Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-26 / 227. szám
*■»-----J-----Xrttrro Massdfaf nwmfeás igjszakai • műszakban dolgozik, reggel hatkor végez. Hazafelé hosszú utait kell megtennie; szép időben kerékpárján, rossz időben, meg télen villamoson jár. Háromnegyed hétkor, hétkor ér haza; vagyis hol kissé előbb, hol valamivel később, mint amikor feleségét, Elidét felriasztja az ébresztőóra. ' Gyakran a két zaj, az óra csörgése és hazatérő férjének léptei, összekeverednek Elide tudatában, s így érik utói álma mélyen, e kora reggeli tompa, mézsűrű álomban, melyet, miközben arcát párnájába Italo Calvino: szÖf, az előszobában befefTJflt a kabátjába, megcsókolják egymást, nyílik az ajtó, s már a lépcsőházból hallatszák, mint szalad lefelé. Arturo egyedül marad. Hallgatja Elide cipősarkának kopogását a lépcső kövén, s amikor már semmi sem hallatszik, gondolatban követi tovább a gyors tipegést végig az udvaron, a kapun át, a gyalogjárón — egészen a villamosmegállóig. A villamost hallja is, hallja, amint csikorogva fékez, megáll, s kicsapódik az ajtaja. „Elérte”, — gondolja, s szinte látja a fena£ — mert az asszony azt szeretné, hogy az embere több figyelemmel csinálja, amit csinál, nagyobb buzgalommal; vagyishát álljon jobban mellette, legyen közelebb hozzá, igazi támasza legyen, nyújtson több vigaszt... Az viszont, az asszony hazatérte fölötti első öröme múltával, gondolatban már nincs is otthon, azon igyekszik, hogy gyorsan végezzen, mert hamarosan indulnia kell. Megterítenek, mindent úgy készítenék az asztalra, hogy ne kelljen mellőle fölkelni; s ekkor mély szomorúság fogHáz astársak fúrja, igyekszik még néhány leségét szorongani a munká- ja el őket, hogy ily keveset percre kiélvezni. Aztán hirte- munkásnők zsúfolt tö- lehetnek együtt — szinte alig len felugrik, szinte kiszakítja ™SGben’ «“j a tizenegyes vil- megy le torkukon a falat, a , , lamoson, mely .most is, mint vágytól, hogy meg tovább is magat az agyból, szemebe lo- mindennap, beviszi a gyárba, ott üljenek és fogják egymás gó, csapzott hajjal, vaktában Elnyomja a csikket, behúzza kezét. bebújik a pongyolájába így a :zsalui, s a sötétben bebújik De ^ meg itták az lép a konyhába, ahol Arturo Afágy úgy maradt> ahogyan utolsó korty kávét s a férfi épp előszedi táskájából az Elide kikelt belőle; de az ő mar a kerékpárja korul fogüres edényeket, az éthordót Arturo oldalán majdnem égé- lalatpskodik, vizsgalgatja, hogy meg a termoszt, s berakja ^“-. mintha csak őket a mosogatóba; a gazt Kényelmesen eSúUk a magi ^Utan át a gondomeggyujtotta mar es föltette oldalán> de csakhamar átdug- lat>, mily?^ bársonyos, langy- a kávét. Elide, ahogy magán ja egyik lábát; még ott érző- a ^tesege teste. De fel** tekintetét, hé,tanicsőn. ' Elide elmosogat, kitakarítja mítja a haját, erőnek erejével a masik !fbat,^ átnyújtja, s , J . ’ , . így, főkről fokra, lassanként tagra nyitja a szemét mint- egészen átcsúszik Elide oldaláha csak újra meg újra szé- ra, abba a meleg mélyedésbe, „ . , . ... , . gyéUné, amiért hazatérő férje mely még őrzi felesége te^té- a !dkfs den szegletet fejmindig így, ilyen rendetlenül, körvonalait Belefúrja fe- csóválj nézi, mi végzett a „ TT . , , ... .. jet az asszony parnajaba, be- férjé. Arra gondol, hogy az alomitlas képpel pillantja szívja il]atát> és elalszik. most épp a ^ lámpákkal IT1Cg' dS ° °S’ a efU . 3 Este, mire Elide hazaér, Ar- szegélyezett sötét utcákon ka- sziS két ember : reggel mind- turo már egy ^ ideje te&z_ ^káiik, tán már elhagyta a ketten ugyanabból az alomból vesz a lakásban: begyújtott a Gázmüveket ébredeznek — egyenlőek. kályhába és elkezdett valamit ,, _ kotyvasztani. Némely házi- Bebújik az ágyba, eloltja a Néha a férfi kelti fel; egy munkát ő végez el ezekben a viuanvt Ahosv ott fekszik = perccel az ébresztőóra csórom- vacsora előtti órákban: rend- UanyL Ahogy ott fekszik a pülése előtt, kezében kávéscsé- berakja az ágyat, söpröget maga fékhelyen, atdugja lábát szével, belép a szobába. Ilyen- egy kicsit, beáztatja a szeny- a férje paplana alá, hogy kor minden természetesebb, nyesi. Elide szerint mindez érezze a melegét; de minden az álomból kiszakadás finto- balul sikerül, és ő őszintén estben ráiön arra hnsrv a7 rát valami édesen lustálkodó szólva — nem is nagyon > gy vonás lágyítja, a nyújtózkodó igyekszik; amit csinál, az tu- 82 oldal, ahol ő fekszik, mele- meztelen karok a férfi nyaka- lajdoonképpen afféle szertartás, gebb — tehá'c Arturo is ott ra kulcsolódnak. Megölelik a várakozás szertartása; vaia- alszik mindig: és nagy gyön- egymást. Artúron esőköpeny; hogy ezzel megy az asszony eédsé2 fosia el ahogy hozzásimul, aszerint, elé, miközben valójában ott- 6 s hogy nedves vagy hideg. Eli- hon marad a négy fal között, de arról is tudomást szerez, odakjinn meg kigyulladnak az milyen idő van odakint: esik, esti fények. Elide járja az üz- havazik, köd szitál... De leteket, annyi más asszony ezért megkérdezi: — Milyen társával együtt, akik ebben a az idő? — a férfi meg belefog városrészben valamennyien szokásos félig-meddig gúnyo- ily szokatlan időben végzik a lódó dörmögésébe; sorra veszi bevásárlást. Telegdi Polgár István fordítása Art Buchwald: Adáshiba közben Egy nap New Yorkban adáshiba következtében elsötétült a tévék képernyője. Az üzemzavar nagy pánikot váltott ki mister Barkins családjában. A családfő előbb azt gon- doltá, hogy csak a hallban levő készüléke mondta fel a szolgálatot. Rohant a hálószobájába, hogy ottani tévéjét kapcsolja be. — A te itteni készüléked az Istennek se akar működni — világosította fel az ott-tartózkodó felesége. — Valami történhetett az antennával. — ön ki? eg kérdezte Barkins. t=» Edit, a feleséged. 6-a Oh, — mondta Barkins, — Akkor az itt levő gyerekek is az enyémek. —* Mennyire . igazad van *°s— felelte Mrs. Barkins. —i Hogy megnőttek — csodálkozott a családfő, ránézve a fiára és leányára. — Hány évesek? w Tizenhárom és tizenöt — felelte a nej. —= Nagyszerű. Üdvözöllek benneteket gyerekek! — Ki* ez az úr? — kérdezte Henri, Mr. Barkins fia. — Az apád e= felelte Mrs. Barkins. — örülök, hogy megismerkedhetünk — suttogta félénken Mary, Mr. Barkins leánya. A szobán mély csend lett úrrá. —i Figyeljetek! — törté meg végül a hallgatást Mr. Barkins. — Tudom, hogy nem voltam a legfigyelmesebb apa. Most szeretném pótolni az elmulasztottakat. Először' is mondjátok meg szépen, hogy milyen iskolába jártok? — Én t a „Forst Hills”-be, középiskolába — felelte Henfi. — És mi az ön foglalkozása? — érdeklődött Mary. — Én könyvelő vagyok, sa felelte Mr. Barkins. — Mi vagy? Nohát, azt hittem, hogy elárusító .« csodálkozott Mrs. Barkins. — Két évvel ezelőtt még valóban az voltam. Hát nem említettem, hogy állást változtattam? — Nem. Különben is az utolsó két évben egyáltalán nem váltottunk szót. Ismét hallgattak. A hallgatást Henri ánta meg. így szólt apjához: — Szeretné, ha játszanék a gitáron? — Igen. De hát te tudsz gitározni? Apropó: nincs-e nekem egy olyan kislányom is, aki jól gitározik? ; — Ez Suzy — felelte Mrs. Barkins. — ö most hol van? <=== Egy évvel ezelőtt férthez ment. Az esküvő idején, mint mindig, te tévét nézték — Mi a csoda? lepődött meg Mr. Barkins. — Remélem az adáshiba eltart még vagy két- három óra hosszat, ördögien érdekes megismerkedni az embernek közelebbről is a családjával!. ,. Illyés Gyula szobra (Pátzay Pál alkotása) HÍRMOZAIK Franco Parenti milánói Piccolo Majakovszkij „A című darabját: *’ Bette Davis 3,3 millió dollárra perelte be az American International Pictures céget. „Rontotta a ' hírnevemet, le rendezi a mondotta. A tény: a művész- Teatro-ban nő szerződést kötött egy film- gőzfürdő” re, amellyel kapcsolatban az említett cég biztosította, hogy „humoros hangvételű társadalmi szatíra”. A film azonban — legalábbis Bette Davis véleménye szerint —, negyedrendű, ízléstelen és művészi becsülte művészi színvonala- szempontból teljesen igényte- mat és sztármivoltomat” — len fércmű. aVégre a lépcsőházból fel hangzanak az ismerős léptek milyen volt a bicikliút hazafelé, és milyen idő fogadta, — most egészen másképp, amikor ki lénett a ' evárkanun mint reggel> elnehezedve, teinfS tomPén kopognak, mert Elide este?”or blment; szó! ejPt ™gát n a munka körüli mérgelődések- ^ 1 Z a.bfvasa™lt röl, arról, milyen szóbeszéd íAft“° elt járta az üzemben,, satöbbi. bemegy a lépcsőfordulóig, ott kiveszi a kezéből a szatyrot, Ilyenkor, e kora reggeli órá- beszélgetve lépnek be a lakásban a lakás mindig kissé hi- ba, A konyhában az asszony deg, kihűlt. Elide mégis telje- le sem veszi kabátját, csak sen levetkőzik, s picit vacog- leroskad egy székre, eközben va mosdani kezd a kis fürdő- férje kirakodik a szatyorból, szobában. Férje mögötte lép- — No, lássunk hozzá! — ked, tempósan ő is levetkőzik, mondja végül Elide, feláll, szép nyugodtan lemossa ma- leveti kabátiát, belebújik a gáról az üzem porát, piszkát, házi ruhájába. Nekilátnak a Ahogy félmeztelenül mindkét- főzésnek: elkészítik a vacso- ten egyazon mosdó fölé hajol- rát — mindkettejük vacsorának, kissé merev tartással, de ját — aztán a férfi uzsonná- azért lökdösődve is olykor, s ját. melyet éjjel egykor szo- egymás kezéből kapkodva a kott megenni a gyárban, az szappant, fogpasztát, tovább asszony reggelijét, melyet beszélgetnek — így élik át a másnap magával visz, s végül bizalmas együttlét perceit; né- azt a reggelit, amelyet Arturo ha, amint, megtörlik egymás holnap délután fog rr^egenni, hátát, mozdulatuk simogatássá amikor felébred, lágyul, majd ölelésben végző- , ddc Elide tesz-vesz egy kicsit, _ , __ „„„„v aztán elüldögél a szalmafonaD e Elide egyszercsak fel- , , -................... k iált: - Istenem! Hány óra? tu zsámolyon es, iranyitgatja — s máris szalad, kapkodva a férjet, mit hogyan csinál- f elkapcsolj a harisnyakötőjét, jón. Az viszont frissen, pihen- felölti a szoknyáját, megfé- ;de-oda sürgölődik, minsüiködik, miközben hajtuit eevmasa akar csinálni összeszorított ajkai között aent egymaga aKar csinálni tartva, a szekrény tükre felé — de ugyanakkor kissé szóra- nyújtogatja a nyakát. Arturo kozott is, gondolatai már má- mögötte áesorog, rágyújt egy gutd járnak. Ezekben a percigarettára, úgy nézi; ilyenkor cekben néha majdrlem vesze_ mindig kis zavar fogja el, hogy csak áll és nem tud mi- kednek, már-már csúf, go- hez kezdeni. Elide végre elké- romba szavakkal vagdalkoz8 NÓGRÁD — 1971. szeptember 26., vasárnap Kamilló, a menő népi lavór válóam alkalmas ügyében. Mátyásnak csak akkor borult el a homloka, amikor másnap, a hévízcikk megjelenését követően, néhány tucat telefont kapott, de akkor még /n sz közeledik, távozása sírtunk is, mert anélkül nem amelyek fölött nem lehetett nem csorbult ki a bizalma. I) óta ki tudja már há- megy az. élet. Kamilló azon- vitatkozni. Ha valaki ilyene- Kamilló volt előtte jó ideig a nyadik. Eljött tehát az ban közöttünk, és hozzánk két mondott, az egy konflisko- „bezzeg ember”. Ha néha na- ideje a Kamillóról való emlé- képest úgy volt átlagos em- csis szemében csak úr lehetett, gyobb szorgalomra akart ben- kezésnek, mert arra igen ke- bér, hogy ő csak nevetett; a vagy legalábbis olyan elvtárs, nünket serkenteni csak any- vés az esély, hogy visszatér, sírást úgy iktatta ki az életé- aki esetleg átszervezheti a nyit mondott: bezzeg a Ka- Ha meg visszajön, hát iste- bői, ahogy a rossz emléket lovastaxik standját, s akit milló,-s mi már futottunk is a nem, az lesz a legnagyobb hú- szokta a tudatos lény, aki ezért nem tanácsos megsérte- szélrózsa minden irányába, zása. Még menőbb lesz, mint nem hajlandó csak a kellemes ni. ha békében akar maradni No, nem dolgozni, hanem al- amilyen volt. dolgokra emlékezni. az ember... kotó fecsegést folytatni minHogy miért éppen az ősz Ne misztifikáljuk azonban .Tolánka, a H irha rang titkár- denféle Kalandokkal a bor Kamilló ideje? Az ő eseté- tovább Kamillót. Teremtett ő nője már nem is csodálkozott, áráról, és egyéb - kellametes ben minden ehhez az évszak- maga körül úgy is akkora amikor a kocsis tőle kérte a dolgokról. hoz kapcsolódik. Ősszel szüle- mítoszt, hogy az eloszlatása viteidíjat. Csak ránézett Ka- jó egy hónap telt el Kamiltett, ősszel jött és ősszel ment. máig ,sem sikerült. _ miilóra és fizetett. Biztos volt jó fennállása óta, amikor MáSzeptembertől november vé- Párás szeptemberi reggel benne, hogy vitának semmj tyás ledkiismeret-vizsgálatot géig volt az ő szezonja. Ek- v°lt, amikor — arcán némi helye. Mátyás, a főnök ugyan- tartott. Nyomta ugyanis a kor vitte véghez mindazt, undorral — leszállt a. vonat- is kifizettetné a számlát. bensejét, hogy többségünk amiért tulajdonképpen menő a vidéki metropolis pá- Aztán már Mátyás sem cső- csak ímmel-ámmal munkálko- lett. lyaudvarán. Dacosan felhúzta dálkozott. , dott, s keresni próbálta az Egyébként átlagos ember naellét nekiszegezte a Kamilló nála ugyanis úgy okát a még csak nem is álvolt. Zakóját hanyagul panyó- egoneK.^ * ,miat mutatkozott be, hogy miköz- cázott tömeges semmittevéskára vetve sétált, s még ha fk‘.tffPen, a bunteíesft kezdi ben kezet szorított vele, az nek. Sorra faggatott mindenhűvösek is voltak a reggelek, knnfiu hí« Ja'l pett a asztalára csúsztatott egy kézi- kit. még a hivatalsegédet is, ratot. „Megyénk kis Hévize míg végül eljutott Kamillóországos segítségre vár” — olvasta a címet Mátyás, s hátra konflis hágcsójára. — Foglalt —, szólt foghegyről a kocsis. kiTszemet'Kamilló a szokványos kérdésre. — Vanni van, hoz. ■— Lakás? — meresztett nem Kamilló az isten féllábáért se húzott volna átmeneti kabátot. Gyanítottuk, hogy' nincs is neki olyan, de hát őnála _________ _______ ________ ____ s osem lehetett tudni. Tőlünk, ^ílíó, miközben kényelembe futott át rajta. Hogyne futott akiket megtisztelt a barátsá- helyezte magát a kopott bőr- volna, amikor velünk, régi gával nyugodtan lehetett egész ülésen. — En táviratoztam embereivel már évek óta siruhatára is, hiszen valójában Chicagóból, hogy feltétlenül kertelenül kísérletezett a für- vís Ivük azt sem tudtuk róla, rendel- ez* a konflist rezerválják ne- dő ügyében, de egyikünk se kezik-e azokkal a konvenció- kern. S, ha önnek az nem vo^ hajlandó kötélnek állni. Mátyás nális dolgokkal, amelyek ben- kerül különösebb erőfeszítésé- Az a pocsolya ugyanis akkora akart hinni a fülének, nünket szorosan beillesztett be- fuvarozzon engem a Hír- bűzt árasztott, hogy a közeié- mert úgy tudta: könnyebb leniek a társadalom mechaniz- harang szerkesztőségébe, mi- be se mentünk, nemhogy ír- ne a városban egy kiló csi- musába, s amik miatt mi so- vei... , • tunk volna róla. És erre jött szolatlan gyémántot szerezni, sem lehettünk menők, meg- Titokzatosan elhallgatott, s ez az új ember, ez a Kamilló, mint egy* akármilyen lakást, maradtunk az átlagosnál is a kocsisnak nem is kellett aki mindjárt országos támoga- ^e. ha már van, legyen, átlagosabb állampolgároknak; egyéb biztatás. Chicago, távi- tást sürgetett a romlott tojás — És a berendezés? — kér- születtünk, éltünk, nevettünk, rat. Hírharang — mindezek szagához hasonló, de Mátyás dezett újfent, nem csekély vá- ha úgy hozta a sor, s néha olyan varázsszavak voltak, szerint a csúz gyógyítására ki- rakozással. csak nem a legmegfelelőbb. Egy szoba-konyha, szóval egy Mátyás oldalról sandított rá,
