Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-12 / 189. szám

SäÄL éré született Heltai Jenő Pest bölcs-derűs költője, Heltai Jenő száz évvel ezelőtt — 1871. augusztus 11-én — született, hat évvel volt idő­sebb Adynál, s különös: még­sem ötlik fel előttünk egy aggastyán képe; tizennégy esztendeje, mielőtt meghalt, sokszor láttam, de sohasem láttam öregnek. Most is így van: alakjai felidézendő, azt az ifjú költőt latom, aki a század végen fel­fedezte Pestet, sőt a pesti ut­cát. a költészetnek, az iroda­lomnak: egy kamasz nagyvá­ros kamasz költőjét, ki finom gúnnyal, könnyed rímekkel, derűs-bölcs rajongással éne­kelte meg a polgárosodó, fur­csa, szerelmetes Pest siheder- korát, később sokat (és mél­tatlanul) szidott aszfaltját, jel­legzetesen pesti figuráit, szí­nes, kavargó életét. Ha a nevét hallom, máris kirajzolódik egy különös kor, melynek mesteri krónikása volt — szinte látom, amint afféle modern, könnyed ver­set visz A Hét című laphoz, ahol Kiss József szerkesztő úr vezényli a parádét Ez a hel- tais hang szinte berobbant a barokkos költői világba, a milleneumi cikornyák közé A híres Kató-versek nem félel­metes szenvedélyekről, vad indulatokról vallottak, hanem elegáns öniróniáról, köznapi dolgokról, szellemesen, humo­rosan. „Hogy elfeledtél Kis Kató, Ez egyszerűen megha­tó” — döntötte el könnyedén Heltainak ez a sora az el­múlt szerelem roppant kér­déseit. Ma már alkalmasint köztu­dott, hogy a városban is van folklór, az aszfalton is szüle­tik népköltészet; nos, Heltai pesti versei is ilyen népkölté­si forrásból fakadtak. Ezt ugyan tagadták, kivált a harmincas években, de még később is olykor. Heltai el­mondott egyszer erről egy történetet. Riportot készítendő jártam nála, a Pozsonyi úti lakás­ban; ott ült mélyöblű foteljé­ben, híres pipatoriuma köze­lében. A János vitéz (a dal­játék) akkortájt volt ötven esztendős, s így Heltai versei is. — Támadták ezeket a János vitéz-verseket, nem is egyszer — mondta János bácsi (így becézték) — a félnyilas világ­ban megírta róluk egy újság, hogy ilyeneket csak a pesti aszfalt álköltői tudnak kita­lálni. Ezeknek — így a nagy­hangú vezérjelölt — semmi közük a magyar nép életéhez, az igazi Kukorica Jancsihoz, meg Iluskához. Példaként a szerinte legkirívóbbat idézte: „Udvaromon három vályú, ab­ból iszik három nyáj juh” — ez bizony, hangoskodott az írás, idegen a nép hangjától. Szegény, nem tudta, hogy ez a két sor véletlenül Kriza Já­nos népköltészet-gyűjtéséből való. Szelíden emlékezett még er­re is a költő, elnéző derűvel, ahogyan a világot szemlélte. Ez a könnyed derű, ez a heltais mosoly mégse va­lamiféle felületes, könnyűcske dolog. Emögött egy sok színű, gazdag életmű van, versek, tárcák, novellák, regények, drámák, fordítások S még va­lahai: egy olyan élet, melynek útjain ez a szelíd, bölcs költő olyan következetességgel ment végig, hogy soha, egyetlen szót se kellett visszavonnia, megváltoztatnia. Soha nem vallotta magát másnak, mint ami volt; humanista magyar költőnek, városáért rajongó­nak, a szabadság meg nem al­kuvó dalnokának. Aktuális írásai, melyek egy-egy jelenséget örökítettek meg, fényt kaptak az időben, korrajzértékük túllépett a mindennapi aktualitásom, Pompás regényei, mint Az utolsó bohém vagy a Jaguár, tündéri humorukon, a remek jellemrajzon és nagyszerű for­dulatokon túl egy világ mes­teri rajzai, s — mint minden igazán értékes szépírás — kortörténeti dokumentumok is. A tündérlaki lányok — prózában és színpadon —. az Álmokháza, a Kiskirályok mind megannyi remek darab­ja egy gazdag életműnek. Részben műfajteremtő írá­sok ezek; Mák István, alanyi költő, Csontos Szigfrid, Min­denissza Zdenko immár épp olyan hallhatatlan figurái a magyar irodalomnak, mint Zilia és Agárdi Péter (A né­ma levente szerelmespárja) a színpadnak. De a finom derű nem egy­szer váltakozott keserűséggel is — a közeledő fasizmus, az írástudók gyakori árulása ide­jén írta Heltai Egy fillér cí­mű költői játékát (Somlay Ar­tur játszotta a kötőt a darab­ban). E megragadóan szép színműben a be nem váltott álmokat, a meg nem valósult gondolatokat kéri számon Heltai költő hősétől. Kitűnő fró volt; csupa ízlés* és igényesség, mondatainak látszati könnyedségé, csengé- se-zengése mögött igazi, tuda­tos műgond feszült, s az írás­tudók felelőssége jellemzi minden sorát. így hát a pajkos, a dévaj, a bájos sanzonok költője való­jában kemény és következetes író — minél messzebb me­gyünk előre az időben, annál maradandóbb fényt kap a Heltai-életmű, mely ugyan fénylett, sőt: melegített az író életében is. Amikor az ötvenes évek elején új kísérlet indult, hogy megkérdőjelezze Heltai helyét a magyar irodalomban, a köl­tő ült a Pozsonyi úti lakásá­ban, pipafüst ködében, köny­vei és emlékei között, mintha tudta volna: ez a hallgatás se tart soká. így is történt. Vég­re kezdték újra közölni írásait, bemutatták A néma leventét. 1957-ben Kossuth-díjjal tün­tették ki. Demeter Imre Ä bőr gombás megbetegedései Legutóbb a bőr bakteriális fertőzéseiről, a bőrgennyese- désekről szóltunk. Ma egy másik, ugyancsak fertőzéses eredetű betegségcsoportról, a gombás fertőzésekről esik szó. Ha gombákat emlegetünk, olvasóink nagy részének az erdőben termő gombák jutnak eszébe, amelyek ehető egye- deit ízletes ételnek lehet el­készíteni. Vannak ezeknél jó­val kisebb, szemmel alig lát­ható gombák is, amelyek sok kellemetlenséget okoznak a háziasszonyoknak. Ezek a penészgombák, amelyek ha elszaporodnak, különböző színű foltokat, rétegeket ké­peznek, ételek, folyadékok te­tején. Ezek is növényi erede­tű élőlények, mint ahogy nö­vényi eredetűek azok a sza­bad szemmel már nem is lát­ható gombák, amelyek a bő­rön telepszenek meg, ott ^ sza­porodásnak indulnak és at­tól függően, hogy milyen gombákról van szó, külön­böző betegségeket hoznak létre. így tehát az erdei gombák és a kórokozó gom­bák rokonai egymásnak, mindkettő növényi eredetű. A különböző gombafajták száma nagyon nagy. így ért­hető, hogy az általuk kivál­tott betegségek száma is te­temes. A legfontosabbak kö­zül említjük a következőket. Legfelületesebb a vállakon, mellkason jelentkező, nem gyulladásos, csupán színbeli elváltozást okozó kerek fol­tokból álló, kissé hámló, gom­bás megbetegedés, amelynek helyén a bőr nyáron sem sül le, télen pedig, amikor a bőr elveszti barna színét, vilá­gosbarna folt alakjában vá­lik láthatóvá. Panaszokat nem okoz, csak nem szép. Ezért legtöbbször éppen nyáron, a strandidő miatt kerül or­voshoz a betegség tulajdonosa. Évekig megmarad, saját ma­gától nem gyógyul meg, bőr- gyógyászati kezelésre, 6—8 nap alatt elmulasztható. A hajlatokban néha barna, éles szélű, ritkán viszkető, nem gyulladásos, gombás foltok ta­lálhatók. Más gombás beteg­ségről van szó, ha ezeken a területeken szintén éles szé­lű, de már gyulladásos elvál­tozást találunk, amely na­gyon viszket, a széleken ap­ró, néha sárga gennyet tar­talmazó kiemelkedések kelet­keznek. A betegek ezt az iz- zadásnak tulajdonítják és nem tartják fontosnak, hogy or­voshoz forduljanak. Pedig csak erélyes kezeléssel gyó­gyíthatók meg ezen beteg­ségek. Már a múlt héten is kihangsúlyoztuk, hogy a kaparáskor a kórokozók a kö­röm alá kerülnek, és így to­vább oltódnak. Áll ez a gom­bás betegségekre is. Vágjuk le tövig körmünket, hogy ne mehessen alá kórokozó, s hogy könnyen tisztítható legyen. És természetesen: forduljunk orvoshoz! Főleg a mezőgazdaságban dolgozók ismerik a „tarlóso­mért”, amely kerek, fájdal­mas, kiemelkedő bőrbetegséget jelent. Mivel ez a szőrtüszők megbetegedése, nyomásra a szőrtüszőkből genny ürül. Nagyon gyakran szakáll tájon, mint gombás „szakállmérge- zés” alakul ki, és csak orvosi kezeléssel gyógyul meg. Több­nyire állatokról terjed az em­berre, így természetesen a környezet állatállományát is kezelni kell. A nyári melegebb idők leggyakoribb megbetegedése a lábujjak között levő berepe­dés, felpuhulás. Az ujjak kö­zül néha a lábfejre is rá­kúszik, néha a talpakon, sőt a távolabbi kezeken is, na­gyon viszkető, mélyen ülő hó- lyagocskákat is létrehoz. Az emberek 60—70 százalé­kánál megtalálható a láb­ujjak közötti megbetegedés. A gumicsizmában dolgozók kö­zött a megbetegedés még en­nél is gyakoribb. Ilyenkor azonban nem a gumicsizma a kiváltó ok. A gumicsizmába bújtatott láb nem szellőzik, és párás sötétben van, az ujjak között felpuhult bőrfelszín pe- dik jó „termőtalaj”, a test is biztosítja a jó meleget. 6 NÓGRÁD - 1971. augusztus 12., csütörtök Halászat, horgászat Szlovák—magyar horgászértekezlet Az Ipoly halállománya, a horgászási lehetőségek, vala­mint az Ipolyon érvényes hor­gászrend kialakítása érdeké­ben, a közelmúltban értekez­letet tartottak Ipolyságon. Az Ipolymenti Intéző Bizottság három vezetője: Hajnár Vil­mos, Molnár János és Tátra- széplaky Ede vett részt a megbeszélésen. A komáromi központból Gecö Vojtech, a határvizekkel foglalkozó szlo­vákiai megbízott vezetésével valamennyi ipolyi horgász egyesület vezetője jelen volt. Az összejövetelen megvitat­ták az 1968—69-ben kötött kölcsönös megállapodás vég­rehajtását. Megállapodtak to­vábbá az Ipoly rendszeres halasításában, ellenőrzésében. Felvetődött az éjjeli horgászat kérdése is, ezt azonban a jö­vőben sem engedélyezik. Horgászverseny Hugyagon Az egyre népszerűbb hor­gászversenyt évről évre meg­rendezik a horgász egyesüle­tek. Ezután kerül sor az in­téző bizottsági versenyre, amelyen az egyesületek leg­jobb horgászai vetélkednek. Az idén az Ipoly hugyagi szakaszán rendezi meg a hal­fogó versenyt az Ipolymenti Intéző Bizottság, augusztus 15-én. Egyesületenként négy felnőtt és egy ifjúsági ver­senyző vehet rész a vetélke­dőn. A győztesek okleveleket, érmeket és értékes jutalom­tárgyakat kapnak. Tekintet­tel arra, hogy az idén már tizenhétre emelkedett az in­téző bizottsághoz tartozó egyesületek száma, minden bizonnyal népes mezőny in­dul a versenyen. Herman Ottó-emlékverseny A ' Baranya megyei Tanács és a baranyai intéző bizott­ság együttes szervezésében minden év augusztus 20—21- én kerül sor a nagy termé­szettudós és néprajzkutató emlékére rendezett Herman Ottó-emlékversenyre. A hal­fogó versenyt és a szellemi vetélkedőt Pécsett rendezik. Az Ipolymenti Intéző Bizott­ság is elküldi legjobb hor­gászait erre a nagy felkészü­lést, hozzáértést és ügyessé­get kívánó versenyre, ame­lyet az idén először, Herman Ottó taván rendeznek. Szigorú büntetések Innen-onnan Kapitális pontyok, csukák eddig még nem kerültek ho­rogra a megyében, azonban szép fogások már akadtak. Róka József balassagyarmati horgász két alkalommal is öt kiló körüli csukát fogott az Ipoly, Szelestyén község alat­ti szakaszán. Mátranovákon, a nyirmedpusztai halastóban, Sulyok Ferenc az elmúlt hé­ten két szép pontyot is fo­gott. Az egyik öt és fél kilós, a másik körülbelül négykilós volt. Az ügyes horgász a múlt évben is fogott már a tóban 5—6 kilós pontyokat. Sikeres volt Gémes! László egyik ipolyi kirándulása is. A Sal­gótarjáni Erőmű Horgász Egyesületének tagja, kishallal csalizott horogra 1,96 kilós és 1,45 kilós jászkeszeget fogott, a folyó nógrádszakali szaka­Társadalmi haiőrök Az intéző bizottságokhoz tartozó horgász egyesületek közül a szécsényiek társadal­mi halőrei járnak élen az el­lenőrzésben és a halvédelem­ben. Egyik legszorgalmasabb közöttük idős Jakus István, nyugdíjas. A környék orvha­lászai, orvhorgászai nagyon tartanak tőle, mert szigorúan ítélkezik fölöttük. Jó volna, ha minél több halőr követné Pista bácsi példáját. Bizonyos, hogy kevesebb szabálytalan­ság, szabálysértés fordulna elő a vízparton. A horgászat szép és szóra­koztató sport. Sport jellegét azonban csak úgy őrzi meg, ha a horgászok betartják a szabályokat. Aki ezeket meg­szegi és tetten érik, azt szi­gorúan büntetik. így történt Kovács Pál és Havaj László balassagyarmati lakosokkal is. Szabálytalan horgászásért 500, illetve 300 forintra büntették őket. Havaj Lászlótól még a vízi engedélyt Is megvonták. A Balassagyarmati Járási Hi­vatal szabálysértési előadója, Mindazon tényezők, amelyek gombás bőrbetegségek létre­hozásánál fontosak, a gumi­csizma hordásakor mind meg­találhatók. Meg kell emlékezni a kör­mök gombásodásáról is. A gombásán fertőződött körmök, az úgynevezett „pudvás” kör­mök színe, felszíne és vas­tagsága megváltozott. A kör­mök néha törmelékennyé vál­nak, néha üreg képződik alat­tuk. A lábak gombás megbe­tegedéseitől ajánlatos minél előbb megszabadulni, mi­vel a megfigyelések szerint nagy szerepet játszanak a visszerek trombózisának létre­jöttében. Saját tapasztalataink is bizonyítják, hogy a trom- bózisos egyének lábujjain a gombás fertőzés csaknem mindig megtalálható. A gombás bőrbetegségek megelőzésében a tisztálkodás, a környezetünkben levő gom­bás fertőzés meggyógyítása a legfontosabb tennivaló. Ha már a betegségek kialakultak, a gyógykezelés nem kerülhe­tő el. Felületesebb betegségek esetében házilag megkísérel­hető a vízzel, vagy híg alko­hollal ötszörösére hígított jód- tinktúrás ecsetelés. Ilyenkor fapálcika végére tekert kis vattacsomóval végezhetjük el az ecsetelést. Ha ez nem hoz­za meg a remélt eredményt, a bőrgyógyászati kezelés nem kerülhető el. A gombás be­tegségek gyógyulása lassabb, mint a bakteriális megbetege­déseké, de fertőzőképességük éppen olyan nagy, mint a gennyes bőrbetegségeké. Ha éles szélű, szélek felé terjedő betegségeket észle­lünk magunkon, forduljunk orvoshoz, hogy környezetünk megbetegedését elkerüljük, mi magunk pedig hamarabb meggyógyuljunk. Dr. Cseplák György kórházi főorvos dr. Tolvay Egonné, a feljelen­tés után azonnal megteszi a szükséges intézkedést az orv- horgászokkal, az orvhalászok­kal szemben. Halasítás Az Ipolymenti Intéző Bizott­ság idei költségvetésében 80 ezer forintot fordít halasítás- ra. A pénzből két—három nyaras pontyokat telepítenek az Ipolyba októberben. Az Ipoly menti szlovák horgász­egyesületek ugyanilyen pénz­összeget fordítanak halasítás- ra. A tervek szerint csukát, pontyot, és egyéb balfélesége­ket telepítenek. örömmel üdvözöljük a ha­tármenti horgászt* jó kapcso­latát. Kicsire nem néznek Jutalmul a Balatonon A MOHOSZ és a SZOT együttműködésének első ered­ménye már most jelentkezik. A megállapodás értelmében ugyanis lehetővé tették, hogy a balatonszántódi SZOT-üdü- lőben 430 ifjú horgász tölt­hessen el két hetet. Az Ipoly­menti Intéző Bizottság tíz fiatal horgászt küld augusztus 18-tól 31-ig a magyar tenger partjára. A fiatalok a legjob­bak közül kerültek ki. Ér­demes tehát példamutatóan dolgozni, a megérdemelt ju­talom nem marad el. Két bottal, bármilyen csalival — Indul? — Nem, mert biztos beosz­tanak ellenőrnek. — Hányán kaptak meghí­vót? — Lehet, háromszázharmin- can. Mert hogy ennyi tagja van az egyesületnek. — Neve is van. — Neve is: balassagyarmati Mikszáth Kálmán Horgász Egyesület. — Mit mond a kiírás? — Kimondja: két bottal, bármilyen csalival lehet ver­senyezni. Rendelkezik arról is: fenekezés, csukázás meg van engedve, de a csalikat a start­helyen kell megfogni a ver­senyzőknek. — Van ott más is. Azt ol­vasom, hogy a sneci ki van zárva. — Látom, nem tudja, hogy a sneci az apróhal. Az nem számít. — Hol lesz a verseny? — Hol lenne, az Ipolyon, a hugyagi szakaszon, a káposz­tásoknál, augusztus 21-én. — Csak a hal az érdekes? — Már akinek. — Van nevezési díj is? — Van. Tíz forint, de azért fél decit, szendvicseket és két üveg sört kap az ember. — Akkor megéri? — Magának nem érné meg? — Nekem is megérné. Mezei Pál horgásszal beszél­getett: — ács — 4 utóduda már van Fiatal fiú kari. kázik Salgótar­jánban, a fő út szélén „jól fölsze. relt” kerékpárjá­val. Távolról fi­gyelem: egy rend­őr megállítja, va­lamit magyaráz neki- — bizonyára a kormányra sze­relt két autóduda keltette fel a fi- gyeimét. Az egyik élénk színe már egy kicsit meg­bámult a sok használattól, de a másik pirosán vi­rít a világba, lát­szik rajta, hogy vadonatúj. Eltöprengek: íme a példa a fo. gyasztási javak elosztásának egye­netlenségeire. Ta­lán emlékeznek még a Kék fény legutóbbi műsorá­ra. Kinek két és fél milliót érő palotája és három kocsija, másnak két autódudája, míg egyeseknek egy közönséges hajókürtre se te­lik. Nem lehetne valamelyest mó­dosítani ezen? A maszek kertész át­engedné az egyik dudához a kocsit a fiúnak, hiszen feltehetően egy ideig a másik ket­tőnek sem sok hasznát fogja ven­ni. S a kocsi el. lenében kapott másik dudával még jól is járna. Nem foglal sok helyet. Akárhova magával viheti. —is

Next

/
Thumbnails
Contents