Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-21 / 248. szám

/ Kulturális S&MflSS Szerelmesfilm. A kongresz- szusi ifjúsági film napok kere­tében, a megyei József Attila Művelődési Központban, ok­tóber 22-én a Szerelmesfilmet vetítik. Szabó István filmjé­nek hősei egy tíz év ásta ár­kot próbálnak átugrani. Ami azonban képzeletben oly köny- nyen megy, az a valóságban lehetetlen. Hogy miért? Erre ad választ a film elragadó lí­rával, érzékletességgel és báj­jal, ■* Szeszmentesen. A salgótar­jáni Kohász Művelődési Köz­Bizottsági ülés Az MSZMP Kxsterenyel nagykö- ségi Bizottsága 1971. október 22- én délelőtt kibővített pártbizott­sági ülést tart. A vezetőségválasz­tó taggyűléseken és a községi pártértekezleten elhangzott javas­latok sorsáról és ezzel kapcsola­tos további feladatokról tárgyal­nak először, majd az 1971. októ­ber 35—26-án induló pártoktatási tanfolyamok segítésének, ellenőr­zésének feladatait beszélik meg. Az ülés után megtekintik a nagy­község termelőszövetkezeteinek melléküzemeit, a kisterenyel tsz téglagyárát és a szúpataki tsz mészkőbányáját. pontban ismét megkezdődtek a szeszmentes teenagerbálok. Az első október 17-én, vasár­nap volt, ezen a zenét a gyári fiatalokból alakult, új, Mokka­zenekar szolgáltatta. A ter­vek szerint havonta egyszer, vagy ennél is gyakrabban ren­deznek szeszmentes teenager- bált. i * Művészeti kör. Művészbarát kört hoztak létre a salgótarjá­ni lány- és fiúkollégiumban lakó fiatalok. Hetente egy­szer 25-en jönnek össze a fiú- kollégiumban, hogy fejlesszék Hangszerek, hangszínek címmel hangversenyt rendez a Nagybátonyi Állami Zeneis­kola 1971. október 24-én, va­sárnap délután fél négykor. Közreműködnek a furulya-, fuvola-, oboa-, klarinét-, kürt-, trombita-, hegedű-, gordonka-, cimbalom-, gitár-, magánének- és zongoratanszék tanulói, va­lamint a Salgótarjáni Állami Zeneiskola négy növendéke, mint vendég. Műsoron Bach, Haydn, Brahms, Mozart, Bar­tók, Vivaldi, Händel, Beetho­ven, Chopin, s más zeneszer­zők művei szerepelnek. általános műveltségüket, ki­elégítsék a művészetek iránti fokozott igényüket. A körben részt vesznek a Közgazdasági Szakközépiskola, a Gépipari Szakközépiskola, a Madách és a Bolyai Gimnázium tanu­lói. A kört Orosz István fes­tő. tanár vezeti. Programjuk­ban szerepel a grafikai mun­ka, a festés, a textíliák meg­munkálása, tárlatlátogatás, helyi művészek műtermeinek megtekintése, kirándulások, ankétok szervezése. Foglalkoz­nak a művészbarát kör tag­jai fotózással, lakberendezés­sel, subázással is. •k Kamarakiállítás. Vratni Jó­zsef fotóiból az öblösüveggyá- ri művelődési házban novem­ber 3-án önálló kamarakiállí- tás nyílik. A fotókiállítás egy hétig tart nyitva. * Ne sírj. Megszámolták az idei táncdalfesztivál közönség- szavazatait. A legtöbb szava­zatot Korda György kapta a Ne sírj című számra. A sza­vazatszámlálással azonban nem ért véget a fesztivál, hátra van még a gálaest. Ez sem várat magára sokáig, a gálaestet a közeljövőben meg­rendezik. Í*1 Mágnás Miska. Népszerű, si­keres filmeket tűz műsorára, a Tarján Mopresszó. Legköze­lebb, október 26-án a Vörös rózsák Angelikának című, szí­nes. kosztümös olasz filmet vetítik, majd a Mágnás Mis­ka .következik. A nagy ■ sikerű magyar filmvígjátékot november 2-án tekinthetik meg a Tarján Mopresszó lá­togatói. Tánciskola. Általános-' és középiskolás diákoknak hat­hetes tánciskola indult Sal­gótarjánban, a Kohász Mű­velődési Központban. Kovács Andorné táncpedagógus ve­zetésével, heti egy órában, vasárnaponként tanulják a fiatalok az alapvető tánclépé­seket. Programban szerepel­nek a hagyományos táncok, a tangó, a keringő és a mo­dern táncok is. A bolond lány. A Maya után, hamarosan újabb szín­házi programra számíthatnak a tárj árnak. November 2—3— 4-én, Marcel Achard: A bo­lond lány című vígjátékátad­ja elő a miskolci Nemzeti Színház. A háromfelvonásos vígjáték iránt már most nagy érdeklődés nyilvánul meg. Monoton játéknak is nevezhetnénk a televízió új. úgy­nevezett, rendhagyó vetélkedőjét, amellyel kedden ismer­kedtünk meg. A gép kérdez — a játékos válaszol. Ez összefogó címben lényegében benne van minden, amit a vetélkedőről tudni kell. Az új az, hogy a kérdést a Video­ton gyár egy elmés konstrukciója adja fel, a választ ugyan­csak a gép bírálja el. A játék monotonságát az a sejtelmes, lomha beszédmodor adja, amelyen a gép a versenyző játé­kossal észrevételeit közli. A misztikus, lassított, és vissz- hangositott szöveg már a játék kezdetén türelmetlenné teszi a műsor nézőjét, később ez a türelmetlenség határozottan idegességgé nő. Az újfajta vetélkedőből épp az hiányzik véleményem szerint, ami a hasonló vállalkozásokat emberivé teszi. Hű­vös és rideg érintkezés ez gép és ember között, még a zsűritagok melléfogásain érzett kellemes kárörömtől is meg­foszt bennünket. Mindezekért kevés közönségsikert jósolok a rendhagyó vetélkedőnek — ami mellesleg kérdéstematiká­jában is meglehetősen érdektelen, unalmas, ismeretnyújtó szándékában kétes értékű. * Ma, csütörtökön, érdeklődésre tarthat számot a Bonaz- za (A New Orleans-i úriember) című magyarul beszélő amerikai kalandfilm (17.30). Folytatódik (18.35), A gép kér­dez — a játékos válaszol... vetélkedő, az esti fő műsorban (20.00), A zord folyó című nagyszabású szovjet produkció második részét láthatjuk, s számunkra különösen érdekes­nek ígérkezik ezúttal a Tv Galéria műsora, mert Czinke Ferenc salgótarjáni grafikusművészt és alkotásait mutatja be az országos nyilvánosságnak. (barna.) Hangverseny ANDR2EJ ZBYCH: (Lengyelből fordította: Varsányi István) 22. "Valóban gyorsan kell be­szélni. habozás nélkül, a szavakat sem szabad külö­nösebben válogatni. Az ad­mirális azon nyomban gya­nút foghat, még a hamis hanglejtés is árulója lehet. Kiáss előadta, hogy Ingrid eltűnt, s elhatározta, hogy maga indul keresésére, és éppen ebből a célból ment el a lány lakására. Ott meg­lepte Stolpot, von Boldt tá­bornok számysegédjét, aki megvallotta neki, hogy felet­tese parancsára valamiféle levél után kutat. — Biztos voltam benne, admirális úr — mondta Kloss —, hogy a tábornok úr által Kiéld kisasszony­hoz írt szerelmes levelekről lehet csak szó. Kiéld kisasz- szony minden bizonnyal nem akarta visszaadni a levele­ket. és a a tábornok úr félt a kompromittálástól. Gyaní­tottam. hogy a tábornok úr tárgyalásokat akar kezdeni Kiéld kisasszonnyal, s éppen ezért tartózkodik lakásán Ingrid. Meg kell vallanom, hogy féltékenységemben tet­tem, amit tettem, féltem, hogy elvesztem a szeretett leányt. Hiszi? Nem hiszi? Remél­heti. hogy az öreg lenyeli ezt a mesét? — Maga zsarolta a tábor­nokot, főhadnagy? — Ügy vélem, admirális úr, hogy a meghatározás nem megfelelő. Az admirális ismét a vá­laszon tűnődött. Még a sze­mét is lehunyta; elfáradha­tott, arca szinte elszürkült. — Hazudik, Kloss — szi­szegte halkan. — Eléggé ügyesen csinálja, de hazu­dik. Maga nem olyan idióta, mint amilyennek itt az iro­dámban szeretne látszani. — Őszinte vagyok, admi­rális úr! — jelentette ki hangos szóval a főhadnagy. Mindamellett érezte, hogy a húr túlfeszítésétől már alig egy lépés választja el. — Őszinteség! — fintor- gott az admirális. — A mi szolgálatunkban! Hallottam magáról egyet s mást. Jól van.... hajlandó vagyok elfo­gadni ezt a verziót — hangja gúnyosan csengett. — Feltéte­lezem, hogy nem akar gon­dot okozni felettesének... os­tobaságokkal. Mert ez ugye­bár ostobaság, nemde? — Most már az elöljáró, a pa­rancsnok hangján szólt. — Ha mindketten tudunk va­lamit, vagyis ha maga úgy gondolja, hogy én is tudok valamit, az csak feltétele­zés a maga részéről. Értjük egymást? — Igenis — felelte Kloss. — Hallgatni kell tehát. Mindent elfelejtett. Kifeje­zett parancsomra fog csak újra emlékezni. Ha majd ilyen parancsot adok, em­lékezete csak akkor frissül fel. Ha pedig kedve kere­kednék • másvalakinek dol­gozni, megtalálom a ‘ föld alatt is. Néhány órával ez­előtt beszélt magával és Schultzcal Müller egyik em­bere. IgaZ? — Igaz. — Érdekli őket az ügy. Ügy vélem, a verzió, misze­rint von Boldt tábornoknak bármi köze is volna Ingrid NŰGRÁD — 1971. október 21., csütörtök Szeik issz velünk! A NÓGRÁDI ÜTTÖROK ES KISDOBOSOK HÍRADÓJA “■' ^ fü 1 • • U z e n e t m. ‘ín-I Kisdobos (a megyei úttörőház képzőművészeti szakkörének munkáiból) Űttörők a kisdobosokért Rajunknak nagy örömet okozott, hogy a szerkesztőség kinn járt Pásztón, s felkere­sett bennünket. Kicsit büsz­kék vagyunk arra, hogy a mi munkánk után érdeklődtek. Én is elhatároztam, hogy időnként tudósításokat írok majd. Most azonban nem a Dobó Katica-raj munkájáról szeretnék írni, hanem őrsöm­ről, a 3-as fiúkról. Nagy bol­dogságot jelentett az, hogy én lehettem az Indián-őrs őrs­vezetője. Nagyon szeretem ezeket a pajtásokat, hisz’ úgy lelkesednek a kisdobos mun­káért. A rongygyűjtésben minden pajtás szívvel-lélekkel részt vett. Október 11-én ta­nulmányi kiránduláson vol­tunk. Ott voltak a kisdobo­sok is. Így velük is játszot­tam, foglalkoztam. Osztálytár­Kieldhez, csakis a maga fan­táziájának szüleménye. Ma­ga ezt álmodta. — Igenis! Az admirális fanyarul el­mosolyodott. — A maga érzelmi álla­pota engem nem érdekel Kloss, és Ingrid Kieldet fe­lejtse el. Örökre. Kloss a titkárságon fel­vette köpenyét és fogta a táskáját. Csak nem néztek bele! Ha belenéztek volna, nem sok esélye lenne arra, bogy távozik ebből az épü­letből. Finoman kitapintotta a táska vékony bőre alatt a „plasztikjáték”-ot. Minden rendben! Lassan megindult a széles folyosón, ment végig az aj­tóknál álló ügyeletes őrök előtt. Ügy látta, hogy ezek az élő szobrok nem is figyel­nek rá. Csak akkor mert felszabadultan jó mélyet lélegezni, amikor már kinn volt az utcán. Nem áltatta magát; tudta, hogy még jön a folytatás, az éjszaka nem egy meglepetést tartogat még számára. Müller és em­berei ugyanis egész Berlin­ben keresik Ingrid Kieldet; az is lehet, hogy a Haupts- turmführer figyeteti őt. Ha így áll is a helyzet, gon­dolta Kloss, akkor is sike­rült elszakadnia a Gestapo- kutyusoktól a törzsről a von Boldthoz vezető úton. Ebben azonban nem volt biztos. El­határozta. hogv hazamegy és várja Müller hívását; semmi kétség: magához rendeli. (Folytatjuk) saimmal futballmérkőzést Is rendeztünk a harmadikosok­kal. Ügy érzem, hogy jólétez­ték magukat a kicsik. Már Uhlár tanító néni is megdi­csérte a kisdobos őrsvezető­ket, amiért foglalkoztunk az őrsökkel. Szeretném, ha az őrsi fog­lalkozásokon nagyon jól érez­nék magukat a gyerekek. Malinké András, az Indián-őrs vezetője, Pásztó, 2-es sz. Ált. Iskola Krónika A legutóbbi úttörőtanács­ülésen elhatároztuk, hogy se­gítünk azoknak a tanulóknak, akik bukásra állnak. Minden osztályban összeírjuk azoknak a pajtásoknak a nevét, akik­nek már sok egyesük van. Ezentúl, ha valamit nem ér­tenek a tananyagból a saját osztályukból megválasztott úttörőtanácstagok segítenek majd nekik a tanulásban. (Csányi János, balassagyarma­ti pajtás beszámolója.) .★i Nagyon szeretem az úttörő­életet. Sok-sok vidám percet töltünk együtt pajtásaimmal, összejöveteleink csak két he­tenként vannak, s ez az idp nagyon kevés lenne, hogy- feladatainkat eredményesen végezzük. Ezért minden nap, a szabad időben beütemezünk valamilyen programot. Most például már elkezdjük a kul­turális szemlére való készü­lődést. Szeretnénk, ha nem­csak az őrsi bemutatón szere­pelnénk jól, hanem a raj- és csapatbemutatón is. Pár nap óta eljárunk az öregek nap­közi otthonába is. Nagyon örülnek ennek az idős nénik, mi pedig annak, hogy örömöt szerzünk nekik. (Beküldte: Juhász Edit, a pásztói 2. szá­mú iskola tanulója.) ;*í A nyári padláskutatási ak­cióról szeretnék beszámolni, amely nagy buzgalommal zaj­lott le. Tanév elején, már az első napokban hozták a gye­rekek a különféle szebbnél szebb régi tárgyakat. Azóta még szaporodott a különle­gességek száma és aki meg­fordult az osztályunkban, el­ismeréssel beszélt a nyári út­törőmunkánk eredményéről. (Peresi Borbála, Pásztó 2. sz. iskola.) Júniusban elbúcsúztam az általános iskolától. Ebben az évben már gimnáziumba já­rok Kisterenyén. A régi kö­zösségben jól éreztem magam. Az elválás nagyon nehéz volt, hisz nyolc év kellemes emlé­kei kapcsoltak oda. Mátrave- rebélyben. őrsvezető voltam, és igen sok szép emlékem maradt az úttörősködésből. A különböző akciók, próbák, ta- tulmányi versenyek, akadály­versenyek, őrsi összejövetelek, de főleg a táborozások mind, mind felejthetetlen színfolt­jai annak az életnek. Nemcsak én. hanem a töb­bi elsős is félt az új környe­zettől, hogyan íogiuk meg­szokni, hogy fogunk beillesz­kedni., Az első napok bizony­talanságát hamar feloldotta a negyedikesek kedvessége, akik körülvettek bennünket, felka­roltak, s az első hónap után már egész otthonosan érezzük magunkat. Az új iskolai élet minden téren más, mint 'a régi volt, ugrásszerűen emelkedő köve­telményt hozott. A tanköny­vek sokkal komolyabbak, több anyagot tartalmaznak, részle­tesebbek, több a dűlt betűvel szedett sor is. Olyan ábrák vannak benne, amelyeken, hogy megértsük, bizony hosz- szasan kell töprengeni. A mozgalmi élet is más formát ölt itt, hisz KISZ-ben tevékenykednek a tanulók. Aki az úttörőben jól dolgo­zott, aktívan részt vett min­den munkában, s itt is érdek­lődést mutat, várhatja felvé­telét ebbe a szervezetbe. Nagy várakozással nézünk november 7-e elé, mert akkor tudjuk meg, melyikünk mond­hatja magát KISZ-tagnak. Én ezzel búcsúzom a Szer­kessz velünk rovattól, köszö­nöm írásaim közlését. Kérek minden úttörőt: ragadjatok tollat, írjatok továbbra is éle­tetekről, munkátokról a ma­gatok szórakozására és mások okulására. ] Egész évi jó munkát kívá­nok! Verebélyi Marianna volt őrsvezető, Mátraverebély Kirándultunk Vége lett a tanításnak. Az iskolaudvaron a raj őrsönként sorakozott. Elsőként a mi őr­sünk, a Turpi-őrs indult. Utunk a sámsonházi várba vezetett. A vár, amelynek csak a maradványai látsza­nak, hegyen épült, a XVI. század elején. A hegy aljában megvártuk a másik két őrsöt és a tanár nénit. Innen már könnyen vágtunk neki a nagy hegynek. Mire kiértünk a hegytetőre már mindenki megéhezett. Amikor befejeztük az uzson­nát a tanító néni egy kis visz- szaemlékezést tartott a vár múltjáról. Mi, hatodikosok is­mertük ezt a történetet, hj- szen tavaly már jártunk itt. A visszaemlékezés után számháborúval folytattuk a kirándulásunkat. Mi, a hato­dikosok a védők, az ötödike­sek a támadók voltak. A já­ték végül a mi győzelmünk­kel végződött. A számháború után szabad játszás volt. A fiúk futballoz­tak, a lányok pedig kézilab­dáztak. Este énekszóval indultunk hazafelé. Ez a rajkirándulás nagyon jól sikerült, emlékezetes ma­rad számunkra. Varga Mária, VI- pszt. tanuló, Nagybárkány

Next

/
Thumbnails
Contents