Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-10 / 135. szám

Kulturális B ' ELFOGLALT EMBER He- merka Gyula, a balassagyar­mati Mikszáth Kálmán Műve­lődési Központ igazgatója, hi­szen működési területe rop­pant sokrétű. Mindez nem akadályozza meg az igazgatót abban, hogy mellékesen is in­tenzív szellemi tevékenységet folytasson, kevés szabad ide­jét kedvenc hobbyjának szen­telje. Szórakozása: a műfordí­tás. Jelenleg is lengyel és szlo­vák nyelvről fordít olyan két- három szereplős bábjátékokat, amelyeket az óvónők külön se­gédlet nélkül is elő tudnak adni a gyermekeknek. [★1 Színház erőadására. A kazán Zöld Mező Tsz ugyanis húsz bérletet vásárolt és így az évadban minden színházi elő­adáson húsz tsz-tag vehetett részt. m MA ESTE HATKOR a Ke­resztesek című, kétrészes len­gyel filmet játsszák a József Attila Művelődési Központban, a filmklub keretén belül. Alek- sander Ford rendező ebben a monstrefilmben á lengyel tör­ténelem nagy pillanatát, a grünevaldi csata előzményeit és az összecsapást örökíti meg. A film Sienkiewicz regényéből készült. A főszerekepet Urszu­la Modrzynska, Andrzej Sza- lawski és Henryk Borowski alakítja. ÜJ KÖNYVEKET VÁSÁ­ROLT a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Az új könyvek kö­zött találjuk a X. kongresszus jegyzőkönyvét, Georges Cog- niot: Kortársunk Marx, Nemes Károly: A nyugati filmművé­szet konfliktusa, Maurice Choury: Vive la Commüne. Eugene Fromentin: Domi­nique, Arnold Hauser: Adolf Sommer megidézése, Juan Rulfo: Lángoló síkság és Há­mori Tibor: Randevú világ­hírű emberekkel című művét. GYORSMÉRLEGET KÉSZÍ­TETT az ünnepi könyvhétről a salgótarjáni állami könyves­bolt. Máris megállapítható, hogy az idei könyvhét a ta­valyinál is nagyobb forgalom­mal zárult, különösen az ál­talános és középiskolások vá­sároltak sok könyvet, nagyob- bára a kötelező olvasmányok­ból. Mintegy tízezer forinttal több értékű könyv fogyott, mint tavaly,, a könyvforgalom megközelíti a 150 ezer forin­tot. r*i A SZÓLJATOK SZÉP SZA­VAK vetélkedő döntőjére június 14-én, hétfőn kerül sor, amit a rádió és a televízió is köz­vetít, illetve rögzít. A döntőre meghívót kapott a balassa­gyarmati Eszményi Viktória is, aki falusi óvónőként dolgozik. A műsorban népi balladákkal szerepel. Egyébként, a balassa­gyarmati művelődési központ lekötötte a Szóljatok szép sza­vak középdöntőjének második helyezettjeit, akik november elején tartanak bemutatót Ba­lassagyarmaton. m NAGY FELTŰNÉST KEL­TETT a Sybill salgótarjáni be­mutatóján néhány sokszoknyás, idős, népviseletes asszony, akik élénk érdeklődéssel néz­ték végig Jacobi nagyoperett­jét. Mint kiderült, a népvise­letes, feltűnést keltő asszonyok Mátraszeléről és Kazárról ér­keztek a szolnoki Szigligeti jví 1EMÉHYÜNK — .......... SS S AJÁNLATUNK ■ Mindenekelőtt egy délutáni riportfitmről, A hatodik pa­ragrafusról szólunk, amely — kis túlzással és egyszerűsítés­sel — ismét egy „iskolaháborúba” vezeti a nézőt, egy Bács megyei tanyaközpontba. Az iskolakörzetesítés kapcsán fel­merülő konfliktus lényege azonban ennél jóval több. A film kitűnően érzékelteti, hogy a társadalmi fejlődés kapcsán szükségessé váló még oly „egyszerűnek” tűnő intézkedések is milyen konfliktusokat képesek létrehozni. A film a felvetett problémát nem oldotta meg, nem is volt feladata. De ismé­telten figyelmeztetett az elmélet és a gyakorlat szinte nap­ról napra történő összevetésének sokat emlegetett szükséges­ségére. A rendezésért Pásztory Jánost illeti a dicséret. Este A nehézvíz csatája című francia filmet láttuk, amely elsősorban dokumentatív eszközökkel és hűséggel kí­vánt beszámolni az atombomba előállítása szempontjából oly fontos nehézvízért folytatott elszánt küzdelemről. Ezt a har­cot az egész emberiség javáért London és a szövetségesek támogatáséval, a norvég partizánok vívták a nácik által megszállt norvég földön, illetve norvég nehézvizüzemben. A feldolgozott történet önmagában is rendkívül érdekfeszitő, hiszen a második világháború egyik legizgalmasabb ellenál­lási akciójának számit. A francia filmnek elsősorban doku­mentatív erényét emeljük ki, a szorosan vett dokumentum­részeket, az archív film bevágásokat tartottuk valóban iz­galmasnak. Az úgynevezett „kerekítések” gyengébben sike­rültek, hőfokban is alulmaradtak a valódi dokumentumré­szekkel szemben, annak ellenére, hogy a kísérőszöveg min­dent megtett ennek ellensúlyozására. Egészében a film be­mutatása szerencsés volt. m Ma, csütörtökön, a Minden kilométerkőnél című sorozat soron következő része után Savaria ’70 címmel, a szombat- helyi Savaria nemzetközi táncverseny és magyar társas­táncbajnokság gálaestjét közvetíti a Televízió. Re) DANIEL LANG * mcm$ ai92-a MAGAS1AT0N 3. 1SS6. november 16-án Eriksson szakaszának pa­rancsnoka. a néger szárma­zású Harold Reilly hadnagy (aki az összes többi katona- szereplővel egyetemben itt költött nevet viselt), megbíz­ta Eriksso.nt, hogy a legény­ségi állomány négy másik tagjával felderítő őrjáratot hajtson végre, fésülje át a Központi Fennsík egyik kör­zetét. keresse a Vietkong te­vékenységének nyomait. A bíróságon tett későbbi vallo­másában Reilly „rendkívül veszélyesnek”. minősítette az őrjáratot, és hozzátette, hogy a szakasz négy osztagának legjobb embereit szemelte ki a vállalkozásra. Különös gonddal készítette elő az ak­ciót, mondta, mert végrehaj­tását a hadosztályparamcs- r.okság rendelte el. magasabb hely, mint ahonnan — aszá- r-'dparancsnokságról — álta­lában parancsokat szokott '-nőni. Választását így indo­kolta vallomásában: „Ügy e-eztem. hogy ezek az embe­rok tudják, mit csinálnak, a másik ok pedig az volt. hogy p «zázadpairan csínok alkalmas embereket kórt.” Másnap, november 17-én délután, az újonnan alakult osztag tag­jait a szakasizparancsnokság- ra hívták. My Tho falucska közelébe. Pihenj ben vagy a földön füve hallgatták veze­tőjük eligazítását, . aki egy zsámolyon ült. A vékony, középmagas, fekete hajú To­ny Meserve őrmester húsz­éves volt, és odahaza New Yorktól északra, a kanadai határ közelében egy városban lakott. Eriksson szerint a magabiztos, fölényes Meser­ve az osztag legfiatalabb, de legtapasztaltabb katonája volt, három éve szolgált már önkéntesként, egy éve harcolt Vietnamban, több­ször kitüntették, és egy hó­nap múlva indult volna ha­za. Rangra Ralph Clark ti­zedes volt a második az osz­tagban, egy Philadelphia melletti városból származott. A huszonkét éves, nyápic testalkatú, szőke hajú, fakó. hidegkék szemű katona — újra csak Erikssont idézem — kapkodó mozgású férfi volt, és gyakran jutott olyan látszólag hirtelen támadt el­határozásokra, amelyek Me­serve gondolkodásának túlsá­gosan is megfeleltek. Az osztag két közkatonája egy évvel fiatalabb volt az ak­kor huszonkét éves Eriksson- nál. Unokafi véreik voltak: Rafael Diaz — Rafe-mék hív­ták —. aki a texasi Amaril­lo közelében, és Manuel Di­az, aki a New Mexico-i San­ta Fétől északra élt. Eriksson emlékezete szerint a magas, napbarnított, kerek arcú Ra- fe természettől jő kedélyű, szeretni való ember volt. A nála világosabb bőrű. zömö- kebb Manuelt már könnyebb volt kihozni a sodrából. Akárcsak Clarké, az ő moz­dulatai is kaokodóak voltak, de viselkedésében nyoma sem volt annak, hogy még ki is cifrázta volna parancs­noka szándékait. Manuel nem törte magét, mondta Eriksson, a felsőbbség pa­rancsaim egyszerűen, gépi­esen reagált: vakon engedel­meskedett. Raáe ellenben ké­pes lett volna arra, hogy két­ségbe vonja a parancsokat, de legtöbbször oda lyukadt ki. hogy beletörődött az ép­pen soros vezető akaratába, mert: „kinek hiányzik a bal­hé”? Az eligazításhoz visszatérve: Eriksson elmondta, hogy Me­serve merő ügybuzgalom volt, ahogy beszélni kezdett. Egy zászlóaljtiszt korábbi utasítá­sait visszhangozva ismertette a négy katona feladatát, a pa­rancsadás láncolatát és a sza­kaszparancsnoksággal fenntar­tandó rádióösszeköttetés mi­kéntjét, majd a kezében tar­tott térkép rácskoordinátáival leírta azt a nyílegyenesen nyu­gatnak tartó útvolanat, ame­lyet meg kell tenniök. Végcél­juk a 192. magaslat, a Bong Son-völgy egyik magaslata, szemben egy szurdokkal sze­gélyezett barlangrendszerrel, amely a gyanú szerint Viet- kong-rejtekhelyül szolgált. De nemcsak a barlangokra kellett ügyelniük. Fel kellett deríte­niük számos ellenséges bun­kert, lőállást, utánpótlás-út­vonalat, ami nem szerepelt a térképeiken, nem is szólva az ellenséges lőszerraktárakról. Persze, mondta Meserve, ha bármelyikük Vietkong-katonát fedezne fel útközben, az tisz­ta haszon, de az osztag azt a határozott utasítást kapta a zászlóalj parancsnokságtól, hogy csak önvédelemből ke­veredjen tűzharcba az ellen­séggel. „Megelőző” információ­kat kellett gyűjteniük az el­lenség szándékairól. Az őrmester elárulta, hogy öt napra szól a küldetésük — a felderítő utak csak ritkán tartottak ilyen sokáig —, és Eriksson ezt hallva felvilla- nyozódott, akárcsak olyankor, amikor jóval rövidebb akciók­ra jelölték ki. Meg is magya­rázta, miért fogta el ez az NÖGRAD — 1971. június 10., csütörtök Szerkessz velünk! A NÓGRÁDI ÜTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Kisdobos- és úttörőavatás Május 29-én, szombaton, is­kolánkban tanítás nélküli nap volt. 11 órakor kezdődött az ünnepélyes kisdobos- és úttö­rőavatás. Az ünnepélyt a har­sonások nyitották meg, majd behozták a csapatzászlót. Az ünnepi beszéd után az ava- tandók elmondták a fogadal­mat, majd szavalat hangzott el. A városi úttörőelnökség jubileumi nyakkendővel ju­talmazta a jo munkát végző úttörőket és kisdobosokat. Két ifivezető a Kiváló Ifivezető, négy pajtás a Kiváló Úttörő kitüntetést kapta meg. Az út­törő-olimpián elért helyezések­ért járó érmeket és jutalma­kat is most osztották ki. Az úttörőcsapat oklevéllel jutal­mazta a jó munkát végzett pajtásokat En jubileumi nyakkendőt es oklevelet kap­tam. Az ünnepélyt a harsoná­sok zárták. Csíny) János Balassagyarmat, 123. sz. Dózsa György Úttörőcsapat (★) Szeretnék beszámolni a gyermeknapról, egyben az út­törőavatásról. Nagy igyeke­zettel készültünk az ünne­pélyre, hogy méltó módon ün­nepeljük meg az úttörőmoz­galom 25, születésnapját, a gyermeknapot és az úttörő- avatást. Mind a három ked­ves ünnep számunkra. Az eseményre meghívtuk a 25 év­vel ezelőtti, volt úttörőket is. Az ünnepség beszéddel kezdő­dött, majd 22 úttörő és 21 kisdobos fogadalom tétele után kötötték fel a nyakkendőt, A meghívott régi úttörőknek is nyakkendőt adományoztunk. A felavatott kisdobosok és út­törők egy egy könyvet kap­tak ajándékba. Az ünnepély után megvendégelték a pajtá­sokat. Nagy Irén Györgyi 143. sz. Hámún Kató Úttörőcsapat Mókus őrs vezetője, Kisterenye Reggel esővel virradt a vár­va várt nap De mi nem es­tünk kétségbe. Gyülekeztünk és felmentünk a hegyre. Ün­nepélyes csapatgyűlést tartot­tunk. A szorgalmas és a tár­sadalmi munkában jól dolgo­zó pajtások dicsérő oklevelet, könyvjutalmat kaptak. A csa­patvezető bácsi, egy kisdobos, és három úttörő nyakára fel­kötötte a jubileumi nyakken­dőt. Ezután következett az avatás. Először a kisdobosok sorakoztak fel. Majd ml kö­vetkeztünk A fogadalom el­mondása után az avatószülők felkötötték nyakunkra a vö­rös nyakkendőt. Nagyon bol­dogok voltunk, hogy úttörők lettünk. Utána meggyújtottuk a tábortüzet Minden raj egy kis előadást, tartott. Mi is sze­repeltünk műsorunkkal. Min­den pajtás nyakában büszkén díszlett a drága kincs: a kék és piros nyakkendő. Gárdonyi Géza-raj Nógrádsáp ★ Vasárnap délután szakadó esőben gyülekezett pusztánk apraja-nagyja az iskolában. A tanteremben rajzkiállitásban gyönyörködhettek a szülök. Különösen az újdonsült kis­dobosok rajzai tetszettek. Fél ötkor elállt az eső, megkezdő­dött az ünnepély. Zeneszóra vonultunk fel az udvaron. Két katonabácsi avatta fel kisdo­bosainkat és úttörőinket. Csa­patvezetőnk több oklevelet és kitüntetést adott át a pajtá­soknak. Én is megkaptam a jubileumi emléknyakkendőt. Nagyon boldog vagyok, hogy én képviselem csapatunkat az országos úttörőtalálkozón. Az avatás után a kultúrházba vonultunk, ahol finom uzson­na várt bennünket. Utána vi­dáman játszottunk. Köszönjük a felnőtteknek ezt a szép, vi­dám napot. Kiss Katalin, a Gyöngyvirág őrs vezetője, Postén.vpuszta KRÓNIKA érzés. A' szabadban," olyan te­repen, amely bármely pilla­natban ellenséges területnek bizonyulhat, önállósulnak az emberek még akkor is, ha ma­gas rangú tiszt a parancsnok. „Sose lehetett tudni, hogy fog viselkedni valaki, ha nyomás nehezedik rá. Kiderül, hogy betolyós, vagy hogy merész, vagy hogy csodálatos vicceket tud. Persze mindig megvoltak az előzetes tervek, hogy mit hogyan kell csinálni, de nyílt terepen ritkán érvényesültek a tervek. Csak egyre lehetett számítani, hogy mindig az tör­ténik, amire nem számíthat az ember.” Általában időbe tel­lett, amíg valami váratlan történik, de ezúttal — több mint fél napjuk volt még az indulásig — meghökkentő hir­telenséggel következett be. Mi­kor az őrmester befejezte az eligazítást, közölte az össze- gyűltekkel: jó dolguk lesz, mert úgy döntött, hogy kerí­tenek majd egy nőt, akit „az osztag harci moráljának javí­tása érdekében” magukkal visznek, öt napon keresztül mindig kéznél lesz, és csak a legvégén intézik el, hogy soha ne jelenthesse fel Őket, amiért elrabolták és megerőszakolták — a hadbírósági büntető sza­bályzat mindkét vétket a fő­benjáró bűncselekmények kö­zött említi. A haditörvényszék előtt Rafe később így vallott: „Meserve kijelentette: egy órával a kitűzött idő előtt in­dulunk, hogy találjunk ma­gunknak nőt, akit magunkkal vigyünk az útra. Meserve azt mondta, hogy a nő bum-bum- ra kell, azaz hogy nemileg kö­zösüljön vele, és öt nap után megfogjuk ölni”. Manuel val­lomásából : „Az eligazítás vé­gén Meserve azt mondta, hogy viszünk magunkkal egy lányt, legalábbis megpróbáljuk, azért, hogy elszórakozzunk ve­le... Azt mondta, jót fog ten­ni az osztag harci moráljá­nak.” (Folytatjuk) — Barátaink a nagyvilágban. Az év elején elhatároztuk, hogy nemcsak a magyar, ha­nem a baráti országok úttörői­nek életét is megismerjük. Szorgos levelezésbe kezdtünk. Jött, ment a levél, gyarapo­dott őrsünk kincstára. A hob­bys gyűjtők albumába is be­került egy-két külföldi emlék­tárgy, képeslap. Az őrsi fog­lalkozásokon vetélkedőt, majd pedig kiállítást rnedeztünk a2 értékes anyagokból. Szerin­tünk barátságot kötni más népek gyermekeivel izgalmas, érdekes dolog, ezért továbbra js levelezni fogunk velük. (Lórik Mária, zagyvapálfalvi pajtás leveléből.) — Kirándulás a fővárosba. Pár nappal ezelőtt Budapes­ten voltunk kirándulni ra­junkkal. Ahogy beértünk a fő­városba, az Árpád-hídról be­kanyarodtunk a Margit-szi- getre. Itt megállt buszunk. A parkban megreggeliztünk. Utána ellátogattunk a japán­kerthez. A Margit-hídon ke­resztül mentünk fel a Várba. A Halászbástyáról megnéztük Budapest gyönyörű panorá­máját és a hidakat, amelyek­ről már az iskolában is tanul­tunk. A Parlamentet közelről tekintettük meg. Utaztunk a metrón is. Az Állatkertben sokat nevettünk a mókás maj­mokon. Megcsodáltuk a zsirá­fok hosszú nyakát, az elefánt nagy ormányát, rojtos fülét, a lusta krokodilt, a pompás színekben tündöklő halakat. Estefelé a Citadellát és a Sza­badság-szobrot néztük meg. Vidám emlékekkel tértünk haza. (Juhász Attila, 2995. sz. József Attila Úttörőcsapat, Bánk.) — Szombaton a Fenyvesben voltunk! A gyermeknap alkal­mából az ötödikes Dobó Katica raj meghívott bennün­ket. Finom paprikáskrumplival és narancsszörppel vendégel­ték meg az osztályunkat. Me­zei virágot szedtek és a virág köré ültettek bennünket a paj­tások, úgy tálalták fel az ízle­tes ebédet. Ebéd után játszot­tunk. Nagyon jól éreztük ma­gunkat és sajnáltuk, hogy haza kellett menni. Vasárnap dél­után a művelődési központban rajunk is szerepeit Én a sza­valókórusban voltam. DéleLőtt volt az úttörő- ás kisdobos­avatás. (Kádárkuti Zsolt. 1651. sz. Lenin Úttörőcsapat, Pásztó.) Még nem számoltam be a balassagyarmati kirándulá­sunkról, pedig igazán gazdag élményekkel tértünk haza. A Palóc Múzeum mindnyájunk­nak nagyon tetszett Csodál­kozva nézegettük a különböző népviseleteket és népszokáso­kat. Megismerkedtünk a sal­gótarjáni Pataki József festő­művész alkotásaival is. Külö­nösen tetszettek a Tarjánj építkezés, a Gyerekek, a Vi­rágcsendélet, a Csendélet vi­rággal, a Gyümölcsszedők, a Sopron, a Galambok, a Fia­talok, a Béke, a Tanya és az öregek című képek. (Peres! Borbála, 1651, sz. Lenin Úttö­rőcsapat, Pásztó.) Érdekes hadijátékra került sor Rimócon az úttörőmozga­lom 25. évfordulója alkalmá­ból a hatodik és a hetedik osztályos pajtások között. A cél a raj zászló megszerzése volt. A zászlót mi, hetedikesek szereztük meg és meg is véd- tük. A boldog győzelem után a fiúk vígan rúgták a labdát mi lányok kézilabdáztunk. (Pócslk Zsuzsanna, Rimóc.) Iskolánk úttörői és kisdobo­sai harci túrán vettek részt. A másfél kilométeres útszaka­szon — az iskolánktól Béla- halmapusztáig — öt álomá- son különböző akadáyokat kel­lett leküzdeni. Az akadályver­senyen résztvevő nyolc őrs kö­zül a Tigris őrs érte el a leg­jobb eredményt. A verseny befejezése után jó kedvben töltöttük el az egész napot. Ez a nap számomra nagyon emlékezetes marad. (Ruman Anna, Csécse.) Mese Volt két úttörő. Sétálni mentek az erdőbe. Az egyik ián madárfészket pillantot­tak meg. Az egyik úttörő felmászott a fára, hogy ki­fossza a fészket. Az ág, amelyiken éppen ült, hatal­masat reccsent és letört. A fiú eltörte a kezét. Nagyon fájt neki. A másik elszaladt, hogy hívja a mentőket. Köz­ben beesteledett. A megse­besült fiú a fészek felé pil­lantott, de rögtön visszarán­totta fejét. A sötétben két zöld golyót látott. Bagoly volt. Mire megérkeztek a mentők, a kartörést szenve­dett pajtás nagyon nyöször­gőit. Gyorsan beszállították a kórházba, s néhány hét múlva meggyógyult. Ekkor megfogadta, hogy soha töb­bé nem fog fészket fosztani, és ezentúl jó úttörő lesz. Koncz Ildikó 5. osztályos tanuló, Kálié i

Next

/
Thumbnails
Contents