Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)
1971-08-26 / 200. szám
a nógrádi üttörök és kisdobosok híradója Fel, fel az új munkára Nógrádi úttörők Resztercebányán Táborozás (Boktilflte Tóth Zoltán s. b. osztályos te- miló, Salgótarján Ifjú Gárda út ao.) Tudom jól, hogy BQk pajtás gondolt már az új tanévre, de aki még csak gondolt erre és nem cselekedett, dobja félre Pató Pál mondását, lásson munkához, Ismételjen, számoljon, olvasson, és akkor nem éri meglepetés az első tanítási napokon ! Az úttörőszövetség negyedszázados évfordulójakor fogadalmat tettünk, hogy elődeinkhez híven magasra tartjuk az úttörők zászlaját. Ne csak ünnepélyes fogadkozás legyen ez, de kemény munka is látsz- szék mögötte! Táhát, fújjuk le a port az agytekervényekről, szedjük elő az eddigi tanultakat, ismételjünk, amíg nincs késő! Legyen a jelszó: Fel, fel az új munkára! Ehhez és a jövő évi feladatok sikeres elvégzéséhez kívánok sok sikert: Verebélyi Marianna, őrsvezető, Mátraverebély Az aranyszabadságból már csak pár nap van hátra, a nyár, a vakáció gyorsan elrepült. A szünidőben többen voltunk táborban, sok kirándulást tettünk, úszkáltunk a Balatonban. Nehéz szívvel vesszük tudomásul, hogy élnéptele- nednek a táborok, elcsitulnak a sátrak. A nyaraló úttörők csoportjai ís hazaérkeznek. A gyerekek egyre többet beszélgetnek a közelgő tanévről, az új füzetekről, könyvekről. r Már néhány éves hagyomány a csehszlovák—magyar cseretábor Nógrád megye és a besztercebányai körzet között E nyáron, augusztus 3—13 között 28 úttörőpajtás tölthetett el vidám tíz napot a csehszlovák úttörőtáborban. A pajtások kiváló sporteredményeikkel. a biológia és földrajz tanulmányi versenyen való kiemelkedő szereplésükkel, valamint jó úttörőmunkójuk- kal érdemelték ki a külföldi táborozást. A Besztercebányától néhány kilométerre levő tajovl pionír- tábor lakói voltunk. A fenyőfákkal övezett kis faházikókból álló tábor hangulatos és kedves otthonunk volt. A velünk táborozó csehszlovák kisdobosok — ahogyan ott nevezik. szikrák — pedig közvetlen barátai lettek pajtásainknak. Táborozásunk ideje alatt alkalmunk volt megismerkedni Rözép-Szlovákia legszebb tájaival. Legelső kirándulásunk sikerült a legérdekesebben. A Harmaneoka cseppkőbarlangot tekintettük meg. Több mint egy órát gyalogoltunk, míg elértük a barlang bejáratát. Alig érkeztünk meg a célponthoz, amikor egy hatalmas zivatar kezdődött, amely négy órán át megállás nélkül szakadt. A visszafelé út volt a leghangulatosabb, amikor nekiindultunk az esőnek. KI mezítláb, ki csúszva, ki jajgatva, de mindnyájan bőrig ázva értünk le az aljba, az autóbuszhoz. Legszebb kirándulásunk az Alacsony-Tátrába vezetett. Megtekintettük Donovalyt, a síelők egyik legkedveltebb helyét. Következő célpontunk a Chopok, az Alaesony-Tátra legmagasabb pontja volt. Mivel a 2024 m magasra már autóút nem vezet, így vendéglátóink lanovkával vittek fel a csúcsra. A kétszemélyes felvonóba kissé szorongva ültünk be, s fenn, a Chopokon már dideregtünk is. Kirándulásaink során sok partizán- emlékművel találkoztunk, főleg az Alacsony-Tátra hatalmas erdőségeiben. Útba ejtettük azt a kis falucskát Kla- hot, amelynek minden lakóját kivégezték a németek a háború idején: A meghatóan szép klahi emlékműre, a szlovák és a magyar úttörők piros szegfflcsokrot helyeztek. Besztercebányán legmaradandóbb látvány mindannyi- urik számára a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma volt, Az épület a város legmodernebb és legérdekesebb építménye. Leghosszabb autóbusztúránk a Magas-Tátrába vezetett, A Csorba-tó és Tátra-Lomnie voltak állomáshelyeink. A Csorba-tónál megnéztük a híres síugró- és sífutópályát. Sajnos, az időjárás nem kedvezett a kirándulásunknak. A Tátra magas szikláit köd és felhő borította. A Csehszlovákiában eltöltött tíz nap valamennyi résztvevő pajtásának felejthetetlen élményt jelentett és erősítette úttörőink nemzetközi barátságát. Misecska Katalin Játsszunk együtt] Rét játékkal »»éretném pajtásaimat megtómertettnii* amivel még a saünidő hátralevő résiében jól el lehet síőrakoatii. A játékok főleg fiúknak valóak. CSEREPE8DI A fiúk két csoportra osula-nak és középen egy vontatót húznak. Szükséges a játékhoz egy cserép is* Az egyik tábor a cserép felső lapját, a másik az alsót választja ki. Ezután valaki a vonalra dobja a cserepet, s amelyik lap felülre esett, az ahhoz a táborhoz tartozók a fogók, a többiek elíi&zk ólnak. AkW; a futók közül mcg^ fognak az is fogó lesz. AZ a győztes, akiit n*em tudnak megfogni. KÖCS0GOSDI Egyik gyerek középen Ül, őt köcsögnek hívják. A többiek rángatják, piszkálják, rá is ütnek, közben körülszaiaidgélják. A köcsög körbefordulhat, de felkelnie nem szabad. Akit elcsíp, az Ül a helyére. Juhász A6t4ta. 3995. sz. József Attila Úttörőcsapat, Bánik 4 NÓGRÁD - 1971, augusztus 26., csütörtök Krónika Az idén ismét' együtt, 'táborozott a salgótarjáni Bartók Béla úti 149. sz. Gábor Áron. és a bagHyasaljaii 177. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat. A két iskola pajtásai évek óta ismerik egymást és minden nyarat együtt töltenek. Az idén Debrecenbe utaztak. Egy bájos kis liget kellős közepén álló iskolában kaptak helyet. Már az első napokban megismerkedtek a város nevezetességeivel, a Déry-múzeum látnivalóival. JÓL szórakoztak a Vidámparkban. Érdemes volt egész évben gyűjteni a vasat, a hulladékát, mert az eltöltött szép napok kárpótolták a pajtásokat az egész évi fáradságos munkáért. (Részlet Fazekas Gyuláné. ifivezető leveléből). Ránk, salgótarjáni úttörőkre hárult az a kedves feladat, hogy egy délutánra házigazdái lehettünk testvérmegyénk fiataljainak. a kemerovói plo. níroknak. Úttörőházunk falai bizonyára mosolyogtak is, amikor kezünket és lábunkat nem kímélve próbáltuk mondanivalónkat megértetni. Hamarosan sorra került az ének. lés. Sok kedvre dalit tanultunk és tanítottunk. A vendégek emlékeket nyújtottak át az útitörőháznak, mi pedig minden pajtásnak kovácsoltvas gyertyatart (óval kedveskedtünk. Közösen megkoszorúztuk a megyei tanács előtt álló emlékművet és kicsit nehéz szívvel vettünk búcsút szovjet barátainktól. (Beküld, te: Szamkó Katalin, SalgótarÁ eafrgőbány&í jubileumi úttörőtáborról szeretnék néhány gondolatot közölni. Pompásan éreztük magunkat. A táborban voltak szovjet, cseh, Borsod és Nógrád megyei úttörők is. Rengeteg dalt, játékát és csataki áltást tanultunk. A koszt nagyon ió és bőséges volt. (Végh Borbála őrsvezető). A Bukaresttől Konstancáig vivő, közel háromszáz kilométeres út szinte asztallap síma- ságú vidéket szel ét. A falvak itt meglehetősen nagy távolságra esnek egymástól, s a házak többsége szegényesebbnek tűnik, mint az ország más részén. Ez a hatalmas síkság az úgynevezett Baragán, amely hosszú-hosszú időn át az ország hírhedten szegény vidékének számított, mert bár a földje termékeny, a szárazság, a vízhiány miatt nem tudtak eredményes gazdálkodást folytatni. A faluk sorát a főváros és a tenger közötti útvonal mintegy felezőpontján különleges település töri meg. Az utcák egy része kimondottan falura emlékeztet, a központban azonban modern városba illő épületek emelkednek, gyárkémények magasodnak. Slobó- ziában járunk, Ialomlta megye újonnan épülő székhelyén. A Baragán mintegy kétharmada e megye területére esik, 600 060 hektár szántójukból egyelőre 180 000 hektár az öntözött terület, de 1975-re a földterület 85 százalékát öntözik. Találomra Grivita falu termelőszövetkezetébe térünk be, amely 4300 hektáron gazdálkodik, s llOíO családnak nyújt megélhetést. Az ÍIO'O családból 1300-an vesznek részt a közös munkában, szép számmal fiatalok. .Mint mondják, az ipar vonzereje különösen a férfiak körében érezteti ugyan a hatását, munkaerőgondról nem beszélhetnek. Ebben nyilvánvalóan döntő szerepet játszik, hogy a tagok keresete elég tekintélyes, átlagosan 1400«—1500 lei havonta, az állatgondozók jövedelme pedig eléri az 1900 leit is. Hosszú ideig munkaegységre dolgoztak (tavaly 34 lei volt egy munkaegység értéke), az idén azonban újszerű ösztönzéssel Kulturális MB-aHMI MEGHÍVÁS. A szécsényi művelődési ház néptánccsoportja augusztus 29-én Ra- gyolcon szerepel. A Székely István vezette együttes eddigi sikeres szerepléseinek köszönheti, hogy részt vehet a szlovákiai község hagyományos ünnepén, az úgynevezett „vendégségen”. Az ebből az alkalomból rendezett előadáson helyi és meghívott együttesek lépnek fel. A szécsényi táncosokon kívül Kincses Helén és Bagyinszki Judit megyei népdalénekesek is közreműködnek az ünnepségen, a zenét pedig a szécsényi ÁFÉSZ népi zenekara szolgáltatja. A VADÁSZATI VILÁGKIÁLLÍTÁS eseménysorozata több kulturális vonatkozású rendezvényt is tartalmaz. Augusztus 27-én a Műcsarnokban képzőművészeti kiállítás nyílik, amelynek megnyitó ünnepségén részt vesz dr. Símé Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes is. Augusztus 28-án a budapesti Ernst Múzeumban Az ember és a természet címmel nemzetközi fotóművészeti kiállítást láthatnak az érdeklődők. * ÚJ KÉPZŐMŰVÉSZETI ALKOTÁSOKKAL gazdagodik a megye. Szeptemberben kerül felállításra Salgóbányán Lisztes István szobrászművész Lovász József mellszobra. Zagyvarónán a néphadsereg napján avatják fel Szalvai Mihály mellszobrát, melyet Demjén László szobrászművész készített. Ugyancsak az ősz folyamán helyezik el a felsőpetényi gyermekotthon udvarában Szőllősy Enikő halat ábrázoló térplasztikáját, amely mind formájában, mind pedig tartalmilag jól illeszkedik a környezethez. * A HUNG ARI A-EGYÜTTBS Ismét Kistoronyén vendégszerepei augusztus 28-án este hét órai kezdettel. Táncesttel egybekötött műsorukat jó idő esetén szabadtéren, rossz idő esetében a művelődési ház nagytermében tartják. * ÜJ KIADVÁNYOKAT jelentetett meg a Népművelési Intézet propagandairodája. Az egyik, az Ismeretszerzés a klubban címmel a felnőttoktatás Iránti érdeklődés felkeltésének lehetőségeivel, valamint a klubfoglalkozások típusaival foglalkozik. Útmutató a községi ismeretterjesztés tartalmi és szervezeti kérdéseihez a címe a másik kiadványnak, mely a kiscsoportos foglalkozások szükségességéről, eddigi tapasztalatairól nyújt felvilágosítást, és arról; hogyan kell egy-egy ■ község ismeretterjesztő munkáját előkészíteni, megszervezni. Mindkét kiadvány hasznos tapasztalatokkal szolgál a művelődési intézményeknek: i*i rövidfilmekröl röviden. A Nógrád megyei mozik szeptember havi kísérőműsorában a következő kisfllmeket láthatja a közönség: Történelmi tanulságok címmel szovjet dokumentumfilm készült a második világháború befejező szakaszáról, a Csendes-óceán térségében lezajlott drámai eseményekről. Napközisekkel, iskolásokkal foglalkozik Dob- ray György Vázlatok egy napköziről című alkotása. A rajzfilmeket kedvelő felnőt-' teknek ajánljuk a Portré és a Fény és árnyék című filmeket A gyermekeknek a Na, megállj csak! című szovjet rajzfilm nyújt élvezetes szórakozást a bátor nyuszi és a huligán kalandjainak bemutatásával. VÉLEMÉNYÜNK AJÁNLATUNK Nem volt irigylésre méltó helyzetben Gyulai Gaál János, a nemzetközi zsűri elnöke, amikor a táncdalfesztlvél döntője után, az eredményhirdetést kellett bevezetnie. Mindenesetre jól esett, hogy megdicsért bennünket, közönséget, jó viselkedésünkért, amit abban látott, hogy kevesebb volt az ellenszavazat, mint régen, és nem is hőzöngünk, tehát véleményünk közeledik a zsűriéhez. Hogy ezt a megállapítást mire alapozta, nehéz megállapítani, minthogy, a zsűri által csaknem maximális pontszámot kapott, harmadik döntőbeli három dal mindössze kétezer szavazatot kapott, amikor a közönség az egyetlen Pillangóra is nyolcezernél több szavazattal rukkolt ki. (Igaz, ezt igyekeztek azzal magyarázni, hogy a közönség olyan okos, hogy az egyszer már döntőbe jutott dalra nem szavaz. Tehát inkább szavazunk olyan dalra, amely nem tetszik nekünk!) Azt is közölte velünk a zsűri elnöke, hogy az idei slágerterméssel nincs mit szégyenkeznünk, h is Zen az európai viszonylatban is megállja a helyét. (Vajon milyen lehet az a színvonal?) Mindez azonban nem jelenti azt, hogy komolyabb palotaforradalomra került volna sor az eltérő vélemények miatt, hiszen végeredményben egyetértettünk a zsűri döntésével, a győztes Schök Ottó-szerzemény (Zalatnay Sarolta előadásában) valóban a fesztivál kiemelkedő dala volt, az utánuk következők között pedig kínosan nehéz lehetett különbséget tenni, S azt Is jól tudjuk, hogy az egyéves kihagyás nem használt a tánc- dalfesztiválnak, nemcsak a mennyiség, de amint tapasztalhattuk, a minőség Is esett. Reméljük, a jövő évi jobb lesz! S kitalálnak valami olyan rendszert, amelyben valóban a közönség dönthet. Mert igaz az, amit Gyulai Gaál mondott a díjkiosztás előtt, hogy a motorhibát csak a képzett szerelő tudja kijavítani, de az is igaz, hogy a záptojást a laikus is felismeri, nem kell ahhoz feltétlenül New Hampshire-i tojótyúknak lenni.. „ r*i A mai, csütörtöki műsorból figyelmükbe ajánljuk a nyugdíjasok műsorát (16.40) és a Tv Galériáját (21,00), amely ezúttal Balogh László festőművész kiállítására kalauzol el bennünket. L. Gy. Nagyváradtól Konstancáig (III.) A Baragán éledése próbálkoznak. Egy-egy terület munkáit a 25—30 emberből álló brigádoknak adják ki, s a brigádtagok különösebb szervezés nélkül, ha kell reggel korán, este későn, vagy akár vasárnap is a munkában vannak, hogy időben és jó eredménnyel végezzenek a kiszabott részfeladattal. Főnövényük a búza és a kukorica. Az előbbinek a betakarítása már véget ért, hektáronként 30 mázsával fizetett. Nincsenek megelégedve Vele, hisz’ már 38 mázsás termést is arattak. Az idén azonban növényi kártevő támadta meg a búzát, s a hektoliter súlya mindössze 67 kilogramm lett. A kukorica hozama tavaly 51,7 mázsa volt hektáronként, májusi morzsoltban számolva. Az állattenyésztésben a szarvasmarha- és a sertéstenyésztés a fő ágazat, összesen 1334 szarvasmarhájuk van, amiből 400 a tehén. Erre az évre 500 hízott marhára szerződtek, de a jelek szerint 600 lesz belőle. Az értékesítés 280 kilogrammtól felfelé kezdődik, s a 350 kiló már a maximális súly alsó határa. Az úgynevezett vörössztyeppl fajba hús- hoZama tehát nem a legkiválóbb, s az itt elért évi 1800 kilogramm tejet is joggal keveslik. Az eredmény fokozására, Dániából hoznak be nagyobb képességű szarvasmarha fajtát. Sertésből 5900 az évi átlagos létszám, s ebből 660 az anyakoca. A 100 kilós értékesítési átlagsúlyt nyolc hónap alatt érik el az állatok. A fel- nevelési arány, meglehetősen gyenge, az elhullás meghaladja a több mint tíz százalékot, ami főként az elhelyezés körülményeire vezethető vissza. Sok az öreg, szerfás épület, amelyek télen nem tudnak ellenállni a hideg pusztai szélnek, s nyáron is gátjai a higiénikus gondozásnak. Ezeknek az épületeknek a kicserélése, korszerűsitése nyilvánvalóan nagy érvágást jelent majd a szövetkezetnek, annál is inkább, mert a jelek szerint egyszerre érik körmükre a dolog. A nálunk megszokott dilemmával viszont — melyiket szeressem: gépet, vagy épületet? — nem kell szembenézniük, mert a munkák túlnyomó részét a gépállomás végzi. Elsősorban a szállításhoz szereztek ugyan már be saját gépet is, de a zöme — 42 traktor, 16 kombájn, 28 vetőgép, 14 kultiváítor, 15 tárcsa, kukorica- és napraforgó-adapterek, 22 pótkocsi, 16 bálázógép — gépállomási tulajdonban van. Az állomás „főhadiszállása” a szövetkezet szomszédságában helyezkedik el, s a gépek munkáját az elnök irányítja. S, hogy melyik gazdasághoz mennyi gépet osztanak be, az az országos normatívától függ. Csakúgy, mint a gépi munka fejében járó térítés, ami a legtöbb esetben terménnyel történik. A föld termőképessége szempontjából hat zónába sorolták az ország vidékeit, s például a VI., azaz a legjobb minőségű 'kategóriába tartozó gri- vital termelőszövetkezetben történetesen 10 mázsa gabona teljes gépköltsége 220 kiló búza. A közvetlen termelési költségeken kívül egyéb, végső fokon a szövetkezet érdekét is szolgáló kiadásokat is vállal a közös gazdaság. Ezek közé tartózik, hogy a falu kulturális költségvetéséhez 15—20 ezer lei-jel járulnak hozzá évente, s a szövetkezet óvodát tart fenn, ahol a termelőszövetkezeti tagok gyermekeinek ellátása ingyenesen történik. A közeljövőben hasonló módon bölcsődét Is létesítenek. Nyugdíjasuk egyelőre — huszonegy éves a szövetkezet — 500 van. Akiknek nincs meg a szolgálati idejük, de elérték a 70 évét, havonta 150 leit, s évente 200 kiló búzát, ugyanannyi kukoricát kapnak, akiknek pedig megvan a szolgálati idejük, 150—180 leit, s a két- két mázsa búzát, illetve kukoricát kapnak. A háztáji terület mérete meglehetősen szerény. Családonként adják ki, ahonnan egy személy dolgozik, óda 0,12 hektárt, ahonnan többen, azoknak 0,24 hektárt. Abban az esetben, ha teljesítik a közgyűlés által . meghatározott munkaegység-minimumot. A majori épületek között napszítta, harminc év körüli fiatalember nézelődik. Mint kiderül, kezdettől a közösben dolgozik, előbb mint kétkezi munkás, most meg amolyan majori mindenes. Azt mondja, komolyabban sosem fordult meg a fejében, hogy itt kellene hagyni a gazdaságot, ezután meg főként értelmetlen dolog lenne. A megélhetése, keresete talán jobban megvan, mint másutt, a televízió a Baragánra is elhozza a nagyvilágot, ha meg közelről, „élőben” akarja látni, akkor egyelőre motorra, később meg esetleg autóra ül és elmegy hozzá. Aztán meg vissza... Kovács Ferenc
