Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)
1971-09-15 / 217. szám
Komlószüret Szirákon Komlóért!« és a -szüretélők. Ma huszonötén kellett amihez cégen kétszáz ember Az ?dei esztendő az első, amikor Szirákon, az állami gazdaságban, teljes egészében géppel szüretelik le a komlót. Kántor József, aki nyolc esztendeje foglalkozik ennek a növényinek a termesztésével, arról panaszkodik, hogy a nyári szárazságot megsínylette a termés. A komlófürtök nem olyan teltek, és kisebbek is mint a kedvezőbb időben voltak. Az állami gazdaság nagy szakértelemmel termeszti a komlót. A hatvan holdas táblát magaslaton, tárnokkal képezte ki. A vízellátásra külön tavakat épített, ahonnan napi tízezer hektoliter vizet emelnek ki a növény locsolására. Kántor József azt mondja: modettből válogathattak a vizet, de a szárazság etten semmit sem tehettünk. Valóban, a termés valamivel gyengébb, mint szokott a kedvezőbb időjárás idején lenni. Azért a komlószüretelés semmivel sem kisebb gond. A komlóban dolgozó munkások már megtanulták a gépi szedést. Húszán—huszonötén ■— ahogy a szükség kívánja —, nagy szakértői a munkának. A gépek segítségével egy nap alatt annyi munkát végeznek, mint amennyit régebben kétszáz ember végzett el, hasonló idő alatt. Tagaj Mihálynénak az a dolga, hogy éles késsel, nagy hozzáértéssel tőben elvágja a magasra kúszott növényt. Nyomában a traktor pótkocsival, amit Bocsa Ferenc vezet. A pótkocsin Torda Fálné és Mladoniczki Józsefné, valamint Gyetván József. Gondosan leszedik a drótra fonódott indát, és a pótkocsin helyezik el. Nagy területről takarította®: be az iparban keresett növényt. Ezt követi aztán a termésnek a szárról való leszedése, amit a fészer alatt dolgozó gép végez el. Akik itt vannak, a gépet etetik. Kántor József, a komlóter- mesztés régi szakértője, a munkafelügyelő, elégedett az új eljárással. Azzal is, hogy munkatársai nagy szorgalommal végzik a komló szüretelését. — B mi Már a tavaszi modellek készülnek A salgótarjáni „Salgó” Cipőipari Szövetkezet az idén először tervezte, hogy elérik a százezer párás termelést. Ebben természetesen szerepel a balassagyarmati részleg mintegy 25 ezer pár bőr- papucsa is.- Az elmúlt nyolc hónapban már a terv háromnegyed részét, mintegy 75 ezer lábbeli gyártását végezték el. Egész évi kapacitásukat lekötötte a kereskedelem, sőt még ezen felül is van igény. A kereslet titka, hogy a szövetkezet mindig időben elkészíti a kereskedelem számára a kínált mo- dellkollekciót. Az idén júniusban bemutatták már az őszi-téli kol- lekcót. Ez azt jelenti, hogy mintegy 80 féle különböző modellből válogathattak a kereskedelem képviselői. Igaz, azóta 20 újabb modellt is elkészítettek, ezek viszont a jövő évi tavaszi divathoz alkalmazkodnak már. A Salgó Cipőipari Szövetkezetnél eddig áltálában szegeit, illetve varrott talpú lábbeliket gyártottak. A jövő évben át akarnak térni a korszerű, termelékenyebb és olcsóbb, ragasztott, illetve fröccsöntött talpú cipők gyártására is. Ez az új technológiával előállított termék egyben olcsóbb is. A technológiához szükséges berendezé. sek egy része már rendelkezésre áll. Az idén ugyanis mintegy 400 ezer forintot fordítottak gépek beszerzésére. Ezek nagy része már megérkezett, a többit pedig év vége előtt várják. Téli oktatás A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, valamint a tsz-ek területi szövetségei megkezdték a téli tanfolyamok előkészítését. A téli időszakban elsősorban azok részére rendeznek növényvédő és hegesztő tanfolyamokat, akik a ^z-üzemekben dolgoznak. Indítanak szarvas- marha- és sertésgondozók képzésére is iskolát, ahová a legkiválóbb szakembereket irányítják oktatni. A vezetők részére is szerveznek továbbképzést, amit három csoportban akarnak megrendezni. Az első csoportban tanulnának az elnökök, a másodikban a tsz-ek középszintű vezetői, harmadik csoportban pedig a szakmunkások. Bölcs tanácsok utazóknak Üjabban kis jelmondatok olvashatók a salgótarjáni autóbuszok ablakain. ,,Az udvariasság kölcsönös előny.” Vagy egy másik, ami még rokonszenvesebben hangzik, hogy legyünk barátok a közlekedés- ben. Csak üdvözölni lehet' az ötletes kezdeményezést, hiszen ezzel figyelmeztet bennünket a VOLÁN, hogy utazás közben sem árt embernek maradni. Csak a dicséret hangján tudok szólni róla, mégsem tudom megállni, hogy a meglevőket néhány saját készítésű ieimondattal ki ne egészítsem. Zsúfolt autóbuszokba illene: Vegyen részt a kocogó mozgalomba»! Járjon néha a saját lábán is. A strandi járaton kifejezetten fiataloknak: Szeressük egymást a végállomásig. Azt a tíz—tizenöt percet ki lehet bírni. Reggelijáraton: Nincs ülőhelye? Gondoljon munkahelyére. Ott majd kipiheni magát. Ha udvariatlan a gépkocsivezető: Legyen megértő, ön is kelhet bal lábbal. S ha véletlenül kimarad egy-egy járat, neonbetűs transzparens hirdethetné az út fölött: Az átlagos életkor hetven év. A bosszúság sietteti az öregedést. Hát, érdemes a kimaradás okozta félórás késedelemből olyan nagy ügyet csinálni? —•is Dolgozók és dolgozgatok A kabarékban is helyet jó ldT je a munkaerkolcs vadhajtásai. A komoly szó erejével és hitelével szólt erről az augusztus 20-i ünnepségek egyik szónoka, Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára. „Jövedelempolitikánkat, bérrendszerünket úgy kell megjavítani, hogy aki dolgozik, az keressen is, aki pedig csak dolgozgat, az csak. keresgessen ...” Megyénk ipari, mezőgazdasági üzemeiben, különféle munkahelyem is tapasztalható, hogy ez a jogos és kézenfekvő igény nem mindig valósul meg teljesen. Vannak munkaterületek, munkatípusok, ahol a bérezésben elmosódik a különbség a lagymatag, a buzgó semmittevés és a kitűnő, szorgalmas munka honorálása között. Bármennyire is korszerűbb, a szocialista elveket jobban megközelítő az általános bérpolitika, még nem mindenütt kaptak polgárjogot a munka szerinti díjazás, a differenciálás követelményei. Miért idegenkednek tőle? Miért nyújtanak akar- va-akaratlanul is tisztes megélhetést a lustáknak, miért nézik el, hogy a kiválók munkaikedvét, egészséges többet akarását jócskán megvámolja az egyenlósdi? Eirre könnyebb elméleti választ adni, mint egy adott munkahelyen gyakorlatban változtatni az áldatlan helyzeten. De ahol már a válaszokat kutatják — gazdasági, párt-, szakszervezeti vezetők, természetesen együtt a munkásokkal — ott a megoldás programja is hamarabb elkészülhet Aztán elkezdődhet a korrigálás, vagy ahol szükséges, az új alapok elkészítése. Az egyik fiatal gyár vezetői is hozzáláttak egy olyan helyi bérpolitika kialakításához, amely szerintük a leg=- jobban megközelítette a kívánt elvet: „mindenkinek munkája szerint”. Amikor az intézkedések után fél évvel, nyolc 'hónappal behatóan ellenőrizték, elemezték az eredményeket, meglepődve állapították meg, hogy a korábbinál nyolc—tíz százalékkal többen elmentek a vállalattól más munkahelyet választva. Először nem tekintették ezt biztató jelnek, az alaposabb röntgenezés után azonban kiderült: azok váltak meg a magasabb bérért magasabb követelményt támasztó munkahelyüktől, akik addig a dolognak csak a szebbik oldalával számoltak. A vastagabb borítékkal. Mikor — ugyancsak a borítékon — kézzel foghatóan tapasztalták, hogy a dol- gozgatással többé itt nem boldogulhatnak, sokan odébbálltak. Mások pedig megemberelték magukat, a bizonytalan új, a más munkahely helyett a régi mellett maradtak, tudomásul véve, hogy ezután másképp kell dolgozni. Ahol az üzem, a vállalat, vagy éppen a tsz légköre jó, az emberek közérzete megfelelő. ott a dolgozgatás, keresgélés problémáját is könnyebben meg lehet oldani. Ahol a brigádmegbeszélésen, termelési értekezleten, vagy éppen pártcsoportvitán szembenéznek a dolgozgatókkal, — akik az igyekvőknél mindig kevesebben varinak —, ott a bérek igazságos alakulása, a munka szerinti díjazás kevesebb fejfájást okoz a vezetőknek. Az üzem demokratikus légköre kedvező körülményeket teremt a jól dolgozók megbecsülésének, munkát kerülgetők pedig — ha maradni akarnak —, fokozódó kényszert éreznek arra, hogy becsületesebben dolgozzanak Ideig-óráig — 's munkahelyenként válogatva —, ma még az ügyesek, a taktikázók dolgozgatással is szép bérhez tudnak jutni. De ahogyan előrehaladunk az igazságosabb, a valóban szocialista elvek szerinti jövedelem- politika, bérrendszer alkalmazásában, egyre kevesebben lesznék azok, akik ilyen módon — kisebb munkával —, magasabb jövedelemhez juthatnak. A kevésért sokat várók az élet minden területén szorítóan érezni fogják, hogy egyre szűkül helyük a nap alatt. kérdéssé válik, hogy egyetlen uatuasa^i munkahelyen se tartsanak életben olyan bérezést, amely lehetőséget, sőt ösztönzést adhat a lanyha munkával is elérhető, magas keresethez. Viszont sürgető, hogy a becsületesen dolgozók a jelenleginél többet keressenek, mert többet adnak a társadalomnak. Jogos, hogy a — dolgozgatok rovására —, az átlagosnál magasabb életnívót, gondtalanabb anyagi jólétet teremtsünk azoknak, akik megfogják a munka végét. Páll Géza Az egyik jön a másik megy... — Egyhangúlag választottak meg pártesopoittbizalmina'k, mivel elődöm, Lenkó Margit nyugdíjba ment. Ennek szűk két esztendeje — kezdi a beszélgetést Borszéki Vilmosné, a Budapesti Finomkötöttéru- gyár balassagyarmati telepének dolgozója. ®&ncs könnyű dolga, ment .tiszte betöltésének ideje alatt •háromszor cserélődtek ki a pécfccsoport tagjai. Jelenleg ‘is több területről viecbu»álód- tak össze. Van köztük első számú vezető, fizikai dolgozó 'és több nyugdíjas. Emiatt nehezen tudja úgy foglalkoztatni őket, ahogy szeretné, illetve ahogy a követelmények megkívánnék. — Csoportom tagjaival rendszeresen találkozom. Munkám mellett tudok időt szákítani a legfontosabb események közlésiére, az esetleges javaslatok, vélemények összegyűjtésére. A találkozáskor legtöbbször a munka kerül szóba, de csak akkor, ha valahol valami zökkenő van. Ilyenkor azt mondják: igaz, hogy most pihenünk, az elveszett munkaidőt • azonban nekünk kel pótolnunk. — Az év elején valóban kisebb zökkenőkkel termeltünk. Később megoldódtak a problémák, folyamatosabbá vált a termelés. Nagy gondot okozott, hogy gyártmánykollekciónk majdnem teljesen kicserélődött, 9ok új cikk gyártását kezdtük meg az elmúlt három hónapban. Bizony, ez nem ment sámán — fűzi tovább Borszékiné gondolatait, Forral Fenencné, az alapszer- vezet párttitkára. — Mi is éreztük ezt a raktárban — veszi vissza a szót a pártcsoportbiza'lmi, majd így folytatja: — Emiatt egyszer kényelmesebben dolgoztunk, máskor meg alig férünk el a készáruval telt dobozoktól. A vasút pedig csak akkor jön az áruért, ha van egy vagonra valló. A jelenlegi helyzeten alapvetően nem tudnak változtatni, Erről beszéltek a legutóbbi pártcsoportüiésen júliusban, ahol a nők és fiatalok problémáit vitatták meg. Szóba kerülitek az eddigi intézkedések, a további lehetőségek és tennivalók. A válaszokból is kiderült, csupán apróbb részkérdésekben tudnak valaA Salgótarjáni Kohászati Üzemek egyik legrégibb és legnépszerűbb szocialista brigádja a Komarov-brigád. Eddig tizenegyszer kapták meg a megtisztelő címet, kétszer már aranykoszorús jelvénnyel tüntették ki a brigádtagokat. Ebben azév-i ben újabb nagy erőpróbára vállalkoztak: csatlakoztak a „Vállalat Kiváló Brigádja” cím elnyeréséért folyó mozgalomba. A szalagedző üzemrészben Hegyes Ferenc üzemvezető és Nyitrai Pál brigádvezető irányítása mellett dolgoznak a brigádtagok Fotó: Kulcsár mit tenni. Abban viszont nagyon bíznak, hogy gyorsabb ütemben épül majd az új gyár, ahol megfelelő helyet kapnak ők is. — A pártcsoport tagjai nemcsak a munkában jeleskednek. Mindegyikük részt vesz a politikai oktatás valamilyen tanfolyamán, rendszeresen eljárnak a taggyűlésre. A nyugdíjasok közül többen kíváncsiságból is bejönnek a politikai oktatásra — bővíti az előbbi témát Borszékiné. Nem sokkal később, a párt- megbízatások kerülnek szóba. Itt el-elafead a beszélgetés, mert a pártcsoport vezető beosztású tagjain kívül elvétve akad, akinek konikrét pártmegbízatása van. Amint kivettem Borszékiné szavából, e témáról már beszélgetett Forral Ferencné párttitkárral. A pártvezetőség szerint a jövőben többet kell foglalkozni a pártesoportvezetőkkel, mert a pártépítő munkában nagyobb feladatokat kívánnak adná a pártcsoportoknak. Ugyanakkor az üzemrész sajátosságának megfelelően alakítják ki közösen az egyéb jellegű konkrét pártmegbízatásokat. — Könnyebb lenne a dolgom, ha a csoport tagjai hosszabb ideig együtt lehetnének. Elég gyakori, hogy mire többségüket megismerem, más területre kerülnek. Csoportom mindig mozgásban van; az egyik jön, a másik megy — panaszolja Borszékiné. — Valóban, ez megnehezíti a munkát — ismeri el a helyzet fonákságát és az ebből adódó gondokat a párttitkár, majd hozzáfűzi: — nem lesz ez így örökké. Túlzás volna azt . átírtam, hogy a pártcsoport élete, annak irányítása minden tekintetben kifogástalan. Borszéki - nének is sok minden új, az eddigi igyekezete, szorgalma, törekvése azonban igen dicséretre méltó. Kevés ugyan még a tapasztalata, mégis azt mondom: akarásával, igyekezetével és egy kis segítséggel elevenebbé teheti és teszi is majd a pártcsoport életét. V. K. NÓGRÁD —1971, szeptember 15., szerda
