Nógrád. 1971. október (27. évfolyam. 231-257. szám)

1971-10-16 / 244. szám

Kulturális MA NYÍLIK MEG Beszter­cebányán a Nógrád megyei fotóklub kiál­lítása. Bruncze' Tibor, Gergely Valér, Herbst Rudolf, Ispán Béla, K-nczel Géza, Koós Pál, Kovács István­né. Környei Gyula, Krekács Miklós, Lányi Lóránd, Ottmár Károly, Palen­csár József, Tarján i József, P. Tóth László és Veres Mihály szerepelnek fel­vételeikkel. Ké­púnkon a kiál­lításon szereplő Brunzel Tibor: „Fekete-fehér” című felvételét mutatjuk be. ŰJ KEZDEMÉNYEZÉSSEL lepte meg az ifjúságot a Jó­zsef Attila Megyei Művelő­dési Központ: a tanítási szü­neteken tartalmas és ingye­nes szórakozást biztosít a kö­zépiskolásoknak. Október 25- én lesz az első ilyen ifjúsági nap. amelynek keretében dél­előtt 10 órakor az Eper és vér című amerikai filmet mu­tatják be, délután kettőtől fél ötig a Kristály-zenekar kíséretében táncolhatnak a fiatalok, este pedig részt ve­hetnek az Őszi koncert cí­mű zenés irodalmi rendezvé­nyen. •k A TÉVÉ GALÉRIÁJA a lövő héten, október 21-én (21.20) Czinke Ferenc grafi­kusművész kiállítására kala­uzol el bennünket A ripor­ter szokás szerint Rapcsányi László lesz. A salgótarjáni művész kiállítása a Budapes­ti I. kerületi Tanács művelő­dési házában, a Bem rakpart 6. szám alatt, október 22-én 10—20 óráig és október 23-án 10—16 óráig tekinthető meg. ft KÓRUSTALÁLKOZÓT szer­vez a Kohász Művelődési Központban a Kórusok Or­szágos Tanácsa Nógrád me­gyei Szervezete, a József At­tila Megyei Művelődési Köz­pont a salgótarjáni Bányász Művelődési Ház és a Kohász Művelődési Központ október 21-én 18 órakor. A találkozón részt vesz az 50. évforduló­ját ünneplő békéscsabai Ál­talános Munkáskor, a salgó­tarjáni Bányászkórus, a ba­lassagyarmati KISZÖV-kórus, a salgótarjáni Pedagóguskó­rus, valamint a pásztói ÁF ÉSZ-kórus. ŐSZI KONCERT címmel, zenés irodalmi estet rendez­nek a megyei művelődési központ színháztermében ok­tóber 25-én, este 7 órakor. A műsorban közreműködnek a kecskeméti Katona József Színház művészei, Udvaros Béla, Dévai Kamilla, Sárosi Gábor, valamint a salgótar­jáni Pedagóguskórus és a sal­gótarjáni szimfonikus zene­kar. A műsoron, amint azt a címe is mutatja, az ősszel foglalkozó versek és zene­művek szerepelnek. A „HRON”, a besztercebá­nyai Pedagóguskórus október 28-án zenés irodalmi műsort ad a salgótarjáni megyei mű­velődési központ színházter­mében. Az ötven tagú együt­tes magyar nyelvű zenés iro­dalmi műsort másnap, októ­ber 29-én a pásztói művelő­dési központban is megismét­VÉLEMÉNYÜNK isönsEEia; Technikumba járt, majd szakmérnöki vizsgát tett és húsz esztendőn át Szibéria folyóin végzett hidrotechnikai kutatásokat. Akkoriban ismerte meg a zord szibériai tája­kat, akkor kötött barátságot az ott élő emberekkel. Ebből az irodalmi élményanyagból táplálkozott 1917-től 1945. március 6-ig, halálig folytatott munkássága. 1915-ben ugyan­is Petrográdban telepedett le és 1917-től kizárólag irodalom­mal foglalkozott. 1921-ben jelent meg Imádkoztak (Pomoti- lisz) című Vegénye, amely az orosz néplélek rejtelmeit tár­ja fel, kitűnő ábrázolási képességeket árul el a természetes az ember kölcsönhatásáról. Az 1918-ban megjelent Csujai legendákban (Csujiszkije bili) a szibériai őslakosság kímé­letlen kizsákmányolását ábrázolja megrázó erővel. De ezek még mind csak előtanulmányoknak tekinthetők első szá­mottevő írásához, tizenöt éven át írott és 1933-ban megje­lent Zord folyó című regényéhez (Ugrjum-reka). Gorkij so­kat segített abban, hogy Siskov eljuthatott írói fejlődésében a Zord folyó magaslataiig, barátságával született meg az el­nyomott népnek ez a hősi eposza, kíméletlen harcának le­írása. amint szembeszáll a zord természettel és embertelen­séggel. (A regény egyébként 1952-ben magyarul is megje­lent!) Most a regény tévéfilmváltozata négy csütörtök es­tén át biztosít igényes szórakozást. A film első része ugyan­is igazolja ezt az előzetes bizalmat. A szovjet író regénye valójában nagyon monoton cselekményt választott, egy fel­fedező utat a háromezer versztnyi hosszúságú Zord folyón, Lapsin, a rendező azonban már az első részben igazolta, hogy regényből is lehet lebilincselő filmet készíteni. A mai szombati műsorból felhívjuk a figyelmet a Sal­gótarján—Újpesti Dózsa bajnoki labdarúgó-mérkőzés közve­títésére (13.55), a Hans Beimler bajtárs újabb folytatására (15.55), a Salaam aleikum! iraki és kuwaiti epizódjaira (18.15), a Nemes Nagy Ágnest bemutató Lírai riportra (18.50) és Bozsidar Noev bolgár zongoraművész fertődi hangverse­nyére (22.00). L. Gy. bán^ászőzobos1 Salgótarján várossá nyilvá­nításának évfordulójára új bányászszobrot kapott Salgó­tarján. A Magvar Képző- és Iparművészeti Lektorátus ille­tékesei megállapodtak a városi tanács vezetőivel a szobor el­készítésében. A munkára a salgótarjáni születésű, Buda­pesten élő, országos hírű szobrászművészt Vasas Ká­rolyt kérték fel. Az új bá­nyászszobrot a következő évi bányásznapon avatják. NÓGRÁD — 1971. október 16., szombat M. A besztercebányai pedagó­gusok látogatását tavasszal a salgótarjáni Pedagóguskórus viszonozza Besztercebányán. MÉG EBBEN A HÓNAP­BAN sor kerül a középisko­lás bérlet első hangversenyé­re, október 29-én délelőtt 11 órakor a megyei művelődési központban. Az „Ismerkedés a kórusművészettel” című mű­sorban, amelyben Bartók és Kodály kórusművei szerepel­nek, közreműködik a Magyar Rádió Gyermekkórusa, Botka Valéria és Csányi László ve zényletével, valamint Gabos Gábor zongoraművész. Mű sorismertetőt Virág László mond. KÉPZŐMŰVÉSZETI ALKO­TÁSOK. Nógrád megye több községe, illetve Salgótarján város új képzőművészeti al­kotásokkal gazdagodik. A sal- góbányai KISZ-vezetőképző tábor mellett még októberben felavatják Demjén László szobrászművész Lovász Józse^ fet ábrázoló alkotását. Októ­ber 18-án zsürizsik a szécsé- nyi gimnáziumot díszítő kő domborművet. Ugyancsak szobrot kap a diósjenői mű velődési ház, ahol Mikus Sán dór szobrászművész alkotását állítják fel. FIATALOK PÁLYÁVÁ LASZTÁSA. A fiatalok pálya választását könnyíti meg a Nógrád megyei Tanács által létrehozott Pályaválasztási Ta nácsadó Intézet, amely az ed digi jelek szerint jól betölti hivatását. Több esetben egyé­ni komplex vizsgálat alapján adtak útmutatást a végzősök pályakereséséhez, hogy a leg alkalmasabb helyre kerülje nek. Emellett erősödik az is kólái pálykválasAási tanács adó munka is, amelyhez i KISZ nyújt értékes támoga­tást. tA mi r w r i Epul a rétsági új művelődési központ Régi, északi fekvésű, rideg épület Rétság főutcáján. Egyetlen két ablakos sötét helyiségében székel a járási művelődési központ. Lega­lábbis az ajtón ezt a felira­tot olvashatjuk. Egyébként besorolását tekintve: ellá­tatlan intézmény. (A pár négyzetméternyi helyiség még egy jól működő szak­kör részére sem elegendő). Nem sokkal arrébb, a nagyközség központjában már áll, s napról napra alakul, formálódik az új, a korszerű követeményeknek előreláthatólag minden szem­pontból megfelelő művelődé­si központ. Az évek óta egy­re sürgetőbbé váló probléma megoldására ilyen formában eddig még egyetlen példa sem akadt az országban. A honvédség és a tanács együt­tes, közös kezdeményezésé­ről van szó. Az elmúlt év augusztusában megállapo­dás született a járási tanács végrehajtó bizottsága és a honvédség között egy új művelődési központ megépí­tésére. A terület kulturális életének irányítói, felelősei a „téma legilletékesebbjei”: Németh Árpád járási műve­lődési központ igazgatója és Nagy József százados, a fegy­veres erők klubjának igaz­gatója mondta el az eddig példa nélküli kezdeménye­zés előzményeit, s a megva­lósítás utáni időszak terveit. — Amennyire adottsága­ink megengedték, korábban is próbáltuk programja­inkat, tevékenységünket ösz- szeegyeztetni a minél ered­ményesebb munka érdeké­ben — kezdi a polgári la­kosság „képviselője”. — Két dolog azonban alapvetően meghatározta az együttmű­ködést. Nevezetesen: a hon­védség zárt. sajátos szerv, a lakosság pedig művelődésre alkalmas helyiséggel egyál­talán nem rendelkezett. A színházi előadásokat a hon­védség nagytermében tekin­tették meg, szakköreink kö­zül pedig a képzőművészeti kör dolgozik közösen. — A megfelelő intézmény hiánya számos párhuzamos­ságot is eredményezett, ami felesleges — folytatja, a szá­zados. — Mozi, könyvtár mindkét helyen működik, s mindkét helyen a lehető leg­rosszabb, legegészségtele­nebb körülmények között. Ha­sonló a helyzet az ifjúsági kluboknál, s a többi szakkör­nél is. Nem beszélve a sze­mélyi feltételekről. Ha lesz közös helyünk, a legalkalma­sabb szakemberek kerülhetnek egy-egy csoport élére; tehát az anyagi szempontból jelentke­ző előny mellett, a lényege­sebb —, de az anyagiakon ala­puló — tartalmi munkát is az igényeknek és lehetőségeknek megfelelően tudjuk végezni. Hatékonyabb lesz a hazafias, honvédelmi nevelés, egyálta­lán a közös kulturális tevé­kenység; az új létesítmény ad lehetőséget a szellemi erőknek a kulturális célokra történő összevonására. — A programtervet együt­tesen dolgozzuk ki, kettős lesz az intézmény vezetése is. Ter­mészetesen, ami szorosan honvédségi jellegű előadás, vagy rendezvény, arra a lak­tanyán belül kerül sor. Sze­rencsés, s valamennyiünk szá­mára hasznos megoldásnak tartjuk ezt. Elképzelésünk, tervünk egyedülállóan szép, de a neheze még hátra van. Befejezni a művelődési köz­pont építését, berendezni, felszerelni, tényleg megvalósí­tani, részletében világossá, pontossá, „olajozottá” tenni a még számunkra is ismeretlen „közösködést” — fejezte be Németh Árpád. Rákos Ilona Ragyogj, ragyogj, csillagom A szovjet filmrendezők kö­zül egyre többen próbálkoz­nak a polgárháború idejében játszódó történetek filmre vi­telével. Alekszandr Mitta is e kí­sérletezők közé tartozik. Film­je egyetlen központi figura mozgatásával meglehetősen széles panorámát tár a néző elé. A kulcsszereplő Iszkremasz (a magyar szinkron szerint Mokiszin) a színész, aki fur­csa szekerén megérkezik egy pici dél-olaszországi falucská­ba, hogy egyszemélyes kísérle­ti , színházával Shakespeare- darabokat mutasson be a fa­lusiaknak. Alig kezdi el mű­sorát, a kövér mozis elcsalja az eleinte meglepettségükben mozdulni sem tudó embereket, majd egy terrorbanda csap le a községre. Az előadás vég­képp megszakad. A megszállott színész Krisz- jával, a mellécsapódott pa­rasztlánnyal egy félreeső fa­házban húzza meg magát. Alig csendesedik el a falu, Iszkremasz munkához lát. Jeanne d'Arc drámáját mu­tatja be egy pajtában. Az épület majdnem kigyullad, az alkalmi közönség fejvesztetten menekül. Iszkremasz folytatja * re­ménytelennek tűnő küzdelmét. A szótlan, naiv festőben, Fjo- dorban végre igazi segítőtárs­ra talál. Ám a bemutató újra elma­rad, mert egy szervezett fe­hér század foglalja el a falut, s a renitenskedő Iszkremaszt börtönbe dugják. A fehér tisz­tek körbeülnek, és bekötött szemmel lövöldöznek a ka- kukkoló Iszkremaszra. A vörösök győzelme után, a „zöldek” akadályozzák meg a várva várt bemutatót. A szí­nész lélekjelenléte menti meg a közönséget at haláltól. A színj»adon ugyanis a banditák fordulnak szembe a gyanútlan nézőkkel, fegyvert szegezve nekik. Iszkremasz rájuk sza­kítja a függönyt. Csak a „zöld” vezér menekül meg, aki később, az úton ballagó színésszel végez, majd elme­nekül. A szituációk alkalmasak le­hetnének a vígjátéki elemek és a drámai súlypontok ki­hangsúlyozására egyaránt. Mitta rendezésében a két ellentétes műfaj egyszerre van jelen. Voltak már példák • kettősség sikeres összeegyezte­tésére. Mitta filmjében a drá­ma elsődlegességére gyanak­szunk, ám az időben terje­delmesebb komikai erővona­lak lehetetlenné teszik a tra­gédia érzékelését. A film legfőbb értékei, Fjodor, a naiv festő személye köré csoportosíthatók. A szót- len, egyszerű parasztművészt Oleg Jeíremov alakítja. A részletesen bemutatott fest­mények. fa szobrok látványa a film legszebb képsorait ad­ja. Jefremov egyetlen szó nél­kül, csupán gesztusokkal, mi­mikáivá fogalmaz. Tehetségét bizonyítja, hogy Fjodor az egyetlen jól körülírható, ka­rakteres figura. Iszkremaszt, a színészt Oleg Tabakov formálja meg. A filmbeli alak lényege alig megfogható. így aztán a szí­nészi produkció megítélése is rendkívül nehéz. A fehér tiszt szerepében be­mutatkozó Konsztantyin Voi­nov tűnik még figyelemre­méltó színésznek. A színes film képsorait Jurij Szokol fényképezte. Hann Ferenc ANDRZEJ ZBYCH (Lengyelből fordította: Varsányi István) 18. Tökfej — gondolta Kloss dühösen. Ha úgy beköpném neki, hogy az a bizonyos le­vélke Kirsthoven címére a birtokomban van... — A padlón fekvő táskájára