Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-22 / 171. szám

Vágya: egy rangadó — A holtszezonban felsze­dett-e fölösleges kilókat? — Sőt, fogytam négy kilót! Keveset ettem és sokat stran­doltam. — Hány éves? —■ Harminchat éves vagyok, és az NB I-es keret korhatá­ra ötven év. — Milyen volt az elmúlt szezon átlaga? — Az eddigi legjobb. Az ellenőri osztályzatok alapján 9,4 évi átlag jött ki. — Forgatja-e a szabály­könyveket? — Természetesen, hiszen a jó pap is holtig tanul. Szep­tember 5—10 között Tatán országos játékvezetői tovább­képzésen veszek részt, arra is készülök. — Közelebbi tervei? — A hamarosan kezdődő bajnokságban az idei kettő­vel szemben öt-hat NB I-es mérkőzést, köztük egy fővá­rosi rangadót szeretnék ve­zetni. — Melyik volt a legsport­szerűbb csapat, amelyiknek mérkőzést vezetett? — A Szegedi EOL. Dunaúj­városban nagyon sportszerűen küzdött. (Interjúalany: Mohácsi La­jos, a megye egyetlen NB I- es labdarúgó-játékvezető je.) Három játékost igazoltak Mátraverebély megyei I. osztályú Labdarúgócsapata át­igazolási helyzetéről Kovács János intézővel beszélget­tünk. Elmondotta, hogy há­rom játékost igazoltak le. Lászlók János (Mizserfa) csa­tár, Sata Géza (Bgy. SE) hát­véd, és Szabó Sándor (Nagy- bátony) hátvéd került a csa­pathoz. Ügy gondolják: az is elég erősítésnek számított, hogy senki nem távozott tő­lük. A napokban tartottak sportköri gyűlést, ahol szá­mos ígéretet kaptak, hogy a jövőben megfelelően támogat­ják őket anyagiakkal. A szakvezetésben nincs változás. Pál József edző szerződése az 1971/72-es bajnokság végéig szól. Ezen a héten megkezd­ték a felkészülést a bajnok­ságra. Olcsón vett focista Olaszországban, ahol csilla­gászati összegekért adják és veszik a labdarúgósztárokat, joggal keltett feltűnést az egyik legutóbbi vásárlás. A Bologna eladta a 32 éves Paridé Turnburus nevű játé­kosát a vicenzai, ugyancsak I. osztályú csapatnak 175 (!) líráért, ami magyar pénzben barátok között is 8 fo­rintot ér. Az egyetlen csa­pat, amelyik még érdeklődött iránta, a Rovereto volt, egy II. osztályú együttes, amelyik mindössze 25 lírát kínált a Bolognának. Mivel a Vicenza a 175 lírás ajánlattal túlszár­nyalta őket, övék lett a csa­tár. Turnburus pályafutása az 1. ligában 1960-ban kezdődött, amikor a Bologna színeiben éppen ő rúgta a győztes gólt a Vicenza ellen. A hatvanas évek közepétől egyszer-két- szer az olasz válogatottban is j átszőtt. Sőt, az 1962-es chilei VB-n szerepelt az emlékeze­tesen botrányos körülmények között lezajlott Chile—Olasz- ország-mérkőzésen is. Ettől kezdve Turnburus rossz passz- ba, vagy ha úgy tetszik, fut- ball-lejtőre került, és lecsú­szott egészen a 8 forintos szintig. Többel is nyújthattak volna 5. Bgy. Volán 30 11 2 11 71-50 36 Sok gólt lőttek, de sokat is kaptak a megyei I. osztály gyarmati résztvevői. A leg­utóbbi bajnokságban nyújtott teljesítményük 57 százalékos. A félidényes bajnokság során már megmutatták „oroszlán- körmüket”, több szép ered­ményt értek el. A csapat hí­vei azt várták, hogy a Bgy. Dózsa volt játékosaival meg­erősödve beleszólnak a baj­noki cím sorsába. A leigazolt veteránok (Kalcsó, Melega) viszont csak fél szezont ját­szottak. Elért helyezésük ko­rántsem mondható rossznak, de többet is nyújthattak vol­na. Jó sorozattal kezdték az őszi idényt, hiszen az első négy mérkőzésből 7 pontot gyűjtöttek össze. Később vál­takozó eredmények követték egymást. őszi kiemelkedő eredmények: Somoskőújfalu ellen 3:0, St. Bányagép ellen 4:1, St. ZIM ellen 2:1. A ta­vaszi rajt után 5 győzelem­mel igazolták jó formájukat. A szezon második felében viszont ismét hullámzó telje­sítményt nyújtottak. A védelem öt alkalommal nem kapott gólt, a csatárok ugyancsak ötször nem talál­tait a hálóba. A védelem számlájára nagyon sok (8) 11-es vétése írható. A szak­vezetés 26 játékosnak adta meg a bizalmat, de közülük öten—hatan csak néhányszor jutottak szóhoz. Minden mér­kőzésen Bernáth játszott. De­rne és Mihály 28, Naszály és Váradi 27, Hegedűs 25, Fedor 24, Lajkó 23, Deák és Gaál 15, Kalmár 14, Havaj és Ró- nási 13 alkalommal lépett pályára. A legjobb játékos 14 jó teljesítménnyel Hege­dűs volt. Váradi követi 12- szeri jó játékkal. Fedor 9, Kalmár és Mihály 8 jó telje­sítménnyel következik. A há­zi góllövőlista élén a veterán Fedor végzett 18 góllal. He­gedűs 16, Váradi 10 alkalom­mal tátót a kapuba. Négy kiállítás rontja a sportszerű- ségi mérleget. Új sportkör Kisterenyén Mezőgép SK néven új sport­kör alakult a közelmúltban Kis­terenyén. A szervező munkát Koós Sándor irányította, a sal­gótarjáni járás 33. egyesületének elnöke pedig Maász Nándor lett. Az alakuló közgyűlésen hetve­nen vettek részt. Azóta a párto­lóitok száma több mint százra emelkedett. Egy szakosztályban két csapatot működtetnek. Férfi labdarúgó együttesük a salgótar­jáni járás bajnokságábán indul, női labdarúgó gárdájuk pedig egyelőre ellenfeleket keres. Régi, megbecsült mesterség a kazalrakók mestersége. Csakhát mind kevesebben mű­velik, s akik értenek hozzá, inkább az idősebb korosztály­hoz tartoznak ma már. A ka­zalrakást nem iskolában tanít­ják. A szó mostani értelmében nem szakma, bár azt hogy nagy hozzáértés keli hozzá, nem vitatja senki. A szalma- vagy szénakaz- lut nem lehet akárhogyan megrakni. Olyan a jó kazal, mint valatai szépen megala­pozott építmény, amely nem ázik be. a szél el nem veszi, állja az ősz, a tél megannyi viharát. Szemre megnyugtató, kedves látvány,, jó a formája, egészében véve^ takaros, vala­miképpen a szüntelenül gya­rapító, a kicsire is nagy gon­dot fordító szorgalmat juttatja uz ember eszébe. Az alapos, a gondosságot szerető, lelkiismeretes embe­rek váltak be mindig is ebben a mesterségben. És olyanok, akik a jószágot szerették, s nem volt számukra mindegy, hogy tiszta, friss szalma ke­rüljön az istállóba, nem pedig ázott, penészes. A szénára — ha lehet — még nagyobb fi­gyelemmel ügyeltek. Tudták: a minőség itt még fontosabb, mert a jó szénán akkor is át­telel a tehén, a ló, ha történe­tesen szűkebben mérődik az abrak. A bálázás ugyan szépen ter­jed, s terjedne még inkább, ha lenne hozzá elegendő gép. A legutóbbi statisztikai adatok szerint járva’oálázóval a szal­ma 37 százalékát takarítják be, ezt is csak a kombájnnal learatott területen, alig több mint egyharmadát az évi ho­zamnak. Sok-sok százezer tonnát kell ennek következté­ben hagyományos kazlakba rakni, s ez még csak a szal­ma, a széna ezután követke­zik. A vöröshere- és Lucerna- széna-termés hazánkban köze­pes évben is túlhaladja a két­millió tonnát Rétjeink leka­szált termése 800 ezer tonna körül van. Lehetne persze több is, de ha azt számoljuk, hány kazalra való ez a -neny- nviség, csak tisztelettel gon-' dolhatunk a kazalrakók fo­gyatkozó táborára: amit ők végeznek, amilyen fontos munka, annyira becsülni va­ló. Hányán vannak tulajdon­keppen? Olyanok, akik nem­csak értenek hozzá, hanem erővel is bírják, egy-egy ter­melőszövetkezetben négyen- öten ha lehetnek: táléin 10—12 ezren az országban. Ilyenkor, betakarítás idején, ha kétszer ennyien lennének, az is kevés lenne. A kazalrakók ugyanis nemcsak a kazlaknál kellené­nek, hanem már a hordás­nál Akkor is, amikor vonta­tókon és szekéren behordják a termést a majorokba, mert ahhoz is érteni kel!: úgy meg­rakni a szekeret, a vontatót, hogy minél kevesebb szóród­jék széjjel útközben. Egyesek azt mondják, hogy a dűlőkön, országutakon azért hagynak el annyi szalmát, és különféle szálas takarmányt a traktoro­sok, a fogatosok, mert a „kicsi­re nem néznek”. Néznének pe­dig bizonyosan, legalábbis a többségük mindenképpen, de hiába a jóindulat, ha nincs rneg a hozzáértés. Amikor már folyik a hor­dás, a kazalrakónak nincs egy percnyi megállása. Arra sem futja idejéből, hogy cigaretia- szünetet tartson, nincs is tü. iöbb támogatóst érdemel Lengyel az év sakkozója magam, és példaképem Bobby Fischer. Édesapja tanította meg 11 éves korában sakkozni. Már a Madách Gimnáziumban is egyike volt a legjobbaknak. Kiugró eredményt viszont csak az idén ért el. A fővárosban már duplázott. Előzőleg bra­vúros hajrával megnyerte a megyei egyéni bajnokságot is! Tervei szerények, Tudja, hogy az országos -középdöntőn még kevesebb eséllyel ül asz­talhoz. De több támogatás­ban is reménykedik. A Bánya­gépgyárban dolgozó fiatalem­ber a vidéki bajnokságon is saját fizetett, illetve öt nap fizetetlen szabadságán vett részt. A fiatal, szerény sakkozó nem szokott dicskedni ered­ményeivel. De ezek önmagu­kért beszélnek. Tehetségét még hamarabb tudja „készpénzre” váltani, ha szűkebb környeze­te megértő támogatással egyengeti egyre emelkedő pá­lyafutását. R. I. Az év legnagyobb sakkbra­vúrját hajtotta végre a kö­zelmúltban Lengyel László mesterjelölt, a Salgótarjáni Kohász 27 éves versenyzője. Az országos vidéki egyéni sakkbajnokságon, a főváros­ban, 66 induló közül a hato­dik helyen végzett, és tovább jutott az országos bajnokság középdöntőjébe. Nógrádban — mióta a királyi játékot egyál­talán ismerik — hasonló bra­vúrra eddig senki nem volt képes. — Nem számítottam én sem a továbbjutásra. A svájci rendszerű, 11 fordulós ver­senyen 7,5 pontot sikerült összegyűjtenem, és ez min­den várakozást felülmúlt. Ér­dekes, hogy sötéttel hat játsz­mából 5 pontot szereztem. Általában különböző indiai védelmeket játszottam. Két év óta tanulmányozom a szovjet Panov megnyitáselméleti tan­könyvét, a váratlan eredmény is ennek gyümölcse. Kombina- tiv típusú játékosnak tartom Szurkolóháború Páva SK siker Ózdon Tanganyikában az Afri­ka Kupáért játszott a Szomáliái és tanganyikai labdarúgó-bajnokcsapat. A zsúfolásig megtelt, 15 000 nézőt befogadó stadionban izzó légkörben folyt a talál­kozó. A két rivális csapat szurkolói először a lelátón mérték össze erejüket. A parázs szurkolóháború át­terjedt később a játéktérre is. A labdarúgók már nem a góllövéssel, hanem azzal foglalatoskodtak, hogy mi­ként tudnák ellenfelüket harcképtelenné tenni A pálya már nem játszó-, ha­nem csatatérhez volt ha­sonló. Méginkább fellángol­tak a harcok, amikor a pá­lyára vezényelt egyetlen lo­vas rendőr gázpisztolyát használva, három Szomáli­ái játékost is megsebesített. A mérkőzés végül is félbe­szakadt, mert már nem akadt egyetlen épkézláb já­tékos sem. A feldühödött tömeg azután megostromol­ta a pénztárakat, és vissza­követelte belépőjegyének árát. Csak arról feledkez­tek meg, hogy ők kezdték a pankrációt. reime hozzá, kivált ha szeszé­lyes az időjárás. A járművek megállás nélkül táplálják a növekvő kazlait, az ember alig győzi helyére rakni úgy, hogy széle is, közepe is legyen az építménynek. Már létrát kell állítani a kazal oldalához, ha nincs elevátor és oda is em­ber kell, aki villánként íel- uüogatja, kegyetlen munka még ez is, mindene megfájdul, aki csak fél napig csinálja. Manapság épp azért nehe­zebb a kazalrakónak, mint ré­gen, mert ke vesebb az ember, aki a keze alá dolgozna. A ja­va erejükben levők többnyire más tisztségben tevékenyked­nek, nem is kívánkoznak a kazalrakók mellé. Ki is győz­né azt megfizetni, hogy kí­vánkozzanak? Ha már itt tartunk: a jó kazalrakót nem is lehet meg­fizetni. Mondhatjuk nem csak « pénzért csinálja, bármilyen furcsán hangzik, hivatásaidat fűti. valami, ami már a szen­vedélyes ügyszeretethez ha­sonlatos. Kell ez az érzés, kü­lönben nem valószínű, hogy Ruházati sportnapokat ren­deztek a közelmúltban Öz- don, amelyen indultak többek között a Páva SK (Jánosak- na) női dolgozói is. Hegyi Ferencné sportköri elnök el­mondotta, hogy a 400 méte­res síkfutásban Nádasdi Er­zsébet első helyen végzett, Lajgut Erzsébet és Cembiczki Piroska 200, illetve 60 méte­ren végzett a második he­lyen. A 4x60 méteres váltó­ban ugyancsak ezüstérmes lett a Páva SK (Lajgút, Gém- biczki, Stark, Molnár) csapa­ta. Kézilabdában Özd mögött szintén a második helyen végeztek. Egyébként a mun­kahelyi spartakiád megyei döntőjén augusztus 1-én Nagybátonyban a Páva SK női kézilabda-együttese kép­viseld a salgótarjáni járást. Futballsztárok alkonya A labdarúgócsapatokban az utóbbi években alaposan meg­szaporodtak a vezéregyénisé­gek. Hol itt, hol ott tűnt fel újabb és újabb „nagyfiú”, aki a csapaton, a szakosztályon, sőt talán az egész klubon be­lül is egy-kettőre átvette a parancsnokságot. Ezek a rosszul értelmezett vezéregyéniségek határoztak: ki legyen az edző, az elnök, kiket igazoljanak le, illetőleg kit küldjenek el. Ügy történt minden, ahogy ezek az arany­lábú „császárok” parancsol­ták. győznék erővel. Az ilyen sze­zonmunkáknak többek között az a sajátosságuk, hogy nem illeszthetők be a nyolcórás munkaidőbe: látástól vakulás- ig tartanak ma is. Ehhez pe­dig csak az idősebb korosz- tálybeiiek szoktak hozzá, olyan emberek, akiknek világéletük­ben életelemük volt a munka, s az is marad, míg élnek. Némi aggodalommal teszik fel többen a kérdést, az olyan kihaló mesterségekre tekint­ve, mint amilyen a kazalrakó- ké: vajon belátható időn be­lül lesz-e elegendő gép, amely megkönnyíti a kazalra­kás fárasztó munkáját. Nyil­ván sok gép lesz: minden év­ben több. Ám a ma embere számára ennek ellenére nehe­zen képzelhető el, hogy ka- zalrakókra ne legyen szükség. Kellene tehát az utánpótlás, kell gondolni a jövőre is. Mindenekelőtt oly módon, hogy megadjuk a tiszteletet, a becsületet a kazalrakóknak, azoknak a „névteleneknek”, akiknek keze munkáját lépten- nyomon láthatjuk, s akik a szűkebb közösségeken belül megérdemlik társaik tisztele­tét. Ellenvélemény nem volt.’ Miként is lehetett volna, hiszen akkor a NAGY CSIL­LAG megsértődik, sérültet jelent, sőt talán még le is áll. Ilyen veszedelemnek egy klub sem tehette ki magát. Az a hit uralkodott, hogy a nagyágyúk nélkül nincs csa­pat, győzelemről pedig álmod­ni sem lehet. Ha bátorság nem is volt a változtatáshoz, a kényszer mindenesetre a bajnokság haj­rájában érdekes helyzetet te­remtett. A szürke közkatonák amikor előreléphettek — meg­lepően jól helyettesítették a tábornokokat... Korábban az Ű. Dózsában vágták ki a rezet a fakóban (vagyis a tartalékcsapatban) játszó névtelenek. Az első Megyeri úti villanyfényes mérkőzésen, 1968. április 21- én az újpestiek Káposzta, Noskó, Fazekas és Bene he­lyén tartalékokkal 3:0-ra ver­ték a Vasast. A Ferencváros tavaly ta­vasszal Albert nélkül is meg­őrizte veretlenségét, most májusban, a Megyeri úti oroszlánbarlangban csillaga nélkül is nyerni tudott. A zöld-fehérek nem veszítettek a hajrában — pedig Albert sze­repét más vette át. Az MTK Szuromi nélkül intézte el a Vasast. A Vasas pedig 1967. május 28. óta először az idei utolsó fordulóban, június 27- én tudta legyőzni az Ű. Dó­zsát. Akkor, amikor a pótol­hatatlannak tartott Mészöly és Farkas nem játszott. Lehet, hogy a nyári töp­rengések közepette rájönnek az arra illetékes szakembe­rek, hogy többet ér egy szür­ke harcos, mint egy csillogó primadonna? Ha rájöttek, akkor egy lé­péssel sikerült előbbre menni. És akkor már alig ezer továb­bi tennivaló van csak hátra. ^ Kovács Imre I ívÓGRÁD ~ 1971. július 22., csütörtök 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents