Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-20 / 247. szám

Udvariassági verseny a Volánnál Fődíj: Zsiguli személy gé {.kocsi Az év közepén felhívással fordult a Volán Tröszt az ország autóközlekedési válla­lataihoz, amelyben a bizton­ságos közlekedés érdekében versenyre szólította a gépko­csivezetőket. A tröszt vezérigazgatósága és szakszervezeti tanácsa fel­kérte az illetékes szervek dol­gozóit, hogy a közúti forga­lomban tanúsított előzékeny és segítőkész magatartást lát­va dicsérő lappal jutalmazzák a példamutatóan dolgozó gép- járművezetőt, vagy juttassák el a dicsérő lapot a legköze­lebbi közlekedési vállalathoz. A dicsérő lappal rendelkező gépkocsivezetők között a Vo. Ián a jövő év májusában ér­tékes nyereménytárgyakat sorsol ki, melyekkel példás vezetői magatartásukat kí­vánja jutalmazni. Az udvariassági verseny fő díja Zsiguli személygépkocsi. Jutalmazási forma még tizen­öt. egyhetes társasutazás a Szovjetunióba, két-két személy részére, a VOLÁNTOURIST szervezésében. Kásonsolásra ke­rülnek tv-késBülékek. rádiók, hűtőszekrények, karórák, vil­lanyborotvák, s más értékes nyeremény tárgyak. Csak azok vehetnek részt a sorsolásban, akik ennek idő­pontjában még a vállalatnál dolgoznak és a dicsérő lap megszerzése után saját hibá­jukból anyagi kárral és sze­mélyi sérüléssel járó közúti balesetet nem okoztak. Megyénkben a gépkocsiveze­tők közúti magatartásának el­bírálására feljogosítottak a vállalatvezetők, a pártbizott­ságok, a tanácsok, az SZMT és a megyei közúti baleset- elhárítási tanács. A Volán 2. számú Salgótarjáni Vállalatá­nak tájékoztatása szerint ezek a szervek nyolcvan dicsérő la­pot kaptak, hogy azt adódó al­kalommal az arra érdemes gépkocsivezetőknek adomá­nyozzák. Augusztus óta megjelentek a megye útjain szolgálat tel­jesítő járműveken a kulturált, a fegyelmezett közlekedésre buzdító jelmondatok. Eddig mintegy negyven gépkocsive­zetőt ért az a megtiszteltetés, hogy átvehette példás közúti magatartásának írásos doku­mentumát. Beruházási mánia %#an ilyen, nemcsak a mi megyénkben, * hanem az egész országban. Mi lehet az oka? Mivel a válasz igen szerteágazó, az egyik jelenség kapcsolódik a másikhoz, úgy átfogják egymást, mint inda a fát, felelőtlen­ség volna az okok felsorakoztatásakor a tel­jesség igényével fellépni, ezt számon kérni. Csupán azokról szólhatunk, amelyeknek kon­túrjai erősebben rajzolódnak ki. Országos felmérések szerint az elosztási szférában másként alakultak az arányok, mint ahogy a negyedik ötéves terv kialakítá­sakor elképzelték. Az osztozkodás során az állam 50—55 százalékot szánt a nemzeti jö­vedelemből az önállóan gazdálkodó vállala­toknak — beruházásra. Ez azonban másként alakult. A vártnál nagyobb összegek halmo­zódtak fel a vállalatoknál, s emiatt a beru­házási piacon vásárló képességük a szüksé­gesnél jobban megnövekedett, amit nem si­került megfelelő építőipari kapacitással el­lensúlyozni. Ehhez járult a pénzügyi rendszer fellazu­lása, ami tovább erősítette a címben említett mániát. Egyértelműen, azonban ezt a jelen­séget mégsem szabad elítélni, mert akárcsak az országban, úgy a megyénkben is arra tö­rekednek a vezetőtó, hogy a jogos kívánsá­gokból lehetőleg minél többet és minél előbb teljesítsenek, eltűntetve a régmúlt csúfolkodó maradványait. Ilyen miliőben még a legmegértőbb, leg­jobb szándékú dolgozók és vezetők is nehe­zen hiszik el, veszik tudomásul, hogy pont nekik kelljen lemondani valamiről, amikor más megyében már fedett uszodát, sport- és kultúrpalotát, csodálatos irodaházakat építet­tek, nálunk meg alig jut pénz egyik-másik gyárban a szociális és munkakörülmények gyors segítségéért kiáltó javítására, a koló­niák felszámolására, a víz- és szennyvízhá­lózat kiépítésére stb. Kétségtelen, hogy az egyre gyarapodó gaz­daságunkat fémjelző szép, impozáns épületek olyan benyomást kelthetnek a közvélemény­ben, hogy nálunk még ennél is jóval többet lehet produkálni. Mégpedig egy régi magyar közmondás alapján: adj uram, de mindjárt. Erről azonban szó sincs! Egy pillanatra sem tagadjuk, hogy az egészséges türelmetlenség fontos hajtóereje a fejlődésnek, de azt is határozottan állítjuk, hogy a valóságtól való elrugaszkodás belát­hatatlan következményekkel járhat, hallat­lan nagy kárt okozhat. Ne tagadjuk: igényeink egy gazdaságüag jóval fejlettebb, megalapozottabb szocialista, sőt kapitalista országnak is becsületére válná­nak, lehetőségeink pedig egy közepesen fej­lett ország gazdasági adottságainak felelnek meg. Az ebből adódó különbség állandó fe­szültség forrása a beruházásoknál. Vállalataink, tanácsaink, gyáraink élvezik az önállósággal járó összes gazdasági, társa­dalompolitikai, kultúrpolitikai előnyöket, mégis, amikor valamire nemet kell monda­niuk, vagy hangsúlyozni kell, hogy 5—10 vagy 15 év múlva kerülhet sor az említett kívánság teljesítésére — felfelé mutogatnak, mondván: ott többet tudnak mondani... Ez a felfogás, gyakorlat az önállóság ilyen kiterjedt rendszerében etikailag is kifogásol­ható. Szítja a bizalmatlanságot a felsőbb szervekkel szemben, ugyanakkor dezinfor- mál. Ugyanis az üzemek, vállalatok vezetői legalább úgy tudják, hogy mit bír el a nép­gazdaság, mire jut a nemzeti jövedelemből, mint fenn. Hallgatnak azokról a mulasztásokról, amelyek lent varnak, torzítják a helyes el­képzeléseket, tartósítják a beruházásoknál ki­alakult feszültséget. Köztudott, hogy me­gyénkben a beruházások előkészítésében és megvalósításában bekövetkezett javulás elle­nére, a fejlesztési elképzelések kialakítása nem járt együtt azok pénzügyi megalapozá­sával. A letelepülő üzemek közül például a Budapesti Rádiótechnikia Gyár, valamint a Budapesti Harisnya,gyár a tanácstól kapott összegből megkezdte az új gyár építését, anélkül, hogy továbbfolytatásához saját pénze, vagy hitele lett volna. A fokozatos tervszolgáltatás pedig bizonytalanná teszi a programban rögzített határidőket, a munka ütemességét, növeli a beruházásra szánt költ­ségeket. Ezért a beruházások elhúzódása és többletköltsége még ma is jellemzi ez irányú tevékenységünket. U ogyan lehetne visszabillenteni eredeti * ® állapotába a. megzavart beruházási egyensúlyt? Egy lassú, hatékonyabb folya­mattal, amelynek során a vállalatoknál lévő pénzösszeg megegyezik, vagy kevesebb a mindenkori építőipari kapacitásnál Ebből is kitűnik, hogy nem varázsszavakra, hanem tettekre, következetes, céltudatos intézkedé­sekre, éi? azok betartására van szükség. V. K. A szovjet’ meteorológia távlatai Jevgenyij Fjodarov akadé­mikus a szovjet meteorológiai tudomány és időjárásjelző szolgálat-legfőbb feladatának, a vízben és a levegőben levő erőforrások teljes kiaknázását, és megóvását a földi éghajlat­nak az egész emberiség ér­dekében történő tevékenysége átalakítását nevezte. A Szovjetunió híd rometeoro- lógiai főigazgatóságának ve­zetője egy meteorológuskong­resszus eredményeit összegez­te, amelyen több mint 2000 szovjet tudós és 15 országból érkezett vendég vett részt. A szovjet meteorológiának a legközelebbi években várható fejlődési irányzatairól szólva, Fjodorov akadémikus elsősor­ban a pontos időjóslás felada­tát en^elte ki. Már most is több hónapra szóló, rendkívül pontos prognózisokat állíthat­nak össze a Szovjetunió több, igen fontos mezőgazdasági körzete számára. Jelentős összegeket utalnak ki az időjárás mesterséges be­folyásolásának munkálataira: a jégeső és a viharok elleni harcra, a felhők és a ködök szétoszlatására. ami a csapa­dék szabályozására irányul. Jevgenyij Fjodorov közölte, hogy a legközelebbi években, a szovjet műholdakról naponta legalább négy összesítés ér­kezik majd, a Szovjetunió te­rületéről, és három az egész légkör állapotáról. A „Szal- jut” típusú, orbitális tudomá­nyos űrállomások személyze­tét. a geofizikai kutatások el­vileg újszerű komplexumával szándékoznak megbízni. A szovjet meteorológiai szolgálat vezetője megállapí­totta a nemzetközi együttmű­ködés fontosságát az időjárás, s irányítás, a légkör és a világ­óceán beszennyezése ellen fo­lyó harc globális problémái­nak megoldása szempontjából. Jóváhagyták a Szovjetunió­nak a globális légköri folya­matok kutatása nemzetközi programjában való részvételé­nek terveit. Tiribes-áknánek a bányász^ nap óta csaknem hatvan dol­gozó intett búcsút. Sokan olyanok, akik már jó néhány évet ledolgoztak a föld alatt és úgy ismerték őket, hogy mindenkor lehet rájuk szá­mítani, szót lehet érteni ve­lük. Az istenmezeiekhez pél­dául akkor is ragaszkodtak, amikor a visszafejlesztés so­rán szóba került, hogy a tá­volabbi munkás járatokat meg kell szüntetni, a létszámot a megye határain túlról át kell csoportosítani más területek­re. Átcsoportosítás volt az idén is, de csak annyiban, hogy az északi felhagyott bá­nyákból a déli, egyben jövőt is jelentő üzemekhez helyez­ték át a felszabadult munka­erőt összehívták a felmondásban levő bányászokat. Miért akar­nak elmenni? Milyen problé­máik vannak? Mit tud a bá­nya biztosítani számukra, ha maradnak? Miért adnak fel jogokat a munkaviszony meg­szüntetésével, amikor itt is szükség lenne rájuk? Ezek a kérdések szerepel­tek a beszélgetés középpont­jában. Vezetők ültek le azzal a néhány bányásszal. Őszinte­ségért őszinteséget vártak. Volt is, kevés kivételtől elte- tdntve. — A bányászati építők úgy tudom a vállalathoz tartoz­nak. ök mondták, menjek oda, nagyobb lesz a keresetem. Azt nem mondták, mennyivel, A tiribesi kérdés: Menjek vagy maradjak? de azt igen, hogy többet ad­nak — így az egyik. — A síküveggyárba megyek. Itt csillés vagyok, ott viszont géphez kerülök felügyelőnek. Lesz háromezer forintom is havonta — mondta a másik. — Én otthon helyezkedem el. az ásványbányánál. Van felvétel, és talán többet is ke­resek. Engem hiába is tarta­nának vissza. Kezdettől fog­va tartalékban vagyunk, itt vékony a pénz. Azt is mond­ták, az istenmezeiek nem ..életképesek”. Hogy ki mond­ta. nem az én dolgom, vizs­gálják ki, önök a, vezetők... — Őszintén mondom, an­nak idején azért jöttem a bá­nyába, hogy néhány száz fo­rinttal többet vigyek haza a családomnak. A bőrkobakot még otthon is a fejemen tar­tottam, mert büszke voltam arra, hogy én is bányász va­gyok. Most, sok év után, azért megyek vissza a gyárba, mert ott többet adnak. Ha pedig csak annyit keresek a külszí­nen, mint itt, akkor sem dol­gozom a föld alatt ugyanany- nyiért. * A vélemények elég elkese­redett hangulatban fogalma­zódtak. A háttérről azonban kevés szó esett. Tiribes-akna az idén nem teljesítette ter­vét, tavaly viszont élen járt. Ahogy én látom: elmúlt évi terve a lehetőségeihez képest laza volt, ezért állandó túltel­jesítésről adhattunk mi is szá­mot. Az idén megemelték tervét, amihez nem biztosí­tották a reális feltételeket. Az idő nem igazolta az elkép­zeléseket, ezért megváltoztat­ták a követelményeket. Ok­tóber eleje óta a mérsékel­tebb tervet teljesítik is. Az elmaradás ideges hangu­latot szül. Így volt itt is. ami­kor a frontfejtésen a szénért az andezittömböt , kellett megkerülni. A fegyelem is meglazult. Pedig, ha valahol szükség van erre, akkor Ti- ribesen, a vállalat legveszé­lyesebb, gázos bányájában két­szeresen igen. A nehezén már túl vannak. A felmondásban lévőkkel is azért beszélgettek, hogy er­re is felhívják a figyelmüket Szót váltottak egyébként a többiekkel is. Azt tapasztal­ták: egyesek alaposan meg­keverték a fejeket. Ha előbb történik az eszmecsere, akkor sok mindennek elejét vehetik. Nemcsak a vállalat nyert vol­na, hanem az az egy-két em­ber is, aki presztízskérdést csinált a felmondásból, Men­tesültek volna a következijié- nyektöl. Hosszú munkaviszony után, új felvételesként kezde­ni mégsem mindegy. * Tanulság tehát mindkét fél számára van. Az emberi gon­dokkal idejében kell foglal­kozni, választ adni a kérdé­sekre. Az átmeneti gondok, bajok miatt biztosat nem szabad a bizonytalanért elad­ni. Vannak, kik ezt tették, de olyanok is vannak, akik visz- szavonták a felmondást. Biz­tos, hogy őket igazolja az- idő, de ugyanezt teljes bizonyos­sággal nem lehetne állítani a távozókra, A beszélgetés lezajlott, de nem lehet lezártnak tekinte­ni. Sok a jogos kérdés, pa­nasz. amit orvosolni kell a lehetőségek határain belül. Ezt joggal elvárják a tiribesi bányászok. Az is igaz viszont, hogy mindenki maga dönti el, hol találja meg jobban szá­mítását, megy-e, avagy marad. Mentek már mások is, közü­lük sokan mégis visszatértek. A látszat és a reális valóság gyakran más. Érdemes ezen. elgondolkozni, mielőtt dönt az ember. Bodó János NÓGRAD — 1971. október 20., szerda 3 Egy tucat kooperáció Az írószerszövetkezet salgótarjáni telepe pár évvel ez­előtt egyedül kezdte meg termékei gyártását. Azóta egyre- másra születnek szerződései, kooperálnak már az Orionnal, az Ikarus-gyárral, többek között kapcsolatuk van az GANZ- zal, a Távközlési Kutató Intézettel is. Éppen a. napokban ír­ták alá idei tizenkettedik szerződésüket a VBKM Világítás­technikai Gyárral, három évre rögzítették termelési kapcso­lataikat Monori Istvánná az Orion-gyár részére készülő televízió­alkatrészek gyártásában vesz részt Az frőszerszövetkezetben nemrég kezdték meg a mechani­kai labor megrendelésére az irodai munkák könnyítését szolgáló DIKTAVOX alkatrészeinek gyártását. Az elkészült híradástechnikai műszereket majd a Német Demokratikus Köztársaságba exportálják. Képünkön: Kiss Erzsébet és Hangráth Magdolna műszerészek Vígh József csoportvezető­vel az elkészült panelek minőségét ellenőrzik Kulcsár József Az írószerszövetkezet régi profilja, a golyóstollak és beté­tek készítése egyre inkább háttérbe szorul. A most előállí­tott termékek korszerű gépeken készülnek. Képünkön: a go­lyóstollbetétek csúcsát készítő automata gépet mutatjuk be

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents