Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)
1971-10-17 / 245. szám
v 7 Hulladékból nyári örömök Gazdag, színes, hasznos évek ’ Már most a jövő esztendőre gondolnak az iskolások. Nyári táborozásuk költségeinek csökkentéséhez minden évben nagy segítséget jelent a hulladékgyűjtésből származó pénz. A salgótarjáni Lovász József úti iskola kisdiákjai ezért igen derekasan kivették részüket a héten megszervezett papír-, rongy- és vasgyűjtésből. Hat pupozásdg megrakott teherautó is nehezen vitte el az iskola udvarára összehordott nagy mennyiségű hulladékot, melyért a A. héten történt Nem vagyunk szabványosak!... i;. s ez bizony elég szomorú. De így van, ez most már bizonyos. Afroi vettem észre a dolgot, hogy az üzletekben olyan furcsa szabású kabátok lógnak a fogasokon. Ezek a kábátok ugyanis derékban, csípőben, térdben, ujjban jók, csak éppen vállbán igencsak szűkecskék. Annyira szűkecskék, hogy egymás után kellett visszaakasztanom a szép kabátokat, ezeket bizony bajos így hordani. — Sajnos, nem tudok mást adni — szólt az eladó. '■— Már többször jeleztük mi is, hogy a szabással valami nem stimmel. De ránk, úgy látszik, nem hallgatnak. Az kellene, hogy minél több vásárló észrevételezze, akkor talán lesz valami eredménye. A satnyácska felsejű kabátok felett kis beszélgetés alakult ki. •— Legutóbb fárt nálunk egy divattervező — mondta az eladónő. — Közöltük vele is, hogy ezeket a kabátokat nagyon nehéz így eladni. Azt mondta: kérem, ezek teljesen, szabványnak megfelelő darabok! — Akitor tehát a vásárlók elütnek a szabványtól? — Mi is éppen ezt mondtuk: mi nem szabványra, hanem emberekre szeretnénk eladni a kabátojcat! Erre aztán megkaptuk, hogy a salgótarjáni nők nyilván „kidolgozottabbak”, mint a pestiek, ezért nem férnek el szépszerével a szűkecske kabátokban. ■ (Csak tán ne úgy értsük a divattervező szavait, hogy a vidéki nők „tramplik”? Ugye, nem így gondolta?) — Tiltakoztunk is — folytatja az eladónő. — Pesten sem mindenki irodában dolgozik —, s, ha így volna, akkor a kabátok csípőméretével lenne probléma —, s nálunk sem mindenki gyári dolgozó, vagy éppen tsz-tag, akiről feltételezhető, hogy fizikai munkát végez, tehát „kidolgozott". És ha még csak a finomkonfekciót szabnák ilyen fura módra, de nem! A többi konfekcióárunál ugyanez a helyzet. Mondanom sem kell mély melankóliába estem a dolgok ilyetén állása felett. Egyrészt azért, mert vissza kellett akasztani az egyébként nagyon csinos télikabátot, másrészt meg azért, mert mégiscsak elkeserítő tény az, hogy az ember elüt a szabványtól. Amint azonban keseregtem, valami eszembe jutott, s ez igencsak megvigasztalt. Nem vagyunk szabványosak?! Jó! Akkor viszont nyilván, egyedi „darabok” vagyunk, mivelhogy harmadik variáció nincs. S ha így van — márpedig a divattervező ebben erősített meg, és ő csak tudja! —, akkor igazán nem lehet haragudni a kabátok kreátoraira. Végül is nem lehet elvárni tőlük, hogy egyedi „darabokra”, vagyis ránk méretezzék a kabátokat. Nekik igenis kötelességük, hogy a szabványhoz igazítsák magukat! Mi pedig örüljünk egyedi mivoltunknak, mert — bi- :ony mondom bárki kétkedőnek — nem kis dolog ez! Szendi Márta MÉH mintegy 7500 forintot fizetett be a 4136 sz. Jurij Gagarin Úttörőcsapat pénztárába. A legjobbak között is a legszorgalmasabb úttörők a hatodik b-ből, az Olimpiaőrs tagjai voltak, akik 1224 kilogramm hulladékot gyűjtöttek. Derekasan dolgoztak még a hetedikes Vosztok-őrs és a hatodikos Marx Károly- őns tagjai is. Ök valamennyien külön jutalmat és dicséretet kaptak az úttörőcsapattól Képünkön újabb papínszállít- mányt visznek a kisiskolások az iskolai MÉH-átvevőbelyre. Kép, szöveg? Kulcsár József Gálfi Árpád, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei titkára azok között volt tegnap, akiket a megyei pártbizottságon több éves eredményes propagandista munkáért jutalomban részesítettek. Hivatali munkája is az ismeretterjesztés. Szerteágazó ez a tevékenység. A sok közül a pártpropaganda áll hozzá legközelebb. — Az egyik legszebb munka az emberek tudatformálása. Mi ezt több oldalról közelitjük meg. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tevékenységének irányításán túl, én magam a pártoktatásban is aktívan részt veszek. öröm számomra, amikor azt látom, hogy egy-egy szeminárium- vezető, majd annak munkája után a hallgatók is eligazodnak a pártélet mindennapi tevékenységében, megértik egy- egy jelenség összefüggéseit, akár belpolitikai, akár nemzetközi témáról van szó — vallja a beszélgetés során. Amikor összeszámoljuk, hogy mióta is vesz részt Gálfi Árpád a pártpropaganda-munkában, összesen tizenhét év jön • össze. Először a megyei ifjúsági szövetség végrehajtó bizottságának tagjaként a fiatalok között végezte propagandista munkáját. Az ifjú kommunisták számára , vezetett különböző tanfolyamokat, csaknem tíz évig. Nem maradt el az elismerés sem. A KISZ központi bizottságának kitüntetése bizonyítja, hogy Gálfi Árpád e téren is nagyszerűen helytállt. — Még ezerkilencszázötven- háromban került szóba, hogy a városi pártbizottság mellett egy négytagú propagandista brigádot kell létrehozni, hogy felkészítsük az üzemek, az intézmények szemináriumvezetőit egy-egy tanfolyam vezetésére. Tagja lettem ennek a bizottságnak. Később, négy év múlva, a megyei pártbizottság akkori agitáeiós és propagandaosztálya mellett alakult meg ez a bizottság. Itt már az volt a feladatunk, hogy egy-egy adott oktatási formán készítsük fel' az előadókat a szemináriumok vezetésére. Efbben az időben, az időszerű kérdések a nemzetközi kérdések, a szocializmus építésének kérdései szerepeltek elsősorban a pártoktatásokon. Megítélésem szerint szép munka volt ez. Az ellenőrzéseken tapasztalhatta az ember, hogy a szemináriumvezetők jól hasznosítják a tőlünk átvett anyagot, oktatási módszereket. Ahhoz, hogy valakit tanítson, magának is tanulnia kell. Ezt vallotta és vallja ma is Gálfi Árpád. Az egyéni önképzés mellett sor került egy öthónapos pártfőiskolára Budapesten, ahol a nemzetközi politika szakosítóján szerzett államvizsgát. — Ügy érzem, ezután már nekem is könnyebb volt. Nagyobb tudással rendelkeztem magam is, jobban közvetíthettem az anyagot a tanfolyamok vezetőivel. Mert nemcsak a járási , oktatási felelősöket, hanem az alapszervezeti szemináriumvezetőket is mi készítettük fel az előadásokra, a tanfolyamvezetésekre. Ebben az időben már specializáltam magam. A nemzetközi politika és gazdasági oktatási formán végeztem a vezető propagandisták felkészítését. Most pe^ dig, ebben az oktatási évben, már az esti egyetemen működő pártépftési tanszék egyik előadója vagyok. Néhány hónappal ezelőtt megkérdezték Gálfi Árpádot! nem fáradt-e el ebben a munkában. nem kellene-e pihennie . egy darabig. A beszélgetés során magam is feltettem ezt a kérdést. — Gazdag, színes és hasznos volt a pártoktatásban eddig I eltöltött tizenhét év. Sok embert megismertem, sok embernek adtam segítséget, pedagógiai módszert egy-egy tanfolyamon, vagy szeminárium vezetéséhez, az anyag elsajátításához. Különböző pedagógiai módszerekkel kísérleteztem, hiszen a mi oktatási formáinkon idősebb párttagok és pártonkívüliek vesznek részt, olyanok, akik nappal, a mindennapi munkájukat végzik, s esténként ülnek be a szeminárium padjai közé. Egykét módszerem bevált — ez az érzésem. Ebben a munkában tehát nem lehet elfáradni. Egyébként is a nemzetközi kérdés rendkívül közel áll hozzám. S ha a szemináriumok vezetői, a tanfolyamok hallgatói eljutnak odáig, hogy egy-egy jelenséget megértenek, másoknak is tovább tudják adni, akkor a mi tevékenységünk már mindenképpen hasznos volt. A jelenségek mellett mindig a történelmi hátteret, a miértet keressük, így sok minden világosabb az emberek, a hallgatók előtt. Most válaszolok a kérdésre is: nem fáradtam el. Szükségét érzem ennek a munkának. Ha abbahagynám, hányozna. Ügy is fogalmazhatnék: az oktató-nevelő munka hozzá' i tartozik mindennapi életemhez. Az a legnagyobb öröm számomra, ha látom, hogy az általunk elvetett mag jó földbe kerül... Gálfi Árpád az elsők között volt, akik a sok éves, eredményes propagandamunkáért megkapták a Le- nin-emlékplakettet. A mostani jutalom is jó helyre került. Somogyvári László Na, és hol van egy ilyen ember? Milyen tulajdonságokkal rendelkezzék a munkás, hogy tiszteljék és becsüljék vezetői és munkatársai? Vajon milyen módon érheti el, hogy rangja és tekintélye legyen az üzemben, „súlya” legyen a szavának? Mit vár tőle a vezető? Azt hiszem, egyetlen írásban meg sem kísérelhető, hogy alapos és általánosan elfogadható választ találjunk minden ges tájékozottságot megszerezzék. Felelősségérzet, á lehetőségek, az előzmények, a következmények, az adott helyzet ismerete nélkül nem lehet érdemes javaslatot észrevételt tenni. — A dolgozók a kisebb csoportokban, kollektívákban egyéni képességeik szerint rétegeződnek — fejti ki Bálint Ferenc. — A vezetőnek ezt figyelembe kell vennie, ami kérdésre. Órákig, napokig le- jior valakinek a munkakörét. hetne vitatkozni ezeken, rakosgatni egymás mellé a gondolatokat, érveket és példákat, de nem jutnánk a végére. Ezúttal be kell érnünk annyival, hogy néhány vezető véleményét felvillantjuk, kommentár és összegezés szándéka nélkül. A helyszín a salgótarjáni síküveggyár szakszervezeti irodája. Akik válaszolnak:' Béres László, a szakszervezeti bizottság titkára, Lőrinc József személyzeti osztályvezető, Nagy Lajos húzóüzemi gyárrészlegvezető, a gyári pártbizottság csúcsvezetőségének tagja és Bálint Ferenc, a Zagyva II. húzóüzem üzemvezetője. Nagy Lajos a kérdéseket kérdéssel tetézi: — Hogyan várhatja 'a dolgozó, hogy tekintélye legyen, hogy vezetője megbecsülje, társai felnézzenek rá, ha nem képezi magát, azt sem tudja, rhi, hogyan van a gyárban, rnit miért csinál? Mert akadnak, akik nagyon sokat beszélnek, nagyon sokat akarnak, de nem veszik a fáradságot, hogy az ehhez szükséa teendőjét, a vele szemben támasztott követelményeket megszabja. Természetesen, minél képzettebb és készségesebb a dolgozó, minél értékesebb munkát és teljesítményt kénes felmutatni, minél használhatóbb, annál nagyobb a rangja. Általában ennek arányában jár anyagilag is jobban, vagy kevésbé jól. Ezek .a tényezők egyúttal a tekintélyi „rangsorban’* elfoglalt helyét is érzékeltetik. A beszélgetés „hevében” elhangzik egy szó: betyárbecsület. Hogy a dolgozók között népszerű, akiben van betyárbecsület. Aki „szolidáris” a hibát vétővel, aki nem hanem saját magát. Érezze a munkás, hogy személy szerint őt érte kór, ha valamit nem jól csinált. Igaz, nem könnyű vállalni a felelősséget és vi- és selni a következményeket. De is van_ nem elég csak ahhoz érteni, hogyan kell másokat bírálni... Nagy Lajos így fogalmazza meg: — Aki igényt tart a tekintélyre, attól joggal elvárhatjuk, hogy egyenes jellem legyen. Akárkivel beszél, a fehérre mondja. Hegy fehér, a feketére fekete. Ne aszerint billenjen ide-oda, amit az érdeke diktál, hogy neki, vagy a közvetlen munkatársainak éppen mi lenne előnyös. Tudja egyeztetni, vagy — ha kell — alárendelni a saját érdekeit a közös érdekeknek. A vezető pedig álljon az ilyen munkás mellé. És ő se cselekedjék másképpen. Bár a személyzeti osztály- vezetőhöz csak az „irodisták” alkalmazása tartozik, de az alapvető követelményeket tekintve köztük és a munkások között semmiképpen sincsen döntő különbség. Milyen dolgozókat fogad szívesen, a akarjon a mennyiségi és minőségi előírásokon belül önállóan, felelősséggel és jól dolgozni — teszi hozzá Bálint Ferenc. — De ez csak úgy képzelhető el, ha ismeri munkájának minden csínját-bínját, ha szereti azt. amit csinál, ha megbecsüli munkahelyét és környezetét. Ha sajátjának tekinti az üzemet. De nem úgy, hogy leszereli a vízcsapokat és hazaviszi. Mert ilyen ..árulkodik”, hanem igyekszik felvételnél, milyen alapvető eltussolni társa mulasztását, ami gyakran kellemetlen következménnyel jár. — Nekem az a véleményem — mondja Béres László —. hogy az összejátszás, a cinkosság árán nyert népszerűség nem igazi tekintély. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy amikor eltitkolja a valóságos helyzetet, nőm a vezetőjét csapja be, szempontokat érvényesít, vagy legalábbis milyeneket szeretne érvényesíteni? — Legyen képzett szakmailag és politikailag — válaszol tömören Lőrinc József. — És ne legyen vándormadár. — A legfontosabb valóban az, hogy a dolgozó tudjon és De a „gazda” szemével csak akkor tud körülnézni a gyárban a munkás, ha — a belső igényt most eleve feltételezve — tájékozott, és módja van beleszólni a gyár életébe, részt venni a közös elképzelések kialakításában. — Nem is az a fontos, hogy mindenütt ott legyen, minden apró részletében ismerje a gyár tevékenységét, a közös feladatokat, a kötelezettségeket és lehetőségeket — mondja Nagy Lajos. — Ha már a saját helyét és szerepét jól ítéli meg, így szól hozzá a dolgokhoz, így cselekszik, akkor is hasznos és megbecsült ember lehet a gyárban. Valóban lehetetlen lezárni ezt a beszélgetést. Szakértelem, munkaszeretet, felelősségérzet - szóban és tettben, tájékozottság, műveltség, mindig többet és jobbat akarás. emberség és közösségi érzület, egyenes jellem, a munkásbecsület, a tulajdonosi öntudat, s ki tudja hány jellemvonás még, mind-mind olyan tulajdonságok, amik tekintélyt adhatnak. Most már csak az következne, hogy valaki netán megkérdezze, na és hol van egy ilyen tökéletes ember? Kiss Sándor f jNÖGRÁD — 1971. október 17., vasárnap ___ 5
