Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-08 / 211. szám

Fei heil frissülni Formás kis község Legend- Hangulatos is. Dús lombú er­dő kosa&t'úzza- A falu pedig a völgyben van. Üdülőinek Is beillene. Az előző két évti­zedben olyan pezsgő élet folyt itt, hogy példának le­hetett állítani. Abban az idő­ben verekedték ki masuknak az óvodát, építettek művelő­dési otthont, csináltatták meg, a bekötő utat, s ki tudná fel­sorolni ml mindpnt harcoltak ki maguknak. Mert harcolni kellett mindemért, Még több­ségében élnek az öregek, akik nagy öntudattal, büszkeség, gél intézték a község ügyeit, dk tanúsíthatják, hogy így volt. Azóta eltelt néhánjF esz­tendő. Ml tagadás, az öreg harcosok megkoptak, s az a baj. hogy kévé« fiatal lépett a nyomukba. Sok ifjúmun­kást az ország különböző ré~ szébe szólított kötelessége. Akik maradtak, nem olyan harcos akarással küzdenek mint elődeik- Így aztán a le- géntííeket, ma legalább amy- nyi szemrehányás éri, mint azelőtt elismerés. Pedig dol­goznak, gyarapodtak is szép tágas majorral, benne egész­séges növendékállatokkal. Üj házsorok is épültek, az élet­mód is okosabb. Egy szóval, nem ragadtak meg egyhely^ ben,- Azért kapnak szemre, hányást, mert újabb lépést kellene tenni előre, és ez ne­hezebben megy, mint várják, ment a hajtóerő, a pártaiap- ezervezat nem frissül. Legénden tudják, mit je­lent a község életében a párlata pszervezet. A legutób. bi vezetőiségválaixztáson ab­ban. a reményben, hogy majd javul a munka. Hajszer Ká­roly helyett. Törnek Tibort választották meg titkárnak. Hajszer titkárheJyettes lett. A fiatalok közül jóméhányan nem örültek annak, hogy Hajszer a vezetőségben ma­radt. Azt mondták, titkársága idején hullott szét az líjúsá- ' gi szervezet, amiért őt is okolták, A fiataloknak nem volt meghitt helyük, ahol ezekre nem figyelt. Azzal magyarázta az emberek el­maradását, hogy az a ren­delkezés mindennek az oka. amely kimondja, mindenki Brigádvezető a dohányosban Hét éve dolgozik a bujáki Zöldmező Termelőszövetke­zetben Frikk Sándor, a do­hánytermelők brigádveze- tője. Nagyon szeretik a gaz­daságban. Bármerre érdek­lődtem, csak jót mondtak róla. Idős korára e nagy megbecsülést hogyan érde­melte ki? Kiváló szakérte­lemmel és hasznos tanácsai­val segíti munkatársait. Ko­rát meghazudtoló frisseség­gel járkál a dohányparcel­lák között, és segíti az ott­dolgozó asszonyokat. Min­denre kiterjed a figyelme. Hol tanulta ezt a mester­séget Sándor bácsi? — Annak hosszú történe­te van. Fiatal gyermek vol­tam még, amikor apám do­hánytermesztő gazda, lett a Jászságban. Majd 1905-ben Hényelpusztára kerültünk, és ott termeltük évtizede­ken keresztül a dohányt. Apám mellett a mestersé­get csakhamar elsajátítot­tam. 1920-ban már önállóan termeltem, és azóta végzem ezt a munkát. Magam is sok dohányost neveltem már. A Sziráki Állami Gazdaság­ban a dohánytermesztést hosszú időn át irányítottam, 1964-ben mentem nyugdíjba. . — 1965-ben Bujákon épí­tettem házat. Azóta itt la­kom. Ügy gondoltam, hogy most már nyugodtan élem öreg napjaimat. Nem így történt. 1967-ben Opolcsik Imre tsz-elnök és a vezető­ség megkért: vállaljam el a dohánytermesztők irányítá­sát. Mivel régi ismerősök és munkatársak voltunk Opol- csikkal, megígértem, egy pár évig elvállalom. így kerül­tem a közösbe. Most 7Léees fejjel irányítom 70 asszony ■munkáját, akik a dohány- termesztésben dolgoznak. Így került a közösbe Frikk Sándpr, akit nagyon meg­szerettek az asszonyok, mert a dohánytermesztéssel kap­csolatos minden okos dolog­ra megtanítja őket. R. I. összejöjjenek. A kultúrház ott legyen, párttag, ahol dol- hidefi nagytermében nem lehetett szervezeti életet élni; Persze a fiatalok rossz néven vették, hogy velük nem tö­rődnek. Nem arról van szó. hogy Hajszer Károly nyaká­ba akarnánk varrni a legén­él gondok minden okát. Azt sem, hogy csupán azért lány. hűlt a politikai élet. mert an­nak idején felbomlott az if­júsági szervezet. Nem erről van szó. Kökény Jánosiul a szemébe mondta Hajszernak ás Czmarek László vezetősé­gi tagnak a másik okot Is. — Engem agitáltok, fele­ségeiteknek meg eszébe sem jut a pártban dolgozná. Én a pántonkívüli Is vagyok olyan pártmunkás, mint sokain párt­tagok. .'. Ebben sok aiz igazság. De Légióképpen az, hogy az alap- szervezet jó néhány tagjának nem olyan magával ragadó a magatartása, mint volt vala­mikor. amikor sok fiatal meg. tiszteltetésnek vécte, ha csak a párthelyiségbe is léphetett- Itt vám ifjú Murányi Mihály története. Nyolc évvel ezelőtt jelentkezett párttagnak. Tá­lán most karül sor a felvé­telére. Már kitöltötte a belé­pési nyilatkozatot. Fiatalem- bar, bizalmi munkát végez, társadalmi rendőr is, nem azért nem vették fel, miért valamilyen kizáró ok lenne. Azért, mert Murányi nyolc esztendővel ezelőtt lemondott belépési szándékáról. Azt mondja; — Megrémült a bizalmam... Annak idején egy szeren- osétletn szerelmi háromszög, bői vita keletkezett néhány ember között. Öt akarták a vitában tanúnak felhasználni. Olyan ember ösztökélte vol­na valótlanság állítására, akit ő példaképének tekin­tett- Akkor rendült meg a bizalma. Példa van arra, miért re­kedt meg az alapszervezet- bem a belépés. A hiba altkor történt, amikor a vezetőség gozik. Legéndről legtöbben távol dolgoznak. Hajszer Ká­roly, az alapszervezet titkár- helyettese ma is azt vallja: — Jönnének új tagok, de nem jöhetnek, mert nem ide­haza dolgoznak. Nézetében megerősíti őt Czmarek László, a másik ve­zetőségi tag is. Pedig ez té­vedés. Ha alaposabban el. gondolkodnak, rájöhetnek er. re. A több száz munkaképes lakosiből ma 190—200 odaha. za dolgozik. Az alapszefve- zet tagsága pedig mindössze tizenkilenc. Abból a 150—200. ból biztosan jó néhánynak az alapszervezetbetn volna a he­lye. Ha hívnék, szívesen résizt is vállalnának a mun­kából. Hajszer Károly erre azt mondja. — Amikor a vezetőség új. jévólaeztáisa után megtartot­tuk első ülésünket legion to. sabb feladatként a tagfelvé­telt jelöltük meg. Azóta er- ről csak keveset beszéltünk. Vezetőségi ülés is régen volt már. Legénden az alapszervezet gyengébb tevékenységének az asz oka, hogy a vezetőség nem hangolja össze a munkát- Törnek Tibor, az új alapszer. vezeti titkár, aki egyúttal a községi tanácselnök is, pró­bálkozik. Murányi Mihállyal its ő rendezte el a dolgokat és töltötte ki a belépési nyi. latkozatot. Próbálkozik a fi­atalok között is. A kiszesek- nek -adtak egy klubhelyisé­get, és most ígéretesen moz­golódnak. Keresi közöttük, ki a legalkalmasabb az alap szervezetbe. Szóval, megindult az erjedés.- csak az a. baj, hogy a titkár egyedül tesz erőfeszítéseket: Így pedig nem fog menni. Legalábbis nem egyhamar. Ezt a mun­kát együtt kell elvégezni ve­zetőségnek, tagságnak. A ré­gi hírnévhez méltóan... Bobál Gyula Elővigyázatlanság Szövetséget kötöttek az amerikai New Jersey állam börtönének foglyai és bör­tönőrei. A bűnözők hamis tíz dolláros bankjegyet ál­lítottak elő a börtönnyom­dában, az őrök pedig siker­rel értékesítették azokat. Az üzlet bosszantó elővi­gyázatlanság miatt bukott meg: az egyik szabaduló fegyencnek 12 évi munkai­dejét hamis dollárban fi­zették ki... Hogyan könnyebb? Munkával vag-y ügyeskedéssel? EBÉDSZÜNETBEN, buszon és vonaton, ba­ráti társaságban százakat és ezreket foglal­koztat, hogy egyre többen vannak, akik ügyeskedéssel könnyen és gyorsan megtolla- sodnak. Hogyan lehetséges ez abban a társa­dalomban, ahol az egyik legfőbb elv, hogy mindenki a munkája alapján részesüljön az anyagi javakból? — Magának van kocsija? — kérdem Sza­bó József formézótól, aki húsz éve dolgozik a Salgótarjáni Tűzhelygyárban és munkahe­lye az egyik „legforróbb” üzemrész: az ön­töde. Csodálkozva néz rám. — Honnan lenne? — De Trabantra már csak befizetett? — Nem fizettem én, miből fizettem volna? — Miért? Talán nem dolgozik eleget? — Hogyne dolgoznék. — Mennyi a kereset? — Ha egész hónapban dolgozom, akkor összejön háromezer, Kocsira, meg balatoni víkendházra nem futja. De tisztességesen meg lehet élni belőle. Csöngetnek. Néhány pillanat múlva izzó vasfolyam csurran a kemencéből. Negyven fokos hőség. Izzadt testek, feszülő izmok. A kokillák tűzszemei villognak. Körbejár a konvejorpálya. Rajta súlyos öntőszekrények. Nyelik a vörös szikrákat okádó folyékony va­sat. öntőgépek dohognak. Füst és gőz száll a magasba. Az üvegtetőn át szennyessárga nap­sugarak lopózdnak be a hatalmas csarnokba. — Van tizenöt-húsz dolgozó, akik az öt­ezer forintot is megkeresik — mondja Mo­nostori Ottó üzemvezető. — De azt hiszem, esténként örülnek, ha minél előbb ágyba bújhatnak. Kevesen vitatják, hogy az öntők munkája talán a legnehezebb a gyárban. De sem ne­kik, sem a fizikai dolgozók túlnyomó többsé­gének nem telik vagyongyűjtésre a kerese­téből. S ez magában még nem lenne baj. Hiszen a tisztes jólét munkája révén bárki számára elérhető. Még a differenciált bére­zésre való törekvés sem élezi ki túlságosan a helyzetet. A. problémát az okozza, hogy egyesek munka nélkül, illetéktelenül jutnak ezrekhez, köreikben és környezetükben szin­te futótűzként terjed a kispolgári életiszemlé­let, a kivagyiság. Sokan állítják, hogy állan­dóan gyarapszik azok száma, akiknél egyet­len értékmérő a pénz. Akik a könnyű érvé­nyesülés és boldogulás kedvéért semmitől sem riadnak vissza. Kik ezek az emberek és hogyan juthatnak érdemtelenül anyagi előnyökhöz? Erről be­szélgetünk az egyik öntőgép mellett Jóasa Ferenc formázóv^l és Mizser Lászlóval a szakszervezet bér- és termelési felelősével, s nem fogyunk ki a példákból. Kis és nagy „halak” egyaránt terítékre kerülnek. A ve­zető, aki pult alól kap májat a hentestől, a melós, aki munkaidőben, gyári anyagból sa­ját hasznára fusizik, s fekete fuvart végző gépkocsivezető, a megvesztegetett hivatali dolgozó; az emberi kapcsolataikat „ma neked, holnap nekem” alapján kiépítő haverok, ko­mák és „harcostársak”, a szövetkezeti nyug­díjas összekuporgatott forintjait zsebrevágók. Hogy a kirívó eseteket ne is igen említsük] a palotákat, magánfarmot építő tsz-elnököt, a két és fél millió forintot érő kastéllyal, három kocsival rendelkező kisiparost, a csaló megyei főállatorvost. De folytatni lehetne a sort, hiszen már Osztap Bender, a találékony szélhámos, Ilf és Petrov hallhatatlan regényfigurája négy­száz trükköt ismert, ahogyan viszonylag tisz­tességes módon sok pénzre tehetett szert. Nincs ok kétségbe vonni, hogy azóta tovább bővült a dicstelen repertoár. — Attól nem sajnáljuk a pénzt, aki meg­érdemli — mondja Józsa Ferenc. — Az lenne az igazságos, ha mindenkinek annyi lenne a jövedelme, amennyit a munkája ér. AZ ÜGYESSÉG és az ügyeskedés között nagyon nehéz meghúzni a határvonalat. A kettő között mégis óriási szakadék tátong. Túlzás lenne az előbbieket a harácsoló közé sorolni. Elenyésző kisebbség, amely kihívja maga ellen a közvélemény haragját. Sokan indulatosan teszik fel a kérdést. Miért enge­dik, hogy élősködők egyáltalán létezhesse­nek? Talán azért tűnik úgy, hogy engedi Iö, mert a kedvező szél a tengeri kalóz vitorlá­ját éppen úgy dagasztja, mint a halászha­jóét. Hogy a hasonlatnál maradjunk: nem a szelet kell kioltani, hanem a kalózokat eltá­volítani közös vizeinkről. Kiss Sándor Kamaszkorom óta szenve­délyes dohányos voltaim, s megrendült egészségi állapo­tom miatti örökös aggodal­mam, sem az orvosi tanács, sőt még a feleségem folytonos perlekedése se' volt elég ah- kül: rágyújtottam. Az Nemdohányzó hoz, hogy felhagyjak a cl- morogtak, különösen a férfi- garettával, vagy legalábbis ak, de rájuk se hederítettem, csökkentsem a napi 60 da- Akkor jött a kalauz és meg- rabot. Már-már lemondtam bírságolt húsz forintra. Erre magamról, amikor fordulat persze eldobtam a cigarettát, állt be az életemben. A vél-' és újabb bírságolástól tartva, alat, amelynél akkor al- rá se gyújtottam addig, amíg kalmazásban álltam, vidéki le nem szálltam a vonatról, ellenőrzéssel bízott meg. Min- Ez érthető: a bírságtól való den nap úton voltam. Egy félelem elnyomta bennem a reggel a nemdohányzóknak szenvedélyt. A pénzére job- fenntartott kocsira szálltam ban vigyáz az ember, mint az keresztül. Egyre többe került nekem a szenvedélyem. De legalább a pénzbírság kifize­tése után újabb cigarettára már nem gyújtottam. Tehát mégiscsak mérsékeltem a ni- utasok kotinfogyasztást. Egy szép fel, mert máshol nem volt hely a vonaton. Ott se bír­tam ki sokáig cigaretta nél­Vadászati világkiállítás A vadászati világkiállítás, a várakozásnak megfelelően, széles körű hazai és nem­zetközi'érdeklődést vált ki. Nemcsak a vadászat történetét, a vadgazdálkodást, a vad­védelmet, a művészet és a vadászat kapcsolatát mutatja be, de a sporthorgászaton, a turizmuson, különféle lovasrendezvényeken, kutyaversenyeken túlmenően a ma embe­rének legégetőbb problémáival, a természetvédelemmel, a levegő, a víz tisztaságának megóvásával, s mindazzal foglalkozik, ami az ember és természet kapcsolatéhoz tarto­zik. y qp este aztán számvetést csinál­tam. A Mátra, amit általában szívni szoktam, 17 fillérbe kerül darabonként;, egy szál cigaretta — vagy amint a dobozon áll: szivarka — a bír­sággal együtt 20,17 forintom­ba. Megér ennyit egy ciga­retta? Nem!... És attól a naptól még a leghosszabb uta­zás során se gyújtottam rá többé. Innen pedig már csak egy lépést kellett megtennem ahhoz hogy vonaton kívül se dohányozzam. Ezt a lépést is megtettem. Azóta felőlem dohány­egészségére. Másnap a pályaudvaron me­gint a nemdohányzók kupéjá­ban kerestem helyet magam­nak, arra gondolva, hátha fermentálhatnak meg tudom ismételni az elő- fermentálók... ző napi kitartásom. Sikerült. Menetrendszerűen ment min­den, mint általában a vasút­nál. Rágyújtottam, jött a ka­lauz, és megbírságolt. Húsz A közérdekre — jobban mondva a magánérdekre — való tekintettel adom közre most ezt a történetet. A tör­ténetben foglaltak hitelessé­forinttal megint szegényebb géért felelősséget vállalok, de lettem, de csak egy fél ciga- azért már nem. hogy másnak rettát szívtam el az egész is lesz-e ilyen szerencséje a hosszú úton. így ment ez vasúttal... azután heteken, hónapokon Heves Ferenc Nem lehet betelni a különlegesség számba Az egyéni kiállítók pavilonjának egyik ér­menő mufloncsigák és vaíltlisznóagy arakkal dekessége, az óriás barna medvebőr Fotó: Kulcsár Már a jövő esztendőre készülnek A zavartalan, tervszerű ter­melő munka egyik fontos fel­tétele, hogy az adott vállalat, üzem kapacitása a gyártási ciklus megkezdése előtt meg­felelő rendeléssel előre lekö­tött legyen. A MEZŐGÉP Eger gyáregy­ségei közül megyénk terüle­tén működő kisterenyei gyár­egység az, ahol az 1972. évre a kapacitás már szerződések­kel, megrendelésekkel biztosí­tott. Igen kedvező, hogy negy­vennégymillió forint kapaci­tásból a mezőgazdasági pót- álkatrészgyártás huszonhat­milliót, a kerti kapu és kerí­tésmező-készítés tizenkétmil­liót, ipari- és exportalkatrész négymilliót tesz ki. Gyakorla­tilag az egész tevékenység a mezőgazdaság és a lakosság igényeit elégíti ki. Az előbbi részaránya hetven, az utóbbié harminc százalék. A negyvennégymillió forint értékű munkafeladat biztosí­tása dicséretre méltó, mert 1969/70-ben a. gyáregység ter­melési volumene alig érte el a harmincmillió forintot. Két év alatt hatszázalékos lét­számfejlesztéssel, negyvenöt százalék termelésfelfutás kö­vetkezett be. A kétszáznegyven embert számláló kollektíva, vala­mennyi tagja derekasan ki­vette részét a munkából. Ba- ranyi Bertalan igazgató veze­tése mellett sok jó szakember nőtt fel. Fekete Sándor, Koós Sándor művezetők nagy in­tenzitással dolgoznak, üzem­részeiket tervszerűen vezetik. Minden dolgozó tisztában van azzal, hogy a gyáregység eredménye saját anyagi jólé­tével is szorosan összefügg. A több mint hetven női dolgozó jó munkáját dicséri, hogy az utóbbi hónapokban minőségi reklamáció nem volt. A jövő évi feladatok isme­retében a negyedik negyedévben felkészülnek az 1972-es esz­tendőre. — se — NÖGRÁD-1971. szeptember 8., szerda \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents