Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-01 / 205. szám
Öregek gondja gondunk az öregekkel BEVEZETŐÜL — és edgotl- dolkodtatóul — álljon itt két adat: Magyarországon 1970 decemberében 704 ezren kaptak öregségi nyugdíjat (azóta ez a szám kevéssel emelkedett) és a 60 éven felüliek aránya megközelítette az ország lakosságának egyötödét. A két adat láttán könnyű volna azt a „tanulságot” leszűrni, hogy az ország lakossága elöregszik és, hogy a munkaképes emberek vállára mind nagyobb teher hárul, hiszen csaknem minden ötödik lakost öregsége miatt el kell tartani. Az ilyen sommás „tanulság” sem az egyik, sem a másik vonatkozásban nem áll helyt. A lakosság elöregedéséről már csak azért sem lehet szó, mert a születések száma az utóbbi időben örvendetesen emelkedik. Igaz viszont, hogy az orvostudomány fejlődése és hazánkban a legkorszerűbb orvosi-gyógyászati eszközök alkalmazása eredményeképpen emelkedik az átlagéletkor. S az is ide tartozik, hogy — éppen ezért is — mind több azoknak a 60 éven felülieknek a száma, akik jól bírják magukat, s nem is akarnak lemondaná arról, hogy hasznos munkát végezzenek. Ami viszont a nyugdíjasok „eltartását” illeti — a nyugdíj nem a társadalomnak, a dolgozóknak valamiféle adománya az idős emberek számára, hanem a munkában töltött évek utáni járandóság, aminek ellenértékét — aktív kereső korukban — maguk a mostani és a jövőbeni nyugdíjasok termelték meg. Mégis igaz, hogy ahol a család egyik tagja nyugdíjba vonul, csökkennek a családi bevételek, nőnek a gondok. A legtöbb üzem, vállalat lehetőséget ad saját nyugdíjasainak arra, hogy havi 500, vagy évi 6000 forintos kereten belül további munkát kapjon. (S nem is olyan ritka eset, amit a közelmúltban a szatirikus^ hetilap kari'katúristája tűzött ceruzájára: a nyugdíjas olykor egy-egy munkahely legszorgalmasabb dolgozója») Rövidesen további intézkedések várhatók e téren, hiszen Fock Jenő miniszterelnök a közelmúltban jelentette be — a parlamentben és a szakszervezeti kongresszuson —, hogy a jelenleginél nagyobb lehetőséget kapnak a nyugdíjkorhatárt elértek a- továbbdolgozásra, a nyugdíjasok több keresetre. Mindezzel feltétlenül csökkenni fognak a gondok. Az öregeké is, s a, családok gondjai is, ahol az- összjövedelemben jelentős részt képvisel az idős apa vagy anya — esetleg roitníd- kettő — keresete. A gondok azonban — nem csupán anyagi természetűek. Amióta városokban laknak az, emberek, mindig sok súrlódást, családi békétlenséget okozott, ha az idősebb és a fiatalabb nemzedéknek egy fedél alatt kellett laknia. (Faluhelyen éppen ezért ősi szokás, hogy aki csak teheti, külön házba költözik, amikor megnősül — innen a szó is: házasodás. De — bár régen volt — nem szabad elfeledkezni arról, hogy a „hárommillió koldus országában” éppen a közös házban lakó nemzedékek súrlódása okozta a legszömyűbb tragédiákat.) Más életformához szoktak a mai 65—70, vagy 80 évesek, s máshoz a mai középkorúak, mint ahogyan — bár nem szorosan ide tartozik — egészen más elképzeléseik vannak az élet különböző dolgairól a mai fiatal nemzedéknek is. A sokszbr alapjaiban eltérő gondolkodásmódokat egyeztetni — nagyon nehéz dolog, olykor szinte lehetetlen. Mindenesetre igen sok türelem kell hozzá mindkét részről. S KELL TÖBB lakás is. Az új lakásrendeletek kiadásakor az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszélt arról is, hogy — elsősorban Budapesten, de a többi városban is — épülnek nyugdíjasházak, s kísérleteznek ennek a problémának valamilyen, mind az öregek, mind a fiatalabbak számára nemcsak elfogadható, hanem kedvező megoldási lehetőségeivel. Valami olyan megoldásra van szükség, hogy szülők és gyermekek, nagyszülők és unokák úgy élhessenek: elég közel ahhoz, hogy segítsenek egymásnak és elég távol ahhoz, hogy ne okozzanak gondot egymásnak. Több törődést, figyelmet érdemelnek azok az idős emberek is, akiknek nincsenek közeli hozzátartozóik. Elveiben és alapjában jó a szociális otthonok hálózata — de több emberi melegségre, együttérzésre van ott is szükség. Újabb és mind több helyen bevált intézmény az öregek napközi otthona, ahol rádióhallgatással, beszélgetéssel, sakk- vagy kártyapartikkal töltik az időt azokban az órákban, amikor otthon nincs senki. Ezeknek az otthonoknak a számát is kell — és lehet is — gyarapítani, ezek létrehozása és fenntartása ma már a helyi tanácsok költségvetésén, nemegyszer — csupán ötletességén, rugalmasságán múlik Egyszer egy évben — immár hagyományosan — megrendezik országszerte az öregek napját. Ezen a napon — mi tagadás, kissé már formálissá valóan — úttörők köszöntik virágcsokorral a nagy- és dédmamákat és -papákat, akik mosolyogva hagyják fényképezni magukat, amint kakaót iszik és kalácsot eszik. Ez a megemlékezés — még ha* kevésbé külsőségesen tartanák is — egymagában kevés. Hiszen ez csak egy nap, s az év másik 364 napján is gondolni kell az öregekre. Például úgy, hegy a családon belül a fiatalabbak kezdenék a kölcsönösen megkívánt, egymás iránti türelmet. Meg úgy is, hogy a különböző hivatalokban — például az SZTK-rendelőkben, ahol ők a leggyakoribb páciensek — előzékenyebben, megértőbben beszéljenek, bánjanak az öregekkel. Aztán úgy is, hogy a- gépkocsivezetők (értve ezen mindenkit, aki autót, motor- kerékpárt vezet) nagyobb figyelemmel, körültekintéssel vigyázzanak a városi utcákon és országutakon az idősekre, akik — talán azért, mert nem tudnak előrehaladott korban hozzászokni a nagy forgalomhoz — nem tudnak eléggé vigyázná magukra. RÉGI MONDÁS, hogy egy szülő fel tud nevelni akár tíz gyereket is, de tíz gyereknek is sok eltartani egy szülőt. Bizonyos, hogy ez az általánosítás így — mint minden általánosítás — túlzás. A humánum azt parancsolja, hogy az öregek gondjai legyenek a mieink, a mai dolgozó nemzedék gondjai is. A szülők felnevelték, eltartották néhány évtizeddel ezelőtt a mai „derékhadat” — nekünk őket nem kell eltartanunk. De öreg napjaikat gondtalanabbá, vd dámabbá tenni — mindnyájunk kötelessége. Várkonyi Endre Űgabb veszély Az űrkutatás sokkal kockázatosabb, mint gondolnánk. Megtörténhet az, hogy nem térünk vissza, de az is lehet, hogy visszatérünk és a he* lyünket időközben már elfoglalták. Felelőtlen szülők... Színhely Salgótarjánban a Vadaskert-vendégfő melletti patakpart. Gyerekek pancsolnak a rozsdavörösre szennyezett vízben. Hárman vannak, oly am 8—ÍO év körüliek. A negyedik két év körüli. Ütött-kopott babakocsiból figyeli a fejleményeket. Figyelnie kell, mert a hirtelen lejtős úton — ahol gépkocsik is átjárnak, a.pata- kon —, közvetlen a vízparton „parkíroz” a bébi. Az időpont 1971. augusztus 30-a, hétfő d&teiött. Tekintettel arra, hogy utam a patakparti sétányon vezet: d, figyelmes lettem a nem mindennapos esetre. Megkérdezem a gyerekeket: miért toltátok a kicsit ilyen veszélyes hdyre? Mi történik, ha kibukik a kocsiból és beleesik a vízbe? Tud-e róla szüléitek, hogy idehoztátok? Válasz: nincs otthon senki. Ránk van Bízva a kistestvér. Közben a régi SBTC-pálya alatti oldalról tehergépkocsi halad át a patakon. A gyerekek az útból arrébb rángatják gyerekestől a babakocsit, és folytatódik minden. Töprengek magamban: hány halálos gyermekbaleset történt már szülői gondatlanságból, felelőtlenségből. Mert ez is az a javából! Legyen ez intő példa arra, hogy legalább azok a szülők, akik olvassák e sorokat, ilyen, vagy hasonló gondatlanságot ne kövessenek el. H. F, H alászat, horgászat Sügér, a vizek rablója Rendkívül falánk rab Lóhal. Étvágya szinte kielégíthetetlen. Nem nő nagyra, legfeljebb harminc centiméter és fél kilogramm. Zömök, szép a formája. Apró, érdes tapintású pikkelyekkel borított teste olaj-aranyzöld, hátán fekete. A hátáról a hasi rész sötét sávokkal tarkázott. Az úszói világosabb színűek. Sörényúszójában erős, szúrós tüskéi vannak, hathatós fegyvere a védekezésre. Rabságba ejtése után tüskéit azonnal felmereszti és nagyon kell vigyázni a horgásznak, hogy szúrását elkerülje, mert erősen vérző, fájó sebet okoz. Nagyra nyitható szájában erős fogak vannak, amelyek elől ritkán • menekül meg az apró halivadék. A sügér ívási ideje március, áprilisra esik. Húsa fehér, szívós, jó ízű, különösen roston sütve. Pikkelye nehezen távolítható el, ezért leghelyesebb bőrét lenyúzni. A bőrt a nyakrésznél és a •kopoltyúknál kell felvágni és a nyúzást felülről lefelé folytatni. A sügér a magasabb szintű tájakat kivéve, hazánk összes vizeiben megtalálható. Szereti a mély, tiszta vizet. A folyókban a homokos, kavicsos, kemény talajú helyeket kedveli. Álló, vagy csendes folyású vízben inkább a nád, a hínár, káka, sas szélén tartózkodik. Tápláléka: halikra, ivadékhal, halszelet, békaivadék és különféle álcák. Egész éven át fogható, de horgászata legeredményesebb az ősz beálltától tavaszig. Horgászatához csalinak egészen kicsiny, öt centiméternél semmi esetre sem nagyobb kishalat, kagylót, halszeletet, gilisztát használjunk. A horog legyen rövid szárú, kisméretű, hármas horog használata esetén úgyszintén. Horgászatához a célnak legjobban megfelel két- és fél, három méter hosszú bambuszbot, egyszerű doborsó 0,25—0,30 milliméteres zsinórral. Az úszós horgászattal való fogása a legizgalmasabb. Amikor úszónk kapást jelez, ne vágjunk be azonnal, mert a sügér fejénél kapja el a kishalat és egy darabig szájában tartja, mielőtt lenyelné. Korai bevágás esetén a horgot kirántjuk szájából. Gilisztával való horgászatnál, ha az úszó eltűnik a vízben, azonnal vágjunk be, mert ellenkező esetben a horgot olyan mélyen lenyeli, hogy már csak a gyomrából tudjuk visszaszerezni. Az őszi és téli hónapokban pergőcsalis horgászattal, vagy villanóval is horogra lehet kapni. Holecz Ferenc Közeleg a csukaszezon... Az egyik legjobb sportbalunk a csuka. Leginkább élő kishallal és válla ntóval horgászaink csukára. A véHantó beszerzése csupán pénz kérdése, nem úgy a kishalé. Szeptemberben az első talajmenti fagyok beköszöntővel már szépen „rabol” a csuka. Rabolna a mi horgunkra is. ha lenne kishalunk. Ilyenkor már nem szabad úgy nekiindulni csukáéra, hogy majd helyszínen fogják meg a csaiihalat is. Ezért hívjuk fel a csukázók figyelmét, hogy még nem késő gyűjteni a kishalat. Csa- •Khaina'k huzamosabb ideig való tárolásra leginkább a kárász, compó, réti csík és fenékjáró küllő felel meg. Keszegfélék nagyobb tömegben való tárolásához csak az fogjon, akinek megfelelő nagyságú medencéje, vagy nagyobb méretű akvárium áll rendelkezésre, mert érmék híján ezek az oxigénigényes halak elpusztulnak. Még egy-két jó tanács: az összegyűjtött halakat ne etessük — élelem nélkül is kitartanak hónapokon keresztül, ha csukázni indulunk ajánlatos a csalihalas edényünkbe egy kis sót is hinteni —, természetesen a víz tartalmától függően. így nagyobb a valószínűsége, hogy a vízpartig az utat jobban kibírják a kishalak. Jól gazdálkodnak... Húsom éve alakult a salgótarjáni Kohász Horgász Egyesület. Egyedüli horgász egyesületünk, amely saját ívató tóval is rendelkezik. A pró- bahalászás során megállapították, hogy rendkívül jól sikerült az idén a pontyok ívása, így biztosított saját erőből az utánpótlás. Az év tavaszán húszezer pisztrángivadékot helyeztek a mátra- szelei külszíni fejtés helyén keletkezett, mintegy húsz hold- nyi tavukba. A horgászok megfigyelése szerint szépen fejlődnek a pisztrángivadékok. Előreláthatólag azonban 3—4 évig nem engedélyezik a pisztránghorgászatot. Az egyesület vezetősége már a kezdet kezdetén szigorú házirendet léptetett életbe, így sikerült idejében fegyelmet teremteni egyesületükön belül. Van azonban szépséghiba is ennél az egyesületnél, melyet főleg más horgászegyesületbe tartozók nem néznek jó szemmel. Ugyanis megyénkben szintén egyedüli, ahol egyesületen kívüli horgászok még napijegy megváltása esetén sem horgászhatnak. NSZK pavilon A Német Szövetségi Köztársaság három pavilonban rendezte nemzeti bemutatóját. Két pavilonban az áktív természetvédelemmel foglalkozik, „Az ipartelepítés és a vad” alaptémaköre sorakoztatja azokat a módszereket, amelyek alkalmazásával biztosítani lehet a természetes környezet védelmét és fennmaradását. Azt pedig, hogy mit jelent „természet”, hogyan kell egészségesebbé tenni a lakott területeket, a pavilon előtt kiképzett szabadtéri „liget” mutatja. A harmadik pavilonban a legnevesebb NSZK-beli ipari kiállítók hozták el azokat a cikkeket, amelyek a vadászat, sporthorgászat, turisztika tartozékai. Különösen nagy érdeklődés kíséri a vadászati fegyverkiállítást, ahol a legkülönbözőbb fegyvereket mutatják be az érdeklődőknek. NÚGRÁD - >97L szeptember 1., szerda Új egyesületek íigyeimébe í A horgászkezelésbe vett vadvizek hallal való betelepítése- gondot okoz. Nem mindegy, hogy milyen halat telepítünk a vízbe, mert a meggondolatlan, szakszerűtlen haltelepítésnek maguk a horgászok vallják kárát. Pontytelepítéssel egy- időben kerüljük a ragadozó halak (csuka, süllő) telepítését. Vétek a pontyos vizekbe, különösen a zárt rendszerű vizekbe (tavakba) harcsát telepíteni. Nagyon kell ügyelni arra is, hogy ezekbe ikrafaló halak ne kerüljenek, mert ha egyszer bekerülnek, többé nem lehet kipusztítani. Ismertebb ikrafaló halaink: amerikai naphal, törpeharcsa. sügér és fenékjáró küllő. A Nagybátonyi Bányász Horgász Egyesület vizében azonban valamennyi felsorolt ikrafaló halból szép számmal akad. Pontyszaporulatra tehát fentiek miatt kevés az esély. A halfogás hírei Megyénk egyetlen horgász- vizében, a Banki-tóban található angolna. Ügy látszik ' a feltételek kedvezőek a növekedésre, mert szép számmái fogtak 60—80 centiméter hosszúságú, kígyóra hasonlító angolnát. Legsikeresebb fogással Dudás József banki horgász büszkélkedhet, aki az idén 120 centiméter hosz- szú angolnát fogott. A fogás érdekességéhez tartozik, hogy az angolna horogra akadás után, magára tekert vagy két méter zsinórt. Ugyancsak a Bánki-tóiban történtek az alábbi fogások: Ál Balázs augusztus hónapban főtt kukoricára két, hat kiló körüli növényevő amurt fogott, hasonlóan egy csehszlovák nyaraló vendég is fogott egy batkilós araárt, aki életében most horgászott először. Bakos III. Pál viszont két tükörpontyot fogott augusztus folyamán, amely közül az együk 5,10, míg a másik 4,90 kilót nyomott. Kristyám János viszont hat • és fél kilós csukával iratkozott fel a bánki horgászlistán. Fogtak már amúrt a Salgótarjáni Erőmű horgászai is az idén. Kaszás József és Deák Sándor fogott egy-egy, bárom kiló körülit, pontyozás közben. Az amúr itt is kukoricára kapott. Ügy látszik, az amúr horgászatához is jó csaü a kukorica. Horgászverseny Áz ipolyvecei Szondi György Horgász Egyesület a közelmúltban rendezte meg horgászversenyét. A verseny színhelyéül az Ipolyvece—Dejtár közötti ípoly-szakaszt jelölték ki. Ügy látszik, valami baj van az Ipoly halállományával, mert már az évek óta megrendezett egyesületi és intéző bizottsági versenyeken is, és jelenleg is, gyenge eredmény született. Nagyobb halakat még mutatóba sem fogtak a horgászok — sőt több olyan horgász is akadt, aki a versenyidő négy órája alatt egyetlen halat sem fogott. A felnőttek versenyében első Varga Ferenc 19 hal, 690 pont, második Pobori László 2 hah 652 pont, harmadik Kővári Sándor 8 hal. 475 pont lett. Ifjúságiak versenyében első Fekete László 644, második Lukács István 397, harmadik Váci László 355 ponttal. A felnőtt- és ifjúsági versenyzők 1—6. helyezettje horgászfelszerelési tárgyakat kapott jutalmul. Az eredmény- hirdetés és díjkiosztás után halászlével, hűsítő italokkal kedveskedett a horgászoknak az egyesület vezetősége. A horgászok jobban ..haraptak" a halászlére, mint az. ipolyi halak a felkínált „csalira”.
