Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
J. Kotljarszkij: Üzemi demokrácia f Az üzem műkedvelő festői 'tárlatának megnyitása előtt két nappal a rendező bizottság stúdiójába tekerccsel a hóna alatt belépett egy férfi■ — Íme — szólt tétován —, én is elhoztam önökhöz a festményemet. Azzal kibontotta a tekercset. A képzőművészeti stúdió vezetője ét munkatársa helyükről felugorva, szinte eszelősen siettek a kép fogadására. A munkatárs rohant a villany- kapcsolókhoz, hogy felgyújtsa a központi, és az oldalvilágítást, no meg a rejtett világítás fénycsöveit; a vezető pe dig áhítatosan ingatva fejét, remegő hangon mondta: — Szinte hihe-he-hetetlen! Ezt ön alkotta? — Igen, én — felette szem- lesültve a férfi, — És az égegy világon senki sem segített önnek ebben az alkotásban? — Senki. Az égegy világon senki. — Már korábban is próbálgatta az ecsetet? — Nem. Korábban soha sem fogtam a kezembe ecsetet, viszont — tette hozzá — cerű zával azért rajzolgattam olykor. De első jelentős művem <r~ ez! — Szinte hihetetlen? — ki öltött fel a stúdió vezetője, majd tekintetét munkatársára emelve így szólt: — Ide nézz Pétya, milyen friss színek! Nemcsak a szeme, de a lelke M gyönyörködik az embernek. — Lenyűgöző színek! — 1hagyta jóvá a munkatárs. — Es mindehhez járul még a ragyogó kompozíció! Csak nézze, milyen lágy vonásokkal ábrázolja a tehenet, és" milyen nagyszerűen helyezi el a kép bal felső sarkában! Ennek a térbeli megoszlásnak köszönhető, hogy mi az egész képet a tehén szemével látjuk, — Elbűvölő kompozíció — erősítette meg a képzőművészeti stúdió vezetője. — Mi a véleményük, méltó-e az én képem a kiállítás többi képéhez? Egyáltalán kiállítható-e? — érdeklődött a kép tulajdonosa. Szerényen, tartózkodóan. — Méghogy méltó-e? A főhely illeti meg a képek között! Ez, ez egy valóságos Ge- raszimov! ön valóban soha sem fogott eddig ecsetet a kezébe? — Soha!—- állította, kezét szívére téve. — Íme megvan, akitől példát vehetnek a mi üzemi festőművészeink! — mondta ünnepélyesen a képzőművészeti stúdió vezetője. Van végre akitől tanulhatnak, akire felnézhetnek! Ez az alkotás elhalványítja a többi képet. — Ez a szent igazság — helyeselte Pétya. — Mondtam én. hogy piktorokkal és mázolőkkal, no meg piktolmányokkal, meg mázolmányokkal vagyunk tele — folytatta az előbbi. — Ha tőlem függne, akkor az egész galériába egyedül ezt az egy festményt állítanám ki! Nekem aztán hihet: ön egy igazi őstehetség! — Valódi zseni! — tódította Pétya, — Titán! — Ha így látják, akkor függesszéki ki jól látható központi helyre — mondta most már távozóban, magabiztosan, tekintélyének súlyát is fitogtatva a kép festője, — Így hajtjuk végre, igazgató kartárs! — mondták egyszerre, szemükkel kísérve a távozót. Fordította: Sigér Imre Hann Ferenc új verseiből: A KÖR Idegen kocsmákban idegen asztaloknál találom minden este őt kedvelem én igazán ki példaképpé erősödött otthagyva a geometria ügyes rendszerét örökre elvándorló tékozló fiú saruban fatopogóban egyvonal-testén porbólszőtt köpönyeg. KÉSZÜLŐDÉS kettétörte a kertajtót felszögezte homlokára aztán kitárta ablakát és kidobta a múlthetet a sugaras szelídségűt majd kedvenc látomásait lavórba terelte fakóra mosta őket gyökérkefével-s miután minden kútbadőlt amit szeretett rájött: mégsem mehet el e világból JÁTÉK «I« unlkorrús végigkergette reggelemet a gyepen aztán rám kezdett fenekedni hohé vasiagbőrű egy szarvad van de nekem két kezem IDŐ ülök ágyadon izzadton kuporodsz: a szentkép keretébe csatakos hajadba páraszekéren most érkeznek elvágott inú lovaink a Reggel meg vakarózik a küszöbön kezében szakad naptát; HA E PERCBEN átfoghatnálak holtomig áldanálak vasbozót ólomszél zeng barna esőtől vérzem csupaszon állok tenyeremen ásít kilenc vakfalú verem oldalán moha erdei fű ess bele ess bele gyönyörű. Imre László: Az elnök estéje Ballagó Péter kerek 18 évig kerékpárral járta a „Hajnalcsillag” harminc kilométer átmérőjű határát. Űrá senki ne mondhassa, hogy játssza az urat. „Megteszik: azt helyettem elegen!” — vélekedett. A szolgálati Volgát mindig csaik akkor használta. ha a négy major közül egyikben kivételesen sürgős intéznivaló akadt. Tulajdonképpen az orvos mondta ki a döntő szót: ha élni akar, azonnal nyugdíjba! Már tegnap is késő lett volna. El is búcsúztatták azon az emlékezetes estén, a tiszteletére rendezett birkavacso- rán. Az 'ő érdemeit méltatta mindenki, valamennyi koccintás őt éltette, ö meg ült a fő helyen, alacsony, keskeny kis ember, keményszárú csizmában, duplagombos fehér ingben, n.ehéz fekete posztóban, és nem ízlett neki sem étek sem ital... Most hát itt sl hosszú szabadság és nem tudja, mit kezdjen vele. Lassan múlnak,, hiába, ezek a történés nélküli napok. Ül a tornácon, a kis hajdanvolt fejőszóken, kifogyott épp a gondolkodásból, nyugtalan, nem leli helyét. Eleinte ezt a nyugtalanságot nem tudta mire vélni.- Rájött azután: hiányzik neki a hívás. Kinek nem hiányzik? „Jaj, Péter bácsi jöjjön gyorsan, ez és ez történt, sürgősen várják az irodán.” HL vast várt mindig. Amúgy nehezen szánta rá magát, hogy az irodára felmenjen. Még azt hinnék! akar valamit. Így hát nem megy,, s eszébe sem jut,. hogy Pistáék meg azért nem szólnak, nehogy zaklatásnak vegye. Az utódja a Pista. Birkózik szegény a hatezer holddal. Hát csak birkózzon, van ideje a nyugdíjig. ...Nyílik ai kapu. Ballagó Péter fölnéz. Tériké, igen Tériké jön az irodáról, a piros bicikli jén, Nemrég az anyja te Ilyen kislány volt még. Si. et, mart a járművet kinn hagyta a kapu előtt — Péter bácsi, azt üzeni az elnök elvtárs, tessék jönni az irodára. Itt vannak a televíziótól. magát keresik., Föláll ugyan a kisszékről, de szólni nem szól semmit Nem szeretné, ha meglátná rajta a kislány, mennyire váratlanul érte a hívás. Azt sem, ha észrevenné, milyen jólesik neki az üzenet. Egy pillanatig még valami kifogást is keresgél önkéntelenül, hí. szén több évtizedig, ilyenkor neki mindig azt kellett mondania, várjanak egy cseppet. Hamar rájön azonban, hogy most egyáltalán nincs mire hivatkozni. így hát csakeny- nylt mond: Kúton (Pataki József rajza) “ Annyira sürgős? — Sürgős, mert szereplés lesz. — Szereplés ? ■—i kérdezi Ballagó. — Akkor az csakugyan sürgős. Végigsimít az álián, bizony elkél a borotválkozás. Beszól a konyhába a feleségének. — Erzsi?! Hol vagy már? — S hogy bentről senki sem válaszol, már zsörtölődik magában. — Akkor nincs sehol, mikor a legjobban kellene! — Menj kislányom, mindjárt magam is megyek, addig tartsátok szóval őket. Kikíséri a kislányt, majd a konyha felé veszi az útját, meleg víz ügyében, a borotválkozáshoz. Tempósan hozzákészülődik, de aztán hirtelen olyan sietősre váltja a mozdulatait, hogy kétszer is megvágja magát. A káromkodásra előkerül Erzsi asszony. — Persze, mert alig várta, hogy mehessen, kicsi neki aiz otthon, nem eleget csavargóit, amíg muszáj volt! — Zsörtölődik. De azért hozza a fehér inget, az ünneplő ruhát, a kamrából a csizmát. Ügy öltözteti az urát, mint valami gyereket. Utoljára a tiszta zsebkendőt adja oda neki. Aztán indul, beteszi a kiskaput maga után, Erzsi asz- szuny a kerítésnél, a nagy orgonabokor mögül lesi, amíg csak látja, de még azon túl is, mint inegyvenegynéhány éve mindig, életük minden órájában. ;. ,A tsz-Sroda valóságos csatatér. Kábelek, huzatok, lámpák körös-körül, és temérdek idegen arc. Szemben az íróasztallal a kamera, egyenesít a nagy fcarosszékre irányítva, lytögötte szakállas fiatalember magyaráz, integet, a többiek meg pattognak szerte-széjjel, mint a bolhák. A ha, itt ezek között a szakállas lehet az „elnök" i... Sorra bemutatkoznak neki, nem győz kezelni. A forgatókönyv írója.., A szerkesztő. .. A fel vételvezető. .. A fővilágosító... A szakállas a rendező. Mellette ugrilbugrd fiatal gyerek: a segédoperatőr. Lámpákkal a kezükben, süvölvény legények sorban. Az egyiknek a kezében valami tábla. És amint Ballagó Péter belép, az egész társaság ránéz, őt figyeli. Torkában ver a szíve, érzi, hogy a háta közepe izzad. Haja töve ég. mintha ezer gombostű szunkáliná. Elfárad a karja, mire mindegyikkel kezet fog. Végre rámosolyog egy ismerős arc. A Pistáé. Na. csakhogy te is iitlt vagy — gondolja felfénylő örömmel — lesz akivel egymásnak vessük a hátunkat. • — Péter bátyám — fordul hozzá a szakállas, aki most végre újból előjön a kamera mögül , magáról szerte íu megyében az a hír, hogy mindig tudta, minek örülnek, mi fáj az embereknek. És a keze alatt is azért virágzott fel ez a szövetkezet, mert tudta, mi a becsület, az emberség.-Jól' beszél a fiú — gondolja Ballagó Péter, s azon cső. dálkozik, miért olyan mész. seiröl hallja a hangját, amikor itt áll előtte. — Épp ezért, arra kérjük, mondjon el néhány érdekes esetet, ami a tizennyolc év alatt töréntt.. Pista is bátorítja: — Tudja. Péter bátyám, az elyfárs olyan esetekre gondol, mint amikor együtt rakta az asztaigot az emberekkel, mert kevés volt a rakodó. Régen volt már az Pista. .. — Meg, amikor az a nagy hófúvás volt, és maga hajtotta a lovat M a íanyáraS úgy vitték az orvost Tóth Gergelynéhez. — Ugyan, hiszen már alanya is szült azóta! i — Jó, jó. de csak megtörtént? Vagy amikor az lett a szokása, hogy egy kis lapos üveg pálinkával a zsebében felköszöntötte a tagokat a nevük napján. Végiggyalor golt á fél falun is, a lakásukig, hogy a napjuk jól kezdődjön. — Hiszen ők Is felköszön- töttek engem! — védekezik Ballagó Péter. Így diskurálnak jó ideig,’ végül a szakállas fiatalember vidáman elkiáltja magát: — Menni fog ez! Tessék csak odaülni az íróasztal mögé a karosszékbe. Odaül Ballagó Péter) hogyne ülne. Csak akkor retten meg, amikor az összes lámpa fénye 'ráirányul. Pislog szegény, a szeme sem állja. Kezét hol az asztalra teszi. hol leveszi onnét,’ fejét lehajtja, oldalt, de mindjárt rászólnak, hogv így nem lesz jó, a tévénézők még azt hi- 'hetnáfc. hogy szégyenkezik az élete miatt. ígyhát szembenéz a lámpákkal. Igaz, kutyául érzi magát, mire Pista meg a szakállas segítségével összeáll, hogy mit kell majd mondania. Azért elmondja, egyelőre csak próbaként, ha kissé akadozva is. A- rendező türelmetlen, félbeszakítja: „Jó, jó, fog ez menni, Péter bátyám!9, Fényár az Irodában, od»^ kint elsápad a nap. Valaki elkiáltja magát: ^Felvétel! Csöndet! Félvétel indul”. A palatáblás; fiatalember oda- ugrik a kamera elé a csapóval, csattant egy nagyolt a kamera halkan berreg. Körös-körül kézzel-lábbai integet mindenki, hogy kezdje. Kezdi Is. Nagy lélegzetei vesz, s szól: — Mikor pártunk és kormányunk jóvoltából... Tovább nem fotytalíhaijia, valaki kö 2bekiabál: — Felvétel állj! Papa’ elr bői így vezércikk lesz. Csak úgy, • ahogy meg íszéltük. Amikor idekerült az a fiatal technikus és maga a neve- napján elment hozzá, {elköszöntem, mit mondott? Hiszen emlékszik rá, az imént mondta: eljöttem fiam, hogy ezt a nyelet pálinkát igyuk meg az egészségedre. Arra, hogy jól érezd magad nálunk. Felvétel indul! — Eljöttem fiam.. 1 — kéz. di az öreg...—, hogy ezt a nyelet pálinkát... pártunk és kormányunk... Felvétel állj! Neon jó! Ne gondoljon most a pártra meg a kormányra, az Isten áldja meg!... Azt a nézők úgy is tudják... A világosítók közelebb' jönnek ,a lámpákkal. A hőség kibírhatatlan. Valaki odalép mellé, megfogja kétoldalt a fejét, csavar egyet rajta. Már mindenki egyszerre magyaráz, a magáét fújja. Így megy ez jó ideig. Hal elkezdik, hol abbahagyják, Ballagó Péter már se ■ holt, se eleven. Végül, a ki tudja hányadik próbálkozás 'után felugrik a székről, kalapját odacsapja a földhöz: — De a szerelmes úriste- nit neki! Én ezt nem csinálom tovább! Hagyjanak engem bókén az elvtársiak. Kiszalad az irodából, a kalapját is otthagyja. Meg sem áll hazáig. ... Alkonyaikor Pista, az elnök félrevonja a stáb vezetőjét;, Ballagó Péter azt üzeni, estére, munka után szí. vesen látja az egész stábot. — Egy nyelet pálinkára a lakásán. — ahogy ő mondta... NÓGRÁD — 1971. október 17., vasárnap H
