Nógrád. 1971. szeptember (27. évfolyam. 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

Komlószüret Szirákon Komlóért!« és a -szüretélők. Ma huszonötén kellett amihez cégen kétszáz ember Az ?dei esztendő az első, amikor Szirákon, az állami gazdaságban, teljes egészében géppel szüretelik le a komlót. Kántor József, aki nyolc esz­tendeje foglalkozik ennek a növényinek a termesztésével, arról panaszkodik, hogy a nyári szárazságot megsínylet­te a termés. A komlófürtök nem olyan teltek, és kisebbek is mint a kedvezőbb időben voltak. Az állami gazdaság nagy szakértelemmel termesz­ti a komlót. A hatvan holdas táblát magaslaton, tárnokkal képezte ki. A vízellátásra kü­lön tavakat épített, ahonnan napi tízezer hektoliter vizet emelnek ki a növény locsolá­sára. Kántor József azt mond­ja: modettből válogathattak a vizet, de a szárazság etten semmit sem tehettünk. Valóban, a termés valamivel gyengébb, mint szokott a ked­vezőbb időjárás idején lenni. Azért a komlószüretelés sem­mivel sem kisebb gond. A komlóban dolgozó munkások már megtanulták a gépi sze­dést. Húszán—huszonötén ■— ahogy a szükség kívánja —, nagy szakértői a munkának. A gépek segítségével egy nap alatt annyi munkát végeznek, mint amennyit régebben két­száz ember végzett el, hason­ló idő alatt. Tagaj Mihálynénak az a dolga, hogy éles késsel, nagy hozzáértéssel tőben elvágja a magasra kúszott növényt. Nyomában a traktor pótko­csival, amit Bocsa Ferenc ve­zet. A pótkocsin Torda Fálné és Mladoniczki Józsefné, va­lamint Gyetván József. Gon­dosan leszedik a drótra fonó­dott indát, és a pótkocsin he­lyezik el. Nagy területről takarította®: be az iparban keresett nö­vényt. Ezt követi aztán a ter­mésnek a szárról való lesze­dése, amit a fészer alatt dol­gozó gép végez el. Akik itt vannak, a gépet etetik. Kántor József, a komlóter- mesztés régi szakértője, a munkafelügyelő, elégedett az új eljárással. Azzal is, hogy munkatársai nagy szorgalom­mal végzik a komló szürete­lését. — B mi Már a tavaszi modellek készülnek A salgótarjáni „Salgó” Ci­pőipari Szövetkezet az idén először tervezte, hogy elérik a százezer párás termelést. Ebben természetesen szere­pel a balassagyarmati rész­leg mintegy 25 ezer pár bőr- papucsa is.- Az elmúlt nyolc hónapban már a terv há­romnegyed részét, mintegy 75 ezer lábbeli gyártását vé­gezték el. Egész évi kapaci­tásukat lekötötte a kereske­delem, sőt még ezen felül is van igény. A kereslet titka, hogy a szövetkezet mindig időben elkészíti a kereske­delem számára a kínált mo- dellkollekciót. Az idén júniusban bemu­tatták már az őszi-téli kol- lekcót. Ez azt jelenti, hogy mintegy 80 féle különböző modellből válogathattak a kereskedelem képviselői. Igaz, azóta 20 újabb modellt is elkészítettek, ezek viszont a jövő évi tavaszi divathoz alkalmazkodnak már. A Salgó Cipőipari Szövet­kezetnél eddig áltálában sze­geit, illetve varrott talpú lábbeliket gyártottak. A jö­vő évben át akarnak térni a korszerű, termelékenyebb és olcsóbb, ragasztott, illetve fröccsöntött talpú cipők gyár­tására is. Ez az új technoló­giával előállított termék egy­ben olcsóbb is. A technoló­giához szükséges berendezé. sek egy része már rendelke­zésre áll. Az idén ugyanis mintegy 400 ezer forintot fordítottak gépek beszerzésé­re. Ezek nagy része már megérkezett, a többit pedig év vége előtt várják. Téli oktatás A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, vala­mint a tsz-ek területi szövetségei megkezdték a téli tanfolyamok előkészítését. A téli időszakban elsősorban azok részére rendez­nek növényvédő és hegesztő tanfolyamokat, akik a ^z-üzemek­ben dolgoznak. Indítanak szarvas- marha- és sertésgondozók képzé­sére is iskolát, ahová a legkivá­lóbb szakembereket irányítják ok­tatni. A vezetők részére is szer­veznek továbbképzést, amit há­rom csoportban akarnak megren­dezni. Az első csoportban tanul­nának az elnökök, a másodikban a tsz-ek középszintű vezetői, har­madik csoportban pedig a szak­munkások. Bölcs tanácsok utazóknak Üjabban kis jelmondatok olvashatók a salgótarjáni au­tóbuszok ablakain. ,,Az udva­riasság kölcsönös előny.” Vagy egy másik, ami még rokon­szenvesebben hangzik, hogy legyünk barátok a közlekedés- ben. Csak üdvözölni lehet' az ötletes kezdeményezést, hiszen ezzel figyelmeztet bennünket a VOLÁN, hogy utazás köz­ben sem árt embernek marad­ni. Csak a dicséret hangján tudok szólni róla, mégsem tu­dom megállni, hogy a megle­vőket néhány saját készítésű ieimondattal ki ne egészítsem. Zsúfolt autóbuszokba illene: Vegyen részt a kocogó mozga­lomba»! Járjon néha a saját lábán is. A strandi járaton kifejezetten fiataloknak: Sze­ressük egymást a végállomás­ig. Azt a tíz—tizenöt percet ki lehet bírni. Reggelijára­ton: Nincs ülőhelye? Gondol­jon munkahelyére. Ott majd kipiheni magát. Ha udvariat­lan a gépkocsivezető: Legyen megértő, ön is kelhet bal láb­bal. S ha véletlenül kimarad egy-egy járat, neonbetűs transzparens hirdethetné az út fölött: Az átlagos életkor hetven év. A bosszúság siette­ti az öregedést. Hát, érdemes a kimaradás okozta félórás késedelemből olyan nagy ügyet csinálni? —•is Dolgozók és dolgozgatok A kabarékban is helyet jó ldT je a munkaerkolcs vad­hajtásai. A komoly szó erejével és hitelével szólt erről az augusztus 20-i ünnepségek egyik szónoka, Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára. „Jövede­lempolitikánkat, bérrendszerünket úgy kell megjavítani, hogy aki dolgozik, az keressen is, aki pedig csak dolgozgat, az csak. keres­gessen ...” Megyénk ipari, mezőgazdasági üzemeiben, különféle munkahelyem is tapasztalható, hogy ez a jogos és kézenfekvő igény nem mindig valósul meg teljesen. Vannak munka­területek, munkatípusok, ahol a bérezésben elmosódik a különbség a lagymatag, a buz­gó semmittevés és a kitűnő, szorgalmas mun­ka honorálása között. Bármennyire is korsze­rűbb, a szocialista elveket jobban megközelí­tő az általános bérpolitika, még nem min­denütt kaptak polgárjogot a munka szerinti díjazás, a differenciálás követelményei. Mi­ért idegenkednek tőle? Miért nyújtanak akar- va-akaratlanul is tisztes megélhetést a lus­táknak, miért nézik el, hogy a kiválók munkaikedvét, egészséges többet akarását jócskán megvámolja az egyenlósdi? Eirre könnyebb elméleti választ adni, mint egy adott munkahelyen gyakorlatban vál­toztatni az áldatlan helyzeten. De ahol már a válaszokat kutatják — gazdasági, párt-, szakszervezeti vezetők, természetesen együtt a munkásokkal — ott a megoldás program­ja is hamarabb elkészülhet Aztán elkezdőd­het a korrigálás, vagy ahol szükséges, az új alapok elkészítése. Az egyik fiatal gyár ve­zetői is hozzáláttak egy olyan helyi bérpoliti­ka kialakításához, amely szerintük a leg=- jobban megközelítette a kívánt elvet: „min­denkinek munkája szerint”. Amikor az in­tézkedések után fél évvel, nyolc 'hónappal behatóan ellenőrizték, elemezték az eredmé­nyeket, meglepődve állapították meg, hogy a korábbinál nyolc—tíz százalékkal többen el­mentek a vállalattól más munkahelyet vá­lasztva. Először nem tekintették ezt biztató jelnek, az alaposabb röntgenezés után azon­ban kiderült: azok váltak meg a magasabb bérért magasabb követelményt támasztó mun­kahelyüktől, akik addig a dolognak csak a szebbik oldalával számoltak. A vastagabb borítékkal. Mikor — ugyancsak a borítékon — kézzel foghatóan tapasztalták, hogy a dol- gozgatással többé itt nem boldogulhatnak, so­kan odébbálltak. Mások pedig megemberel­ték magukat, a bizonytalan új, a más mun­kahely helyett a régi mellett maradtak, tudo­másul véve, hogy ezután másképp kell dol­gozni. Ahol az üzem, a vállalat, vagy éppen a tsz légköre jó, az emberek közérzete megfe­lelő. ott a dolgozgatás, keresgélés problémá­ját is könnyebben meg lehet oldani. Ahol a brigádmegbeszélésen, termelési értekezleten, vagy éppen pártcsoportvitán szembenéznek a dolgozgatókkal, — akik az igyekvőknél mindig kevesebben varinak —, ott a bérek igazságos alakulása, a munka szerinti díja­zás kevesebb fejfájást okoz a vezetőknek. Az üzem demokratikus légköre kedvező körül­ményeket teremt a jól dolgozók megbecsülé­sének, munkát kerülgetők pedig — ha ma­radni akarnak —, fokozódó kényszert érez­nek arra, hogy becsületesebben dolgozzanak Ideig-óráig — 's munkahelyenként válo­gatva —, ma még az ügyesek, a taktikázók dolgozgatással is szép bérhez tudnak jutni. De ahogyan előrehaladunk az igazságosabb, a valóban szocialista elvek szerinti jövedelem- politika, bérrendszer alkalmazásában, egyre kevesebben lesznék azok, akik ilyen módon — kisebb munkával —, magasabb jövedelemhez juthatnak. A kevésért sokat várók az élet minden területén szorítóan érezni fogják, hogy egyre szűkül helyük a nap alatt. kérdéssé válik, hogy egyetlen uatuasa^i munkahelyen se tartsanak életben olyan bérezést, amely lehetőséget, sőt ösztönzést adhat a lanyha munkával is elér­hető, magas keresethez. Viszont sürgető, hogy a becsületesen dolgozók a jelenleginél töb­bet keressenek, mert többet adnak a társa­dalomnak. Jogos, hogy a — dolgozgatok ro­vására —, az átlagosnál magasabb életnívót, gondtalanabb anyagi jólétet teremtsünk azok­nak, akik megfogják a munka végét. Páll Géza Az egyik jön a másik megy... — Egyhangúlag választottak meg pártesopoittbizalmina'k, mivel elődöm, Lenkó Margit nyugdíjba ment. Ennek szűk két esztendeje — kezdi a be­szélgetést Borszéki Vilmosné, a Budapesti Finomkötöttéru- gyár balassagyarmati telepé­nek dolgozója. ®&ncs könnyű dolga, ment .tiszte betöltésének ideje alatt •háromszor cserélődtek ki a pécfccsoport tagjai. Jelenleg ‘is több területről viecbu»álód- tak össze. Van köztük első számú vezető, fizikai dolgozó 'és több nyugdíjas. Emiatt ne­hezen tudja úgy foglalkoztatni őket, ahogy szeretné, illetve ahogy a követelmények meg­kívánnék. — Csoportom tagjaival rendszeresen találkozom. Munkám mellett tudok időt szákítani a legfontosabb ese­mények közlésiére, az esetleges javaslatok, vélemények össze­gyűjtésére. A találkozáskor legtöbbször a munka kerül szóba, de csak akkor, ha va­lahol valami zökkenő van. Ilyenkor azt mondják: igaz, hogy most pihenünk, az elve­szett munkaidőt • azonban ne­künk kel pótolnunk. — Az év elején valóban kisebb zökkenőkkel termel­tünk. Később megoldódtak a problémák, folyamatosabbá vált a termelés. Nagy gondot okozott, hogy gyártmánykol­lekciónk majdnem teljesen ki­cserélődött, 9ok új cikk gyár­tását kezdtük meg az elmúlt három hónapban. Bizony, ez nem ment sámán — fűzi to­vább Borszékiné gondolatait, Forral Fenencné, az alapszer- vezet párttitkára. — Mi is éreztük ezt a rak­tárban — veszi vissza a szót a pártcsoportbiza'lmi, majd így folytatja: — Emiatt egyszer kényelmesebben dolgoztunk, máskor meg alig férünk el a készáruval telt dobozoktól. A vasút pedig csak akkor jön az áruért, ha van egy vagonra valló. A jelenlegi helyzeten alap­vetően nem tudnak változtat­ni, Erről beszéltek a legutób­bi pártcsoportüiésen július­ban, ahol a nők és fiatalok problémáit vitatták meg. Szó­ba kerülitek az eddigi intézke­dések, a további lehetőségek és tennivalók. A válaszokból is kiderült, csupán apróbb részkérdésekben tudnak vala­A Salgótarjáni Kohászati Üzemek egyik legrégibb és legnépszerűbb szocialista brigádja a Komarov-brigád. Eddig tizenegyszer kapták meg a megtisztelő címet, kétszer már aranykoszorús jelvénnyel tüntették ki a brigádtagokat. Ebben azév-i ben újabb nagy erőpróbára vállalkoztak: csatlakoztak a „Vállalat Kiváló Brigádja” cím elnyeréséért folyó moz­galomba. A szalagedző üzemrészben Hegyes Ferenc üzemvezető és Nyitrai Pál brigádvezető irányítása mel­lett dolgoznak a brigádtagok Fotó: Kulcsár mit tenni. Abban viszont na­gyon bíznak, hogy gyorsabb ütemben épül majd az új gyár, ahol megfelelő helyet kapnak ők is. — A pártcsoport tagjai nemcsak a munkában jeles­kednek. Mindegyikük részt vesz a politikai oktatás vala­milyen tanfolyamán, rendsze­resen eljárnak a taggyűlésre. A nyugdíjasok közül többen kíváncsiságból is bejönnek a politikai oktatásra — bővíti az előbbi témát Borszékiné. Nem sokkal később, a párt- megbízatások kerülnek szóba. Itt el-elafead a beszélgetés, mert a pártcsoport vezető beosztású tagjain kívül elvét­ve akad, akinek konikrét párt­megbízatása van. Amint ki­vettem Borszékiné szavából, e témáról már beszélgetett For­ral Ferencné párttitkárral. A pártvezetőség szerint a jövő­ben többet kell foglalkozni a pártesoportvezetőkkel, mert a pártépítő munkában nagyobb feladatokat kívánnak adná a pártcsoportoknak. Ugyanakkor az üzemrész sajátosságának megfelelően alakítják ki kö­zösen az egyéb jellegű konk­rét pártmegbízatásokat. — Könnyebb lenne a dol­gom, ha a csoport tagjai hosszabb ideig együtt lehetné­nek. Elég gyakori, hogy mire többségüket megismerem, más területre kerülnek. Csoportom mindig mozgásban van; az egyik jön, a másik megy — panaszolja Borszékiné. — Valóban, ez megnehezíti a munkát — ismeri el a hely­zet fonákságát és az ebből adó­dó gondokat a párttitkár, majd hozzáfűzi: — nem lesz ez így örökké. Túlzás volna azt . átírtam, hogy a pártcsoport élete, an­nak irányítása minden tekin­tetben kifogástalan. Borszéki - nének is sok minden új, az eddigi igyekezete, szorgalma, törekvése azonban igen di­cséretre méltó. Kevés ugyan még a tapasztalata, mégis azt mondom: akarásával, igyeke­zetével és egy kis segítséggel elevenebbé teheti és teszi is majd a pártcsoport életét. V. K. NÓGRÁD —1971, szeptember 15., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents