Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-23 / 250. szám

Százéves a Somoskőújfalu—zólyomi vasútvonal Százéves fennállását ünnepelte pénteken a Somoskőújfalu és Zólyom közötti vasútvonal megindításának alkalmából a Szlovák Állami Vasút. A Somoskőújfalui állomásról kora­beli vonaton tették meg az utat a meghívott vendégek Zó­lyomig. Mocsári Ferenc állomásfőnök, felügyelő méltatta a százéves vasútvonal jelentőségét Közel kétezren várták Zólyomban a különleges vonat megér­kezését. A pályaudvar feldíszítve magyar és csehszlovák zászlókkal, s fogadta az érkező vendégeket a zólyomi vasuta­sok fúvószenckara. A jubileumi ünnepség egyik érdekessége volt, hogy Losoncon korabeli — százéves — ruhákba öltö­zött utasok és vasutasak foglaltak helyet a kocsikban, akik a zólyomi pályaudvaron nagy taps közepette szálltak ki az öreg szerelvényből A város vasutas művelődési házában vasúttörténeti kiállí­tás nyílt, ahol bemutatják a vasútvonal fejlődését, majd Julius Soínik igazgató mondott ünnepi beszédet és kétszáz­ötven vasút?.??"’: átadták a centenáriumi évforduló alkal­mából készült emlék plakettet és diplomát Koppány György képriportja Földünk hűtőszekrénye üm asszonyok wärfak az eEnököt... Ki IGAZSÁG, hogy Nád­újfaluban, a Homokterenyé- hez tartozó tsz-üzemegység- ben, az asszonyok nélkül nem boldogulnának. Harmincötén vannak. Vegyesen fiatalab­bak, idősebbek. Kezük alatt ég a munka. Bodor Pál, az üzemegység nappali őre, a tsz-major udvarára leszórt, vagonnál is több csöveskuko- rica-kupac mellett, a- bércre tekintve — (ahol azon a na­pon az asszonyok kézzel tör­ték a termést) elismerőleg mondta: — Nincs az a gép, amelyik pótolhatná munkájukat. Nem győzik hordani a szállítók, amit naponta letörnek... Szép a kukorica, ragyognak a karnyi vastag csövek. A környékről is „csodájára” járnak. Mert ilyen szárazság­ban, mint a nyáron is, a nád­újfalui határban példa nélküli az ilyen termés. Természetes, hogy jó kedvvel takarítják be. Annyi bizonyos, mire beszá­molunk a bércen folyó kuko­rica töréséről, a termés már a tárolóban szárad. Az asz- szonyokat még a hírszolgá­lattal sem lehet megelőzni. Bodor Pali bátyánk kíséreté­ben voltunk az asszonyoknál. Míg az út tartott a bércre, az öreg mindenes, a gazdaság mindentudója, nagy szakérte­lemmel dicsérte az asszonyo­kat: — Mindig ott vannak, ahol szükség van dolgos kézre... ök gyűjtötték össze utolsó szálig a takarmányt. Olyan, hogy teát főzhetnek belőle. Annyit, hogy a télen nem kell szűkösködnie a jószág­nak. Az építkezéseken folyó munkáknak is jelentős részét ők végezték. Itt is szakérte­lemmel dolgoztak. Kétséges, hogy nélkülük meglennének-e a kőművesek. Maltert kever­tek, téglát hordtak, homokot rostáltak és minden más munkát elvégeztek, ami' nél­külözhetetlen ahhoz, hogy végül is felépüljön a ház, vagy a gazdasági épület. kint, a bércen kíss Jánosné, a brigád egyik leg­idősebb tagja fogadott. Ala­kulásától tagja a tsz-nek. Gyermekeiként becézi mun­katársait, akik a magas ku- kőricaszárban csak meg-meg- villantak. A letört csöveket lefosztották és a közökben gyűjtötték. A törők után ment a rakodóbrigád és kocsira rakta a termést. Szalagrend­szerben egymás keze alá dol­goztak. Kissné mondta: — Megszerveztük a mun­kát, hogy a leggyorsabban vé­gezzünk vele... Mutatta az egyik kocsist. Kotroczó Lukács Józsefet, aki négyszáz mázsa kukoricát szállított már a majorba. Szép derék, erős ember. Nem látszik a kora. Nem ért rá velünk szót váltani, mert az asszonyok meggyőzték. Kiss Jánosné aztán egy rövid pi­henőt rendelt el, hogy hall­gassuk meg az asszonyok vé­leményét Szeretnek dolgozni, ragasz­kodnak a tsz-hez. Az ötszáz hold szántóterületen, amin ké­zi munka szükséges, azt elvég­zik. Kotroczó Nagymatyi Fe- rencné a többiek nevében mondta, hogy nem panasz­kodnak a jövedelemre sem, ha munkát biztosítanak ré­szükre. Az utóbbival van baj. Kevés. A nyáron a 130 hold kukorica adott elfoglaltságot mert harminc holdon nem vált be a vegyszer, kapálni kellett. De mi lesz, ha nem tudnak munkát adni részük­re? Nekik egy esztendőben 150 napot kell dolgozniuk, hogy megkereshessék a havi 1000—1200 forintot, és meg­kapják a ledolgozott nap után járó háztáji földet, szabadsá­got. egyéb járandóságot, özv. Vincze Ernőné, aki a tsz-ből él, tsz-tag, panaszkodott, hogy sokuknak nem lesz meg a 150 nap. — Az elnökünk pedig nem lön felénk, hogy megbeszéi- iük vele gondjainkat... — mondta. Sajnos az elnök a nagy el­foglaltságában nem tud eljut­ni hozzájuk. Nem vétkes ö ezért mert az üzemegység ve­zetőjével mindent megtárgyal, az pedig elmondja az asszo­nyoknak. Csakhogy az asszo­nyok az elnökkel is szeretné­nek találkozni. Erre az elnök csak büszke lehet. FOGLALKOZNI kell ezek­kel a dolgos asszonyokkal, mert ha nem lesznek, a tsz-t érzékenyen érinti. Az alvi- dékről a munkáscsábítók ál­landóan ott settenkednek kö­rülöttük. felismerve bennük a jó munkaerőt. Sokan hajla­nak is a csábító szóra, és di­csekednek, hogy napi 120 fo­rintot keresnek. Jó lesz tehát a csábítókra vigyázni. Nem szabad sajnálni az asszonyok­tól az időt, hasznos felkeresni őket a munkahelyeiken is. Ezzel még az öreg, sokat ta­pasztalt Bodor Pál is nagyon egyetértett. Egészen biztos, a tsz-vezetők is... — B w­Több vasúti kocsit kér írek Javul a termelés telnek a készletterek A Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Szövetség nemrégi moszkvai közgyűlésén össze­gezték az Antarktisz komplex tanulmányozásának tervét. A jégpáncéllal borított „fehér” kontinens rendkívül fontos szerepet játszik a Föld életé­ben. Éghajlati tulajdonságai, édes vízi tartalékai, a világten­gerek szintje és élete — azok a fő kérdések, amelyek szük­ségessé és indokolttá teszik a földrész intenzív és mindenre kiható alapos kutatását, ta­nulmányozását. Az Antarktisz jege adja a világ édesvízitar- talékának 90 százalékát. E földrész felületének csupán 0,2—0,3 százaléka jégmentes. A jégréteg helyenként és időnként eléri az 1 km-es vastagságot is. A jégtömeg di­namikája, vagyis alakulása és mozgása — éppen a hatalmas .tömeg miatt — nem függ a domborzattól. Saját törvényei szerint „él”. A jégtakaró na­pi két méteres sebességgel csúszik a tenger felé, s a partokon hatalmas darabok töredeznek le róla. Földünk hűtőszekrénye azonban a ma­ga mínusz 90 fokos hőmér­sékletével kompenzálja a vesz­teségeket: újabb éss újabb adagokat fagyaszt a légkörből kicsapódó párából. Andrej Kapica, a Szovjet Tudományos Akadémia leve­lező tagja a jég alatti dombor­zatot tanulmányozta. Ameri­kai tudósok viszont a kiterje­dés határairól szereztek tu­dományos adatokat. Kiderült, hogy a jégtakarót olyan édes vízi vonal határolja, amely védi a földrészt a tel­jes befagyástól. A sok száz probléma kulcs­kérdése, hogy az Antarktisz jégtömege olvad, vagy gya­rapszik? Az antarktiszi kutatások a jó nemzetközi együttműködést példázzák. Az elkövetkező évtizedekre szóló tervet nem­rég vitatták meg és hagyták jóvá a glaciológiai koordiná­ciós tanács közgyűlésén. A terv az Egyesült Államok, Franciaország, Ausztrália és a Szovjetunió közös kutatá­sait irányozza elő. A francia és az ausztrál kutatók pél­dául ezer kilométeres kirán­dulásokat tesznek támasz­pontjukról a kontinens belse­je felé. Az amerikai és a szovjet tudósok a repülőgépes megfigyeléseket vállalták. A szovjet szakemberek ezenkí­vül több ezer kilométeres ex­pedíciót terveznek traktor von­tatta szánoszloppal a partvi­déken. Vlagyimir Kotljakov szov­jet sarkkutató véleménye sze­rint a hatalmas térségek egy­idejű kutatása és tanulmá­nyozása lehetővé teszi, hogy a világ tudósai megértsék a he­tedik földrész jégtakarója ki­alakulásának törvényszerűsé­geit. A. Maiinov A bányák munkájáról, tervteljesitéséről Laczkó Ist­vántól, a nógrádi szénbá­nyák szén termelési osztályá­nak vezetőjétől érdeklődtünk. — Kány ás-aknán, a legna­gyobb széntermelő üzemnél, a két nagy frontfejtés kifogyá­sa, az új munkahelyre tör­tént átszerelés némi kiesést okozott. Ráadásul az új szú­patak! siklói frontfejtésen a metángázkifúvás miatt, átme­netileg szüneteltetni kellett a termelést. Az aknaüzem egyébként év elejétől igen jelentős előnyre tett szert, de a most esedékes havi tervét csak 90 százalékra teljesítet­te. Az utóbbi napokban már százalék felett termel, és minden remény megvan arra, hogy hónap végére ezt a ki­esést pótolni tudja. — A mátranováki Csurgó­táróban, a bányatűz okozott sok gondot. Egy frontfejtés kiesett a termelésből, ami­nek pótlására elkészült egy új munkahely. Ezen a 40 mé­teres frontfejtésen tegnap már 16 vagon szenet termeltek. — Ménkes-akna az utóbbi napokban általában azt a szén­mennyiséget adja, amit tőle várunk. Sajnos, itt is, akár­csak Szorospatakon, erősen nö­vekedik a vagonhiány miatti készlet. Szorospatakon vál­tozatlanul túlteljesítik a napi előirányzatot. Itt jelenleg is mintegy ezer tonna szén van készleten. Az elmúlt héten az alknakötél tönkrement s ez a cseréig gondot okozott a szorospatakiaknak. Vasárnap kicserélték a kötelet, és biz­tosították a szállítás min­den feltételét. — Tiribes-aknától a lét­szám helyzetét figyelembe véve, naponta mintegy 60 va­gon szenet várunk. Az utóbbi időben már ezt a követel­ményt teljesítik is. — Sajnos, egyre gyakrabban okoz problémát a vasútikocsi- hiány. A már említett készle­tek is ezt bizonyítják. Az elmúlt vasárnap is két mű­szakban rakodtak a bányák, de ismét szaporodik a kira­kott szén. Mátranovákon teg­nap például éjjel egy órától, délelőtt 11 óráig nem volt vasúti kocsi. Kérjük a MÁV Illetékeseit, jobb vasútikocsi- ellátással segítsék erőfeszíté­seinket — fejezte be Laczkó István. A Magyar Tanácsköz'íársa­ság megdöntését követően nagyszabású pert folytattak le az, elfogott népbiztosok, a for­radalmi kormány tagjai ellen. A per 1920. végéig tartott. ■Szovjet-Oroszország kormánya ez idő alatt viszont jelentős mentőakcióba kezdete: tússzá nyilvánította azokat a magyar arisztokratákat, hivatásos tisz­teket, akiket korábban a cári hadsereg ejtett fogságba, s még szovjet területen tartóz­kodtak. Csicserin külügyi népbiztos táviratban jegyzéket küldött a magyar kormánynak — amelyben kifejtette: a szov­jet kormány hajlandó a túsz­ként visszatartott foglyokat hazaengedni, ha cserébe a ma­gyar hatóságok szabadon bo­csátják az elítélt népbiztoso­kat, a forradalomban viselt szerepükért súlyosan elítélt más kommunistákat, szocia­listákat, és hozzájárulnak ki­utazásukhoz Szovjet-Oroszor- szégba. A magyar • kormány egy ideig igyekezett kitérni az egyenes válasz elől. Bethlen István kormánya végül 1921. július 28-án Rigában a szov­jet kormány képviselőivel Ötven éve történt Kiszabadult a cserefoglyok első csoportja megállapodást írt alá, hozzá­járult, hogy a népbiztosok és más elítélt magyar forradal­márok, összesen 415-en el­hagyják az országot és Szov- jet-Oroszországba távozzanak. A népbiztosok kicserélésére 1922 februárjában került sor, de a korábban elítélt és fog­ságban tartott kommunisták első hatvan főnyi csoportja már ezt megelőzően, 1921. ok­tóber 23-án elindult a Markó utcai börtönből, illetve a Nyugati pályaudvarról Moszk­vába. Az első csoportban két ha­lálra ítélt, hét életfogytiglan- ra és tizenöt, tizenöt évi fegy- házra ítélt kommunista volt. a szobi vonat két első va­gonjának vasrácsos kocsijá­ban helyezték el őket, a MÁV legrosszabb vagonjaiban, amelyekbe beesett az eső, A határig kettesével összelán­colva csendőri kísérettel men­tek. Útközben több állomáson tüntető csoportok integettek, s kiáltoztak bátorító szavakat a hazájuktól búcsúzó forradal­mároknak. Szobtól a csehszlo­vák hatóságok vették át őket, aztán német ’területen folytat­ta útját a vonat. Drezdán, Stettinen át vezetett útjuk szovjet területre. A csoport elindulásával egyidejűleg Moszkvából háromszázhatvan- Néhányan még két ’tisztet küldtek haza Ma­gyarországra. Az első fogoly­cserét még további öt követ­te. Azok az emberek, akik ily módon az internacionalista szolidaritás jóvoltából meg­menekültek a halálbünte’cés- től vagy a sok évi börtöntől, az ezt követő két és fél évti­zedben jóban és rosszban osztoztak a szovjet nép sor­sában. Sokan közülük üze­mekben vagy a mezőgazda­ságban dolgoztak, többen ma­gas képzettséget szereztek, s vezető tisztségeket töltöttek be akadtak jó néhányan, akik idő közben része vettek a nem­zetközi munkásmozgalom kü­lönböző csataterein folyó küz­delmekben, a többi között a spanyol polgárháborúban. Döntő ’többségük, mint a kommunista párt tagja, az SZKP-ban folytatta tevékeny­ségét, vagy illegális pártszer­vező munkára jött vissza Ma­gyarországra. Sok magyar a szovjet hadsereg káconájakénl küzdött a Nagy Honvédő Há­borúban. ma is a Szovjetunióban élnek, ott ala­pítottak családot, gyermekeik, unokáik a Szovjetunió polgá­rai. A túlnyomó többség itt­hon él, a magyar munkás- mozgalom megbecsült vete­ránja. V. F. NÓCRÁD — 1971. október 23., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents