Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-12 / 215. szám
A HÉTKÖZNAPOK PERCEIBŐL A Salgótarjáni Öblösüveggyárban a 2-es kemencénél dolgo- zik Andó László üvegfúvó brigádja. Három alkalommal elnyerték a Szocialista Brigád oklevelet és 1970-ben megszerezték a Zöldkoszorús jelvényt is A Salgótarjáni Kohászati Üzemek Nógrádi Sándor Ifjúsági Szocialista Brigádja az idén már hatodszor nyerte el a megtisztelő címet. Valet József vezetésével ők hirdették meg a VHL KISZ-kongresszus tiszteletére a megyében a munka- verseny-felhívást. A képen a brigád tagjai közül Kiéiben Rezső KISZ-titkár, Füreder Gábor csoportvezető és Földi György a villamosközpontban a hideghengermű 20,'5-ös kapcsolótábláját szerelik A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kalapács-, patkókészitő és daraboló Ezüstkoszorús Szocialista Brigádját, Balázs Gyula vezeti. A brigád tagjai már több éve dolgoznak együtt, ezért minden lehetőség megvan arra, hogy a „Vállalat Kiváló Brigádja” mozgalomban megállják helyüket. A képen Balázs Gyula brigádvezető és Kovács Zoltán kalapácsot készítenek Fotó: Kulcsár A szocialista brigádok politikai patronáSása^ írta: Jedlicska Gyula Nógrád megyében jelenleg 2250 brigád érte el, vagy küzd a szocialista címért. A számszerű fejlődés is jelzi: a szocialista brigádtagok a munkásosztály legpéldamutatóbb tagjai. Valamennyien vállalták a brigádmozgalom hármas célkitűzését, a szocialista módon váló élést, dolgozást, tanulást. Az ígéretek teljesítése nagyban hozzájárult Nógrád megye gazdaságának fejlesztéséhez, a dolgozó embereik élet- és munkakörülményeinek javításához, kulturális színvonalának növeléséhez. A brigádmozgailom csaknem másfél évtizedes múltja, felbecsülhetetlen anyagi-erkölcsi eredményei ellenére számos gonddal is küzd. Ezek egy része a termeléssel, a gazdálkodással, más része az anyagi-erkölcsi elismeréssel kapcsolatos. És mindezek mellett, ezekkel együtt a legfőbb: hogyan alakítsák életüket úgy, hogy az megfeleljen a szocialista követelményeknek, hogyan elégítsék ki a politikai kérdések iránti növekvő érdeklődést. Nem ok nélkül van ez így. Ügy vélem, országosan is, de nálunk a megyében is ehhez kaptak a legkevesebb segítséget a brigádok, pedig éppen ez igényelné — a körülmények gyors változása folytán — a legtöbb támogatást, közvetlen vélemény- cseréket, konkrét útmutatást A nehézségek leküzdésében, a szocialista brigádmozgalom fellendítésében tudvalévőén a helyi társadalmi (párt—szak- szervezet—KISZ) és gazdasági szerveknek van döntő szerepük és felelősségük. Mégis felvetődött a gondolat: a megyei pártbizottság hogyan adhatna közvetlen politikai segítséget a szocialista brigádoknak? Annál is inkább, mert a szocialista brigádtagok mind gyakrabban vetették fel, hogy a párt- és tömegszervezeti munkások az államapparátus felelős posztjain dolgozók gyakrabban találkozzanak és váltsanak szót velük. A gondolat jegyében a megyei párt-végrehajtóbizottság egv évvel ezelőtt elhatározta a szocialista brigádok politikai patronálását. Ez azt jelenti, hogy mindenki, aki politikai munkával hivatásszerűen foglalkozik vagy az államélet különböző területein vezetőként dolgozik, vállalja el egy egy szocialista brigád patronálását A patronálás alapvető, s talán a legnehezebb célja, hogy a politikai patronáló emberileg kerüljön közel a brigád tagjaihoz. Olyan, viszonyt teremtsenek, amelyben nincs főnök és beosztott, amely mentes attól a viselkedésre ható gondolattól: lesz-e prémium vagy sem? Elvi kapcsolatokra, a kölcsönös meggyőzés, és meggyőződésre épült ez a viszony. Nincs helye seto a „kioktatásnak", sem „hivatali” kapcsolatnak, hanem igazi elvtársi-baráti légkör kialakítása a cél. A patronállónak tanácsot, segítséget kell adnia á brigádvállalások kialakításához, a brigádtagok neveléséhez, a szocialista módon élni-tudás- hoz, a továbbképzés, a tanulás feladatainak megoldásához. Ez a célkitűzés azt igényli, hogy a patronálok segítsék: — a nemzetközi események okainak, összefüggéseinek jobb megérétsét; — a szocializmus építése jelenlegi — a pánt X. kongrasz- szusán meghatározott — feladatainak mélyrehatóbb megértését; — tájékoztatni kell a brigád tagjait a legfontosabb központi, megyei, járási, városi párthatározatokról, hogy érdemben részt vehessenek azok megvalósításában; — jobban be kell mutatni a város, a település és az üzem kapcsolatát, azt az új helyzetet és lehetőséget, amelyet a gazdaságirányítás mai rendszere teremtett. Mindenekelőtt be kell mutatni a munka- és életkörülmények szerves összefüggéseit (lakásépítés, közmű, óvoda, munkásszállás, szolgáltatás stb.) Hogy ezek a célok jól megvalósuljanak, az is szükséges, hogy a patronálók tájékozódjanak az üzem helyzetéről, tervedről, gazdasági hatékony ságáról, a fő problémákról és azok megoldási lehetőségeiről. Ezek természetesen nemcsak saját tájékozottságukhoz szükségesek, hanem ahhoz is, hogy a brigádtagok helyzetismeretét ezáltal is növeljék. A beszélgetések, véleménycserék akkor lesznek igazán, értékesek, ha nem csak meghallgatják a brigádtagok javaslatait, kritikai megjegyzéseit, hanem azok is tudomást szereznek róluk, akiknek intézkedési joguk van s kötelességük is, hogy éljenek a hatáskörük adta lehetőségekkel. Tovább szélesítjük a mozgalmat Egy éve, hogy a politikai patronálás mozgalmát megindítottuk megyénkben, nem sok idő ez, arra azonban mindenképpen alkalmas, hogy a végrehajtó bizottság megvizsgálja: meddig jutottunk, milyenek a kezdeti tapasztalatok. Ügy ítéljük meg, hogy a szervező munka kezdetén túlvagyunk. A megyében 464 elvtárs vállalata «I pártmegbízatásként a brigádok politikai patronálását. & miután mind többen ismerik fel a mozgalomban rejlő lehetőséget, azt, hogy az effajta kapcsolatnak többoldalú haszna van, számítani lehet a számszerű növekedésre. Valószínű azonban, hogy valamennyi brigád politikai yat- rönálását a későbbiekben sem sikerül megoldanunk, hiszen jelenleg is 2250 brigád van a megyében, s ez újabb meg újabbakkal gyarapszik. Ésszerűnek,-, reálisnak látszik, hogy a brigádok felével legyen rendszeres kapcsolatunk. A szervezésnél arra törekedtünk, hogy ha a patroná- lónak a korábbi időben volt már kapcsolata a brigáddal, úgy az ne szakadjon meg, hanem a kitűzött céloknak megfelelően és a kölcsönös egyetértés alapján megerősödjön. Lehetővé tettük, hogy a vezetők lehetőleg kerüljenek viszsza patronélóként a „régi” műhelyükbe, vagy „volt” munkatársaik közé. A tapasztalat is azt igazolja: semmiképpen sem szabad „kijelölni” a pat- ronálót a brigád számára. Azt tartjuk helyesnek, ha elsősorban a brigád kezdeményezi az elvtársi kapcsolatokat. Ezt igényli a patronálás lényege. Így alakulhat ki rövid úton az a kapcsolat, amely később a patronáló tiszteletbeli brigádtaggá válásához is vezethet. Már a szervezésnél kitűnt egy-két lényeges probléma, az például, hogy míg az ismert brigádok hamar találtak patronálót, addig a szocialista címért küzdők, vagy a közelmúltban alakult brigádok alig jutottak elvtársi segítséghez. Tanulság az is, hogy a nagy mozgalmi tradícióval rendelkező üzemek — a szénbányák vállalata, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek stb — jobban megszervezték a patronálást, s így már a kezdetben nagyon jó eredményeket értek el, míg a kevés tapasztala tű, nem egy helyen telepített üzemek pl: az építőiparban — ahol gyakran a brigádokat igen távol lehet megtalálni — csak most van kibontakozóban a patronáló munka, pedig éppen ezen a területen nagyon fontos lenne a politikai segítségnyújtás. Az utóbbi években csaknem 6000 nő állt munkába a megyében. Az asszonyok nagyon aktívak a mozgalmi életben is, viszont kevés a tapasztalatuk. Ezért joggal elvárják a segítséget. Férfielvtársaink egy része azonban vonakodik a női brigádok patronálásától. Női vezető pedig sajnos, itt is kevés található. Hasonló módon nagyobb figyelmet kell fordítanunk az ifjúsági brigádokra. A szervező munka sikere sokban múlott a pártbizottságok segítségén. Ahol a szakszervezetet és a KISZ-t magukra hagyták és csak media-"- nikusan — a párthatározatra hivatkozva — akarták megvalósítani e nemes kezdeményezést, ott bizony az eredmények soványabbak. A tömegkapcsolat bevált formája A megyei párt-végrehajtóbizottság nemrég értékelte az egy évvel ezelőtt hozott határozatainak végrehajtását. A szervező munka előbb említett helyzete és feladatai mellett a fő figyelmet a mozgalom tartalmi kérdéseire irányította. Megállapította, hogy a szocialista brigádok és a patronálók többsége örömmel fogadta a szervezett patronálás gondolatát. A mozgalom a párt-, állami és társadalmi szervek tömegkapcsolatának egyik formájává válik, s az egész politikai tevékenységre pozitív hatással van. A patronálók egyértelműen úgy nyilatkoznak: maguk sem hitték volna, hogy milyen hasznos lesz ilyen irányú politikai tevékenységük. Sőt, egyesek ügy vélekednek: a maguk számára legalább any- nyi — ha nem több — tapasztalatot jelent a patronálás, mint a brigádoknak. Ez a meglátás nagyon is helyénvaló. Nemcsak azért, mert a brigádok patronálását olyan pártmunkások, újságírók, tanácsi dolgozók is elvállalták, akiknek korábban tartós kapcsolatuk az üzemekkel nem volt, s most közvetlenül is megismerkednek a munkásélettel, hanem mert a ma üzeme gyorsan változik, az irányítás mai rendszere egy sor olyan kérdést vet fel, amely néhány éve még nem foglalkoztatta sem a munkást, sem a vezetőt. A patronálás révén a tapasztalatszerzés közvetlen forrásához jutnak. A brigádok mindenütt igénylik, hogy a nemzetközi és a hazai időszerű politikai kérdésekről tájékoztatást kapjanak. Bizony, érzékelhették a patronálók, hogy nem is olyan könnyű a brigád sok-sok kérdésére megnyugtató feleletet adni. Többnyire olyan összefüggésre keresnek választ, amely túlnő a sajtóban és más hírközlő fórumokon megjelenteken, elhangzottakon. Ennek a munkának éppen az adja az értelmét, hogy ilyen formában sem a taggyűléseken, vagy pártnapokon nem alakulhat ki politikai eszmecsere. Talán ezeket a beszélgetéseket be sem lehet fejezni, mindig csak újrakezdeni. Viszonzásul a brigádtagok meghívják a patronálót egy-egy kötetlenebb rendezvényükre, kirándulásra. Ezzel a politikai nevelőmunka még közvetlenebbé válik, hogy úgy mondjam, családiasabb környezetben folytatódik. Ügy ítéljük meg, hogy a mozgalom további fejlesztése részben megyei, részben pedig helyi üzemi intézkedéseket kíván. A megyei párt-vb mindenekelőtt a szocialista brigádok vagy a címért küzdő kollektívák tagjainak képzését, továbbképzését tartja fontosnak. Ezért a bevált tapasztalatok alapján elhatároztuk, hogy a jövőben is szervezünk egy-két hetes tanfolyamokat a megyei pártiskolán a brigádvezetők száméra. Az elmúlt félévben már több ilyen tanfolyamot tartottunk. Ezeket az előadásokat konzultációk követték. A résztvevők igen Sok kérdést tettek fel, és hasznos véleményeket mondtak el az élet legkülönbözőbb területeiről. A tanfolyamok érdekessége, hogy az ott tanulók egy arra alkalmas része az esti egyetemre is jelentkezett és felvételt nyert. A pártiskolai tanfolyamok mellett a pártoktatás egyéb formáiban is növelni kívánjuk a szocialista brigádok tagjainak számát. Együttes erővel... A politikai patronálás párt- megbizaitás, mégpedig igen felelősségteljes. A pártunkban uralkodó rend, fegyelem azt igényli, hogy az egyes párttagok az alapszervezetüktől kapják ezeket a megbízatásokat. S következésképpen segítése, ellenőrzése is az alapszervezet — pártvezeitőség — feladata. Ez vonatkozik értelemszer rűen a megyei pártbizottságon, vagy az MSZT-nél működő pártalapszervezetre is. Ezek egyik feladata lehet az ilyen irányú pártmegbízatások kiadása, segítése, számonkérése. Közös erőfeszítést igényel a szocialista brigádok politikai patronálásának helyes értelmezése. Elsősorban az üzemekben szükséges megérteni a politikai patronálás értelmét, célját. Mindig s mindenütt hangsúlyozni kell, hogy ez a kapcsolat politikai jellegű, tehát a patronáló nem avatkozhat be közvetlenül az anyagellátás, a munkaszervezés, a munkafeltételek biztosításába. Vagyis, nem helyettesítik sem az adott terület gaz- dasági-műszaki-politikad vezetőit, sem az Irányító szerveket. A középkáderek egy részét is meg kell győznünk arról, hogy a politikai patronáló nem „felülről” leküldött népi ellenőr, nem avatkozhat a műhely konkrét gazdasági, termelési ügyeibe. Hogy a patronálás ilyen gondot is felvetett, arra is felhívja a figyelmet, hogy érdemes lenne a szocialista brigádok gazdasági, műszaki patronálását is megvizsgálni és továbbfejleszteni. Valószínű, hogy ebben olyan elemek is keverednek — a sok jó és hasznos mellett —, amely sérti a gazdaságirányítás legfőbb elvét: az egyszemélyi felelős vezetést. Egyébként fellépünk olyan törekvés ellen, amely a patronált brigádok számára kivételezést, jogtalan előfiyt igényel. Az a vélemény, javaslat sem fogadható el, hogy a politikai patronálók ugyanúgy kapjanak jutalmat, mint a brigádtagok. Ugyanakkor helyeselhető, ha az üzemekben erkölcsileg elismerik a patronálók munkáját Elképzelhető — s bizonyosan kedvezően hat —, ha a patronáló érdemei alapján megkapja azokat a kitüntetéseket, amelyekkel a brigádot jutalmazzák. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a mozgalom nem csökkentheti a helyi társadalmi, gazdasági szervek szerepét és felelősségét. A politikai patronálás kiegészíti azt a nagy munkát, amelyet az üzemi szervek végeznek a szocialista brigédmpzgalom fellendítéséért. •Megjelent a Pártélet szeptemberi számában. NÓGRÁD - 1971. szeptember 12„ vasárnap 3
