Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-24 / 225. szám
M Pa rla «maiit tbBl |«Eent|ak El fogadták az ifjúsági törvényt Második napját az ifjúsági törvény, valójában tehát az ifjúsági problémák széles köre megvitatásának szentelte az országgyűlés. Ilku Pál bevezető beszédével kezdődött meg a csütörtöki tanácskozás és ez az expozé egyben meg is adta a tárgyalás alaphangját. Mindenekelőtt az jutott ebben, kifejezésre, hogy a törvény meghatározza államunk ifjúságpolitikáját, elősegíti a fiatalok felkészítését a rájuk váró nagy feladatok elvégzésére. A tárgyalás azonban egyszersmind alkalmat adott ar- r L Ilka Pál expozéját tartja „ rá k, hogy a képviselők, s a közvélemény helyes képet nyerjen mindarról, ami az elmúlt években, történt az ifjúság érdekében, s amit ösz- szefoglal és továbbfejleszt az új jogszabály. A milliárdok- nSl van szó, amelyet az állam évente családi pótlókra, bölcsődére, óvodára, iskolára, diák szociális juttatásokra és gyermekgondozási segélyre folyósít, s amit a következőkben, az ország gazdasági erejétől telhetőén továbbfejleszt. A negyedik ötéves tervben ugyanis a többi között mintegy ötvenezer új óvodai hely létesül és példának okáért kerek 30 ezerrel növelik a ta- nülók kollégiumainak férőhelyét. A bérintézkedések a fiatalok anyagi helyzetét javítják, a lakásüggyel kapcsolatos rendelkezések értelmében pedig a tanácsi lakásoknak legalább a negyedét fiatal házasoknak juttatják. A művelődésügyi miniszter beszédéből és a felszólalások jó részéből egyaránt világosan kiderült, hogy a törvény még oly sokoldalúsága ellenére sem lehet alkalmas az ifjúsággal kapcsolatos minden kérdés rendezésére. Éppen ezért határoz úgy a törvény egyik rendelkezése, hogy a minisztériumoknak és az országos hatáskörű szerveknek, nemkülönben a tanácsoknak legalább minden második esztendőben meg kell vizsgálniuk működési területükön az ifjúság helyzetét, és ebbe a vizsgálatba be kell vonniuk a KISZ illetékeseit. A vizsgálat eredményeként pedig megfelelő intézkedéseket kell tenni. A felszólalások javarésze jól érzékeltette milyen szerteágazó, bonyolult, gyakorlatilag azonban nem csupán az ifjúságot, hanem a társadalom minden rétegét érintő kórdéshalmazról van szó. Ilku Páll szavaival: a törvény az ifjúságról szól, de címzettje az. egész társadalom! Úgyszólván minden felszólaló foglalkozott valamilyen formában az ifjúság megítélésének kérdésével. Már a miniszteri vitaindító hangsúlyozta a negatív jelenségek eltúl- zásának helytelen voltát. Salamon Hugóné Komárom megyei képviselő élő példákkal ecsetelte milyen kemény munkával bizonyítják a fiatalok érettségüket,.. és -.cáfolnak ..rá a szórványos jelek alapján kialakult igaztalan áltálán okításra. Természetesen számolnunk kell az ifjúság sajátosságaival. Dr. Horváth, István, Borsod megyei képviselő, a KISZ Központi Bizottságának első titkára figyelmeztetett rá, hogy bár az ifjúság része az egész társadalomnak, mégsem teljesen azonos vele. Pullai Árpád, a párt Központi Bizottságának titkára pedig, na- g'yonis természetesnek ítélte, hogy a fiatalok nem hajbókolnak, és megmondják őszintén, amire gondolnak, még akkor is, ha ez egyeseket idegesít. Hiszen, hangsúlyozta, éppen ez az olykor nyers, de mindenképpen friss elő az, amely helyes irányítás mellett társadalmi fejlődésünk egyik hajtóerejévé válhat. Arról egyébként, hogy a fiatalok miként vélekednek életük alakulásáról, Lázár György munkaügyi miniszter említett meg néhány érdekes adatot. A statisztikai vizsgálatok ugyanis, amelyekre hivatkozott, azt mutatják, hogy a1 pályakezdőknek mintegy kétharmada elégedett a választott hivatással, a munlkábalépőknek pedig 85 százaléka kapott képzettségének megfelelő munkát. Azonban e biztató számok ellenére is az a véleménye a miniszternek, hogy a fiatalok igen sok helyen nem kapnak kellő segítséget, bérezési problémáik vannak, és előrejutási nehézségekkel küzdenek. Mint mondotta, sok gyári vezető sem tagadja, hogy a fiatalok kellő fogadásához nincs megfelelő programjuk. Teljesen érthető, hogy a felszólalásokban talán a leggyakrabban visszatérő kérdés éppen a pályaválasztás témája volt. Pullai Árpád ezzel kapcsolatban igen fontos feladatként jelölte meg a határozott fellépést a káros múltbeli konvenciókkal, és a szűklátókörűséggel szemben. Ehhez azonban az szükséges, hogy a társadalom a tehetséges esztergályos és a tehetséges bányász munkáját is megfeleFelszólalí csütörtökön a parlamentben dr. Horváth István, Borsod megyei képviselő, a KISZ kb első titkára lóén méltányolja, necsak a tehetséges orvodét vagy mérnökét. A pályaválasztásban természetesen igen nagy az iskolai irányítás felelőssége. Dániel Mária üzemvezető-helyettes, Tolna megyei képviselő is utalt felszólalásában ezekre a problémákra és javasolta, hogy az üzemekben létesüljenek szakkörök, az ottani munka megismertetésére és megkedvel tetésére. Szép Zoltán budapesti képviselő a pályakezdők jogos emberi igényeit hangoztatta, mondván, hogy bár szükség van megfelelő erkölcsi és anyagi méltánylásra, az őszinte baráti szó fontosságáról sem szabad megfeledkezni és ha szüksége adódik, a fiatalok védelméről. Ifjúságról. fiatalokról lévén szó, természetesen említés történt arról is, hogy egyáltalán hoí kell meghúzni a korhatárt. Nagy Richárd, a budapesti pártbizottság titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója, emlékeztette is a képviselőket az előzetes vitákban elhangzott érvekre és ellenérvekre, amelyek alapján ezt a határt gyakorlatilag a 30. életévben állapították meg, anélkül, hogy ezt a törvény formálisan kimondaná. Nem1 kis derültséget keltve említette, hogy a 30 évesek ugyan a 35., a 35 évesek pedig a 40. életévig javasolták meghosz- szabbítani ezt a határpontot. Pullai Árpád, Veszprém megyei képviselő, az MSZMP KB titkára hozzászólt a parlament csütörtöki vitájához De hiszen még a 30 évesekig számlálva is mintegy 5 millió állampolgárt tekinthetünk a törvény hatálya alá tartozónak. Ilyen éjfelemben merült fel a fiatalok képviseletének kérdése a különböző szervezetekben. Salamon Hugóné jegyezte meg egyebek közt, hogy azért idősebbek is jól képviselhetik a fiatalok érdekeit. Viszont ettől függetlenül vegyen részt minél több fiatal á közéletben, de ne csupán azért, hogy az ifjúsági érdekeket védelmezze. Az országgyűlés csütörtöki vitája egyébként messzemenően eleget tett ennek a kívánalomnak. A felszólalók között ugyanis számos fiatal, képviselő és képviselőnő volt, és többen közülük — ahogy a parlamenti zsargon nevezi — a szűzbeszédüket mondották el. Közöttük volt Hartai Irén tanítónő, budapesti képviselő, Kovács Judit állami gazdasági irodavezető. Fejér megyéből, Szép Zoltán történész, Csirke Anna betanított munkás. Baranya megyei képviselő és mások. És a fiatal képviselők több fontos indítványt térték. Hartai Irén például javasolta, az úttörővezető-kép- zés fejlesztését, általában az úttörőcsapa rok tevékenységének szélesítését és ehhez a megfelelő lehetőségek megteremtését. Kovács Judit hangsúlyozta, hogy a Tanuláshoz való jog csak úgy válik valóságossá, ha a fiatalok valóban megtanulják amit kell, bár itt nem a kötelező tananyag egészére gondol, vette hozzá élénk helyesléstől kísérve. Szép Zoltán több javaslattal is előállt. Az ifjúsági turizmus fejlesztése érdekében indítványozta az Expressz-iroda megerősítését és úgynevezett „cirkulációs” utazási jegy bevezetését; a családalapítás megkönnyítésére hosszú lejáratú vállalati segély rendszeresítését és a sport szükséges támogatása mellett, az ifjúsági testnevelés spkkal hathatósabb elősegítését. Hiszen, mint mondotta, a kettő korántsem azonos. A sport és a testedzés, ezen túlmenően a bővülő szabad idő hasznos eltöltésének' probVILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A X MSZMP KOGR A D M E G Y EI'BIZOTTS AGA ÉS Ä MEGYE I.TAN ACS L Af>J A XXVM. ÉVF.. 225. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1971. SZEPTEMBER 24., PÉNTEK Fái hazaérkezett KNDK-ból Losonczi Losonczi Pál a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett egyhetes hivatalos, baráti látogatásáról csütörtökön délelőtt visszaérkezett Budapestre. Az Elnöki Tanács elnökével együtt visszaérkeztek kíséretének tagjai: dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter, Marjai József külügyminiszter-helyettes, Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Lakatos Ernő, a kormány Tájékoztatási Hivatalának általános elnökhelyettese, Kádas István a Külügyminisztérium főosztályvezetője, Szunyogh Károly, az Elnöki Tanács osztályvezetője, Csaba Ferenc a Külügyminisztérium. protokoll osztályának helyettes vezetője. Losonczi Pált és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Kisházi Ödön az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cseterki Lajos az Elnöki Tanács titkára, Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Púja Frigyes, a Külügyminiszter első helyettese, Bodonyi Pálné, dr. Ortutay Gyula, Úszta Gyula és Vass Istvánná, az Elnöki Tanács tagjai fogadták. Jelen volt a fogadtatásnál Li Dong Szón a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Távirat Podgornijhoz Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke a Szovjetunió légterét elhagyva a repülőgép fedélzetéről a következő táviratot küldte: N. V. Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének: — Most, amikor elhagyjuk a testvéri szovjet nép nagyszerű országát, engedje meg elnök elvtárs, hogy újból megköszönjem azt a szívből jövő, meleg, baráti fogadtatást, amelyben bennünket a Szov-; jetunióban részesítettek. — Átutazásunk során mindJ végig tapasztaltuk az irántunk tanúsított sokoldalú figyelmességet, a baráti szeretet, amely népeink széttéphetetlen internacionalista kapcsolataiból táplálkozik. Ezúton is szívből jövő legjobb kívánságainkat küldjük a kommunizmust építő szovjet népnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya vezetőinek és személy szerint elnök elvtársnak. (MTI) Napirenden: ' A kollektiv »szerződések tapasztalata Tegnap! üléséin az SZMT elnöksége folgalkozott az 1971 —1975. évre megkötött kollektív szerződések tapasztalataival. Megyénkben 63 vállalat, üzem készített kollektív szerződést, 17 helyen pedig gyári függeléket. Mi jellemzi a mostani szerződéseket, miben különböznek a korábbiaktól? Tartalmukban színvonalasabbak, gazdagabbak, sokoldalúbbak, jobban igazodnak a vállalatok helyi lehetőségeihez, sajátosságaihoz. Az egyes szabályozások tükrözik az évek során felhalmozott ismeretanyagot, a dolgozók igényeit. Felépítésükben követik az Mt és az Mt. V. szerkezeti elrendezését, de nem ismétlik azokat. Nem jogi vonatkózású* szabályozások halmaza, hanem valóságos politikai és gazdasági célkitűzések hű ve- tülete, melyben jól tükröződnek a dolgozók bővülő jogai és kedvezményei. Az előkészítésben jórészt azok vettek részt, akik már korábban is foglalkoztak ezzel, gondolkodtak a szabályozás új formáin. Sok segítséget kaptak a párttól, aktívan, közreműködtek a KlSZ-szerveze- tek, a munka neheze azonban a szakszervezeti aktivistákra, a szakszervezeti bizottságokra hárult. Többségük jó munkát végzett A kollektív szerződéseket tárgyaló tanácskozásokon bátran véleményt mondtak a dolgozók. A javaslatok döntő többsége kölcsönös megegyezéssel került a szerződésbe. Emiatt általában kevés ellentétes álláspont alakult ki a vállalati szakszervezeti tanácsok és az igazgatók között. Csak olyan kérdésekben volt vita, amikben előzőleg nem tudtak megegyezni. Mire irányultak a dolgozok javaslatai? Főleg a jövedelem alakulására, a munka- és védőruha-juttatásra, a jutalomszabadságra, a törzsgárdata- gok megbecsülésére, a szociális és munkakörülmények javítására. Milyen gyengéi vannak a mostani kollektív szerződéseknek? A bérpolitikai intézkedések csupán részfeladatok megoldását szolgálják, de nem segítik a gazdálkodás egészének megjavítását; a munkatermelékenység növelését, a belső szervezettség felszámolását, a káros létszámmozgatást stb. Inkább a szociális körülményeket veszik figyelembe: a nehéz fizikai munkát, az egészségre ártalmas munkaköröket stb. Kevés az olyan elképzelés, amely a munka szerinti elosztásra ösztönöz. Félő, hogy a jövőben a kere-i setek differenciálását a túlóráztatással' biztosítják majd. Emellett a vállalatok nem sietnek az új bértarifák bevezetésével, mert az új bérbesorolások anyagi fedezetét nekik kell előteremteni. A részesedési alap felhasználásánál a közvetlen anyagi ösztönzés elveit és rendszerét nem mindenhol dolgozták ki, egyik-másik helyen a hármas felosztást csupán százalékosan határozták meg. A nagy viták ellenére sok helyütt még mindig nagyon kevés azoknak a fizikai dolgozóknak a száma, akiket nyereségprémiumban, illetve nyereségjutalomban kívánnak részesíteni. Kevés az az összeg, amelyet a gyermekintézmények fejlesztésére, támogatására költenek. Szűkíteni akarják a túlórák körét is, ez azonban csak látszólagos, mert az előírásokat jelenleg sem tartják be. A vitában felvetődött kérdésekre Lipták József, az SZMT vezető titkára válaszolt, majd a következőket hangsúlyozta: most már a végrehajtáson a sor. erősödnie kell a demokratizmusnak és a centralizmusnak egyaránt. Az elnökség az előterjesztést a felszólalók észrevételeivel és javaslataival kiegészítve elfogadta. lémái, mint a felszólalásokból kiderült, sok képviselőt foglalkoztatnak. Pullai Árpád ezzel kapcsolatban egyenesen aggasztónak mondotta, hogy iskolák épülnek tornaterem nélkül, és a lakótelepeken nem teremtik meg a kulturált testedzés helyi feltételéit. Az ifjúság jó erőnléte, állóképessége van olyan fonios, sőt fontosabb, mint nemzeti labdarúgó tizenegyünk szereplése, amiről annyi vita zajlik — jelentette ki. Voltaik, akik jó eredményekről szólhattak e téren. Szomszéd Gy. István üzemígazgató, Nógrád megyei képviselő például a salgótarjáni fiatalok szépen fejlődő sportlehetőségeiről szólott. (Beszédét a 3. oldalon közöljük.) Dr. Beckl Sándor, Borsod megyei képviselő, az MTS elnöke „hivatalból” sem mellőzhette a szóban forgó kérdéseket. Mindenekelőtt azoknak a városoknak, vállalatoknak jó példájára hív atkozott, arne-i lyek maguk is tettek valamit, vagy nem is keveset a tömegsport érdekében. Salgótarjánt, Miskolcot, Kecskemétet említette és a barcsi Vörös Csillag Tsz-t is a példaadók sorában, majd az iskolai sport különös fontosságát ecsetelte. A szabad idő okos felhasználásáról Kocsis József, Győr megyei képviselő beszélt igen érdekesen és mindenekelőtt a tanácsok szerepét hangsúlyozta ebben. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jegyében folyt a vita, amelynek .során végül is a jogok és a kötelességek szoros egysége kapta a legerősebb hangsúlyt, abban az értelemben, hogy az ifjúsági jogok gyakorlásának is kizárólagos alapja a jól végzett munka. Ez szabja meg az ifjúsági törvény megfelelő értékelését is, a törvényét, amely — mint számosán hangsúlyozták — nemcsak a mának, még csak nem iá a holnapnak, hanem mesz/ ' - f; szemenően a jövőnek szól. Minden egyes tételében, utalásában nagy lehetőségek rejlenek, ezek teljes megvalósítása azonban jelentős anyagi áldozatokat kíván, amelyek nem valósíthatók meg máról holnapra. ’ Az áldozatokat azonban nem szabad félreérteni. Nem arról van szó — mint azt Pullai Árpád hangsúlyozta —, hogy a felnőtt társadalom valamiféle ajándékot ad az ifjúságnak. Egyszerűen a jövőről van szó, arról, hogy az ifjúság újabb rétegeit tegyük fogékonnyá a közügyek iránt. Ebben is, mint a törvényjavaslat más fontos mondandójában, a képviselők teljesen egyetértettek, s így Ilku Pál válasza után a javaslatot törvénnyé emelték. Ezután került sor az interpellációkra adott miniszteri; válaszokra, majd berekesztették az országgyűlés őszi ülésszakát. w
