Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-04 / 208. szám

Kulturális fogd a pénzt é$ r TÖBB SZAKKÖR és önte­vékeny művészeti csoport kezdi meg munkáját szeptem­berben a kisterenyei körzeti művelődési házban. Az intéz­mény fennállása óta dolgozik a fotó- és képzőművészeti szakkör, s régen működik az irodalmi színpad is. A palóc népzenei csoport nemcsak a nagyközségben, hanem megye- szerte közismert, népszerű. Üj kezdeményezés viszont az if­júsági klub. Részletesen ki­dolgozott, változatos prog­rammal, lelkes tagokkal, jól felszerelt helyiségben kezdi meg tevékenységét még szep­temberben. százan mehetnek az ország­ból, s Nógrád megyéből 35 fiatalt érhet az a szerencse, hogy részt vehet a kulturális eseményekben gazdag utazá­son. A résztvevők ugyanis megtekinthetik a szovjet fővá­ros történelmi, építészeti és idegenforgalmi nevezetessé­geit, látogatást tehetnek a Le­nin Múzeumban, valamint a Tretyakov-képtárban, bepil­lantást nyerhetnek a Lenin- hegyen álló Lomonoszov Egyetem életébe is. * NAGY SIKERREL működik a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ MOSZKVA—LENINGRAD védnöksége mellett a megyei —MOSZKVA címen és útvo- fotóklub. A fenti felvételt a nalon szervez utazást az Ex- klub egyik tagja, Kiss Géza pressz Iroda október 30-án. A készítette. A fénykép címe: tizenegy napos útra három- Aki már elfáradt. Levél Leningrádba A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat aranyko­szorús, Dobrovolszkij kőműves szocialista brigádjának tizen­hat taígja úgy határozott: levelet ír a hős szovjet űrhajós, Dobrovolszlkij özvegyének. A Palkovics István vezette bri­gád levele a következőképpen hangzik: „Kedves Ludmilla DobrovolsZkaja elvtársnő! Ne haragudjon, hogy e pár sorral zavarjuk, munkássá­gának és pihenésének óráit, de szeretnénk szorosabb kap­csolatot teremteni brigádunk névadójának özvegyével. Magyarországon, Salgótarjánban, az Állami Építőipari Vállalat váci munkahelyén dolgozunk. Brigádunk minden tagja igyekszik úgy élni és dolgozni, hogy méltóak lehes­sünk a szocialista ember rangjához. Mivel vállalatunknál is megalakultak az MSZBT-tag- esoportok, mi, felhasználva az alkalmat, a hős űrhajós, Dob- rovolszkij nevét választottuk brigádunk névadójaként. Ez­zel is szeretnénk ápolni és erősíteni az országaink közötti barátságot. Emellett tiszteljük és csodáljuk azt az önfelál­dozó bátorságot, amellyel a bátor űrhajós életét áldozta a tudomány előrehaladásáért. Brigádunk tagjai egyöntetűen úgy határozták, hogy kapcsolatot teremtünk önnek Reméljük, jobban megismer­hetjük a nagy hős korábbi munkásságát, esetleg birtokunk­ba juthat néhány fénykép, vagy dokumentum, amelyeket megbecsülésünk jeléül brigádunk faliújságjára kifüggeszt­hetnénk. Tervünk az, hogy az 1972-es évben, Leningrádba látoga­tunk. Reméljük,, hogy a 'levélbeli kapcsolat után, mód nyílik arra, hogy személyesen is találkozhassunk önnel és gyermekeivel. Mellékelten küldjük a brigádunkról készült fényképe­ket, valamint képeslapokat, és dokumentumokat egyre épü­lő, szépülő városunkról, Salgótarjánról. Bízunk benne, hogy levelünkre választ kapunk, amely segít kialakítani barátsá­gunkat. Dobrovoiszkij aranykoszorús szocialista brigád** A kedves hangú üzenet elment Budapestre, a Magyar _ S zovjet Baráti Társaság Központjába, amely segít a salgó­tarjániak tervének valóra váltásában, és továbbítja a levelet A legöregebb bábjátékos A Gerában élő1, 82 éves Eugen Singldinger, az NDK legöregebb bábjátékosa nyu­galomba vonult. Amikor most búcsút vett bábszín­házától, az állami múzeum­nak ajándékozta értékes, mozgó babáit. Már hatéves korában színházi előadáso­kat rendezett a saját maga által faragott fákkal, ké­sőbb bábtársulatot alakított, amelynek figuráit, díszlete­it maga készítette, és az elő­adásra került színdarabokat is ő írta. 200 színdarabból álló gyűjteménye, a kézira­tok, a bábok és díszletek a háború alatt, egy bombatá­madás során elpusztultak. Singldinger azonban nem tudott búcsút mondani sze­retett pályájának; Gerában új bábszínházát alapított, amellyel nyugalomba vonu­lásáig városról városra jár­va bűvölte el a közönséget. 4 NÓGRÁD = 1974. szeptember 4„ szombat RENDKÍVÜLI ÉRDEKLŐ­DÉS előzi meg a Ragyogj, ra­gyogj csillagom című szovjet film bemutatását, amelyet a magyar filmszínházak ország­szerte szeptember 30-án tűz­nek műsorukra. A film rende­zője a fiatal és tehetséges Alekszandr Mitta, főszereplő­je pedig Oleg Tabakov szín­házt és filmszínész. A történet a polgárháború idején játszó­dik, főhőse egy fiatalember, az új művészet megszállottja, aki a véres események köze­pette szocialista színházat akar csinálni. *’ LEÁNYKÉRÉS CÍMEN írt jelenetet Kómár Sándorné kisterenyei népi művész, amelyben számos környékbeli népszokást elevenített fel, s amelyekből többek között már a Rádió műsorában is villan­tottak fel részleteket. Most a művelődési ház citerazeneka- ra, valamint az ÁFÉSZ és a gimnázium közös táncosoport- ja szeretné betanulni a teljes jelenetet, amely iránt értesü­lésünk szerint a Televízió is érdeklődik. ★ A felnőtt ember, mire való- ügyetlen. Terveit a „profik­ban felnőtté válik, megtanul tói” ellesett módon kovácsol­élni a világban. Tapasztalatai ja. Természetesen a „ragyo- anyaga alapján egyes szituáci- góan” konstruált rablások ók megcsontosodnak, megmer«- mindig rosszul sülnek el. Hol vednek. Ha az ilyen, mindig a megszerzett pénzt szórja el egyformán látott és megítélt menekülés közben, hol egy helyzetben a szokottól jelen- másik bandát talál a kirab- tősen eltérő viselkedést lát, lásra jelölt bank üvegablakai meglepődik, csodálkozik. Ha előtt. Amikor menekülni akar teljesen képtelen szavak hang- a börtönből, szappanból fara- zanak el, abszurdnak ítéli meg gott pisztolya habbá változik, a, jelenséget és nevet. Virgil — aki alacsony töré­Woody Allen nagyon jól kény, szemüveges fiúcska volt tudja mindezt. Filmjében a — 25 éves korára öt álnév bűnözésről van szó, de oly- alatt nyilvántartott bűnöző. annyira valószínűtlen látó- Csak krónikus sikertelensége szögből vagyunk kénytelenek különbözteti meg a „szakma” újra vizsgálni a naponta ol- nagyjaitól. vásott, hallót problémakört, „A fogd a pénzt és fuss! va- hogy a rendező és színész Al- lószínűleg több nevetést vált len szándéka szerint nevet- ki percenként, mint bármely nünk kell. más film évek óta. Szélesen Virgil Starkwell (Woody hömpölygő bohózati és szati- Allen) tipikus an ti-bűnöző, ríkus humorát mindenfajta Esetlen és valószínűtlenül közönség értékelni fogja." A NYÁRI PARÁDÉ című cirkuszműsort is programra tűzték az Állami Biztosító pásztói fiókjának vezetői, akik a CSÉB keretében kilencven tanácsi és kórházi dolgozó in­gyenes kirándulását szervez­ték meg. A kilencven önsegé- lyezőcsoport-tag szeptember 4-én Budapesten megtekinti a vadászati világkiállítást, este pedig az új Fővárosi Nagy­cirkusz nagysikerű műsorát. „Megfürdetik" a folyót A környezet szennyeződése ellen hozott intézkedések ke­retében az NDK-beli Leuna Vegyi Művek nevű hatalmas üzem „megfürdeti” a Saale folyó vizét. A gyár fenol tar­talmú vegyi anyaggal szeny- myezte eddig a folyót; most olyan tisztítóberendezést szerkesztettek és szerelnek fel, amely az eddiginél hat- szorta nagyobb biológiai tisz­títókapacitással rendelkezik. Több part menti vegyi üzem is hasonló intézkedéseket tett; ezeknek eredményeként a Saa­le vize 166 kilométer hosszú­ságban — a vegyiművek körzetében — ismét tökélete­sen tiszta lesz. Emlékszem egy képes levelezőlapra, amelyet nemrég a Majna parti Frankfurtból kaptam. Afféle reklámszöveget közölt, egy étterem csirkekészítményeit ajánlotta. A színes kép egy óriási, saját zsírjában sült csirkét ábrázolt — fo­gyasztás előtt. A lap Hajdú Jánosnak, a Német Szövetségi Köztársa­ságban készített filmriportjáról jutott eszembe. A Változás és állandóság című műsor a Magyar Televízió forgatócso­portjának munkáját dicséri, mértéktartó, figyelmes „kalan­dozásról” vall. Érdeme, hogy elsősorban a nyugatnémet tár­sadalom jellemző, kitapintható jelenségeire figyel, politi­kusokat, gazdasági, vezetőket, munkásokat, diákokat, az utca emberét szólaltatják meg, kutatva, hogy a mai nyu­gatnémet társadalomban milyen arányban „keveredik” a múlt a jelennel és a jövővel. A cJsirke nem véletlenül juthat eszünkbe. Tény, hogy az NSZK, ma, Európa, egyáltalán a kapitalista világ egyik legerősebb gazdasági hatalmává vált, az úgynevezett „fo­gyasztói társadalmak" között előkelő helyet foglal el. Ter­mészetesen, nemcsak „csirkét" fogyasztanak. Itt minden áruvá lesz. Üzlet volt hosszú évtizedekig a hidegháborús hangulatkeltés, illetve kormánypolitika is. Hogy milyen jelentős üzlet, arról éppen az el nem készült Springer-in- terjú győzhette meg a film nézőit. Ez a hatalmas sajtó­konszern kimondottan reakciós beállítottságú és Springerék kezükben tartják a nyugatnémet sajtó egyharmadát. Ügy tűnik, azonban, hogy ez az üzlet napjainkban nem mindig kifizetődő, a hidegháború apostolai mintha eseten­ként háttérbe szorulnának. Persze, nem lebecsülendő erőt képviselnek, erről szó sincs. Éppen a Brandt-kormány tény­kedésének egyes elemei utalnak erre. Tény azonban, s ez a filmből is kiderült, hogy az NSZK jelenleg elsőrendű ér­dekeit szem előtt tartva, a reálisabb külpolitika vonalát igyekszik követni, ha nem is mindenben ellentmondás nél­kül. V Ma, Vészi Endre: Félszoba című tévéjátékát láthatjuk, jelentkezik az Interfórum ’71. Éjszakai előadásban pedig az Egy ember ára című angol filmet sugározza a Televízió. A film két pályakezdő művész első alkotása. (tóth) A Film and Television, Dai­ly 1969. augusztus 21,-i szá­mában olvashatjuk ezeket a sorokat a filmről. A kritika véleménye jórés z? helytálló, bár Woody Allen kísérletet sem tesz arra, hogy szatírát alkosson. Szándéka annyi volt csupán, hogy jó­részt populáris igényeket ki­elégítő vígjátékot készítsen. Célja érdekében szekunder eszközöket, áttételeket nem is kellett használnia. A komoly oldal épp ezért mennyiségben nem állítható szembe a szinte bürleszkbe hajló elemekkel. Tény viszont, hogy a Virgilt régóta ismerő emberek beszámolói a csoda- gengszterről kitűnő karakter­rajzok az amerikai átlagem­berről. A film legfőbb komikai alaphelyzete a dialógusok ko­molysága. A lehető legosto­bább, legképtelenebb szituáci­ókban is a figurák halálos ko­molysággal teszik, mondják, amit a bolondos fantázia elő­ír számukra. Az irreális vi­lágban úgy mozognak, mint ahogyan azt a normális kö­rülmények között várnánk el. Woody Allen teljesítménye nagy sportolókéhoz hasonla­tos. Nagy kedvvel és energiá­val csinálja végig főszereplő­ként és kulcsemberként azt a filmet, melyet saját maga rendezett és írt (társszerzője Mickey Rose). A feleségét alakító Janet Margolin szín­telen. mint szerepe. Kitűnő epizódistaként tartjuk számon Honny Champant. Jan Mer- lint. James Ander sont. Lester Shorr operatőr érde­me, hogy a film legapróbb részlete is összeforrt, képei szépen megoldottak. Végeredményben a kissé könnyű fajsúlyú komédia ké­pesnek bizonyult arra, ami­re szánták: a néző nevet. Hann Ferenc Szerény férfiak A francia feleségek véle­ménye: a férjek több házi munkát végeznek, mint amennyit elismernek. Az egyik újság közvélemény-ku­tatása szerint a férjek 97 szá­zaléka rendszeresen terít asz­talt, 77 'százaléka vet ágyat, 59 százaléka 'takarítja porszí­vóval a lakást, 47 százaléka mosogat, 41 százaléka bevá­sárol. A férfiak által nem kedvelt foglalatosságok: sze- métkihordás, gyerekfürdetés, gombfelvarrás. Amikor a bikát kifütyülik... IV. A bika viadal — meglepeté­semre — ez alkalommal éjjel fél tizenkettőkor kezdődött. Máskor általában délután tartják, és a nézőtéren a helyárakat is az szabja meg, hogy a napos, vagy az árnyé­kos oldalon kíván-e ülni az érdeklődő. Este persze ennek semmi jelentősége nines, így hát nem sok hasznát vettem, hogy az árnyékba szóló, lé­nyegesen drágább jegyet vet­tem. Ahogy a modern beton­gyűrű övezte aréna órája íél- tizen kettőhöz ért, a zenekar rázendített: kinyílt a kapu, bevonult a négy matador, se­gédeikkel, banderilleróikkal és a bikáhullákat szállító lovak­kal. Miután engedélyt kaptak a viadalra, villámgyorsan el­hagyták az arénát. Ezen a cordobai viadalon négy matador és négy bika párharcának voltam tanúja. A matadorok fiatalok voltak, 23—25 év körüliek. Amikor az aréna elcsendesedett, a szem­közti oldalon kinyitottak egy keskeny kaput, amelyen — mint dühödt fekete furia — bevágtatott egy feldühített bi­ka. A banderillerók előjöttek a palánk mögül, s rózsaszín lepleikkel izgatták a bikát. Miután meggyőződhettünk ügyességükről, és kecses moz­dulataikról, .egyikük letette a hatalmas rózsaszín köpenyt és két szigonnyal a kezében je­lent meg az aréna sárga ho­mokján. A többiek félrehú­zódtak, a banderilleró a két szigonnyal és a bika egymás felé indultak. A banderilleró a magasba szökell, két szigo­nyát a bika nyakszirtjébe vágja, majd hirtelen kitér elő­le. Néhány másodperc múlva megismétlődik a jelenet, s bizony ömlik a vér a bikából. Eddig csak a banderillerók voltak a színen, ezen a viada­lon picador nem volt. (A pi­cador a lovas, amely a lánd­zsájával dühíti, illetve gyen­gíti tovább a • bikát, amely olykor-olykor felökleli a lo­vat.) Ekkor következik a végső roham, a matador engedélyt kér, hogy a színre léphessen. Miután ezt megkapja, kisebb méretű piros leplével, rövid kardjával belép az arénába. A matador mozdulatai kifino­multak, nemesen mozog, fo­rog, kecsesen elhúzza a bika szemmagasságában piros lep­lét, úgyhogy a bika szarva szinte súrolja a matador gyomrát. Ilyenkor, egy-egy szép akció láttán, elismerően mordul fel a nézőtér. A ma­tador olyan fogást mutatott, amit csak abban a bizonyos bárban, képről láttam addig: térden állva, piros köpenyével elhúzta maga mellett a bikát. Félelmetes látvány volt. A viadalon egy másik torreró, miközben a bika feléje ro­hant, megcsúszott, elvesztette lendületét, földre esett, kiejtve kezéből a kardot és a piros leplet. Ekkor úgy védekezett, hogy fektében két lábát a bi­ka szarvai közé feszítve, meg­akadályozta abban, hogy fel­öklelje őt, majd hirtelen has­ra fordult, miközben társai ró­zsaszín lepleikkel elterelték a bikát. A torrerót ez nem aka­dályozta meg abban, hogy to­vább folytassa a viadalt. A matadorokon látszott, hogy még nem elég tapasztal­tak, mégis — bár valóban nem vagyok szakértő — egy­néhány nagyon szép és bátor akciót láthattam tőlük. Volt amikor kifütyölték őket, volt amikor a bikát fütyülték. Az történt ugyanis, hogy amikor a harmadik bika feltűnt az aréna bejáratánál, bármit kezdtek vele a banderillerók, az mindig csak azt nézte, hol a kapu, ahol bejött, ahol ki­juthatna az arénából. Egyszó­val kifütyülték a gyáva bikát. Nagynehezen aztán mégiscsak feldühösítették, s végül is elég szívósnak bizonyult, bár az is lehet, hogy a matador volt ügyetlen. Miután a matador engedélyt kapott a bika megölésére, il­letve felajánlja azt a nézők számára, kalapját a földre dobja, s egy görbe toledói pengéből készült kardot kap. Ilyenkor csinál még néhány jelenetet, szinte balett-táncos­ra jellemző mozdulatot a bi­kával, majd megállnak egy­mással szemben: ember és bika. A matador kardjával megcélozza a bika nyakszirt- jének azt a részét, ahol egyet­len szúrással lehet leteríteni. Az én emberem azonban hiá­ba szúrt, a bikában maradta kard markolatig, de ez csak nem akart összerogyni. Ekkor, a segédek ismét futtatni kezd­ték a bikát, mert egy igazi matador csak ugyanazzal a karddal szúrhatja le az ő bi­káját. Addig ügyeskedték, amíg ki nem „piszkálták” a bikából a kardot. Elölről kez­dődött a matador és a bika párjelenete, s ez vagy három­szor megismétlődött. A bika csak nem rogyott össze. Mi­után a bikát a matador mégis leszúrta, megjelent egy fehér köpenyes ember, tőrrel, s még utoljára beleszúrt az állatba. A bika azonban még mindig nem akart kimúlni. A mata­dor dühében öklével a leve­gőbe sújtott, majd a palánk­nak támaszkodott és könnye­zett. Az aréna hangosan neve­tett, majd megkönnyebbülve látták, hogy a bika egy újabb szúrástól végre összeomlik. Felzúg a taps. Másodperceken belül — miközben a zenekar tust húz — megjelenik az aré­nában egy pár ló, utána kötik a bikát és kihúzzák. Ez a corrida kissé félelme­tes is, veszélyes is, olykor hu­moros is volt. Hol a bikán ne­vettünk, hol a matadoron. Mindenki megkönnyebbülve állt fel, s elindult a kijáratok felé. A mamák fogták csecse­mőiket, az apák kézen fogják a 6—10 éves gyerekeket, és éjjel fél kettőkor hazaindul­tak. Lehet, hogy ez Spanyol- országban így szokás. Az is lehet, hogy nincsenek nagy­mamák? Vagy úgy gondolják, hogy egy spanyol a bikavia­dalt nem kezdheti elég korán. Boros Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents