Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

Kulturális S3 IRODALMI SZÍNPADOT szervez Salgótarjánban a me­gyei József Attila Művelődési Központ. Az első, alakuló összejövetelre szeptember 17- én kerül sor. Terv szerint, a foglalkozások hetente két al­kalommal zajlanak majd. Mint ismeretes, a korábbi idő­szakban a központ már ren­delkezett irodalmi színpadi csoporttal, újjászervezése azonban személyi okokból is időszerűvé vált. Az új színpad megalakulás mák célja az irodalmat kedvelő fiatalok tömörítése. ■k FIATAL SZOVJET “LÍRI­KUSOK NAPJÁT rendezik meg Nagybátony-bányaváros- ban, a tanácsteremben, szep­tember 18-án, a bányász kul­turális hónap programjaként. Másnap pedig a szovjet hősi emlékműnél nyilvános hang­verseny lesz. A műsorban fel­lép a Magyarországon tartóz­Az izgalmas kalandók, a kíméletlenül őszinte ön- és leikiismeret-vizsgálat jegyé­ben telik el a holnaptól kez­dődő hét a salgótarjáni No­vember 7. Filmszínházban. A Leon és az Atlanti Fal című színes francia—olasz háborús film vígjátékot szeptember 16 —18-án tekinthetik meg a mozlnézők. A következő film A nyolcadik lesz, a bolgár partizánfilmet 19—20-án tűzi műsorára a mozi. A hetet a Kísért a múlt című színes, szovjet filmdráma zárja erre 21—22-én válthatunk jegyet. A Leon és az Atlanti Fal története a II. világháborúban játszódik, de nem háborús tablót ad, nem is valamelyik frontszakaszon történt jelen­tős eseményt dolgoz fel. Mar­cel Camus filmje a hátország kodó fegyveres erők zenekara és a Bányász művelődési ház fűvószenekara. Szeptember 19-én a kiállítóteremben tár­lat is nyílik, Leonov rajzaiból, A rendezvények a szovjet— magyar barátság további erő­sítése és elmélyítése jegyében zajlanak. ★ MÚZEUMI PROGRAM. Megjelent a budapesti mú­zeumok szeptemberi prog­ramját tartalmazó tájékoztató. A hónap hátralevő részében is számos érdeklődést kivál­tó új kiállítás nyílik meg a fovárosban. Az Iparművészeti Múzeumban szeptember 18-án Koba Guruli ötvösművész ki­állítása. Ugyancsak e napon a Petőfi- Irodalmi Múzeumban az Irodalom a pódiumon cí­mű tárlat. A Magyar Nemzeti Galériában szeptember 25-én a Pest megyei képzőművészek tárlata. A Kína Múzeumban szeptember 28-tól látható a című szovjet filmből csöndes, hétköznapi, olykor- olykor moeolyogtató életébe enged bepillantást. A háborús évek humoros epizódjaiból gyűjt össze egy filmrevalót Camus, a rendező. A cselek­ményt nem igazolják doku­mentumok, lehet, hogy az események a valóságban meg sem történtek, lehet hogy másként történtek... Minden­esetre így is történhettek voL- na. Nemcsak a rendező munká­ja avatja értékes alkotássá a Leon és az Atlanti Fal cí­mű filmet. Ebben láthatjuk utolsó alkalommal a közel­múltban elhunyt népszerű francia filmszínészt, a világ­hírű komikust, Bour«iI-t. A Bourvil által megformál kis­ember komikus sodródása, a filmszínész kitűnő alakítása, a kínai rekeszzománc művésze­tet bemutató kiállítás, s ugyancsak itt egy japán mű­vészeti tárlat. * MODERN GIMNASZTIKÁI OKTATÖKÉPZÉS. Az utóbbi években mind több művelődé­si központban indultak meg a művészi torna, illetve újabb nevén, modern gimnasztikái tanfolyamok. A Magyar Or­szágos Tornászó vétség mellett működő Magyar Modern Gimnasztikái Bizottság sza­bályzata lehetővé teszi, hogy az illetékes területi sportbi­zottságokkal együttműködve minden művelődési ház, amely rendelkezik ilyen cso­porttal, saját színeivel indul­jon az évente meghirdetett versenyeken. Lehetőség nyílt arra is, hogy a testnevelő ta­nárokon kívül olyanok is je­lentkezzenek ilyen tanfolyam­ra, akik valamelyik táncból már diplomát, vagy művelő­film nagy erőssége. Kellemes szórakozásban lesz tehát ré­sze annak, aki a mozipénz­tárnál a Leon és az Atlanti Fal című filmre kér jegyet. A bolgár hegyek fölött egy­más után nyílnak ki a par­tizánok ejtőernyői. Az osztag parancsnokát, a Nyolcadikat azonban elsodorja a szél, tár saitól távol ér földet. Ezzel a képsorral kezdődik a film, A Nyolcadik, a német megszál­lás idején játszódó kalandos történet. Kockázatos küldetést vállalt a partizánosztag, s megbízatásuk végrehajtásának nagy áldozat az ára. Bravúros rohammal, várat­lan fordulattal végződik a film. A partizánok kalandjait feldolgozó alkotás izgalmas cselekményvezetésével első­sorban az ifjúság körében szá­míthat nagy érdeklődésre és sikerre. Komoly hangvételű, súlyos mondanivalóid film a Kiéért a múlt. A film története ma játszódik, de az eseménysor gyökerei a múltba, a Honvédő Háborúba nyúlnak vissza. A fiatal mérnök úgy tudja, hogy apja elesett a háborúban, ám az, egy gyáva árulás szégyen- teljes terhét hordozva — él. Véllalja-e a szerelmes fiú az immár kétségtelen igazságot, vagy a könnyebb megoldást választja, megfutamodik elő­le? Erről szól a Kísért a'múlt. Érdekes problémát dolgoz fel a szovjet film, s több ismert színész játszik benne. dési engedélyt szereztek. A tanfolyamra szeptember 30-ig Lehet jelentkezni a Népműve­lési Intézetnél. Ezáltal lehető­ség nyílt arra, hogy Nógrád- ban is előbbre lépjen a mo­dern gimnasztika. * FILHARMÓNIAI HANG­VERSENYEK BÉRLETEZÉSE FOLYIK. Balassagyarmaton, s a zeneiskolában megtartandó három hangverseny ugyancsak a helyi zenebarátok örömét szolgálja A zenei élet újabb hajtása — több éves szünet után — az ifjúsági hangver­senyek sorozata. A Fémipari Vállalat két zenei előadásso­rozatot megvásárolt a kulturá­lis alapból. Őszi és tavaszi zened programul szánja a leg­jobb dolgozóinak, jutalom­ként. A komoly zene hívei azt a három hangversenyt élvez­hetik, amelyek előadója Ung- vár Imre, Lux Erika és egy kubai szonátapár lesz. * ORSZÁGOS MÚZEUMI ÉS MŰEMLÉKI HÓNAP. Az> utóbbi tíz év hagyományait követve -az ország — és Nóg- rád megye — múzeumai idén is októberben rendezik meg a múzeumi és műemléki hóna­pot. A számos kiállítás, ren­dezvény mellett előadásokon, hangversenyeken, pályázato­kon, vetélkedőkön találkoznak a szakemberek a múzeumba­rátokkal. Mód nyílik az új múzeumi szerzemények meg­tekintésére is. A múzeumok hónapjának ünnepélyes meg­nyitására a siklósi helyreállí­tott várban kerül sor október 2-án. ★ ' NÓGRÁDI GRAFIKA SOR- RENTÓBAN. Czinke Ferencet, a Salgótarjánban élő Munká­csy- és SZOT-díjas grafikus- művészt meghívták az olasz­országi Sarrentóban a Bartok- ünnepségek alkalmával rende­zendő képzőművészeti kiállí­tásra. A művész több ismert lapját küldi a tárlatra: Este a székelyeknél, Szlovák táncok III—IV., Medvetánc és Allegro barbaro. Valamennyi rézkarc. h MÜEMLÉK-NEVEZETES- SÉGEK. Az Express megyei kirendeltségétől kaptuk a hírt hogy megindult, s lassan csúcsidejéhez érkezik a kö­zépiskolások őszi kirándulá­sainak szervezése, lebonyolí­tása. A megye különböző gimnáziumaiban, techniku­maiból kérik az Express se­gítségét, több napos kirándu­lások lebonyolítására. Leg­kedveltebbek a műemlékeiről, történelmi múltjáról híres városok, vidékek megtekinté­se. Ez idáig legtöbben a Sop­ron, Kőszeg, Szombathely út­vonalra jelentkeztek. MOZIÉLET Izgalmas kalandok, kíméletlen leleplezés Jelenet, a Kísért a múlt AJÁNLATUNK A második csatorna mai, kísérleti műsorában (20 órakor) a Torinói anya című, magyarul beszélő olasz filmet játssza. Jelenet a filmből A miniszter példát mutat. A miniszter mint népnevelő és népművelő. A nehéz zene propagandistája. S megannyi szabványcím kívánkozik az újságíró tollára, ha visszaemlé­kezik dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi minisz­ter vasarnap esti tévéműsorára, amely sokunk számára bizo­nyára hosszú ideig emlékezetes marad. Ámde az efféle szab­ványcímek nem fejezik ki egyáltalán a műsor közvetlen, kedveB, családias hangulatát. Oly meghitt, közvetlen kap­csolat, mint ezúttal, a miniszter és milliók között keletke­zett, még a tévé gyakorlatában is ritka. Már a bevezetés is, amely egyáltalán nem kívánta, hogy maradjunk feszesen ül­ve, a képernyő előtt, „levette a nézőt a lábáról”, és kíván­csivá tette a műsorra, amely a tévéűjság tartalomjegyzéke szerint nagyobb zenei felkészültséget igényel. De a legke­vésbé zeneértő, s az alapokat az elektromos gitár hangjain kereső néző is kezdte megérteni, hogy a megismerés gyönyö­rűséggel jár. Beethoven, Aszafjev, Giordani, Gastoldi, Mu­szorgszkij és Ravel, Paganini és Erkel zenéinek útvesztőin lelkes és baráti kalauz irányított bennünket. S nehéz volna másképp elképzelni, minthogy ez a műsor nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy az Igazán értékes zene tábora nagymér­tékben növekedjen. Köszönet ezért a Televíziónak és még inkább a miniszternek, aki közénk ült, hogy együtt töltsünk el értékes ötven percet. ★ Ma, szerdán, labdarúgónapot tart a tévé: helyszíni köz­vetítést ad a Komlói Bányász—Crvena Zvezda Beográd, va­lamint az Újpesti Dózsa—FC Malmö mérkőzésről. Ezeken kívül érdeklődésre tarthat számot a Nemzetközi kaleidosz­kóp (17.45) a perui útifilm (18.05) és az In. gr ál, amely ez­úttal a gyakori szívbetegségekkel és szívhalállal foglalkozik (21.45). / L. Gy. A fény városában (III.) Emberek Párizsban „Frankhon. Vidám, könnyelmű nép, Mennyi kirakat, mennyi kép! Mekkora nyüzsgés, mennyi hang: masina, csengő, kürt, harang." Ezt írta Babits Mihály, s valahogy mi kül­földiek ezt a franciát keressük minden franciában. Pedig az emberek, sütik Pá­rizs utcáin járnak, szemmel látható­an ugyanúgy két csoportra oszthatók, mint a világ más táján az emberek: nőkre és fér­fiakra. Persze, a párizsi nők! — ki ne is­merné Villon mester híres sorait? Tanárai a szép beszédnek a nápolyi nők általában, s úgy hírlik, jól tereferélnek a német nők Cennánlában: Egyiptomban, Hungáriában s a spanyol nők — ez már döfi! Görögországban mennyi lány van — de legjobb csűr a párizsi. Herceg, a díjat e vitában csak a párizsi hölgy viszi. Járhatsz akár Itáliában — nincs jobb csőr, mint a párizsi. Párizs a szerelem városa, s a bohémek, Írók, költők, művészek, színészek, diákok ta­nyája. De, ha az ember Párizsban'sétál, ak­kor ügy érzi, hogy a külföldieké is, hiszen talán sehol a világon nem lehet annyi kül­földivel találkozni mint itt. Milyenek tehát az emberek Párizsban? Vannak kisemberek. Ölt dolgosak, szorgal­masak és kényelmesek kissé, ók utaznak hajnalban a metrón munkahelyeikre, velük találkozunk a piacokon, ők állnak az utcai pultok mögött, s rikkantják időnként áru­választékukat a világba. Ruhájuk egyszerű, nem a Champs-Élysées környéki luxussza­lonokban vették, hanem kis áruházakban, le­értékelt butikokban, „bolhapiacon". Kedve­sek, fölényesek, hangosak, el vannak maguk­kal foglalva, nem érnek rá a más baját szá­mon tartani, észrevenni, de időnként azért elő­fordult, hogy megkérdezik: „Honnan jött a mademoiselle?" S ilyenkor mindig tudnak va­lami kedveset mondani „magyar vonatkozá­sú” emlékeikből. Jeacques, a szállodaportás révén közelebb­ről is megismertem az életüket. Lakásaik egyszerűek, ott áll mindegyikben a francia- agy, mint fő bútordarab; beépített szekrény, faltól falig műanyagszönyeg, a falon tapéta, s az szemmel láthatólag nem zavarja őket, ha valahol kopott, vagy szakadt, legföljebb egy kartondarabkát, ruhamaradékot tűznek elé. A szennyesüket „patyolat" mossa, s addig hasz­nálják az ágyneműt, amíg néhány tenyérnyi ép folt marad rajta. Télen kandallóban fűte- nek. Tisztelik egymást, mindenki többre tart­ja magát, mint ami, s hogy őket mások is respektálják, ezért mást is többre tartanak. ók azok, akik életükben egyszer felmennek az Eiffel-toronyba, de többségükben a Louvre-t sohasem nézik meg belülről. Imád­ják Párizst, de egy idegen három nap alatt többet lát Párizsból, mint ók. Egyszer éle­tükben meglátogatják a Lidót, vagy a Folies Berger-t, viszont gyakran járnak moziba, kü­lönösen a couiboy-fllmeket, s az angol, ame­rikai, francia, nyugatnémet, svéd, s ki tudja még milyen, gyártmányú erotic sztorikat, szexfilmeket nézik. Kevés könyvet olvasnak, újságot annál többet, különösen a lóverseny- tippekre kiváncsiak. És ott vannak a diákok, Párizsban. Ók böngészik, s vásárolják 1—2 frankért a bougguiniste-ok könyveit, ők vitatkoznak a járdaszélen ülve, vagy a Szajna partján, szob­rok tövében, parkok árnyas fái alatt. És öle tartják szinte állandó készenlétben a párizsi rendőröket. Sehol annyi rendőrt nem lehet látni, mint itt, riadókocsikban, riadókocsik mellett, szin­te ütközetre készen. „A nagy győzelem” nap­jának estéjén a városban sétáltam, a Qufirtier Latinben, a Bul-Misen. A környék szinte el volt árasztva rendőrökkel, több száz rendőr állt riadókészültségben a csomópontoknál, az utcák torkolatánál. (Páncélsisakra erősített, átlátszó plexiszerü arcvédövel voltuk ellátva, gumibot a kezükben és könnygázpuska — félelmetes kinézetük volt!) S a diákok, vala­mint a sétáló párizsiak és idegenek mintha észre sem vennék őket, özönlöttek körülöttük. Én kissé szorongva néztem e nagy előkészü­leteket, s az egyik rendőri meg i3 kérdeztem, hogy mit akarnak itt csinálni. Mi semmit, de Vietnam mellett demonstráció készül, mondta rejtélyesen, s még hozzátette, leg­jobb Icijz, ha a külföldi mademoiselle gyor­san elmegy erről a környékről. Én körülbelül kél óráig sétáltam a nappali forgalmat is szinte túlszárnyaló éjszakai kavargásban. Közben egyre újabb riadókocsik érkeztek. Másnap regijei visszatértem e helyre ismét, talán hajnal felé mégis csalt volt valami, s átnéztem az újságokat Is. Ügy látszik, vaklár­ma volt a demonstráció. De a párizsi rend­őrük megnyugodva távoztak — ők megtettek volna mindent. És ott vannak Párizsban-a művészek. Be-, lőlük csak a festőkkel találkoztam, őket a szó szoros értelemben látni lehet a város minden pontján, ahogy vásznaikkal sétálnak, témát keresve, vagy a vásznaik előtt a Szaj­na parton, a Montmartre hangulatos utcács­káiban, nem törődve a nézőközönséggel, me­leggel, órákon át némán dolgoznak. És ott vanrtak a jómódúak, akik csodálatos autó­költeményeikkel száguldanak, kovácsoltvas­kapuk mögött laknak — emberi kapcsolata­im azonban nem értek fel hozzájuk. És ott vannak a külföldiek, kik közül az angolokat és az amerikaiakat messziről meg lehet ismerni. Percenként elfotóznak egy te­kercs filmet, aztán rohannak tovább, időn­ként megnézve jegyzetfüzetüket, mit nem pi­páltak még ki a sok látnivalóból. Esténként megszállják a Lidót, a Molen Rouget és a többi nevezetességet, tetszik nekik Párizs. Egy külföldivel a francia fővárosban német tu­dásom miatt barátkoztam össze, s, hogy ót név szerint is megemlítem, az csak azért van, mert ő az egyetlen példám, hogy azért Pá­rizst nemcsak gyorsfotózni jönnek ide az em­berek, Hermann, a pforzheimi diák, aki mér­nök-közgazdásznak készül, a képzőművésze* szerelmese, aki igaz hittel és lendülettel, és sok-sok energiával kutatta, s próbálta elsa­játítani, magáévá tenni az igazi értékeket Napi 10—12 órát gyalogoltunk egyik múze­umból ki, a másikba be, szinte étlen-szom- jan, beszélgettünk művészetről, modernségről, emberségről. Részegek voltunk Párizstól, és nem tudtunk betelni vele, és kevés volt, amit láttunk, mindig szomjasak maradiunk, és vágytunk még többet, egyre többet habzsol­ni, magunkba, szívni abból, amit úgy hívnak: Párizs. Krischiier Erika Következik: MONA LISA MOSOLYA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents