Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-21 / 222. szám

A lióhatár fölött A »«ibálywitfk aikahnaiiAsw Mindannyiuk számára talán a legemlékezetesebb lesz a Tátra-Lomnicról való visszatérés. Igazi hegymászók dicsére­tére válik az a nagy teljesítmény, melyet a bátonyi KIS55- eseink vállaltak Próbára teszik a vezetőket A tanácsi vállalatok előtt álló legfontosabb feladato­kat az MSZMP X. kongres­szusának határozatai, a ne­gyedik ötéves terv gazdaság­politikai koncepciója, vala­mint az érvényesülő közgaz­dasági szabályozó rendszer részletesen tartalmazza. Ennek megfelelően a tanácsi vállala­tok előtt is a legfontosabb célkitűzés a hatékonyság ja­vítása, a létszámgazdálkodás racionalizálása volt. Ezt úgy kívánja a jelenlegi szabályozó rendszer biztosíta­ni, hogy a vállalatok bérfej­lesztési lehetőségeit szigorúan a hatékonyság javulásának korlátái közé szorítja, jobb össz­hangot teremtve ezzel a bérek és a termelékenység növelése között. Mindezek a vállalati taktika, stratégia szemszögéből azt eredményezik, hogy a nyereségérdekeltségi rendszer bonyolultabbá válik, tartalmi­lag bővül, mivel a létszám- gazdálkodás, illetve az abból adódó előny, vagy hátrány igen érzékenyen érinti a vál­lalatokat. haladja a tervezett mértekei, mivel a szabályozó rendszer felszínre hozta azokat a belső vállalati tartalékokat, amelyek az elmúlt években felhalmo­zódtak. Tovább nyújtózkodtak A kedvezőnek ítélhető ten­denciák mögött az egyes vál­lalatok eltérő ütemben fej­lődnek. A szabályozó rendszer természetéből adódó szelektá­lás, differenciálás azt eredmé­nyezi, illetve eredményezheti, hogy a kedvezőbb indulási fel­tételekkel termelő vállalatok továbbra is gyorsan, lényege­sen könnyebben fejlődhetnek a mér eleve alacsonyabb ha­tékonyságú vállalatokkal szemben. Ezt a tendenciát erősíti az egyébként is ala­csony, de a szabályozó rend­szer változásával tovább szű­külő fejlesztési alap. Ennek a problémának a fel­oldása — hasonlóan a lakos­sági szolgáltatást végző vál­lalatoknál alkalmazott prefe­renciákhoz — csak a szabá­lyozó rendszer általános érvé­nyének mérséklése révén biz­tosítható. Az érvényben levő szabá­lyozó rendszer a vállalati lét­szám- és bérgazdálkodást egy­séges egésznek tekinti, ezzel kifejezésre juttatja azt a tár­sadalmi igényt, hogy a bérnö­vekedés csak megfelelő haté­konyságjavulás esetén indo­kolt. A részesedési alap adóz­tatása is szigorúan a haté­konyság javulásához igazodó bérpolitikát követel. Ennek ellenére a féléves számadatok arról tanúskodnak, hogy egyes vállalatok lehetőségeiket meg­haladó átlagbéremelést való­sítottak meg. A megváltozott szabályozó rendszer a vállalati vezetők figyelmét szükségképpen a belső tartalékokra irányítja. Az élénkülő üzemszervezési tevékenység, a munkaidő ki­használásának javulása, a túl­órák csökkenése, a szabályozó rendszer alapkövetelményei­nek megértését bizonyítják. A továbbfejlődés elengedhe­tetlen feltétele as gazdálkodás minőségi 'tényezőinek: az irá­nyítás, a vezetés új módsze­reinek felkutatása és alkalma­zása. Sürgető feladat a válla­latok gyártmányszerkezetének további korszerűsítése, a vál­lalati belső irányítási rendszer javítása. Kezdet és szemlélet- változás A vállalatok eddigi tevékeny­sége egészséges irányt mutat, kedvező fejlődés kezdetét je­lenti. A mennyiségi szemlélet­tel szemben a közgazdasági szabályozó rendszer megérté­sével, alkalmazásával párhu­zamosan egyre inkább előtér­be kerülnek a gazdálkodás tartalmi, minőségi követelmé­nyei. Ennek a szemléletnek további erősítése újabb sike­rek, újabb fejlődés záloga. Szél József közgazdász Nagyobb követelmények % FMKT hidolgwst« Kiskabátban és pulóverben sem fáztak a fiúk, lányok, pedig a Csorba-tónál már igazi, komoly hó fogadta őket A tanácsi ipar ez évi eredá menyei alkalmasak arra, hogy feltárjuk a legáltalánosabb tendenciákat, rámutassunk azokra a kedvező és kedvezőt­len jelenségekre, amelyebőlaa elkövetkezendő időszak leg­fontosabb teendői adódnak. Az ipari osztály felügyelete alá tartozó vállalatok tovább­ra is dinamikusam fejlődnek. Termelési értékük az előző év hasonló időszakához képest az év nyolc hónapjában 12 szá­zalékkal nőtt. Az elért terme­lési növekedés teljes egészé­ben a termelékenység emelke­déséből származik. Fél év alatt a bázishoz a nyereség a termelési értéket meghaladó mértékben, 37 százalékkal emelkedett. A szabályozó rendszer vál­tozása a vállalati létszám- ée bérgazdálkodásnál jelentősen növeli a vállalatok vezetőivel szembeni követelményéket. Az előbb említett számadatok utalnak arra, hogy a kezdeti bizonytalanságok ellenére — ami különösen az óvatos terv- számokban tükröződött — a vállalatok egyre inkább meg­felelnek a szabályozó rendszer által támasztott követelmé­nyeknek. Állandósult a lét­számhelyzet, a helyenként je­lentkező növekedéshatékony­ság javulással párosult, a ter­melékenység emelkedése meg­Ha megéri, hazajönnek Öj üzemrész a Fém- és Vas- tömegcikkipari Ktsz rétsági telepén. A kis csarnokban jú­lius eleje óta minden a he­lyén van. A darabológép, a présgép, a munkapadok, a ma­gasban a kecses konveyorpá- lya, az egyes munkafolyama­tok megannyi kelléke. Min­den ragyog a tisztaságtól. A falak, a fémtárgyak, a kábe­leket rejtő csövek, a beton- padlózat és a tejfehér neon­égők. Csak a sürgölődő emberek, a munka zaja hiányzik. Pedig az év végéig hatvanezer cam- pingszéknek kellene itt elké­szülnie. De nincsen ember. Harmadik hónapja készen áll az üzemkezdésre a részleg. Tizenöt—húsz munkáskézre lenne szükség, hogy megkez­dődhessen a termelés. Hiába várják azonban a jelentkező­ket. hiába hirdették, hogy fel­vétel van. az ajánlkozók nem ostromolják nap mint nap alkalmazásukért az üzemet. Pulai Nándor üzemvezető legutóbbi ottjáríunkkor kese­rűen panaszolta: — Ki gondolta volna, ami­kor Rétságon létrehoztuk ezt az üzemet, hogy munkaerő­gondjaink lesznek? Eredetileg úgy terveztük, hogy idővel száz—százötven embert fog­lalkoztatunk, de úgy látszik, felül kell vizsgálni fejlesztési elképzeléseinket. Azért nem adtuk fel a reményt. Ha a nyári—őszi mezőgazdasági idénymunkák nagyjából lezá­rulnak. akkor talán nagyobb becsülete lesz a munkaalka­lomnak és beindíthatjuk az új részleget. Mi lehet az oka, hogy tá­vol tartják magukat a mun­kavállalók az üzemtől? Talán a kereset kevés? Az üzem­vezető szerint az itt dolgozó lányok és asszonyok ezerkét— ezernégyszáz, a férfi szakmun­kások kétezer forint fölött ke­resnek. Ennél többet a pár száz forinttal magasabb jöve­delmet adó váci munkahely sem hoz a konyhára. Talán a munkakörülmények kedve­zőtlenek? /Nem mondhatnánk. Legfeljebb a szalagszerű mun­ka kötöttsége és tempója fá­rasztó annak, aki korábban a „maga ura” volt, nem ismer­te a gyári munka fegyelmét. Vagy nincsen, aki munkára jelentkezzen ? Talán kimerülő­ben vannak a járás munka­erőtartalékai? Ha ez így len­ne, a járás vezetői nem fára­doznának azon, hogy a negye­dik ötéves terv végére nyolc­száz dolgozót foglalkoztató ipartelepet hozzanak létre Rét: • • * ságon. Hiszen rövidesen meg­kezdődik a termelés a Szi­vattyú és Gépjavító Ktsz már elkészült rétsági szivattyú­gyárában, amely százharminc— száznegyven embert kíván fog­lalkoztatni. Decemberre befe­jeződik a Glóbusz Nyomda he­lyi üzemének építése, ahová kétszáz—kétszázötven dolgozót várnak. Az egyik járási vezető mondta: — Négy-ötezren járnak más megyébe dolgozni a járásból. Többségük jól keres válasz­tott munkahelyén. Nem lehet azt várni tőlük, hogy sokkal kevesebb fizetségért hazajöj­jenek. A települő üzemeknek tudomásul kell venni, hogy — a begyakorlási időt leszámít­va — azonos munkáért ugyan­annyi bért kell fizetni az itt dolgozóknak, mint bárhol az országban. Ha nem ezt teszik, ki-ki marad a régi helyén, az új munkavállalókat pedig el­szippantják a szövetkezeti se­gédüzemágak, a jobb munka­helyek. Ehhez Varga József né, az üzemkezdés előtt álló szivaty- tyúgyár munkaügyise a „nyi­latkozás” szándéka nélkül, A kötélpályák autamalizálásának íervei Nagybátonyban külszíni kö­télpályán. kerül a szén az afcnaüzemékrtől a központi osztályozom. Naponta 4500— 4600 tonna szenet forgalmaz­nak a kötélpályákon, ame­lyeknek a hossza meghaladja a 11 küoraétent Négy feladó állomás, a szorospatak—mén- ke&i kötélpályán egy szögállo­más és három osztályozói fo­gadóállomás tartozik még a kötélpályareodszenhez, amely­nek az üzemeltetése, kar­bantartása 160 főt igényel. Ennél általában 10—íö em­berre} kevesebb van. Sokszor panaszkodnak az aknaiüzemek­nél a kötélpályán előforduló üzemzavarokra. Kétségtelen, a zavartalan üzemeltetéstől függ a hányák ürescsilAe-elláitása is. Az idén még 100 új kö­télpályái csillét várnak a ta­tabányai bényagépgyártól, hogy sűríthessék a kötélpá­lyán utazó csilléket, és ezzel megfelelő kapacitást biztosít­sanak. Ily módon a gondokon jelentősen enyhíteni tudnak, azonban a végleges megoldás mégis a kötélpálya automati­zálása lesz. csupán a helyi sajátosságok ismeretében hozzátette: — Szép számmal vannak még a környéken olyan lá­nyok és asszonyok, akik ed­dig csak azért nem helyez­kedtek el, mert nem találtak megfelelő munkalehetőséget. Azt hiszem, e rétegek mun­kába állításában még nagy lehetőségek rejlenek. De nemcsak ebben. Ahol négy-ötezer ember utazik nap­ról napra, hétről hétre, távo­li munkahelyekre, ott még hosszú ideig nem okozhat kü­lönösebb gondot a munkaerő­utánpótlás. Aprólékos statisz­tikai felmérést sem igényel, hogy bárki szívesen helyezi előnybe a hazai tájat, kész­séggel megtakarítja magának az utazgatással járó fáradsá­got, és többletköltséget, ha helyben talál a képzettségének és igényeinek megfelelő mun­kahelyet. Elmúlt már az idő, amikor harminc-negyven ember hóna­pokig várt arra, hogy bejut­hasson egy-egy üzembe, mert olyan kevés volt a munkaal­kalom a környéken. Ma már a rétsági járásban is a leg­nagyobb ér'cék: a munkáskéz. Meg kell becsülni. Nem árt megtanulni ügyesen bánni és jól gazdálkodni vele. K. S. Tavasszal a vállalat vezető­sége, a párt-és a KlSZ-bizott- ság, a fiatal műszakiak, köz­gazdászok tanácsához fordult segítségért. A következő cél­feladat megoldására kérték a fiatal mérnököket, techniku­sokat: az állomásokra beadott csillék gépi erővel való moz­gatása, a csilletöltés gépesíté­se, a csillék kötélpályára való gépi feladásának lehetővé té­tele, a csillék automatikus ürítése, végül a kötélpályái függő sínváltók gépi mozga­tásának biztosítása. A célfela­dat kidolgozásával és a mű­száki fejlesztéssel elsősorban az ott dolgozókat akarják mentesíteni a nehéz fizi­kai . munkától. Ezenkívül nagymérvű létszámmegtaka- rítást elérni, ugyanakkor egészségesebb, biztonságo­sabb munkafeltételeket terem­teni. Az FMKT vállalta a célfela­dat megoldását, amelyre né­pes brigád alakult. Először alaposan megbeszélték az el­végzendő feladatokat, majd egyeztették elképzeléseiket, vé­gül felosztották egymás kö­zött a tennivalókat. Május kö­zepén kezdtek munkához, s azóta havonta egyszer, de volt amikor két esetben is össze­ültek, hogy az időközben fel­merült problémákat tisztázzák. Terveztek, rajzoltak, mére­teztek, és ma már sikerről számolhatnak be. Stuhl József gépészmérnök, a nagybátonyi külszíni üzem vezetője, aki a brigád mun­káját irányította, a követke­zőkről tájékoztatott bennün­ket: — A csillék mozgatását fel­sővezetésű konveyorpályával oldottuk meg. Hét konveyor- pályára lesz szükség, össze­sen 350 méter hosszúságban. A csillék ürítését a fogadóállo­máson elhelyezett spirális ve­zetésű csillefordítóval ol­dottuk meg. A csillék feladása és szükséges fékezése hidrau­likus működtetésű lesz. Ugyan­csak hidraulikával működik A szovjet közép-ázsiai köz­társaságokban és Kazahsztán" ban 1975-ig kétszeresére nö­velik a földgáztermelóst, amely erre az időpontra meg" haladja a 110 milliárd köb­métert. A terület valamennyi iparvállala’cánál áttértek mára földgázfűtésre. Ez a termé­szeti kincs nemcsak fűtőanya. majd a széntároló bunkerok zárása és nyitása, valamint a váltósínek nyitása-zárása is — mondta az üzemvezető. Arról is tájékoztatott, ha ezt a gépesítést, automatizálást si­kerül megvalósítani, akkor 57 munkás szabadul fel a kötél­pályái szállításnál. Ez azt je­lenti, hogy csak munkabérből évi, mintegy 2,5 millió fo­rintos megtakarítás várható. Szopóczi Ferenc, a vállalat FMKT vezetője, aki a ter­vezési munkaiatokat fogta ösz- sze, elmondta, hogy a tervraj­zok és a kivteli tervek ké­szek, Csupán a költségbecslé­sek felülvizsgálata tart még. Számítások szerint mintegy 3,8 millió forintos költséggel lehet megvalósítani ezeket, a terveket. Rövidesen a vállalati zsűri elé kerülnek a tervek. Arról is értesült már, hogy rövid lejáratú hitellel akar­ják ezt a műszaki fejlesztést megvalósítani. A vállalatvezetőség, a párt­bizottság és a KISZ-bizottság elképzelése ezúttal is találko­zott a fiatalok tenniakarásá- val. Viszonylag rövid idő alatt elkészültek a tervek, amelye­kért, ha valamelyik tervező­intézetnél rendelték volna meg, mintegy 360 ezer forint terve­zői díjat fizethettek volna.’ A társadalmi összefogás itt is segített. Kik vettek részt ebbe»; a vállalat szempontjából jelen­tős nagy munkában? A már említett Stuhl Józsefen és Szopóczi Ferencen kívül Kó- ródi Sándor, Chmell Ferenc, Viskárdi László gépészmérnök. Grúz János, Bakos János vil­lamosmérnökök, , Sajtos La­jos, Demeter Sándor, Virág Ferenc, Sulyok István, Óvári Péter, Palotási Ferenc és Ve­res Miklós üzemmérnökök, technikusok és tervezők. Az ő munkájukat dicséri majd, ha megvalósul az automatizá­lás és a kötélpályái dolgozók mentesülnek a terhes fizikai munkától v B. J. gul szolgál, hanem alapanya­ga a vegyiparnak is (műszál, építőipari műnyagok, műtrá­gyák). Ebből a körzetből a növekvő földgázkitermelés­sel egyidőben egyre több szénhidrogént szállítanak cső­vezetékeken az ország más részeibe az Ural, Szibéria, Moszkva és Leningrád üze­meibe. NÓGRÁD — 1971. szeptember 21., kedd 3 110 milliárd köbméter földgáz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents