Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-24 / 173. szám
A hőség elől még a strandolok is szívesen húzódnak a fák alá nézőik kibicelnck nekik és tanulnak tőlük sakkozni, ahol ifjú Balassagyarmat Építkezések a kórházban 170 férőhelyes csecsemőolt hon, szülészet, nőgyógyászat új mentőállomás A város lakosságához képest aránytalanul nagynak tűnik a balassagyarmati kórház. Ágylétszáma : 959. Érthető azonban a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy a város egészségügyi intézményei három járás községeinek ellátását biztosítják. Az Egészségügyi Minisztérium által kibocsátott és jelenleg is érvényben levő alap- területi normák jelentősen elférnek azoktól az adaitoktól. melyeket a kórházi állapotok szolgáltatnak. Így a 959 ágyhoz az érvényes norma szerint valamivel több mint harmincezer négyzetméter kórházi alapterület szükségeltetne; ezzel szemben Balassagyarmaton a kórház tízezernél kevesebb négyzetméter alapterülettel rendelkezik. Az egy ágyra jutó harminckét négyzetméteres szükséges alapterület helyett tehát csak tíz négyzetméter jut. Érthető ezek után, hogy Balassagyarmat fejlesztési tervében a kórház rekonstrukciója foglalja el a központi helyet. Az átalakítás, újjáépítés munkája nemcsak a jövő feladata. A korszerűtlen és a követelményeknek semmiképpen meg nem felelő kórházi központi fűtés rekonstrukciója — egy új olajtüzelésű kazánház építkezésével elkezdődött. Az építés teljeá összege 21 millió forint. Az olajfűtésre való áttérés nemcsak azt jelenti, hogy az intézmény jelenlegi és ezután létesülő részlegei egyaránt ellátottak lesznek meleg vízzel, hanem azt is, hogy eltűnnek a kórház belterületéről az ott éktelenkedő Szén- és salakhegyek, az állandó szennyezettség forrásai. A másik folyamatban levő építkezés egy. 170 férőhelyes csecsemőotthon létrehozását szolgálja. Megyénk egyik súlyos problémája, hogy nem rendelkezik csecsemőotthonnal, s így a csecsemőotthoni elhelyezést igénylő gyerekeket más megyék kénytelenek befogadni. A csecsemőotthon a tervek szerint már jövőre Az AGROFIL vállalat közel hétmillió forintos költséggel szép, modern vendéglőt épít a salgótarjáni strandon. Az étterem látja majd el a lebontásra ítélt Kulacs vendégeit is ebéddel. Képünkön Kövér Ferenc csempével burkolja a falakat megkezdi működését; építési költsége 25 millió forint. Régi terv, melyet a szükség diktált, a kórházban egy új szülészeti-nőgyógyászati pavilon megépítése. Az ellátottsági hiány ugyanis a szülészet- nőgyógyászaton a legszembetűnőbb. Az építkezés, mely 1974-ben kezdődik majd, s egy év alatt véget ér, a sebészeti osztály helyzetében is lényeges változást eredményez, — a felszabaduló helyiségeket ugyanis ez utóbbi hasznosíthatja. A Szántó Kovács János Gimnázium egészségügyi szak- középiskolává alakulása nemcsak az iskola épületében, hanem a kórházban is fejlesztést követel. Mivel a tanítás gyakorlati része a betegágyak mellett történik, szükség volt egy kéttantermes és szociális részlegekkel felszerelt épület létesítése a kórház területén. Meg kellett oldani a mentő- állomás áthelyezését is. Ez ugyanis már kinőtte a kórház által nyújtott lehetőségeket, s elhelyezésével zavarja a kórházi üzem működését. Az új mentőállomás, melynek építéséhez az Országos Mentőszolgálat Főigazgatósága is hozzájárul, a kórháznak a Szontágh Pál utca felőli oldalán létesül, s tíz gépkocsi elhelyezésére nyújt lehetőséget. B. L. Nem udvariasságból mondják Rangja van az üzemnek Ahol valamikor súlyos bányászléptek döngették a betonlépcsőket, védősisak és szénporos ruha járta, s a munkahely a „férfiak világa” volt, ma lenge női köpenyek suhannak. Fejkendő és köny- nyű cipellő a divat, a kemény izommunkát kiszorították innen a fürge női ujjak könnyed, mozdulatai. Az épület felett a tábla: Női Fehérneműgyár 2. számú, jánosak- nai üzeme. — Félezer lány és asszony — mondja Kecskés János üzemvezető. — Legtöbben Mátranovákról és Nádújfaluból járnak ide dolgozni. A dolgozók fele. Különben a kollektíva körülbelül tizenöt községből tevődik össze, nagyrészt olyan lányok és asszonyok, akik korábban nem dolgoztak iparban. Harminc százalékuk még mindig kezdő és gyakorlatlan. Maga az üzem is „kezdő” még, hiszen az indulás óta két év sem telt el. A tágas munkateremben egyhangúan zümmögnek a gyorsvarrógiépek. A neoncsövek tejfehér fényében magasodnak a félkész ruhahalmok, blúzok, köntösök és ruhácskák. A bejárattal szemben, a bal hátsó sarokban már majdnem útrakészen lógnak a vállfákon a ruhadarabok. Azért majdnem, mert a minőségellenőrzés még hátra van, s az átvevő éppen a legnagyobb szakértő, a Női Fehérneműgyár minőségellenőrzésének osztályvezetője, akinek kezén egyetlen hibás termék sem csúszhat át, — Szabados Sándorné vagyok — mutatkozik be. — Mi járatban van a megyében? — Rendszeresen lejárunk Budapestről, ehhez a gyáregységünkhöz, hogy segítsük munkájukban a vezetőket és a dolgozókat. Jelenleg igen kényes exportszállítmányon dolgozik az üzem. Nemcsak a jó minőségre kell most nagyon ügyelni, de a szállítási határidő is szorít bennünket. Velem van Jelenek Lászlóné gyáregységi összekötő is, aki gyakori vendég Jánosaknán. Két napra jöttünk, holnap utazunk vissza Budapestre, ha a szállítmány elmegy. — Hogyan ítéli meg a jános- aknai kollektívát? Milyen osztályzatot érdemelnek az itteniek a teljesítmény, a minőségi követelmények és a hozzáértés dolgában? Jó? Közepes? Elfogadható? Jobb-e a budapesti kollektíva? Már szívnám vissza a kérdéseket, mert arra gondolok, mit is válaszolhatna az osztályvezetőnő? Talán csupa jót mond a „központról” és merő udvariasságból megdicséri a helybelieket? Ezzel az egyensúly nagyjából helyreáll, nem lehet sértődés. Szabados Sándorné is érzi a helyzet fonákját, mert elmosolyodik, de utána komoly, őszinte hangon válaszol: — Elégedett vagyok a jános- aknai lányokkal és asszonyokkal. Jónak tartom a munkájukat. Egy pillatanig sem merném, állítani, hogy az egyik, vagy másik üzem jobb lenne. Ez annál inkább így van, mert nálunk, Pesten nagy a munkáshiány, gyakori a fluktuáció, szintén sok a kezdő, a gyakorlatlan dolgozó. Természetesen adódnak nehézségek, problémák és hiányosságok, de azokat melegében megbeszéljük Kecskés elvtárssal. Igyekezet és szorgalom. Ez jellemzi a dolgozókat. Ezzel pótolják, ami a gyakorlat és a szakértelem terén egyelőre hiányzik. Ennek a két jó tulajdonságnak köszönhető minden eddig elért eredmény, ami máris rangot ad az üzemnek. A többség magától értetődő dolognak tartja, hogy felelősséggel tartozik az üzem előtt álló feladatokért. Hogy munkája nem korlátozódik a nyolc órára, a saját gépére, hanem csak együtt, egymással és egymásért képesek eleget tenni a követelményeknek. Egyetlen példa elegendő ennek igazolására. Előfordul, hogy túlórázni kell ahhoz, hogy a szállítmány időben útnak indulhasson. De senki sem „töri magát”, hogy kibúvót keressen. — Tudja, hogy ma hosszú műszak lesz? — kérdezem az egyik dolgozótól. — Mit szól hozzá? — Hogyne tudnám — válaszol, s nevető, csodálkozó szemmel néz rám, mintha azt akarná kérdezni: hogy-hogy mit szólok hozzá? A blúzoknak holnap menni kell. Hát, ki csinálja meg, ha nem mi? Irí,. K. S. Leharapta a fejét Riger Lockhart, az angliai Ledbury lakosa, autóbuszon utazott, keblén melengetve szelíd tengerimalacát. Az állatka azonban valamitől megvadult, és megharapta gazdája kezét. Lockhart úgy állt bosszút, hogy a többi utas el- szörnyedésére, leharapta a tengerimalac fejét, aztán kidobta az ablakon, ami megmaradt az állatból. Több nő elájult az autóbuszon és elsősegélyre szorult. A bíróság csütörtökön állatokkal szembeni kegyetlenségért és nyilvános botrányokozásért 30 font sterling pénzbüntetésre és 10 font sterling perköltség megfizetésére kötelezte Lock- hart-ot. (Reuter) Megjelent a Delta legújabb száma A betegségek is fegyverkeznek — állapította meg Karinthy Frigyes és az utóbbi időkben a baktériumok magatartása igazolja ezt a paradoxont. A baktériumok „ellentámadásáról”, a fertőzéssel terjedő gyógyszerellenállásról részletes cikkben számol be a Delta Magazin új száma. Bemutatja az 1972. évi müncheni olimpiai játékok építészeti csodáit, ismerteti a lézerek egyre terebélyesedő családfáját, és hírt ad arról, hogy bizonyos csillagokról érkező meteoritokban az élet jeleit találták. Pompás képek tanúsít jálc a technika és a művészet ösz- szefonódását, és mutatják be az új szovjet polgári repülőgépeket, s látványos illusztrációk vetik egybe az ember „tökéletlenségét” az állatok „szuperteljesítményű” érzékszerveivel. A mű- anyagők térhódítása, új magyar találmányok, a 7-es szám mágikus szerepe, a bénákat járni tanító Spazmot- ron, s még számos ötlet, újdonság, információ tarkítja a lap új számát, amely ezúttal is száznál több — javarészt színes — fényképet közöl. A korszerű műveltség kérdéseiről vitatkozott a közelmúltban mintegy kétszáz történész — kutató, oktató és ismeretterjesztő szakember, akadémikus és falusi általános iskolai tanár — a keszthelyi országos történész vándorgyűlésen. A vita forró légkörében fokozatosan tisztázódott, hogy a kétségtelenül meglevő •— és a vándorgyűlésen is felszínre került — nézeteltéréseken túl, mi az, amiben a történészek az adott kérdés tekintetében feltétlenül azonos állásponton vannak. Mindenki egyetértett abban, hogy az általános műveltség szerepét korunkban nem csökkenteni, hanem növelni kell, tehát a szakműveltség növelésével párhuzamosan erősíteni az általános műveltség pozícióit is. E tekintetben az utóbbi években kedvezőtlen jelek tapasztalhatók több területen, de különösen az iskolai oktatásban, a társadalomtudományok háttérbe szorítása látható. A műveltség, ahogyan régebben, ma is elsősorban abban áll, hogy magunkévá tesszük, elsajátítjuk az előző nemzedékek által felhalmozott gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális eredményekből, tapasztalatokból mindazt, Műveltség és történelem amire a mai korban az embernek szüksége van. Nemcsak ismereteket, de megfelelő készségeket és képességeket is. A többi között a kornak megfelelő korszerű műveltség befogadásának és megújításának, gazdagításának, továbbfejlesztésének képességét. A művelődés tehát eleve magába foglalja a történetiség mozzanatát. A történelmi fejlődés áttekintése nélkülözhetetlen segítséget ad ahhoz, hogy megítéljük, mi tartozik a korszerű műveltséghez,' és egyben lényeges szempontokat nyújt a művelődési elemek rendszerbe foglalásához. A helyes történelmi műveltség az egész közgondolkodást áthatva, elősegíti a megfelelő nemzeti öntudatot és önismeretet, a világméretű társadalmi-politikai tájékozódási képesség kialakítását. Miként teremthető meg az ilyen széles értelemben vett történelmi műveltség, történelmi látásmód? A kutató történészek egyre kevésbé tudnak vállalkozni arra, hogy közvetlen befolyást gyakoroljanak a közgondolkodásra. A múltat a maga bonyolult valóságában, összefüggéseiben feltáró történelmi munkák, mint bármely más tudományág szakkönyvei ma már ritkán képesek lekötni a nem szakember olvasók széles táborának figyelmét. A történettudomány újabb eredményeinek közvetítésében, a történelmi műveltség formálásában éppen ezért mind fontosabb szerep hárul az iskolára és a tudományos ismeretterjesztésre. Joggal bírálta azonban a tanácskozás több felszólalója mind az iskolai történelem- oktatást, mind a tudományos ismeretterjesztést azért, mert nem elég vonzóan, színesen, nem elég történetien és ezért nem is elég hatékonyan teljesítik hivatásukat. Ezen a ponton kapcsolódott a vita gondolatmenetéhez a történelmi tények, adatok megismertetésének gondja. A dilemma az, hogy — a többi között — a tanulók túlterhelésének megszüntetése érdekében radikálisan csökkenteni kellene a tartós meg- jegyeztetésre szánt történelmi adatok mennyiségét, azokból csak annyit tartva meg, amennyire a történelemben való biztos tájékozódáshoz szükség van, ám a múlt valóságát hitelesen tükröző korkép megfestéséhez a jelenleginél bőségesebb tényanyagot kellene felhasználni. A múzeumok látogatottsága, a televízió történelmi adásainak sikere, a helytörténeti és honismereti mozgalom bővülése, az ismeretterjesztő történelmi könyvsorozatok — p. a Képes Történelem — népszerűsége, mind azt bizonyítják, hogy társadalmunkban jelentős érdeklődés tapasztalható a történelem kérdései iránt. Erre az érdeklődésre építve minden területen határozottabb lépéseket lehetséges és szükséges tenni a korszerű történelmi műveltség fejlesztésére. Ez a keszthelyi történész-vándorgyűlés legfőbb tanulsága. Dr. Szebenyi Péter NOGRAD — 1971, július 24., szombat /
