Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-18 / 220. szám
Ismerkedés a kórházzal Az a kapcsolat, amely akkor alakul ki, amikor valaki betegségének gyógyíttatása céljából orvoshoz fordul, vagy kórházba kerül, az új betegek és a hozzátartozók számára szokatlan. Azok, akik betegségük miatt többször is kórházba kerülnek, előbb- utóbb megismerkednek a kórházon belüli élettel és alkalmazkodnak ahhoz. Ez a rend, amint erről az előző cikkekben is írtunk, más mint a kinti élét rendje. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a kórházban is élhetik „civil” életüket. Bár a kórházban dolgozóknak az a céljuk, hogy az átmenet zökkenőmentes legyen, vagyis kevés legyen, a különbség a kinti és benti élet között, a különbség teljesen nem küszöbölhető ki. A "kórházi élet célja, hogy a gyógyulást elősegítse, a betegeket minél előbb visszaadja a „kinti” élet számára. A kórházban dolgozóknak sok keserűséget okoz és természetesen a gyógyítást is akadályozza, hogy sokan nem hiszik el: a hozzátartozók és a barátok nem látogathatnak akkor, amikor akarnak. Ha erre lehetőséget adnának, a legnagyobb rendetlenség keletkezhetne. Reggeltől estig látogatók akadályoznák a gyógyítást, betegellátást, hordanák be a legkülönfélébb fér tőzéseket a bent fekvőknek akiknek szervezete a betegségek miatt legtöbbször legyengült. Hetente háromszor van látogatás kórházunkban, a megyei kórházban, ahol egy- egy esős napon a látogatások után több tíz kiló port és sarat söpörnek össze, több ezer forintba kerül a látogatók utáni takarítás, fertőtlenítés, magáról a több órás takarítói munkáról és a látogatást követő légúti fertőzések, gyomorrontások, idegességek kezelésére szükséges gyógyszerekről nem is beszélve. Kór házunkba látogatásonként 1500—3000 látogató érkezik. Ezt a számot figyelembe véve azt hiszem, nem tűnik túlzottnak az, amit néhány sorral ezelőtt leírtam. Sokan nem értik meg, hogy gyermekeket nem engedünk fel az osztályokra. A hivatalos álláspont az, hogy a 12 éven aluli gyermekek egészségének védelme megkívánja, hogy ne menjenek látogatóba a betegágyakhoz, ahol a fertőzés lehetősége • jóval nagyobb. mint a kórházon kívül. Nagyon sokan önző módon behozatják gyermekeiket, sőt nem ritkán csomagnak álcázva. vagy a nagymamák bő szoknyája alatt próbálják a kórtermekbe csempészni az apróságokat. áÉüT A látogatók néhány évvel ezelőtt nagy párnákkal és éthordókkal érkeztek a kórházba, mivel ezek felszereltsége szükségessé tette az élelem és ágynemű pótlását. Ma már a megfelelő és tiszta kórházi ágynemű feleslegessé teszi az otthoni és nem is mindig legtisztább ágynemű behozatalát. Ugyanúgy otthoni hálóingreés pongyolára, pizsamára sincs szükség. Sokan nem tudtak azonban leszokni az ételek hordásáról, mert azt gondolják, hogy a szeretetet így lehet jól kifejezni. Kórházainkban ma már megfelelő kosz- tot kapnak a betegek, úgy, hogy annak pótlására nincs szükség. Amit hozni érdemes, az a gyümölcs és a száraz sütemény. de azt is akkor, ha az orvos megengedi. Mindig kérdezzük meg, mit lehet venni a betegeknek, szeretetünkkel nehogy bajt okozzunk. LátJavult a szolgáltatás A fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusára készülés jegyében ülésezett a közelmúltban a rétsági ÁFÉSZ igazgatósága. A szövetkezetpolitikai főosztály vezetője Zemeny József tájékoztatta a résztvevőket az előkészületekről. A beszámoló és az elhangzott vélemények alapján megállapítható, hogy változatos és újszerű módszerek alkalmazásával ismertetik és vitatják a VII. kongresszus irányelveit, az adott területek sajátosságainak megfelelően. A tapasztalatok szerint termékenyek voltak azok a helyi intézőbizottsági ülések, boltvezetői megbeszélések, szakszervezeti taggyűlések, amelyek a kongresszusra való politikai és szervezeti felkészülést szolgáltak. Az előadó elmondotta, hogy a júniusban megkezdett politikai előkészítő munka folytatásaként igen hasznosak voltak az augusztus végén és a szeptemberben megtartott helyi tagértekezletek, párttaggyűlés, KISZ-taggyűlés és az apparátus munkaértekezlete, ahol a kongresszusi irányelveket tárgyalták meg. Megegyeztek: legfontosabb a szövetkezeti tagság, a lakosság érdekeinek kielégítése, a szövetkezetek gazdálkodásának eredményényes- sége, a szolgáltatások fejlesztése. Kuxis Mihály, az igazgatóság elnöke összefoglalójában külön is kérte az igazgatóság támogatását a szövetkezeti tagság és - a lakossági szolgáltatások fejlesztésének megvalósítására. A kongresszus tiszteletére vállalt feladatok megvalósulóban vannak. Az akcióprogramban vállait száz új tagból 47, többségében fiatal szövetkezeti tagot szerveztek be. A szolgáltatás is javul. Megépül a nőtincsi olajtároló, amelynek építéséhez a helyi KISZ-szervezet társadalmi munkát ajánlott fel. Kétbodonyban, a községi tanács közreműködésével elkészült a gázcseretelep. Diós- jenőn már üzemel a 150 férőhelyes presszó, Romhány- ban pedig a közeljövőben adják át az új cukrászdát. A cserépkályhagyár KISZ- szervezetének közreműködésével még az idén elkészül a gázolajtelep. A feladatok megoldása közben szervezik a tagok anyagi hozzájárulását. Négyszázezer forint gyűlt ösz- sze fejlesztési célokra. Az igazgatósági ülés elismeréssel nyilatkozott a kongresszusra való készülés eredményeiről és egyhangúlag elfogadta a szövetkezetpolitikai főosztály vezetőjének jelentését. Végül a szeptember 27-én tartandó rendkívüli küldött- gyűlés megszerveziésével foglalkoztak. Meghívták a szlovákiai lévai járás fogyasztási szövetkezetének vezetőit is. Toronyi László 6 NÓGRÁD —1971. szeptember 18., szombat 'cunk már cukorbeteget jó házikaszttal traktálni, s haldoklót, akinek éppen mindkét karjába gyógyszert áramoltattak be, tortával etetni. Nagyon jó lenne, ha végre az ételhordás rossz szokása is megszűnne! A legkedvesebb ajándékkal, a virággal is okozhatunk bajt. A vágott virág ártatlan és nem kifogásolható, a cserepes, földes virág kórházba vitele azonban tilos és a legtöbb helyen meg sem engedik. A földben baktériumok milliárd- jai nyüzsögnek, amelyek á legkülönfélébb fertőzések forrásai lehetnek. Ez pedig, főleg a frissen operáltatom! legalábbis, életveszélyes. Néhány növény, mint amilyen a primula, makacs bőrgyulladást is kiválthat. A látogatóba érkezők lábaikat töröljék meg, mielőtt a kórházba lépnek, mert ezzel fertőzéseket előzhetünk meg. Volt már arra is példa, hogy a kórtermi függönyökbe és ágyneműkbe törölték meg lábukat azok a látogatók, akik úgy érzik, hogy ha a kórház a megye lakosaié, akkor azt csinálnak vele, amit akarnak. A kórtermekben nem helyes az ágyakat körülállni és az ágyakra ülni. A szegény beteg alig kap levegőt, ha egyszerre 6—8-an állják körül az ágyát, a látogatók közül né- hányan ágyára is ülnek, étellel to'nálgatják, sót néha még itallal is, néhányan pedig egymással beszélik meg az élet eseményeit. Az lesz majd a modem látogatás, ha egy beteghez egyszerre csak ketten mennek fel, tíz, tizenöt perc múlva pedig szépen elbúcsúznak, hogy átadják a helyüket a portánál várakozó újabb két látogatónak, akik szintén csak rövid ideig maradnak a betegnél. A látogatók néha úgy gondolják, hogy jót tesznek, ha erőt adó alkoholt visznek be a betegeknek. A kórházban mindennemű alkohol fogyasztása tilos! A kórházi dolgozókban nagyon rossz érzése kelt. ha valaki alkoholszagúan érkezik felvételre, vagy látogatóba, illetve, ha a beteg a látogatás után alkoholos. Mível tévhit az, hogy az alkohol erőt ad — és ezzel csak az alkoholkedvelők ámítják magukat és környezetüket —, értelmetlen és tilos az ilyen italok becsempészése. A látogatással és kórházi renddel kapcsolatos mondanivalónkra még visszatérünk. Kérjük, hogy az elmondottak betartásával segítsék gyógyító munkánkat. Cscplák György kórházi főorvos Lovassági nyereg szabásához szíjgyártókat keresünk. Jelentkezési hely: Fővárosi Kézműipari Vállalat, 6. Uzemág, Bőrdíszmű, VI. részleg. PÁSZTÓ. Vasútsor. Tóth József üzemvezetőnél. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali felvételre keres gépkocsivezetőket és kazánfűtőket. A foglalkoztatós és a fizetés feltételeiről helyszínen adunk tájékoztatást. Cím: Salgótarján, Munkás u. 8. — Kollégám a lapnál. ö csinálja a sportot. Neki kellete volna Odenséből, a nők kézilabda Európa-bajnokságá- ról tudósítást készítenie. Egy héttel az indulás előtt úgy teletömte magát málnafagylalttal, hogy kórházba szállították. Minthogy a szerkesztőségben egyedül én tudom megkülönböztetni a kézilabdát a gyephokitól, hát én helyettesítem. Olyan váratlanul jött az egész — fordulok Renátához —, pár nap alatt annyi mindent kellett elintéznem, hogy nem tudtam írni neked. Renate keze az enyémre simul. Forró is, hűvös is, nem értem, hogyan csinálja. És könnyű, mint a pehely. — A fő, hogy itt vagy — nyújtja a poharát. — Éljen a málnafagylalt! Koccintunk, iszunk. Folytatom a beszámolómat. — Három nappal ezelőtt érkeztem Odensébe. Lezajlottak a csoportmérkőzések, továbbjutottunk, most pihen a csapat, holnap délután lesz a döntő. Kihasználtam a szünetet, vonatra ültem, aztán Fre- dericában hajóra, hogy meglátogassam Renate Lins nevű kolléganőmet. Táviratoztam is. Nem kaptad meg? — Dehogynem. Ezért nem mentem el a családdal nyaralni, s a barátaim is étert vettek ki mára szabadságot. — Miattam?! — Természetesen. A segítségedre van szükségünk. Nemcsak nekflnk. « egész városnak. Érzem, amint homlokomat elönti a verejték. Aligha a két korty gintől, annyira gyenge legény nem vagyok. — Kérem, tisztelettel. — fordulok körbe —, nem tudom, miről van szó, de azt hiszem, valami félreértés lehet a dologban. Anyagi erőim meglehetősen korlátozottak; egyenlőre még a nemzetközi politikában sem rendelkezem különösebb súllyal, tekintéllyel. Mit tehetnék én az önök érdekében, mit tehetnék én a városukért?! — Azt még mi sem tudjuk, — szólal meg egy kockásinges, tojás fejű. vontatott beszédű fickó, amint Renate a fülembe súgja, Hans Christian a keresztneve, az Omnisapban dolgozik ő is, számítástechnikus. — Nem gazdasági és nem politikai kérdésről van szó. Rena sokat mesélt az ön leleményességéről, gyors helyzetfelismeréséről. ’ Nekünk csak egy jó ötletre volna szükségünk. Megkönnyebbülten dőlök hátra az abroncson, le is huppannék róla, ha Nagy Erik nem támaszt meg gyorsan. Visszanyerem egyensúlyomat, a lelki után a testit is. Ha csak ötlet kell nekik, az mindjárt más. — Szerény képességeimhez mérten Boldogan állok rendelkezésükre. Minden tekintet most af- felé az alacsony, vörös képű, pisze, jó negyvenes férfi felé fordul aki az alvázheve- rőn félig fekszik, félig ül. A fülcimpáját huzigálja. A jelenlevők közül rajta látszik leginkább, hogy ivott, pillátlan szemhéja le-lecsukó- dik. Bár lehet, hogy ez psak szokása. — Ö Hans Aakjaer — hajol a fülemhez bűbájos informátorom —, elméleti fizikus, \ akadémiai levelezőtag. Abból, hogy mindnyájan tőle várják, hogy exponálja a kérdést, hogy Rena egyedül nála tartotta szükségesnek, hogy a keresztnév mellett a családnevet is közölje, és abból, hogy levelező tag, arra a következtetésre jutok, hogy ez a fickó alighanem a legjelentékenyebb személy ebben a körben. Számomra természetesen csak messze Renate után. szaki képzettsége? — néz valahová a vállam fölé Hans Aakjaer. A busafejű, köpcös emberkéből olyan mély basszusok jöttek ki. mintha operaénekes lenne. (Folytatjuk)
