Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-31 / 179. szám

Sikeres félév után

__rr____rr__________

n

yereségjutalom a F UTÓ BÉR •nél

Amiről az árcédula nem árulkodik

Épül az új csarnok, ahol az utolsó negyedévben már termelni akarnak

Sorozatban gyártják a hőcserélőket. A második télévben is ez lesz a tő termék

Az első félévi eredménye- iák az anyagot is. A gyártás záson is kérték a szomszédos két értékelték és a soron kö- megkezdésének tehát nem lesz bányái építőket, akik a csar- vetkező feladatokat tárgyal- különösebb akadálya. nokot készítik, hogy lehetőleg

ták meg a FÜTÖBER nagy- A második félév nagyobb rövidítsék le a határidőt,

^rrmS^náJk^n feiadat°kat Íe!ent 3 nagybä' A vállalat - termelési

bi termelési tanácskozáson, tonyi üzem szamara, hiszen - • lti. • ■, .

Szabó Imre üzemvezető si- 69 miUió 200 ezer forint ér- . ... “ d

kerről számolhatott be, A tekű> uj érméket várnak tő- ™ Fhhől Kő

tel evre előirányzott b2 millió lük. Továbbra is a legfonto- f.. . ..

300 e^er formt teljes termele- sabb gyártmány a hőcserélő, ü t fct„ E eredmény sí érték helyett 58 millió 623 Ez teszi ki _ nasvbátonvi gY - ' eredmény

. . ' „ . a ** teszl K1 a ndgynatonyi lehetővé tette, hogy most évé2ér forintot ért el a nagy- üzem termelésének mintegy , - , . .

batonyi üzem. Tehát 11 szá- 55_60 százalékát. k *b vállalati szinten egyzalekkal túlteljesítette tervét. milho forlnt nyeresegjutalMindezt úgy érték el, hogy 5 A szükségmegoldasként most mat fizessenek ki. Ezt a sze- „ fai -ráMlékkal kevesehh lekerül° termékek mellett fel mélyi jövedelmek növelésére leJLot SlalkÍIXk kel1 k^úlní újabbak használták fel. Nagybátony«““ni »***» «' W— ban a MM MM dőllehetett volna. Az egy főre 72 méter hosszú 12 méter hozóknak csaknem 137 ezer eső termelési érték a terve- széles ~ gyártócsarnok a régi forintot, az alkalmazottaknak zettnél 30 ezer forinttal volt telephelyen. Itt már a negye- pedig 38 ezer forintot fizet- nagyobb az elmúlt hat hó- dlk negyedévben szeretnék tek ki nyereség jutalom címén, napban. Ezek a számok ön- megkezdeni a melegvizterme- Ez az összeg mintegy négy magukért beszélnek. Nem vé- 10 berendezések gyártását, százalékos bérnövekedésnek letten, hogy Sas Gábor, a vál- amelyek már a régi hagyó- felel meg féléves szinten, lalat főmérnöke igen nagy el- mányos széntüzelésű techno- ami azt jelenti, hogy a része- ismeréssel beszélt hozzászolá- lóSiató1 eltérőek lesznek, sedési alapból már 5,7 napi sában a nagybátonyiak mun- ola-l" és gáztüzelésre készül- bérnek megfelelő összeghez kájáród nek' A termelési tanácsko- jutottak a dolgozók.

Barnák János, a központ termelési osztályvezetője

ugyancsak dicsérte a nagybátonyiak munkáját, ugyanakkor kérte is, hogy a második félévben hasonlóan segítsenek a nagy vállalat gondjainak megoldásában. Azt is elmondotta, hogy a Nagybátonyban gyártott ventillátorokhoz nem tudtak kellő mennyiségű vil- lanyomotort beszerezni, így a gyártás folyamatosságával gondok lesznek. E helyett viszont új termék gyártására kell felkészülni, mert a meglevő kapacitással lemezvezetéket és szűrő-mosó berendezéseket kell majd a nagybáto- nyiaknak gyártani. A szükséges technológiai előírásokat a napokban a nagybátonyi üzem rendelkezésére bocsátják, és hamarosan leszállít;

A HIVATALOSAN közzétett statisztikai adatok arról adtak hírt, hogy tavaly a fogyasztói árak — a tervezettnél és az előző évinél kisebb mértékben — 1,2—1,3 százalékkal emelkedtek.

Miért tagadnánk: ezt a

tényt több oldalról is erőteljesen kérdőjelezi a közvélemény. Mindenekelőtt: sokan

az árcédulákkal, egy-egy termék drágulási arányával vetik egybe a másfél százalék alatti havatalos adatot, és ez

— enyhén szólva — kételyt ébreszt. Mellőzzük most a bizonyítási eljárást, s ne vonjuk vizsgálati mikroszkópunk tárgylemezére az árstatisztikát

— elégedjünk meg ezúttal annyival, hogy egy-egy áru vagy árucsoport erőteljes drágulása ellenére is igaz lehet országos átlagban számítva az 1,2—1,3 százalék.

Csakhogy a boltba lépve és az árucédula olykor meghökkentő közlését érzékelve — mi sem természetesebb —, kisebb gondunk is nagyobb annál, semmint, hogy országos átlagokban gondolkodjunk. Ilyenkor az áremelkedés közvetlen ténye a fontos és éppen ezért szólunk most részletesebben az imént említett kérdőjelezés másik oldaláról: arról, hogy a közvélemény többnyire nem csupán az áremelkedés mértékét, de puszta tényét, jogosultságát is vitatja. S ha cikkünk bevezető mondatában a fogyasztói áremelkedés tervezettnél alacsonyabb szintjére utaltunk, most hozzá gondolhatjuk azt a

— nem kevesek által naponta megfogalmazott — kérdést is: mit jelentsen az, hogy „tervezett”; egyáltalán: miként lehetséges és hogyan fogadható el a mi gazdálkodási körülményeink közepette fogyasztói áremelkedés?

A válasz körvonalazásával árpolitikánk lényege közelíthető meg, s ezért Célszerű mindenekelőtt szembenézni egy általánosan elterjedt hiedelemmel : azzal, hogy az árak hosszabb távon emelkedő irányzata alapjában véve a módosult gazdaságirányítás találmánya. A valóság éppen az ellenkezője: a reform nem tett egyebet, mint, hogy az árak mozgását nyílttá — tehát kalkulalhatóvá változtatta, mig a korábbi gazdaság- irányítás közepette enélkül, kevésbé nyomon követhetően változtak az árak. Fogalmazzunk egyértelműbben: a ráfordítási arányok, az áruk értékviszonyai — általában a gazdasági élet törvényszerűségei — akkor is utat törnek, árhatásokat váltanak ki, ha ezt nem nevezzük nyíltan szabadon mozgó árnak. Ismeretes. hogy az 1968 előtti gazdaságirányítási rendszerben, amikor alapjában véve stabil árakkal számoltunk, a rejtett törvényszerűségek — tapintatosan szólva — rejtett módszerekkel érvényesültek; a vállalatok leplezett áremeléseket hajtottak végre.

Azt mondhatnánk erre: vajon rendjénvaló-e, hogy az áremelés vétkét társadalmi méretű visszaszorítása helyett, elkövetésének szabadságával indokoljuk? Ügy tűnik, éppen ezzel érkeztünk el a közvélemény kérdőjelezéseinek lényegéhez; ahhoz, hogy általa ban és egészében visszaélésnek, véteknek minősíthető-e n&z áremelkedés? Nos, a módosított gazdaságirányítás, mint ismeretes, az alapvető közfogyasztási cikkek zömének árát nem tette szabaddá; itt a korábbi rögzítés messzemenően érvényben maradt. A fogyasztási cikkek bizonyos körében viszont — a kínálat, a választék bővítése, a fogyasztás szabályozása, a termelői érdekeltség erősítése érdekében, az árak, meghatározott keretek között, szabadon változtathatók.

EHHEZ két megjegyzést kell tűznünk: egyrészt azt,

hogy a vásárlók a boltokban érzékelhetik a kínálat javulását, az áruválaszték bővülését, a várt áruellátási hatások tehát lényegében nem maradtak el. A másik észrevétel sem kevésbé fontos: az árváltoztatás szabadsága természetesen nem azonos a társadalmi konlrollnélküliség szabadosságával.

Figyelembe kell vennünk mindenekelőtt azt, hogy az országos áralakulást, a vi- szonylagok stabilitást nagymértékben meghatározzák az állami költségvetés pénzügyi intenciói. Egyetlen tényt említve: 1969 óta mintegy hatvan ártámogató intézkedés született, amelyek összességükben négvmilliárd forinttal növelték a költségvetés kiadásait. Elég ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban csupán arra utalni, hogy a tőkés világban erőteljes az infláció, az árak, évről évre meredeken emelkednek, s mivel a külkereskedelem érpályáin keresztül kapcsolataink e piacokkal jelentősek, ártámogató beavatkozások nélkül az inflációs hatások intenzív drágulási hullámmal törnének be hozzánk is. (Egyetlen szemléltető példa: tavaly nagymértékben drágult a világpiacon a kávé; ahhoz, hogy a drágulás ne érintse a haza! kávéivókat, összességében 520 millió forinttal növelték költségvetési dotációját.) Egészében az árstabilizáló intézkedések költségvetési végösszege — 1970. évi adatok szerint — így alakult: az importtal összefüggő támogatás 380 millió, a nem importhoz fűződő dotáció 520 millió, a számla tehát: 1400 millió.

Igaz — és ez is a kép teljességéhez tartozik —: nem kevés vállalat a szabad árváltozás jogát afféle manőverező, spekulációs játékként kezeli. Kérdés természetesen: hol a határ, amely az indokolt és a társadalmi érdekeket sértő áremelkedéseket elválasztja? Nos, egyértelmű vonalat húzni e kettő közé nem mindig könnyű, de a lényeg mégis az, hogy ahol az áremelkedés a termelés korszerűsítését, a kínálat bővítését, az áruválaszték javítását célozza, ott a társadalom végső soron nyerhet az üzleten. Kétségtelen azonban, hogy sokhelyütt — úgy is mondhatnék — különös visszájáról számolás érvényesül: a vállalat megtervezi mindenekelőtt a béremelést, a részesedésnövelést, kiszámítja, hogy ehhez mekkora nyereséget kell elérnie. s ehhez — a megvalósítás fő eszközeként — betervezi az áremelést. Talán mondanunk sem kell. hogy ebben az esetben még akkor is manipulációs célzatról van szó. ha a haszonélvező egy egész közösség — a vállalat —. ha tehát a csoportérdek a társadalmi érdekek rovására érvényesül.

S BÁRMILY különös: sajátos gazdasági tudathasadást jeleznek ezek a manipulációk- az érdekeltek ugyanis mint termelők nyernek, de mint fogyasztók természetesen veszítenek az üzleten.

Tábori András

Laboratórium a mélységben

Tudományos kutatólaboratóriummá alakult át az a cseppkőbarlang, ahol barlang- kutatók tanulmányozzák a karsztjelenségeket, a eseppkő- balangok mikroklímáját, a föld alatti tavak viselkedését, és a sötétben fejlődő élő szervezeteket A Szovjetunió Tudományos Akadémiája uráli részlegének Geofizikai Intézete a földkéreg mozgását vizsgáló kutatólaboratóriumot rendezett be a jeges mélységben. Az ötven méter mélyen berendezett „Kungur” nevű barlangi kutatóállomást a földkéreg 2200 kilométeres körzetben végbemenő egymil- liméteres mozgását is érzékelni képes apparaturával szerelték fel.

Újszülött a „bölcsőben”

A Salgótarjáni Kohászati megnövekedeTt. A vállalat óől megvalósítják. Sokat várüzemekben a szegcsomagoló vezetői és szakemberei már nak Megszűnik a zaj- ifjúsági üzem gyár sokszor beszélgettek arról, álialom. 'Az eddig alkaima_

bolcsojeKent ismert. Ez a jel- hogy korszerűsíteni kellene rázoberendezfe, a pedázo regen ragadt ra mert va- a szegcsomagalot. Szükséges lozás száműzésével nemcsak

ldm‘k"r . a f‘atak,k £*-• tl7 lenn,e „ezazer‘ 1S' ,merta a nehéz fizikai munkát szüli- zenkét eves korban itt kezd- meglevő berendezéseken eleg 1Qf- „sí

ték meg a vállalati pályaíu- megerőltető a hiunka. etl megl ha"em 3elent& vi tást Itt ismerkedtek mee az lamos ener§lat ls megtakarítom légkörével zaiával a Két testvér- Hangonyi Zol. tanak vele. Csökken a balzakatoló gépek birodalmával \án és hangonyi János v.11- esetveszély is. Könnyebb, Hagyomány ez ma. bár már ,anyszerelok ■ nemrég újítási gyorsabb lesz a szeg csórna- idősebb fiatalok kezdik itta jaVaslatot nyújtottak be- A go asa, es a jovoben mar no- munkát szegcsomagolo gepek atalaki- két is alkalmazhatnak a getását. a technológiai folya- péknél. Az újítás előnye még A szegcsomagolóban üze- mat módosítását javasolták- az is, hogy a ráfordított költ- melő berendezések jelentős A javaslatot' a szakemberek ség jóval kevesebb lesz, része már elavult. Nem fe- felülvizsgálták, és az egysze- mintha ilyen, már meglévő iel meg a mai kor követel- mélyi elbíráló is elfogadta gépeket import útján szerez- ményeinek, a feladatok azon- megvalósításra. Arra is dön- <ek volna be. A gyár hóiban nagyobbak. Az utóbbi tés született, hogy az újítást csőjébe tehát újszülött kedvekben a belföldi szegigény a vállalat felújítási kereté- rul.

Rejtélyes tábla, „árnyékjárat"?

Csütörtök, délután tizenkét óra ötvenkilenc perc, Salgótarján, a hatos autóbuszvonal Móricz Zsigmond utcai megállója. Csöpörög az eső. Egy járókelő böngészi a menetrendet tartalmazó jelzőtáblát, jön-e, vagy nem autóbusz ilyenkor, amivel az esetleges „zuhi” elől elmenekülhet.

A menetrend 13 óra 01 percre járatot mutat, előtte szolid „X” jel. No, lássuk csak, mit is jelent? A menetrend alján két sírkőre hasonlító kereszt, pontosan egyformák, az egyik mellett a magyarázat, hogy csak munkanapokon, a másik mellett, hogy csak munkaszüneti napokon közlekedik.

De mit jelenthet akkor az „X”? Az utas lázasan töpreng, hiszen sokszor látott már ehhez hasonló táblát, bizonyára elpingálták a jelzést, de azt végképpen nem tudja megállapítani, hol a „nyomdahiba"? Amit gyakran lát az ember, azt tartja legkevésbé észben. Vajon a munkanaphoz, vagy a munkaszüneti naphoz tartozik az „X” jelzés?

Segítségért fordul az egyik járókelőhöz, hogy érdemes-e várni, szokott-e ilyenkor busz jönni? Sajnálkozva széttárja a karját, nem tudja biztosan, de nem árthat egy kicsit ücsörögni. A megállótól jól látni, amikor a Tarján-étterem utáni út kanyarulatnál befordul az autóbusz.

Az utazni szándékozónak nincsen kedve és türelme próbára tenni a szerencséjét. A rejtélyes táblán elmélkedve tétován elindul a városba. A kórházi megállónál vagy húszán toporognak az autóbuszra várva. Hősünkben újra remény gyúl, és beáll a várakozók közé. Tizenhárom óra négy perc. De most már egy kicsit bizalmatlan. Alaposan áttalulmá- nyozza az itt kiakasztott menetrendet is. Megkönnyebbülten felsóhajt. Minden rendben van. Van járat. Helyükön az ikszek és a keresztek.

Csak éppen az autóbusz nem jön. Negyed kettőkor a várakozók többsége szedelözkódik, gyalogosan indul a városba, csak néhány kitartó, kötélidegzetű —, s tegyük hozzá, főleg idős —. ember marad a megállónál. Ügy látszik, nemcsak némelyik jelzőtábla rejtélyes, hanem ráadásul nem kevésbé titokzatos „árnyékjáratok” is vannak. Amik tulajdonképpen nincsenek. Olyanok, mint a délibáb. Ki van írva, látható, csak éppen felszállni nem lehet rá.

A strandi járat a város legforgalmasabb útvonala. Tudjuk. hogy váratlanul „lerobbanhatnak” az autóbuszok, hogy gépkocsivezetö-hiány van. Nem lehetne mégis legalább ezen az útvonalon gondosabban megszervezni a közlekedést?

—is

NOGRAD - 1971. július 31., szombat

3