Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-30 / 178. szám
I Pillanatfelvétel Nyírjesböl „Sódert” játszanak a szovjet, csehszlovák és a magyar gyerekek (Koppány György feív.) Szombaton zárul a ffyirjes- pusztai nemzetközi úttörő üdülőtábor. A szovjetuniöbe- li Kemerovóból húszán, a csehszlovákiai Rimaszombat járásból 25-en, megyénkből pedig hetvenen érkeztek a „7 tó környékére”, hogy kellemes, vidám 10 napot töltsenek itt együtt. Ebéd után érkeztünk a táborba, minden csendes. Sokan a tóhoz mentek, néhá- nyan a tábor homokjában he- verésznek, süttetik magukat a nappal. Könnyelműség lenne azonban azt gondolni, hogy a táborozás valamennyi napja ilyen heverészéssel, lustálkodással telik. Érdekes programot állítottak össze a táborozó úttörőknek. Itt aztán nem unatkozik senki. — Sportversenyeket rendezünk a táborban, ezek nagyon népszerűek - mondja jára, Szécsénybe, Hollókőbe. Meglátogatták a Magyarnán- dori Állami Gazdaságot. Közben persze voltak járőrversenyek, labdajátékok, a gyere, kék a nyári tábori próbákat is teljesítették. — Mit szólnak az úttörők az ellátáshoz. — Néha szólni sem tudnak, úgy jól laknak, — tréfál Pádár Loxuin. — Itt van például a mai ebéd, azt hiszem a ieg- aggódóbb szülőknek is megnyugvására szolgál: húsleves, bécsiszelet rizzsel, savanyúsággal citromos tortaszelet es őszibarack. Igaz, nem egy nyelvet beszélnek itt a gyerekek, dé a cial nyelvét mindenki egyformán jói érti. A „Lent, hol a völgyben” című dalt ugyan úgy tudják a szovjet és a csehszlovák gyerekek, mint akik anyanyelvükön éneklik. A „Ha jó a kedved, csináld ezt velünk” című dalt viszont a szovjet pajtások hozták a nyírjesi táborba, s gyorsan megtanulták a csehszlovákok és a magyarok is. Közös a játék nyelve is. Amikor a gyerekek meghallják, hogy a „sóderjáték” következik, lelkesen sereglenek a három nemzeti színű zászló köré. Biztatják is egymást: „. — fgyi szuda, szagyityesz a, Padar Zoltán, a csehszlovák zászlók köré! úttörők „patrónusa”. - Ta- Aztán éneklik a „sóderjá’- lalkozót szerveztünk a balas- ték” dalát és forognak körbe sagyarmati úttörőkkel. A kül- körbe. Nagyszerűen szórakoz- foldi gye. ekeket fogadtak a nak, remekül érzik magukat, gyarmati uttörőházban. Túra- * kát indítottunk Szandaváral- — szendi — HUNGÁRIA-siker Kisterenyén Ä kísterenyei művelődési ház nagytermében mintegy 500—550 hallgatónak adott nagy sikerű koncertet a HUN- GÁRIA-együttes. Előadás előtt beszélgettünk az együttes tagjaival: mondják el mit jelentett számukra a tavaszi „beatválság”, milyen változást hozott az együttesben. Véleményüket Fenyő Miklós, az együttes vezetője ösz- szegezte: — Tulajdonképpen szükség- szerű, még inkább törvénysze. rű folyamat volt ez a zenekarok közötti átalakulás. A popzene jelenlegi szintje már biztosítja, hogy vezető képviselői egyénileg is meg tudják honosítani saját irányzatukat, elképzeléseiket. Nálunk pozitiven hatott ez a folyamat: megerősödött az együttes, zeneileg egységesebb lett. Ugyanazt az irányzatot képviseljük, mint korábban. Az együttes egyetlen tagja sincs hangszerhez kötve, — minimum zongorán játszik mindenki, — tehát hangszerre, pertoárunk bővült, ezenkívül valamennyi tag szólót énekel. Az újjáalakult együttesek közül a leghamarább mi léptünk fel, áprilisban. Az együttes tagjai: Szűcs Antal Gábor, szólógitáros, aki az előadás idején lila „szerelésben” komoly arckifejezésével, mint valami modern indián állt a színpad közepén; a kísérőgitáros: Fekete Gyula aki narancssárga ingében, vidámságával, hallatlan ritmusérzékével „dobta fel” a teremben levőket. Klein László, az 1967-ben alakult együttes alapító tagja játszik a basszusgitáron. A dobnál a kisebbik Fekete-fivér: Gábor, aki ugyancsak hozzásegítette a fiatalokat a „közös” énekléshez, (vagy ütemes üvöltéshez!?) Fenyő Miklósról: nagyszerű előadókészsége mellett feltűnt, s jó benyomást keltett irányító, „karmesteri” szerepe. A kétszer 50 perces műsorban Rolling Stones, Creeden- ce Clearwater Revival, Beat- les-számok, valamint saját, legnépszerűbb szerzeményeik szerepeltek. Az észak-amerikai westemekre emlékeztető daloknál, majd a Kinézek a hátsó ajtón, Fenn a tetőn, Láttam az esőt című számoknál már tetőfokon volt a hangulat. Orosz András konferanszié Automata voltam címmel elmondott „pihen te tője” még csak fokozta a- kedélyeket. A rock-muzsikát, pop-zenét ezen az estén tényleg művészi szinten tolmácsoló együttes, — közvetlenségével, a beat-mu- zsika adta mozgási lehetősége, két a jó ízlés határán belül alkalmazva, s közös akarásukat mutatva a közönség minél jobb szórakozásáért —, bizonyára még jobban megszerettette magát. Ha „országjárásuk” során, valameny- nyi helyen ilyen színvonalú teljesítményt nyújtanak, s az előadáson túl is ilyen magatartást tanúsítanak, — nem csodálható az együttes egyre növekvő népszerűsége. — óné — Gondosabb munkavédelmi ellenőrzést A NY ARI hónapokban nem. csak az országutakon növekszik a balesetek száma, hanem az üzemekben, a gépek mellett is. Vizsgálati adatok sora tanúsítja ezt. A más évszakoktól eltérő okok között objektív tények szerepelnek. A hőségben figyelmetlenebb az ember, csökken a koncentráló képessége. A munkások nagy része ebben az időben veszi ki évi szabadságát, és a létszámhiány miatt a termelés lényegesen nagyobb erőfeszítést kíván mindenkitől. A falvakból bejáró dolgozók munkaidő utáni „háztáji” elfoglaltsága is ilyenkor a legtöbb, a legerősebb, s nyilvánvaló, hogy másnap fáradtan dolgoznak munkahelyükön, a gépek mellett. Ezekkel a tényekkel feltétlenül számolni kell az ember élete, testi épsége megóvása érdekében. A nyári hónapokban különösen szükség van a gondosabb munkavédelmi ellenőrzésre a balesetek megelőzése miatt. Nógrád megyében sok a „meleg üzem”, amelyekben az említett okoknak az átlagos, nál jóval nagyobb a baleseteket kiváltó szerepük. A tapasztalatok szerint éppen ezekben a hónapokban csökken a figyelem, az ellenőrzés. Egyik szakszervezeti vezető testület jelentésében szerepelt ez a megjegyzés: „Megállapítottuk, hogy májustól kezdve sorra eltolódott a balesetek kivizsgálásának időpontja. Emiatt gyakran már kevés az idő, vagy egyáltalán nincs lehetőség a tényleges okok kiderítésére. Ezért szerepel gyakrabban a későn kiállított baleseti jegyzőkönyvekben a felelősség elhárítására is vonatkozó megjegyzés: — a dolgozó figyelmetlenül végezte munkáját — szakszerűtlenül dolgozott —, nem használta a védőfelszerelést, — stb.” AZT HISZEM jogos az a kérdés: hogy ha már régebbi idő óta ismert a nyári hónapok nagyobb balesetveszélyessége, miért nem szigorítják az ellenőrzést? Nem fogadhatók el azok a válaszok, amelyeket egyszer, s másszor hallunk erről: „A művezetők nagy része ilyenkor veszi ki szabadságát, a gyakorlatlanabb helyetteseknek pedig még a termelés szervezése és irányítása is gondot okoz.” A helyettesek viszont ezt mondják: „A mi figyelmünket csak arra hívják fel, hogy a napi munkával, a terv teljesítésével törődjünk”. — Nem fogadhatók el a válaszok, mert a vezetőknek — legyenek azok kinevezettek, vagy helyettesek —, elsősorban az emberekkel kell törődniük, a dolgozókért felelősek — a munka érdekében is. A baleset után nemcsak hiányozni fog valaki a gyárból, hanem a társak közötti hangulat is romlik, a fegyelem is lazul. (Szintén vizsgálati tapasztalat, hogy a súlyosabb balesetek után a közvetlen környezetben dolgozó munkatársak teljesítménye néhány napig 10—15 százalékkal csökken. Nemcsak a műhelynek, hanem az üzemek, üzemrészek vezetőinek is feladatat ilyenkor, hogy a baleseti jegyzőkönyvekben leírt okokat nagyobb gondossággal vizsgálják. Nem biztos, hogy a „fi-welmetlen munkavégzés” valóban figyelmetlenséget takar. S az sem biztos, ha egy munkás azért szenved balesetet, mert nem használta a védőfelszerelést, vagy javításkor nem állította meg gépét, kizárólag ő a felelős. Vajon a közvetlen vezetőjének nem lett volna módja figyelmeztetni beosztottját a biztonságos munkára? Gyakran kiderült már, hogy ekörül sem volt minden rendben. És az ilyenkor előforduló balesetért csak a munkás, csak a sérült hibáztatható? Nehéz lenne egyértelmű választ adni erre. S miért oly ritka a megelőző felelősségre vpnás, ha ki. derül, hogy egyesek semmibe veszik a védőfelszerelések használatát, vagv szabálytalanul dolgoznak? Ilyen választ is hallottam erről: „Most különösen nagy a munkáshiány, és ha keményebben fellépünk a szabálytalanságok ellen, egyszerűen kilépnek a dolgozók”. Akik így vélekednek, vajon gondolnak-e helyhez, ahol gyakoribb a arra, hgoy az olyan munkabaleset, még kevésbé ragaszkodnak a dolgozók, hiszen nem érzik magukat biztonságban. A liberalizmusnak, a kisebb hibák feletti átsiklás- nak pedig mindig szinte törvényszerű következménye a nagyobb szabálytalanságok sorozata, ezzel szemben a megfelelő határozottság bizalmat kelt, biztonságérzetet teremt a dolgozók többségében. VEZETŐK felelősségét em. lítettem, akik termelést szerveznek, akik embereket irányítanak a műhelyekben, a gyáregységekben, az üzemekben. Elsősorban az ő figyelmüket szerettem • volna felhívni felelősségükre az emberek élete és testi épsége megóvása érdekében., A balesetveszélyes nyári hónapokban, azonban úgy vélem, arra is szükség van, hogy minden dolgozó tudja: ő is felelős társaiért, egymást óvni is erkölcsi kötelesség, nemcsak embrebará- ti okokból, hanem azért, mert így kívánja, erre kötelez a muhkásszolidaritás. Kovács András Szociológiai felmérés Salgótarjánban A városi tanács vb titkárságának közleménye A városi tanács végrehajtó bizottsága 1971. július 19-én tartott ülésén határozatot hozott, amely szerint az év végéig szociológiai tanulmányt kell készíteni a városrendezési okokból a negyedik, illetve az azt követő tervidőszakokban átépítésre kerülő városrészekről. A készülő tanulmányhoz feltétlenül szükséges a számításba vett területeken élő családok és személyek helyzetének vizsgálata. A vizsgálatokat statisztikai módszerekkel, kérdőíves rendszerrel, megkérdezés útján kívánja végrehajtani a városi tanács vb-titkársága. 1971. augusztus 1. és 26. között megbízólevelekkel ellátott összeírok fogják felkeresni az alábbi városrészeken lakó családokat és személyeket: során megszüntetésre ítélt Bajcsy-Zsilinszky úti lakóépületekben élő családokat, a gépipari technikum — Rákóczi út— Csizmadia út — Vasvári Pál út által határolt terület lakosait, a Vasöntő úton levő, a ZIM kezelésében álló lakóépületekben élő családokat, a Nógrádi Szénbányák Vállalat székbázától délre eső területet: *■ a Felszabadulás út — Karancs út — Május 1. út által határolt területen élő családokat, az Űjaknán levő volt bányai lakásokban lakókat, a József-rakodón, József-tele- pen, Károly-aknán, Csizmadia Sándor alsó-telpen, a Zagyvai- rakodón, a Csizmadia-felső- telep déli részén, a Pécskö út végén levő telepen és az Üjaknán levő telepen élő családokat. Anyám télen a kemencében főzött. A konyhából futott, » a szoba egész nap meleg volt, tiszta, füstmentes. Fompás komfort volt ez nekünk á harmincas években! „láng előtt” forralta a tejet, ott melegítette a malac moslékjához a vizet, vagy ha savó volt. azt is. Feljöttek a tetejére az apró túrómorzsák, a lángnál megpirultak. Olyan illatot árasztott, mint a túróslepény. Mi, gyerekek, iskolába készültünk, ügyet sem vetettünk az ilyesmire. Az utcánkban lakó menhe- lyi gyerekek, osztálytársaink, hamar eljöttek otthonról s majdnem mindig „beszóltak ’ értünk. Talán nem is azért, mert nem szerettek egyedül menni, vagy különösképpen ragaszkodtak volna hozzánk. Inkább egy kis otthonmelegre, egy jó szóra vágytak, amit nevelőszüleiktől nemigen kaptak. Egy hatodikos kislány, a nővérem osztálytársa, sóvár- gó szemmel nézett körül a konyhánkban a meleg sávó illatának eredetét kutatva. — Talán túróslepényt tetszik sütni? — kérdezte anyámat. — Ugyan, dehogy! Csak savót melegítek a malacnak. — Olyan jó szaga van! — sóhajtotta a kislány, s arcára kiült az örökös éhség szomorúsága, a finom falatok utáni vágyakozás. Anyám Csokoládés ilyenkor mindig adott nekik valamit. Azt az ételt ők mohón kapták, amit mi már meg is úntunk. Vajon mit ehettek otthon? Meg is kérdezte anyám egyik szomszédaszonyát, akinek a saját négy gyerekén kívül még négy menhelyije is volt: — Juliska, hogy győzöd ezt a sok gyereket ennivalóval? — Van víz, Annus néni! — nevetett a fiatalasszony _ v etek bele egy kis tésztát meg krumplit, jóllaknak levessel. Még jó eset volt, ha kaptak leves után egy karéj kenyeret. Csak így lehetett keresni rajtuk. Az állam ugyanis alig fizetett néhány pengőt értük a nevelőszülőknek. A kicsik sorsa még aránylag tűrhető volt; nem is kellett nekik annyi ennivaló, mint az iskolás korú, erősen növésnek indult gyermekeknek, meg aztán ők nem jártak el olyan társak közé, akiket édes szüleik neveltek te- hetségühöz mérten mindennel ellátva, a jók legjavával, a szeretettel is. ők még nem érezték a megkülönböztetés fájdalmát, melyet iskolás társaik elszenvedtek. Ö, az az ártalan gyermeki gonoszság! Kigúnyolták őket pataesinta otromba menhelyi cipőjükért, ruhájukért, a faluban szokatlan, idegen nevük miatt, kinevették a fekete kenyérért, melyet náluk láttak a tízórai szünetben. Máig sem tudom, honnan szerezték ehhez • a lisztet „gondviselőjük”, hiszen nálunk a malomban, szép, fehér lisztet adtak. Lehet, hogy korpából sütötték, külön a lelencgyerekeknek? Sem azóta, sem azelőtt nem láttam olyan sötét színű kenyeret Először azt gondoltam, valami kakaós sütemény, s egészen megdöbbentem, mikor megtudtam, hogy kenyér. A menhelyi gyerekek elosztásával az öreg postamesternő foglalkozott, ő ellenőrizte a gondozásukat is. No, nem strapálta magát túlságosan. Így fordulhatott elő, hogy voltak elmaradott öregasszonyok, akiknél megtetvesedett a gyerek, nem vették észre. Viszont a jóhiszemű osztálytársak gyorsan felfedezték, s kerülték az ilyen gyereket, mint a pestisest. A postamesternő maga is tartott le- 'lencgyerekeket, főleg nagyobbacskát, akit már befoghatott kézbesítőnek. A fizetését persze, ő vágta zsebre. Cipelte szegény gyerek a nehéz táskát levelekkel, újsá gokkal, hogy majd összeros- kadt már dél felé az éhség és a fáradtság kettős terhe alatt. Legjobban emlékszem Pistára, aki évekig osztálytársam volt, s egy utcában is laktunk. Bejárt hozzánk reggelente, azzal az ürüggyel, hogy segíti vinni a táskámat, de valójában azért, hogy hátha kap valamit a jó illatú konyhában. Korán elküldték őket otthonról, mert a jobb falatokat nélkülük ette a család. Délután is olyan hamar beállított, hogy mi még ebédnél ültünk. Aznap éppen palacsinta volt nálunk, s mivel nem volt otthon lekvár, anyám kakaós cukorral szórta meg, úgy göngyölte össze. Pistának ez valami földön túli finomság lehetett, amit én ugyar rég elfeledtem volna, ha ő nem emlegeti olyan sokáig. Évtizedekig. Mikor a férjemet megismerte, neki is elbeszélte. Akkor már ő is családos, jól kereső ember volt. — Tudja milyen jó asz- szony a maga anyósa? — kérdezte tőle. — Attól kaptam gyerekkoromban olyan csokoládés palacsintát, hogy még most is a számban van az íze... Könnyek szöktek a szemébe, szégyellősen elfordult. Harmincöt éves volt... Céhmester Erzsébet Az öblösüveggyári volt salakfelvonó, — Rákóczi út, — Csizmadia Sándor út által határolt területet, amely magába foglalja a Faiskola üt mindkét oldalát, a Vízmű Vállalat telephelyéig. Az Arany János úti 22-es jelű sávház, Arany János út Homokbánya és a városi köztemető által határolt területet. A Tanácsköztársaság tér — MÁV-pályatest, — acélgyári (volt Zagyvai-rakodó) szintbeni keresztezés — Rákóczi út által határolt területet, az öreg József-telepen, a Móricz Zsigmond út észak- nyugati oldalán lakó családokat, a brezinai-lakótelepen, a Makarenko úti és a Hősök úti családokat, Sebaj-telep északnyugati végén levő családokat, a nagyállomástól északra a MAV-pályatest — Tarján-pa- tak közötti területen levő családokat, a MÁV-pályatest — az új litkei út nyomvonala — Fürdő utca mindkét oldalán — a Karancs utcának az Üzemélelmezési Vállalat épületéig terjedő részén élő családokat, a Bartók Béla úton és a Bajcsy-Zsilinszky úton az építésre kerülő új M—21-es út nyomvonalába eső és a volt bányatelepek szanálása A városi tanács vb-titkársága kéri az érintetteket, hogy a statisztikai felvételek sikeres elkészítése' érdekében a városi tanács összeírójának kérdéseire egyértelmű, tiszta, bizonyítható válaszokat adjanak. Az összeírok munkáját nagymértékben segítené, ha .a vizsgált területeken • élő családok- előre összegyűjtenék a következő fontosabb, okmányokat és adatokat: 1. A lakás tulajdonjogával kapcsolatos igazolásokat (szerződéseket, telekkönyvi végzéseket), 2. amennyiben állami tulajdonban levő ingatlanról van szó, úgy a lakásbérleti szerződéseket, illetőleg a lakáskiutalási határozatokat. Az összeírok olyan kérdéseket is feltesznek majd, hogy az esetleges átköltöztetés során a jelenlegi tulajdonos vagy főbérlő milyen és a város melyik részén fekvő területen levő lakásba költözne szívesen. Könnyítené az összeírok munkáját, ha ezekre a kérdésekre már átgondolt választ kapnának. Kéri a városi tanács vb titkársága a szóban forgó területeken élő családokat, hogy az összeírok munkáját — saját érdekükben is — őszinte, egyértelmű, megfontolt válaszukkal segítsék elő. Városi tanács vb-titkársága NÖGRAO — 1971. július 30., péntek 5
