Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-11 / 136. szám

Felháborító közömbösség

Teljes a szezon a nógrádiak kedvelt nyári fürdőhelyén, Berekfürdőn. Az alföldi üdü. lőkombinát szolgáltatásait az idén Is sok .ezer Nógrád megyei vendég veszi igénybe

Koppány György felvétele

II

Üdülés és egészség

Ä fizikai és szellemi munkánál előbb-utóbb bekövetkezik a természetes fáradás. A munkát végző szervezetnek is csak bizonyos mennyiségű feladat adagolható, ezután megfelelő pihenésre van szüksége. Erre szolgál az éjszakai pihenés, a délutáni, esti szórakozás és a pihenőnap.

Ezekkel azonban a napi fáradtságnak csak egy részét lehet kipihenni. Még a pihenőnap is csak bizonyos mértékig képes a jól felhasznált munkanapok fáradtságát kipihentetni. Ezért a teljes regenerálódás céljából időnként tartósabb pihenésre is szükségünk van. Ez az üdülés.

A napozás veszélyei

A napsütés, a csillogó vízfelület, az új színek által kiváltott kedvező hatás, a vidám és gondtalan emberek, az új tájak és események, a jó üdülés emelkedett hangulata egész idegrendszerünket áthangolja.

Az üdülőhelyet a lehetőségekhez képest úgy kell megválasztanunk, hogy egészségi állapotunkat bizonyos ideg- rendszeri vonatkozásokban is tekintetbe vegyük. Ideges, ki- merüléses jeleket mutató embereknek nem ajánlatos például a meleg hónapokban a Balaton mellé menni üdülés céljából; aki idegileg kimerült, fáradt, inkább hegyvidéken, erdős környezetben pihenjen. Számos, más egészségi vonatkozása is van az üdülésnek, ezért kétséges esetben mindenképpen helyes üdülés előtt kikérni az orvos tanácsát (például magas vérnyomásban szenvedők ne üdüljenek 5—600 méternél magasabb helyeken, idült légzőszervi betegséggel, asztmával küszködök száraz, páramentes környéken és évszakban üdüljenek, stb.). A vízpart közelében üdülők számára veszélyes lehet a hosszú, bár kellemesnek tűnő napozás. A napozáshoz szoktatni kell szervezetünket. Lehetőleg a délelőtti órákban kezdjük — semmiképpen sem a déli, tűző napsütésben — és eleinte legfeljebb 5—10 percet napozzunk.

A napsugárzás legaktívabb területe az ultraibolya sugárzás. Ezeknek a sugaraknak köszönhető bőrünk barnulésa is. Ultraibolya sugarak hatására válik bőrünk komoly ellenanyagot termelő szervvé is, amely megöli a szervezetbe került baktériumokat és ezeknek a sugaraknak eredményeként termeli bőrünk a csont- rcnrls/iT számára nélkiitrvzb**tetlen D-vitamint is. Mindezek kedvező, kívánatos hatások, amelyekkel azonban ésszerűen kell élnünk. Amennyire szükséges és hasznos a mértékletes napozás, annyira veszélyes és káros a mértéktelenül túlzásba vitt napfürdő. Különösen vonatkozik az elővigyázatosság a magas vér- nyomásúakra. Legyenek nagyon óvatosak a szőkék, a vö- röshajúak és a fehérbőrűek is.

Ne vigyük túlzásba a fürdést sem. Különösen óvakodjunk attól, hogy felhevült testtel, vagy jóllakottén ugorjunk a hűsítő habokba.

Egyoldalú örömök

Az üdülők egy része hajlamos arra, hogy túlzásba vigye az „aktív pihenés” bizonyos formáit. Nem használják ki például az üdülőhely természeti adottságait, hanem inkább a zárt helyiségben való kártyázás vagy az ivás nagyon is egyoldalú örömeit részesítik előnyben.

Másik gyakran előforduló hiba, hogy — nagyon helytelenül — az üdülés alvással, heverészéssel telik. Pedig szervezetünk felfrissülését elsősorban a jól megválasztott, aktív pihenés biztosítja. Mit is jelent az aktív pihenés?

Annak a munkásnak, aki zajos gépek között tölti hétköznapjait, sémiképpen sem jelent pihenést a zajos szórakozás. A zaj állandó feszültségben tartja az idegrendszert és előbb-utóbb védőgátláshoz: fáradtsághoz, álmossághoz vezet. A zajban dolgozó ember tehát a csendes pihenést és iíHíílést kAfPssp. A borpfác'r.ás.

a vízisportok, a turisztika kiválóan alkalmasak erre. Az el- mélyedten dolgozó szellemi munkás viszont aktív pihenésként a vidám társaságot válassza. A hangversenyek, a színház, a kellemes társalgás és az uszodák jól ellensúlyozzák a szellemi munkás befelé koncentrált magányosságának ártalmait.

Vízisport és turisztika

A forgalmas hivatalok és az eladó kereskedelem állandó feszültségben élő munkása aktív pihenését olyan helyen keresse, ahol nem kell mindig a mások miatti feszültségben élnie. A vízisport, a turisztika, a könnyebb társaság pihenteti őket a legjobban.

A lényeg: szüntessük meg legalább üdülésünk ideje alatt idegrendszerünknek a munkahelyünkével azonos jellegű

terhelését és igyekezzünk ellentétes jellegű szórakozást, foglalatosságot keresni. Ne feledjük: a jó és ésszerű üdülés nemcsak kellemessé teheti a jól megérdemelt két hetet, hanem biztosítja a további munkához is az erőt, konzerválja egészségünket.

Az emberi segítés — a közösségi összefogás —, az

életmentés, a bajba jutottak támogatásának ezernyi példáját hozza a sajtó, a rá. dió, a televízió. Társadalmunk szinte minden évben müUMókat és milliárdokat fordít orvosi rendelők. kór. házak építésére, az emberek egészségének, életének meghosszabbítása. megmeri, tése érdekében.

Ilyen és hasonló egész, ségügyá problémákról beszélgettünk Salgótarján egyik körzetének orvosával. A vadaskerti problémát úgy említette, hogy ott egy-két családnál — de közvetlen szomszédoknál is — elrettentő, amit az orvos tapasztal. Elmondta a látót, takat és azt javasolta: nézd meg te is, és alkalomadtán tedd szóvá.

Nos, megnéztem és szó. vá teszem aizánt, mert való. színű, hasonló jó néhány esettel lehet találkozni a város más területén is. Az ilyen súlyos — szinte törvényibe ütköző — felelőtlenségre fel kell figyelniük az embereknek, a szomszédoknak, a vörö6ker8sztes aktíváknak, a tanácstagoknak, és minden jó szándékú embernek!

A Vadaskertben Lakásnak már nem nevezhető nagy szobaszerű helyiségben la. kik özv. Gál Jánosmé, aki 625 forint nyugdíjat kap és a városi köztisztasági vállalattól is havonta ezer fo. rirtot (hat hónapig) a végzett munkájáért. Magához hozta nyugdíjas testvérét—, Nagy Józsefnét —, aki 4'50 forint nyugdíjat kap. A 73 éves Nagy József né a tél folyamán elcsúszott, s a lábát erősen megütötte. En. nek következtében hónapok óta ágyban fekvő beteg. A családban lakik és ide tartozik egy 22 éves férfi is, aki tudott a sérülésiről, az öreg néni hónapok óta tar. tó betegségéről — a gondo- zatlanságáról. (Tehát két munkaképes emberről van szó).

Az olvasó elképzelheti, hogy a magával tehetetlen, felkelni, tisztálkodni nem tudó, idős néni, akiről nem gondoskodnak, milyen helv. zetbe került. Leírni sem leSzabályozott

Sokszor elhangzik mostanában az a kifejezés, hogy napjaink emberei nagyon elkényelmesednek. Ezen lehetne vitatkozni, de az tény, hogy a városunkban „kiépített” helyijárat-hálózat mindenképpen a lakosság kényelmét hivatott szolgálni.

Ez eddig mind rendben is volna, s ezután már csak a „de” marad hátra. A „de”, amely adott esetben a buszsofőröket foglalja magába. S mivel nem szeretnék általánosítani, én csupán egyet emelek ki közülük. Egy kényelmet szolgáló, kényelmes alkalmazottat, aki pár nappal ezelőtt vizsgázott. Hogy miből? Emberségből. Az osztályzatát nem is árulom el, mert az alábbi történetből úgyis kitalálják:

Jó kedvű, de még inkább tréfás kedvű esős-napos délelőtt volt. Az utasokkal telt helyijárat már éppen indulni készülődött a „Fő-térről”, amikor egy idős néni két púpozottan megrakott piaci szatyor társaságában gyors léptekkel a jármű elé ért, s arra kérte a vezetőt, hogy engedje fel őt is a már zárt ajtajú buszra.

Az öntudatos vezető azonban másodpercnyi pontossággal beindította a járművet, maga mögött hagyva a siránkozó nénit, aki ennek ellenére nem adta fel a harcot. Lihegve utólérte a fő út szélén a nagy forgalom miatt rövid „pihenőt” tartó helyi járatot. A futás után megmaradt erejének összeszedésével, az utasok számára is élesen hallható ajtózörgetás kíséretében megpróbált újra feljutni az előbb őt cserben hagyó járműre.

Ekkor a vezető mérgesen közölte, hogy „a szabályzat tiltja a jármű ajtajának nem a megfelelő helyen való kinyitását”. Majd két perc múlva helyijáratunk ismét megindult, a most már teljesen elkeseredett néni előtt. Az utasok némelyike morgolódott ugyan, de hát a szabály, az szabály.

Aztán pár perc múlva kiderült, hogy mégsem az. Ugyanis a határozottságból és öntudatból addig jeleskedő vezető hirtelen megállón kívüli helyen állította meg a

a buszt. A fellépő fiatalemberrel barátién kezet szorított, majd megkérdezte tőle, hegy van a kedves felesége.

A kedves feleség jól volt. csak az eső kezdett el esni. En pedig közben arra gondoltam, hogy lám-lám, manapság még a közszolgáltatású kényelemhez is protekció kell. Vagy elég lenne egy kis emberség is?

Horváth Mária

Nagyot fordult a világ

A főagronómus — miközben megtömte kis angol pipáját — elismételte, amit egyszer már mondott:

— Merem állítani, hogy ez igaz. Nem egyszáz, de háromszáz évnyi változás történt az öregapám kora óta! S nem csupán a technikai fejlődésre gondolok, a világnézetire is.

Például: ma mindenki úgy beszél ebben az országban mindenről, mint a gazda a tulajdonáról. Láttam a múlt nyáron egy kis nyiszlett városi szivart, — itt körülményesen meggyújtotta pipáját, s bodor füstfelhőket eregetve folytatta: — Nézegette a búzakereszteket, melyeket az eső miatt nem tudtak időben behordani, és így sopánkodott:

„Hej micsoda kárunk lesz ebből!” Az övének érezte a tsz búzáját, amelyhez egy ujjal sem nyúlt, de még talán a családjában sem volt paraszt öregemet: „Apókám, hát az- soha. Ezzel szemben régen, tán tudtak a disznók szerbül egyik szegény is meglopta a is enni kérni?”. „Tudtak azok másikat; nem volt „miénk”, fiam, mert meghíztak szépen.” csak „enyém”. Sokat mesélt Eljártunk ám mi is oda disz- arról az időről az öregapám, nő torra — mesélte tovább az szerettem hallgatni. Még kicsi öregem. — Egyszer, mikor vr>lhm nU-U-or. ő meg tatán a már a rnvsebb tuggya bánva.

kilencvenen is túl volt. Ügy dik litert ittuk, aszongya Sob- tudott mesélni, ahogy senki ri: „Fogadjunk öcsém” — más. Kanász volt Somogybán, mert ő volt az idősebb —, nem szégyellem bevallani, de „hogy a csöndérek disznaját azt is meg kell mondanom, te sem mernéd elhajtani!”. — nem úgy volt ám akkor régen, „Nem-e?!” ágaskodott ben- mint a harmincas években, nem is a boriska, — „hát fo- hogy a kanászsógot csak a leg- gadjunk, hogy holnap hajnal- szegényebbek vállalták. Nem ra itt lesz!”. — ’’Hát siess is ám, őkelme pénzes ember volt, vele, mert holnap után akar- Sobri Jóskával cimboráit. Ez nak vágni!” még abban az időben volt — Még azt is tudta a betyár! ahogy ő szokta mondani — Mentem is másnap éjjel, nem mikor még könnyen átugrott halogattam a dógot. Én is ér- a palánkon. Sobri úgy járt tettem a módját, hogy egy hozzá, mint szépasszonyhoz a hang nélkül kigyűjjék az ólszeretője: mikor senki nem bul. Odasúgtam a kisbojtá- látta. De nem egyedül ám! romnak: „Hajtsad csak, fiam” Neki is voltak „bojtárai”, — én meg elővettem az ács- akárcsak az öregapámnak, ők plajbászomat és felírtam az 61 segítették a disznókat behaj- ajtajára: „Csöndér urak, jövő- tani csillagtalan éjeken a falu re nagyobbat hizlaljanak!” szélső házához. Ott lakott Igaz is, a fogadást megnyer- öregapám. Másnap aztán haj- tem, de Sobri azért nem hara- tották őket át a Dráván, Nősz- gudött ám, annál nagyobb lovinára, eladni. Kérdem az ember lettem előtte.

Ezért mondom én — fejezte

hét, hogy milyen állapotokat — bűzt, szennyet la.

Iáit az orvos, s a cikk írója. Azt azonban már le kell írni, hogy ebben a szennyben, piszokban az idős néni lába már annyira elfertőződött, hogy szinte menthetetlen. Azt is le kell írni — a jogi következményekről most nem is szólva —. hogy e/bbem a bűzben még két ember él és nem jelentették sem az orvosnak, sem másoknak, mi van a családjukban.

De szólni kell a szomszé. dók közömbösségéről is, akik tudtak a néni betegségéről, arról, hogy a nyugdíjat elszedik tőle és közben élelmezéséről nem gondoskodnak megfelelően.

A cikket — a látottakat —, mivel lehetne mással befejezni mint azzal: egy vöröskeresztes aktíva jó munkát végzett mert jelentette az esetet az orvosnak. Az idős néni már másnap kórházba került. De az eset arra figyelmeztet: emberek, szomszédok, r.e legyűrik közömbösek!

B. R.

be elbeszélését a főagronómus —, hogy nagyot fordult a világ mindenképpen!

<C. E.)

lobban csúszik

Az örökzöld sláger szavai.) val élve „Jobban csúszik, mint a banánhéj”... az országút Karamcsalja és Gyertyános között. A természet „bőkezűségének” következménye ez. A domboldalról lefolyó esővíz iszapot, földet hord az úttestre. Ennek oka, hogy nincs kiárkolva, így akadálytalanul kerülhet a burkolatra. A naponta lezúduló zápor következményeként mintegy 50 méteres szakaszon kétkerekű járművek számára szinte életveszélyessé teszi e szakaszon a közlekedést. A közutak karbantartásával foglalkozók látószögéből úgy látszik, kiesik ez aiz útszakasz. Mert hetek óta fülük botját sem mozdítják. ÍTtőr pedig már nem dolgozik ezen a szakaszom. De még arra sem vesznek fáradságot az illetékesek, hogy egy „Csúszós út’* veszélyt jelző táblát rakjanald ki mindkét irányból. Alapo-i san megjárhatja, aki nem ismerős ezen a szakaszon? Vagy arra várnak, hogy az egész úttestet elmossa, illetve elborítsa az eső hordaléka? —R—

Megelőzik a bányalüzet

Az elmúlt hét végén a mát- ramovákd Csurgó-táró keleti fővonali pillérében erősebb saénmono x i d. k iáramlást észleltek a bányászok. Ebből arra lehet következtetni, hog/ ott, ha levegőt kapna, bányatűz keletkezne. A bányamezőben a termelési tevékenységet azonnal beszüntették, a bányászokat a bánya északi, illetve déli területére csoportosították át. A pillérnél azóta a bányamentők dolgoznak, akik elvégzik a szükséges szereléseket, majd gátak építésével akadályozzák meg a bényaitűz kitörését. A munkálatok az intézkedési tervnek megfelelően haladnak. Szerencsére jelentősebb termeléskiesést nem okozott a veszély.

Gyerekek a napköziben

A nyári hónapokban ismét

megnyitja kapuját a Széchenyi Általános Iskola nyári napközije. A gyerekek kellemes környezetben, a ligetben levő sátortáborban töltik a napokat. A foglalkozás reggel 8 órakor kezdődik, és este 5-ig sok-sok program, változatosság, pihenés, szórakozás, játék várja a „táborlakókat'. Hogy szórakozásban ne legyen hiány, az iskola igazgatósága felújította a játék, készletet, .illetve újabbat vásároltak. A felügyeletet az iskola nevelőd felváltva látják el. A napközis tábor lakód minden bizonnyal jól ér-’ zi'k magukat a ligetben.

MAGIAD _ 1971. június 11., pántéi-