Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-11 / 162. szám

Közle ény Ludvík Svobodának, a Csehszlovák Szocialista llöztársaság elnökének magyarországi látogatásáról ’ A Migyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának meghívá­sára Ludvík Svoboda hadse­regtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnö­ke, Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja 1971. jú­lius 7. és 10. között hivatalos baráti látogatást * tett a Ma­gyar Népköztársaságban. Az elnököt elkísérte felesége, Ire­na Svobodová. Magyarországi tartózkodása során Ludvík Svoboda köz- társasági elnök találkozott Kádár Jánossal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kárával és Fock Jenővel, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnökével. Ludvík Svoboda elnök és kísérete meglátogatta a Cse­peli Szerszámgépgyárat, ahol a munkahelyeken és nagygyű­lésen találkozott a dolgozók­kal, továbbá látogatást tett az Agárdi Állami Gazdaságban, valamint megtekintette Buda­pest nevezetességeit és épít­kezéseit. Találkozott a máso­dik világháború felszabadító harcaiban részt vett magyar partizánok egy csoportjával. A magyar dolgozókkal és köz­életi személyiségekkel történt találkozásai a két szocialista ország népeinek mély és őszinte barátsága jegyében zajlottak le és kifejezték a magyar nép igaz tiszteletét Svoboda elnök iránt. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke és Ludvík Svo­boda, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság elnöke tárgya­lásokat folytattak, amelyeken magyar részről Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter, Péter János külügyminiszter, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a kormány Tájékoztatási Hiva­talának elnöke, Baczoni Jenő, a külkereskedelmi miniszter első helyettese, Vince József, a Magyar Népköztársaság prá­gai nagykövete és Perczel László, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, csehszlovák részről Ján Marko, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság külügyminisztere, dr. Mi- loslav Bruzek, a Cseh Szocia­lista Köztársaság művelődés- ügyi minisztere, dr. Jan Pud- lák, a köztársasági elnök iro­dájának vezetője, Frantisek Dvorsky, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság budapesti nagykövete, Alois Hloch, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság külkereskedelmi mi­niszterének helyettese vettek részt. A szívélyes és baráti lég­körben lefolyt tárgyalásokon kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik belső fej­lődéséről, véleményt cseréltek a legfontosabb aktuális nem­zetközi kérdésekről, értékelték a két ország kapcsolatainak jelenlegi állását és foglalkoz­tak azok további sokoldalú feljesztásének lehetőségeivel. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország közötti kapcsolatok minden területen igen kedve­zően fejlődnek. Őszinte örö­müket fejezték ki, hogy ezek a kapcsolatok megfelelnek a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság között megkötött ba­rátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés szellemének és mi­nőségileg is elmélyülnek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el­vei alapján. Ugyanakkor meg­állapították, hogy további le­hetőségek vannak az együtt­működés hatékonyabb fejlesz­tésére, különösen gazdasági téren. A felek egyetértettek abban, hogy a két ország közötti ide­genforgalom egymás kölcsönös megismerésének, népeink ba­rátsága elmélyítésének fontos eszköze. Ezért a jövőben is külön gondot kell fordítani a tömegméretű kapcsolatok ápo­lására és fejlesztésére­Mindkét fél egybehangzóan rendkívüli jelentőséget tulaj­donít a Szovjetunió és a töb­bi testvéri szocialista ország közötti barátság és együttmű­ködés erősítésének. Elhatáro­zásuk: tovább szilárdítani a szövetségi kapcsolatokat a Varsói Szerződés keretei kö­zött és minden téren fejleszte­ni a szocialista gazdasági in­tegrációt a KGST országai kö­zött, s egyúttal növelni a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok haté­konyságát. A nemzetközi helyzet átte­kintése során mindkét fél je­lentős figyelmet szentelt a hatékony európai kollektív biztonsági rendszer létreho­zásának. Megállapították, hogy az összes európai biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásának gondolatát az európai országok többsége megértéssel fogadja és meg­valósítását egyre inkább szük­ségszerűnek tartja. Mindin­kább tudatossá válik, hogy a felhalmozódott problémákat csakis fokozatosan és konst­ruktív szellemben lehet meg­oldani. Mindkét fél ezért to­vábbra is aktívan szorgalmaz­za az európai konferencia összehívását és támogat min­den olyan javaslatot, amely elősegíti az európai biztonsági rendszer kialakítását. A Szovjetunió és az NSZK, valamint a Lengyel Népköz- társaság és az NSZK között megkötött szerződéseket úgy' értékelik, hogy azok jelentő­sen hozzájárulnak a politikai légkör megjavításához Euró­pában. Ügy vélik, hogy e szer­ződések mielőbbi ratifikálása, továbbá a Német Demokrati­kus Köztársaság teljes nem­zetközi jogi elismerése, vala­mint a müncheni egyezmény­nek minden következményével együtt kezdettől fogva való érvénytelenítése további elő­relépést eredményeznek az egész nemzetközi helyzet nor­malizálásában. Mindkét fél üdvözli és tá­mogatja azokat a konstruktív javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió tett az utóbbi idő­ben az általános nemzetközi helyzet megjavítására. Közeledés a palesztinul ellenállási szervezetek között Áz egyiptomi fővárosban folytatja munkáját a Palesz­tinái Nemzeti Tanács ülés­szaka. Kamal Nasszer, a ta­nács hivatalos szóvivője a szombat délelőtti, csaknem négyórás ülés eredményeit is­mertetve elsősorban azt emel­te ki, hogy a különböző Pa­lesztinái szervezetek kifeje­zésre juttatták egységtörek­véseiket, és a mozgalom jö­vőjét illetően egyetértésre jutottak abban, hogy egyesí­teni kell a Palesztinái forra­dalom vezetését, a katonai jellegű támaszpontokat, tény­leges nemzeti egységet kell teremteni. Továbbá egységes tájékoztatási rendszert és tájékoztatási politikát kell létrehozni, s ugyancsak egye­síteni kell a pénzügyi forrá­sokat és pénzalapokat. Végül pedig olyan politikai vezető­séget kell választani, amely irányító szerepét kollektív, demokratikus módon tölti be. A délelőtti ülésen a 151 ta­gú testület nyilatkozatot fo­gadott el, amely a Paleszti­nái ellenállás és a jordániai hatóságok közötti nézeteltéré­sekre utalva leszögezi: az ellenállási mozgalom nem tűri el, hogy' bármilyen erők útját állják. A nyilatkozat az arab országok kormányaihoz címzett felhívásban a Palesz­tinái igazságos ügy támogatá­sát kéri. (MTI) 2 NÖGRÁD - 1971. július 11., vasárnap A felek hangsúlyozták, hogy a vietnami nép elleni amerikai agresszió folytatása a háborúnak Kambodzsára és Laoszra történt kiszélesítése tovább élezi a délkelet-ázsiai helyzetet és komolyan veszé­lyezteti a világ békéjét. Tá­mogatják a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságnak, a Dél-vietnami Ideiglenes For­radalmi Kormánynak és a Dél-vietnami Nemzeti Felsza- badítási Frontnak az indokí­nai helyzet megoldását célzó javaslatait, valamint a Dél­vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánynak a vietnami hely­zet politikai rendezésére vo­natkozó 7 pontos álláspontját, Ismételten hangsúlyozták, hogy országaik teljes támoga­tást nyújtanak a vietnami, " a kambodzsai és laoszi népnek az imperializmus ellen folyta­tott igazságos harcukhoz. Mindkét fél véleménye meg­egyezett abban, hogy a kö­zel-keleti helyzet továbbra is súlyosan veszélyezteti a vi­lágbékét. Ebben a vonatko­zásban támogatásukról bizto­sítják az arab országok; né­peinek igazságos harcát, ame­lyet az izraeli agresszió követ­kezményeinek felszámolásá­ért és a Palesztinái nép jogos igényeinek megvalósításáért folytatnak összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967 novemberi határozatá­val. Mindkét fél örömmel álla­pítja meg, hogy az elvtársi légkörben lezajlott tárgyalások teljes nézetazonosságot fejez­tek ki valamennyi megtár­gyalt kérdésben, beleértve a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság közötti testvéri együttműködés továbbfejlesz­tésének lehetőségeit a két or­szág közti kapcsolatok min­den területén. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, Ludvík Svoboda hivatalos látogatásra hívta meg a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa elnö­két, Losonczi Pált, aki a meghívást köszönettel elfogad­ta. A látogatásra később egyeztetendő időpontban kerül sor. Budapest, 1973. július 10. (MTI) így látta a hetet kommentátorunk, Pálfy József: Feszültség a Közös Piac országaiban MÁJUSBAN, a nyugati pénzválság egy döntő pillanatában határozta el a bonni kor­mány, hogy ezután „lebegtetni” fogja a dol­lár árfolyamát, és nem ragaszkodik az ame­rikai pénznek korábban fix összegben meg­határozott értékéhez. A bonni döntés annak nyomán született, hogy roppant felduzzadt az NSZK-ban a dollártartalék, hogy paritáson alul kínálták az amerikai pénzt, s így tu­lajdonképpen a nyugatnémet márkának a dollárhoz viszonyított felértékelése is indo­koltnak tűnt. Ez azonban az Egyesült Ál­lamok elleni lépésnek számíthatott volna, a szóban forgó lebegtetéssel azonban egyszerre szolgálta Washington és a saját érdekeit a bonni kormány. A nyugatnémetek ugyanakkor szembe he­lyezkedtek közös piaci társaikkal, főleg a franciákkal, akik éppen a dollár világszere­pének csökkentését látnák szívesen, illetve akik ragaszkodnak a fix paritásokon alapuló pénzforgalomhoz. Ez utóbbinak az a magya­rázata, hogy a Közös Piacon az amerikai dol­lár a közös elszámolási valuta, még a franci­ák számára olyannyira fontos mezőgazdasági exportügyietekben is. Már most, ha a dollár értéke az NSZK-ban — a francia búza, bor, tejtermék, gyümölcs stb. legfontosabb pia­cán „lebeg”, hullámzik, akkor ez alaposan megzavarja a francia számításokat. Ami is­mét a francia gazdák gondjait szaporítja. Pompidounak pedig nem hiányzik, hogy új­ra traktorokból emelt barrikádok jelenjenek meg az országutakon, hogy a parasztok a fo­lyóba dobálják a paradicsomot vagy a gyü­mölcsöt, hogy tejszállítási sztrájkot kezdje­nek ... ­A Brandt—Pompidou-találkozón ezért volt a legfontosabb napirendi pont a valutapoliti­ka kérdése — a francia elnököt nyugatnémet vendéglátója — stílszerűen — „lebegtette”, mármint a Rajna hullámain. Hajókirándulás­ra hívta a híres folyóra, a leghíresebb szikla, a Loreley-szikla tövébe. S mert Pompidou épp akkor ünnepelte hatvanadik születésnap­ját, az irodalombarát francia vendégnek aján­dékként egy Heine-levéllel kedveskedett Brandt. „Az életben a jó dolgokat csak fran­ciául lehet megnevezni” — írta a levélben egykor a Párizsban is élt, ott is halt költő. Azt azonban minden bizonnyal most németül mondta meg Brandt a vendégének, hogy egyelőre szó sem lehet arról,.hogy a dollár megszabott paritásához most visszatérjenek. A tőkés országok egymás közti kapcsolatai­ban a gazdasági, a pénzügyek a legfontosab­bak. Ezért minősíthették kevéssé pozitívnak a Brandt—Pompidou-találkozó mérlegét a meg­figyelők mind Párizsban, mind Bonnban; még akkor is, ha egyébként több kérdésben való­ban lehetett egyetértés a francia elnök és bonni vendéglátója között. Érdemes például felfigyelni arra, hogy a Brandt—Pompidou- találkozón jött létre megállapodás a három nyugati nagyhatalom és a nyugatnémet kor­mány közötti, Nyugat-Berlinre vonatkozó konzultációs rendszer dolgában. Bahr és Frank államtitkárok ezután hetenként talál­koznak az USA, Nagy-Britannia és Fran­ciaország bonni nagyköveteivel, azokkal, akik Abraszimov berlini szovjet nagykövet tárgya­lópartnerei a Nyugat-Berlinről folyó tárgya­lásokon. Az általános vélemény szerint ezek a tárgyalások lassan, de biztosan előrehaladnak, a most csütörtökön megrendezett négyes ta­lálkozó például a leghosszabb volt, s ebből a megfigyelők szintén jóra következtetnek.., Még semmi jó nem mutatkozik viszont az Egyesült Államok kormányzatának Indokíná- val kapcsolatos magatartásában. Egyelőre azt látjuk, hogy az USA lázas diplomáciai tevékenységet fejt ki mind a Távol-, mind a Közel-Keleten. Henry Kissin­ger, Nixon nemzetbiztonsági különtanácsadó- ja, akit sokan az Egyesült Államok „igazi külügyminiszterének” mondanak, alaposan körülnézett Saigonban. Az őszi elnökválasz­tási komédia élőtt egyes saigoni vezetőket be­avathatott Washington terveibe, majd tovább utazott — a többi között Üj-Delhibe —, hogy az amerikai elgondolásokat megismertesse a földrész más fontos személyiségeivel. Agnew alelnök szintén Ázsiában utazgat, Laird had­ügyminiszter pedig abban a Japánban tár­gyal, amely — a mai szövetségesi viszony után — az USA-nak holnap már riválisa le­het világpolitikai, világgazdasági kérdések­ben ... AGNEW „világkörüli útja” arab országok­ba is elvezet. A Nixon mögötti „második” ember tárgyalásait együtt említhetjük kisebb rangú, de jelentős amerikai diplomaták kai­rói puhatolózásával. Az UPI hírügynökség megjegyezte: az egyiptomi vezetők nem csi­nálnak titkot abból, hogy kezdik megelégelni a mindeddig teljesen eredménytelen ameri­kai „csendes diplomácia” egy éve tartó pró­bálkozásait ... Washingtonban azt hiszik, hogy Izrael egyértelmű támogatását össze lehet egyeztetni az arab országoknak tett ígéretek­kel. A legtöbb arab fővárosban viszont úgy látják, hogy az Egyesült Államok bizonyos körei homályos elképzeléseiket úgy „lebeg­tetik”, mint ahogyan az ismert mondásban Mohamed koporsója lebegett ég és föld kö­zött ..; LOYAS SZOBOR ULÁNBÁTORBAN A Mongol Népi Forradalom ötvenedik évfordulójára Egy szoborkompozíció és egy életkép együttes hatása tart fogva estébe nyúlóan az Ulánbátor Szálló kényelmes szobájában, amelynek ablaka­in át bekúsznak a főváros fé­nyei. A lovas szobor a főté­ren áll, valami furcsa, szokat- lat, hirtelen megtört és válto­zást sejtető mozdulatba kom­ponálva, amely olyannyira el­tér az otthoni, méltóságteljes, első lábaival ágaskodó lovas szobroktól, hogy nehezen le­het szabadulni a látványtól. Ez a ló ugyanis hátsó lábaival ágaskodik az ég leié, hirtelen, kemény mozdulattal, fejét a földre szegve, az ellenállás in­dulatától duzzadtan, hogy le­vesse magáról lovasát. Ám a szándékok összecsapásából érezhetően a lovas fiú kerül ki győztesen, s szinte várjuk a következő mozdulatot: a megadót, az embernek enge­delmest, a belenyugvót. E hatalmas országban sok minden másképpen van, más­képpen történt, mint nálunk; e nép sokszorta távolabbról tért az útra, amelyen mi is járunk. A feudalizmusból — a fejlődés kapitalista útját ki­hagyva — egyenesen a szocia­lizmusba lép. Más mérce kell a méréshez? Nem. Nem mércéről van szó, hanem szemléleti módról: ki, mit lát meg, mit tart fontos­nak annak az országnak jele­néből, jövőjéből, amely fél évszázada még jobbágyrend­szerével, világi és egyházi hű- bérurak kizsákmányoló ha­talmával, írástudatlanságával, mélységes népnyomorával, s a gyarmatosítok elnyomásával Ázsia egyik legelmaradottabb országa volt. Szemléleti kérdés tehát, hogy ki mit vesz észre a szocialista Mongóliában. Le­hetne fanyalogni is akár, hogy például Ulánbátor modern vá­rosközpontja körül még sok jurta látható, ám így, a múlt és a jelen összefüggéséből ki­ragadva, mindez nem több felszínes egzotikumnál, vagy legalábbis egyoldalúságnál. Sokkal fontosabb ennél, hogy a városban, ahol a forrada­lom előtt valóban alig volt kőépület, ma már a lakosság hatvan százaléka modern la­kóházakban lakik, az elmúlt években csaknem negyvenezer család költözött új otthonába, városnegyedek emelkedtek ki a földből, s csupán a most befejeződött negyedik ötéves terv időszakában 155 ezer négyzetméternyi lakóteret épí­tettek fel a mongol építőmun­kások. A forradalom előtt. í: A for­radalom után.. • Hányszor hallom a mostani ünnepnapo­kon e két elhatároló szót. A kolosszális feladat a népi for­radalom győzelme után há­rult a pártra, amely a lenini útmutatás nyomán, a társa­dalmi fejlődés nem kapitalista útját választva, a szocializmus felépítését tűzte ki célul. A forradalom előtti Mongóliában nem volt ipar, a kereskedel­met a külföldiek tartották kézben, az írni-olvasni tudók száma a lakosság egy száza­lékát sem érte el, az ország­ban mindössze egyetlen iskola működött, kórház, orvos, is­meretlen fogalom volt. Íme, ezt jelenti a forradalom előtt meghatározás. S mit jelent e két szó: for­radalom után? A puszta fel­soroláshoz is kevés egy cikk terjedelme. A gazdasági ered­ményeket így foglalhatjuk össze: a Mongol Népköztársa­ság, a Szovjetunió és a többi szocialista ország hathatós se­gítségével, külterjes pásztor­kodást folytató országból ag­rár-ipari országgá vált, amely célul tűzhette ki a szocializ­mus anyagi-technikai bázisá­nak megteremtését, a szocia­lista társadalmi-gazdasági rendszer teljes felépítését. A mongolok, ha új életük­ről, a forradalom eredményei­ről beszélgetünk, mindig hoz­záteszik: csak a Szovjetunió és a szocialista országok se­gítségével érhettük el őket! Az új ország megbecsült és elismert tagja a szocialista közösségnek, s mind széle­sebbre tárva kapuit, erősítve politikai és gazdasági szere­pét, tagja a KGST-nek, az ENSZ-nek, 51 állammal tart diplomáciai kapcsolatot, s több mint 20 országgal keres­kedik. Befejezésül ide kívánkozik még egy jelkép. Kísérőmmel, Urtnaszan újságíróval álltunk Szuhabátor lovas szobra előtt. Nem kommentálta, csak Ulánbátori városkép: a Béke útja oroszra fordította az emlékmű föntről lefutó, függőleges raj­zó feliratát: „Nem veszítjük el a szabadságot, amit veled ki­vívtunk...! Elmélyítjük a for­radalmat !”• Havas Ervin j r T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents