Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

Leánykái'uha Chasmylon-fonal kettős szá­lából, 2-es horgolótűvel ké­szült. Minta leírása: A kívánt hosszúságú láncszemsor tűtől számított 4. láncszemébe egy- ráhajtásos pálcát öltünk, egy- ráhajtásos pálcát öltünk az el­hagyott 3. láncszembe * egyrá- hajtásos pálcát öltünk a má­sodik láncszembe, majd egy- ráhajtásos pálcát az első lánc­szembe * ismételjük s végül a sort egyráhajtásos pálcával fejezzük be. A kis ruha végig ezzel a mintával készül, 1 pál­ca a második pálcára, egy pál­ca az első pálcára. Munkánkat a szoknya alján kezdjük tetszésszerinti bőség­gel, a derékvonalnál szűkí­tünk. Három kispálcasort hor­golunk az elsőnél minden 3., 4. pálcát egybehorgoljuk. Ez, után egy pálca és 2 láncszem váltakozásával lyuksort hor­golunk (ide fűzzük a derék zsinórját), ezután ismét 3 kis­pálcasort horgolunk, majd folytatjuk a mintát A befű­zéshez a kívánt hosszúságú láncszemsor mindkét oldalát behorgoljuk szoros szemmel. A befűzést egy sor zsinórral ké­szítjük, a megkötéshez pedig két összefont zsinórt alkalma­zunk Ha kész, kifeszítjük át- gőzöíjük, összevarrjuk, majd a kar- és nyakkivágás széleit 3—3 sor pikós pálcasorral fe­jezzük be. Sz. B.-né Bába Mihály: Veszekedő óramutatók Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ici-pici éb­resztőóra, amely minden­nap pontosan ébresztette Krisztinkét, hogy el ne kés­sen az óvodából. Krisztinka annyira megszokta már, hogy addig ki sem bújt a paplan alól, amíg meg nem szó­lalt az ici-pici óra csengője. Mert olyan szépen csenge­tett, csilingelt, hogy órákig elhallgatta volna. Egyszer azonban furcsa eset történt az órával. A két óramutató, a kicsi meg a nagy, amikor Krisztinka el­ment az óvodába, beszélget­ni kezdett. Most történt meg először, hogy a két mutató szót váltott egymással, mért mindig siettek, hogy ponto­san elvégezzék feladatukat. Ha találkoztak, csak üdvö­zölték egymást, és mentek tovább. — Ejnye, de ügyes kislány ez a Krisztinka, még soha­sem késett el az óvodából. Ezt bizony nekem köszönhe­ti, mert én ébresztem fel, én adok jelt a csengőnek, hogy mikor zendítsen rá — mondta a nagymutató. A kismutató nagyon elcso­dálkozott a nagymutató hen­cegésén. Sértődötten megrán­totta a vállát. — Ugyan, ugyan, te hosz- szú lábú, hát gondolod, hogy ha én nem irányítanálak olyan pontosan, akkor fel tudnád ébreszteni, jelt tud­nál adni a csengőnek, hogy mikor keltse fel Krisztinkét? — De még mennyire! Már álmomban is tudom, hogy mikor kell ébresztőre jelt adni. — Jó, jó, hát csak pró­báld meg egyedül — mondta mérgesen a kismutató, és elhallgatott. A nagymutató elgondol­kozva állt egy ideig a kis­mutató közelében, aztán to­vábbment. Nem törődött a makacs, sértődékeny kismu­tatóval. — Azt hiszi, hogy kérlelni fogom — gondolta a nagy­mutató. — Azt ugyan vár­hatja. Nem szólok én neki, egyedül is elvégzem a ma­gam feladatát. És ment, ment körbe, az óralapon, de érezte, hogy na­gyobb teher van rajta, mint máskor és a rugók is nyug­talankodnak. De azért csak ment szorgalmasan egész nap. Igaz, Krisztinka anyu­kája kétszer is észrevette, hogy a kismutató nem moz­dul helyéről, ezért segítségé­re sietett, megcsavarta, a pontos helyére állította. Egy fél óráig nem is volt vele baj, de aztán megint meg­állt. Reggel különös eset tör­tént. A kismutató a hármas számon állt, de a nagymu­tató már jelt adott a csen­gőnek, és olyan csilingelőst csapott, hogy mindenki fel­ébredt. Krisztinka mamája az órára pillantott. — Mi történt? — kérdezte álmosan — hiszen még csak három óra! Miért csengetett az óra? A rendetlenkedést nem tűrte Krisztinka mamája, elvitte az órát az óráshoz. Megijedt a két mutató, megbánták ostoba makacs­kodásukat, de már későn. Az órás bácsi nagyítót szo­rított a szeméhez, megvizs­gálta, aztán szétszedte, meg- paskolta olajos kis keféjével az óra belsejét. A két ma­kacs mutatót meg levette, pici kalapácsával rájuk vere­getett. Most már feszesen áll­tak a tengelyen. Néhány nap múlva az óra megint ott állt a' kis szek­rényen. — Na, most már rendesen fogtok járni, vagy megint az óráshoz vigyen anyu benne­teket? — kérdezte a muta­tóktól Krisztinka. A két mutató nem felelt, csendesen végezték a maguk feladatát. Hanem amikor Krisztinka elment az óvodá­ba, a kismutató így szólt a nagymutatóhoz: — Hallgass meg, testvér- bátyám! Egyikünknek sem volt igaza, egyedül, külön- külön nem tehetünk semmit. Ha te makacskodsz, én is megjárom, ha én makacsko- dom, te sem tudod végezni a munkádat. És végül mind a ketten az óráshoz kerü­lünk. Valljuk be, nincs ér­telme a makacskodásnak, a hősködésnek. Csak együtt tu­dunk jól dolgozni, csak együtt tudjuk pontosan mu­tatni az időt, csak együtt tudjuk ébreszteni a csengőt, hogy időben felkeltse Krisz­tinkét. — Igazad van, kismutató. Ne veszekedjünk hát, hanem dolgozzunk együtt, úgy mint régen. Így is történt, és azóta Krisztinkáék órája megint olyan, mint régen. SZÓM RÁK Y SÁNDOR: CSAK ÉN NEM Hát ennek is vége. Gyönyörű Elmúlt ez is. Már végtelen vagy, de már sohase nekem. Szemed kék álomvillanásán szabadság lüktet az egen. csak én nem tűnődöm. Csak Lehajtod fejed. Porrá vált én nem. a földön tündöklő önkényed. Á penicillinről ARftom, hogy ma Magyar- országon száz ember között alig akad kettő-három, aki — ha azt kérdeznék tőle, hogy mi is az a penicillin — gon­dolkodás nélkül rá ne vágná, hogy orvosság. Kitűnő, hatá­sos, sokat emlegetett gyógy­szer. A száz között viszont mindig akad egy-kettő, aki azt mondja: „Üsse meg a mennykő azt a híres peni­cillint, én nagyon rosszul let­tem tőle. Kiverte a vörösség a bőröm. Viszkettem, fuldok- lottam, úgy, hogy az orvos el is tiltott tőle”. Jó gyógyszer... rossz gyógyszer? Melyik állítás az igaz? Mind a kettő! , Kitűnő orvosság, de az is igaz, hogy csak a rendelés, az előírás sze­rint szedhető. A penicillin vegyi összetéte­le igen bonyolult Többféle szerkezetileg hasonló, de nem azonos anyag van benne, ame­lyek részben természetesek — penészgombatáptalajon ter­mettek —, részben félmester­séges anyagok. A penicillinek csoportjába tartoznak a vega- cillin, a beacillin, a promcil- lin és sok más egyéb. Gyógyí­tó hatásuk az, hogy a kokkusz nevű osztódó-szaporodó bak­tériumokat megfelelő adago­lás esetén a kísérleti csőben és az élő szervezetben egy­aránt megölik, a kórokozóktól a beteget megszabadítják, úgy, hogy meggyógyulhat, talpraállhat. A penicillin te­hát ‘ a betegségek bizonyos csoportjának igen megbízható, eredménnyel alkalmazható gyógyszere. De csak egy bizo­nyos csoportjának és nem minden betegségnek. Például i . i.- ..-dhÁtVÜIKallk.. ' '*W v 1 • ’•*%, * ' OTTHON*-ISIIM azoknak sem, amelyeknek nem kokkusz, hanem vírús a kórokozójuk. A penicillin ren­delésének és adagolásának te­hát mindig oka van és annak céltudatosnak, meggondoltalak, indokoltnak kell lenni. A penicillin megzavarhatja az élethez szükséges bélbak­tériumok egyensúlyát és emésztési zavart okozhat. Ha nem kellő mennyiségben szedi a beteg, nem öli meg a kór­okozókat, csak átmenetileg el­kábítja, úgy, hogy azok peni* cillin-ellenállóvá válnak és magukhoz térve még súlyo­sabb ártalmat, okozhatnak, ami már penicillinnel nem is befolyásolható. Ezért hívják őket penicillin-rezisztens kór­okozóknak A szervezetet al­lergiássá, túlérzékennyé is te­úi a penicillin, úgy, hogy ha még egy adagot szed vagy kap a beteg, kiütések, viszke­tés, légzési zavarok keletkez­hetnek hatására. Ezért nem szabad javaslat nélkül szedni a penicillint; A hasznos,-» a kiváló ered­ményeket biztosító penicillin káros mellékhátasai letagad- hatatlanok és azokkal az or­vosi gyakorlat számol is. Ha­zánk egészségügyi kultúrában élő, kellően tájékozott lakos­ságának figyelmét tehát fel kell hívni arra, hogy ne köny- nyelműsködjék, ne tréfáljon a penicillinnel. Ne akkor szed­je, amikor eszébe jut, vagy a szomszédasszony javasolja, esetleg, ha náháf, vagy vala­milyen jelentéktelen panasza van. Csak akkor éljen vele, ha szükséges, ha használatát és adagolását a kezelőorvos elő­írja! Orvosi rendelés nélkül- szedése tiles, mert ártalmas, veszedelmes, esetleg helyre­hozhatatlan következmények­kel is járhat. Dr. Buga László Gombóc talány 's Az alábbi feladat hirtdosz- táná eredetű probléma: Három vándor fáradtan érteezak egy fogadóba és gombóoot rendel. Mine a vendéglős megfőzi a vacso­rát, a vándorok az asztalnál a fáradtságtól elszunnyad­nak. A vendéglős eléjük ál­lítatta a gambócos tálat, és elment Később felébredt az egyik vándor, megszá­molta a gombócokat azok egyharmadát megette és is­mét elaludt. Ezután feléb­redt a második vándor, megszámolta, majd elfo­gyasztotta a tálon maradt gombócok egyharmadát és tovább aludt. Felébredt a harmadik is, megette a ma­radék harmad részét, mire a tálban nyolc gombóc ma­radt Hány gombóc volt erede­tileg a tálon? [*1 •jfOA aoqtuoS íz 8»niaP -aia ueqjyj \ isaifajga^T Zala József Cffftyf hajból frizura? Igen sok lánynak, asszony­nak okoz gondot, hogy ritka és vékony szálú a haja. Hogy lehet ebből tartós, szép frizu­rát csinálni? — kérdezik gyakran önmaguktól is le­mondóan. Csodaszer, amitől a haj azonnal dúsabbá, erős szálúvá válhatna, sajnos, nincsen. Van azonban egy-két jó „trükk”, amit részben a fodrász segít­ségével, részben önmagunk is megcsinálhatunk. Próbáljuk ki. 1. Gondosan kell megvá­lasztani a frizurát. Ritka, vé­kony szálú hajból nem muta­tós a hosszú, hátul nyakba lógó frizura. Hátul legjobb, ha éppen a nyak felső vonaláig ér a haj, az pedig már az arc alkatától is függ, hogy oldalt is, vagy csak a fejtetőn hor­dunk-e laza hullámokba ra­kott frizurát. (Most különben is a laza hullámok a divato­sak.) S nem előnyös semmi­féle választék sem. * 2. Ajánlható az enyhe tar­tós hullám (daruer), mert a hullámos haj dúsabbnak lát­szik. (Különösen akkor, ha jól megválasztott, világos színár­nyalatra festetjük.) 3. Hajmosáskor, becsavarás előtt okvetlenül használjunk fixálószert (Ez lehet a fodrá­szok által használt fixatőr, de lehet citromlé, zselatinos víz, vagy esetleg sor is.) Így tartó- sabb és jól fésülhető a frizu­ra. 4. A nedves hajat minél több, egészen kicsi csavaróra tekerjük. Így rugalmasabb lesz a haj és kifésüléskor dúsabb­nak látszik. 5. A homlok feletti résznél sohase csavarjuk fel a hajat szorosan a fejbőrig. Hagyjuk lazábbra, s a csavarókart egy­más fölé helyezzük, hogy vá­laszték ne képződjék, ne lát- szék, mert a határozott vá­lasztékvonalak mindig árul­kodnak. 6. Enyhén tupírozzunk csak. Igaz, hogy a tupírozás is dú­sabbnak mutatja a hajat, de eZ a művelet különösen ártal­mas a finom, vékony szálú hajnak. 7. Akinek vékony és „enge­detlen” a haja, okvetlenül használjon lakkot, mert ez tartósabbá teszi a frizurát. De vigyázzunk, a túl sok lakk egyrészt természetellenessé merevíti a frizurát, másrészt a túl sok lakk súlya alatt hamar összeesik a szépen fé­sült frizura. S úgy lakkoz­zunk, hogy ne csak a frizura felületét, hanem fésülés köz­ben a belsejét is lakkozzuk be kissé. Sírandruhák 1. Az ujjas, rövid boleró és az elül végig gombos szoknya, két­részes fürdőruha felett nagyon praktikus viselet. 2. Nagymintás vászon, vagy szintetikus szálból készült ruha, elöl színes műanyag, vagy faka­rikával összefogva, esti szórakozás­hoz is viselhető. 3. Az elöl megkötős kis boleró, a magasított derekú, féloldalasán szabott fodros szoknya, ugyancsak fürdőruha felett is hordható. 4. A nagymintás vászon, vagy szintetikus anyagból készült ruha, beépített melltartóval, szintén al­kalmi ruhának Is használható. Készülhet hozzá harmonizáló szín­ből kis boleró is. 5. A virágos anyagból készült, elő! ékalakban szabadon hagyott derékrészű ruha az üdülőhelyen való mozgáshoz alkalmas. 8. Ha a haj zsírosodásra hajlamos — ami vékony szálú hajnál gyakoribb —, akkor sem szabad túl gyakran mos­ni, legfeljebb hetente egyszer. Az ilyen hajnak igen jót tesz a gyógynövényszaküzletekben kapható speciális gyógyteából készült öblítés. 9. Igen fontos, hogy ne mű­anyagból, hanem jó minőségű valódi sortéból készült hajke­fét használjunk. Ha hajunk hajlamos a zsírosodásra, ne nyomjuk a hajkefét a fejbőr­re. 10. Nagy divat a kisebb, na­gyobb póthaj, sőt a teljes pa­róka is. Akinek kevés a saját haja, mutatós, dús frizurához vásárolhat póthajat is. Hogy miért ajánljuk akkor az előb­bi tanácsokat? Azért, mert a póthaj nem „mindenre jó” megoldás A még olyan szép műtincseket sem viselhetjük állandóan, mert akkor azután végképp tönkremegy az erede­tileg is kényes, gondos ápolást igénylő hajunk BAKÓ ILONA P. Sz. M. NÓGRÁD — 1971. július 18., vasárnap 11

Next

/
Thumbnails
Contents