Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

A NÓGRÁDI ÚTTÖRŐK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA

Érdemes jó úttörőmunkát régesni!

Július 8-án érkeztünk Nóg- rád megye legszebb fekvésű részére, Salgóbányára, hogy részt vegyünk a vezetőképző táborban. Kalló községből öten, az egész megyéből 120- an töltöttük együtt a számomra felejthetetlen 10 napot.

A napokat reggeli ébresztővel kezdtük, aztán rövid torna, majd mosakodás következett hideg vízben, sátorszemle, zászlófelvonás, reggeli. A zászlófelvonás közben, tisztelgés alatt énekeltünk. A reggeli mindig jó és változatos volt. Bőségére csak egy példát: egyik reggelink kolbász, főtt tojás, őszibarack, tea volt. Majdnem minden nap dupláztam.

A reggeli után kezdődött a délelőtti foglalkozás, amely az ebédig tartott. A foglalkozás alatt a rajvezető előadásokat, felolvasásokat tartott az úttörőmozgalom zászlóbontásának 25. évfordulójáról, az első úttörőcsapatról, különböző kimagasló ünnepekről, nevezetes emberekről, mint Leninről, a jövő év terveiről, a jövő év jelmondatáról az út- törötörvény szellemében. Mi pedig a hallottak lényegéről, a fontosabb eseményekről jegyzetet készítettünk.

Elérkezett az ebéd ideje. Az ebéd rendszerint levesből, húsból. főzelékből, tésztából állt. Utána gyümölcsöt kaptunk.

Ebéd után 4 óráig csendespihenő volt. Ezalatt ki-ki szórakozással, vagy fekvéssel töltötte idejét.

A délutáni foglalkozáson az

őrsi összejövetelekről az őrsi napló elkészítéséről, játékok és dalok tanulásáról, hasznos anyagok gyűjtéséről, titkos írásról, turistajelekről, térképjelekről, sípjelekről, sátorverésről. tábortűzről beszélgettünk. Sokszor volt szó a kék és a vörös nyakkendő becsületéről, sok mindent le is írtunk.

Foglalkozás után zászlólevonás, majd vacsora következett. Végül szabadfoglalkozás zárta a napot. Rendszerint tévét néztünk, közösen játszottunk vagy csoportosan moziba mentünk. Fél 10-kor takarodó, villanyoltás.

Élményeim közé tartozik az éjszakai riadó, az egész napos túra, a strandolás, a mindennapos csendes tánczene, az őrség, a járőrverseny, a lövészverseny, a sportversenyek. Jó szórakozás volt a rőzse- gyűjtés, a tábortűz, s erre a műsor tervezése is.

Én nagyon szeretem a tábori életet, főképpen a katonásat, olyat, mint ez a 10 napos tábor is volt. Ügy érzem, a 10 nap alatt nagyon sokat tanultam. Legmaradandóbb élményem talán az ott kialakult közösségi szellem volt. Igen sok őszinte barátot, barátnőt szereztem. Jóformán az egész tábor egy nagy, úttörőcsalád volt, melyben nemcsak együtt szórakoztunk, de egyek voltunk gondolkodásban, és cselekvésben

is.

Azért írtam le mindezt a Szerkessz velünk-nek, hogy lássa minden úttörő:>érdemes jól tanulni és jó úttörőmunkát végezni!

Török Hona

őrsvezető

Saigon lenni csudajói

6, ő, halihó, táborozni csudajó!

Ma érkeztem meg a salgó- bányai vezetőképző táborba. Az utazás egyénileg történt. Nagy várakozás és izgalom után elszállásoltak egy mesebeli faházikóba. A házikók kifogástalan rendje, tisztasága arról árulkodott, hogy nagy gondot fordítottak fogadásunkra.

Vezetőink nagyon ügyelnek a tábor rendjére, mindenütt ott a figyelmük. A mi rajvezetőnk Sándor András.

Eilső nap mi voltunk az ügyeletes raj. A munkát vidáman és serényen elvégeztük.

Űj hírekkel jelentkezem Salgóról. Táborunkban megalakítottuk a TNV-t, azaz a tábori női válogatottat. Rájöttünk ugyanis, hogy a focit nemcsak, a fiúknak találták ki. Mi, lányok is úgy gondoljuk, hogy nagyon jó focizni.

Szorgalmasan gyakorolunk, és reméljük, hogy a fiúk elleni meccsen meg is lesz az eredménye. Szövetségi kapitányunk Molnár József, menedzserünk Sándor András. Mindketten nagy munkát fektettek az edzésekbe. Az első edzésen ügyességi feladatokkal birkóztunk.

Legszebb sport a futball!

hosszú, vészjósló „segítség”-et hallottunk. A hang irányába mentünk, s nemsokára célhoz is értünk. A segítségünket igénylők tábori pajtásaink voltak, akiket tréfából a fához kötöztek. Hamarosan le- oldoztuk róluk a köteleket. Meglehet, hogy aznap éjjel néhány pajtás kísértetekről álmodott.

A különös kalandtól mindenesetre jókedvünk kerekedett, nevetve bújtunk ágyba.

Szamkó Katalin,

Salgóbánya

Kulturális

AZ IRODALMI SZÍNPADI

NAPOKAT Balassagyarmaton ez év októberében hetedszer rendezik meg. Az eseményt nagy várakozás előzi meg, már folynak a szervezési és a rendezési kérdésekkel kapcsolatos tárgyalások. Az ország különböző részeiből érkeznek a jelentések a nagyszabású seregszemlére. Eddig a következő színpadok küldték el jelentkezésüket: a budapesti

Vári-színpad, a szlovákiai, izsai Jókai-színpad, a zalaegerszegi Reflex-, a szolnoki híd és a kecskeméti Berkeskollégium irodalmi színpadai. Folynak a tárgyalások a beregszászi együttessel és a szombathelyi tanárképző főiskola irodalmi színpadával is. Az irodalmi színpadi napokon természetesen a balassagyarmati Madách irodalmi színpad is fellép, remélhetőleg az előző években megszokott színvonalon.

f*i

NEMZETISÉGI NAPOK. A már hagyományos nemzetiségi rendezvényeket a rétsági járásban nemzetiségi napok formájában rendezik meg. Az eseménysorozat több részből áll, s az V. nemzetiségi találkozó zárja be, amelyre augusztus 20-gn Nógrád községben kerül sor. A résztvevők közül említést érdemel a Csehszlovákiából érkező

együttes, a nagytarcsai, a pi- lisvörösvári és a szentendrei járási nemzetiségi együttes. A nógrádi csoportok közül a szé- csényi, a nógrádmegyeri, és a rétsági járási műkedvelő együttesek vesznek részt a találkozón.

f*i

SZENTGYÖRGYT ISTVÁN EMLÉKÉRE. A Diósjenői községi Tanács VB 1971. július 26-i ülésén foglalkozott Szent- györgyi István színművész, Diósjenő szülötte emlékének megörökítésével. Ügy határozott, hogy a községben újonnan megépült művelődési házat Szentgyörgyi István színművész halálának 60. évfordulója alkalmából, Szentgyörgyi István Művelődési Háznak nevezi el. Az avatásra 1971. október 20-án kerül sor, ha a kezdeményezést a megyei művelődésügyi osztály is támogatja.

NYELVÉSZEK TALÁLKOZÓJA. A Magyar Néprajzi Társaság augusztus 13—15. között rendezi meg az önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők VI. találkozóját Sárospatakon, és Sátoraljaújhelyen. A tanácskozás célja, hogy a szakemberek számba • vegyék a legutóbbi tanácskozás óta eltelt időszak eredményeit, és kijelöljék azokat a feladatokat, amelyek a szakmai színvonal elérését segítik elő. Az előadók, vendégek közölt ott lesz dr. Gosz- tonyi János miniszterhelyettes, dr. Ortutay Gyula akadémikus és számos nyelvtudós, egyetemi tanár. A háromnapos program záróaikordja a Zempléni-hegységben tett tanulmányi kirándulás lesz.

i*i

♦ FOTÓ-HÍRADÓ. A József

Attila Megyei Művelődési Központban működő fotóklub 1971. évi híradója a napokban jelent meg. A füzet tartalmazza a klub első félévi munkájának eredményeit, a fotópályázatokon való szereplések értékelését, számot ad az országos kiállításokon való részvételről és ismerteti az eltelt időszak részletes programját. Az amatőröknek hasznos technikai és szakmai tanácsokat ad. Technikáról mindenkinek címmel. Részletes tájékoztatást ad a második félévre kiírt pályázatok benevezési feltételeiről, témáiról és '&&>údej'áukL

rafl:iTAd'i:iig

Szerdán „kalandos” napunk volt, bőven kijutott számunkra a romantikából. A romantikus utazást Kulcsár István kezdte, aki az Északi-sark közelébe invitált bennünket érdekes, bár nem túlságosan veszélyes utazásra. A veszélyt a jegesmedvék jelentették volna, de ezúttal nem dugták elő az orrukat. Valahol másutt sütkéreztek a sarkvidéki nyárban. A sarkkutatók romantikája, persze, reális dolog, s a Magyar Rádió és Televízió moszkvai tudósítója így is ízelítőt adott e tevékenységből. Azért tréfára is jut idő a sarkon, itt áll például a „Balszerencséhez” címzett kocsma cégére, a félszemű kalóz.

Aztán igazi kalózzal is találkoztunk, Blood kapitánnyal, a „hét tenger ördögének” fiával. Magyarországon a harmincas évek végén közönségsiker volt Halálfejes lobogó címmel, apáink emlékezhetnek rá. A Blood kapitány fia pedig 1945 után volt műsoron a mozikban. Rafael Sabatini neve sem ismeretlen ' a bestseller könyvek olvasói előtt, s a hajdan némafilmeket rendező Michael Curtiz, a magyar származású rendező Hollywoodban tanulta a szakmát. Ennyi film- történeti adalék máris érdekessé tette a filmet az ifjabb nézők számára is. nem is szólva a hajdani sztárokkal való találkozásról, Errol Flynnről, Olivia de Havillamdról és a többiekről, akik ugyancsak a harmincas évek romantikus, kalandfilmjeinek levegőjét hozták el közénk. S a „boldog vég” is előrelátható örömet okozott. Igen, ezekben a filmekben még egyszerűbb a képlet, az igazság győzedelmeskedik.

A későbbiekben nagy élő írónk, Lengyel József születésének 75. évfordulóját ünnepelhettük. Lengyel Józseffel korunk égető problémáival találkoztunk, az író szenvedélyes és felelős szemlélete tanított önismeretre. Az író kommunista meggyőződése ugyanakkor műveiben sem áll ellentétben a nemes értelemben vett szórakoztatástól. Csak egy példát említünk, az Igéző című tévéfilm-részletet. Illúziók nélkül szól az életről Lengyel József, s mélységes hittel az emberben.

r*i

Ma, az Angyal kalandjai jelenti a könnyebb szórakozást. S a Nagypéntektől május 1-ig... sorozat Házibuli című részét láthatjuk.

(tóth)

f*l

A vezetők gondossága, a

szép környezet hozzájárul ah- Izgalmas élményről számo- hoz, hogy játszva tanuljuk lók be. A mai estén utolsó meg a vezetés minden forté- programunk a játék volt. A lyát, s 10 nap múlva kipihen- körjátékokat a falu főterén ten induljunk haza. játszottuk, nagy kedvvel.

Ö, ó, halihó, Saigon lenni Hazaindulásnál hirtelen csa- esudajól takiáltások közepette egy

Találkozás a gádorosiakkal

Ha Petőfi Sándor lennék, valahogy így kezdeném: „Lenn az Alföld tengersík vidékén, / Ott van Gárdos, ott az ő hazájuk / Nem láttak hegyet / Csak nagy-nagy ró- naságot.”

így hát Mátraverebélybe jöttek táborozni a gádorosi pajtások. Szép iskolánk — az ősi parkkal — kellemes táborozóhelyet biztosított számukra. Hogy ez így volt, ők maguk mondták el.

Mikor ideérkeztek, egy pár hencegő nagyon lekicsinyelte az iskolával szemben levő Farkaslyuk-hegyet, mondván, hogy ők felszaladnak néhány perc alatt erre a kis buckára. Nemsokára túrára került sor. Mire felértek a hegy tetejére, bizony lógott a nyelvük, és úgy lihegtek, hogy azzal pillanatok alatt ki lehetett volna hűteni a forró kását.

A következő napokban megismerkedtek községünk történetével, közelebbi és távolabbi környékével, Salgótarján4 NÓGRÁD = 1971.

nal, a Mátrával. Különösen a bányamúzeumról beszéltek nagy elragadtatással. Éhségüket a bisztró jó hírű konyhája csillapította.

Beszélgetéseink során szó esett az évközi csapatmunkáról. Elmondották, hogy ők is keményen dolgoztak egész évben, hogy az Űttörőszövetség 25. évfordulójához méltóan köszöntsék tettekkel a jubileumot. Én is beszámoltam a mi úttörőtevékenységünkről. Hasznos tapasztalatcsere volt.

Teltek-múltak a napok, s elérkezett a búcsútábortűz, melyre egész idő alatt szorgosan készültek a táborozok, Ez meg is látszott. Vidám, kedves műsorral, az itteni életükről írt rigmusokkal nagyon jól elszórakoztatták magukat és a nagy számban összegyűlt verebélyi pajtásokat is.

Valamenyien egy véleményen voltunk abban, hogy hiába, az úttörőélet koronája, sava-borsa a nyári táborozás.

Verebélyi Marianna,

őrsvezető

augusztus 6., péntek

[=4

MIKSZÁTH KALMAN regénye nyomár

irta;

CS. HORVATH TIBOR,

rajzolta;

KORCSMAROS

PAli

rohant

Lelkendezve vissza. Időközben meg. kezdődtek a tárgyalások az álmából fölvert, remegő kapus és a báró között.

„Megvan! Ez az!" — kiáltott fel Miklós akaratlan. A kapus szaval, kitűnő ötletet pattantot- tak elő az agyából. Egy lépést tett .előre

Keltse fel az asszonyát, és közölje vele, hogy én innét addig el nem megyek, míg Kovács kisasszonyt meg nem kapom. Vagy ideadja szépszerével, vagy elvisszük erőszakkal.

Megősmer-e,

báró űr?

Hogy Is vetemedhetne ilyesmire méltóságod. Mit szólna Kollowrat gróf, akit a császár küldözget ide a kisasz- szonyhozl Ki tud|a, mije a kisasszony a császárnak I

Beletelt egy szemvilla.

nósnyi időbe, míg a báró teljes nagyságában lelfogta annak szörnyűségét, hogy a császár mulattatóiát Ht látja emberei közt. azok ruhájában. Felfutott a vér a fejébe.

On kérni és tudja-e, mi.

a kémek fizetése? Nos, én nem szoktam adósa maradni senkinek! .

Nyári élményem

Az úttörőcsapattal Bala- tonszémesre megyünk nyaralni. Mielőtt elindulnánk, szeretném egy nyári élményemet röviden megírni a „Szerkessz velünk”-nek. Élményem még abból az időből származik, amikor Sal- góbányán nyaraltam.

Tíz napig voltunk Salgó- bányán, nagyon jó volt ott. Sokat tanultunk a foglalkozásokon, de a fegyelem és a tanulás mellett szórakozni is lehetett.

Különösen a külföldi pajtásokkal voltunk sokat együtt. Mongolok, csehszlovákok, szovjetek, svédek, és németek nyaraltak még a magyar pajtásokkal. Én egy mongol kislánnyal ismerkedtem meg közelebbről, azóta is levelezünk.

Rossz időt fogtunk ki,

gyakran esett az eső, és hl' degek voltak az éjszakák. A sátorban azonban négy pokrócunk volt, nem fáztunk. Sajnos, egyszer minden nyaralásnak vége van, gyorsan letelt a tiz nap.

Elbúcsúztunk a külföldi pajtásoktól és búcsút vettünk a tábortól is, hogy átadjuk helyünket az újonnan érkezett pajtásoknak.

A vonat megérkezett és hazaindultunk. Otthon még- egyszer végigélhettük tábori élményeinket, hiszen részletesen elmeséltünk mindent.

Balogh Ilona Éva,

844. sz. Szalvai Mihály Úttörőcsapat, Szurdokpüspöki