pil­lantott. — Likvidálhatna; igaz, hogy az ügyeletes tiszt tudja, hogy ide jöttem... Az ügyeletes tiszt hallgatni fog. Mindezt komolyan fonto- tolóra vette, amikor megszó­lalt: — Tábornok úr ezek sze­rint semmit sem szándéko­zik nekem Ingrid Kieldről mondani? — Semmit sem ért el. — Majd röviddel utána: — Azt tudom tanácsolni önnek, fia­tal barátom, hogy feledje őt. Ez már több a soknál — gondolta Kloss. — És, hogy feledje el ezt a mostani beszélgetésünket is. — Szíves, örömest, tábor­nok úr — hangzott a válasz meglehetősen bizalmaskodó hangnemben. — Szíves örö­mest — ismételte meg. — Ha kaphatnék valami biztosíté­kot. .. — Miféle biztosítékot? — Hogy Ingrid Kiéld nem utazik el Stockholmba a haj­nali vonattal. Hirtelen az jutott az eszé­be, hogy talán túl sokat mondott. A tábornok arca most csodálkozást árult el. Visszahelyezte szemére a monoklit és élénk érdeklő­déssel szemlélte Klosst. — Nem értem. — Kaphatnék erre biztosí­tékot? — Mondjuk... igen — fe­lelte von Boldt. — Akkor hát, tábornok úr, engedélyével lelépek. Mindketten hibát követtünk el — gondolta, miközben kö­penyét gombolgatta az előszo­bában. — Az öreg porosz még meg sem próbálta ki­szedni belőlem, hogy valójá­ban mit tudok, én pedig egy picivel többet mondtam a kelleténél. Ha Ingrid meg- vallja Boldtnak, milyen fel­adattal bízta meg őt Müller erre az éjszakára, a tábornok könnyen kitalálhatja, miről is van szó, és .máris a kezé­ben vagyok. De én is a ke­zemben tartómét, vagyis: tö­rököt fogtam, de nem ereszt. Csak Ingridet ki ne engedje! Kíváncsi vagyok az öreg kö­vetkező lépésére. Ugyan mit fog tenni? Von Boldt tábornok tárcsá­zott, titkos számot hívott és sokáig várt, mire a hívott számon megszólalt az ismerős hang. Beszólította Stolpot és kiadta a parancsot: vezessék irodájába Ingrid Kieldet. A lány, Ingrid Kiéld, akit Hans Kloss húsz órája próbál megölni sikertelenül, a tábor­nok íróasztalával szemben ül. — Rágyújt? — kérdezte von Boldt. — Nem ragaszkodom sem a rágyújtáshoz, sem az iváshoz — hangzott a válasz, s min­den mozdulatával igyekezett kifejezni közönyét és megve­tését. Tekintete a Bismarck- portréra tévedt; a vaskancel­lár arca rokonszenvesebbnek és sokkal emberibbnek tet­szett, mint a házigazdáé. — Nem szeretek háborús­kodni asszonyokkal — jelen­tette ki Boldt. — Ezzel szemben szeret fogságban tartani asszonyokat a pincében — vágott vissza a lány. — Ne játsszunk szembe­kötősdit, hölgyem. — Az öreg porosz feltette monokliját és szivarra gyújtott. — A tét óriási. Természetesen nem ma­gamra és alantasaimra gondo­lok, hanem Németországra, ön saját elhatározásából döntött amellett, hogy segít, és vál­lalta a tőlem kapott levél to­vábbítását. .. — zavartan megköszörülte torkát — egy bizonyos személynek Stock­holmba. Eleget tennék e vállalásom­nak. \ — Kegyed tréfál — jelen­tette ki a tábornok udvaria­san. — Ma reggel kaptam az értesítést, hogy... — ismét megköszörülte torkát — együttműködik a gestapós Müllerrel. Ez igaz? — emelte fel hangját élesen. Észrevétlenül, pillanatokig habozott. — Igaz. Von Boldt mély lélegzetet vett. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents