Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
Érsekvadkerti utca (Réti Zoltán tusrajza) Tóth Elemér új versei: Az emlék öble Ki mondja meg, hol vannak az üveghegyek? S hogy a nagyon kék tenger hánykolódása mire emlékeztet? És éjjel a fekete víz fölött az ezüst hold miért indul a hegyekbe, ahonnan a súlyos kövek felszállnak, s már csak hült helyükön örvénylik sivítva a gyűrűs üresség. A Shell-kutak cégéreit miért mzogatja egykedvűen a sóillatú szél, vagy a szomorúság. Űjholdra Tüzet fogott az erdő, vagy csak az újhold kelt fői, vörösük a fák csúcsán és ömlik, mint a tejföl. Senki sincs a kéményen, hogy intsen pálmaággal, kovásztalan látomás leng csak az est-kovászban. Hiszen a kémény eltűnt és utcát sem hagyott ránk, belebújt a földbe és az emlékekbe fölszállt. ŐSZ A boltok halkan, kirakatukban ősei arannyal égnek. A téren szeles utcalányt keres tán a villamosének. A víz is halkan csobbanva csurran, ahogy fáradtan őszi szerelmes dizőz- ként még itt időz, bájait féltve őrzi. Szél jár a fákon, a parkban látom, levél téved a padra. Kis eszpresszóban vidám dalokkal hiányod úgy sajogna. Csendesül minden, kedvünk rég nincsen, autók álig járnak. Pár utcasarkon, míg vár az alkony, álmodnak már a házak. Kultúrák megőrzői Gondolatok a Nógrád megyei múzeumok munkájáról Napjainkban egyre több vélemény hangzik el a különböző folyóiratokban és vitákban a közművelődési tudományos intézmények, s ezen belül is a múzeumok feladatáról, amelyek során igénylik, hogy a múzeumok gyűjteményeik hozzáférhetőségével, kiállításaival az eddigieknél fokozottabban szolgálják a lakosság, a felnövekvő nemzedék általános műveltségének növelését, szocialista emberré formálását. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy sem pedagógusaink, sem a diákifjúság nem ismeri eléggé a megye múzeumaiban folyó tudományos és népművelési tevékenységet. Mostoha gyerek a régészet A megyei múzeumi szervezetben — tradicionális okok- miatt — a legteljesebb gyűjteménnyel o balassagyarmati Palóc Múzeum rendelkezik. A több évtizedes gyűjtő és feldolgozó munka eredményeképpen gazdag tárgyi anyag gyűlt össze a palóc nép életének, szokásainak, népviseletének bemutatására. A rendkívül szép környezetbei elhelyezett Palóc Múzeumban, továbbá a melléje telepített szabadtéri múzeumban elhelyezett tárgyi emlékek, fotók, dokumentumok önálló, állandó kiállítás keretében, tudományos megalapozottsággal, s ebből követően élethűen tükrözik a falusi lakosság életében, az elmúlt századokban bekövetkezett változásokat. Jelentős adósságot törlesztettünk azzal, hogy augusztus 19-én avatták és a lakosság rendelkezésére bocsátották a banki szlovák nemzeti-népi állandó kiállítást. A gyűjtő és feldolgozó munka azonban még korántsem teljes. Adósak vagyunk még a tőkés fejlődés és kiteljesedés időszakának a falusi lakosság életére gyakorolt hatásának bemutatáséval. Teljesen hiányzik a felszabadulás utáni, nagy történelmi átalakulások dokumentálása, ábrázolása, mindenekelőtt a parasztság körében a „szocialista életforma’’ uralkodóvá válásának bemutatása. Ugyancsak most kezdtük P yakran fölvillan emlékezetemben egy meghökkentően sokatmondó kép: egy szerelő lakásán, aki többek között az üzem egyik legjobb, legbe- csültebb munkása volt, munkatársai beteglátogatás alkalmával számos, a gyárból származó szerszámot, csavart, drótot, különféle elektromos berendezést találtak. A kis házi műhelyt, amelyben nemcsak a háztartásnak, hanem eladásra is fusizott, jóformán a gyárból lopta össze. Amikor rendőrség és bíróság elé került az ügy, elmondotta, hogy apránként, több évi szívós, kitartó munkával hordta össze a felszerelést, köztük villanyfúrógépet, satut, forrasztópákát, köszörűgépet, s ki tudja, mi mindent még. Ez az ügy rendszerint olyankor elevenedik meg az emlékek képei között, amikor elhangzik az immár közhelynek számitó panasz: ha valaki egy csavarhúzót elvisz, rögtön ügyet csinálnak belőle, de aki milliókat markol, azt a kutya se bántja. S ilyenkor hangzanak el a rémtörténetek a tsz-elnök mesepalotájáról, amely emeletes és még egy nyolcméteres táncterem is van benne, hogy a befolyásos meghívottakkal kellő kényelem mellett tudjanak névnapot ünnepelni. Ilyenkor susogják el, hol és hány millió folyt el repre- zentálásra, közületi építőanyagból maszek víkendházak építésére, meg vendégelésre, csinos hivatalnoknők előtti tetszelgésre, meg még ki tudja mire. Lehet, hogy vannak (sőt, tudjuk, hogy vannak!) nagy ügyek a kapzsik, harácsolok, sikkasztok repertoárjában, de ezek a nagy ügyek számszerűleg közel sem oly nagyok, mint amilyennek olykor a közhiedelem tartja, S az sem titok, hogy hivatalos szerveink szigorúan veszik az ilyen ügyeket, az első bejelentésre már alapos vizsgálatot végeznek, s minthogy a pártnak is ez az intenciója, a bűnöst felelősségre vonják. Nem érdeke senkinek ebben az országban, hogy a kapzsi, törvényszegő és telhetetlen gyűjtögetőknek falazzon. S aki mégis falaz, az bűntárs. Ámde Vasárnapi jegyzet Közpréda az is igaz, hogy az efféle sikkasztások, tolvajlások ellen csak akkor lehet fellépni, ha nem egymás közt sugdosód- nak róla, hanem megkövetelik az ügy kivizsgálását, tisztázását. Nem igaz tehát, hogy a nagy bűnösök zöld utat kapnak, a kicsikre viszont lecsap a törvény sújtó keze. Tolvajt (kicsit és nagyot) egyaránt akkor lehet felelősségre vonni, ha rajtakapják, vagy ha bebizonyítható, hogy a nála talált eszközöket nem egyenes úton szerezte, mint bevezető példám szereplője. S minthogy apróbb tolvajlások, felelőtlen szerzések mégis gyakrabban előfordulnak, mint egy lépegető exkavátor elrablása, nyilvánvaló, hogy a látszat azt mutatja, hogy a kis bűnöst előbb megtalálja a törvény keze. De hát nem a kis bűnösökből lesz- nek-e később a nagy bűnösök? A ha- rácsolást se lehet nyomban egyetemi szinten kezdeni. Nem szólván arról, hogy ha az állam vagyonát (amely a mi havi fizetésünket, óvodáinkat, iskoláinkat, utainkat; bérházainkat, közvilágításainkat és mindazt, ami életünket megkönnyíti, megszépíti — létrehozza) közprédának tekintenénk, fura helyzet álna elő. Mi történne például, ha a tarjáni acélgyár négyezer munkása elhatározná, hogy naponta elvisz magával valamit, mondjuk, nem többet mint egy-egy piciny csavart? Igen ám, de ez már napi négyezer csavar, durván is évi több mint egymillió csavar, az ország egyetlen gyárában. Hátha még a példában szereplő csavarhúzót vinnének el naponta. Külön csavarhúzógyárafcat lehetne létesíteni. Természetesen ilyen veszély nem fenyegeti az országot, mert sem a munkás nem viszi el kenyéradó szerszámait, sem a tsz-tag nem hordja a maga hombárjába a termést, hiszen akkor nem lehetne kenyerünk, ruhánk. Elvétve akadnak azonban néhányan, akik szükségleteiket (nyilván főként kényelemből) szeretik a munkahelyükön beszerezni. Így történik azután, hogy lába kél egy laposfogónak, dossziénak vagy doboznak, gurigának. (Mondhatnánk, hogy nem nagy értékek ezek, de a csavarpélda mégis azt mutatja, sok kicsi sokra mehet!) Elenyészően kevés azoknak a száma, akik tudatosan, előre megfontolt szándékkal meg akarnák károsítani vállalatukat, üzemüket, gyárukat. Mondhatná valaki, hogy ez a felfogás, miszerint néhány borítók, vaslemez, rézalátét nem teszi tönkre a vállalatot, sok esetben a dolgozó tudatlanságán, politikai éleslátásának hiányán is múlik. Nem látja az összefüggést a maga életszínvonalának alakulása és a munkahelyi takarékosság között. Közprédának tekinti létének alapját. Pedig nem is sok áttételen át érvényes a tétel: az ilyen ember sajátmagát lopja meg. Legkárosabbnak azonban a közszellemet tarthatjuk, amely egynémelyik munkahelyen elné- zőnek mutatkozik az efféle magatartással, mondjuk ki nyíltan: a törvényesített üzemi lopással szemben. z viszont már a „vihetsz te is” elmélet. E Ez hozza létre olykor a bűnszövetkezetei a tej vizezésére, a munkahelyi termékek nagyobb arányú, üzletszerű kicsempészésére, orgazdák közötti piackutatásra. Jó tehát a kicsire is fölfigyelni, nehogy közprédává legyen a közösség vagyona. meg a néprajz eredményeinek tudományos feldolgozását a paraszti folklór kutatását és a palóc kutatási program keretében szerzett eddigi tapasztalataink szélesebb körű hasznosítását. A megye múzeumi életében nem kapta meg a szükséges anyagi támogatást a megyei múzeumi szervezet egyik legfontosabb ága, a régészet. A feltáró munkában, mivel közel tíz évig nem volt régészünk, főleg az országos kutatási program szempontjából első- ■ rendűén fontos középkori régészeti leleteink teljesebb kiállítására csak a szécsényiFor- gách-kastélybati megrendezésre kerülő állandó kiállítás keretében lesz lehetőségünk. Több községi állandó kiállítás keretében — például Pasztán — mutáltunk be feltárt régészeti leleteket. Továbbra is adósak vagyunk a feltárt régészeti tárgyak kiállításával. Gazdag örökség Gondot okoz a legújabb- kori leletek vonatkozásában a föld alatti (elsősorban geológiai) és a föld feletti objektumok (pl. fogaskerekű vasút, iparvasúti alagutak stb.) állagának megmentése. Az utóbbi téma ugyan már ipar- történeti jellegű, de mentésük, állagmegóvásuk, megtekintésre alkalmassá tételük fontos feladat. A természettudományi gyűjtemény nem gyarapodott kellőképpen. A Palóc Múzeumban elhelyezett országos hírű lepkegyűjtemény mellett úgyszólván nincs számottevő kiállítási anyagunk. Most tartunk ott, hogy reális lehetőség kínálkozik az ipolytarnóci őslénytani leletek megmentésére, kiállításának előkészítésére. A Cserhát, Karancs, Medves és Mátraálja növény- és állatvilágának gyűjtése, kiállításának előkészítése az új múzeum állandó kiállításának előkészítése szempontjából is igen fontos. Nógrád megye gazdag irodalmi örökséggel rendelkezik. Madách Imre, megyénk nagy szülöttje, és eszmei örökségének közkinccsé tétele — különösen halálának 100. évfordulójára rendezett centenáriu- ,mi ünnepségek óta — nagymértékben segítette a megye szellemi életének fellendülését. A Palóc Múzeumban elhelyezett Madách-szoba. továbbá az újjáalakított, gazdagított csesztvei kiállítás méltán reprezentálja a nagy költő életművét. Másik nagy nőnk, Mikszáth Kálmán életének és tevékenységének legfontosabb állomásait tartalmazó kiállítás ugyancsak a Palóc Múzeumban nyert elhelyezést. A múzeumi hónap keretében kívánjuk felújítani a Miks záth-szoba anyagát. Nem dicsekedhetünk viszont az 1954-ben a horpácsi kastélyban kialakított emlékszobák helyzetéveL E kiállítási anyagot még az idén, az év végén tervezzük kibővítem és alkalmasabbá tenni, hogy emlékmúzeumi funkcióját maradéktalanul be tudja tölteni. Néhány „adósság“ Az idén rendeztük meg a Bérczy Károly-kiállítást Balassagyarmaton. Több kiemelkedő, de országos színvonalat el nem ért író. költő emlékét, életművét még nem tudtuk kellőképpen megörökíteni. Ugyancsak adósak vagyunk — annak ellenére, hogy a kezdeti lépéseket megtettük — a megye szellemi nagyjainak, tudósainak, művészeinek, orvosainak, pedagógusainak, műszaki és agrárszakembereinek munkásságát és életét dokumentáló adatok, tárgyi emlékek gyűjtésével, a fentieknek- önálló, vagy időszakos kiállításon való bemutatásával. A megyei múzeumi szervezet munkájában — a megye gazdasági szerkezetében, társadalmi, kulturális fejlődésében bekövetkezett változások következtében — előtérbe került a megye legújabbkori története feldolgozásának és bemutatásának igénye. A megye százéves fejlődését dokumentáló állandó kiállítást a megépülő új munkásmozgal' mi múzeumban kívánjuk elhelyezni. A megye ipartörténeti áttekintését —, amely magában foglalja a munkásság élet- és munkakörülményeinek, életmódjának alakulását, osztály- lyá szerveződésének folyamatát, harcát az első proletár forradalomért, majd küzdelmét az ellenforradalmi rendszer ellen, tevékenységét a felszabadulást követő újjáépítésben, a szocializmus építésében — állandó kiállítási anyagként már most elő kívánjuk készíteni. Egy-egy részanyagot időszakos kiállítás formájában még az új múzeum megépítése előtt, önállóan is bemutatunk. E célkitűzést szolgálja Salgótarján várossá alakulása 50. évfordulója alkalmából készítendő és az Etes—Amálián még a múzeumi hónap keretében nyíló időszakos kiállítás. Ha nem is a legideálisabb körülmények között, de máris biztosítani tudjuk idős Szabó István szobrászművész életművét dokumentáló, a szénbányászat kialakulását és fejlődését bemutató szoborgyűjtemény megtekintését. Új szerepkörök A múzeumi szervezet gon-' dozásában, s nagyrészt szerzői gárdája tollából megjelent Múzeumi Füzetek — amelyek nélkülözhető példányait a középiskolák számára felajánlottuk —, de még inkább a megyei monográfia eddig megje- let kötetei, továbbá több üzemi és településtörténeti monográfia ismeretanyaga jól egészíti ki állandó és időszakos kiállításainkat. A napjainkban megjelent, a Nógrád megye harcosainak életéről szóló válogatásunk pedig — amelyet az MSZMP PMO-val közösen adtunk ki, példaképet kíván állítani a felnövekvő nemzedéknek. Ugyanezt a célt szolgálta a TIT megyei titkárságával kiadott és az MSZMP megyei archívumával közösen szerkesztett dokumentumgyűjtemény is. A megyei múzeumi szervezet az eddiginél nagyobb szerepet kíván vállalni az iskolákban, művelődési otthonokban működő honismereti, helytörténeti tevékenység segítésében. E munkában elsősorban azzal kíván részt venni. hogy helytörténeti könyvtári bibligráfiát és a legfontosabb forrásaanyagokból az illetékes társszervekkel együtt összeállítást készít. Megfelelő igény esetén, a különböző szakkörök felkérésére szakmai és módszertani előadást, tematikus jellegű helytörténeti kamarakiállítás megrendezését is vállalják megyénk muzeológusai. Az eddiginél hatékonyabb segítséget kívánunk adni a középiskolai tanulmányi versenyek, pályázatok, főiskolai szakdolgozatok, szakmai és módszertani segítésében is. Támogatni kívánjuk az önálló kutatás alapján elkészült adattári anyagok, vagy publikálásra is alkalmas művek előkészítését. Előre bejelentett igények alapján, állandó és időszakos kiállításaink tárlatvezetését is vállaljuk. Szeretnénk, ha az újonnan megalakuló múzeumbarátok körében minél több általános, és középiskolai tanár, de a különböző muzeológiai ágakban aktív érdeklődést mutató középiskolás is részt venDr. Molnár Pál 1 megyei múzeumigazgató NÓGRÁD - 1971. szeptember 12., vasárnap 7
