Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)
1971-08-04 / 182. szám
Jőzsef A Kicsi, mérges öregúr Lengyel József egy rövid lélegzetű, óm nagy erejű elbeszélésének' a címe. Aki egyszer is beszélt az íróval, aligha tud másként gondolni rá, mint „kicsi, mérges öregúrra”, pedig az elbeszé- lésbeli. letartóztatott öreg fizika- professzor nem kulcsfigura, nem biográfikus visz- szaemlékezés hajdanvolt önmagára. Aki ismeri az írót, az tudja, hogy az elbeszélésbeli Andrián professzor másodpercre beosztott életvitele, egész meglehetősen távol áll Lengyel Józsefétől. karaktere Egyébként is, nagyon nem szereti — erről egyik elbeszélésében részletesen is szól —, ha az író örökkön saját gyermekkori, majd későbbi élményeit kérődzi vissza. Ott kezdődik a prózaíró — vallja —. amikor már képes olyan emberek lelki bőrébe is belebújni. akik egyébként távol állnak a szerzőtől. Miért hát a csábító azonosítási készség, hogy mindenáron kicsi, mérges 1 öregurat lássunk benne? Nyilvánvalóan csak az egyik oka, hogy Andrián professzor letartóztatásának körülményeit a személyi kultusz éveiben, — sajnos —, olyan szakszerű tárgy- ismerettel idézhette fel, mint aki maga is átélte ezt. Már több indítékunk van az azonosításra, ha arra gondolunk: írásának hőséhez hasonlóan, a szenvedésekkel, érthetetlen és értelmetlen vádaskodásokkal teli években, az egy évtizednél hosszabb ideig tartó lágerélettel és száműzetéssel szemben, ő is a tiszta értelem, a ráció, és az emberiség védőpajzsát emelte fel. S ez nem ebből az egy elbeszélésből derül ki, hanem szinte valamennyi nagyszerű írásából, amely ezekről az évekről szól. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek az évek tették jó íróból nagy íróvá. Az Igéző. az Elejétől végig, a Sárga pipacsok olyan mélységű és olyan rangú írások e korról, amelyhez hasonló erejű és igazságú irodalmi művek alig születtek a világ más tájain is. Lengyel József azonban nem egyszerűen a múlt íródeákja, még akkor sem, ha első, jelentősebb írása, amely nevét megalapozta, a Visegrádi utca, valójában történelmi visz- szaemlékezés, naplószerü beszámoló 1919-ről, a Tanács- köztársaság kikiáltását megAz író otthonában. előző, majd az azt követő napokról. Kicsi, mérges öregúr ő, a forradalom konszolidáltabb éveiben is. Mi sem áll távolabb tőle, mint a puszta meditálás, merengés az elmúlt időkön. Valami lenyűgözhetet- len erő köti össze a leghétköznapibb valósággal. Mikor 1963-ban Kossuth-díjat kapott, és erről a kapcsolatról beszélgethettem vele, félig komolyan, félig tréfásan így válaszolt: „Amikor az SZTK-ren- delőintézetben fél órát kell sorban állnom az L betűnél, hogy megkeressék a kartonomat, akkor mindig biztosítják számomra a napi mérgelődni valómat, s egyben azt is, hogy ne feledkezzem el: hogyan élnek az emberek?” Valóban; tudja, hogyan élnek az emberek —, a nemcsak az SZTK-rendeiőből. Hetvenöt évesen is együtt él korunk gondjaival, örömeivel, s mindig teljesen egy nyelvet beszél a fiatalokkal. Hazajött Magyarországra, szinte ismeretlenül, a fiatal írók előtt —, a történelmi riportázsnak nevezett, 1929-ben irt Visegrádi utca csak 1957-ben jelent meg először Magyarországon —, mégis pillanatok alatt példaképüknek, harcostársuknak érezték az idős, kommunista írót. A közelmúltban, Veszprémben, a tévéfilmek versenyének zsűrijében érvelt, vitázott, mert a film régi szerelme. Nemcsak íróként, teljes társadalmi-emberi mivoltában kötődik életünk minden porcikájához. Most, augusztus 4-én, van 75. születésnapja. Talán érdemes felidéznünk még igen korai, avantgarde korszakából való versének néhány sorát, a verset, amit huszadik születésnapjára írt: „De tudom: J Nincs lehetetlen / És a természet örök törvényeit egyszer felpcckeli egy emver, / Amint az utolsó hogyantól felszáguld a bizonyos miért-liez”. Bernáth László Nemzetközi tűzrendészeit konferencia Kedden reggel, a SZOT szálló tanácstermében megkezdte munkáját a szocialista országok tűzrendészeti szerveinek IX. konferenciája. Dr, Farkas György tűzoltó vezérőrnagy, a Belügyminisztérium Tűzrendészet országos parancsnoka üdvözölte a konferencián résztvevő bolgár, csehszlovák. kubai, lengyel, mongol, NDK. román és szovjet küldöttségeket. Körösi György rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes megnyitó beszédében méltatta a tanácskozás jelentőségét, hangsúlyozta a testvéri országok tűzrendészeti szerveinek eredményes együttműködését. A küldöttségek nevében G P. Skremenszkij ezredes, Szovjetunió Belügyminisztériuma Tűzrendészeti Főpa rancsnokságának helyettes vezetője köszöntötte a konferen cia résztvevőit és eredményes munkát kívánt a tanácskozáshoz. Az ünnepélyes megnyitó után kilenc munkabizottságban elkezdődött a több napos tanácskozás. (MTI) Balesetélettani tanácskozás Gallért Szállóban a Magyar Élettani Kedden s megkezdődött Társaság nemzetközi tanácskozása — az úgynevezett SatelJitaszim- pozion —. amelyen a baleseti sérülések alkalmával bekövetkező anyagcsere-változások problémáit vitatják meg mintegy hetven előadás alapján. Ez a balesetélettani megbeszélés — amely mintegy 50 külföldi részvevővel szombaton fejeződik be a — július végén Münchenben lezajlott 25. nemzet- zetközi élettani kongresszushoz csatlakozik, részvevői is Münchenből érkeztek a magyar fővárosba. (MTI) Denevérfogás ultrahanggal Tíz évvel ezelőtt állították fel hazánkban az első fénycsapdákat a Természettudományi Múzeum munkatársai, s jelenleg az ország 41 különböző helyén gyűjtik össze a lámpák „rabjait”. Az automa- tikus csapdák segítségével az elmúlt tíz év alatt a múzeum munkatársai annyi rovart gyűjtöttek össze, mint addig összesen. A fénycsapdának a tudományos eredmények mellett gyakorlati haszna is van, mivel a foglyul ejtett rovarok mennyiségéből következtetni lehet arra, hogy azon a helyen a következő évben menynyi és milyen rovar várható, így a mezőgazdaság nagy- mennyiségű növényvédő szert takaríthat meg, s ahol szükséges, a korábbinál hatásosabban védekezhet. . A Természettudományi Múzeum most újabb módszerekkel is igyekszik állatgyújtemé- nyét bővíteni. őszinte lé^kHrli©n Minden szülő már kiskorukban igazmondásra neveli gyermekeit és füllentésre. Igaz, hogy a nagynéni vékony, mint a kóró, de — ugye tapintat is van a világon — nem kell neki elárulni, „mondjad azt, kisfiam, hogy egészen jól néz ki”, tanácsolja a szülő. Ki ne hallotta volna még, amikor az apróság felszólítja a vendég bácsit, hogy menjen már haza, mert hallotta a szüleitől, alig várják az eltávozását. S ami utána következik? Fejmosás és a gyanútlan gyermek kioktatása, aminek a lényege: többet elő ne forduljon, hogy megmondja az igazat. Később a gyermek megtanulja, hogy a saját hasznára kamatoztassa a füllentés tudományát. Különösen akkor, ha olyan környezetben él, ahol az elkövetett vétség nem áll arányban a büntetéssel, s az állandóan megfélemlített gyermek őrizkedik a számára kellemetlen igazságok elmondásától. Valójában a felnőtt közösségekben kialakuló jó, vagy rossz légkörről szeretnék néhány szót ejteni, ezt a kis kerülőt csak azért tettem, mert érzékeltetni kívántam, hogy a füllentés szokását sokan szinte már az anyatejjel szívják magukba. A felnőttek ráadásul azt is megtanulják, hogy a valóságot saját érdekük, személyes rokon- és ellenszenvük szerint csűrjék-csa- varják. Ha ehhez a belső késztetéshez ráadásul rossz munkahelyi légkör társul, ba- sáskodó, ellentmondást nem tűrő, a legkisebb botlást, vagy szembenállást is kíméletlenül megtorló főnökkel, akkor a képmutatás, áz elvtelen hallgatás, a vezetőnek tetsző megnyilatkozások, a fúrás és faragás lehetősége megsokszorozódik. Az újságíró örül annak, ha visszhangja van az általa elmondottaknak, szívesen veszi mások véleményét arról, hogyan fogadták írását. Egyik közeli ismerősöm mondta, kicsit körülményesen, keresgetve a megfelelő szavakat, hogy el-elolvassa, amit írok, jó, jó, általában tetszik neki, csak éppen... Itt megakadt, csak hosszas faggatózás után fejezte be a mondatot. „Hát, nagyjából igaz is, amit írsz, mégsem egészen a valóság...” Azóta hónapok teltek el, s időről időre eszembe jut ez a mondat, változatlanul keresgetem a magyarázatot, mi lehet az oka, hogy látszólag két malomban Őrölünk? Az előbbi gondolatsor is ennek a magyarázatkeresésnek a töredéke. Csak az emberi tapasztalatok különbözőségéből következne a megítélés különbözősége? Nem hiszem. Ennél jóval mélyebben lehet az ellentmondás gyökere. Hiszen néha utólag tudom meg, hogy üzemlátogatásaim során üres kézzel, vagy „huszadrangú” anyaggal jövök el onnan, ahol valami konfliktus miatt forrpontig hevültek a kedélyek, csak éppen senki sem akart, vagy nem mert beszélni róla. Miből adódhat még az ellentmondás? Talán abból, hogy az igazságot — legyen valaki bármennyire elfogult, ezt legalábbis higgadt perceiben, bizonyára nem vonja kétségbe — nem egyetlen ember „hitbizománya”. Az igazságot úgy lehet legjobban megközelíteni, hogy minél több ember, valamennyi érdekelt véleményét meghallgatjuk és elfogulatlanul mérlegelünk. így alakítjuk ki magunkban a valóság általunk hűnek tartott képét. A végleges értékelés nem mindig egyezik meg egy-egy ember tapasztalatával,, annak általában csak egyes elemeit tartalmazza. Lehet-e csodálkozni azon, hogy valaki számára ez annál inkább igazságként hat, minél több benne a sajátjának érzett, személyes elem? Hogy ez mennyire így van, gondoljunk csak arra, hogy ugyanazt a történetet sokszor homlokegyenest másképpen mondják el a szemtanúk, a vádlott és a sértett. A pártatlan bíróság dolga, hogy a tények feltárásával és számba vevésével, a leginkább valószerű vélemények összegezésével a valóságra fényt derítsen. Lehet-e megtéveszteni azt, aki a valóság után nyomoz? Miért tűnhet úgy, hogy egy- egy írás mégsem egészen tükrözi a valóságot? Egy példát már említettem. Az elhallgatás már maga is félrevezetés. S itt a legfontosabb kérdés: mi az oka, mi készteti a dolgozót arra, hogy elhallgassa az igazságot? Egyik üzemünkben néhány dolgozóval beszélgettem, akik szerint a bátor szókimondás a mások elé példaképül állítható mai munkás lényegi tulajdonsága. De azt vallották, hogy ennek ellenére a mindennapi életben a megalkuvás sokkal kifizetődőbb. Mi vesztenivalója van a munkásnak? Sorolni kezdték, magam is meglepődtem, hogy milyen sok van; a fékek, a visszatartó erők régiója. Ha baj van a munkahelyi légkörrel, aki nem tesz lakatot a szájára, rosszul fizető munkákat kap, kimaradhat a jutalomból, a prémiumból, és a béremelésből, lejárathatják, lépten-nyomon emberi önérzetébe gázolhatnak. A kilépés is veszteségek sorozata. Talál-e megfelelő munkahelyet? Kevesebb, vagy több lesz a fizetése? Otthonától távolabbra, vagy közelebbre kerül? Mennyi idő alatt fogadják be az új munkahelyen, mikorra nyeri el régi rangját? Hiszen új dolgozóként mindent újra kell kezdenie. Elveszti törzsgárdatagságát, ismeretségi körét, eltérő munkahelyi körülményekkel kényszerül megismerkedni. De a hallgatás, a rossz munkahelyi légkör nem egyetlen betegségtünete. Előfordul, amikor a végsőkig elkeseredett ember végre „kipakol”, mindenki tudja, hogy többé-kevésbé igaza van, de senki sem áll mellé, sőt olyan munkatárs is akad, aki meggyőzően szajkózza a megbíráltnak tetsző, a szókimondót elmarasztaló vádakat, bár igazán maga sem hisz benne. Ember legyen a talpán, aki néhány órás üzemlátogatás során ebből a zavaros közegből képes kihámozni a valóságot. IVfltl nehéz belátni, hogy minden ember ncui aiapVető érdeke, hogy környezetében őszinte legyen a légkör. Ahol nem lehet ködösíteni, senkit megfélemlíteni. Ahol a fekete fekete, a fehér fehér. A megalkuvásból származó pillanatnyi előnyök hamar szertefoszlanák. Erre mondják, hogy ma neked, holnap nekem. E régi és ásatag közmondás felett végre meghúzhatnánk a lélekharangot. Mert ez nemcsak „nekem” és „neked”, hanem mindnyájunknak jó lenne. K. S. i Olasz filmek magyar vásznon genek: Francesca ’ R. Coluzzl. és Angela Hét olasz és két japán fii- kítja. A „Konformista”, Bermet választott ki magyaror- nardo Bertalucci filmje Mo- Miiena Vukovic szági forgalmazásra a film- ravia azonos című regénye Goodwin, átvételi bizottság. Közülük a alapján készült Jean-Louis legérdekesebbnek ígérkezik a Trintignant, Stefánia Sandrel- ugyancsak Ugo Tognazzi. A moszkvai fesztiválra beneve- li és Gastone Moschin fősze- komédiát Franci Giraldi ren- zett versenyfilm, Damiano Da- replésével. dezte, a másik főszerepet Mondani Egy rendőrfelügyelő Federico Fellini „A bohó- nica Vitti játssza. A hetedik vallomásai az államügyész- cok” című alkotása ugyancsak átvett olasz film A pap felének című alkotása. A fősze- szerepel az átvett filmek kő repeket Franco Nero, Martin zott. A „Csak rá kell nézni!’ Balsam és Marilu Tolo a A Koronatanú főszereplője sége, ezt Dino Risi rendezte. A vérbő vígjátékban ismét című olasz film viszont színes együtt láthatjuk Sophia Lo- karriertörténet. Főszereplői: rent és Marcello MastroianSok szó esik ma a szakmun* kásképzésről, a fizikai munkát végző fiatalok társadalmunkban elfoglalt helyéről, szerepéről, anyagi és erkölcsi megbecsülésükről. Arról, vajon megfelelően értékeljük-e a fiatal szakmunkásokat?! Sok véleményt — jót is, rosszat is — hallani tőlük a munka megbecsüléséről, jövőjükről, a lányok és főleg az íróasztal mellett dolgozó lányok rájuk tett kimondott, vagy kimondatlan megjegyzéseiről. Azt, hogy a szakmát tanult embert megközelítőleg sem nézik „jó partinak”, vagy — ahogy ők mondják — „hiába minden, a menő fej a diplomásnál” kezdődik. Nem akarom cáfolni, hogy nincsenek ilyen és sok más, ehhez hasonló megnyilvánulások napjainkban is. Azt sem tudnám felsorolni, hogy társadalmunk fejlődése során hány fiatal szakmunkás kapott kiváló dolgozó jelvényt, minisz- . téri kitüntetést, vagy éppen hányat választottak a községi, városi, megyei tanácsokba, vagy éppen országgyűlési képviselőnek. Akiről írok, ma is fizikai munkát végző ember és mint Példaképek A szakma doktora, professzora nyugdíjas — a többi nyugdí- mert szakmunkás” volt, s ez jashoz hasonlóan — él- és dől- abban az időben azt jelentetember, akiről te, hogy a szakma fortélyait sökan“'vannak. Jelentős részük már nyugdíjas, de még gozik. Olyan tudom: ma is fényesebben jói ismerte, több irányban ta csillog a szeme, ha a szakma- nulta fogásait. Esztergált, he zebb, komplikáltabb munka elvégzéséhez. Nem véletlen, hogy a fel szabadulás után jobbnál jobb íróasztali, „fehérköpenyes” ál lást kínáltak neki, de nem vállalta, mert nagyon-nagyon szerette és szereti a szakmáját. Galba Árpádok — a szakma doktorai — sokan, igen ról, a szakma szeretetéről, a fizikai munkáról esik szó. gesztett, gyalu- és marógépen dolgozott. Öntött, ha kellett, a Nem szeretném őt hőssé avát- maga készítette pici eszterga- ni, mert ezt nem is kívánja, pádon és marógépen óraalkat- Az ellen is tiltakozott, hogy részeket gyártott. Ha ezekhez a nevét említsem —, de ennek nem tehetek eleget, nevillanymotor kellett, azt is csinált. S az üzemben? Mindig hogy ismerőseim és egyesek olyan munkát szeretett elvál- azt mondják: mese az egész! dolgoznak itt'ott havi ötszázért, vagy ezerért. Vajon nem volna-e célszerű valami úton-módon kapcsolatba hozni őket a fiatal szakmunkások képzésével? Vagy a fiatal — már szakmunkás-oklevelet kapott — Galba Árpádról írok, olyan mondták, ezt nem lehet meg emberről írok, akitől mint fi' csinálni. atal lakatossegéd, magam is sokat tanultam. Akit én is, mások is a szakma „nagyjálalni, amelyről mások már azt dolgozókkal, hogy segítsenek nekik, átadják a hosszú eveken keresztül megszerzett ismereteket. Magam is szeretném hallaTöbb nagy gyár olyan munka elvégzésére kérte, amit másutt nem vállaltak. Fogászati ni egy-egy előadását a szaknak” tartok és tartunk, akit a motoroktól kezdve automata munkástanuló-intézetben a régi „szakik” és vezetők már szalagmérlegekig, villanymo- szakmáról, a szakma szerete- akkor is a gépek doktorának toroktól autómotorokig min- tőről. Biztosra veszem, szíve- tiszteltek. dent javított, mindent meg sen hallgatnák őt_ és a hozValamikor a múltban, a bá- tudott csinálni. Olyan „szaki- za hasonló kiváló szakmun- nya műhelyében ismertem nak” ismerték az akkori fia- kásokat, a mi fiaink, unokáink, Fiatal voltam, ő pedig talok, akitől mindig tanácsot a jövő szakmunkásai. lehetett kérni egy-egy nehe- B. R. meg már 35—40 év körüli. „ElisMaria Grazia Buccella, Carlo Giuffre és Franca Valeri. nit. A két japán film egyike Alberto Lattuada készítette Masaki Kobayashi legújabb a „Jöjjön el egy kávéra... alkotása, címe „A gonosz fo- hozzánk” című vígjátékot, gadója”. A csempésztörténet a amelyben ismét kitűnő alaki- mólt században játszódik. „A tást nyújt Ugo Tognazzi. Partnerei, akik kegyeiért versensirály éjszakája” mai témájú, színes, szerelmi történet. MENTSÉG — Bácsi kérem, a fegyver tisztogatás közben dördült el. (A Paris Match-ból) NÓGRÁD — 1971. augusztus 4„ szerda 5
