Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-19 / 246. szám
Eft ^ ülés Napirenden a kínai vita Az ügyrend körül lesz a végső erőpróba Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Az ENSZ-közgyűiés nagy üléstermében hétfőn délelőtt a Nasti Nase albán külügyminiszter felszólalásával megkezdődött a világszervezet történetének egyik legfontosabb vitája a kínai ENSZ-képviselet- ről. Adam Malik, a 26. ülésszak elnöke telt ház előtt nyitotta meg a hosszúnak ígérkező vitát. A várakozásteljes, feszült légkör jelzi: ezúttal nem a 21 év óta rutinszerűen ismétlődő, előrelátható kimenetelű szertartásról van szó, hanem ezúttal először igazi esély nyílik arra, hogy a világszervezet érdemi döntést hozzon a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállításáról. Az albán külügyminiszter hosszú, csaknem egyórás felszólalásának lényege a következőkben foglalható össze: csak egy Kína van, ennek jogos és törvényes képviselője a Kínai Népköztársaság Pe- kingben székelő kormánya, s a világbéke érdekei és az ENSZ egyetemességéneit elve egyaránt megköve'celik, hogy a világszervezet minden intézményében helyreállítsák a 800 milliós kínai nép törvényes képviselőinek jogait, száműzve az ENSZ szerveiből a Kína helyét jogtalanul bitorló Csang Ka j-sek-klikk képviselőit. Nyomatékosan aláhúzva a kínai kormánynak azt az ismert álláspontját, hogy a KNK mindaddig nem hajlandó semmiféle kapcsolatba lépni az ENSZ-szel, amíg ott jelen vannak a Csang Kaj-sek-re- zsim képviselői, az albán külügyminiszter ismételten hangsúlyozta: minden Tajvan benntartására leadott szavazat egyértelmű a KNK távoltartására leadott szavazattal. A másodikként felszólaló algériai képviselő lényegében hasonló tartalmú beszéde után került sor George Bush amerikai ENSZ-képviselő felszólalására. Bush, aki eredetileg jelentkezési sorrendben a 9. lett volna a szónokok listáján, helyet cserélt Tajvan képviselőjével, hogy így mindjárt a vita elején ellensúlyozhassa azk a hatást, amit a Nixon- látogatás előkészítése ügyében éppen úton levő dr. Henry Kissinger második pekingi missziója keltett ENSZ-diplo- máciai körökben. George Bush, fenntartva a jogot további felszólalásra, ezúttal elsősorban arról igyekezett meggyőzni a tagállamokat, hogy az USA „elvi alapon” tiltakozik Tajvan „veszélyes precedenst” jelentő kizárása ellen, a „a jelenlegi realitásoknak” megfelelően javasolja, hogy a „kettős képviselet” formulájának adjanak helyet a KNK-nak a közgyűlésben és a Biztonsági Tanácsban, Tajvan közgyűlési helyének egyidejű megtartásával. Ezen az alapon kérte, hogy az albán határozati javaslatnak Tajvan kizárására vonatkozó passzusát a közgyűlés minősítse „fontos kérdésnek”. Az ügyrendi szabályok érceimében ugyanis ebben az esetben csak a tagállamok minősített többségű, kétharmad arányú szavazatával lehetne dönteni a Csang Kaj-sek-rezsim képviselőinek eltávolításáról. Ezt az ügyrendi formulát, amely éveken át a KNK kirekesztésének eszköre volt, az USA tavaly még a KNK kí- vültartására és Tajvan benntartására egyaránt alkalmazta. Az idén már csupán Tajvan kizárásának megakadályozására korlátozza. Mivel azonban gyakorlatilag ezen múlik a KNK részvétele az ENSZ munkájában ezen az ügyrendi javaslat körül lesz a végső erőpróba. (MTI) Közöfe Piac Kérik az alsóházat r A Közi» Piac miniszteri tanácsának soron levő ülésszaka hétfőn délután Luxemburgban Aldo Moro olasz külügyminiszter elnökletével megkezdte munkáját. A nyugatnémet külügyminiszter tá- volléte miatt nem tűzték napirendre a nyugat-európai államfők csúcstalálkozójának kérdését, összehívásában elvileg már megegyeztek. A közös piaci tagországok külügyminiszterei a hétfő délutáni tanácskozáson elhatározták, hogy Nagy-Britannia, Írország, Dánia és Norvégia csatlakozása (1973. január 1.) után felújítják és kibővítik az Európai Közösségek Bizottságát A jelenlegi 9 tagú bizottság helyébe 14 tagú bizottságot állítanak. Londonban hétfőn délután közzé tették a brit kormány indítványát, amely felkéri az alsóházat, hogy hagyja jóvá Nagy-Britannia belépését a Közös Piacba. (MTI) Angol „feltétel 99 V Thant végleg visszavonul U Thant az ENSZ főtitkára visszavonhatatlanul úgy döntött, hogy mandátumának december 31-i lejárta után, még átmeneti időre sem vállalja a főtitkári tisztséget. A főtitkár hétfői nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy nem osztja azok nézetét, akik szerint távozása válságot robbantana ki az ENSZ-ben. U Thant sürgette a tagállamokat, hogy kezdjenek tanácskozásokat utódjának kijelöléséről. (MTI) Agnew biztosítékot kapott A görögországi látogatáson tartózkodó Spiro Agnew amerikai alelnök hétfőn befejezte hivatalos látogatásait Pa- padopulosz görög miniszterelnökkel. A miniszterelnök hivatalában lezajlott másfél órás tanácskozáson folytatták a megbeszéléseket Görögország NATO-ban játszott szerepéről. Az amerikai alelnök — mint mondotta — „szilárd biztosítékokat” kapotc az athéni rezsimtől arra vonatkozóan, hogy az ország a NATO hatékony déli erődje marad. Az összesen hat és fél órás hivatalos megbeszélésekről Agnew szóvivője kijelentette, hogy szívélyes légkörben zajlott le, de egyéb kommentárt nem volt hajlandó fűzni a tanácskozásokhoz. Az AP hírügynökség úgy tudja, hogy a hosszas tanácskozáson szóba- került az athéni rezsim amerikai bírálatának kérdése is. Washingtonban azt sürgetik, hogy a junta állítsa helyre a parlamentarizmust. Agnew a nyilvánoság előtt kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak „nem feladata meghatározni a parlamentarizmus helyreállításának időpontját. (MTI) Ivan Ippolitov, a Szovjetunió londoni nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, hétion felkereste sir Denis Greenhillt, a külügyminisztérium állandó államtitkárát, és megismételte a szovjet kormánynak azt az indítványát, hogy kezdjék meg az európai biztonsági értekezlet összehívásának előkészületeit Angol tájékozott körök szerint a szovjet diplomata felhívta Greenhili figyelmét ar- ' ra, hogy megkötötték a négyhatalmi Nyugat-Berlinnel kapcsolatos keretmegállapodást. (A brit kormány által megjelölt feltétel a nyugatberlini kérdés tárgyalásos rendezése volt.) A szovjet ügyvivő kifejtette, miután ez az akadály elhárult, itt az ideje az értekezlet előkészítésének. Sir Denis Greenhili válasza az volt — közölték tájékozott körökben —, hogy mihelyt a nyugat-berlini kérdéseket „véglegesen” rendezték. az angol kormány „hajlandó teljes és aktív részt vállalni az értekezlet összehívására irányuló többoldalú előkészületekben”. (MTI) Vincenzo Tralna (a képen) 25 éves fiatalembert, egy gazdag szicíliai építési vállalkozó fiát el akarták rabolni. A fiatalember megpróbált ellenállni, mire támadói megölték NÓGRÁD - 1971. október 19., kedd n Kevés közlemény váltott ki akkora érdeklődést, mint az, amelyikben bejelentették, hogy Nixon, az Egyesült Al- lamak elnöke pekingi utazását követően Moszkvába látogat. A kommüniké már eleve eloszlatott minden találgatási lehetőséget, s az egyébként különböző kombinációkra hajlamos megfigyelők is úgy vélik: az eddig létrejött rész- megállapodások már szükség- szerűvé teszik a „két nagy” csúcsszintű találkozóját. Nem elsősorban azért, mert ilyen módon valamiféle döntési elvet dolgoznának ki a világ kis és nagy kérdéseiben, hanem, mert glóbuszunkon és különösképpen Európában a helyzet alapos változáson ment keresztül. A szocializmus pozíciói megerősödtek, a Szovjetunió és a szocialista országok diplomáciai kezdeményezései nagy népszerűségnek örvendenek a biztonságot, a háború nélküli holnapot akarók egyre szélesedő táborában. Az SZKP XXIV. kongresz- szusán a központi bizottság beszámolójának külpolitikai része világosan leszögezte: a Szovjetunió hű maradt és marad a lenini nemzetközi politikai elvekhez: az országok egymáshoz való közeledésének útján. igyekszik elérni az enyhülés legmegfelelőbb légkörét, s a békés egymás mellett élés programjának megfelelően keresi azokat a pontokat, amelyeken keresztül a lehetőségből valósággá válik a termonukleáris világEjtöernyösök őrzik a dél-koreai főváros Jonszei-egyetemet, meiyncK iaíai mögött ostrom állapotban vannak a tüntető diákok Nyilatkozik az Izvesztyija szerkesztője Az európai biztonság öl feltétele Benyújtotta lemondását az osztrák kormány Kedden nyújtja be lemondását az osztrák kormány. A lemondás előtt a minisztertanács még megtárgyalja az 1972. évi költségvetés tervezetét, amelyet majd a novemberben összeülő parlament vitat meg. A Kreisky-kormány lemondása formális. mert Franz Jonas köztársasági elnök még aznap felkéri a kormányt az ügyek továbbvitelére. A csütörtöki pártelnökségi ülés után valószínűleg pénteken teszi le az esküt Kreisky „második kormánya”. (MTI) Hatórfeszültség A Pakistan Times című lap, amely gyakran a kormány álláspontját tükrözi, hétfőn Ram indiai hadügyminiszter beszédét úgy értékelte, hogy „az indiai—pakisztáni határon a két ország által felvonultatott katonai egységek visz- szavonására tett pakisztáni javaslat elutasítása”. Pakisztán az Indiával határos, mintegy 1200 kilométeres szakaszon 250 ezer katonát vonultatott fel. Ugyanakkor pakisztáni katonai vezetők igyekeznek meggyőzni az országba akkreditált nagy- követségeid katonai attaséit, hogy országuk nem akar háborút India ellen. (MTI) Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: Az európai béke egészséges csíráiról, a biztonsági értekezlet kilátásairól, a kontinens de facto biztonságának előfeltételeiről nyilatkozott hétfőn este a moszkvai televízióban N. Poljanov, az Izvesztyija helyettes főszerkesztője. A tévériporter kérdéseire válaszolva, Poljanov egyebek között kifejtette, hogy véleménye szerint öt feltételnek kell megvalósulni ahhoz, hogy hosszú időre biztosítottnak tekinthessék a kontinens békéjét és stabilitását. Ezek a feltételek a következők: — a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálása; — a nyugat-berlini négyhatalmi megállapodás gyakorlati megvalósítása; — az NDK és az NSZK közötti viszony új alapokra helyezése terén megindult folyamat befejezése, mindkét német állam felvétele az ENSZ-be; — az európai fegyveres erők kölcsönös csökkentéséről szóló megállapodás létrejötte; — az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikeres megtartása. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a jelen pillanatban milyen kilátásokat lát az európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívására, Poljanov kijelentette: tapasztalatai szerint sok nyugat-európai politikus felismerte, hogy a szocialista országok e tárgykörben felvetett javaslatai lényegében már elért eredményekre, az Európán belüli kelet—nyugati viszony már elért, a korábbinál magasabb szintjére épülnek. Az európai biztonsági konferencia napirendjére javasolt kérdések némelyike például máris megoldottnak tekinthető. Nixon elnök tervezett moszkvai látogatásáról szólva Poljanov kijelentette: természetesnek tartja, hogy vannak olyan nagy fontosságú nemzetközi problémák, amelyeket a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek feltétlenül meg kell vitatniuk. Még akkor is, ha véleményük eltérő. A Szovjetunió egyébként a maga részéről már az SZKP XXIV. kongresszusán azt követően is többször kifejezésre juttatta, hogy külpolitikájának általános alapelveitől vezérelve a kapcsolatok javítására törekszik a világ minden országával, köztük az Egyesült Államokkal is. (MTI) Napirenden a csúcsdiplomácia háború elhárítása. Ebbe a stratégiába illik bele szervesen az a sok tárgyalás és részmegállapodás, amit folytattak, illetve kötöttek Európában és a világ más tájain, s amelyeknek mindegyike az országok közötti megértés és közeledés ügyét szolgálta. A kommentárok különböző módon csoportosítják a diplomáciai lépéseket. Egyben azonban megegyeznek. Általános az a vélemény közöttük, hogy elérkezett a legmagasabb szintű találkozók ideje. A csúcsdiplomácia e nagy jelentőségű rendezvényei alkalmat nyújtanak az eddig elért eredmények összegezésére és a következő lépések kijelölésére. Nézzük ezt egy példán keresztül. A SALT-tárgyalá- sokon a két fél már eljutott bizonyos eredményekre: határoztak a „forró drót” korszerűsítéséről, s egyezményt írtak alá az ellenőrzésük alatt lévő atomfegyverek véletlen, illetve utasítás nélküli alkalmazásának megakadályozásáról. Ez már amerikai részről is mutat bizonyos készséget. Nyilvánvaló azonban, hogy a SALT-megbeszélések valódi célja sokkal nagyobb jelentőségű, s a megoldásokat csak úgy lehet megtalálni, ha a tárgyaló felek legmagasabb szinten is tisztázzák elvi és gyakorlati álláspontjukat, ami aztán döntően hathat a szakértői megbeszélésekre. Anélkül, hogy túlbecsülnénk a várható események fontosságát, megállapíthatjuk: a csúcsdiplomácia „beindulása” a mainál kedvezőbb légkör kibontakozását szolgálhatja. Ha figyeltük csak a legutóbbi eseményeket, akkor azt is elmondhatjuk, hogy a várható eredmények bekövetkezése elsősorban a szovjet diplomácia érdeme, mivel a második világháború befejeződése óta a kezdeményezések döntő többsége Moszkvából indult útra. Történeti elemzésre nincs helyünk, ezért csak a legutóbbi eseményekről adunk rövid áttekintést. Véleményünk szerint a sorba szervesen illeszkedik bele a szovjet vezetők különböző országokban tett utazása. Pod- gomij Űj Delhiben és Kairóban barátsági szerződést írt alá, Koszigin Algériában és Marokkóban tárgyalt, most pedig Kanadában egyengeti a biztonságosabb holnap útjait. Brezsnyev a jövő héten Franciaországban találkozik Pom- pidouval és a párizsi kormány más vezetőivel. Jogos tehát az a megállapítás, hogy Nixon moszkvai utazása tulajdonképpen egy pozitív Irányú külpolitikai erjedési folyamat betetőzése. Még egy nagyon fontos kérdés vár tisztázásra a már folyamatossá váló csúcsdiplomáciával kapcsolatban. Hihe- tően senkit sem kell meggyőzni már Moszkva őszinte szándékairól, a szovjet kormány kezdeményezései, a béke fenntartása és megszilárdítása érdekében végzett tevékenysége nem irányul a világ egyetlen országa ellen sem. Vagyis, amint az már az SZKP XXXV. kongresszusán is kifejezést nyert: a program központjában a fegyverkezési verseny megfékezése, a világméretű konfliktus elhárítása áll. A napjainkban még dúló lokális háborúk magukban hordozzák a kontinenseket lángba borító összecsapás veszélyét. Érthető tehát, ha az eddig lezajlott és az ezután sorra kerülő találkozókon megkülönböztetett figyelmet fordítanak Indokínára és a Közel-Keletre, s a két térséggel kapcsolatban szüntelenül hangsúlyozzák az agresszió megszüntetésének fontosságát. Az eddigiekben a szovjet diplomáciának ezek a törekvései sok kormánynál megértésre találtak, s adott a lehetőség arra, hogy még több ország vezetői jussanak közelebb a Szovjetunió és a szocialista országok agresszív háborúkat ellenző álláspontjához. Szolnoki István
