Nógrád. 1971. augusztus (27. évfolyam. 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

SZOLOGTJB*

FRISS HAJTÁS

Nagy István*

Változások hat tételben

m

j—: j sólya és simogató hangja ide megtörtént amitől féltem,

JL is elkísér. Megnyugodtam, ha rettegtem: beadtam az első

I

___I láttam feltűnni a folyosó vé- injekciót.

g

én, sokkal jobban esett az Hirtelen azt vettem észre, ebéd, ha ő adta nekem. Ha hogy száz métert se tudok le- tekintetünk összefonódott, futni: kifulladok, a lábaim melegség borított el, és félremegnek. Nagyon gyenge villanyozódtam. Este, vacso- Eleinte sokkal jobban von- vagyok. Mennyit futkároztam ra után sétálni mentünk, be- zódtam az emberekhez. Min- heccből, versenyre kilométe- jártuk a kórház épületét. den érdekelt, bárkit meghall- reket, és a futballpályán megmutatott mindent, én pe- ; most menekültem az

mennyit kergettük a labdat, dig magamról beszéltem. Ha dj*gg szobából, amely azelőtt míg be nem esteledett, míg néha pár óráig elmaradt, barátságos otthonom volt. eltűnt a nappal a hegy mö- nyugtalan lettem, az ablakba n€m érdekeltek a könyvek, se gött, egészen addig, amíg ne- ültem, lestem, mikor lép be a se televízió,

héz sötét ülepedett a házak kapun. Hálás vagyok neki, a faj már nem fal volt, de köze és meggyulladtak az ut- mert nem hagyott magamra, leküzdhetetlen akadály, a füg- cai higanygőzlámpák. Akkor igyekezett elterelni a gondo- göny erős rács, szétszabdalva megálltunk, tágranyllt szem- lataimat, amelyek egyre job- előttem a kinti világot: a mel néztük az égőket: egy ban sokasodtak, sötétekké vál- megszokott emberi hangok percig rózsaszínű fényt ontot- tak. utálatosakká váltak, mert

tak s aztán élesen, kegyetlenfehéren sziporkázni kezdtek. Valamelyikünk búsan hóna alá kapta a focit és megindultunk hazafelé. Egyszer még visszanéztünk, mintha másnap már nem oda többé.

m

emlékeztettek és én felejteni akartam. Esténként jártam a város utcáit, idegen emberek arcába mosolyogtam, s a leg- ... , boldogabb akkor voltam, ha

Aztán megérkeznek az ál* visszanevettek. Amikor már mennénk mattan éjszakák is, minden teljesen néptelen lett a város, átmenet nélkül. Megrohannak nekidőltem egy bérház faláa kétségek, de már délelőtt ésL végignéztem az utcán:

. . , , .... könnyű szél rezegtette a fák

tudom, érzem, hogy hiaba leveleit a parkban, egy macspróbálok majd elaludni. Meg- ka friss iramban futóit egy változott a helyzetem, új for- kapuba, r 'Áx infúzió teljes három óm mámat keresem, hogyan fo- hosszat tartott Mozdulatlan gok éini pmtan- erre gondo- nul feküdtem, combjaimban ,, egy-egy injekciós tűvel. Kifáradtam, izzadtam. A lázam ______ Szabadulni masamtŐR Nem

f

elszökött, a szemem köny- I A I fogadtam ei, hogy beteg vanyektől csillogott, egyszerre H gyök. Nem igaz! Csak a hoszéreztem súlytalannak és őri- !------! szú, kegyetlen séták után,

á

si tehernek magam. Csend . . _____ erős izommunka miatt, amim

indenütt. Csend. Valaki be- Az első mjekciöt vegyes j^or kivert a láz és a gyomlépett a kórterembe. Mér a érzésekkel adtam be magam- rom hánykolódott, amikor hangját is hallottam. Megkér- nak. Akaratos kíváncsiság patakokban ömlött rólam a dezte, szükségem van-e vala- volt bennem: milyen lesz, vfz ^ rnegrohant az éhség, mire, mit kívánok? Hirtelen meg tudom-e^ tenni? Annyira akkor jutott eszembe vakítórájöttem, miért vagyok nyug- irtóztam az injekciótól, hogy febdr kegyetlenül: nem mene- talan, és azt kértem, hozzon ha filmen láttam, még akkor Sülhetsz. Nem akartam beol- egy széket és üljön az ágyam is elfordultam. A győzelem Vadni Utáltam a cukorbete- mellé: beszélgessünk. Hihetet- mámora, amit majd érezni ge^ „kasztját”, ahová én is len erős volt bennem a vágy, fogok, mindent megér, ezzel tartozom. Lázadni akartam, beszélni egy emberrel, elmon- vigasztaltam és erősítgettem megpróbáltam kitömi, la-' dani neki mindent, vállaira magam. Elfogódottan _ fogtam pasztalatlan voltam. Reggel rakni ezt az összedőlt világot. meg combomat, felcsíptem a ^ injekció mindig kijózaníbőrt, és... megmerevedett a tott.

Kedves volt. Szívesen em- mozdulat a levegőben, de az- lékszem vissza rá. Rövid, tán egy újabb akarathullám """

barna hajú, huszonegy éves következett: nem éreztem Nagy István, a Friss hajtás,

lány, Klára. Vidáman, paj- semmit. Ügyetlenül fogtam ban először verseivel mutatko- kos-gyerekesen villogó sze- kezemben a fecskendőt, és ^ttivb^.í®^”Ilg.,pró5áyal

me, szerény, tartózkodó mo- lassan nyomva a dugattyút, szerkesztőségénekdoigozik. aP

AZ ÁLOM

Giacomo és Umberto a leg- tam, hogy egyedül fekszem, a — Dehdt, ez egy csodálatos

szebb férfikarban jártak. No- feleségem nélkül. Érted? álom! — kiáltott fel Giacomo,

varában laktak, Giacomo el- — Aha. Miért mondod, hogy ez szörlenőr volt. Umberto asztalos, — Aztán hirtelen nyolc nő nyű?

de ez egyáltalán nem akadá- lépett a szobába. Nyolc! Egyik lyozta őket abban, hogy ba- csinosabb, mint a másik! Szőrátok legyenek. Gyakran jár- ke, fekete, vörös. Mindegyiken tak együtt halászni, kalandot csak bikini volt és szerelme- keresni Torinóba. Az ottani sen néztek engem. Különben kocsmárosnénak azt füllentet- Clara is köztük volt és végre ték, hogy nőtlenek, s Clara láthattam, milyen kitűnő alak- — így hívtak az asszonyt —, ja van!

Umberto dühösen legyintett:

— Azért, mert álmomban én is nő voltam.

úgy tett, mintha elhinné. így aztán a két barátnak itt volt a világ közepe. Itt mesélték el bánatukat, csalódásukat és reményeiket.

Egyik szombat délután, borozgatás közben megszólalt U mberto:

— Képzeld, Giacomo, mit álmodtam tegnap éjjel?

— Na mit? Beválasztottak a parlamentbe?

— Dehogy! Politikáról sohasem. álmodok!

— Akkor biztos nőkről? Ugye?

— Eltaláltad — mondta Umberto —, de ez szörnyű álom volt.

— Na meséld már!

— Szóval azt álmodtam, hogy fekszem az agyban ...

— Dehát tényleg ott feküdtél — szakította félbe Giacomo.

— Persze! De úgy álmodTullio Lanucci

(Fordította: Steiner Katalin)

A tanító és a hivatalnok

Andrej Nyikftyies Sagalov, Andrej Nyikityics udvaria- olyat mondanék, hát... indu- a falusi iskola tanítója ko- san megköszönte a szíves in- latból... ne szívd mellre, moly és erényes fiatalember vitálást. — Kegyelmes uram, ez csak

volt. Habár asszony nélkül _ Hálásan köszönöm Via- természetes Hogy is gondoláit, kifogástalanul öltözkö- gyimir Alekszejevics — mond- ía- • • ~ mondta alázatosan

dött, ahogy ezt rangja és ál- ta. — Feltétlen kötelességem- Sagalov.

lása megkívánta. Mindig mél- ne& tartom. Szélesen mosoly- “ N.a, Persze, tudom, hogy tóságteljesen viselkedett. Sze- aott és elment. megértjük mi egymást —

retett eljárni a tisztelendő g . .. ha2aíeié pedig vi- f°lytatba a báf ~ Az J?té'

úrhoz, aki egyúttal az iskola lóháVtaTét^álcálát 201111,161 nemigen szoktam

igazgatója volt, de egyetlen S J íSSon mS van enyele^,Vl öí*"; »••• fen.

egyszer sem szállt vitába ve- f gedVe magául az ,akkor inár ma?áz°dle, eiegeave magavai. ^ hatunk, karon fagva ísjarhaGyakran benézett a helyi Tavasszal befejeződött a ta- tunk. Minden a régi lesz, de felcserhez, a biztos úrhoz, a nítas az iskolában. A földesúr most szükségem van egy injárási írnokhoz és a falu minden nyáron intézőt atKp tézőre. Itt pedig meg kell öregjéhez. Mindenkinek meg- maz°tt birtokára. Mindig fogni a dolog végété nemigen adta a megfelelő tiszteletet, Andrej Nyikityicset jelölte ki lehet érzékenykedni, és ugyanezt ő is elvárta. Nem erre a posztra. De ilyenkor _ 0 értem én ezt kegyelnézte le a szegény muzsikot Sagalov mar nem kemenyi- mes uram _ bizonygatta Sa- sem, bár bizalmas kapcsolatot tett nyakú inget viselt, ha- galov _ ön ismer engem, senkivel sem tartott. nem hímzettet és magas szaru Elégedett lesz, ne nyugtalanVendégségben kifogástala- csizmát,. így jelent meg az födjék, nul viselkedett, mindig arról irodában. A bárónak bejelen- fgy szokott elkezdődni Sa- beszélt, ami éppen érdekelte a tették. galov tanító nyári szolgálata,

házigazdát, néha szelíden vi- Kis idő múlva behívatták. A báró ilyenkor Andrejnek tatkozott, de gondosan ügyelt Sagalov belépett, mélyen hívta és tegezte. Néha lehord- arra, hogy a vita sohase mér- meghajolt, megállt a küszö- ta a sárga földig, nyaklevese- gesedjen el. bőn, és óvatosan köhécselt. két ígért.

Ha a társaságban valaki Már nem mosolygott olyan Azért jól fizetett. Hetvenöt olyasmit állított, amit elfő- szélesen, mint télen. A báró rubel egy nyárra az már szép gadhatatlannak talált, Andrej fejbiccentéssel köszöntötte, de pénz Nyikityics tréfával, vagy már fel sem állt az íróasztalügyes fordulattal másra terel- tói.

te a szót. Megtörtént, hogy el- _ No hát — mondta, elment a helyi földesúrhoz is, nyújtva a szót — öö... ö... a nyugalmazott tanácsoshoz, ugyebár nincs sok beszélni- Palicinhez. Itt is rangjához valónk, ööö... ö.... a múlt- méltoan viselkedett. Keményí- j-a vonatkozóan... tett nyakú ingben jelent — Igenis, kegyelmes uram meg, kézfogással üdvözölte a _ felelte Sagalov _ és hang_ ---------------------------h

ázigazdát, tisztelettudo volt, jában> egdsz testtartásában Ruemáic Éva. Budapesten; az de magabiztos. Sohasem ma- ,, ,,. Eötvös Lóránd Tudományegyetem

radt tovább, mint ahogy az OU fTfal aZ alaZatJ . , orosz-történelem szakán fejezte

illem meffltívátvliíi — Hat akkor, Andrej, csak be tanulmányait. Jelenleg Salgóíllem megkívánta. ievekezz' — Most már bizto- él és tanít, a Szovjet— Jöjjön el máskor is igyekezz. most mar dizio uniöbarii Aknasziatinán született,

Andrei Nvikitvics __ mondta sabban, gyorsabban fűzte a tizenhárom éves koráig ott élt.

n

eki 'Paliéin ás kezét nvúitot- szavakat a báró. Műfordítással Is foglalkozik ezzel

neki PallCin es kezet nyújtót ..... mutatkozik be a Friss hajtás-ban

ta. — Es ha en netalántan is.

Fordította: Rusznák Éva

SZOLOGTJB: Orosz-szovjet szimbolista íré. 1937-ben halt meg. A tanító és a hivatalnak című elbeszélését 1904-ben írta.

Gyftre László*

Akkor is

Ha gúnyt űzöl belőlem, akkor Is,

Ha céltábla lesz szívem

százszor is,

Ha elárulod másoknak

szerelmemet,

fin akkor is szeretlekHa kikacag a világ,

akkor is.

Ha kigúnyolnak engem

százszor is,

Ha mutogatnak rám, majd emberek,

fin akkor Is szeretlek.

Ha harcolnom kell érted, akkor is,

Ha szenvednem kell érted százszor is.

Tíz körmöm a húsig

kophat el,

Ha szerelmedet végül

elnyerem.

GyOre Lásiflé. 19« áprilisában

született Zagyvarónán, munkáscsaládból. Édesapja a háborúban halt meg. Nagyszüleihez került Dunavecsére. Az általános Iskolát Salgótarjánban fejezte be. A szobafestő szakmát ugyancsak nagyszüleinél tanulta ki, utána hazakerült Zagyvarónára. Jelenleg a Nögrád megyei Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalatnál dolgozik, festő szakmában. Versel még nem kiforrottak, esetenként sok csiszolni való akad rajtuk. Véleményünk szerint legjobb versét közöljük, hogy ösztönzést nyújtsunk a további munkához.

TIHANY

Orosz István rajza

TÓTH GYULA**

VÉGRENDELET

Beszélj? — Az istenért, — Beszélj? — Mert; Különben szétverem fejed. — S a kéz ütésre Lendül. — Korbács visongva csap, hogy, Nyomában, vérző húscafat marad:

— Kellett ez neked? — Röhögve,

Szól, az egyik! — A második, az ütéstől fáradt,

S, zilált

— Gondold megf — Szöl a harmadik,

S, a negyedik a lány hajába kap.

— De, az csak áll: — Nem szól,

— Hallgat... S körülötte, mindenütt a csend; Lopakszik át, a jenkik által, telebagózott szobán (Melynek falát, a vér, a bűz), a szenny itatta át; a« A korbács, megint ütésre lendül.

— Mert, hisz’ borzasztó a csend,

S, ezt érzi mind:

— Az első kiált: — Pofázz! —

— Mondd neved! — Hányán vagytok? — Hol pan, A rejtekhely? — A törzs? —

— Mondd ki már a társaid nevétí

— Végre szólj hát! Beszélj?!

— Kontráz a második:

— Ne így! (Arca eltorzult, szemében düh)

S, a korbács megint ütésre lendül:

— Lecsap! — hogy,

Nyomában csont reped, s a vér, a falon;

Űjabb ért erezz.

— A lány, még mindig él,

— Búr lerogyván már a földre, •— Elalélt.

— A harmadik vizet hoz, nyakába

önti. — S közben ordít: — Eszmélj, már bolond!

— Hátha ettől észre térsz!

S int, a negyedik felé.

— Amaz sem bírja már ideggel,

— Dühében üt, s üt megint,

— Aztán legyint:

— Hagyjuk abba: — Amíg él, ez nem beszél.

— Közlegény! — Parancsa hangzik. Vésztjóslóan, a termen át:

— Parancs, őrnagy úr!

Emez: — Nézze, ezt a szajhát! —•

— Hozzon szuronyt:

(Mert a tiszt urak) — Élvezni szeretnék, az

édes vér szagát.

— De él, még a lány: — S kiált:

— Vietnám! — Drágám! — Mindenem! Ili

— Öh! — Hazám! — Népem,

— Végrendelkezzen!!!!

— Hazám! — Az életem tiéd:

— S, tudom, hogy kellett, az áldozat.

Az utókoromnak:

(Közben szurony lecsap) Az élő húsba mar,

— Kiált a lány:

— Óh! Föld! — Tiéd e vér!

Hogy szűzi testem, termőföldje légy

— Te — pedig, — Szabadság! — A lelkem, röpítsd,

— A testvéreim, — „Vietkongok” közé.

— Szurony megint lecsap:

— A lány szívébe mar,

Utolsó sóhaj: — Megszűnt a kin, s a szenvedés Számára, csak a halál maradt;

— S a nemlétezés

Az emberiségé viszont a nehéz emlékezés.

Tóth Gyula. Salgótarjánban verseket. Kedves költője József

született. 1947-ben. Munkáscsalád- Attila, Petőfi Sándor. A ma élők ból származik. Jelenleg a sál- közül Papp Lajos. A jövőben gótarjáni Építő- és Tervező tanulni szeretne, s az irodalom- Ktsz-nél dolgozik, villanyszere- mai Is komolyabban kíván fog* lőként. Tízéves kora óta Ír lalkozni,

NÖGRÁD — 1971, augusztus *5., vasárnap 9