Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

Épülő Salgótarján

Deák Kázmér tusrajza

Nyelvművelő sarok

Szabad-e élő állatot szállítani vagonban ?

Dolgozatot javítok, s megakad a szemem az egyik mondaton. „Egy trójai elrabolta a görög király lányát, Helénát.” A lánya szót feleségre változtatom, de még így sem vagyok elégedett a megállapítással. A névelőkből csakúgy árad a tudás bizonytalansága. Aki a görög király előtt határozott névelőt használ, annak fogalma sincs az i. e. 8. századi görög világról. A bizo- zonytalanságot még csak fokozza, hogy az ifjú Parist egy trójainak nevezi.

Később egy másik kifogásolható mondattal is találkozom. „Végül egy faló segítségével bevették a várost.” Valóban, egy falóval vették-e be Tróját? — eggyel a sok közül? Nem! Tróját a falóval vették be, azzal a meghatározott és mindenki által tudott falóval, amelyet Odüsz- szeusz terveit ki.

Az egyik veszteglő vagonon láttam a következő felírást: „Vagonban élő állatot szállítani tilos.” Nem nehéz elképzelni, mi lenne, ha népgazdaságunk illetékesei komolyan vennék ezt a mondatot, és a vagonokat használnák istállónak. S bizonyára nagy szerencse, hogy a tilalom csak arra a meghatározott vagonra vonatkozott. (Élő állatot a vagonban stb.)

Nincs bosszantóbb, mint amikor a beszélgetés kellős közepén kiderül, hogy mindnyájan más malomban őrölünk. A szóban forgó tárgy, vagy személy nem eléggé körülhatárolt, ezért ahányan vagyunk, annyifélét gondolunk. Nos hát, az effajta félreértések elkerülésére alakította ki nyelvünk a névelőket.

„Tegnap járt nálam a nő” — jelenti ki a barátom. Ebben az esetben én is tudom, kiről van szó: arról a meghatározott személyről, aki már előzőleg szóba került. De, ha a barátom azt mondja, hogy járt nálam egy nő, nyilvánvalóan nem kell pontosan tudnom, ki is az illető.

A névelők tehát a határozottság, illetve a határozatlanság eszközei, ök jelölik meg a megállapítások illetékességi területét, az ítéletek körét, de érzékeltetik azt is, hogy konkrét dolgokról vagy általános viszonylatokról van-e szóEzért nyugtalanító az a lazaság, amely a névelők kezelésében elharapózott. A hivatali stílus mintha a névelőkön akarna spórolni. „Tárgy: Választási munka értékelése” — olvassuk egy tanácsi ügyiratban. „Járási Tanács Kórháza felszólítja” az ügyfelet, s egy pillanatig sem érzi, hogy a jelzős szerkezet elé határozott névelő kívánkozik. (A választási. .. a Járási Tanács... stb.)

De másutt is terjed a névelő nélküliség. A parkokban: „Fűre lépni tilos!” Az állomásokon: „Második vágányra

szerelvény érkezik!” A könyvtárakban: „Könyvekhez nyúlni tilos!” Az üzletekben: „Kutyát üzletbe behozni tilos!”

A határozatlan névelővel hasonlóképpen vagyunk. Néha kitesszük oda is, ahova nem kell, máskor elhagyjuk ott is, ahol feltétlenül szükséges. „A térkép egy segédeszköz” — halljuk gyakran az ehhez hasonló mondatokat. Nyilvánvaló, hogy az ilyen típusú mondatokban a határozatlanság nem játszik szerepet, tehát a határozatlan névelő felesleges.

„Tanár lett a járási tanács elnöke” — jelentette nemrég az egyik újságunk. Az, hogy a tanácselnökök tanári diplomát szereznek, csak helyeselhető. De az új tanácsválasztás után nem ezt akarta tudtul adni a sajtó, hanem azt, hogy az egyik járásban egy tanárt választottak tanácselnökké.

óriási különbség van a következő két mondat között is:

„Egy mérnök lett a gyár

igazgatója.” „Mérnök lett a gyár igazgatója.”

Dr. Szabó Károly

Művészházaspár a hegyen

Nem meredek kaptató, csak

enyhe szerpentin vezet föl a hegyre, ahonnan belátni az épülő várost, egészen a József-platóig, ahol ugyanúgy égnek meredeznek a vasdaruk csőrei, mint a városközpontban, ahol a húszemeletes garzonházak épülnek, a város új felhőkarcolói. Jó itt a hegyen, a levegő is tisztább, s mintha a gondolatokat is megszellőztetné a bérházak között átfutó, a távoli erdőt borzoló lehellet.

Itt, a hegyen él többek között, negyedik emeleti lakásában Mustó János festőművész is. A műteremben találom: képein igazít éppen. A nagy ablak függönye csaknem teljesen behúzva, de a fennmaradt, nyitott résen át is kilátni a völgyben húzódó városra, amely alakul, épül, mélybe merülten éli zajos, kaméleonéletét.

Mustó János — régen tudjuk — Salgótarján szerelmese és élénk, kohók lángjára emlékeztető színekkel keresi, kutatja, képekbe igyekszik varázsolni a város lelkét. A salgótarjáni tavaszi tárlaton is egy olyan képét láthattuk, amelyben ez a céltudatos törekvése valósult meg. Opp- art, absztrakció, realista tömegkapcsolat sugárzott képéről, amelyet közvetlenül a lépcsőfeljáratnál helyeztek el. Nagy félkörívben vonultak felénk munkások és parasztok, amint fölfelé haladtunk a lépcsőn. A kép nemcsak a kompozíció-, szín- és fényhatása folytán, hanem szokatlan technikájával is meghökkentett. A mélységet, a távlatokat dombormű szerű ráragasztások is plasztikusan kifejezték.

A vendégek általában megcsodálták, a hozzáértők ellentétes nézeteket hangoztattak a képről, csak a diplomatiku- sabbak tartózkodtak a nyílt véleménynyilvánítástól.

— Én azt a képemet kísérletnek szántam, s abból, hogy nem sikerült egységes hatást elérnem, olyan következtetést vontam le: tovább kell vívódnom a témával, amely annyira bennem él, hogy absztrakcióként jelentkezik ecsetemen. Múltat, jelent, jövőt, törést és erőt, minden mélységes emberit, ami kifejezi ezt a szépü- lő-épülő várost, ebbe a műbe kívánom sűríteni. Szeretem Salgótarjánt, pedig.;..

Nem mondja tovább, de tudjuk mire gondol. Hiszen nyílt

titok volt, hogy Mustó Jánost egy időszakban „kegyvesztettkén” kezelték, képeiből nem vásárolt a város, támogatást kevesebbet kapott, mint más képzőművészek, s úgy látszik, ő még nem látja helyreállottnak az egyensúlyt.

De, nem foglalkozik személyes sérelmeivel. Olyan művész ő, akinek az életét az alkotás tölti be, s témáját inkább vívódásaiban, a műteremben lezajló nagy küzdelmekben keresi. Ebben hű társa felesége is, aki „titokban” ugyancsak fest és rajzol, (M Kolocsányi Anna), de ereje javát arra fordítja, hogy férje életében betöltse a múzsa sze— A művész politikuma etikai kérdés elsősorban. Az, hogy János nem megalkuvó fajta, s amíg mások személyes torzsalkodásokra, ügyeskedésekre, jogtalan érdemek szerzésére fordítják idejüket, addig ő gonolaíai kifejtésére fordítja energiáját. Tgazi művész ritkán jó propagátora önmagának, én meg őt igazán fejlődő művésznek tartom. S meg kell mondjam, ugyanez a vélemény a fővárosban is, művészberkekben.

Mély nyomot hagyott Mustó János életében a Szovjetunióban tett látogatása, amelyen hivatalos delegációval vett részt és a leningrádi tárlaton

B

e

i

leteg a főnök, hetek óta az ágyat

' nyomja, az orvosok szerint súlyos betegsége van: hipochonder. azaz magyarul: képzelt beteg. Hol a dereka fáj, hol légzési zavarai vannak, hol halálfélelem gyötri, teljesen el van foglalva önmagával. Nagyon ritka alkalom az, hogy eszébe jut íróasztala, ilyenkor vagy betelefonál, vagy pedig váratlanul betoppan irodájába, hadd sajnáltassa magát egy kicsit a beosztottakkal, meg hát jó azoknak a körmére nézni kicsit, mert ha távol a macska, cincog- nak az egerek.

Ilyenkor már az első percekben hibát talál, konstatálva, hogy ha ő kiteszi a lábát, akkor minden tótágast áll, semmi sem megy rendben. Lógnak, isznak, kedélyeskednek, tereferélnek és nem alkalmazzák az ő egyedül üdvözítő módszereit.

S ilyenkor kezdetét veszi a szeánsz.

Az aktust tulajdonképpen a beosztott munkatársak nevezték el szeánsznak, minthogy szertartás jellege van annak, mintegy spiritiszta szellemidézésnek. Behívja valamelyik munkatársat és etikai kérdésekről kezd vitát, amelyben egyedül őt illeti a szó, a beosztottat pedig a hallgatás. Beszélik, hogy amikor még makkegészséges volt, akkor is tartott ilyen erkölcsi prédikációkat. Felállította a beosztott nevelésének hivatalosan nem jegyzett világrekordját, ami megközelítette a tizennégy óra hosszát, s ez idő alatt sem enni, sem inni, sem egyebet végezni nem mentek el, csak arról disku- ráltak, hogy mit kell tennie, milyennek kell lennie a dolgozónak, hogy a népgazdaság és a haza jól járjon. Mondanom sem kell, hogy azalatt egy tűt sem tettek arrébb. Mindez azonban , nem jelenti azt, hogy egy marathóni jellegű erkölcsi szellemidézésnek nincs megközelítőleg olyan nagy haszna, mint a kínaiak 3697-ik szigorú figyelmeztetésének.

Sokan megszöktek már, de a főnök maradt, s a hűségesen maradó munkaVasárnapi jegyzet

SZEÁNSZ

társak kezdtek belenyugodni, hogy a szeánsz hozzá tartozik minden heti életükhöz, csak azért mutattak be áldozatot az istenek oltárán, hogy szabadítsa meg őket a gyakori „lelkipatyolattól”.

Persze, most sokan azt hiszik, hogy ez a főnök a képzelet szülötte. Nem az. bár az is szent igaz, hogy nem egy tipikus eset. Legfeljebb karikatúrája az öntelt vezetőnek, aki maga fölött nem ismer mércét, csalhatatlannak véli magát, s aki nem hódol meg előtte, azt jogarával fejbe sújtja.

Árnyaltabb formában más helyről is találhatunk példát. így például az egyik hivatalból megszöktek a férfiak. A hivatalfőnök oly hatékonyan alkalmazta a gyakorlatban a nők helyzetéről alkotott határozatokat, hogy egy új női munkaerő száz forintokkal többet keresett, mint a tíz-húsz éve becsületesen dolgozó férfi. A férfiak egy ideig tűrték a feminista befolyást, később azután rendre-sorra elmenekültek ab- Ipól a hivatalból, ahol hűségüket, szorgalmukat nem viszonozták. Mesélték, hogy az egyik férfi megszöktette a legjobb női munkaerőt, már válnak ' is mindkét oldalról, csakhogy mielőbb összeházasodjanak. Ezt a házasságot a bosszú szülte, mert az elüldözött férfi így akart borsot törni a nőbarát főnök orra alá. (No, hogy ki járt valóban rosszabbul, az később derül ki.)

A kiskirályság (vagy ahogyan korábban nevezték: begőzölés) kezd népbetegséggé válni, maradványa a régi, kapitalizmusból ránk maradt járványnak, a rangkórságnak.'ügy a Varnak valakik lenni, hogy lefelé tipor.--dt, fölfelé pedig a nyelvüket fenik. Már az a kegyenc típus is kezd kialakulni, aki még nem is főnök, csak jó útban van afelé, mert a legbefolyásosabb főnökök kegyeltje. Hót a kegyenc ma már nemcsak lefelé, hanem oldalt is tapos, abban a reményben, hogy tipró munkája a közeljövőben úgyis legalizálódik.

Az igazi kiskirályt, akár az első, kirívó példában, nem érdekli az ország, a nép, a közösség, az egyén érdeke, mert népgazdasági, csoport- és egyéni érdeket egymaga testesít meg, s akinek az nem tetszik, az mehet a dolgára Az igazi kiskirály kéjelegve mond nemet a megváltó javaslatokra, káposztafejnek nézi Barnard professzor koponyáját is és még a nemzetközi bíróság ítéletét sem tartja kellően megalapozottnak a saját véleményéhez képest.

A legmeghökkentőbb, hogy a szolid, szerény, szorgos emberkékből, hogyan kúszik, emelkedik ki a nagyravágyás viperája. Mesélik, hogy egy kedves asszonykát, aki egy légynek sem tudott ártani, váratlanul kineveztek igazgató- helyettesnek. Azóta barátnői, akik rajongtak érte, a legbőszebb gyűlölettel emlegetik nevét, mert úgy fejébe szállt a dicsőség, hogy leskelődik utánuk, bizalmasan elejtett szavaikat nemcsak továbbviszi, hanem ki is forgatja, s hatalmas erényeket mutat föl az anyagi előnyök megszerzésében. Régen azt mondták, hogy az ördög bújt belé.

M

ost meg azt mondjuk: vigye az ördög az olyan főnököt, akire jó szívvel még két birkát se lehet rábízni, nemhogy érző, emberi sorsokat- Ámde erről még lehetne tartani szeánszot, vígan meg is dönthetnénk hipochonder barátunk hivatalosán nem jegyzett világrekordját.

Palóc csendélet

repét. Vígasztal, biztat, segít, ahol kell.

— Teljesen a Képzőművészeti Alapra építettük életünket — mondja. — Szerencsére, János képeit kedvelik, keresik az ország minden részén, így nem kell attól tartanunk, hogy éhen halunk. Bár, rengeteg a rezsi. Vászon, festékek, egyéb.,

Igen, az előttünk sorakozó legújabb alkotásokból is jól látjuk, hogy a Mustó-festmé- nyeknek egyéni ízük, hangulatuk, sajátos, kialakult stílusuk van. Nem szólván monumentális alkotásairól, amelyek a munkásosztály vágyait, életének szépségeit, vezető szerepét fejezik ki.

— A művész műveivel politizál — mondja Mustó János. — S a művekben kevés a szándék, sokat tesz a látószög is, az, hogy honnan jön az alkotó. Luciáivá, Zagyva- pálfalva, ahonnan elindultunk, bennünket csaknem annyira elkötelez, mint a párttagsági könyvünk...

A vitatkozó kedvében levő Mustóné megjegyzi.

Mustó János metszete

hét képével találkozott. A Rét kép a lehető legjobb kritikát kapta A Nemzeti Szalonban is csaknem tíz Mustó-kép található meg, talán egyedüli a Nógrád megyei festőművészek közül, aki ilyen nagyarányban reprezentálja a megye képzőművészetét.

— Szeretem a nagy képeket — mondja Mustó János —, több nagy alkotás tervét hordozom magamban. Néha azonban a megélhetés gondjai más irányba hatnak, s a nagy vásznak helyett kisebbekre festek — csendéletet.

— Még szerencse, hogy az alapképeken is tökéletesen fölismerhetők Mustó művészeti jegyei, — jegyzi meg közben felesége, aki örömmel, szinte hivatásként vállalta el az „árnyék” szerepét.

Alkotó légkörben, alkotó kedvvel, alkotó körülmények között él a hegyen a Mustó házaspár. S amint félrehúzza a függönyt, s a fény rávetül az izzó vászonra, a szikrázó olajra, mintha a hegy is megmagasodna- ..

L. Gy.

Női akt

M. Kolocsányi Anna tusrajza

NüGRÁD - 1971. július 11., vasárnap 7