Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-18 / 220. szám

Ismerkedés a kórházzal Az a kapcsolat, amely akkor alakul ki, amikor valaki be­tegségének gyógyíttatása céljá­ból orvoshoz fordul, vagy kórházba kerül, az új bete­gek és a hozzátartozók szá­mára szokatlan. Azok, akik betegségük miatt többször is kórházba kerülnek, előbb- utóbb megismerkednek a kórházon belüli élettel és al­kalmazkodnak ahhoz. Ez a rend, amint erről az előző cikkekben is írtunk, más mint a kinti élét rendje. So­kan vannak, akik azt hiszik, hogy a kórházban is élhetik „civil” életüket. Bár a kórház­ban dolgozóknak az a céljuk, hogy az átmenet zökkenőmen­tes legyen, vagyis kevés legyen, a különbség a kinti és benti élet között, a különbség teljesen nem küszöbölhető ki. A "kórházi élet célja, hogy a gyógyulást elősegítse, a bete­geket minél előbb visszaadja a „kinti” élet számára. A kórházban dolgozóknak sok keserűséget okoz és ter­mészetesen a gyógyítást is akadályozza, hogy sokan nem hiszik el: a hozzátartozók és a barátok nem látogathatnak akkor, amikor akarnak. Ha erre lehetőséget adnának, a legnagyobb rendetlenség ke­letkezhetne. Reggeltől estig látogatók akadályoznák a gyó­gyítást, betegellátást, horda­nák be a legkülönfélébb fér tőzéseket a bent fekvőknek akiknek szervezete a beteg­ségek miatt legtöbbször le­gyengült. Hetente háromszor van látogatás kórházunkban, a megyei kórházban, ahol egy- egy esős napon a látogatások után több tíz kiló port és sa­rat söpörnek össze, több ezer forintba kerül a látogatók utáni takarítás, fertőtlenítés, magáról a több órás takarítói munkáról és a látogatást kö­vető légúti fertőzések, gyo­morrontások, idegességek ke­zelésére szükséges gyógysze­rekről nem is beszélve. Kór házunkba látogatásonként 1500—3000 látogató érkezik. Ezt a számot figyelembe véve azt hiszem, nem tűnik túlzott­nak az, amit néhány sorral ezelőtt leírtam. Sokan nem értik meg, hogy gyermekeket nem engedünk fel az osztályokra. A hivata­los álláspont az, hogy a 12 éven aluli gyermekek egész­ségének védelme megkívánja, hogy ne menjenek látogatóba a betegágyakhoz, ahol a fer­tőzés lehetősége • jóval na­gyobb. mint a kórházon kívül. Nagyon sokan önző módon behozatják gyermekeiket, sőt nem ritkán csomagnak álcáz­va. vagy a nagymamák bő szoknyája alatt próbálják a kórtermekbe csempészni az apróságokat. áÉüT A látogatók néhány évvel ezelőtt nagy párnákkal és éthordókkal érkeztek a kór­házba, mivel ezek felszereltsé­ge szükségessé tette az élelem és ágynemű pótlását. Ma már a megfelelő és tiszta kórházi ágynemű feleslegessé teszi az otthoni és nem is mindig leg­tisztább ágynemű behozatalát. Ugyanúgy otthoni hálóingreés pongyolára, pizsamára sincs szükség. Sokan nem tudtak azonban leszokni az ételek hordásáról, mert azt gondol­ják, hogy a szeretetet így le­het jól kifejezni. Kórházaink­ban ma már megfelelő kosz- tot kapnak a betegek, úgy, hogy annak pótlására nincs szükség. Amit hozni érdemes, az a gyümölcs és a száraz sü­temény. de azt is akkor, ha az orvos megengedi. Mindig kér­dezzük meg, mit lehet venni a betegeknek, szeretetünkkel nehogy bajt okozzunk. Lát­Javult a szolgáltatás A fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusára készülés jegyében ülésezett a közel­múltban a rétsági ÁFÉSZ igazgatósága. A szövetkezet­politikai főosztály vezetője Zemeny József tájékoztatta a résztvevőket az előkészü­letekről. A beszámoló és az elhang­zott vélemények alapján meg­állapítható, hogy változatos és újszerű módszerek alkal­mazásával ismertetik és vi­tatják a VII. kongresszus irányelveit, az adott terüle­tek sajátosságainak megfele­lően. A tapasztalatok szerint termékenyek voltak azok a helyi intézőbizottsági ülések, boltvezetői megbeszélések, szakszervezeti taggyűlések, amelyek a kongresszusra való politikai és szervezeti fel­készülést szolgáltak. Az elő­adó elmondotta, hogy a jú­niusban megkezdett politikai előkészítő munka folytatása­ként igen hasznosak voltak az augusztus végén és a szeptemberben megtartott he­lyi tagértekezletek, párttag­gyűlés, KISZ-taggyűlés és az apparátus munkaértekez­lete, ahol a kongresszusi irányelveket tárgyalták meg. Megegyeztek: legfontosabb a szövetkezeti tagság, a la­kosság érdekeinek kielégíté­se, a szövetkezetek gazdál­kodásának eredményényes- sége, a szolgáltatások fejlesz­tése. Kuxis Mihály, az igaz­gatóság elnöke összefoglaló­jában külön is kérte az igazgatóság támogatását a szö­vetkezeti tagság és - a lakos­sági szolgáltatások fejleszté­sének megvalósítására. A kongresszus tiszteletére vál­lalt feladatok megvalósuló­ban vannak. Az akcióprog­ramban vállait száz új tag­ból 47, többségében fiatal szövetkezeti tagot szerveztek be. A szolgáltatás is javul. Megépül a nőtincsi olajtáro­ló, amelynek építéséhez a he­lyi KISZ-szervezet társadal­mi munkát ajánlott fel. Kétbodonyban, a községi ta­nács közreműködésével elké­szült a gázcseretelep. Diós- jenőn már üzemel a 150 férőhelyes presszó, Romhány- ban pedig a közeljövőben adják át az új cukrászdát. A cserépkályhagyár KISZ- szervezetének közreműködé­sével még az idén elkészül a gázolajtelep. A feladatok meg­oldása közben szervezik a ta­gok anyagi hozzájárulását. Négyszázezer forint gyűlt ösz- sze fejlesztési célokra. Az igazgatósági ülés elis­meréssel nyilatkozott a kong­resszusra való készülés ered­ményeiről és egyhangúlag el­fogadta a szövetkezetpolitikai főosztály vezetőjének jelenté­sét. Végül a szeptember 27-én tartandó rendkívüli küldött- gyűlés megszerveziésével fog­lalkoztak. Meghívták a szlová­kiai lévai járás fogyasztási szövetkezetének vezetőit is. Toronyi László 6 NÓGRÁD —1971. szeptember 18., szombat 'cunk már cukorbeteget jó há­zikaszttal traktálni, s haldok­lót, akinek éppen mindkét karjába gyógyszert áramoltat­tak be, tortával etetni. Nagyon jó lenne, ha végre az ételhor­dás rossz szokása is megszűn­ne! A legkedvesebb ajándékkal, a virággal is okozhatunk bajt. A vágott virág ártatlan és nem kifogásolható, a cserepes, földes virág kórházba vitele azonban tilos és a legtöbb he­lyen meg sem engedik. A földben baktériumok milliárd- jai nyüzsögnek, amelyek á legkülönfélébb fertőzések for­rásai lehetnek. Ez pedig, főleg a frissen operáltatom! leg­alábbis, életveszélyes. Néhány növény, mint amilyen a pri­mula, makacs bőrgyulladást is kiválthat. A látogatóba érkezők lábai­kat töröljék meg, mielőtt a kórházba lépnek, mert ezzel fertőzéseket előzhetünk meg. Volt már arra is példa, hogy a kórtermi függönyökbe és ágyneműkbe törölték meg lá­bukat azok a látogatók, akik úgy érzik, hogy ha a kórház a megye lakosaié, akkor azt csinálnak vele, amit akarnak. A kórtermekben nem helyes az ágyakat körülállni és az ágyakra ülni. A szegény be­teg alig kap levegőt, ha egy­szerre 6—8-an állják körül az ágyát, a látogatók közül né- hányan ágyára is ülnek, étel­lel to'nálgatják, sót néha még itallal is, néhányan pedig egymással beszélik meg az élet eseményeit. Az lesz majd a modem látogatás, ha egy beteghez egyszerre csak ket­ten mennek fel, tíz, tizenöt perc múlva pedig szépen el­búcsúznak, hogy átadják a he­lyüket a portánál várakozó újabb két látogatónak, akik szintén csak rövid ideig ma­radnak a betegnél. A látogatók néha úgy gon­dolják, hogy jót tesznek, ha erőt adó alkoholt visznek be a betegeknek. A kórházban min­dennemű alkohol fogyasztása tilos! A kórházi dolgozókban nagyon rossz érzése kelt. ha valaki alkoholszagúan érkezik felvételre, vagy látogatóba, illetve, ha a beteg a látoga­tás után alkoholos. Mível tév­hit az, hogy az alkohol erőt ad — és ezzel csak az alko­holkedvelők ámítják magukat és környezetüket —, értelmet­len és tilos az ilyen italok be­csempészése. A látogatással és kórházi renddel kapcsolatos mondani­valónkra még visszatérünk. Kérjük, hogy az elmondottak betartásával segítsék gyógyító munkánkat. Cscplák György kórházi főorvos Lovassági nyereg szabásá­hoz szíjgyártókat keresünk. Jelentkezési hely: Fővárosi Kézműipari Vál­lalat, 6. Uzemág, Bőrdísz­mű, VI. részleg. PÁSZTÓ. Vasútsor. Tóth József üzemvezetőnél. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat azon­nali felvételre keres gépkocsivezetőket és kazánfűtőket. A foglalkoztatós és a fize­tés feltételeiről helyszínen adunk tájékoztatást. Cím: Salgótarján, Munkás u. 8. — Kollégám a lapnál. ö csinálja a sportot. Neki kel­lete volna Odenséből, a nők kézilabda Európa-bajnokságá- ról tudósítást készítenie. Egy héttel az indulás előtt úgy teletömte magát málnafagy­lalttal, hogy kórházba szállí­tották. Minthogy a szerkesztő­ségben egyedül én tudom megkülönböztetni a kézilab­dát a gyephokitól, hát én he­lyettesítem. Olyan váratlanul jött az egész — fordulok Re­nátához —, pár nap alatt annyi mindent kellett elin­téznem, hogy nem tudtam ír­ni neked. Renate keze az enyémre si­mul. Forró is, hűvös is, nem értem, hogyan csinálja. És könnyű, mint a pehely. — A fő, hogy itt vagy — nyújtja a poharát. — Éljen a málnafagylalt! Koccintunk, iszunk. Folytatom a beszámolómat. — Három nappal ezelőtt ér­keztem Odensébe. Lezajlottak a csoportmérkőzések, tovább­jutottunk, most pihen a csa­pat, holnap délután lesz a döntő. Kihasználtam a szüne­tet, vonatra ültem, aztán Fre- dericában hajóra, hogy meg­látogassam Renate Lins nevű kolléganőmet. Táviratoztam is. Nem kaptad meg? — Dehogynem. Ezért nem mentem el a családdal nya­ralni, s a barátaim is étert vettek ki mára szabadságot. — Miattam?! — Természetesen. A segít­ségedre van szükségünk. Nemcsak nekflnk. « egész városnak. Érzem, amint homlokomat elönti a verejték. Aligha a két korty gintől, annyira gyenge legény nem vagyok. — Kérem, tisztelettel. — fordulok körbe —, nem tu­dom, miről van szó, de azt hiszem, valami félreértés le­het a dologban. Anyagi erő­im meglehetősen korlátozot­tak; egyenlőre még a nem­zetközi politikában sem ren­delkezem különösebb súllyal, tekintéllyel. Mit tehetnék én az önök érdekében, mit te­hetnék én a városukért?! — Azt még mi sem tudjuk, — szólal meg egy kockásin­ges, tojás fejű. vontatott be­szédű fickó, amint Renate a fülembe súgja, Hans Christian a keresztneve, az Omnisapban dolgozik ő is, számítástechni­kus. — Nem gazdasági és nem politikai kérdésről van szó. Rena sokat mesélt az ön leleményességéről, gyors hely­zetfelismeréséről. ’ Nekünk csak egy jó ötletre volna szükségünk. Megkönnyebbülten dőlök hátra az abroncson, le is huppannék róla, ha Nagy Erik nem támaszt meg gyor­san. Visszanyerem egyensú­lyomat, a lelki után a testit is. Ha csak ötlet kell nekik, az mindjárt más. — Szerény képességeimhez mérten Boldogan állok ren­delkezésükre. Minden tekintet most af- felé az alacsony, vörös képű, pisze, jó negyvenes férfi fe­lé fordul aki az alvázheve- rőn félig fekszik, félig ül. A fülcimpáját huzigálja. A jelenlevők közül rajta lát­szik leginkább, hogy ivott, pillátlan szemhéja le-lecsukó- dik. Bár lehet, hogy ez psak szokása. — Ö Hans Aakjaer — ha­jol a fülemhez bűbájos in­formátorom —, elméleti fi­zikus, \ akadémiai levelező­tag. Abból, hogy mindnyájan tőle várják, hogy exponálja a kérdést, hogy Rena egye­dül nála tartotta szükséges­nek, hogy a keresztnév mel­lett a családnevet is közöl­je, és abból, hogy levelező tag, arra a következtetésre jutok, hogy ez a fickó alig­hanem a legjelentékenyebb személy ebben a körben. Szá­momra természetesen csak messze Renate után. szaki képzettsége? — néz valahová a vállam fölé Hans Aakjaer. A busafejű, köpcös emberkéből olyan mély basszusok jöttek ki. mintha operaénekes lenne. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents