Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-13 / 138. szám

Olcsóbban termelni Gyermek­ős ifjúságvédelem Nőgrádban Még tavaly, év végén a gyermek- és ifjúságvédelmi munkában résztvevő szervek munkaértekezletet tartottak, s leszögezték, hogy Nógrédban a gyermekvédelmi munka ered­ményességét csak úgy lehet fokozni, ha az állami és tár­sadalmi szervek differenciál­tan, azokra a helyekre össz­pontosítják erejüket, ahol a veszélyeztetettség a leggyako­ribb. A megelőző felmérések és vizsgálatok alapján, a fia­talkorú bűnözés számbeli je­lentkezését figyelembe véve a munkaértekezlet megjelölte azokat a kritikus helyeket, ahol a fiatalkorú bűnözés emelkedést mutatott. Megállaz pították, hogy a 14—18 éves korosztály az, amelyre az ed­diginél nagyobb gondot kell fordítani, mert az elkövetők nagy száma közülük került ki. Megszületett egy akcióprog­ram, amely szerint a megye két városában, továbbá Nagy- bátonyban, Szécsényben, Pasz­tán és Rétságon erősíteni kell a gyermekvédelmi munkát. A programban konkrét felada­tokat kaptak a megyei gyer­mek- és ifjúságvédelmi érte­kezleten képviselt állami szer­vek és ugyancsak konkrét ja­vaslatokat továbbított az ér­tekezlet a társadalmi szervek számára. A járások, városok munkaértekezletein az albi­zottságok elkészítették murnka- tervelket, melyeknek gerincét Kaáli Sándort, a rétsági gimnázium igazgatóját sokan ismerik a járásban. Ügyis mint pedagógust, de úgy is, mint a járás aktív propagan­distáját. A pártoktatás ugyan már befejeződött, az iskolá­ban azonban még sok a ten­nivalója. Most mégis, mint a marxista—leninista középisko­la vezetőjével beszélgettünk. — Beszéljen magáról, mun­kájáról. — Magyar—történelem sza­kos tanár vagyok, 1957-ben végeztem Szegeden. 1982 óta vagyok párttag, s propagan­distaként is idestova 15 éve tevékenykedem. A rétsági gimnázium igazgatójaként al­kalmam van betekinteni a já­rás életébe. Gyerekeink, s a levelező tagozatra járó felnőtt hallgatóink szinte a járás minden községét képviselik, örültem a marxista—leninis­ta középiskola szeminárium- vezetői megbízatásának. Több szempontból is. Nemrégen vé­geztem el az esti egyetemet, s ismereteimet jól tudtam al­kalmazni az általam vezetett csoport munkájában. Megle­pett a hallgatók nagyon ele­ven politikai érdeklődése. Gyakran alakultak ki nyílt viták, s a véleménycserékben kölcsönösen formáltuk egy­mást. — Mit tanultam én tőlük? — A dolgos, becsületes embe­rek, vezetők becsülését, a munka szeretetét, a hibák or­voslásának szenvedélyes vá­gyát. őszintén jólesett a vizs­ga utáni búcsúnál, amikor el­mondták, hogy szívesen jár­tak a foglalkozásokra, s leg­büszkébb talán arra vagyok, hogy a végzők fele folytatni akarja tanulmányait a mar­xista—leninista esti »egyete­men. _ Persze, nem ment min­den zökkenőmentesen. Egy íz­ben az is előfordult, hogy a foglalkozás is elmaradt, mint utólag kiderült, közlekedési nehézség miatt. A foglalkozá­sok látogatottsága 70—80 szá­zalékos volt, többen panasz­kodtak a munkahelyi nehéz­ségekre. Akarok tanulni! S ez talán a legörvendetesebb szá­momra. Pedagógus vagyok, a tanítás az életelemem. Szíve­sen teljesítettem azt a kéré­süket is, hogy a vizsga előtt tartsunk még egy foglalkozást, amelyen a vizsgakérdéseket beszéljük meg. 'Nem is ma­a z akcióprogram adta. Saját területükön kijelölték a ten­nivalókat. A gyakorlati munka össze­hangolása tekintetében még akad tennivaló megyei és já­rási vonatkozásban is, biztató azonban, hogy jónak nevez­hető az indulás, megfelelő az irányító munka, az eddiginél gazdagabb információ birto­kában egyre inkább megvaló­sul az együttműködés a köz­ségek vonatkozásában is. Ki­emelkedő a' tevékenység Ba­lassagyarmaton, ahol az albi­zottság kibővített ülésén vala­mennyi szerv képviseltette magát, beszámoltak eddigi te­vékenységükről, megjelölték azokat a területeket, ahol töb­bet kell tenni, erősíteni szük­séges az ifjúságvédelmi mun­kát. A városban a felderítő, ellenőrző munka igen jól szer­vezett, bár ugyanakkor az in­tézkedések késedelmesek, sok­szor elhúzódnák. Az említett akcióprogram hosszabb távon határozza meg a gyermek- és ifjúságvédelem megyei tennivalóit. A teljes megvalósításról korai lenne beszélni, az eddigi eredmé­nyekről azonban van mór jó néhány pozitív adatunk. Ta­valy a fiatalkorú bűnözések száma a megelőző évekhez vi­szonyítva emelkedő tendenci­át mutatott Nógrédban. A ta­valyi év első negyedévét ösz- szehasonlitva az idei év ha­radt el az eredmény, minden­ki megfelelt. Többen jól. Iz­gultak egymásért, év végére egész jó kis közösség alakult a csoportból. — További tervei? — A nyáron szeretném ki­pihenni magam. Reményem van, hogy a szakszervezet jó­voltából a családommal két hetet a Balatonnál tölthetek, utána valószínűlég egy bul­gáriai körút következik. Egye­lőre azonban a vizsgákon le­gyünk túl: két osztályunk érettségizik, a levelezők I—III. osztályai is vizsgáznak. No, meg a feleségemért is izgu­lok, neki is segíteni kell az otthoni munkában, hogy nyu­godtan készülhessen a vizs­gájára. A marxista—leninista esti egyetem első éves hallga­tója, a gimnázium tanára. — Mi a legnagyobb öröme? — Az egyéni, a családi bol­dogságon túl azért vagyok a legboldogabb, mert látom ta­nítványaink előrehaladását. Az idei tanév gazdag volt si­kerekben: mindössze ötszá­zalékos lesz a bukás; a kul­turális tevékenységben szép eredményeket értünk el, el­nyertük a KISZ MB okleve­lét, „A legjobb belső nevelő­munkáért”, KlSZ-szervezete- ink politikai nevelőmunkája is sokat javult. — És a propagandista tevé­kenység? — Az előzőkből kitűnhetett, hogy szívesen vállalom jövőre is. Szeretem ezt a munkát, konkrét pártmegbízatásként végzem. S. L. sonló időszakával, megállapít­hatjuk, hogy a fiatalkorú bű­nözés száma csökken. A bűn- cselekmények súlya és a cso­portos elkövetők száma is kedvezőbben alakul. A megyei rendőrség jól szervezett mun­kája nagymértékben hozzájá­rult az eredményekhez. A programba foglaltakat igye­keztek maradéktalanul végre­hajtani. A negatív irányba ható csoportok felmérését az egész megyére kiterjesztették, a csoportokat, azok tagjait nyilvántartásba vették. Kitű­nően megszervezték az ellen­őrzést, amely folyamatos, rendszeres. Az ellenőrzések so­rán rendszeresített igazoltatá­sokról a szülők értesítést kap­nak. Többszöri gyanús hely­zetben történő igazoltatás ese­tén a rendőrség beidézi a szülőket. Fokozottabb mérték­ben kerül előtérbe a gyermek- nevelést elhanyagoló szülők felelősségre vonása. Tavaly négy szülő ellen indult eljá­rás ifjúságvédelmi bűntett mi­att, az idén az első negyedév­ben már hat hanyag szülő el­len került sor intézkedésre. A sok irányú ellenőrzés a különböző társadalmi szervek bevonásával történik. A meg­szervezésben, az ellenőrzés le­bonyolításában lelkiismeretes munkát végeznek a körzeti rendőrségi megbízottak, a ki- szesek, ifjúgárdisták, a határ­őrség, a munkásőrség és az operatív albizottság tagjai. Ennek köszönhető, hogy gale­riben elkövetett bűncselek­mény ebben az évben még nem volt Nőgrádban. Feltét­lenül köze van az eredmé­nyekhez azoknak az előadá­soknak, amelyek különböző helyeken, a középfokú isko­lákban hangzanak el. A me­gyében 142 osztályban hall­gattak a tanulók büntetőjogi felvilágosító, állambiztonsági, köztörvényi bűncselekmények­kel kapcsolatos előadásokat, meghatározott tematika és ütemterv szerint. Az ifjúsági klubokban is rendszeresek a felvilágosító, ifjúságvédelmet szolgáló előadások. A tavaly meghirdetett akcióprogram végrehajtásának még csak a kezdetéről beszélhetünk. Az indulás jól sikerült, s ez biz­tosíték arra, hogy a megye lé­nyegesen előreléphet a gyer­mek- és ifjúságvédelem te­kintetében is. Sz. L. Tanakodott a vezetőség, ki­re bízza a húszmillió forintot érő gépek őrzését. Varga La­jos dombira esett a választás. Ide, s tova húsz éve, hogy ki­lépett a bányától, mivel nyug­állományba helyezték. De azó­ta nincs megállása. Mintha a legfiatalabbak közé tartozna, reggeltől estig talpon. A vére nem engedi, hogy elkényelme- sedjen. Azok között volt, akik először indultak össze­hozni a közös gazdaságot, Var­ga Péterrel, Lenkó Lajossal, Zs. Mákos Lajossal és azóta sajátjának tökinti a közöst. Hányszor rászól a fiatalabb- jaira, ha pazarláson kapja őket. Elég, ha egy maroknyi szénát hullajtanak el. A múltkoriban az elnökkel perlekedett, mert széjjel vol­tak a gépek a majorudvaron. Az egyiknek még a gumija is leengedett, úgy lapult a sár­ban. Nem állta meg szó nél­kül, amikor az elnökkel ta­lálkozott: — Csináltass rendet, mert bántja a szememet! — Ügy lesz Lajos bátyám. Az elnök tiszteletben tart­ja az öreg Vargát. Ügy is, mint régi, tapasztalt embert, aki már éppen eleget áldozott ezért a rendszerért, mert a Tanácsköztársaság óta ettől az eszmétől nem tudták eltéríte­ni. Felfogása köztudott volt a baloldaliak, de a jobbolda­liak előtt is. Amikor a régi rendszer még tartotta ma­gát, az öreget be-berárigatták a hatóság elé. A háború utol­só évében meg a baloldaliak küldöttei keresték fel. Ez nem is volt olyan egyszerű dolog, a front egyre közeledett Mi­A közeli napokban kerül a megyei tanács elé, Nógrád mezőgazdaságának közép tá­vú fejlesztési terve. A me­zőgazdasági üzemekben is dolgoznak a szakemberek, hogy formába öntsék a kö­vetkező öt esztendő elképze­léseit. Tudományos intézetek vezetőit, munkatársait hívták segítségül sok helyen. Gon­dosan ügyelnek arra, hogy olyan feladatok kerüljenek a tervekbe, amelyek a népgaz­daság, a termelőszövetkeze­tek és a tsz-tagok érdekeinek egyformán megfelelnek és megvalósításukra reális le­hetőség kínálkozik. A korábbi évek, de kü­lönösen a múlt esztendő gazdálkodása sok-sok ta­pasztalattal gazdagította a mezőgazdasági szakembere­ket, a termelőszövetkezeti tagokat. Közülük jó párat érdemes fontolóra venni, hasznosítani az idei munká­nál, de még inkább a kö­zép távú fejlesztési tervek készítésénél. Azért, hogy jó­zan és előrelátó gazda mód­jára döntsenek mindenütt, a következő öt esztendőről; a gazdálkodásról, az ellátás, a munka minőségének javítá­sáról, a közös gazdaság és a tsz-tagok jövedelmének ala­kulásáról. A tavalyi szeszélyes és nehéz esztendő gondjai is­mertek, méltán illeti hát elismerés a mezőgazdasági üzemeket. Mert ha szeré­nyen is, de mégiscsak növe­kedett a termelési érték, erő­sen közelítve tavaly az 1 milliárd 350 millió forintot. A vezetők és a tagok hihe­tetlenül sokat dolgoztak, hogy az állattenyésztés, a segéd- és melléküzemek gya­rapodó bevételével pótolják a növénytermesztésből hi­ányzó forintokat. Mindezek az erőfeszítések azonban nem tudták útját állni az egyre növekvő ter­melési költségeknek, ame­lyek egy év alatt több, mint 10 százalékkal emelkedtek. A mezőgazdasági üzemek több­ségében bizony nem sok örömre adtak okot az év vé­gi számadások. Ugyanis ki­derült, hogy sokba került a hús, a tej, mert drága volt a kukorica, az árpa, a pil­langós széna is, amit a jó­szágokkal megetettek. Vég­hálygergéhez, amikor két né­met állított be Vargáékhoz. Azt mondták, hogy ^ők egy darabig ott akarnak maradni. Kint a házuk a falu szélén, közel a Dobrodához, azon túl pedig ott az erdő. Varga, a családja miatt tiltakozni sem nagyon mert. Semmi másban, csak a közelgő frontban bí­zott. Álmai is éberek marad­tak. Egy éjszaka hallotta, hogy mocorog a két lakója. Nem­sokára mentek. Utánuk né­zett. Siettek a Dobrodához, azon túl az erdő felé. Másnap este csatakosan, ki­fáradva értek haza. Mikor az öreg benézett hozzájuk, a tér­kép felett tanakodtak. Néz­ték az ajtóba ragadt házigaz­dájukat. Az idősebb intette beljebb, és a térképre muta­tott: — Itt vezet az út a Sztre- govával szembeni hegyre? — Ott vezet, át a Pólyán... Az öreget megzavarta két lakójának titkolódzása. Ha baloldaliak volnának, akkor jeleznének. Varga Lajos dom­bit ismerhetnék. De, ha nem azok, akikor milyen németek ezek, akik ketten csaíároznak itt. így vívódott magában, amikor este Karancskeszibőí üzenetet kapott. Ne kérdezzen a két némettől semmit, hagy­ja őket magukra. Ettől kezd­ve megnyugodott Varga, mert legalább tudta mihez tartani magát. A két német akkor éj­eredményben a nógrádi szö­vetkezetekben a termelési érték 97 százalékát elvitték a mezőgazdasági termelést kí­sérő különböző költségek. A termelőszövetkezetek ve­zetői, szakemberei tehát ta­pasztalatból tudják: a kö­vetkező évek eredményes gazdálkodása követeli, hogy alapos vizsgálódás alá ve­gyék a termelési költségeket és hatékony intézkedéseket tegyenek az olcsóbb, gazda­ságosabb munka érdekében. Mert nem kétséges, a ked­vezőtlen időjárás egy sor szövetkezetben tovább nö­velte a költségeket. Az ipari és építőipari árak, a drágán épült, de most kihasználat­lan állatszállások, a régi, el­használódott gépek, a mérsé­keltebb állami támogatás nyilvánvaló, csak növelik a szövetkezetek terheit. Azon­ban jó pár olyain gazdaság is volt, ahol a mostoha idő­járás sem tudta teljesen el­takarni a munkaszervezés fo­gyatékosságait. A veszteségesen gazdálko­dó üzemekben volt erre sű­rűn példa. A pusztuló ter­més láttán, a vezetők két­ségbeestek és a józan ítél­kezést pánikszerű kapkodás váltotta fel. Egyszer azért álltak a gépek, mert nem volt hozzájuk ember, más­kor meg az emberek álldo­gáltak tétlenül a legszorgo­sabb munkaidőben, mert nem volt gép, amivel dolgozza­nak. Ezt a zavart aztán sok­szor kihasználták az olyan emberek, akik kevés munká­ért sok pénzt követeltek. így végül egynémely gazdaság­ban olyan furcsa helyzet állt elő, hogy a növénytermesz­tés hozama, bevétele a várt­nál lényegesen alacsonyabb volt. A pénz viszont, amit a növénytermesztőknek fizet­tek, sokkal több az eredeti­leg tervezettnél. Elgondolkodtató összefüg­géseket tárt fel nemrégiben az a vizsgálódás is, amelyet a salgótarjáni tsz-szövetség szakemberei végeztek a sal­gótarjáni, a pásztói és a szé- csényi járás termelőszövet­kezeteiben. Nem csak az élő­munka költségei emelkedtek tavaly, sokat költöttek a gé­pekre is a mezőgazdasági szaka megint elment. A Pó­lya-gödör felé, amerre ő mu­tatta nekik az utat. Másnap már jött a hír, hogy Rárós alatt felrobbantot­ták a németek vonatszerelvé­nyét. A két lakóját nem is látta többé. Akkor üzentek ne­ki, amikor átvonult a front a falun. Küldtek neki puskát is, lőszert is, és kinevezték hely­beli rendőrparancsnoknak. Varga Lajos dombi azóta is becsülettel viseli ezt a tiszt­séget. Tőle gorombaságot, görbe szót még seniki sem hal­lott. Még ha indulatba hozzák, akkor is csendes, türelmes, oktató a hangja. De az egész családja ilyen. Tisztelettudó, becsületes emberek. Hát- hogyne tartaná tiszte­letben Varga Lajos dombit a termelőszövetkezet elnöke, így esett a választás is az öregre, amikor arról tanakod­tak, hogy kire bízzák kint az építkezéseken a húszmillió forint értékű gépek őrzését. Tenyésztőtelepet épít Litke alatt a gergei építőbrigád. Ott vannak a gépek, az építőanya­gok, meg mindenféle érték. Hétköznap még csak elvan­nak, de a hét végén veszedel­mesebb a helyzet. Pénteken délben már mennek az épí­tők, szabad a szombatjuk. Péntektől aztán hétfőn reg­üzemekben. De nem az új; a nagy teljesítményű gépek vásárlása okozta a gondot, hanem a régi, elhasználódott traktorok, munkagépek javí-j tása. Alkatrészekre több,' mint 26 millió forintot köl­töttek, egy sor új, korszerű gép árát. Drága volt a ser- téáhús is, mert a költséges takarmányból négy és fél ki­ló kellett egy kiló húshoz. Az állattenyésztés hozama 200 milliós értéket képviselt ta­valy a három járásban. Elő­állításuk költségei azonban ennél 18 millióval magasab­bak voltak. Való igaz, amit a szövet­kezeti vezetők mondanak, v hogy a termelési költségek apasztása nem csuhán az üzemeken múlik. A mező- gazdaságba áramló ipari ter­mékek — műtrágya, gépek, építőanyagok, vegyszerek és állati tápszerek — árát nem mérsékelhetik. Azonban a mesterségüket értő, jól fel­készült, olykor-olykor szá­molni sem restellő szakem­berek sokat tehetnek azért, hogy olcsóbban termeljenek. Az állattenyésztésben a tar­tási körülmények javítása, a meglevő épületek gépesítése, a technológiai fegyelem be­tartása minden bizonnyal je­lentős megtakarításhoz vezet. A műtrágyáik és növény­védő szerek ésszerűbb és célszerűbb hasznosítása is — sok éves tapasztalatok bizo­nyítják — a hozamok növe­kedését, a költségek csök­kentését eredményezi. A fáradságot, amelyet a talaj- vizsgálat jelent, nem szabad sajnálni. Hiszen csak az em­lített három járásban ta­valy 39 millió forintot köl­töttek műtrágyára és vegy­szerekre. S a jelek szerint a szövetkezetekben tovább emelkednék az ilyen célra fordított pénzösszegek. Nem lehet eltagadni,' hogy lényegesen nagyobbak a szövetkezetek, a szakembe­rek előtt álló feladatok, mint korábban voltak. Megvalósí­tásuk ezért alapos helyzet- elemzést, körültekintő, cél­szerű szervező munkát igé­nyel valamennyi nagyüzem­ben. Vincié Istvánná gélig Varga Lajos dombi őr-, ködik, nagy éberséggel és hű­séggel. Ha Varga Lajos pénte­ken átvesz húszmillió forint értékű gépet és 180 mázsa ce­mentet, azzal hétfőn reggel úgy számol el, ahogyan azt átvette. Próbálkoztak már ce­mentet vinni tőle, de ő csak annyit kérdezett: — Papír van ...? Nem volt, tessékelte is őket ki a telepről. Hát lehet on­nan elmozdulni? Még étkezni sem! Azért megy fel hozzá minden szolgálati napján a hű­séges élettársa, a mama. Vi­szi az ennivalót, meleget, jó. ízűt, ami jólesik az öregnek a kemény szolgálata közben. Jól is tartja még magát. Szikár ember. Naptól barna az arca, kemény a járása is. Olyan, mint amilyen illik ilyen hű­séges tsz-gazdához. Mert ha nem érezné, hogy gazdája a birtoknak, akkor vitatkozna, ha haszontalan dolgot lát? Ok­tatná szorgalommal a fiata­labb jait? Állna éjszakánként, meg ünnepeken őrt a közös vagyon felett? Minek? Tisz­tességes a nyugdíja is. A fia, az unokája is jól kereső em­ber, vezető állású. Akár el is tartanák az öregeket. De Varga Lajos dombit a hűség köti a közöshöz. Az, ami ötven esztendővel ezelőtt lobbant fel benne. Az a büszkeség, hogy amiért küzdöttek, az valóság lett. Aztán ő ebben szerepet is kapott az élettől. Azért csi­nálja amit-csinál, amíg erő­vel bírja. Bobál Gyula NŰGRAD — 1971. június 13., vasárnap A pártfpropagandisfa Kölcsönösen formálni egymást ŐESÉGB3EM (

Next

/
Thumbnails
Contents