Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-14 / 164. szám

Dolgoznak a gázszerelők A Schuyor Ferenc utcában folyik a gázvezetékek szerelése. Mester József csövet fűrészel Kotroczó Béla a kész csöveket festi, hogy megóvja a rozsda romboló hatásától Cseklye Ferenc szerelő már bent a lakásban hegeszti a he­lyükre illesztett csöveket, melyeken nemsokára megindul a régen várt gáz, hogy megkönnyítse a háztartási munkákat Foto;. Céhmester Erzsébet Munkát kere^ Napjaink embere a „mű- anyagkorszak”'ban él, szám­talan hásználati tárgy veszi anyagát és alakját a gumi mellett műanyagból. Ebből készül cipőink és szandálja­ink talpa, háztartási gépeink jó néhány alkatrésze, de fel- használását tekintve bátran mondhatjuk, hogy a lakossá­gi közszükségleti cikkek mel­lett az ipar nyersanyag-fel­használásának is jelentős ré­szét teszi ki. Nos, a gumiból és műanyagból készült használa­ti tárgyaink javítása érdeké­ben született meg már évek­kel ezelőtt az az intézkedés, amely szerint a- javítás e te­rületére is, a lakosság jobb ellátását szolgálóan, ipar gyakorlására adtak engedélyt. * Ki hinné ezek után, hogy egy kisiparos, aki a gumi és műanyag javítására rendez­kedett be, munka nélkül, van! A szó szoros értelmében munkát, de mindenek előtt műhelyt keres. — Múlt év májusában vál­tottam ki az ipart — mondja Németh István. Pénz kellett az induláshoz. Megtakarított kis tőkém kevésnek bizonyult, így az OTP-től kölcsönt vet­tem fel. összehoztam egy 70 ezer forintos felszereltségű műhelyt. Az indulás már ak­kor nehéz volt, amikor még jóformán meg sem száradt az engedélyt szentesítő pecsét az okmányon. Saigon van a műhelyem, de annyira távol esek a forgalomtól, hogy er­re csak a madár jár. Gépko­csi fel sem tűnik a láthatá­ron, pedig tudnám javítani annak is több alkatrészét. Most már november óta a kőbányában dolgozom. Kérdésemre, hogy — mit tehetek érte? — a döntést rám bízta. Segítséget már több helyütt kért, eddig nem kapott. Bérelni szeretne egy helyiséget a város, vagy bár­mely falu területén, örha- lomban is járt már. Ott len­ne munka, de a felajánlott épület alkalmatlan, villany- géppel ott dolgozni nem le­het. Mar abba is beletörőd­ne, ha helyiséghez nem jut, legalább felajánlhatná felsze­relését megvételre egy vál­lalatnak. szövetkezetnek vagy termelőszövetkezetnek, s mint alkalmazott, szívesen dolgoz­na. — A szakmát szeretem, de egymagám hiába erőlködöm — mondja. Úgy döntöttem, hogy a kis­iparos által elmondottakat közreadom. Oly sokszor segí­tett már a nyilvánosság.- Tj ­Mégy szemközt Ellenfelek! vagy segítőtársak? A FELELŐSSÉGÉRZET még nem mindenkiben olyan erős, hogy akkor is csak jó munkát ad ki a kezéből, amikor figyelmetlensége, vagy hanyagsága miatt nem kell számonkéréstől tartania. Ki tudja, mikor indulna meg a lavina, ha a munka­helyeken nélkülözni kellene azokat az embereket, akik éberen őrködnek azon, hogy lehetőleg mindenkor kifogás­talan minőségű áru hagyja el az üzemet? Elegendő egy pillanatra be­legondolni. Mi lenne, ha egy cseppet sem fájna a feje sen­kinek, amikor elvétené a munkát? Csak az lenne a fon­tos, hogy tömött Legyen a fi­zetési boríték. A raktárak­ban a mennyezetig magasod­nának a selejtes áruhegyek. De ez se lenne baj. Ráten­nék az első osztályú címkét és az áru indulhatna az . üz­letekbe, ha a kereskedők se törődnének azzal, mit vesz­nek át, egy napon kezdenénk rájönni, hogy az üzletekbe felhalmozott árucikkek több­sége használhatatlan. Mező Imréné, a budapesti Kötő HTSZ salgótarjáni rész­legének minőségellenőre ezt szokta mondani a kötőnőnek, amikor arra kényszerül, hogy a hibás árut visszaadja javí­tásra: — Aranyoskám, ha ezt a pulóvert az üzletben eléd ten­nék, te megvennéd-e? Azt mondhatja valaki, mi­nek kell ennek a dolognak olyan nagy feneket keríteni? Mindenki tudja, hogy nagyon fontos munkaterület a minő­ségellenőr munkája. A. mun­kás dolgozik, a minőségellen- nőr pedig vagy átveszi, vagy nem, amit a dolgozó csinált. Az egyiknek az az érdeke, hogy a termék átcsússzon az ellenőrzésen, a másiknak pe­dig az, hogy még véletlenül se adjon menlevelet a hibás árunak. Ebből könnyen azt a kö­vetkeztetést vonhatnánk le, hogy a munkás és a minő­ségellenőrző össze nem békít- hető ellenfelekként állnak szemben egymással. Pedig nem így van. Segítőtársak ők, akik egymás munkáját kiegé­szítik. Közös az érdekük, hi­szen valamennyien tudják, hogy végső soron mindannyi- unk boldogulásának egyedüli forrása a becsületesen és jól végzett munka. — Amióta a varroda meg­alakult, azóta dolgozom az üzemben — mondja Mező Im­réné, Jutka néni, ahogyan a varrodában és a kötődében szólítják. — Három éve dol­gozom ebben a munkakör­ben. Eleinte nem volt könnyű eldönteni, mi az, ami átvehe­tő, és mi nem. Ilyenkor Kati nénihez fordultam, a varroda vezetőjéhez, aki alapítója a szövetkezetnek, Pestről jött le hozzánk, az ő szava volt a döntő. Azóta sokat tanul­tam. Megmondom őszintén: nemcsak kenyérkeresetet lá­tok benne, hanem szeretem is ezt a munkát. Naponta három-, ötszáz kö­töttáru megy át a mi­nőségellenőr kezén. A tágas, napfényes munkateremben csendesen zakatolnak a kötő­gépek. Egy-egy műszakban hatvan—hetven kötőnő dolgo­zik, s két műszak van. Most éppen gyermekpulóvereket és férfimellényeket készítenek szovjet exportra. Nem kis felelősség hárul a minőségellenőrre, hiszen az üzemből kikerülő áru külföl­dön vizsgázik, a hibás termé­kek nemcsak a szövetkezet, hanem egy kicsit az egész magyar ipar hírnevét ront­ják. — Gyakran előfordul, hogy „könyörtelennek” kell lenni ? — kérdezem Mező Imrénét. — Legtöbbet a kezdők, a gyakorlatlan kötőnők hibáz­nak — válaszol. — De szép számmal akadnak, akiknek a munkáját mindig nyugodtan veszem kézbe. Hogy csak pá­rat említsek, Lábadiné, Szvi- rákné, Kissné, Medéné es Be. reezné. Vagy az egészen fia­talok közül Szabó Juli. De tudnám még folytatni. Min­denki igyekszik, hogy minél kevesebb hibapontja és javí­tanivalója legyen. Mert keve­sebb kerül a borítékba fize­téskor és jutalmazásnál. — Előfordul-e nézeteltérés? Tévedhet-e a minőségellen­őr? Van-e haragosa? — Mindenki követhet el hi­bát — mondja. — Nézetelté­rés is előfordulhat, de azt hi­szem, haragosom azért nin­csen. Mi nem akarjuk, hogy akárki is ok nélkül károsod­jék. Így végül mindig megért­jük egymást... K. S. Napi postánkból Ismét gázos ügy Tisztelt Szerkesztőség.' A modem technika világát éljük, és mindenki boldog, ha otthonában egyre több háztartási géppel, felszerelés­sel bír. Jó dolog a hűtőgép, a centrifuga, a mosógép. Meg­fizethetetlen a gáztűzhely is. Illetve jó volna, ha meg le­hetne fizetni. De sajnos a gázpalackot és a gázt nem lehet. A szomszédomban már egy éve megvan a 2000 forin­tos tűzhely, de palaok csak 1972-ben lesz! Nekem viszont van palackom, de nincs gá­zom. És ez nemcsak nekem, hanem több száz sorstársam­nak nagy gondot okoz. Néhány hete a salgótarjáni telepen egyre gyakrabban le­het a feliratot olvasni: GÁZ NINCS! Ha pedig van, akkor sorba kell érte állni, hogy ki kapjon és ki ne. Úgy lát­szik, zavartalan ellátást nem tudnak biztosítani, de reklá­mot annál nagyobbat. Az emberek a kirakatokban 3—4 fajta tűzhely között válogat­hatnak, palack viszont, ami csak 500 forint, nincs. Ezért is tenni kellene valamit, mert az élet diktálta rohanás megköveteli tőlünk á máso­dik műszak idejének meg­könnyítését, lerövidítését! L. J. Karancslapujtő Ideiglenes magtárosok A gabonabetakarítás zavar* talanságát segíti, hogy a tsz- ek zökkenőmentesen adhassák át a terményt a gabona-fel- vásáiió szerveknek: A felvá­sárló vállalat nagy körülte­kintéssel készült a gabona átvételére. A meglevő raktá­rak mellett ideiglenes raktá­rakat is felállítottak a megye különböző pontjain, amiről értesítették az illetékes tsz- eket. A betakarítás idejére — hogy legkisebb fennakadás se legyen — huszonnégy ideiglenes magtárost Is fog­lalkoztatnak, Az eddigi ta­pasztalatok szerint az átvétel zavartalan. Nógrád megye legnagyobb ipari üzemében, a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemekben a KISZ-korosztályhoz tartozó fiatalok száma eléri az ezer­százat. A fiatalok háromne­gyed része KISZ-tag, ki az üzemben, ki a lakóhelyén. Az üzemi KISZ-bizottság irányí­tásával 14 alapszervezetben mintegy féiezren dolgoznak. Közülük mutatunk most be hármat, akik munkájukkal, tevékenységükkel példaként állhatnak valamennyi fiatal előtt. „Boldog vagyok.. Amikor találkoztam vele. egész lénye elégedettséget su­gárzott. Egy pillanatra sem komolyodott el az arca, elé-' gedett és vidám volt. A bol­dog ember: Szakmar Rezsőné aki szerkesztőként dolgozik már nyolcadik éve a gyár szerkesztési osztályán. A gép­ipari technikum elvégzése után került ide Tizenöten dolgoz­nak ifjúsági szocialista bri­gádban Gépátalakítások, gé­pek tervezése, üzemrészek te­lepítése, s még sok érdekes feladat megoldása tartozik munkájukhoz. Nagyon jól ér­zi magát a közösségben, egy­más iránt segítőkészek, min­den problémát közösen, együtt oldanak meg. Zsuzsa (így köz­ismert) már két éve a köz­pontosított irodák Ságvári Endre alapszervezetének szer­vezőtitkára. A gyár legaktí­vabb sportolói közé tartozik: az SÍBTC NB II. női kosárlab­dacsapatának tagja. Megjegy­zi; csak azért, mert a Kohász­Három példamutató fiatal nak nincs kosárlabda-szakosz­tálya —, ezenkívül a Kohász­kupában a női lövészcsapat tagjaként indul, készül élete első futballmérkőzésére. Férje a kereskedelmi osztá­lyon, a DEXION szerelésveze- zetője. Kislányuk: 5 éves. A KISZ lakásépítési akció jóvol­tából a Fáy András körút egyik otthonának tulajdonosa. Zsuzsa tehát olyan fiatal, aki­nek egyéni élete is rendezett, alakulása szerencsésen párosul az üzemben végzett lelkes, sokoldalú munkával. Terveiről kérdezem. Válasza: szeretne még hosszú ideig így élni, ilyen elfoglaltnak és fiatalnak maradni. Ez év májusában férje is, ő is egyszerre lettek tagjai a pártnak. Tudja, hogy most már még nagyobb fele­lősséggel kell élnie, s ezek után még inkább szeretne bi­zonyítani: megérdemli, ha úgy tetszik rászolgál a fiataloktól, idősebb munkatársaitól, moz­galmi és gazdasági vezetőitől kapott bizalomra Jó munkájáért Zsuzsa a „Barátság ifjúsági tábor”-ba küldött delegáció tagjaként hétfőn Kemerovóba utazott. „Bármikor, bármiben számíthatnak rám” lyosa, Homoga László mondta ezeket a szavakat. Ez így van, ezt igazolják a munkaidőn kívül, szabad idejében vég­zett pluszmunkák. A KSZGY- ben dolgozók valamennyien fiatalok. Eddig még nem érték el a Szocialista címet, de olyan brigád környezetében dolgo­zik a kollektíva, mint a Mol­nár Sándor által vezetett, többszörös aranykoszorús szocialista brigád, amely most már a Vállalat Kiváló Brigád­ja címért küzd, s ez minden­képpen hatással van rájuk. Laci a Szakma ifjú mestere vetélkedőben szeretne részt- venni, amennyiben még lesz ideje megvárni a kiírást. Ugyanis ebben az évben vár­ja behívóját Az 1970/71-es tanévben befejezte a gimná­zium IV. osztályát. A KISZ- klub vezetőségének tagja, ál­landó ügyeletes. Előadások, főleg az ifjúságvédelemmel kapcsolatos programok szerve­zése a fő „profilja”. Szereti a váratlan, gyors, aktív munká­kat igénylő feladatokat. Az Angela Davis-akicóban irá­nyítója, lelke volt a gárdának. A néphadsereg katonájaként is egész bizrtos megállja he­lyét. „Nagyon szeretem a szakmámat” Valent József, a villamos­üzem beruházó- és felújító- csoportjának villanyszerelője. Tizennégy éve dolgozik az üzemben, a két acélöntő nagy­apa és a lakatos édesapa kö­vetőjeként A Ki minek mes­tere vetélkedő során, 1969-ben az országos döntőbe jutott öt acélgyári fiatal egyike volt. A beruházó- és felújitócso- portban kulcsfontosságú sze­repet töltenek be a villanysze­relők; az állandó korszerűsí­tések tulajdonképpen az ő munkájukon alapulnak. S ha a tudás mellé olyan szakma iránti szeretet és tisztelet pá­rosul, mint Valent Józsefnél, akkor nagy dolgokat lehet végrehajtani. Tizenhárom éve KISZ-tag, párttaggá fogadását most várja. Az utánpótlás, a szakmunkásképzésben végzett lelkiismeretes munkájáról Is közismert. Nem mindennapi szakmai tekintélyét a fiata­labbak oktatásában, nevelésé­ben is kamatoztatja. Eddig há­romszor kapta meg a Kiváló Dolgozó címet. Brigádja, a Nógrádi Sándor ifjúsági szo­cialista brigád felhívást adott ki, melyben valamennyi ifjú­munkás kollektívát versenyre hívják a KISZ VIII. kongresz- szusa tiszteletére. A megyében ez az egyetlen ilyen jellegű felhívás amelyhez már több brigád csatlakozott Nógrád különböző üzemeiből, vállala­taitól. Osgyáni Lajosné A karbantartó és szolgáltató j- gyáregység 20 éves esztergá­NOGRAD — 1971. július 14., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents