Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)
1971-06-13 / 138. szám
Bazsóné palacsintát süt.’ Gumicsizmában, bő szövetszoknyában és magas nyakú, alul harangosra tágult kötött ujjasban áll az alacsony csikótűzhely mellett. Arcán enyhe pír. Szárnyas, koromfekete szemöldöke össze-össze fut, ahogy a kész palacsintákat tányérba fordítja. Azt már tisztáztuk, hogy muszájból zavarom déli egykor. Odakünn araszos hó, a szél is feltámadt, egyre vadabbal orgonái, még tüstént elindulva is azzal tréfálhat meg, hogy a szőlők alján máris színig befújta a mély- utat, és hát — a delet is rég elharangozták, nem gondoltam, hogy faluhelyen is divat a kései ebéd. — A kislány miatt — mondja Bazsóné. — Most várom haza. A nyolcadik általánost végzi. — És a férje? — ö munkában, a lágymányosi építkezésen. A fiammal együtt. Mind a ketten villanyszerelők. Még utóbb elakadnak a busszal, ha ez a bolond szél még jobban nekivadul. Erre csak bólintok. evlsneE gyifr^őzik neki. Lavórt kongat, lábast emel le a tűzhelyről, meleg vizet vesz és karjára törülközőt csapva, kézmosáshoz lát. Mire elkészül, az asztal túlsó végén, egy mélytányérban ott gőzölög már a leves. Tetején zsírfoltot vető kolbászkarikák. De két egymásra borított lapos tányér között ott a palacsinta tésztája is. Továbbá két, mázas cseréptói. Az egyikben szilvalekvár, a másikban pedig tejfeles túró, jól megszórva, kristálycukorral. Bazsóné eímosoíyoéffi, és ettől a fanyar, fura kis mosolytól valósággal serdülő lánnyá fiatalodva folytatja: — A ruha még hagyján, ezt nem nagyon bánta, annak utánacsapott édesanyám. De az ágynemű miatt máig is neheztel. — Az Is tönkrement? — Persze. A toll is, nemcsak a ciha. Valósággal ragadt a vértől. Két vánkosunk meg egy dunyhánk bánta, hogy a — Ketten: Egy szakállas, meg egy egészen fiatal. — És? — Tárgyaltak. Pusztuljon a ruszki, egyből szétveri a fejét mondta a fiatal. Mire a szakállas: úgyis kaputt, hagyja a fenébe. — Maga tud németül? — Értek. Vegyes község voltunk, játék meg napszám közben ragadtak rám a legszükségesebb szavak. — Aha... És aztán? — Könyörögtem. Állva is, térden is. Meg a puskáját is elkaptam a fiatalabbik halálfejesnek. Mert csak ütött volna, hiába mondott mást a társa... Á, nem lehet, meg nem is érdemes elsorolni, hányán jöttek még aztán! Volt köztük rendes ember is. Volt. A legrendesebb vagy két tucat ultraszeptil-tablettával is megajándékozott. Nagy kincs volt az akkor. Életmentő szer. Hanem a többség ...?! Bazsóné legyint, és ismét elhallgat. — Meddig tartott ez a szörnyű állapot? — faggatom. — Három nap, három éjjel. — Hogyan bírta? Uibán Einő: Emlék KIÁLTÓ Az égett zsír szaga émelyít. Lábam alatt, a konyha döngölt földjén hóolvadás pocsé- tája. Finánclábas a cigarettám is. Perzselt szőr-füstje köhögésre ingerel. Az ősi, divatjamúlt sémát veszem hót elő, hogy a megrekedt beszélgetést előbbre lendítsem: — Ejnye, kérdezze már meg, miért zavarom? Bazsóné még tudja az illemet. Mosolyog, a csípőjét is megringatja kissé, és a vállán át veti oda: — Majd megmondja a.:; kartács. Meg is mondom: — Maga negyvenöt januárjában, egy épp ilyen zimankóé napon megmentette egy szovjet tiszt életét. Egy félhalott, súlyosan sebesült ember életét. Így volt? Bazsóné csak fél szemmel pillant rám. Figyelmének java a sülő palacsintán van. Földobja, megfordítja és a serpenyőt ismét a lángra helyezve kérdezi: — Ki beszélt magának erről? — Egy szovjet tábornok. Moszkvában. Ismeri, föl is kereste