Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-06 / 157. szám

Aratás előtt Palotáson A palotási Május 1. Terme­lőszövetkezet központi javító­műhelye előtt már csatasor­ban állnak a kombájnok. Vár­ják, hogy elkezdjék munkáju­kat kinn a földeken. A sze­relők még egyszer tüzetesen átvizsgálják a gépeket, hogy munka közben ne leg ven baj. — A javításhoz szükséges alkatrészeket nehezen, de si­került megszereznünk — mondja Tóth Tibor műhely­főnök. — Hat kombájnt javí­tottunk ki és egyet vásárol­tunk. .. A hét kombájnnal 1562 hold búza és 630 hold tavaszi árpa termését takarítják be a szövetkezetiek. Gondosan és pontosan készültek a közös gazdaságban a termés gyors betakarítására. — A kombájnok négy üzem­egységben dolgoznak, ezért állandó körzeti szerelőt állí­tunk munkába — magyaráz­za Tóth Tibor. — A szerelő ügyeletet tart és sorra járja a kombájnokat, ha bajuk akad. A kisebb javításokat mindjárt helyben elvégzi. A rendkívül fontos mun­kával Illés Csaba motorsze­relőt bízzák meg. Ez azonban nem teszi szükségtelenné a gépek napi, rendszeres kar­bantartását, vizsgálatát. Ha nagyobb baj adódik, akkor a szerelők éjjel is dolgoznak, hogy reggel újra elkezdhesse munkáját a kombájn a gabo­naföldeken. Vida István főmezögazdász időben elkészítette az aratási munka részletes tervét. Mint mondotta, a betakarítást júli­us 10—12 táján kezdik meg. Ha az edőjárás engedi, 30 nap alatt teljes egészében vé­geznek a teendőkkel. — Ügy tervezzük, hogy két menetben végezzük a mun­kát — mondja a főmezőgaz­dász. — A hét kombájnt, a három tehergépkocsit, a tíz dupla pótkocsis vontatót mind munkába állítjuk... Szeren­csés helyzetben vagyunk a szállítással, mert a termést itt, helyben, Pajtapusztán és Pálteleken tároljuk. Száz­negyven vagon gabonára szer­ződtünk a Gabonafeldolgozó és -felvásárló Vállalattal. A szövetkezet komplex munkának tekinti a gabona­betakarítást. Az aratással párhuzamosan végzik a szal­malehúzást, a tarlóhántást és a vetőszántást is. Hat trak­tort helyeztek készenlétbe a tennivalók zavartalan elvég­zésére. A szállítógépek a napi munka után és kora reggel az őszi vetések alá műtrá­gyáznak. A letakarított szal­mát pedig két kazlazógép rak­ja fel. — Már most számolunk a nyújtott műszakokkal, a va­sárnapi és az ünnepi munká­val is — tájékoztat Vida 1st. ván. — Azt szeretnénk, ha az időjárás nem bontaná meg a gabonabetakarítás rendjét... A szövetkezet vezetősége, akárcsak a szerelők, ügyele­tet tartanak az aratás ide­jén. Gondosan vigyáznak ar­ra, hogy minden az ütemterv­nek megfelelően történjék a palotási határban. Human Imre „Ébredj, szép világ. Rárósi kulturális napok az ápoly partján Vasárnap került sor Rárós- pusztán, az Ipoly partján, a II. rárósi kulturális nap megrendezésére Méltán kez­dődhetett a rendezvénysoro­zat az egyházasgergei Vegyes­kar szárnyaló dalával: „Éb­redj, szép világ .. Dicséret illeti mindazokat, akik a programot kezdemé­nyezték és lebonyolították. Ritka példája a céltudatos, önzetlen összefogásnak, amellyel a szécsényi járási pártbizottság, a járási hivatal es annak művelődésügyi osz­tálya, a járási KlSZ-bizott- ság, a termelőszövetkezetek, ÁFÉSZ-ek, valamint a rende­ző bizottság, s nem utolsó sorban a résztvevő hat község vezetői és szereplői ezt a ta­lálkozót megteremtették. Azt csak a résztvevő érezhette igazán, hogy mennyire „nép­ünnepély'’ volt a nap, a leg­nemesebb értelemben! Több mint négyezer ember gyűlt össze a csodálatos ter­mészeti adottságokkal bíró Ipoly parti pusztán. Nagy ez a szám, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az érintett hat községben mind­össze öt és fél ezer ember la­kik. De nemcsak a környék lakossága jött el ide, de az Ipoly túlsó partján csoporto­san álltak szlovák barátaink is, akik azt kérték, hogy a színpadnak ne legyen háttér­fala, mint a múlt évben, mert akkor ők nem láthatják a mű­sort. (Talán a későbbiek során meg is kellene hívni őket.) Kétségtelen, hogy lehet és kell még tenni kisebb-na- gyobb minőségi változtatáso­kat éppen a rendezvény ha­tásfoka érdekében. Gondolunk itt a technikai feltételek javí­tására, a rendezés apró-csep­rő zökkenőinek kiküszöbölé­sére, de kétségtelen, hogy a járás kezdeményezése életre­való és támogatásra méltó. Nagyra kell értékelnünk azt a tényt, hogy több község apra- ja-nagyja, a legkülönbözőbb korúak és foglalkozásúak mind megmozdultak községük kulturális éleiének munkálá- sa és bemutatása érdekében. Megható és tiszteletre méltó volt — s ez a több ezres kö­zönség lelkes tapsából is ki­tűnt — mikor munkások és parasztemberek, KISZ-es fia­talok, vagy éltes korú asszo­nyok és férfiak ugyanattól a céltól lelkesítve színpadra léptek. Mindenki előtt nyil­vánvalóvá válhatott az is, hogy mennyi érték és alkotó erő van egyszerű népünkben. Nincs módunk és lehetősé­günk, hogy részletesen ele­mezzük a majdnem négyórás műsort, amelyet Egyházasger- ge, Ipolytarnóc, Litke, Lu- dányhalászi, Mihálygerge, és Nógrádszakál községek kul- túrcsoportjai és egyéni szerep­lői bemutattak. De mindegyik­re jellemző, hogy a rárósi kul­turális nap alapokmányában lefektetett, s megítélésünk szerint okos alapelveknek igyekeztek megfelelni. Az alapokmány ugyanis kimond­ja, hogy a községi kulturális vetélkedőben igyekezzenek az egyes községek minél jobban kiaknázni a megadott műsor­időt, mozgassák meg lehető­ség szerint a község vala­mennyi lakóját, aktivizálják a legkülönbözőbb életkorúakat. és mutassanak minél gazda­gabb műfaji szinességet. Ezenkívü! természetesen a bí­ráló bizottság az egyes mű­sorszámok színvonalát is fi­gyelembe vette. A fenti szempontok alapján Egyházasgerge 525 pontot ért el és megkapta a 4600 forin­tos dijat, Litke 515 pontot és 4200 forintot, Mihálygerge 504 pontot és 3800 forintot, Nóg- rádszakál 451 pontot és 3400 forintot, Ludányhalászi 383 pontot 4s iOOC forintot, Ipoly­tarnóc 360 pontot és 2600 fo­rintot kapott. Mihálygerge község meg­kapta a járási KISZ-bizottság különdíját (1000 forint), mi­vel ők mozgósították legin­kább a község KISZ-es fiatal­jait. Nógráöszakál menyecske­kórusa a Nógrád megyei Jó­zsef Attila Művelődési Köz­pont és a KÖTA Nógrád me­gyei Elnöksége 1000 forintos különdíjában részesült, ame­lyet minden évben a rárósi kulturális nap legjobban sze­replő kórusa nyer el. A bíráló bizottság külön di­csérő oklevéllel jutalmazta Simon Mária (Nógrádszakál) versmondót, ózv. Nyerges La- josné (Mihálygerge) szólóéne­kest és Kelemen Jánosnét (Nógrádszakál). aki nagy mu­zikalitással szólaltatta meg citeráját. A díjazottakon és dicséret­ben részesiilteken kívül ter­mészetesen sok-sok elisme­résre méltó és mély élményt nyújtó produkcióra emléke­zünk, bármelyik község műso­rára is gondolunk. A megye kulturális élete is gazdagabb a rárósi kulturális nappal. Érdemes keresni és kihasználni az egyes tájegy­ségek adta lehetőségeket. Venesz Ernő Képünkön a liíkei együttes kisdobosokból álló tánccso­portját mutatjuk be Koppány György felvétele Az njiiómozg’aloiii fejlesztése íVnoráíl me£Ve üzemeiben az elmúlt nujjl au négy esztendőben majdnem 3400 újítást valósítottak meg, és ezek nép- . gazdasági haszna több mint 80 millió forint volt. Bár csökkent az újítási kedv, ez az egyetlen adat mégis arról tanúskodik, hogy jelentős vállalati és népgazdasági hasznot biztosítanak azok a dolgozók — műszaki szakemberek és munkások —, akik szakmai tudásukra alapozva töprengenek: hogyan le­hetne egyszerűbben és eredményesebben vé­gezni a munkát, gyosabban, jobb minőségben és biztonságosabb körülmények között előál­lítani a termékeket. Az újítómozgalom lé­nyeges alkotóeleme a műszaki fejlesztésnek, és ezzel együtt az eredményes gazdálkodás­nak. A gondolkodó és újat alkotó emberek ezért is rászolgálnak, hogy jobban figyelje­nek rájuk és méltó anyagi-erkölcsi becsülés­ben részesüljenek. Szükséges hangsúlyozni ezt, mert mint jó- néhány vizsgálat bizonyította, a megye több üzemében nem törődnek érdeme szerint az újítómozgalommal. Nem egy helyen bosszan­tóan lassú az ügyintézés, vagy túlzottan ala­csonyak az újítási díjak. A feladattervek bo­nyolultak, és még a nagy szakmai tudás­sal rendelkező munkásokat sem késztetik a munkák, munkafolyamatok racionalizálására, az újításokra. Szót kell ejteni, a közelmúlt tapasztalatairól, hiszen legtöbb vállalatnál ezekben a hetekben készültek el, vagy még csak most szövegeződnek az 1971—1975. évre szóló újítási szabályzatok, amelyek mellék­letként szerepelnek a július elsején hatályba lépett kollektív szerződésekben. A vállalati újítási szabályzatok kidolgozá­sának szinte alapdokumentuma — nélkülöz­hetetlen segédeszköze az Országos Találmá­nyi Hivatal elnökének és a SZOT elnökségé­nek ezzel kapcsolatban kiadott irányelvei. Több ok miatt is szükséges és jogos volt ezek közzététele. Tapasztalatok bizonyítják például, hogy hiába szabályozza kormányren­delet az újítások benyújtásának, elbírálásá­nak, megvalósításának és díjazásának felté­teleit, jó néhány vállalati előírás nemcsak egyszerűen eltért ettől, de nem egyszer tör­vénytelenséget is tartalmazott. Más újítási szabályozások nem számoltak a helyi adott­ságokkal, még az is előfordult, hogy a válla­lati előírás egyszerű másolata volt a felettes szervek által mintaként kiadott szabályzat­nak. Hogyan is lehettek volna ezek űtmuta- tóak vagy ösztönzőek, hiszen az ilyen mód­szerű szabályszövegezés nem jelentett mást, mint kipipálást a határidőnaplóban feltünte­tett feladatok közül. Nagyszámú volt az olyan újítási szabályzat is, amelyben a leg­lényegesebb kérdések nem voltak egyértel­műen meghatározva, hiányzott belőlük pél­dául a vállalat kötelezettsége, vagy a garan­ciák az újítók anyagi elismerésére, az újí­tások hasznosítására. A kollektív szerződés mellékletét képezik a vállalati újítási szabályzatok, nyilvánvaló ezért, hogy elkészítésük és kiadásuk a szak- szervezeti tanácsokkal vagy a szakszervezeti bizottságokkal egyetértésben történik. A közös megállapodás azonban kötelez is. Mint a kollektív szerződés, úgy ezen belül a mel­lékletként szereplő újítási szabályzat végre­hajtása sem nélkülözheti a következő évek­ben a rendszeres ellenőrzést. S mi az, amit különösen vizsgálni kell? Részben az admi­nisztratív előírások teljesítését, részben pedig — ami az előbbinél is fontosabb — a szabá­lyozások emberi vonatkozásait. Az admi­nisztratív előírásokhoz tartozik a többi kö­zött: a bejelentések és elbírálások rendje, a vállalati feladatok és hatáskörök pontos tisztázása, a kísérleti és hasznosítási szerző­dések formai és tartalmi előírásai, a hasznos­ság mérésének és megállapításának módja, formái, garanciái, az ügyintézés rendje, az újítások nyilvántartása és nyilvánossága, az újítási propaganda stb. Nem elég azonban, ha csak a kötelező elő­írások végrehajtásának ellenőrzését tartják feladatuknak az újításokkal foglalkozó vál­lalati és szakszervezeti vezetők. Legalább ennyire fontos azt is figyelemmel kísérni, hogy milyen az újítók erkölcsi megbecsülé­se — és ezt például hogyan jelzik a „Kiváló Dolgozó” címek — vagy esetleg a kormány­kitüntetések. .Alapvető feladat annak figye­lemmel kísérése is, hogy az újítók közt mi­lyen a munkások és a műszakiak részaránya, hogyan működnek együtt újítók, esetleg kol­lektívák, például a szocialista brigádokon belül. S ha valami ezekben az „emberi vo­natkozásokban” nincs rendben — a figyelem­mel követés esetén könnyebb lesz keresni és megtalálni az ellentmondás feloldásának a módját, és a lehetőségeket. Az újítómozgalom valóban mozgalmi jelle­gének fejlesztése igényli, hogy a nógrádi üzemekben is jobban számoljanak a szocia­lista brigádokkal, ezeken belül is a legkép- zetteb szakmunkások Icai. Azért is indokolt ez, mert — s erről is tények tanúskodnak —, az elmúlt években csökkent a fizikai dolgo­zók újításainak száma, és jóval kisebb lett ezek anyagi értéke. Nélkülözhetetlen emel­lett az együttmőködés szervezése a mérnö­kökkel, technikusokkal, a műszaki körökkel — köztük például a KISZ keretében műkö­dő Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Taná­csával. a műszaki fej­lesztés lényeges alkotóeleme, amelynek a vállalati gazdálko­dás eredményeire is nagy a hatása. Köztu­dott, hogy az anyagi juttatásoknak, köztük a bérek növelésének és a nyereségrészesedés­nek a hatékonysága a feltétele. Az újitómoz- galommal való törődés ezért minden dolgozó anyagi érdeke. . Ezt sem árt hangoztatni a dolgozói tanácskozásokon, az újítók nagyobb megbecsülése, az újítások iránti figyelem felkeltése érdekében. Kovács András Az újítómozgalom Rokoszovszkij: Katonai kötelesség A napokban emlékeztünk a Szovjetunió megtámadásának harmincadik évfordulójára. Ebből az alkalomból jelent meg a Zrínyi Katonai Kiadó­nál Konyev és Zsukov köte­tei után a harmadik berlini győzőnek, Rokoszovszkij mar­sallnak könyve „Katonai kö­telesség” címmel. A legendás hírű szovjet hadvezér katonai pályájáról és a Nagy Honvédő Háború har­cos éveiről vall. Visszaemlé­kezéseit a második világhá­borút megelőző évekkel kez­di, és a fasiszta Németország szétzúzásával fejezi be. Rokoszovszkij műve nemcsak egy katonai vezető memoárja, nemcsak hadtörténeti feldol­gozás, hanem mindennek az ötvözete: személyes élmé­nyekkel átszőtt hadművészet­történeti monográfia. A mű korabeli dokumentumokra tá­maszkodó gazdag anyaga oly kor kiegészíti, olykor pedig helyesbíti a történetírásnak e korról alkotott produktumait. A szép könyvet szerető, a második világháború esemé­nyei iránt érdeklődő olvasó nem csalatkozik, ha kézbe ve­szi e nagy idők nagy króni­kásának írását. Értékelték a munkát Á Mátraaljai Állami Gaz­daság kisterenyei üzemegysé­gében dolgozó női szocialista brigád tagjai a napokban ér­tékelték az eddig végzett munkát, Megbeszélték, hogyan sikerült teljesíteni vállalásai­kat. Demény János kerületve- zető, Radasovszki Pálné, a szakszervezeti bizottság titká­ra ugyancsak ott voltak az összejövetelen. Ahogy Szabó Gáborné bri­gádvezető elmondotta, a ko­ra tavasszal alakult a közös­ség, és a Március 8. nevet vették fel. A legnagyobb eredménynek azt tartja, hogy a néhány hónap .glatt jó kö­zösség kovácsolódott össze. Az asszonyok a termelésben, a társadalmi munkában egyfor­mán helytállnak. Munkájuk kedvezően hat az üzemegység eredményeire. Évek óta megoldatlan gon­dot jelentett a kerület mun­kásszállásának. az ebédlő kör­nyékének rendezetlensége. Az asszonyok munkája nyomán megszépült a környezet. Ezen­kívül a brigád két új taggal is szaporodott. Két növény- termesztő asszony kérte fel­vételét Szabó Gáborné brigád­jába. Most azt tervezik, hogy megszervezik a munkavédel­mi őrséget. Ez segítené gaz­dasági tevékenységükét, s az asszonyok nevelését is, hiszen így is foglalkoznak, törőd­nek egymással. Demény János, a kerület vezetője elismeréssel szólt a brigád tevékenységéről és ter­veiről is. Hiszen a betakarí­tás elvégzése után az asszo­nyok tanulni kezdenek. Töb­ben mezőgazdasági szakközép- iskolába, s különböző előké­szítő tanfolyamokra jelent­keztek..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents