Nógrád. 1971. július (27. évfolyam. 153-179. szám)
1971-07-15 / 165. szám
I ■V-- T /% Ä ' I , .y .r'V- ', / i;:'. ■ ",•/.. . v‘u;. • Szerkesztői üzenetek H, J. (Pásztó): Érdeklődésére közöljük, hogy „a vállalat, ha a munka a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár, a dolgozónak munkaruhát, ha pedig a munka jellege megkívánja, formaruhát, illetőleg a a miniszter által meghatározott szabályok szerint egyenruhát adhat. A munkaruha és a formaruha pénzben nem váltható meg, azt mindig természetben kell kiadni. Az előírt juttatási idő elteltével a munkaruha és a formaruha a dolgozó tulajdonába megy át. A munkaruha és a formaruha juttatásának részletes szabályait a kollektív szerződésben kell szabályozni”. Ez az önök vállalata esetében is így történik, javasoljuk tehát, hogy vitája eldöntéséhez vegye igénybe és tekintse át munkahelye kollektív szerződésének e fejezetét. B. M. (Zagyvapálfalva): Lakáskörülményeiről írt sajátos helyzetét megértettük, őszintén segítenénk, ha erre lehetőségünk volna, ezért csak tanáccsal szolgálhatunk. Ahol a lakás kiutalását kérték, továbbra is szorgalmazzák, hivatkozással szociális körülményeikre. V. I. (Salgótarján): A vállalat a részesedési alap terhére járulhat hozzá az üzemi étkezés költségeihez. Családtagok üzemi étkeztetése esetére azonban a vállalat hozzájárulást nem adhat. Értesülése tehát nem pontos. P. L. (Ságújfalu): Munka béréből a gyermektartásdij és a szüléssel kapcsolatos költségek, ha a bíróság ezeket megítélte, levonhatók. E cí men a levonás a dolgozó munkabérének 50 százalékáig terjedhet. O. B. (Szécsény): Az Mt. 43, §. (1) bekezdése szerint a vállalat a dolgozót — kérelmére — fizetés nélküli szabadságban részesítheti, ha erre köz érdekű okból, vagy a dolgozó személyi és családi körülményeire tekintettel van szűk ség. Ennek engedélyezése az ön esetében a vállalat mérle- gelési jogkörébe tartozik. Tisztelt Szerkesztőség! Hiányzó Amikor biztosítást kötöttem, több más tsz-tag társammal együtt, arra gondoltam, hogy bár ne kelljen kártérítési igényt jelentenem, ne kerüljön erre sor, de mégis jó lesz a biztosítás, mert mint mondják: biztonságot ad. Nekem azonban nem így jött ki a „lépés”. Amikor mégis segítséget kértem, illetve kártérítést —, elutasítottak. Közben még a múlt év január elsejével tsz-nyugdíjas lettem, s az addig rendszeresen fizetett 372 forintos biztosításomat 1970. május elsejével kénytelen voltam felmondani. Biztosítási díjamat azonban mégis egész évre levonták. Augusztus elsején, sajnos, elpusztult Villanyszerelők dicsérete r Az elmúlt évtizedben talán még soha nem volt olyan változó, zivataros esős nyarunk, mint az idén. A zivatarokkal rendszerint együtt járnak a villámcsapások, amelyek bizony nem egyszer okoznak zavart az áramszolgáltatásban. Akik ilyenkor legtöbbet dolgoznak: a villanyszerelők. Nógrád megyében hét ki- rendeltség felelős az áramszolgáltatás biztonságáért, a villanyszerelők pedig az üzemzavarok elhárításáért. Nekik akkor is ki kell menniük a területre, ha esik, ha fúj, a legnagyobb zivatarban is. Mert villany nélkül nem lehet hagyni a családokat. Az elmúlt hetekben rengeteg dolguk akadt. — Ezért mindenképpen megérdemlik a dicséretet. Akik otthon ülnek a kényelmes szobában, talán el sem tudják képzelni, hogy a villanyszerelők éjjel-nappal készenlétben állnak, és azonnal kocsiba ülnek, ha valahonnan hibát jelentenek. A villanyvezeték mentén gyalogolnak kilométereket, nem egyszer a szántóföldön, hogy megtalálják a hiba forrását, ök soha nem mondhatják, hogy fáradtak, esik az eső, hanem azonnal, késedelem nélkül indulnak. Amikor átmeneti sötétség után kigyullad a villanyunk, gondoljunk egy kicsit a villanyszerelők helytállására is. Mert megérdemlik a dicséretet. T. K. Salgótarján egy szép, 90 kilogrammos serlésem. Véleményem szerint, ha a biztosítási díjamat egész évre levonták, már pedig levonták, akkor a szavatosság is érvényes egész évre. Most a biztosító azt állítja, hogy igaz, és elismert tény, hogy én a biztosítási díjamat egész évre kifizettem, de káromat mégsem téríti meg, mert én időközben felmondtam. De ha év közben nem lehet felmondani, akkor felmondásom érvénytelen, és a káromat ki kell fizetni. Ha viszont a biztosítást időközben is felmondhatom, akkor a biztosítási díjamat jogtalanul vette fel a biztosító. Ez az én véleményem, s mivel nem tudok zöldágra vergődni, kérem adjanak ügyemben a biztosító illetékesei pontos felvilágosítást. Tóth István Csitár alkatrész A közelmúltban a NÖG- RÁD egyik olvasója telefonált a szerkesztőségbe. Nemrégiben vásároltak kávéfőző gépet, nem kevesebb, mint 430 forintért. A kávéfőző — illik is egy ilyen drága masinának — nagyon jó kávét főz, illetve főzött, amíg egy néhány filléres alkatrész tönkre nem ment benne. Mindössze egy, azaz egy hétig használták a gépet, utána hosszú szünet következett. Alkatrész ugyanis sem égen, sem földön nincs hozzá. Olvasónknak teljesen igaza van. Ha az ipar új konstrukciókkal jelentkezik, és lehet válogatni a kávéfőző gépek között is, az mindenképpen jó dolog. Kevésbé jó, és rengeteg bosszúságot okoz viszont, amikor filléres, vagy néhány forintos „hozzávalók” hiányoznak. A kérés jogos: az illetékesek gondoskodjanak a filléres, ám nélkülözhetetlen alkatrészekről is. X. l.-né Salgótarján Üj vegyszer a Buvinol. Izotópos kísérlettel analizálják, ellenőrzik a Budapesti Vegyiművek új gyomirtó szerét a Buvinolt a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mosonmagyaróvári Izotóplaboratóriumában. Az új vegyszert alkalmazás előtt olkotóelemeire bontják, vizsgálják milyen arányban jelenik meg á növényben, s bejuthat-e az emberi szervezetbe. A kísérletet üvegházban nevelt búzán, és kukoricán végzik Tréfás figyelmeztetésnek is felfoghatnánk, hogy a 12 5 éves magyar vasút ünnepségeit a sajtóban és a televízióban már vasárnap megtartották: mintha figyelmeztetni akarnának, ha a vasútnál megszokott is a késés, az ünneplés előrehozásával serkentsük őket a pontosság ördöngösségére. A történelmi hűség kedvéért leszögezzük, hogy éppen ma, százhuszonöt éve — 1848. július 15-én délután négy órakor nyílt meg a közforgalom számára az első magyar- országi vasútvonal Pest és Vác között. A Pesti Hírlap beszámolója szerint „a pest-váczi vonal, júl. 15-én, valósággal meg- nyittatott, s a csinos és művelt Nógrád e vonal áltál Pesthez egy fél napi úttal közelebb jött." A pesti indóházból (a mai Nyugati pályaudvar elődjétltazni jó böl) indult az első szerelvény, a conductorok (kalauzok) „mintegy harmadfél száz személyt” tessékeltek, a Vác felé induló nyolc kocsiba. Az első vonat indulásakor „igen kedvező volt a népnyüzsgés” s azt ma már szinte természetesnek tartjuk, hogy sokan voltak a bámészkodók között hitetlen Balázsok is. Az egyik ilyen atyafi a veszedelmesen füstölgő és sistergő vasparipát bámulva, nem is késett kifejteni véleményét: — Azt mondom én atyámfiái, nem fog ez elindulni soha! Szinte abban a pillanatban nagy fütyülés után elindult a MÉG EGYSZER A NYUGDÍJASOK TÁPPÉNZÉRŐL A nyugdíjasok táppénzéi szabályozó eltérő szabályok ismertetésével jogi fogadóóránkon, de lapunk hasábjain is többször foglalkoztunk. Az ismételten felvetődő kérdések azonban szükségessé teszik, hogy a témára visszatérjünk. K. J. olvasónk 1909 január I. napjával ment nyugdíjba, de mint nyugdíjas az évi hatezer forint kereten belül régi munkahelyén továbbra is munkát vállalt. 1969 március hónapban megbetegedett és mint írja, táppénzét csak a január és február havi munkabére alapján számították ki. Felvilágosítást erre akkor nem kapott, de önmagának úgy magyarázta, hogy ez azért történt így, mert a nyugdíjasoknak az évi keretet naptári évre határozzák meg. 1971. február hónapban újra beteg- állományba került, amikor viszont a táppénzalap kiszámításánál már az 1970 november és december havi munkabéreket is figyelembe vették. Érzése szerint valamelyik esetben jogsérelem érte, de arra is választ vár, hogy mindkét esetben miért csak 65 százalékos táppénzt lyapctt. A táppénz mértékének megállapításánál nincs eltérő szabály nyugdíjas és nem nyugdíjas dolgozók között. Az 1957 évi 50. 3z. trv. 1. § értelmében a táppénz mértékét egyaránt a munkabér 65 százalékában kell megállapítani. A trv. ugyanezen §-ában kapott felhatalmazás alapján a Minisztertanács rendelete kimondja, hogy az a dolgozó, aki akár ugyanannál, akár több munkaadónál két év óta megszakítás nélkül munkaviszonyban áll, 75 százalékos táppénzre jogosult. A nyugdíjasokra vonatkozó eltérő szabály úgy jelentkezik, hogy a nyugdíjba vonulással régi munkaviszonyuk megszűnik, és a nyugdíj folyósítása mellett vállalt munkaviszonyuk — független attól, hogy munkanapot nem mulasztottak — új munkaviszonynak számít, így a nyugdíjazás előtti időt és munkabért táppénzének kiszámításánál figyelmen kívül kellett hagyni. Munkaadójának SZTK-kifizető helye tehát jogszerűen járt el. amikor táppénzének alapjaként csak a nyugdíjas ideje alatt ledolgozott időt és kapott munkabért vette figyelembe, de abban sem követett el jogsértést, hogy táppénzét a munkabérátlag 65 százalékában fizette ki. Olvasónk leveléből kitűnően, a következő megbetegedésig sem dolgozta le folyamatosan a két évet, mert munkaköre és a hatezer forint korlátozása miatt csak téli időszakban foglalkoztatják, így az 1971. évű megbetegedése alkalmával kifizetett 65 százalékos táppénz is jogszerű volt. Tekintettel arra, hogy a megbetegedést megelőző háromhónapos folyamatos foglalkoztatása is fennállott, így eltérő szabály hiányában figyelembe' kellett venni táppénzalapjának kiszámításánál a januári munkabér mellett a decemberi és a novemberi munkabérét is. A nyugdíjasokra vonatkozó eltérő szabályok értelmében azonban a táppénzes napok száma a betegség évében ledolgozott napok számát, a tárgyévben keresett munkabér és a táppénz alapját képező összeg viszont az engedélyezett kereshető összeget nem haladhatja meg. Csak részben adható azonos válasz J. S. nyugdíjas tsz-tag olvasónknak, aki a tsz-ben nyugdíjaztatása előtt és utána is magtáros volt, tehát szellemi munkakört töltött be. Az azonosság abban jelentkezik, hogy nyugdíjba menetele előtt ledolgozott munkaidejével nem szerzett jogot a nyugdíjas korban bekövetkezett megbetegedése idejére táppénzhez. Bár ennek szabályait jogszabály nem rendezi, és az is igaz, hogy az ipari dolgozókkal ellentétben nyugdíjaztatásával tagsági viszonya nem szűnik meg, de az addig végzett munkája után megállapított nyugdíjjal ez az időszak lezárult, és társadalombiztosítási szempontból a táppénzfolyósításhoz szükséges időt újból meg kell szerezni. Amennyiben ezt nem így értelmeznénk, a 6/1967. MÉM. sz. rendelet 149. § (2) bekezdése értelmében az iparból nyugdíjazott és a tsz-be tagként belépett hasonló munkakörben foglalkoztatott részére is kellene az első évben táppénzt fizetni. Ugyanis belépése keltétől az ipari nyugdíjas is teljes jogú tagjává válik a termelőszövetkezetnek. A fent idézett jogszabály kimondja, hogy a betegségi segélyre való jogosultság es a részesedés — táppénz — meg- álapításánál a munkaviszony idejét munkateljesítésként, az erre az időre járó díjazást pedig részesedésként kell számításba venni, mint ahogy a nem nyugdíjasként, a termelő- szövetkezetbe tagként belépett dolgozóknál megbetegedésük esetén ezt figyelembe is veszik. Megjegyzésünk, hogy ez szerkesztőségünk analóg levezetése és nem hivatalos értelmezés. Erre kizárólag a bíróság jogosult. A termelőszövetkezetben szellemi munkakört betöltő nyugdíjas férfi tsz-tag későbbi időben bekövetkező megbetegedése esetére azonban már jogszabály zárja ki a táppénzhez való jogosultságot. Rendelkezés írja elő ugyanis, hogy szellemi munkakört betöltő nyugdíjas tsz-tag évenként 120 tízórás munkanapnál többet, nyugdíjának megszakítása nélkül nem dolgozhat. Ez pedig azt vonja maga után, hogy a táppénzfolyósításhoz általában előírt, legalább 150 tízórás munkanapot nyugdíjkorlátozás nélkül nem dolgozhatja le. Ilyen munkakörben foglalkoztatott nyugdíjas női tsz-tagok- ra ez a korlátozás nem vonatkozik, mert a rendelet 95. § (2) bekezdése alapján a tsz. évi 100 tízórás munkanap elvégzése után is fizethet részére táppénzt. vonat. Az előbbi hitetlenkedő egy darabig megkövültén nézte a prüszkölő „vasparipa” száguldozását, majd így fakadt ki: — Azt mondom én, atyámfiái, nem fog ez megállni soha! Persze már akkor sem az ellenzők, a hitetlenkedők voltak többségben. Az újságírók a „hazafi öröm vörös betűivel jegyezték föl” az eseményeket, méltán, hisz’ Stephenson híres találmányát tüneményes gyorsasággal honosították meg nálunk. Petőfi a „föld ereinek” látta a vasúti síneket, s joggal állapította meg, hogy „Bennök árad a műveltség / Ezek által ömlenek szét / Az életnek nedvei." Széchenyi István kezdeményezése után pedig „több jelesebb fők segítségével” rohamos fejlődésnek indult a magyar vasút. Baross Gábor, a „vasminister” hosszú munkálkodása alatt a kezdetben a magános vállalkozók zsebéi hizlaló vasútépítési lázat állami irányítás alá vették, s ezzel elkezdődött egy olyan korszak, amikor a vasútnál dolgozni az átlagosnál jobb és biztosabb életkörülményt jelentett. Kandó Kálmán zseniális, és továbbfejlesztett változatában ma is világszerte használt, és kedvelt villanymozdonyával, mi, magyarok is jelentősen hozzájárultunk a közlekedés fejlesztéséhez. Életünknek nélkülözhetetlen tartozéka, segítője a vasút. Gondoljunk csak 1945-re, amikor vandál módon feltépték az „élet ereit”, mit jelentett számunkra egy-egy hely még a vonatok tetején, vagy a marhavagon sarkában is. És az újjáépített vasutak biztonságos örömét hirdették utcákon és szabadban „a hegyek között, völgyek között zakatol a vonat” strófáit éneklők, zakatblók ezrei, amikor bízó hittel kezdtünk utazni egy új világ felé. Ünnepeljük a százhuszonötéves vasutat, elismeréssel hajtva meg a köszönet zászlaját sok ezer derék dolgozója előtt, akik ünnepet, nehézséget nem ismerve biztosítják számunkra az utazás feltételeit. Utazni jó —, tegyük köny- nyüvé a ma már sokszor nemigen kedvező „népnyüzsgés” idején a vasút dolgozóinak munkáját, útitársainknak az ember boldog röpülését” az otthonok, a világ szépségei felé. Csukly László NÚCRÁD — 1971. július 15., csütörtök