magát. Pár nappal azután, hogy a páncélosai visszafoglalták a falut. Nem hiszi? —j Nehezen i 11 Hogyne, jártak minálunk tisztek, aztán tábornok i® lehetett éppenséggel, egyikük, de... engemet akkor még nem hívtak Bazsó- nénak. — Tudom. A lánynevét jegyezte meg a tábornok, A többi az én bűnöm. Ügy jöttem ide, hogy előbb a tanácsházán puhatolództam. A tornácon dobaj, helyben- tánc, topogás, majd nagyot zörren a megvetemedett ajtó, és a konyhába a ház nyúlánk, hólepett iskolás lánya viharzik be. — Hű, micsoda pocsék egy idő! — süvölti. — Tisztára jegesmedve lettem, anya! Meglát, meg is torpan, de nem jön zavarba, csak a hangját fogja halkabbra: — Csókolom. — Zsuzsa, a kislányom — mondja Bazsóné. — Tedd ko- móttá magad, aztán asztalhoz. Bablevest főztem palacsintával, Zsuzsa. A kislányon takaros műbőrkabát. Leveti, és a havat is lerázza róla. Majd a kucsmát kapja le kurtára nyírt, csibészes holló-hajáról, és bájos esetlenséggel — hiszen még kamasz — a kezes-lábasa ujját tűri föl. Nem, nem az — Láss hozzá, életem — mondja Bazsóné. Hátát a konyhaszekrény sarkának veti, kezét karba fonja, és csak most fordul ismét felém. — Szóval.;; tiszt volt az a sebesült — mondja. — Nem tudta? — Künn, a kút mellett, egy hókupac tetején jajveszékeit, az árva. Se ing, se zubbony rajta. Egy szál nadrágban hagyták itt. Éppen kötözték volna, azért volt félmeztelen, amikor Bicske felől betörtek a német tankok. Szergej. Igen: Szergejnek hívták. Csodálom is, hogy tiszt volt. Én húszévesnek se néztem. — Vérzett? — Nagyon. Válltól bokáig az egész bal oldalát végigverte valami sorozat. Mi is csupa egy vér lettünk, amire fedél alá, be, a hátsó szobába tudtuk cipelni a szomszéd bácsival. — A maga szülei hol voltak akikor? — Bújtak. Hátul a kertben! Á krumplis veremből csinált bunkert az édesapám. Én is csak muszájból, az ételt melegíteni tartózkodtam a házban, mikor a kútnál jaj-, gatni kezdett Szergej. Csend, csak a kislány kanala koccan oda egyre ritkább időközökben a tányér széléhez, és a szélvihar hujjogatása fokozódik odakünn eszelős üvöltéssé. — Tehát;:: a szomszéd bácsi segített becipelnl Szergej t, — igyekszem ismét tovább lendíteni a beszélgetést. — Aztán mi történt? Mesélje már el, ne kéresse magát. Bazsóné fölhúzza, majd leejti a vállát: — Mit meséljek még? A szomszéd bácsi el onnan, mert úgy vert, úgy robaj- lőtt az akna, mintha az ablak alatt végszám repegtették volna a vásznat, én meg... bekötöztem Jgaergejt. Ahogyan tudtam. Mert hat sebből szivárgott a vére. Szivárgott? A combjából, így az ágyéka táján, csak úgy bugyogott. Lüktetve. Biztos valami fontos eret szakított föl ,a golyó. —- Honnan volt kötszere? — A kútnál találtam. Mondom, hogy éppen kötözték volna Szergej t, amikor jöttek a tankok. De nem lett elég, hamar átvérzett a fásli. Volt egy szép, nyári ruhám, a bérma- keresztanyámtól kaptam. Azt hasogattam föl pótlásnak. — Nem sajnálta? — Meg is sirattam. De . .. azt se nézhettem, hogy elvérezzék nekem a sebesült. SASS ERVIN: Nagy lélegzetű nyár Nagy lélegzetű nyár a szemedben hoztad fűkaszáló vágyban a mozdulatom vagy n csészén derekad illene virágnak partján hajladozol egy másik világnak. 8 NÖGRÁD - 107T. június 13,, vasárnap [ Orosz István rajza tárnái nem tudták magukkal menekíteni Szergejt. — És a németek? A halálfejes SS katonái? Ök mit szóltak a maga sebesültjéhez? Vagy ... nem Is látták? El tudta rejteni előlük? Bazsóné tekintete felhős lesz. Dús, szépen ívelő szemöldökének hirtelen szárnya törik. Eli is fordul. A tűzhelyen matat valamit, és tompa, megfáradt hangon mondja: — Ezt inkább hagyjuk. Én is megvagyok, az a tiszt se pusztult el. A többi nem fontos. A többi csak engem illet. Meg azt a tisztet, ha ugyan emlékszik még rám. Megdöbbenek, a szavak is cserben hagynak, ahogy kapkodva, bizonygatni próbálom Bazsónénak: milyen nagy dolog, amit csinált, de csak sokára, és csak ismételt unszolás árán tudom rávenni, hogy a kérdésemre feleljen. — Nem, nem tudtam elrejteni a sebesültet — mondja. — És hova is rejtettem volna? Még félmeztelen volt, épp egy öreg pulóvert próbáltam ráklnlódni, amikor az SS-ek beállítottak. — Hányán? — Nem tudom. Annyi bizonyos, ha aludtam is, csak ülve, a Szergej lábánál aludtam, egy-egy verset. — És a bátorság? Hogyan volt bátorsága újra meg újra megvívni annyi SS-szel? — Nem volt az bátorság. Sajnálat. Sajnáltam Szergejt. Ha elfogta a sebláz, szegény feje folyton az anyját szóló- gáttá. Meg sírt is. Mama, mamika, és csak úgy patakzott a könnye. Bazsóné ismét elmosolyodik. — Asszonyom! — üt szíven ez a derengő, keserédes mosoly. — Valójában hány éves volt maga akkor? — Tizenöt múltam. — Mennyi?! Valami nagyot koppan. Zsuzsa, a kislány ejtette el a kanalát, és csak néz, bámul, anyját bámulja, mintha megbabonázták volna. Tekintetében ijedtség, imádat, s hitetlenség is. Bazsóné rászól: — Egyél, életem. Mért nem eszel? —• mondja. — Mind megfásul, tisztára cipőtalp lesz az a palacsinta. TÁNC Zsuzsi néni, jöjjön ki, A kapuját nyissa ki! Hozunk kendnek segítséget, Fiának keserűséget. A menyasszony bújába Bújik a salátába. A menyasszony irul-pirul: Lába közé szorult a nyúl: ügy kell neki, hagy bújjik, Mer ha látják, meglűvik! Ügy kell neki, az ebadtát, Nem jól viselte magát! m ? A házasság kaloda, Ne dugd a lábad oda1 Mr] Szegény legény, mire jutsz, Mikó bába után futsz? I*1 Kerüld meg a kemencét, öleld meg a menyecskét! SZÓK Az én uram kőbori, Le kéne borítani! Leborítom uramat (a, rostával), Kimulatom magamat (a komámmal), Mr) ’ ..,4. Kapott már kend eleget, Adja másnak, ha lehet! Jobb a másé, mint a kende, Másnak is job b a komámé, Mr] 1 " r Húzzad, cigány, reggelig. Míg a pendely lánggal eg! Ijjujju-ujjuju! I Mr] Bárcsak ez az éccaka Szent György-napig tartana! [★] ' Balra kelet, jobbra nyugat. Isten áldja mindnyájukat! Dang Mang Thüong: Kislány és katonák A „H” tüzérüteg egy magas domb tetején helyezkedett tü- zelőáüásba Az egység tagjai közül még senki sem sebesült meg pedig már jó néhány lök- hajtésos amerikai repülőgépet leszedtek. A domb lábától mintegy kétszáz méternyire folyócska csörgedezett, és egy keskeny ösvény vezetett, valahonnan a távolból Az Üteg harcosai naponként tapasztaltak, hogy az ösvényen többnyire ugyanabban az időpontban egy kisgyerek bukkan föl, s magét lombokkal álcázva halad célja felé. A sasszemű tüzérek azon vitatkoztak, hogy a lombok alá bújt, ugrándozó, le-leguggoló kisgyerek flúcska-e, vagy kislány? Így csak a fiúk szoktak ug- ra-bugrálm! — vélte az egyik katona, — Kislány az, barátom! állította a másik. — Hiszen virágot szed!. . A vita során mindig Hoan, a szakács jött tűzbe a legjobban, s el is határozta, hogy végére jár a dolognak. Amikor a következő nap hajnalán ismét kirajzolódtak a távoli dombok zöld sziluettjei, Hoan felkapta a vödreit és leballagott a patakhoz. Miután tfelerxierítette az edényeket, leült egy köre és várt . .. Az élő bokor hamarosan fel is tűnt az ösvényen, szaporán közeledett, s most már semmi kétség sem férhetett ahhoz, hogy ez a zsemle arcú, köny- nyű léptű kis teremtés — leányka. Varkocsai mosolyogni valóan rövidkék voltak. A kislány egyik kezében aktatáska, a másikban pedig ételhordó volt. A katona előtt szó nélkül megállt. Az álcázásra való gallyakat lerakta a háta mögé a földre, ajkai mosolyra húzódtak: — Jó reggelt, bácsi! — Szervusz. . Iskolába igyekszel? — lépett közelebb a kislányhoz Hoan. — Igen. Iskolába. — No, gyere, pihenj csak le egy kicsit, — telepedett vlsz- sza Hoan a kőre, s ölébe ültette a gyereket. — De miért ilyen kora reggel mégy? — Mert anyuka igy parancsolta. .. Ilyenkor még nem igen járnak a repülők. — Hányádikos vagy? — Elsős. — És hazafelé miért olyan későn jársz mindig? A kislány nagy, kerek szemekkel bámult a katonára. Nem tudta elképzelni, hogy ez az ismeretlen ember honnan tud őróla ilyen sok mindent? — Anyuka nem engedi —, válaszolta készseggel a lányka —, hogy hazamenjek ebédre. Ezért viszem magammal a déli ennivalót is, — mutatott a kis ételesre — Estefelé mér nem jár annyi repülő, s nem is vesznek olyan könnyen észre. — Hogy hívnak? — Hay — És hány éves vagy? — Hét Elsőbe járok. Muy tanító néni tanít, Arra lakunk, ni! ~ mutatott apró, rózsaszín kezecskéjével egy távoli domb felé. — Az én apukám is katona. Anyukám pedig a töatermelők brigádjában dolgozik. Ha nagy leszek, én is teát fogok szedni, Any- nyi aranyos kis lepke van a teák között a dombokon! — Nem nehéz ezeket az ágakat hurcolni? — mutatót* Hoan a lerakott gallycsomóra. — Hát nem éppen könnyű, de muszáj hurcolni. Azt mondta a tanító néni, hogy így nem vesznek észre olyan hamar a reoölők... ... Hoan futva ért fel a vödrökkel a dombra. — Na, ugye nekem volt igazam! Kislány! — mesélte el a többieknek a találkozást. A kislánypártiak elégedetlen veregették Hoan vállát, a fiúpártiak meg savanyúan dünnyögtek De az ügy ezzel még nem volt befejezve, mert valaki azt mondta: — Hát bizony elég nehéz is annak a szegény gyereknek azokat a gallyakat cipelnie még az iskolatáska és az ételhordó mellett! — És mi lenne, ha varr- nánk neki sátor lapból egy terepszínű kis ruhát9 — javasolta egy másik tüzér. — Pompás ötlet! — helyeseltek a többiek. S úgy is tettek, ahogyan mondták. A terepszínű kis köpeny egy-kettöre elkészült. Másnap reggel Hoan vitte le a patakhoz, s boldogan nyújtotta Haynak. — No, rajta! Vedd csak fel! A kislány szót fogadott. — No, mU szólsz Hozzá? Szép? Tetszik? Hay kissé értetlenül, de boldogan simította végig ujjacs- káival a zöld színű anyagot. — Nagyon tetszik... — Ezt a mi katonáink varrták neked Hay, Ajándékba, örülsz neki? A kislány gyors mozdulattal vette le magáról a köpenyt és a szakács felé nyújtotta, — Tessék Visszaadom.’ — Visszaadod?! És miért? Miért nem fogadod el az ajándékunkat? Jó szívvel adjuk, hidd el» — Anyukám azt mondta, hogy Idegenektől semmit sem szabad elfogadni! — No, de hát ml nem vagyunk idegenek, — terítette vissza Hoan Hay vállacskájá- ra a köpenyt. — Mondd meg a mamádnak, hogy ez a katonák ajándéka, s meglátod, még ó is örülni fog neki! . E naptól kezdve a katonák hajnalonként és késő délutánonként felváltva jártak le vízért a patakhoz, hogy találkozzanak a kislánnyal. Hay mindig örömmel állt meg, s újságolta el a vele történteket: — Ma egy új éneket tanultunk! — Ma tízest kaptam olvasásból! — Ma én rajzoltam a legszebb körtéket! — Otthon én mindig segítek anyukának, s már rizst is tudóik fúzmi 4 x
