Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-02 / 206. szám

A NÓGRÁDI ÚTTÖRŐK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Nyár végi üdülés A balassagyarmati nyírjesi tiz kellemes nap után Zala megyében, az ormándpusz- tai SZOT-gyermeküdülőben töltöttem a nyári vakáció utolsó napjait. A nyírjesi nemzetközi tábor gazdagon bővelkedett programokban: kirándultunk, túráztunk, tá­bori próbákat teljesítettünk. Sok-sok igaz barátság szü­letett a távoli Kemerovo vi­dékéről jött szovjet pajtások, a rimaszombati járási szlo­vák úttörők és a magyar vö. rös nyakkendős pajtások kö­K Mi, pataki úttörők Eszter­gomban töltöttünk két vidám hetet. Erről a táborozásról saemetnénk. egy kissé megkés­ve, beszámolni. Tizenötödikén indultunk Patakról. Verőcéig autóval, onnét pedig hajóval mentünk Esztergomba. A ha­jóút mindenkinek nagy él­ményt jelentett, különösen a Duna-kanyar tetszett. Mikor megérkeztünk, már vártak ránk a Komárom megyei út­törők. Este velük ültük körül a tábortüzet. Kitűnően szóra­koztunk a sok vidám jelene­tén és tréfán. Ellátogattunk az esztergomi úttörőházba is. Nagyon szép, barátságos épü­let. Hangulatos képek, fest­mények díszítik a falakat. A táborprogram gazdag volt: strandolás, séta, városnézés és kirándulás minden mennyi­ségben. Szívesen gondolunk vissza ezekre a napokra. (Péter Katalin, Patak) * Elmentünk a Babits-házba Is. Láttuk a régi és az új Esz­tergomot. Itt egy szűk, ka­nyargós kis utca, ott egy gyö­nyörű, széles sugárút. A leg­többen a Duna partját ked­velték Órákon át gyönyör­ködtünk a fürge szárnyasha­jóban, és a döcögő, jól meg­rakott kompokban. Kagylókat gyűjtöttünk, volt aki a lábát zöfbt A Nyírjesbem táborozó gyerekek élményekkel meg­rakodva utaztak haza. Az ormándpusztai SZOT- üdülőben Nógrád megyéből és Budapestről, közel kétszáz gyerek nyaralt. Űttörőrajokba, -őrsökbe osztottak minket. Ha­sonlóan az úttörőtáborhoz, itt is parancshirdetéssel zá­rult a nap. Kirándultunk a szomszédos falvakban, s meg_ figyeltük az üdülő körüli gazdag növény- és állatvilá­got. Tábori olimpiát, sport- versenyt rendeztünk. Kutat­r ó n, i k is megáztatta a Duna hullá­maiban. (Pincze Erzsébet, pataki úttörő) m Országszerte izgalommal ké­szülnek a gyerekek az új tan­évre. Különösen a volt óvo­dások, akik az első osztály küszöbét félénken lépik át. A füzetcsomagok már majdnem minden helyen kaphatók. Saj­nos, Vanyarcon még nem. Remélem, mire ezek a sorok megjelennek, megoldódik a probléma. (Kulik Zsuzsa, Vanyarc) (A Szerk. megjegyzése: Mi is reméljük, hogy azóta min­den vanyarcl gyerek megvá­sárolhatta már a tanuláshoz szükséges felszereléseket.) * / * Nem éppen úttörőprobléma amiről most beszámolok, de gondolom, azért a pajtások érdeklődéssel olvassák. Egy esküvő mindenkinek, de főleg nekünk, gyerekeknek nagy eseményt jelent. Nekem pedig külön is izgalmas volt, mert a nagybátyám esküvőjére ké­szülhettem. Az előtte levő hé­ten segítettünk sátrat fel­állítani, székeket, asztalokat hordani. Kitakarítottuk az ud­vart, de még az utcát is Az esküvő után a vendégsereg sokat evett és tánc is volt. tűk üdülőnk, az egykori gró­fi kastély múltját, történe­tét- Ilyen szórakozható prog­ramok mellett észre sem vet­tük, hogy vége a két hétnek, a nyárnak és kezdődik az iskola. De azt hiszem, mind­annyiunknak felejthetetlen élmény marad az itt eltöl­tött kellemes két hét. Madlena Erzsébet a héhalmi 1652. sz. Rákóczi Úttörőcsapat úttörője. a Másnap segítettünk a rendet­lenséget megszüntetni. A szü­netet egyébként hasznosan töltöttem el. Szedret szedtem a nagymamának, krumplit ás­tam és persze pihentem, ját­szottam is. Az iskola focicsa­pata Szlovákiában játszott mérkőzést egy ottani csapat­tal, 4:3 arányban győztünk. Sajnos, én a lakodalom mi­att nem vehettem részt ezen a találkozón. (Csányi János, Balassagyarmat) II. Már a barcelonai pályaud­var sem sok jóval kecsegteti az embert a spanyol vasuta­kat illetően. Nincs váróterem, az emberek százai ülnek cso­magjaikon, a fiatalabbja a pályaudvar előtt a földön vár­ja a vonat indulását. A váró­csarnokban elképesztő a hő­ség. elképzelhető, milyen me­leg lehet a pályaudvarra be­tolt szerelvényen. Tekintve, hogy a vasútjegy érvényesí­tésénél csak a vagonszámot adták meg, helyszámot nem, így hát egy órával előbb kel­lett a helyet 'elfoglalnom. Van gyorsvonat is, ami légkondici­onált, de hiába szól arra a jegyem, ha nincs hely. Marad hát a döcögő személyvonat, 30 kilométeres átlagsebesség­gel Az út Valenciáig délután négytől éjjel egy óráig tart. Valenciában azért szakítom meg utamat, hogy ne kelljen Granadáig 27 órát utaznom ezen a szörnyű vonaton. Va­lencia hangulatos. kedves hely, de komolyabb benyo­mást csak a belváros neves épülete, a selyemtőzsde, a Lonja de la Sedá gyakorolja rám. Az építmény gótikus stílusú, a XV. század végén épült. A hatalmas termet a négyszögletű torony osztja ketté. A terem csúcsívei, bor­dázata, érdekesen csavart osz­lopai nagyszerű látványt nyúj­tanak. Az épület, napjainkban árutőzsde. mindenekelőtt a narancskereskedelem. A te­Kulturális ISMÉT T,yyt? BELETT- TANFOLYAM a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ­ban. A tanfolyam szeptember­ben kezdődik, mind a kezdők, mind a haladók részére. Az érdekelt szülők a tanfolyam­mal kapcsolatos megbeszélés­re szeptember 6-án, hétfőn es­te 6 órakor gyűlnek össze, a Kohász Művelődési Központ­ban. A tanfolyamot egyébként nem a művelődési házban, hanem a Madách Gimnázium tornatermében tartják. ic „VIETNAMI FOTÓKIÁLLÍ­TÁS” nyílt tegnap a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 26. évfordulója tiszteletére Budapesten, a könyvklubban (VI.. Liszt Fe­renc tér). A kiállítást a Kul­turális Kapcsolatok Intézete és a Kiállítási Intézmények szervezte. A gazdag kép- .anyag változatosan reprezen­tálja a vietnami nép békés mindennapjait, és önfeláldo­zó, hősi harcát. * JÖVŐRE IS MEGRENDE­ZIK a salgótarjáni tavaszi tárlatot, amely az idén oly nagy sikert aratott. Nemcsak a képzőművészek, de a szer­vezők is lelkesen készülnek az alkotások tavaszi seregszemlé­jére. Erről tanúskodik, hogy elkészült már az 1972-es tár­lat, fönt látható emblémája is. i* A II. KÖZÉPKÁDER TU­DOMÁNYOS ÉRTEKEZLE­TÉT rendezik meg 1971. szep­tember 3—4-én. Az értekezlet rendezője a Hajdú—Bihar me­gyei Tanács Kórháza. A meg­nyitóra szeptember 3-án ke­rül sor a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem aulájában, ahol dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter köszönti a megje­lenteket. Nógrád megyéből is többen kaptak meghívást. A C-sectio második napi ülésén pedig Habonyi Zoltán, a sal­gótarjáni kórház intézetvezető főápolója látja el az elnöki tisztséget Wrl MEGNYÍLT A PALÓC MÚ­ZEUMBAN, Balassagyarmaton Czinke Ferenc, Munkácsy-d£- jas és Lóránt János, SZOT- díjas grafikusművész kiállí­tása. A Palóc Múzeum nagy­termében rendezett kiállítás nyitóbeszédét Réti Zoltán fes­tőművész tartotta, aki az idén augusztus 20-án részesült a Szocialista Kultúráért kitünte­tésben. A kiállítás iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg. i* ZENE ÉS TERMÉSZET. Miskolc megyei jugú város Ta­nácsa megbízásából Vass Lajos Erkel-dijas zeneszerző-karnagy oratóriumot írt Mathias Rex címmel. Az ősbemutatóra a diósgyőri várban kerül sor szeptember 4-én. A festői kör­nyezetben levő vár e ritka eseményére az ország több ré­széből, így megyénkből is vár­nak vendégeket. i*i DÓZSA GYÖRGY SZÜLE­TÉSÉNEK 500. évfordulóját ünnepeljük 1972-ben. Az év­forduló megfelelő keretek kö­zött történő megünneplésére Dózsa-emlékbizottság alakult, amely országos központi és ifjúsági rendezvényeket szer- Vez. Felkéri a megyéket, hogy helyi kiállítások szervezésével, pályázatok hirdetésével, szín­művek bemutatásával vagy felújításával járuljanak hozzá a nagy parasztvezér emléké­re rendezett eseménysorozat színvonalas lebonyolításához. te A III. ÉSZAK-MAGYAROR­SZÁGI fotó-, audio, vizuális - és amatőr-filmbemutatóra pályázati felhívást bocsátott ki a Heves megyei Művelődési Központ és az egri fotóklub Borsod, Nógrád, Heves me­gyék és Miskolc város fotó­klubjai, amatőrfilnjesei no­vember 1-ig küldhetik be al­kotásaikat az egri művelődési központba. LEMENTÜNK AJÁNLATUNK 11 Olyan drámát tűzött műsorára a Televízió a miskolci Nemzeti Színház társulatának előadásában, amely nem új, sokak által ismert, mégis mindig érdeklődésre számot tartó: az Amerikai tragédiát. Dreiser—Piscator drámája olyan kér­dést feszeget, amely az amerikai életformában magától ér­tetődő, gyakori és jellemző, de amely föl-fölbukkanhat bár­mely társadalomban, hiszen az emberi gyarlóság nem ismer világnézeti határokat. Talán ez teszi, hogy mindig érdek­lődéssel és némi borzongással figyeljük a dráma fejlemé­nyeit, s vitatjuk, hogy a karrierizmus, a nagyra vágyás, a kizsákmányoló társadalom ellentmondása-e az, amely vé­gül is a rokonszenves Roberta tragédiájába és Clyde Grif­fiths elbukásába torkollik. Erwin Piscator, aki Dreiser re­gényéből ötvözte össze ezt a formabontó, Brecht elődjeként úttörő drámát, mely formában és tartalmában az amerikai életforma visszásságaiból a lélektani elemeket emeli ki. Va­jon nem ismert-e a választás feltétele: vagy az érzelmek tisztasága, a becsületes szegénység, vagy a rideg, eltipró, számító élet, mely az érzelmek feladásához, de az anyagi gyarapodáshoz vezet. Clyde Griffiths (Markály Gábor) az Amerikai tragédiában szinte ugyanaz a figura, mint Stendhal Vörös és feketéjében Julien Soréi, aki hitét, elvet, tisztes­séget egyaránt feláldoz érvényesülése érdekében, de tévedése feltétlen bukáshoz vezet. S ez a bukás a tettek és a lelki motívumok következménye, s nem kívülről bevitt írói igaz­ságszolgáltatás. A miskolci társulat nagyon gördülékenyen, a feszültséget lépcsőszerűen fokozva tárta elénk az emberi törtetés tragédiáját, számos szép, egyéni alakítással meg­ajándékozva a közönséget. A sok jó szereplőből külön is kiemeljük Balogh Zsuzsa, Antal Anetta, Zoltán Sára, Fü- zessy Ottó és Markaly Gábor nevét. ★ Ma, csütörtökön, a Salto mortale utolsó állomását lát­hatjuk, a Doriák Münchenben, a hazai közönség előtt lép­nek föl, jól megérdemelt pihenésük előtt. Külön figyelmet érdemel A formák élete című új rovat (18.25), az NSZK-ról készült, filmriport (21.90) és a Vietnami Demokratikus Köz­társaság nemzeti ünnepének köszöntése (18.50). V. Gy. Granadai palotákban remben mindenütt írópultok, kis méretű kolóniái íróasztalok, a tulajdonos nevével. Vala­hogy nem tudok belenyugod­ni, hogy ennyi szépség a tőzs­dének adjon otthont. Azt szeretném, ha múzeum, kiál­lítóterem, vagy akár fogadó­terem lenne. Granadához közeledve, az elmaradt mezőgazdasági mű­velés láttán szinte el sem tu-‘ dóm képzelni, hogy az egy­kor: mór állam gazdagságát elsősorban — fejlett mezőgaz­daságának köszönhette. Nagy­szerű mezőgazdasági kultúra volt itt annak idején, amelyet a mórok elsősorban az öntö­zés segítségével teremtettek. A mórok kiűzésével azonban lehanyatlott a magas szintű földművelés, s az egykor dú­san termő táj sivatagos pusz­taságé, szegényes hozamú me­zőgazdasági vidékké degradá­lódott. Spanyol földön, július vé­gén, félkilenc után bukik le a nap. A zsúfolt vonat, a hosszú ideig tartó egy helyben ülés után mozgás és levegő kell. Merre is vehetném elő­ször utamat, mint az Alhamb- rához. Ennek hatalmas kertje, a zöld fák, friss, hűs levegőt árasztanak. Az ember néhány perc alatt felüdül. Hozzájá­rul ehhez persze a Sierra Ne­vada közelsége, hófödte csú­csaival, amely nemcsak nagy- szeiú klímát teremt, hanem csodálatos látvány is., Az esti kivilágításban már gyönyör­ködhetem az Alhambra külső szépségében. Az Alhambra tulajdonkép­pen az iszlám utolsó bástyája Nyugat-Európában. Az 1780-as években Washington Irwing fedezi fel újra, s lesz az el­feledett Alhambra helyreállí­tásának serkentője. Az Al­hambra Palotát nem kellett feltárni. Hiszen a mórok ki­űzése után is viszonylag érin­tetlen maradt. „Alhambra” vörös palotát jelent, nevét a várdomb vöröses talajától kapta. Egyébként nemcsak palota, uralkodó rezidencia, hanem egyben a mór világ kormányzati székhelye is volt. Az Alcázar, az uralkodói rezidencia a központ. A leg­impozánsabb a mirtuszok ud­vara, amelyet márványból al­kottak meg jhletői. A pátió közepén nagyméretű medence hűsíti a levegőt, a víztükör szélén mirtuszokkal, virág­bokrokkal. Az udvar két olda­lát patkóíves oszlopsor zárja le Innen juthatunk be a kü­lönböző termekbe. illetve a 45 méter magas Comares-to- ronyban található az Alhamb­ra legnagyobb terme, a foga­dóterem. Kanyargó folyosó­kon, díszes galériákon át, ki­sebb szökőkutak mentén ju­tunk el a szultánák otthoná­hoz, a Két Nővér terméhez. Innen már csak néhány lépés a híres-neves Oroszlán-udvar. Az udvart 6 méter magas ga­léria öleli körül, amelyeket ikeroszlopok tartanak, gazda­gon díszített oszlopfőkkel, dí­szes patkóívekkel. Középen a 12 oroszlán őrizte kút. A granadai katedrális más mint a többi spanyol kated­rális. Míg a többiekben közé­pütt valami mindig megsza­kítja a főhajót, egy oltár, vagy a kórus,-addig itt a főhajóban semmi sem zárja el a szem­lélő elől a középső teret, ha­nem szabadon hagyja, egészen a Capilla mayorig. Érdemes szólni a Capilla Reálról, a ki­rályi kápolnáról. Itt van a templom szintjének magassá­gában Ferdinand és Izabella síremléke. Néhány lépcső ve­zet le egy nyitott helyiségbe, ahol szabadon áll négy ko­porsó: Ferdinándé, Izabelláé. Szép Fülöpé és örült Jankáé. A Capilla Reál egyik érde­kessége, hogy egy benyílóte­remben őrzik Izabella néhány személyes relikviáját, a többi között azt a kincsesládát, amelyben pénzét tartotta. Eb­ből fedezte annak idején Ko­lumbusz útját. Granadának ma 180 ezer la­kosa van. élénk üzleti, keres­kedelmi élettel. Ebben a vá­rosban, a mór időkben fél­millióan is laktak. Boros Bél#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents