Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-31 / 204. szám

Elkésziihe határi előre ? Salgótarjánba került az első hely Hívni alaniié jelenségek... Hol tart, milyen gondok hátráltatják a Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzalmű­vének rekonstrukcióját. Erről beszélgettünk Ürmössy Lász­lóval, a gyár műszaki igazga­tóhelyettesével. Ah drágítja az építkezési ? Az építőipari, valamint az import gépek árának emelke­dése arra kényszerítette a gyár vezetőségét, hogy módo­sítsa korábbi elképzelését. En­nek megfelelően a korábban tervezett negyvenháromezer tonna többlettermék helyett 1974 elején, ha minden jól megy, harminckétezer tonná­val növekszik a gyár huzal-, illetve szalagacél-termelése. Az állóeszközökre fordítha­tó négyszázharmincnégy mil­lió forint döntő részét (há- romszázharmincmilliót) a hu­zalműi rekonstrukcióra költik el, a többit pedig a hideghen­germű fejlesztéséle fordítják. Ez utóbbinál viszonylag nincs különösebb probléma, úgy néz ki, hogy a részhatáridő­ket is tartani tudják. A jelen­legi igények jobb kielégítése céljából ez év végéig felépítik az új lágyító kemencét. Szó van arról, hogy a kormány által meghatározott könnyű szerkezetes építési programba is bekapcsolódnak. Amennyi­ben az elképzelések realizá­lódnak, állami segítséggel egy új üzemrészt hoznak tető alá, amelybe az építőiparnak gyártanák a szükséges termé­keket. De térjünk vissza a jelenbe. Ami nyugtalanítja a gyár ve­zetőit, az a kialakításra váró új huzalműnél jelentkezik. A tereprendezési munkák elvég­zése után az építők hozzá­kezdtek a földmunkákhoz. Közben a talajból több víz tört fel, mint amennyit a ta­lajmechanikai vizsgálatok fel­tüntettek. A munkát az épí­tők abbahagyták, mondván: új tervet kérünk. Régen ezt egy megbeszéléssel elintézték, s néhány szivattyú segítségé­vel eltávolították a vizet. Most viszont, amíg nincs terv, addig nincs folytatás. Amíg a terv elkészül, legalább két- három hét telik el. S ki tud­ja, utána milyen kifogások jönnek. De arra sincs garan­cia, hogy az építőmunkások újra visszajönnek. Előrelátha­tólag már most három hónapi határidőcsúszással lehet szá­molni, pedig a huzalműi új pácolóhoz szükséges vasszer­kezetek már beépítésre vár­nak. Ki fizeti a tízezer dollárt ? Közben a szerződésnek meg­felelően az osztrák cég küldi a beépítésre kerülő gépeket, év végéig mindet leszállítja. Az új esztendő első napján küldi a szerelőket. Ha a kért időben (1972. január 1-én) nem tud hozzákezdeni a tech­nológiai szereléshez, tízezer dollár többletet kér. Ki fizeti meg? A gyár, vagy az építő­ipari vállalat? Ugyanis a há­romhónapos határidőcsúszás azt jelenti, hogy csak 1972 március végén lesz készen az üzemcsarnok. Az építőipar vezetői jelen­leg nem hivatkozhatnak ar­ra, hogy másutt is szorít a cipő, mert a városi tanács ve­zetői a pártbizottság illetéke­seivel együtt az építők veze­tőivel közösen döntötték el: a részükre lekötött kapacitás egy részét átengedik az új hu­zalmű építéséhez. Az előbb említett határidő- csúszás zavarja a termelést, gátolja a régi épületek folya­matos bontását, végső soron háromezer tonnával csökken­ti a huzaltermelést a beruhá­zás belépésének tervezett esz­tendejében. Prémiumcsökkentés A gyár vezetői korábbi gya­korlatukból tudják, hogy a beruházás sorsát, az építke­Gőzök ellenőrzés alatt Angliában kidolgoztak egy készüléket gyúlékony gőzök­nek repölőgépeken (a motor­résznél, az üzemanyagtartá­lyoknál stb.) való jelenléte ki­mutatására. Amikor a gőzök érintkezésbe lépnek az érzé­kelő elem katalizátorával, ír­ja a Schweizerische Tech­nische Zeitschrift című újság, helyi égés következik be,: me­leg kiválásával, amely meg­változtatja a híd-kapcsolásba kötött adó elektromos ellen­állását. Az ezáltal keletkezett elektromos jelet egy ellenőrző indikátorra vezetik. Az érzé­kelő elem a mínusz 40 fok — plusz 200 Celsius-fok hő- mérsékleti határok között al­kalmazható. zés befejezését csak a fővál­lalkozóra és kivitelezőkre bíz­ni — egyet jelent a pénzki­dobással. Nem veszik tudo­másul a jelenlegi helyzetet, hanem megpróbálnak valamit termi. Ez nem bizalmatlanság, csupán elvtársi segítségnyúj­tás. Ha ez így megy tovább, akkor a kivitelezést irányí­tóknak kell majd fizetni a- beruházókat. A gyár érdekeit képviselő, hat főből álló beruházási cso­portnak a gyár vezetői alap­vetően a határidők betartását szabták meg prémiumfeladat­ként. A munkák elvégzéséhez teljes szabadságot kapnak. Oda mennek, ahová akarnak, annyi ideig tárgyalnak, amíg jónak látják stb. Jelenleg neheztelnek a gyár első számú vezetőire, mert húsz százalékkal csökkentet­ték a részükre kifizethető prémiumot. Amennyiben a végső határidőt betartják, ak­kor a most visszatartott ősz- szeget is megkapják. Méltat­lankodnak, mert úgy látják, hogy a kivitelezőknél nincs ilyen- határozott, egyértelmű számonkérés, felelősségre vo­nás. Mivel munkájukat gyak­ran bírálják, ezt sem veszik jónéven. Pedig a kritikai ész­revételek jogosak. Elolvastam azt a feljegy­zést, amely a jelenlegi nyug­talanító jelenségek megszün­tetésére irányul. A javaslatok­ból egyértelműen az derül ki, hogy mit kellene tenni a kü­lönböző szintű pártbizottsá­goknak, valamint a gyár ■ első számú vezetőinek. Elvétve esik szó arról, hogy a csoport mit akar tenni. Ez a fajta munkamódszer 10—15 évvel ezelőtt sem volt vonzó, hát még most, a gazdaságirányí­tás mai modelljében, a meg­növekedett önállóság körül­ményei között. Ezek után ért-, hető a prémiumcsökkentés, no meg az a vezetői kívánság, hogy a csoport ne másnak, hanem elsősorban magának szabja meg a tennivalókat. Álom és valóság Mindezekből egyértelműen kiderül, hogy a „nagykönyv­ben” előírt és megálmodott beruházás megvalósításától — megrendelem és a kész épü­letet átveszem — még igen messze vagyunk. Venesz Károly Jobb kedvvel dolgoznak Megkesdték as adósság pótlását Ssorospatakon Szorospatak, a napi terme- biztosítva elegendő tartalék- Az üzemvezetőség eddig ál­lést figyelembe véve, a nóg- alkatrész. Nem megfelelőek a landóan panaszkodott a lét- rádi szénbányák második leg- hidraulikus, illetve sűrített le- számhiányra. Az utóbbi idő- nagyobb aknaüzeme. Az is vegővel működő betoló bérén- ben már arra törekszik, hogy igaz viszont, hogy itt elsősor- dezések. A munkahelyi kon- a nem termelő munkahelye- ban energetikai szenet tér- centrációban is csak az utób- ken, ahol csak lehet, felszaba- melnek és emiatt nem a leg- bi időben értek el eredményt, dítsa a munkaerőt, áthelyezze gazdaságosabb a bányászko- A széttelepített munkahelyek termelő munkára. Ezt egyrészt dás. Az elmúlt időszakban üres csilleellátása nagyon sok a műszaki fejlesztéssel, más- több olyan intézkedés tör- gondot okozott egyrészt az részt a szállítás koncentráció- tént, amivel a gazdaságosság akna vezetőségnek, másrészt a jávaf érik el. javulását kívánták elérni, széntermelő bányászoknak. Az elemzés azt is bebizo- azonban sem tavaly, sem az Úrrá kell lenni a gondokon! nyitotta, hogy igen nagy a idén, az első félévben nem Ez volt a közös értekezlet tartás fejtési és vágatbiztosí- tudtak tervet teljesíteni.- Leg- mottója. ■ tási anyagok ''költsége. Ezt utóbb közös értekezleten ezzel Elsősorban a munkahelyi úgy kívánják csökkenteni, foglalkozott az aknaüzem kapacitás állandó biztosítása a hogy a felhagyott vágatokból csúcsvezetősége és szakszerve- legfőbb feladat. Szeptember visszarabolt anyaggal bizto- zeti bizottsága. elejétől kezdve napi százhar- sítanak, illetve nagyobb fe­Az idén eddig már több mincöt, százharmincnyolc va- gyeimet követelnek meg az mint 30 000 tonna adósságot gon szenet várnak Szoros- acéltámokkal, süveggeren- gyűjtöttek össsze Szorospata- pataktól’, amit csak a termelés dákkal való takarékos gazdái­kon. Poszuk József aknave- és a szállítás koncentrációjá- kodás érdekében, zetö szerint nem sikerült sem val, a gépek jobb kihaszná- Az utóbbi időben történtek a föld alatti, sem a külszíni lásával lehet biztosítani. intézkedések, amelyek arra szállítást ügy megoldaniuk, Szorospatakon, az önkölt- engednek következtetni, hogy hogy a csapatoknál a fronto- ség csökkentése is igen fontos valóban úrrá lesznek a gon­kon ne kellett volna üres csil- feladat. Az utóbbi időben már dokon. Valamelyest már sike- lére várniuk a bányászoknak, a fejtések önköltségét havon- rült behozni a korábbi elma- A régi, több helyről kapott ta elemzik és a szükséges kő- radásból is. Augusztus 16-án Diesel-mozdonyok gyakran el- vetkezletéseket levonják, létrejött a régóta várt szállí­romlanak, ugyanakkor, nincs hasznosítják. tási koncentráció. Egy új Öttusa az erdőn Egy vetélkedő sosem men­tes az izgalmaktól. Az azonban, hogy a rendezők minden versenyzőért egyfor­mán izguljanak, a tapasztala­tok szerint igen ritka. Va­sárnap pedig így volt: Makóy Oszkár igazgató, Kótay György igazgatóhelyettes és Teszáry József diósjenői erdészetveze­tő egyformán szurkait vala­mennyi versenyzőnek. Az a tizenhárom motorfűrészes ugyanis, aki katonás rendben sorakozott fél vasárnap Diós- jenő határában a Jászbüki erdőrészen, mindegyik az Ipolyvidéki Erdő- és Fagaz­daság dolgozója volt. Druk­koltak aztán a vezetők és a szervezők azért is, mert fenn­állása óta először rendezett a gazdaság ilyen döntőt, amely­ről a feladatok elvégzése után az első Mrom helyezett Mis­kolcra, az országos matorfű- részes versenyre megy szep­tember 2-án, hogy képviselje a nógrádi erdőmunkásokat, s ha lehet, otthagyja a névje­gyét az országos döntő esemé­nyeit rögzítő jegyzőkönyv el­ső helyeinek valamelyikén. Laikusok számára nem egy­szerű egy ilyen erdei öttusa. Már csak azért sem, mert so­kan még ma is úgy vagyunk vele, hogy a favágás, az favágás, azt csak jól vagy rosszul lehet csinálni. Amióta azonban er- deinkbe betörtek a gépek, bizonyos módosulás követke­zett be: egyebek között az, hogy tulajdonképpen eltűntek a régi felfogás szerinti favá­gók: gépkezelők, erdei szak­munkások lettek belőlük. Munkájuk persze még ma sem nyaralás, de a fejsze, meg a kézi fűrész már csak segéd­eszköz. És a sok között ez az egyik leglényegesebb válto­zás. A másik, hogy mivel az er­dei munka szakmunkává ala­kult át, hasonlóan a többi szakmához, ennek is lehetnek most már mesterei. Közülük a legjobb tizenhárom állt rajt­hoz vasárnap, hogy motorfű­rész-szerelésben, fadöntésben, darabolásban, célbavágásban és Barangolásban összemérje erejét és tudását. Tulajdon­képpen minden számról, az öttusa mindegyik összetevő­jéről külön is érdemes lenne megemlékezni, mert a felada­tok végrehajtása nem kevés erőt, ügyességet és verseny­zői felkészültséget igényel. A szakemberek és a látoga­tók többsége azonban legin­kább a célhavágásra kijelölt terület körül időzött legszíve­sebben. S nem is feleslege­sen, hiszen a résztvevőknek hosszú nyelű erdei fejszével. A zsűri munkában: ellenőrzi a fadöntés irányának helyes­ségét alig két centiméter átmérőjű céltáblákba kellett belettalál- ni. Nem takarékoskodtak a vágásokkal, de a legjobb ered­ményt e számban Onavecz Mi­hály, a szécsényi erdészet dolgozója érte el: öt csapásból a maximális huszonöt pontot szerezte meg. Ugyancsak nagy ügyességet, tapasztalatot és gyorsaságot igényelt a motorfűrész szere­lése. Ezt, az erdőn mostaná­ban használatos Stihl-fűrésze- ken végezték, bámulatos gyor­sasággal versenyezve egymás­sal és az idővel. Mert a tel­jességhez az is hozzá tartozik, hogy a versengő erdei mun­kásoknak külön meg kellett birkózniuk a másodpercekkel. Kiss József, a kemencei erdé­szet munkása komoly szakér­telemről tett tanúságot: szin­te szemvillanásmyi idő alatt cserélt vágóláncot a fűrészen, s már szaladt is a következő feladat végrehajtásához. A szigorú és nagy szakérte­lemmel bíráló zsűrinek igen nehéz dolga volt a Barango­lásnál. A versenyzők ugyanis szinte egymást licitálták túl időben és szép, szabályos for­mában a farakás elkészítésé­nél. Az első hely sorsa is itt dőlt el. A győztes Czikora Jó­zsef, a salgótarjáni erdészet munkása és Czapák Lajos második helyezett, a nagybör­zsönyi erdészet dolgozója a két legmagasabb pontszámot érték éL Hogy milyen mun­kával, mekkora erőfeszítéssel, arra hadd említsük meg: ami­re letelt az a néhány perc, elkészült a szabályos alakú farakás, kevés száraz folt maradt a versenyzők ingén. És végül a győztesekről. Czikora József, a salgótarjáni erdészet dolgozója 460 pontot ént el. Ez még országosan is figyelemre érdemes. Czikora József a selejtezők során úgy nyert már egyszer, hogy mű­szaki hiba miatt teljesen elve­szítette a iűrészszerélésben megszerezhető pontjait. Az öttusa második helyezettje a naigyfyörzsönyi erdészetből Czapák Lajos volt. A saran- golásnál alaposan felpapri­kázta a kedélyeket. Ebben a nehéz és nagy figyelmet igénylő munkában helyi re­kordot ért el, s így mindösz- sze hat ponttal maradt le Czikora József mögött. Nem kell restellkedniok a kemen­cei erdészet dolgozóinak sem. Harmadik helyen végző mun­katársuk, Kiss József, dereka­san helytállt az erőt, ügyes­séget és jó emberi kvalitáso­kat igénylő versenyben. Szolnoki István Kevesebb koleszterin Kansas állam egyetemének szakembereire hivatkozva a Chemical and Engineering New című újság azt állítja, hogy ha a tojó tyúkok diétás takarmányába 2—4 • százalék, szójababból kivont, vékony emulzió formájában levő szi- toszterint kevernek, akkor ezeknek a tyúkoknak a tojá­saiban a koleszterintartalom 35 százalékkal kevesebb lesz a szokásosnál. 31., kedd 3 gumiszalagra szállít két nagy frontfejtés és hét elővájás. A termelés mintegy nyolcvanöt százaléka tehát ezen a gumi- szalag-berendezésen keresz­tül jön felszínre. Ezek a munkahelyek korábban öt helyre szállítottak, és igen nagy volt a távolság. A hosz- szú szállítópályán nagyon sok a hibaforrás. Az új szállítá­si koncentráció tehát nem­csak a hibalehetőségeket csökkenti, hanem azt is lehe­tővé tette, hogy eddig impro­duktív munkán foglalkozta­tottakat széntermelésre telepít­senek. Sajnos, most, meg más gonddal küszködnek. Mióta jobban megy a bányában a termelés, a föld alatti szállí­tás, azóta a külszíni kötélpá­lya kapacitása bizonyul ke­vésnek. Csak néhány napja, hogy többet ad Szorospatak, de már így is mintegy ezer tonna szenet a készlettérre kellett kilapátolniuk, mert a kötélpályán képtelenek vol­tak elszállítani. Elsősorban a nagybátonyi bányaüzem veze­tőségétől, illetve a külszíni gépüzemtől várják a segítsé­get, hogy a jövőben jobban biztosítsák a szén elszállítását. Megváltozott a termelési arány Szorospatakon. Eddig a vékonyabb és rosszabb mi­nőségű szenet adó Il-es telep­ből jött felszínre az akna ter­melésének mintegy nyolcvan százaléka. Most, a jobb sze­net adó és vastagabb, I-es te­lepi területről szállítanak ugyanilyen arányban. Jelen­tősen megnövekedett a ter­melékenység, nagyobbak a fejteljesítmények, a szállító útvonal viszont lerövidült. A korábbi, mintegy negyven— negyvenöt fős létszámhiányt is sikerült ezzel az átszervezés­sel áthidalniuk. Két olyan új frontfejtésük van az X-es te­lepben, amelyeknek a kifu­tási ideje mintegy másfél év lesz. Ez azt jelenti, hogy hosszú ideig nem lesz mun­kahelyi gondjuk. Mire ezek a frontfejtések kifogynak, ak­korra pedig előkészítik a vál­tó munkahelyeket. Bizakodó a hangulat Szo­rospatakon. Ha teljes egészé­ben nem is, de a több mint harmincezer tonnás elmara­dás igen jelentős részét az év végéig még pótolni tudják. A már elmondottak bizonyítják ezt. A bányászok hangulata is megváltozott. Sokkal jobb kedvvel dolgoznak ma már, mint ez előtt néhány héttel, amikor rengeteg volt az üzem­zavar, gyakori volt az üres- csillehiány. Ma már tudnak elegendő szállítóeszközt biz­tosítani. csak még a külszínen várják a javulást. B. J. NÓGRÁD - 1971. A „legcsiklandósabb” a sarangolás — állította Czikora Jó­zsef, a verseny győztese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents