Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-28 / 202. szám

Kulturális Lengyelország közelről (L) ’ KIÁLLÍTÁS. Idős Szabó Irt­ván, Koesuth-díjas szobrász­művész alkotásaiból szeptem­ber második felében kiállítást rendeznek a Ceredi községi Ta­nács dísztermében. A kiállítá­son bemutatják fia, ifj. Szabó Isitván szobrászművész alko­tásait is. A községi tanács végrehajtó bizottsága az idős művészt augusztus 20-án, szü­lőfalujában tett látogatása után döntött a kiállítás meg­rendezéséről, közösen a ter­melőszövetkezettel. A község lakói így közelebbről megis­merkedhetnek híressé vált föl­dijük életművével. [★1 NEMZETISÉGIEK. A luc­falvi pártbizottság csúcsveze­tősége a napokban ülést tar­tott, ahol a terület közművelő­dési helyzetéről volt szó. A beszámoló különös részletes­séggel foglalkozott a nemze­tiségek kulturálódási lehető­ségeivel, anyanyelvű tanköny­vekkel való ellátásukkal, nemzetiségi kultúrájuk megfe­lelő ápolásának lehetőségei­vel. PALÓC NAP. Az október 3-án megrendezésre kerülő palóc nap előkészítő, operatív bizottsága pénteken ülést tar­tott a rendező szervek: a párt, a KISZ, a Hazafias Nép­front, a megyed művelődési központ, a Salgótarjáni Járási könyvtáir és Járási Hivatal képviselőinek, illetve a mát- ramindszenti és ,nem ti községi vezetők részvételével. Az ösz- szejövetelen a palóc nap rész­letes programjának megbe­szélése. valamint az előkészí­tés során adódó problémák megtárgyalása szerepelt napi­renden. . '<*' NÉPI EGYÜTTES meghívá­sa. A vadászata világkiállítás magyar napjára meghívást kapott a kazári népi együttes. A 14 tagú csoport népszerű fonójátékát mutatja be csodá­latos népviseletében. I* TIT. A napokban ülést tar­tott a TIT zabari körzete. Részílletesen megbeszélték a második félév programját. Egyedülálló kezdeményezés­ként tartják számon járási vi­szonylatban. A helyi ÁFÉSZ és tsz dolgozói részére tartott, főleg szakmai jellegű előadá­sok költségeit a két szövetke­zet fedezi. ÜNNEPI KISZ-TAGGYÜ- LÉSEK. A KISZ VIII. kong­resszusa, a KISZ-választások előtti taggyűléseket ünnepé­lyessé, színessé teszik a salgó­tarjáni járás fiataljai. Több helyen különböző irodalmi mű­sorokait mutatnak be az önte­vékeny csoportok, irodalmi színpadok. !*] A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ Ér­sekvadkerten is elkezdi őszi évadját ma. szombaton este. Az öt előadásból álló bérleti sorozat első darabja Végh An­tal: A tékozló lány című drá­mája lesz, ezt követi később a Delila, Az Arbát meséi, a Potyautas és a Szegény szél­hámosok. Érsekvadkerten a bérletakció iránt rendkívüli érdeklődés mutatkozik. CSALÁDI LESZEK Francois Truffaut filmjeit álta­lában figyelemmel Kíséri a ma- gyár néző. A 400 csapás, a 4SI0 Fahrenheit, a Lőjj a zongoristára, a Jules és Jim vagy a Bársonyos bőr ren­dezője már egy évtizeddel ezelőtt a fiatalabb Korosztály Kedvence volt. Dj filmjeit Kíváncsiság és érdeklődés övezte. Amikor né­hány évig nem lehetett hallani róla, mindenki úgy beszélt, mint­ha egy nagy tehetség indult vol­na el a , .süllyesztő” felé. Nos, Francois Truffant nem tűnt el. Egy „sorozatot” Kezdett forgatni, a 400 csapás folytatása­ként, Antoine Kalandjait, melynek utolsó darabja a Családi fészek. A film története rendkívül szok­ványos. Antoine (Jan Pierre l.éaud) és fiatal felesége (Claude Jade) egy polgári komfort békés fedezékéből nézegetik a mozgal­mas Párizst, szeretik egymást, és veszekednek, bővítik a lakást, dé­delgetik gyermeküket. Antoine egy időre eltűnik Kyo- kóval (Híroko kisasszony) a japán üzletember leányával, majd visz- ezatér, hogy Immár a menthetet­lenül ellenszenves, konvencionális házasság, saját maga által szőtt kényszerzubbonyába merevedjen. í*| Az igazság az, hogy unalmas ez ez a film. Hiába dolgozik Truf­faut ügyesen, hiába alkalmaz szellemes módszereket, e házas­ság vélemény nélküli ábrázolása meglehetősen érdektelen. A L’Humanité Dimanche 1970. szeptember 20-i számában a film védelmében a verista, impresz- szionista stílusjegyek sikeres al­VÍ1EMÉHYÜHK Es5nÉnÍEÍ5 Csütörtökön a Salto mortale filmsorozat kilencedik részét (Prága) láttuk. A gyengécske színvonalról nincs mit mondanunk. Mindenesetre Prágát, az ősi város hangula­tát, nevezetességeit szépen bemutatta a film, s ennek min­denképpen örülünk. A Károly-híd, az Orloj, a Hradzsin, a Vencel tér és a többi részlet, megtoldva egy-egy röviden elmesélt legendával, újra felkelti a nézőben azt a vará- zsos hangulatot, amelyet Prágában érzett. Aki pedig még nem járt ebben a városban, bizonyára kedvet *kap hozzá. A Tv Galériája ezúttal Balogh László festőművész ki­állítására kalauzolta a nézőt. Kis szentendrei kompánia is összegyűlt a Bem-rakparti kiállítóhelyiségben ez alkalom­mal, Barcsay mesterrel az élen. Szép vallomások hang­zottak el a városról, a képzőművészek és Szentendre kap­csolatáról. Balogh László a konstruktivista festészet mű­velője. Erről és a stílusról szintén okos fejtegetéseket hall­hattunk, nem ártott volna, ha kissé közérthetőbben kap­juk őket Hiszen ez az irányzat az úgynevezett átlagnéző számára többé-kevésbé nehezen befogadható. (Ennek okai­ra e helyen — terjedelmi okokból sem — térhetünk ki.) A Hollywood Palace.: könnyűzenei sorozat ezúttal Roy Clark és Bobbie Gentry, valamint Joe Hart és a Brooklyn Bridge együttes felléptetésével örvendeztetett bennünket. Ismételten csak azt mondhatjuk: színvonalas show-t csinálni csak így érdemes! Ma a fővárosi szabadtéri színpadok műsorából ka­punk ízelítőt, a Városmajori Színpadról Brandon Thomas Charley nénje című darabját közvetítik. Éjszakai előadás is lesz, a Vágy a szilvák alatt című amerikai filmet lát­hatjuk, Sophia Loren és Anthony Perkins főszereplésével. (tóth) A lengyel LOT légitársaság IL—18-as repülőgépe lassan, szinte méltóságteljesen eresz­kedik le a Ferihegyi repülő­tér betonjára. Végre ismét ha­zai földön, sóhajtunk fel töb­ben is. A gép lépcsőjénél ün­nepélyesen fogadják azt a cso­portot, amely a Lengyel Egye­sült Munkáspárt vendégeként három hetet Lengyelországban töltött. Az ünnepélyes, üdvöz­lő szavak után többen szinte egyszerre kérték tőlünk: „No, meséljetek milyen ma Len­gyelország közelről?” A kér­dés. szokványos volt és mégis, akkor, ott nagyon keveset tudtunk elmondani abból a sok-sok élményből, emlékből, tapasztalatból, amit magunk­kal hoztunk. Tulajdonképpen ez a magá­tól értetődő kérdés adta az ötletet, hogy a NÖGRÁD ré­vén elmondjak — ha csak mozaikszerűen is — néhány élményt, emléket, tapasztala­tot Lengyelországról. Lengyelország több mint ezer esztendős gazdag történel­mi múltra tekinthet vissza. 1966-tól Lengyelország már kiterjedésében is hatalmas — a Balti-tengertől a Kárpátok­ig, a Búgtól az Oderáig ter­jedő — birodalomnak számí­tott. Első ismert uralkodója I. Mieszkó, aki fegyverrel védte meg országát a feudális nagy- urak és a német császárság támadásaitól. 1309-ben a né­met lovagrend elfoglalja Gdanskot (Danzig) és környé­két. A Piast-dínasztia utolsó sar­ja, Nagy Kázmér felvirágoz­tatta az építőipart. A hagyo­mány szerint „fából való” Lengyelországot vett át és „kőből rakottat” hagyott hát­ra. A Jagelló-dinasztia alatt — a Jagelló Ulászló nagyfe­jedelem által 1386-ban alapí­tott — Lengyelország nagyha­talommá vált. 1772-ben, 1773- ban és 1795-ben Ausztria, Po­roszország és Oroszország há­rom ízben kényszerítette ki Lengyelország felosztását. A XIX. századi felkelésekben, forradalmakban feltűnt len­gyel hazafiak — közöttük Ta- deusz Kosciuszko, Henryk Dabrowski, Bem József — részt vettek más népek sza­badságharcában Is. Az 1919. június 28-i Versailles-i szer­ződés elismeri a független Lengyelországot. Gdansk (Danzig) „szabad város” lesz a Népszövetség ellenőrzése alatt. 1939 szeptemberében a hitleri Németország megtá­madta és megszállta Lengyel- országot. 1939. augusztus 31-ről szep­tember 1-re virradó éjszakán I hajnali 4 óra 45 perckor Suchrskí őrnagy, a Wester- platte parancsnoka a követke­ző rádióüzenetet küldte a var­sói hadügyminisztériumnak: „A Schleswig — Holstein német sorhajó 4 óra 18 perc­kor valamennyi ágyújával tü­zet nyitott ránk. A tüzelés tart. Utasítást kérek”. Utasí­tás azonban nem érkezett. Még ugyanabban az órában a Wehrmacht-csapatok át­lépték a lengyel határt és megkezdődött — a második — a történelem eddigi legször­nyűbb világháborúja. A Westerplattén száznyolc­vanöt bátor lengyel katona nézett szembe a halállal. Uta­sítás nélkül ugyan, de egy hé­tig védtek hősiesen — sok­szoros túlerővel szemben — egy „darabka” Lengyelorszá­got. Ma méltó emlékmű hir­deti hőstettüket. 1939-től 1945-ig tartott Len­gyelország szörnyű kálváriá­ja. E rettenetes hat év alatt hatmillió lengyel vesztette életét és lett a gyilkos meg­szállók áldozata. A háború alatt elpusztult a lengyel nemzeti vagyon 38 százaléka, oly sok nemzedék munkájá­nak gyümölcse. Varsó, Len­gyelország fővárosa csaknem teljesen romokban hevert és elpusztult a polgári lakosság több mint fele. A hitleri Né­metország leverése után meg­alakult a népi demokratikus Lengyelország, a Piast-dinasz- tia ősi határai között. A Lengyel Népköztársaság megközelítően Európa mérta­ni középpontjában fekszik. Te­rülete: 311 730 négyzetkilomé­ter. Népsűrűsége 100,7 fő négyzetkilométerenként. A vá­rosi és a falusi lakosság ará­nya 49:51. Lengyelország köz- igazgatási beosztéra szerint 17 vajdaságra (megyére) és 5 vaj­dasági jogú városra oszlik. A vajdaságok járásokra, a já­rások köségekre tagozódnak. Fővárosa Varsó (Warszawa). Varsó verőfényes, nyugodt utcáin a FIAT különautóbu- szunk lassan, szinte méltóság- teljesen gurul végig. Több he­lyen megáll és lehetőséget ad számunkra, hogy ne csak lás­sunk, hanem csodálni is tud­juk ezt a gyönyörű várost. Közben a tolmácsunk (aki egyébként nyolc évet Magyar- országon töltött, és a buda­pesti Műszaki Egyetemen szerzett mérnöki diplomát, je­lenleg pedig magyar — sőt Nógrád megyei — származá­sú feleségével és kislányával Varsóban él) bemutatja, hogy milyen nagyszerű idegenveze­tő. Tőle hallottam a város születésének legendáját is. — Még a mesSc vflSgában történt — magyarázta hév­vel — réges-régen, amikor a víz, a levegő, az alvilág és a mennyek képzeletbeli lakói szabadon csapongva játszot­tak, tréfálkoztak ás találkoz­tak a halandó földi emberek­kel. Egy kicsike halászfaluból Warsz, a bátor kisfiú túl messze merészkedett ottho­nuktól, oda, a Visztula part­jára, ahonnét nem talált már többé haza. Szawa, a vizek szépséges tündére — a paj­zsot tartó harcos szirén — talált rá az eltévedt kisfiú­ra. A szirén őrködött fölöt­te, vigyázott rá, amíg felnőt­té lett. Egy idő után a gon­doskodás kölcsönös vonzalom­má, szerelemmé változott. Ott, a Visztula partján, azon a helyen, ahol Warsz ás Szawa egymásra találtak, sze­relmesek lettek és boldog ott­honukat felépítették, egy gyö­nyörű város őrzi a bátor ha­lászfiú és a vizek szépséges tündérének a nevét: WAR­SZAWA — vagyis Varsó, Lengyelország fővárosa. A habokból piéltóságteljesen ki­emelkedő szirén alakjával lépten-nyomon találkozunk a' városban. A pajzsot tartó szi­rén ma már ugyanolyan ked­ves jelképe Varsónak, mint a méltóságteljesen hömpölygő Visztula. A szirén városa már nagyon sok vihart átélt, de olyat mint a második viágháború förtel­mes évei alatt, még soha. Volt időszak, amikor nagyon sokan úgy gondolták, hogy Varsó már nem létezik többé. „Var­só csupán földrajzi pont Euró­pa térképén ” — jelentette ki Hitler annak idején a Reichs­tag ban. A pusztulás számada­tai is megdöbbentőek. Több mint 800 ezer varsói lakos pusztult el a városért folyó harcban, a koncentráció« tá­borokban és a terrorakciók következtében. A nácik ezen­kívül itt gyilkoltak meg 200 ezer embert is, akiket az or­szág más területeiről hurcol­tak ide. Elpusztult a város ipari létesítményeinek 90, az egészségügyi létesítmények 90, a műemlékek 90, a színhá­zak és a mozik 95 és a la­kóházak 72 százaléka. A get­tólázadás kerületében — a megtorlás miatt — szinte képtelenség volt eltakarítani a romokat. Azokat elegyenget­ték, és erre építették ezt a kerületet. Ezért magasabb né­hány méterrel — mondják a varsóiak — a városnak ez a része. Szlezák István (Folytatjuk) Egy bölcsődéről kalmazására hivatkozik. Tény, hogy Trauffaut igyekazik megvalósítani azt az alapelvét, miszerint „a film képekkel kife­jezett gondolat”, de az impresz- szionista kifejezésmód nem sokat javíthat a szegényes, fordulat —- és mondanivalómentes esemény­soron. (Annál is inkább, mert a történetben éppen a gondolat sze­génysége a legszemetszúróbb.) A századforduló táján divatos verista formanyelv pedig — bár­mennyire is áttételezett — avult­nak tűnik. Igaz, hogy az alkalmazott eljá­rásmódok lehetőséget teremtenek bizonyos szimbolika megvalósítá­sára (a hegedűtök átalakulása, a kezdetben szerelmet jelképező tárgyak a szakítás jelképeivé vál­nak stb. . .). mégis az összbenyo­más az, hogy a művészieskedés, az erőltetettség dominál. Érzésünk szerint a film értékei műhelyértékek. (Bár kevés a va­lószínűsége, hogy egy rossz fil­met a technikai, szakmai trükkök, müfogások sikeres megvalósítása elfogadtathasson.) Elsősorban a szakmai bemuta­tók „közönsége” számára jelent­hetett volna valamit e film. Jean-Pierre Léand és Clauda Jade érdeme, hogy időnként ott­hon érzi magát a néző az egyébként nem túl rokonszenves famíliában. Nestor Almendros felvételei szé­pek, kifejezőéit. Kisterenyén tizenöt évvel ezelőtt nyitották meg a taná­csi bölcsődét. Az eltelt idő­szak alaitt nemcsak a járás, de a megye egyik legjobban mű­ködő intézménye lett — neve­lési, gondozási, élelmezési szempontból egyaránt kifo­gástalan munkát végezve. Nemrég felkerestük a gyer­mekintézményt, hogy magunk is meggyőződjünk a jó és szép hírek valóságáról. Villányi Já- nosné vezető kalauzolt ben­nünket, segítségével ismerhet­tük meg az intézményt, fel­szereltségét, berendezéseit; az itt folyó életet, eredményeiket, problémáikat. A negyvennégy férőhelyes, mintegy nyolcvan százalékos kihasználtsággal működő bölcsőde helyiségei, rendeltetésszerű berendezései megfelelnek az igényeknek. Két átvevő helyiség, egy cse­csemő, egy tipegő, egy nagy­csoport szoba, két fűthető, üveges terasz, fürdőszoba, be­tegszoba, valamint mosókony­ha, előkészítő helyiségek, rak­tárak és korszerű háztartási gépekkel felszerelt főzőkonyha áll az intézmény lakóinak, dolgozóinak rendelkezésére. :— Évente jelentős összeget fordítunk szakmai felszerelé­sek bővítésére, gyermekruhá­zatának felújítására, biztosí­tására — mondja a vezető­nő. — Az idén huszonötezer forintot fordítottunk különbö­ző ruházati cikkekre. Látogatásunk során tapasz­talhattuk, hogy valamennyi gondozónő színes, élénk színű munkaköpenyben volit. ötle­tesek, szépek, a gyermekek korának megfelelő, a foglal­kozási célok által meghatáro­zott játékok. A közelmúltban tartottak nagy sikerű játékki- éllítást, szülők, gyermekek egyforma örömére. A foglal­kozási anyagokra: füzetekre, gyurmákra, ragasztókra, fű­zőkre, új festékekre szintén jelentős összeget fordítanak. Megnéztük egy hét nevelé­si programját, nevelési cél­jait. Az anyanyelvi nevelés, környezetismeret, érzelmi - esztétikai nevelés, szokás, kézügyesség és mozgás, fej­lesztésére egyszerű, kedves, a gyermekeknek örömet jelentő feladat megoldását végeztet­ték el a gondozónők. A kü­lönböző hangok és zörejek felismerését izgalommal, fe­szült érdeklődéssel várták a kicsik. Kisebb-nagyobb ne­hézségek árán, de ráismer­hettek a hallgatók azokra az utcákra, amelyeken végigha­ladnak idejövetelükön. Hogy mennyi munka, türelem, ügyesség kell ahhoz, hogy rá­jöjjenek a legtermészetesebb, mindennapi, de számunkra na­gyon nagy dolgokra — végig­nézhettük a foglalkozásukon. A gondozók tökéletes össz­hangja, a közös feladat sike­rének együttes öröme jóleső érzéssel tölti el a látogatót. Rend, fegyelem, tisztaság, ki­egyensúlyozott, derűs légkör a dolgozók és a gyermekek között egyaránt. Röviden így foglalhatnánk össze, amit láttunk. Mintha probléma nem is lenne a bölcsődében. Pedig: az intézmény munká­jának megkönnyítéséhez már kezdettől nagyon kellene a telefon. A dolgozók öltözkö­dési, tisztálkodási lehetősé­gei nem kielégítőek stb. A nagyközségi tanács már megterveztette az intézmény teljes felújítását, különösen az épület állagának javítását, s a meglevő hiányosságok pótlását. A rekonstrukció mielőbbi elvégzése még inkább elősegíti az intézmény tartal­mi munkáját, nevelési fela­datainak magasabb színvona­lú teljesítését. Osgyáni Lajosné Hann Ferenc d NÓGRÁD — 1971. augusztus 28., szombat önfeledt homokozás /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents