Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-20 / 169. szám

A kisterenyei MEZŐGÉP-nél *r 1 Ezeket a kombájnalkatrészeket az AGROKER-nek szállítja a vállalat, megrendelésre Autóra rakják a kerítéseket, kapukat, melyeket a TÜZÉF vállalat részére készítettek m épülettel bővül a MEZŐGÉP. Fürdőt és irodaházat épí- tenek, mely a dolgozók tiszta! knhási lehetőségét, illetve munkavégzését teszi kényelmesebbé Fotó; Céhmester Erzsébet KSZBT tagcsoportok között a Komarov-brigád Tegnap reggel röpgyűlést tartottak Salgótarjánban, a kohászati üzemek szalagedző­üzemében, ahol a Komarov- brigád bejelentette csatlako­zását a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság tagcsoportjaihoz, A tagcsoport a társaság ön­kéntes alapon létrejött kollek­tív jellegű mozgalmi egysége. A tagcsoport a dolgozóik kü­lönböző csoportjai számára, munkahelyük keretei között nyújt lehetőséget a mozga­lomban való részvételre. A tagcsoportok megalakulását az MSZBT Országos Elnöksé­ge oklevél kiállításával erő­síti meg. A tegnapi ünnepi röpgyűlé- sen Hegyes Ferenc, a szalag- edző üzem vezetője ismertet­te a dolgozókkal a kollektív döntést; hivatalosan kérték felvételüket a tagcsoportok sorába. Röviden ismertette a Komarov-brigád eddigi ered­ményeit, melyeket a terme­lésben, a tanulásban, a szo­cialista emberhez méltó élet­ben, nem utolsó sorban pedig a magyar—szovjet barátság ápolásában elértek. „Koma- rov”-ék a tizennégyszeres Szo­cialista brigád, az üzem pe­dig hétszer nyerte el a Szo­cialista címet. A brigád Ko­marov halálát követő napon vette fel a hős szovjet űrha­jós nevét, s Komarov család­jával személyes, közvetlen kapcsolatban áll. Számos ki­állítás, rendezvény dokumen­tálja az üzemben a magyar— szovjet barátság ápolásában elért eredményeiket. Hegyes Ferenc beszédét követően Szilágyi Dezső nagy­üzemi párttitkár vázolta a tagcsoport feladatát, s kö­szöntötte a Komarov-brigá- dot, abból az alkalomból, hogy a kohászati üzemekben elsőként az MSZBT tagcso­portok sorába lép. Mint mondotta, külön öröm, hogy olyan üzem dolgozói lépnek a tagcsoportba, amely eddig is ragyogó termelési eredmé­nyekkel, kiváló szocialista’ szellemmel rendelkezik, s amely eddig is szívvel és eredményesen szolgálta a Szovjetunió, s a szovjet nép iránti testvéri barátság ügyét. — Bízom abban, hogy ez a barátság a jövőben is mind elmélyültebbé, sokoldalúbbá válik az élet minden terüle­tén — mondotta. — Ehhez a munkához kívánok további erőt, egészséget és sok sikert. Hegyes Ferenc üzemvezető befejezésül szólott arról, jgy a kohászati üzemekben zonyara más brigádok is érik majd felvételüket az ISZBT tagcsoportok sorába, nelyet a Komarov-brigád jyhangűlag elfogadott. A palotási komfiá jnosok HETEN vannak a palotási kombájnosok és valamennyien csatlakoztak a gabonabetaka­rítási versenyhez, amelyet a termelőszövetkezetek területi szövetsége hirdetett. Kovács József, Németh János, Ozibi- usz Sándor, Válóczi János, meg a többiek, a szerelőmű­helyben javítják a traktoro­kat, kombájnokat Ám, hogy elérkezik a június, a palotási határban szűkülnek a kalá­szok, senki és sémi nem tudja megtartani őket a négy fal között. —' Évek óta ők takarítják be a gabonát, — mondta Illés Antal, az elnökhelyettes, mi­közben kaptatjuk, az egyéb­ként sem hosszú utat az iroda, meg a javítóműhely között. Aznap éjjel kiadós. nyári zápor áztatta a palotási, a gedei, a héhalmi, meg a kis- bágyoni határt. Jé fél napra leállt, az éppen csak elkezdett munka. A kombájnosokat a gépekről „szedte le” az elnök­helyettes. Itt is, ott is igazí­tottak a csavarokon láncokon. Nehéz volt az idén a javítá­suk. Nem volt elegendő alkat­rész. — Rajtunk azért nem mú­lik az aratás. Mindent meg­tettünk, amit csak lehetett és megteszünk ezután is — ma­gyarázta Válóczi János. Az is kiderült, a kombájno­sok közül egyik sem számit újoncnak a versenyben. Min­den évben csatlakoztak a kombájnosok vetélkedőjéhez. Tavaly, Kovács Józsefet már megcsapta a győzelem szele.- Hetven vagon gabonát takarí­tott be, 387 holdról. Haszno­son aratott tovább, abban a tudatban, hogy megnyerte a versenyt. Az értékelésnél az­tán „csak” a második lett. — Hiba csúszott a számítás­ba, már itt a szövetkezetben. A Hasznoson végzett munkám a levegőben lógott... Nem számolták a teljesítményem­hez, — rótta fel a mulasztást még most is az elnökhelyet­tesnek. — Az idén újra itt van a lehetőség. — Ne engedd, nogy elszaladjon. — tréfálkozott a kcmbájnossal Illés Antal. HÁT AMI a munkaiehető­ségeket illeti, abban valóban bővelkednek a palotási kom­bájnosok. A négy község ha­tárában gazdálkodó termelő- szövetkezetben két és fél ezer hold gabona termése vár be­takarításra. Alig néhány nap­ja, hogy megkezdték a munkát a búzával, mert őszi árpát nem termel a szövetkezet. — Ügy számolom, 2(1—21 nap alatt megleszünk az ara­tással, — mondta Németh Já­nos. Később még hozzátette: — Amennyiben az idő enge­di. Mert a szövetkezet vezetői, meg a kombájnosok is, gon­dosan előkészítették a mun­kát. Illés Antal, az elnökhe­lyettes. meg a főagronómus annak rendje, média szerint összehívták az embereket, amikor telni kezdtek a sze­mek, sárgultak a kalászok. El­osztották a területet, a gépe­ket is. Ozibiusz Sándor, Vá­lóczi János a héhalmi üzem­egységben dolgoznak. Németh János Kisbágyonban arat. Ko­vács Józsefet és Mészáros Jó­zsefet Palotásra osztották be, de Szarvasgedén előbb érett a búza, ott láttak munkához ők is, mert a szövetkezet vezető­sége is meghirdette a ver­senyt, házon, illetve gazdasá­gon belül. — Az lesz az első, aki a legtöbb gabonát takarítja be, a hátrahagyott tarló nem lesz magasabb 15 centinél és a gépen sem kell lényeges javí­tást végezni az aratás ideje alatt — tájékoztatott a házi verseny feltételeiről az elnök- helyettes — Ez rendben is van — mondta Kovács József —, csak a jutalom lehetett volna több. A szövetkezet 300. 200, illet­ve Í00 forinttal jutalmazza a legjobbakat. Aztán az aratás ideién a fizetésük is „megug­rik” néhány ezer forinttal. Kovács József volt tavaly a szövetkezet legeredményesebb kombájnosa, s 6800 forintot keresett. Naponta átlagosan 227 forintot kapott, amíg a gabonabetakarítás tartott. Ment egészen sötétedésig. Né­meth János 28 napon át ara­tott, 4700 forintért Ozibiusz Sándor fizetése is 5800 forint volt az elmúlt évben. — S az idén? — Nem tudjuk még, ho­gyan alakul — bizonytalanod­tak el egyszerre a kombájno­sok. — Kétféle lehetőség kö­zött válogathatunk... nem tudni, melyik lesz a jobb.. Eddig minden esztendőben a MÉM-munkanorma alapján számolták el a kombájnosokat. A környező termelőszövetke­zetekben és az állami gazda­ságokban azonban másfajta teljesítménybérrel számolnak. Most aztán ide is, oda is ka­csintgatnak a kombájnosok. Mérlegelik, hogyan járnának jobban ? — Jó ez a mi teljesítmény­bérezésünk — nyugtatta őket az elnökhelyettes — Ha az idő engedi, dolgozni tudtok, most sem jártok rosszabbul a múlt évinél. A BESZÉLGETÉS óta bizo­nyára néhány száz holddal szaporodott a tarló, a palotá­si Május 1. Termelőszövetke­zetben. Németh János. Válóczi János, Mészáros József, Ko­vács József, meg a többiek dolgoztak vasárnap is. A kombájnok mellett ott sora­koztak a vontatók, a teher­gépkocsik A mezőről egyene­sen a magtárba szállították a szemet. Jónak ígérkezik a ter­més Illés Antal, az elnökhe­lyettes büszkélkedik, hogy volt olyan táblájuk is, anieh'- ről 18—20 mázsás termést hoz­tak le a kombájnosok holdan­ként. Vincze Istvánná Dr. Varga Sándor: Iparvállalatok belső irányítási rendszere Napjaink egyik — ha nem legfontosabb — teendője az iparban a belső szervezet, a „lús-mechanizmus” korszerű­sítése, átformálása, s e te­endő alól egyetlen vállalat sem kivétel. Tény, hogy a gazdasági reform mélységbeli kibontakozása lelassult a gyár­kapukon belül. A gyáregysé­gek, telephelyek nem, vagy alig érzékelik a változásokat, de maga az egész vállalati szervezet is sokszor bűvész- mutatványokra kényszerül, mert a reform formálta kül­ső gazdasági környezetet pró­bálja meg összeegyeztetni a még érintetlen vállalati belső szervezettel. E helyzetben dr. Varga Sándor könyve — ame­lyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg — nemcsak elvi, de gyakorlati segítség­ként is fölfogható. A szerző ugyanis öt esztendei kutató­munkájának eredményeit ösz- saegezi, s e kutatómunka konkrét tapasztalatok nagy tömegére támaszkodik. A nyolc fejezetre oszló kö­tet — bár nem vállalkozhat a téma kimerítő tárgyalására — lényegében átfogja a belső irányítási rendszer legfőbb összetevőit. Elemzi a vállala­ti tervezési és szervezési funk­ciókat, a döntési hatáskörök megoszlását — így például azt a kedvezőtlen jelenséget, hogy túl sok szervezet tarto­zik az igazgató közvetlen irá­nyítása alá — a vállalaton be­lüli termelőegységek érdekelt­ségi rendszerét, s természete­sen valamennyi területen as korszerűsítés eh« és gyakor­lati problémáit,' lehetőségeit. Erénye a műnek, hogy a- hazai tapasztalatok mellett kitér a tárgykörben a más szocialista országokban meg­ejtett vizsgálódásokra is, s hogy több kérdés jobb megér­tését könnyen áttekinthető ábrákkal segíti elő. (m) Mem könnyű, de megéri A minap megjelent miniszteri rendelet lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy ha képesek megteremteni az alapot, akkor a kezdő műszaki értelmiségieknek kezdő fizetését a réginél magasabban, akár háromezer forintban is megállapít­hatják. Okos rendelet. Fejlődésünk egyenes és természetes következménye, hogy hazánkban mind több és mind jobban kvalifikált szakembert igényel a népgazdaság. A becslések szerint 1980-ra ötször annyi mérnökre és technikusra lesz szükségünk, mint mond­juk, 1960-ban volt. A perspektíva tehát biztató, ám a gon­dok sem ismeretlenek. Nem is olyan régen, még sok gyárban hallatszott a pa­nasz a végzett mérnökök meglehetősen rideg, mostoha fo­gadtatásban részesülnek. A vezetőmérnökök nem találtak alkalmat arra, hogy szóba álljanak a fiatalokkal. Az új mér­nököknek gyakran csupán csak elképzeléseik voltak, a $yár fölépítéséről és sokan még azt sem tudták, miért oda, arra a munkaterületre kerültek, ahol éppen dolgoznak. Több fiatal mérnök is panaszkodott, hogy nem engedték továbbképzésre őket, sokszor a tilalmat a vezetők meg sem indokolták. És ha a felsőbb szervek érdeklődtek és keresték a mulasztások okait, a vezetőmérnökök és más szakemberek rendszerint a termelés nehézségeire, az ebből adódó túlterheltségükre hi­vatkoztak. A helyzet az utóbbi időkben észrevehetően ja­vult. A napi termelési gondok mellett, mind töbD azoknak az idős. és tapasztalt mérnököknek a száma, akik szeretet­tel és hozzáértéssel foglalkoznak a fiatalokkal. Közülük mind többen vallják, hogy a napi gondok miatt nem szabad koc­kára tenni a holnapi sikereket. A bevezetőben említett miniszteri rendelet formailag „eltörölte” a kötelező gyári „tanoncidőt”. Természetesen a fiataloknak is be kell látniuk, hogy a diploma, az elméleti tudás és az ambíció bár méltánylandó dolgok, megfelelő gya­korlati évek híján még édeskeveset érnek. Vágyaikat, éle­tük nagy álmait csak akkor és úgy tudják elérni, ha elvég­zik az élet iskoláját is, mindazt, melyet az elődeik már meg­jártak vagy ma is járnak. A végletek természetesen itt is kárt okozhatnak. Helyen­ként kialakult egy olyan nézet, hogy a pályán csak az tudja megállni a helyét, aki az egyetem elvégzése után, rögtön a gyakorlatba áll. és annak a megismerésével teszi magát ké­pessé az új gyakorlat, az új technológia kidolgozására. Ez a nézet elvezethet odáig, hogy a szakember esetleg kitünően meg­ismeri az (elavult) technológiát, de nem tanulja meg az új kialakításának módszerét. Ma már fejlett országokban. a nagyvállalatok a fiatal szakemberekre 28—29 éves korukban tartanak igényt Vagyis nem közvetlenül az egyetem elvég­zése után. Dolgozzon előbb a kutatások területén néhány évet Nem többet, mert ha hosszabb ideig foglalkozik például az alapkutatásban, akkor már nem lesz elég rugalmas ahhoz, hogy a gyakorlat követelményeit jól meg tudja érteni Ehhez hasonló képzést igyekeznek meghonosítani a szegedi Bioló­giai Kutató Központban is. Természetesen egy kis ország mint amilyen mi is vagyunk, nem képes anyagiakban gyor­san megteremteni ennek a képzésnek kizárólagos feltételeit, különösen műszaki területen nem. Az élet semmit sem ad olcsón, legkevésbé a tudást Persze, a tudás megszerzéséhez nem mindig bizonyul elég­nek a szándék és az akarat, vagy egyes idősebb szakembe­rek segitőkészsége. Csak a céltudatos, szervezett továbbkép­zés biztosíthatja napjainkban is a jövő nagy tudású műszaki gárdálják Egy elfogadott újítás, egy műszaki fejlesztési téma kidol­gozása. idegen nyelvből vizsgát tenni, vagy tudományos elő­adást tartani, cikket írni a tudományos folyóiratban, részt venni a politikai oktatásban, biztos, hogy nem könnyű, sőt megerőltető munka a fiatal diplomások számára, de megéri. Csak ezen az úton járva válhat igényessé az ember, válhat életelemévé a küzdés, a-mswfea 9sfti Ander NÖGRÁD - »74. feints 2Q„ fesd» 3

Next

/
Thumbnails
Contents