainak fontosságát, függetlenül a roppant távolságoktól. A kö­Otlo Winzer Székesfehérvárott zép-ázsiai köztársaságban Ma­gyarországhoz hasonló számú lakosság él, hazánk ötszörösé­nek megfelelő területen. Negyven nemzetiség képvise­lői foglalnak helyet a 452 ta­gú üzbég parlamentben, amelynek 16 állandó bizottsá­ga sokrétű munkát végez a népgazdaság és a kultúra minden területén. Apró Antal, a magyar or­szággyűlés elnöke a küldött­ség nevében megköszönte a köztársaságba való meghívást, a tervbe vett gazdag progra­mot. Tájékoztatást adott a magyar országgyűlés szerveze­ti felépítéséről, törvényalkotó tevékenységéről, beszélt nem­zetközi politikai helyzetünk­ről, külkereskedelmi kapcso­latainkról. A másfél órás megbeszélést követően delegációnk város­néző körútra indult a másfél milliós lakosú üzbég főváros­ba, amely gyors ütemben gyógyítja be a néhány év előtti súlyos földrengés ütötte sebeket. (MTI) zetőível. Az első napi program befejezésekén* felkereste a ka- rancsberényi Felszabadulási és Partizán Emlékmúzeumot, ahol dr. Molnár Pál, o megyei múzeumok igazgatója ka­lauzolta Nyers Rezső elvtársat. ülésezett a Dózsa Emlékbizottság Kállai Gyula, az MSZMP PB tagja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke vezetésével a Parlamentben összeült a Dózsa György Emlékbizottság, hogy döntsön az évfordulóval kapcsolatos kérdésekről. Képünkön: Kállai Gyula felszólal a bizottság ülésén. Bre^snyev az NDK-ba látogat Moszkvában bejelentették. Kommunista Pártja Központi hogy a Német Szocialista Bizottságának főtitkára októ- Bgvséapárt Központi Bízott- bér végén baráti látogatásra ságának meghívására Leo- a Német Demokratikus Köz- nyid Brezsnyev, a Szovjetunió társaságba utazik. (TASZSZ) I. nógrádi műszaki napok ffl liősrB^frcBiffcillciBcifoSc fe©fsö mechanizmusának kérdései Csütörtökön Salgótarjánban az SZMT székhazában ple­náris üléssel kezdődött az a kétnapos szimpózium, amit az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület és a Nehézipari Minisztérium rendezett. A tanácskozáson a bá­nyavállalatok belső mechanizmusának fejlesztési problé­máival foglalkoznak. A kőolaj-, a földgáztermelő, szénbányá­szati, bauxitkutató és -termelő, érc- és ásványkutató és -ter­melő, valamint -előkészítő művek, továbbá a földtani és bá­nyászati kutatás szakemberei tárgyalják meg a témakörrel kapcsolatos aktuális kérdéseket. A vendéglátók nevében Pothornik József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a nógrádi szénbányák igazgatója köszöntötte a megjelent vendégeket, közöttük a Német Demokratikus Köztársaság­ból, Lengyelországból, Bulgáriából, továbbá a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságból érkezett szakembereket. A hazánkban tartózkodó Ottó W Inzer, az NDK külügy­minisztere és felesége, vala­mint kiseretenek tagjai a csü­törtöki napot Fejér megyében töltötték. Társaságukban voit Marjai József külügyminisz- ter-flelyettes, dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete, és Kovács Imre, Magyarország berlini nagykö­vete is. Székesfehérvárott a megyei tanácsháza előtt dr. Tapolczai Jenő, a megyei ta­nács elnöke köszöntötte a vendégeket. A végrehajtó bi­zottság üléstermében —, ahol Kersák Ferenc, a Fejér me­gyei pártbizottság titkára és a tanács vezetői is jelen vol­tak —, dr. Tapolczai Jenő is­mertette a megye iparának és mezőgazdaságának fejlődését, kulturális életét, szociális és egészségügyi helyzetét. Schip­pert Pál, a könnyűfémmű mű­szaki igazgatója pedig elmon­dotta, hogy a fehérvári gyár- naa szoros kapcsolata van a rriannsfeldi alumíniumkombi­nát két üzemével, a hellstedti és a rackwitzi gyárakkal. Az NDK külügyminisztere és kísérete ezután megtekin­tette Székesfehérvár néhány új lakónegyedét, majd a köny- nyűfémenű két üzemébe, a présműbe és a szélesszalag- hengerrnűbe látogatott. A lá­togatás után a gyár emlék­könyvébe írt Otto Winzer. Bevezetőjében foglalkozott Pothornik József a tanácsko­zás jelentőségével. Többek között elmondotta, hogy szük­ség van a műszaki hetek meg­rendezésére. mert a tudomá­nyos-technikai forradalom céljait szolgálják és azt vi­szik előbbre egy-egy lépéssel. A későbbiekben arról szólt, hogy a bányászat gazdasági eredményeinek fokozására az új irányítási rendszer és a bevezetett gazdasági szabályo­zók pozitív hatást gyakorol­tak, mégis ma már egy-két helyen módosítást igényelnek. A gazdasági irányítási rend­szerünket állandóan tovább kell fejlesztenünk. Éppen ezért igen nagy jelentőségűnek tartja az értekezletet. A szimpózium bevezető elő­adását dr. Trethon Ferenc, egyetemi docens, a Nehézipa­ri Minisztérium Közgazdasá­gi Főosztályának vezetője tartotta. Előadásában ele­mezte at belső mechanizmus fejlesztésének fontosságát és a jelenlegi színvonal javításá­nak előfeltételeit. Részletesen foglalkozott a vezetőképes személyi állomány, a vállalati politika kialakítása, a terve­zés vállalati rendszere, a komplex információs rend­szer. a szervezési tevékeny­ség, végül a vállalati szerve­zet felülvizsgálatánál? és mó­dosításának szükségszerűsé­gével. A előadást a hallgatóság nagy érdeklődéssel követte. Különösen nagy figyelmet fordítottak az előadó fejtege­téseinek arra a részére, amelyben a vállalati negye­dik ötéves tervek tartalmi kérdéseit értékelte. A korsze­rű információs rendszerrel kapcsolatos elemzésből idéz­zük a következőket: — A korszerű információs rendszer és az elektronikus számítógép alkalmazása közé nem szabad egyenlőségjelet tenni. Ugyanez az egyenlőt­lenség érvényes az adat és az információ fogalma közé {Folytatás a 3. oldalont

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents