Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-03 / 181. szám

* Á százötödik születésnap Kincset találtak a futóhomokon ÁrvatányhaJ és ballangökóró helyett „ Győztes' ’ barack Sztrecho Boldizsárnct köszöntik a legifjabbak Ä szobában az asztalt szin­te elborítják a virágok, mel­lette ünneplőben Mária néni. Körülötte sürögnek-forognak a családtagok, szomszédok, is­merősök. Kivonult a televízió stábja, mindenfelé zsinórok, lámpák. Sztrecho Boldizsárné, szüle­tett Fiikor Mária ünnepelte tegnap a százötödik születés­napját. 1866-ban Nagylócon született. Mária néni még ma is tel­jes szellemi frisseségben szemléli a világot, hallgatja a rádiót. Igaz, hogy a boltba már nem jár el, de a ház elé még ki-kiballag, hogy füvet tépjen a jószágoknak. Az ün­neplés, a körülötte áradó sze­retet kicsalja néha-néha a könnyeit. — Hosszú évek vannak mö­göttem, szinte el se hiszem, hogy a százötödiket taposom. Szegények voltak a szüleim, a nagyszüleim, cselédek vol­tunk mi is az urammal. So­kat dolgoztam én, aranyoskám. Jártunk a mezőre, aztán há­rom karaj kenyeret vittem. Egyet reggelire, egyet ebédre, egyet meg uzsonnára. Meg­sóztam, megpaprikáztam, az­zal kapáltam egész nap. Az emlékek elborítják. Lát­ja magát mint kislányt, aki száz esztendővel ezelőtt libá­kat őrzött az árokparton. — Nem jártam én iskolába lelkem, csak legföljebb az ab­lakon néztem be. Akinek volt rá módja, járatta a gyerekét, akinek meg nem, hát nem. Nem volt lábbelink, mivel ta­postuk volna a havat? Men­tünk a fonóba, minden lány fonta a kendert, aztán meg szőttünk. Magunk szőtte vá­szonban jártunk, gyolcsot sose vettünk. Mária néni mosolyog, úgy folytatja: — Cifra szoknyában, bod- ros fékötőben jártunk, egy­szer még a komédiába is el­jutottam. Komédiások jöttek a faluba, a kocsmában tar­tották az előadást. Volt egy kerek gömb, azon állt egy asszony, sarkantyú volt a csizmáján. Olyan sebesen per­gette azt a nagy gömböt, hogy alig győztük nézni. Fiikor Mária 1884-ben tar­totta lakodalmát Sztrecho Bol­dizsárral. — Amikor mi az esküvőn­ket ültük, mindenfelé beszél­ték a népek, hogy hamarosan bevezetik a polgári esküvőt, a jegyzőnél is lehet majd há­zasodni ... Aztán gyorsan futottak az évek, Mária néni öt gyerekei szült. Ma a lányával lakik, aki bizony már ugyancsak túl­haladta a hetven évet. A déd­unokáját tegnap avatták ka­tonatisztté, még néhány nap és megszületik az ükunoka. — Nagy öröm ért engem nemrégiben — meséli Sztre­cho néni. — Itt volt nálam az a szomszédasszony, akivel an­nak idején Zunypusztán még együtt laktunk. Már ő is meg­haladta a kilencvenet. Kép­zelje el, két család, apró gye­rekekkel egy szobában. Olyan kicsi volt a kamra, hogy ha a szomszédasszonyom be akart lépni, nekem ki kellett jön­nöm. Nagyot változott azóta a világ. Amikor én fiatal vol­tam, jóformán még bicikli sem volt. Most meg repülő­gépekkel járnak, sőt úgy mondta a rádió, hogy még a Holdba is fölmentek... Megérkezik a zenekar, út- törőruhás kislányok, kisfiúk nagy csokor virágokkal. Éne­kelnek, verset mondanak, egy­re szaporodik a virág Mária néni kezében. A Vöröskereszt, a nagyközségi tanács képvi­selője ajándékokat nyújt át, majd szívből felhangzik a jó­kívánság : — Jó egészséget, örömet Mária néni. Kívánjuk, hogy a százhatodik születésnapját is hasonlóképpen ünnepelhessük. Csata! Erzsébet Kiküldött tudósítónk gedről jelenti: Sze- Tíz évvel ezelőtt, ha megállt Rendkívül kifejező és meg- itt az ember, a szél percek győző a képsor, amelyet a ki- alatt elhordta talpa alól a ho- állítási terem falán láthatunk. Az Állami Operahaz balett- vagy betemette lábát. Sivár futóhomokon szőlőt és művészei újabb sikert arattak Mondták is a környéken, hogy gyümölcsöt telepítenek a kö- a.Spartakuss2a1, !?e a5 orsza§ feleslegesen erőlködnek a KŐ- zös vállalat alapító tagjai. A különböző részéből, sőt hatá- ZqS vállalat emberei, nem te- következő kép a termőre for­rem itt csak árvalányhaj, dúlt gyümölcsöst mutatja, s rainkon jóval túlról is egyre gos eseménye volt a Borisz megküzdeni a futóhomokkal. érkeznek Szegedre a vendé- meg bailangókóró. Évszázado- mezítlábas munkások helyett gek. Az^ünnepi játékok^ ran- kjg ember, állat nem tudott gépeket láthatunk. Kezdetle­ges, stenciles meghívó készült az első években, később mély nyomatos értesítés hívja a tagságot gépbemutatóra és zárszámadásra. Godunov előadása, de ennél is nagyobb közönségsikert ara­tott szombat este az Ecseri la­Korunk szőlő és gyümölcste­lepítőit megszállottaknak vagy hősöknek emlegetik. Én in­kodalmas. Népszámlálást nem jjább az emberek akaratát, ki­tartottam, az illetékes rende- -tartását csodálom és élisme- zőknél sem érdeklődtem, hogy rgssei adózom a munkának, a Szeged ma nem boszor­hány idegen érkezik Szegedre korszerű tudománynak és az kányáiról, hanem ünnepi he- ezekben a napokban, de meg- okosan felhasznált befektető- teinek gazdag kulturális prog- néztem az őszibarack-, bor- és seknek Szeretném helyesbíte- ramjairól, lett „hírős” város. likőrkiállítást. Ismerem a szegedi virág, a makói tulipán és a szentesi kertészek hírnevét, máskor is megkóstoltam az Európa-szér- te kedvelt szatymazi barackot, éppen ezért meggyőződéssel mondhatom, hogy a szomba­ton megnyílt mezőgazdasági kiállítások kedves színfolttal tették gazdagabbá a szegedi ünnepi hetek gazdag program­ját. Nem vállalkozom arra. hogy tudósítást, vagy kritikát ír­jak a rangos előadásokról, nem sorolom fel a kiállításon illa­tozó mosolygós barackok fáj­ni a címet, nem kincset talál- Van*e annyi kulturális, nép- tak hanem virágzó életet te- rajzi és művészettörténeti ha- remtettek a futóhomokon. gyománya mint Nógrádnak? Nem tudom, ezt döntsék el Palotaszállás határa 17 ezer nálam hivatottabbak. Tény, hold, s ebből ma a tsz közös hogy a megszerzett hírnevet gazdasága 1400 katasztrális és rangot ápolják, fejlesztik holdon szőlőt és gyönyörű, I. —, ipari vásárral és mezőgaz- díjjal jutalmazott „Győztes” dasági kiállítással is. A kul- barackot termel. Az ember turális műsort gazdagítják azt gondolná, hogy a kiállí- ezer látványossággal, szívet, tásra különös gonddal váló- szemet, torkot és gyomrot in­gatták a barackot. Lehet, gerlő különlegességgel, hogy így történt, de az is tény, hogv a palotaszállási futóho- Nógrádból megyei vezetők, a mokon holdanként már 50 kulturális és a gazdasági élet mázsa zamatos őszibarackot irányítói és érdeklődő embe­termelnek. Exportálnak a Né­met Demokratikus' Köztársa­táü fistá vaV nembosz- »ágba. Ausztriába és a Német nyű, nem szikes, szélhordtó tait, hosszú listával nem bősz a? homok és a nógrádi dombok szántom a borkedvelők szom- Szövetségi Köztársaságba. Az jas táborát, s nem keltek egykori futóhomokról nem­rek látogatnak Szegedre. Tu­dom, akad különbség a sava- szikes, szélhordta irigységet a likőrösök körében. Csupán a palotaszállási ba­rackról jegyzek fel néhány sort. Palotaszállás Bács megye futóhomokos részén található. zetközi kamionokkal és hűtő* adottságai között. Mégis, úgy vélem, érdemes gondolkodni a szegedi játékok, a palóc ha­kocsikkal szállítják a gyümöl- gyományok, a futóhomokon és csőt és az export áruért sok- a nógrádi dombokon teremtett kai többet fizetnek mint a élet kö2Ötti különbségen, hazai piacon. 1— fazekas — / Aranyplakettes brigád Négy „öreg harcos” dolgo­zik a szécsényi vas-műszaki bolt tíztagú, Nógrádi Sándor szocialista brigádjában. Már­ton Sándor boltvezetővel együtt kilenc évvel ezelőtt ne­veztek be a cím elnyeréséért. Nyolc éven át a boltvezető volt a brigád vezetője is, csak ebben az évben válasz­tották meg helyette — titkos szavazással — Nótás Jánost, hogy ezt a terhet levegyék a szakmában már 25 éve fárad­hatatlanul dolgozó Márton Sándor válláról. A brigád ez évben elnyer­ISMÉT KAPHATOK A CSEPEL VAS-ES FEMMÖVEK PANNÓNIA 3 , - ES Vigyázzunk a szemünk világára Az Egyesült Államokban évente 120 Ü00 ember szeme sérül meg összetört szemüveg üvegszilánkjaitól. A szemüveg egyre divato­sabb kellék, a „jólöltözöttség” egyik feltétele. E balesetek megelőzése ér­dekében rer.deietet hoztak, melynek értelmében a szem­üvegeket (beleértve a nap­szemüvegeket is) olyan spe­ciális üvegből kell gyártani, amely nem törik szilánkokra. MOTORKERÉKPÁR KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSAI OTPhitelakcióban 10 százalék előleggel. te az aranyplakettet, csak meg­mutatni nem tudják, mert szerte az országban nem le­het kapni, s nem tudni mi­kor szánja rá magát valaki a gyártására. Kiváló Dolgozó jelvényben azonban nincs hiány, négy brigádtag ennek is tulajdono­sa. Márton Sándor a SZÖ- VÓSZ-kitüntetést is megkapta 1968-ban. És ezt nemcsak a bolti munkájával érdemelte ki, hanem a brigádban ő volt mindig az összetartó erő, s — mint mondják -1- egyéni, tár­sadalmi élete is jó példa le­het valamennyi szövetkezeti dolgozó számára. A jól összehangolt brigád fáradozásának megvan a gyümölcse: tavalyi munká­jukért kétszer is jutalmat kaptak, mert a X. pártkong­resszusra külön felajánlották, hogy a tervezett 850 ezer fo­rint tiszta nyereség helyett 1 millió forintot teljesítenek és még ezt is megtetézték 100 ezer forinttal. Ehhez az eredményhez ren­geteg munka fűződik. Amint azt a boltvezető-helyettes, Donkó László elmondja: itt minden dolgozó 50 százalék­ban eladó, 50 százalékban pe­dig segédmunkás. Sok a ne­héz áru, aminek le-felrakása nemcsak erős fizikai igénybe­vétel, hanem a nyolc órába bele sem fér. Megesik, hogy hajnali ötkor már ott a szál­prospektust és gondosan átta­nulmányozzák a használati utasítást. A brigád vállalásaiban azon­ban nemcsak a kereskedelem­re vonatkozókat találunk. Minden évben 40—50 napi társadalmi munkát végeznek a szövetkezet építkezéseinél, és a saját boltjuk külső rend­be hozását is ők vállalták. Egymást nemcsak apróságok­ban segítik, hanem nagyobb vállalkozásaidban is. Jelenleg a brigád tagjai közül hárman építkeznek, s ebben mindenki kivétel nélkül részt vesz. „Majd visszasegítik’- — mond­ják — és nem is csalódnak. Mennyivel gyorsabban és ol­csóbban épül így fel a csalá­di ház! Többletként vállalták azt is, hogy a gyárihibás készülé­keket megjavítják; ne kelljen visszaküldeni, várakozni rá. Van közöttük egy rádió- és tv-szerelő, a boltvezető-he­lyettes pedig szakkörön ta­nulta meg ezt a munkát. Kulturális vállalásuk a ren­dezvények kollektív látogatá­sa és 1000 forint értékű szak­könyv értékesítése. Két nő brigádtag is van: Bereczki Imréné pénztáros és Bocsó Györgyné eladó. Ök képviselik a „gyengébb ne­met”, de azért — különösen Bocsóné — nem riadnak visz- sza a munka nehezebb ré­szétől sem. Egy éve dolgoz­lítmány, vagy az ebédidőt kell nak • itt és jól érzik magukat feláldozni az átvétel miatt, Másik nehéz feladat, külö­nösen a két vezetőnek, a be­szerzés. Ezt rendszerint sze­mélyesen végzik Budapesten, Egerben, Balassagyarmaton, mert a siker sokszor a jó összeköttetéstől is függ. Ekkora boltot vezetni, eny- nyiféle árut a vevő teljes megelégedésére eladni, körültekintést kíván, több az új cikk, ezeket jól meg kell ismerni, hogy a ve­vőknek felvilágosítást tudjanak adni. Elmondták, hogy egy- egy ilyen cikk érkezésekor néhány percre összejönnek a brigád tagjai, előveszik a ebben a közösségben, mert — mint mondják — a férfiak udvariasak és a fizetésükkel is elégedettek. A brigádnak csak egy kí­vánsága van, s mint jó keres­kedőkhöz illik, ez is a vásár­lók igényeihez alkalmazkodik. Csupán a bolt részére egy kis tehergépkocsira volna szüksé- nagy gük, hogy az évente mintegy Egyre 4—5000 darab tartós fogyasz­tási cikket a vevőknek ház­hoz szállíthassák És talán az évi 33 millió forint forgalom mellett ez a kívánság nem is indokolatlan. Kemény Erzsébet 1 NÖGRÁD - 1971, augusztus 3., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents