Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-18 / 194. szám

Kulturális r TALÁLKOZÓ. A salgótar- KÖNYVTÁR. A nagybátony. csényi járás fiabaljai jelent. Jáni járási könyvtár szentem- bányavárosi Bányász Művelő- keztek nagy számmal. berben Donászy Magda író. nőt hívja meg író-olvasó ta­lálkozóra. A gyermekek kö­rében -népszerű szerző a Kis- terenyei Művelődési Ház nagytermében találkozik ol­vasóival. A könyvtár vezetői szeretnék. ha az írónő -köny­veinek kedvelt illusztrálói közül is ellátogatna valaki, s bemutatóval egybekötött műsoros délutánon vehetné­nek részt a gyerekek. Egyéb­ként az idén ez a negyedik író-olvasó találkozó a nagy­községben. Korábban, Job­bágy Károly. Sánta Ferenc és Baranyi Ferenc látoga­tott el terenyei olvasóihoz. * ZENÉS EST A pásztói Lo­vász József Művelődési Köz­pontban szeptember 9-én ze­nés estet rendeznek: Rande­vú Korda Györggyel címmel. A kedvelt énekesen kívül fellép még: Harangozó Teréz. Vav Ilus, Kovács József és Czikora Jenő. Zenét az Ibránvl—Szalaii duó szolgál­tat. A műsort Kardos Ti­bor vezeti dési Ház könyvtárában mint­egy 24 százalékkal emelke­dett a látogatottság a múlt év első feléhez viszonyítva. Az idén közel -négyezren for­dultak meg a könyvtárban, s az első félév forgalma tíz­ezer-kétszáz kötet volt. A könyvtár olvasóinak száma meghaladja a hatszázat. EXPRESSZ. Az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iro­da megyei kirendeltsége az idén 450 f-iatal utazását biz­tosította ifjúsági különvonat- tal a szegedi szabadtéri já­tékokra. A háromnapos prog­ram keretében megtekintet­ték Muszorgszkij: Borisz Go­dunov című operáját, vala­mint az Állami Népi Együt­tes előadásában az Ecseri lakodalmast. Ezenkívül Ex- pressz-sbow címmel könnyű­zenei bemutatón vettek részt, ahol közismert és népszerű énekesek mellett fellépett, a megyei -művelődési központ beatzenekara is. A kedvez­ményes utazásra főleg a sal­gótarjáni, a pásztói és szé­„IFELÜJÍTÁS”. Az . éreek­vadkerti könyvtár a közel­múltban -az intézmény négy­száz kötetét köttette újra. A hétezer-ötszáz kötetes könyv­tár sajnos, helyiségproblé­mával küszködik. Mintegy h-at—hétszáz kötet könyvet asztalon tárolnak. Legalább huszonnyolc méternyi -áll­ványra, és természetesen új helyiségne lenne szükség ah­hoz, hogy meg tudják oldani a könyvek elhelyezését, A könyvtár rendszeresen bővíti állományát úi kiadványokkal, hiszen ezek beszerzése később már nehezebb lesz. * TIT. A LAMP ART Zománc­ipari Művek salgótarjáni dol­gozói körében kedveltek az ismeretterjesztő előadások. A múlt év 56 előadásán több miht háromezer hallgató vett részt. Az idén is hasonló népszerűségnek örvéhdenek a műhelyekben szervezett prog­ramok. Az előadások termé­szet- és társadalomtudományi témákkal foglalkoznak. Szóljunk pár szót — nyár van — a könnyűzenéről. Nem a táncdalfesativálról, hiszen az még nem ért véget, bár a döntőbe jutott számokról értesültünk. Egy humorista nagy­jából a lényegét Is elmondta e rendezvénynek. S, bár ő mesterségénél fogva tréfának szánta, amit mondott, kissé komolyabban is egyetérthetünk vele. De láttunk múlt hét végén, pénteken egy nagyon kelle­mes műsorösszeállítást, Csak a képre emlékezem... címmel, külföldi zenés műsorokból. Természetesen, minden országban készítenek a televíziós társaságok zenés műsorokat is, hol többet, hol kevesebbet. S ezek hangvétele, rendezési elképze­lése is más és más. A Magyar Televízió is készít ilyen mű­sorokat, sajnos, legtöbbször túlikomplikált, vagy éppen sze­gényes díszletekkel, betétekkel stb. Ügy véljük, a pénteken látott „ollózásából kaphatnánk inkább többet. Ami nem megy, ne erőltessük — vágjunk. Van miből? S a hatás még így is maradandóbb, mint egy gyenge hazai show után. Persze, a közreműködők, Jean-Claude Brialy, Gilbert Béoaud, Juliette Greco, Sammy Davis, Diana Ross neve „márka” eb­ben a világban. A részletek rendezése is szolgál azonban tanulságul, pergő, eleven, eseménydús, de minden képi, öt­letbeli zsúfoltságtól mentes. Elég csak például az Ének az esőben című „örökzöld” melódiára utalni. „Csak” a zenét hallottuk, s közben csurgó esernyők, a hangulathoz kitűnően ülő, de nem tolakodó képsorok vonultak el a szemünk előtt. Hát valahogy így kellene ezt csinálni Budapesten is. [★] Szerdán Az orvosi gondolkodás története című soro­zat befejező adását látjuk, majd egy dokumentumfilmet, Szülőföldem, Orosháza címmel. Orosházát Darvas József mu­tatja be. Az operafilmet, Mascagni Parasztbecsületét, a ko­moly zene kedvelőinek ajánljuk. it. . . " (tóth) PATAKI JÓZSEF: UTCARÉSZLET 4 NÓGRAD — 1971. augusztus 18., szerda Közelebb a városhoz Ünnepélyes körülmények között adja át a mai napon a Nógrád megyei Közúti Igaz­gatóság rendeltetésének a Luciáivá és Zagyvapálfalva között épült új utat. Az 5,2 kilométeres útszakasz majd­nem tizenkétmillió forintba került. Akik a kétnapos ün­nep alatt Lucfalváról, Márk- házáról, Kisbárkányból és Nagybárkányból utaznak Sal­gótarjánba, mér ezen a kor­szerű, új úton közelíthetik meg a várost. Nemcsak ké­nyelmesebb lesz az útjuk, ha­nem egyúttal gyorsabban jut­hatnak el úticéljukig, hiszen az új útvonal révén e tele­pülések lakói mintegy húsz kilométerrel kerültek „köze­lebb” a városhoz. MOZIÉLET Egy hét izgalom és vidámság Bőséges választékot, sok izgalmat, vidámságot kínál a salgótarjáni November 7. Filmszínház következő heti műsora. A délutáni előadás­ra jegyet váltók három film közül választhatnak: augusz­tus 19—21. között a Harc a fellegvárban című színes lengyel háborús kalandfilmet vetíti a mozi, 22—23-án pe­dig a Zöld rakéták című szovjet ifjúsági kalandfilm szerepel műsoron. A dél­utáni program utolsó filmje A csendőr nősül című színes francia bűnügyi filmvígjá­ték, amelyet augusztus 24— 25-én tekinthetnek meg a mozinézők. Az esti előadásokon elő­ször az özvegy aranyban cí­mű színes, francia—olasz— NSZK bűnügyi filmvígjáté­kot vetítik, a film 19—21-én szerepel a műsorban. A Há­zasság olasz módra című szí­nes, ölasz—francia filmvígjá­tékot 22—23-án vetítik, majd a Családi fészek című színes francia—olasz film követke­zik, melyre 24—25-én vált- . hatnak jegyet. Mozgalmas, izgalmas jele­netekkel teli háborús törté­net a Harc a fellegvárban. Fényt vet az egyéni sorsok alakulására és drámájára is. Rendezője, Jerzy Passendor- fer nevét már ismeri a ma­gyar közönség, Nincs kegye­lem, Lerombolt híd és Big Beat című filmjeit már lát­hattuk. Legújabb alkotása ismét színvonalas szórako­zást ígér. Az utóbbi években kevés ifjúsági kalandfilmet látha­tunk a mozikban, mintha ez a műfaj a hiánycikkek lis­tájára iratkozott volna fel. Nos, a Zöld rakéták az ifjú­sági kalandfilmek műfaját képviseli, méghozzá nem is rosszul. Izgalmas, kalandos krimi, kedves, tehetséges gyerekszereplőkkel. A há­rom kis barát és a titokza­tos félkarú körül szövődő történet végig leköti az if­jabb nemzedék fantáziáját. A St. Tropez-i csendőrök­nek már „nevük” van. Nem­csak hazájukban, de nálunk, a magyar mozikban is. A jól ismert Cruchot őrmester újabb kalandjait meséli el A csendőr nősül című filmvíg­játék. Louis de Funes nem­csak a legjobban fizetett, de ß legnépszerűbb francia szí­nészek egyike is, így hát na és Domenico története nemcsak Nápolyban eshet meg. Háttér lehet bármelyik ország bármelyik városa, ahol kissé csapodár férfiak és boldogságukért küzdő asszonyok élnek. Az élet sze- retetét árasztja a film, re­mek szórakozást kínál az igényes nézőknek is. Jelenet a Családi fészek című filmből „nem kell ahhoz csillagjósnak lenni”, hogy előre láthassuk: a csendőr nősülése körüli bonyodalmak népes közönség előtt érik el végkifejletüket. Delphine, a tüneményes, a csodálatos és bájos fiatalasz- szony egy szép napon érte­sítést kap a gazdag, ameri­kai nagybácsi haláláról. Ki­zárólagos örököse ő lesz, az óriási örökséghez azonban csak egy feltétellel juthat hozzá ... Könnyű és kelle­mes szórakozást nyújt a film, főszerepeit elsőrangú sztárok alakítják: Michele Mercier és Claude Rich ne­vét már sok filmből ismeri a salgótarjáni közönség. Vittorio de Sica, Sophia Loren, Marcello Mastroian- ni... Márkás nevek, kelle­mes mese, kitűnő alakítások — lényegében ez a Házasság olasz módra. Az alapvetően szomorú históriát az emberi természet mulatságos szatí­rájaként dolgozta fel a film, remekül éreztetve, hogy fi­gurái — bár olaszok —, ér­zései nemzetköziek. Filume­„A fiam vagy Victor Hugó' lesz, vagy senki!” — nyilat­koztatja ki mély meggyőző­déssel az újdonsült apa. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, amint azt a Csa­ládi fészek férfifőszereplője elgondolja. Közbejön még egy kimonó és néhány nyers hal is... A rendszertelen ha­zajárások és sorozatos kima­radások pedig a női főhős idegeit viselik meg, ebből aztán semmi jó nem szárma­zik. A történet egyszerű. Ne­vetünk, mosolygunk, olykor könnyezünk rajta, azaz úgy lépünk be az ifjú házaspár otthonába, mintha csak ha­zamennénk. Truffaut harma­dik olyan alkotása ez a film, melyben Antoine sorsát kí­séri figyelemmel. A főhős kalandjainak ez lesz az utol­só epizódja — nyilatkozza a rendező. A különleges, érde­kes rendezői megoldások megfogják a néző figyelmét és fantáziáját, csak úgy, mint a fordulatos, mulatsá­gos történet. Jugoszláviából jelentem (III.) A nemzetek egyenjogúsága Jugoszlávia sok nemzetisé­gű állam. Lakosságának 42 százaléka szerb, 23 horvát, kilenc szlovén és öt százaléka macedón. A tizenöt nemzeti kisebbség közül a legjelentő­sebbek az albánok, a magya­rok, a törökök, az olaszok és a szlovákok. Mivel én a Hor­vát Szövetségi Köztársaság fővárosában, a félmillió la­kosú Zágrábban és a Vajda­ság fővárosában, Újvidéken jártam, leggyakrabban a hor­vát—szerb viszonyról és a ma­gyarok helyzetéről érdeklőd­tem. Beszélgetéseink őszinte­ségére jellemző, hogy rögtön a hibákkal kezdték. Gyakran hallottam például ezt: „El­terjedhet néhol az a felfogás, hogy a jugoszláv fejlődés mai fokán a nemzetiség már túl­haladott dolog, a nemzetiség­nek el kell halnia. Előfordul­tak a háború előtti Jugoszlá­viából »örökölt« soviniszta elemek szórványos kilengései is. Sovinizmus nyilvánult meg olykor a gazdasági és kulturális életben, a művé­szetben, a történelemben. Egyes köztársaságok és auto­nóm területek a saját határok közé zárkózás irányzatát kép­viselték, gátolták a nemzeti­ségiek közti integráció folya­matát. S ami a leglényege­sebb: az egyes köztársaságok és a nemzetiségiek gazdasági és kulturális színvonala között még mindig igen nagyok a különbségek.” A hibákat említették be­szélgetőpartnereim először, pedig pozitívum is van jócs­kán. Az autonóm Vajdaság te­rületén él a körülbelül fél­millió jugoszáviai magyarság legnagyobb része; mintegy 450 ezer. J ugosziávia alkotmánya teljes egyenjogúságot, széles körű kulturális lehetőséget, kiterjedt nyelvhasználati jogot biztosít számukra. Az auto­nom Vajdaság közigazgatása két nyelvű, szerb és magyar. Az egyetemen magyar tan­szék, tanítóképző, a magyar lakta helységekben pedig ele­mi, közép- és szakiskolák biz­tosítják az anyanyelven való oktatást. Több magyar nyelvű napilap és folyóirat jelenik meg; az Újvidéki, Rádió adás­idejének egy részében magyar műsort sugároz, Szabadkán pedig Állami Magyar Nemze­ti Színház működik. Említettem, hogy egyes te­lepülések között még mindig nagy a színvonalbeli különb­ség. A Vajdaság eddig is mindig kivette részét más fej­letlenebb vidékek megsegíté­séből. Hogy ezeknek hathatós segítséget kell nyújtani, az minden vitán felül áll. Arány­lag gyorsan megszületett er­ről a megállapodás a köztár­saságok, illetve a tartomá­nyok között. Valamivel több port kavart fel a kérdés; ho­gyan asszák meg a közös terhet? A Vajdaság számára — amint értesültem — ez az utóbbi különösen fontos, hi­szen gazdaságaiból még min­dig elég sok anyagi eszköz más vidékre ömlik át, jó­részt az egyenlőtlen teherel­osztás miatt. Ilyen és hasonló esetéket általában így magyarázzák: „Az általános irányelvek meg­valósítása akadályokba ütkö­zött. A kommunista szövet­ségben Is voltak tétovázások, fennakadások. A nemzeti vi­szonyok demokratizálódása felélénkítette a nacionaliz­must. A gazdasági szervezetek, helyi közösségek és önigazga­tási intézmények önállósulása — a kollektívák önálló kez­deményezésének felszabadítá­sán kívül — utat nyitott a csoportos hatalomért folyó harcnak.” Ezekről a jelenségekről so­kat beszélnek országszerte és sokat írnak a lapok is. Ami­kor a nemzeti kérdések szóba kerülnek, mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy sok emberben nem alakult még ki sem osztály-, sem szocia­lista szemlélete. Ezért sokan a huzamosabb ideig elhallgat- tatottnak és tilalmasnak vélt nemzeti érzésnyilvánításokra hevesen reagálnak. Ez a je­lenség egyszer az egyik, más­szor a másik nemzetnél szem- beötlőbb. Jelenleg a hordá­toknál tapasztalható legin­kább. A Horvát Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsá­ga nemrég lezajlott plénumán elmélyülten foglalkozott egye­bek között a (nemzeti és a nemzetiségi probémákkal is. A zágrábi Magyar Képesújsóg erről cikket közölt Matuser Cvetko tollából a „Nemzeti érzés kiteljesedése felé” cím­mel. Ebből idézek: „Sokan más szemszögből ítélik meg a helyzetet; a múlt kisérteteit vélik felismerni és ujjal mu­togatnak minden zászlóra, cí­merre, jelvényre. Gyűlölettel és bizalmatlanul hallgatják a hazafias dalok lelkes éneklé­sét, a nemzeti hovatartozás minden hangosabb kifejezésé­ben soviniszta és usztasa szel­lemnek feltámadását látják. Pedig a nemzeti érzés túlzott kifejezésére egy ideig még számítani kell, de nem sza­bad tőle megijedni. A kom­munisták szövetségében és társadalmunk szocialista erői­ben ugyanis lennie kell még annyi nemes emberségnek, hogy ezt az érzést megértsék és helyes irányba tereljék. A pozitív előjelű mozgalmak keretében foglalt nemzeti ér­zés ugyanis nem negatív ér­zület, ha a hazához, az anya- nyelvéhez, a saját történel­méhez és hagyományokhoz való ragaszkodást fejez ki. Ez az érzés a szocialista társa­dalomban is él, és nemcsak elfogadható, hanem kívánatos is, amennyiben hazáink többi népének megértéséhez, a más népek nyelve, történelme és kultúrája szeretetéhez is el­vezet. Most, hogy a nemzeti zász­lók és jelképek kitűzése sza­badabb lett, semmi okunk arra, hogy más irányú túlzá­sokba essünk. A közfigyelmet az aktuális politikai kérdések megoldására kell terelni...” A cikkíró arról is szól, hogy: „A hazai és külföldi soviniszták orientációja a ju­goszláv szocializmus elleni harcban most az antikommu- nizmus és Jugoszlávia szétda- rabolása.” Olyan megfogal­mazásban is napvilágot látott — úgy mondják, hogy a nyu­gati lapokban —, hogy: „Amíg Tito az élen áll, ő valahogy összetartja az országot, de ha távozik, akkor minden szét­esik.” Erre maga Tito elnök is reagált július 12-én Celje- ben a Képviselő Testület tag­jaival való beszélgetésében. Ezeket mondatta: Nagyon si­ralmas dolog volna, ha min­den csupán egy embertől függne. Mi azonban mind­annyian tudjuk, mekkora tár­sadalmunk ereje. Az itteni erők tudják mit akarnak. t Roeskár János Következik: Gazdasági nehézségek —. Infláció i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents