Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-13 / 163. szám

Nyár a tó partján Ragyogó napsütés, szép környezet, kelle­mes víz várja a Bánki-tó partján az ide láto­gató vendégeket. Bánk rövid néhány esztendő alatt Nógrád megye legszebb idegenforgalmi központjává i i ■ ■ i vált. Gomba módra szaporodnak a hétvégi házak, szívesen töltenek itt néhány hetet az ország bármely vidékének lakói. Strandja az idén már új, kétszintes öltözővel fogadja a fürdővendégeket, az ellátásról pedig a Bárka­kisvendéglő kollektívája gondoskodik. A festői szépségű Banki-tavat meglátogatták a nyírjesi országos fizikai szaktábor „hall­gatói” is, akik vidáman csónakáztak a tavon üt* egyre szépülő, gyarapodó Bánkot évről évre több fürdővendég keresi fel, ahol kelle­mesen, romantikus környezetben tölthetik el szabad idejüket \ Egy kísérlet eredményei Pótló foglalkozások salgótarjáni járásban Az osztályismétlés nagy tásait, még akkor is, ha se- problémát jelent gyermek- gítséget kapnak, mert a pe- nek, szülőnek. De gondot dagógusnak az osztály többi okoz az iskolának, a pedagó- tanulójával is törődnie kell, gusoknak is. Közismert, hogy A tíz kísérleti iskolában az azok a tanulók ismételnek iskolai rendtartástól eltérően osztályt, akik három, vagy már a tanév utolsó hetében ennél több tantárgyból elég- megtartották az osztályozó ér­télén osztályzatot kapnak a tekezleteket, elbírálták a ta­tanév végén, s azok, akik a nulók teljesítményét és meg- nyár végi javítóvizsgán nem állapították az év végi osz- felelnek meg. Ez utóbbiak tályzatokat. csak egy, vagy két tárgyból Azoknak a tanulóknak, akik elégtelenek a tanév végén. egy, vagy két tantárgyból A tapasztalatok alapján le-, szögezhetjük, hogy a javító- vizsgára utalt tanulók jelen­tős része a nyáron nem pó­tolja a hiányokat, nem jár el augusztusban az iskolában szervezett korrepetálásokra és gyakran kisebb a tudása a javítóvizsgán, mint a tanév végén volt. Természetesen, a felejtés is hozzájárul ehhez Ezeken a tanulókon kíván segíteni — kísérletképpen — a salgótarjáni járás tíz isko­lája az 1969/70-es tanév vé­gén. A kijelölt tíz iskola már május közepén megvizsgálta, hogy várhatóan kiknek lesz elégtelen osztályzatuk egy vagy két tantárgyból. E tanu­lók teljesítményét a tanév utolsó három hetében, az is­métlések, összefoglalások, rendszerezések alkalmával nagyobb figyelemmel kísérték a pedagógusok. Jobban meg­vizsgálták, hogy mely anyag­részekben jelentkezik hiá- nyossság. Megfigyeléseiket fel is jegyezték. Ügy segítették ezeket a tanulókat, hogy ta­nulópárokat szerveztek, a napközis pedagógusok figyel­mét pedig felhívták, hogy megkülönböztetett figyelem­mel foglalkoznak velük. Előfordult, hogy néhány tanu­ló már a segítés eredménye­ként megfelelt a tantervi követelményeknek, elkerülte az elégtelen osztályzatot és az ezzel járó elkeseredést, vala­mint a szülők bosszankodását. Persze, három hét alatt ne­héz pótolni egy tanév mulasz­Minden reggel, pontosab­ban, minden kora reggel feltűnik az utca forgatagá­ban egy melegítös langaléta pali, enyhén őszülő halán­tékkal, még borotválatlanul, — és fut. Egy háztömb kö­rül fut, cikázik inkább, a gyalogosok, autók, motorok között, zihálva szedi a léleg­zetet, látszik, hogy soha éle­tében már sportoló nem lesz, de mégis fut. Mint valami megszállott. Minden reggel! Azok, akik arra járnak kora reggelenként, már ele­ve úgy osztják be idejüket, hogy legyen néhány percük, amíg jól kiröhögik magukat a melegítös langaléta palin. Aki elkésik, izgatottan kér­di a járókelőktől: — Elfutott már? — Már egy kört lenyo­mott az ürge ... De jön rög­tön megint — nyugtatják meg a későn jövőt, aki meg­elégedetten sóhajt és egy ci­garettát dug a szájába, hogy teljes legyen az élvezet. Es válóban, a melegítös langaléta pali tántorog elő a sarkon, majd fellök egy hátikosaras kofát, kikerül egy babakocsival loholó ma­mát, pardont mond egy idő­sebb férfinak, és gyorsan át­lihegve két megtorpanó autó előtt, hátában az autó­sok átkával, már az egye­nesben törtet a következő sarok felé ... — Hülye? — kérdi vala­ki tömör és világos egysze­rűséggel. — Nem hiszem, hogy tel­jesen begolyózott volna az elégtelent kaptak volna, nem jegyezték be ezt az érdemje­gyet. A következő napon az érdekelt tanulók szüleit meg­hívták az iskolába és a peda­gógusok közölték, hogy gyer­mekük melyik tárgyból nem felelt meg a követelmények­nek. Egyben azt is tudomá­sukra hozták, hogy az iskola a tanév befejezése után to­vábbi két hétig foglalkozni kí­ván velük, napi egy-két órá­ban, a hiányok pótlása céljá­ból. A szülők általában hálá­sak voltak ezért a lehetősé­gért és biztosították, hogy gyermekük rendszeresen meg­jelenjék a pótló foglalkozáso­kon. Azok a pedagógusok fog­lalkoztak a tanulókkal, akik a tanév folyamán tanították őket, tehát ismerték, hogy melyiknél milyen anyagrésze­ket kell pótolni. Egyben meg tudták határozni a gyermek ismeretében a megfelelő, eredményre vezető módszere­ket is. Az egyéni foglalkozás következtében közelebb került egymáshoz gyermek és peda­gógus. A tanulók bátrabban nyilvánítottak véleményt. Si­kerélményeik további tanulás­ra, munkára ösztönözték őket. A pótló foglalkozások ered­ményei biztatóak voltak. A foglalkozásokon résztvevő 155 tanuló közül 129 felelt meg a tantervi követelményeknek, tehát 83 százalékuk nem bu­kott meg. Azoknak, akik elég­telen Osztályzatot kaptak, még volt lehetőségük, hogy augusz­tus utolsó hetében javítóvizs­gát tehessenek. A FUTÓBOLOND tos — magyarázza nagy szakértelemmel egy aktatás­kás, aztán vigyorogva figye­li, mint esik majdnem hasra a futóbolond, mert a ka­nyarban, ott, a sarkon, rá­lépett egy almacsutkára. — Nekem volt egy kato­nacimborám. Légnyomást kapott a Donnál, amikor fu­tottunk vissza. Az még évek múlva is futott. Már régen béke volt, de még mindig futkosott. A légnyomástól — fejti ki szakszerű nézetét egy overálos motoros, és el pöc­cintve a cigarettáját, az órá­jára pillant — Hűha, elké- sek! — Mindent bele, Záto­pek ... — Nem Zátopek .,. Az­zal valami baj volt. Mecser! — Azzal is volt valami baj! — vitázik két ifjonc, és már öten ujjonganak és hujjonganak: — Nyomjad, öreg ... Ti­ed a világcsúcs ... Hajrá! A melegítös langaléta pali most fordul harmadszor az egyenesbe. Egy öreg, kendős néne, aggódva szólal meg: — Nem kellene hívni a mentőket ...? Hogy mik vannak manapság. Ilyen szép ember és megbolondult. Az atomtól van ez is, én mondom... — Sose aggódjon, nyanya Ez már napok óta csinálja, A tíz iskolában folytatott kísérlet eredményeként az osztályt ismétlő tanulók szá­ma járási szinten csaknem 20 százalékkal csökkent, ami fi­gyelemre méltó eredmény. A pótló foglalkozások eredmé­nyességét megismerték a já­rás más iskolái is. Így az igazgatók és pedagógusok kérték ennek kiterjesztését a járás minden iskolájára. A most zárult tanév végén te­hát a salgótarjáni járás ösz- szes iskolájában pótló foglalkozásokat tartottak. Most a résztvevő tanulók 82 százaléka felelt meg a foglal­kozásokon és jutott maga­sabb osztályba. A pedagógusok körében az a vélemény alakult ki, hogy sokkal eredményesebb a tan­év befejezése után azonnal pótolni a háinyosságokat, ek­kor ugyanis a tanulók még nem esnek ki az iskolai mun­kából. Egyben eredményesebb a hagyományos, augusztus­ban megszervezett korrepetá­lásoknál, mivel a gyermek a nyári hónapokban a meglevő kevés ismeretéből is sokat fe­lejt. Sok esetben a gyermekek — ennek következtében — meg sem jelennek a korre­petálásokon. A pedagógusok nyári szabadsága miatt a szakszerű foglalkozást sem si­kerül minden esetben biztosí­tani. A beosztott nevelő a leg­nagyobb igyekezettel sem ké­pes minden tantárgyban olyan eredménnyel foglalkozni a javítóvizsgára készülőkkel, mint az a pedagógus, aki a megfelelő tárgyakat tanította és ismeri a gyermeket is. A kísérlet eredményeként ismét tovább csökkent az osz­tályismétlő tanulók aránya, kevesebb az elkeseredett gyermek és a bosszankodó szülő. A pedagógusok köze­lebb jutottak ahhoz a cél­hoz, hogy az általános iskola valóban általános legyen: minél többen végezzék el annak mind a nyolc osztályát. Szomszéd Zoltán négy-öt kör, aztán eltűnik ott szemben, abban a ház­ban. Ez a hobbyja — nyug­tatgatja egy fiatalabb fér­fi, az aggódó nenőt. Es a melegítös langaléta pali zi­hálva fut be valóban, most már a kapu alá; a mai nap­ra vége az ingyencirkusz­nak. Többen megfogadják, hogy holnap is eljönnek, má­sok azon tanakodnak, hogy a tanácsnak mégiscsak in­tézkednie kellene: szabadon futhat egy ilyen nagy város belterületén egy futóbolond? Na, és mi van, ha egyszer késsel a szájában kezd fut­ni? Ámokot fut, vagy hogy is nevezik ... Hogy mik vannak! Hiá­ba, ilyen ez a mai világ. Borzasztó. A langaléta pali, otthon zihálva veszi le a melegítőt és káromkodik: — Nem, ezt nem csinálom többet. Hát rajtam röhög már a fél város. Mit a fél, az egész! Hülyének néznek, és igazuk is van. Hát jöj­jön az a nyomorult szívin­farktus, nekem mondhatnak az orvosok, amit akarnak, a Gyógyító, a megelőző futás­ról. Nem futok. Ha meghal­tam, legalább tisztességgel megsiratnak, de nem röhög­nek ki. Nem! ... és másnap reggel, a röhögő, vigyorgó kórus kö­zepette ismét kerülgeti a háztömböt. Melegítőben. Zihálva. A belváros forgatagában. Gyurkő Géza ipse, de hogy gipszes, az biz­NÖGRÁD - 1971. július 13.. kedd $ Úttörők a vízparton

Next

/
Thumbnails
Contents