Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)
1971-06-10 / 135. szám
Kulturális B ' ELFOGLALT EMBER He- merka Gyula, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatója, hiszen működési területe roppant sokrétű. Mindez nem akadályozza meg az igazgatót abban, hogy mellékesen is intenzív szellemi tevékenységet folytasson, kevés szabad idejét kedvenc hobbyjának szentelje. Szórakozása: a műfordítás. Jelenleg is lengyel és szlovák nyelvről fordít olyan két- három szereplős bábjátékokat, amelyeket az óvónők külön segédlet nélkül is elő tudnak adni a gyermekeknek. [★1 Színház erőadására. A kazán Zöld Mező Tsz ugyanis húsz bérletet vásárolt és így az évadban minden színházi előadáson húsz tsz-tag vehetett részt. m MA ESTE HATKOR a Keresztesek című, kétrészes lengyel filmet játsszák a József Attila Művelődési Központban, a filmklub keretén belül. Alek- sander Ford rendező ebben a monstrefilmben á lengyel történelem nagy pillanatát, a grünevaldi csata előzményeit és az összecsapást örökíti meg. A film Sienkiewicz regényéből készült. A főszerekepet Urszula Modrzynska, Andrzej Sza- lawski és Henryk Borowski alakítja. ÜJ KÖNYVEKET VÁSÁROLT a Balassi Bálint Megyei Könyvtár. Az új könyvek között találjuk a X. kongresszus jegyzőkönyvét, Georges Cog- niot: Kortársunk Marx, Nemes Károly: A nyugati filmművészet konfliktusa, Maurice Choury: Vive la Commüne. Eugene Fromentin: Dominique, Arnold Hauser: Adolf Sommer megidézése, Juan Rulfo: Lángoló síkság és Hámori Tibor: Randevú világhírű emberekkel című művét. GYORSMÉRLEGET KÉSZÍTETT az ünnepi könyvhétről a salgótarjáni állami könyvesbolt. Máris megállapítható, hogy az idei könyvhét a tavalyinál is nagyobb forgalommal zárult, különösen az általános és középiskolások vásároltak sok könyvet, nagyob- bára a kötelező olvasmányokból. Mintegy tízezer forinttal több értékű könyv fogyott, mint tavaly,, a könyvforgalom megközelíti a 150 ezer forintot. r*i A SZÓLJATOK SZÉP SZAVAK vetélkedő döntőjére június 14-én, hétfőn kerül sor, amit a rádió és a televízió is közvetít, illetve rögzít. A döntőre meghívót kapott a balassagyarmati Eszményi Viktória is, aki falusi óvónőként dolgozik. A műsorban népi balladákkal szerepel. Egyébként, a balassagyarmati művelődési központ lekötötte a Szóljatok szép szavak középdöntőjének második helyezettjeit, akik november elején tartanak bemutatót Balassagyarmaton. m NAGY FELTŰNÉST KELTETT a Sybill salgótarjáni bemutatóján néhány sokszoknyás, idős, népviseletes asszony, akik élénk érdeklődéssel nézték végig Jacobi nagyoperettjét. Mint kiderült, a népviseletes, feltűnést keltő asszonyok Mátraszeléről és Kazárról érkeztek a szolnoki Szigligeti jví 1EMÉHYÜNK — .......... SS S AJÁNLATUNK ■ Mindenekelőtt egy délutáni riportfitmről, A hatodik paragrafusról szólunk, amely — kis túlzással és egyszerűsítéssel — ismét egy „iskolaháborúba” vezeti a nézőt, egy Bács megyei tanyaközpontba. Az iskolakörzetesítés kapcsán felmerülő konfliktus lényege azonban ennél jóval több. A film kitűnően érzékelteti, hogy a társadalmi fejlődés kapcsán szükségessé váló még oly „egyszerűnek” tűnő intézkedések is milyen konfliktusokat képesek létrehozni. A film a felvetett problémát nem oldotta meg, nem is volt feladata. De ismételten figyelmeztetett az elmélet és a gyakorlat szinte napról napra történő összevetésének sokat emlegetett szükségességére. A rendezésért Pásztory Jánost illeti a dicséret. Este A nehézvíz csatája című francia filmet láttuk, amely elsősorban dokumentatív eszközökkel és hűséggel kívánt beszámolni az atombomba előállítása szempontjából oly fontos nehézvízért folytatott elszánt küzdelemről. Ezt a harcot az egész emberiség javáért London és a szövetségesek támogatáséval, a norvég partizánok vívták a nácik által megszállt norvég földön, illetve norvég nehézvizüzemben. A feldolgozott történet önmagában is rendkívül érdekfeszitő, hiszen a második világháború egyik legizgalmasabb ellenállási akciójának számit. A francia filmnek elsősorban dokumentatív erényét emeljük ki, a szorosan vett dokumentumrészeket, az archív film bevágásokat tartottuk valóban izgalmasnak. Az úgynevezett „kerekítések” gyengébben sikerültek, hőfokban is alulmaradtak a valódi dokumentumrészekkel szemben, annak ellenére, hogy a kísérőszöveg mindent megtett ennek ellensúlyozására. Egészében a film bemutatása szerencsés volt. m Ma, csütörtökön, a Minden kilométerkőnél című sorozat soron következő része után Savaria ’70 címmel, a szombat- helyi Savaria nemzetközi táncverseny és magyar társastáncbajnokság gálaestjét közvetíti a Televízió. Re) DANIEL LANG * mcm$ ai92-a MAGAS1AT0N 3. 1SS6. november 16-án Eriksson szakaszának parancsnoka. a néger származású Harold Reilly hadnagy (aki az összes többi katona- szereplővel egyetemben itt költött nevet viselt), megbízta Eriksso.nt, hogy a legénységi állomány négy másik tagjával felderítő őrjáratot hajtson végre, fésülje át a Központi Fennsík egyik körzetét. keresse a Vietkong tevékenységének nyomait. A bíróságon tett későbbi vallomásában Reilly „rendkívül veszélyesnek”. minősítette az őrjáratot, és hozzátette, hogy a szakasz négy osztagának legjobb embereit szemelte ki a vállalkozásra. Különös gonddal készítette elő az akciót, mondta, mert végrehajtását a hadosztályparamcs- r.okság rendelte el. magasabb hely, mint ahonnan — aszá- r-'dparancsnokságról — általában parancsokat szokott '-nőni. Választását így indokolta vallomásában: „Ügy e-eztem. hogy ezek az emberok tudják, mit csinálnak, a másik ok pedig az volt. hogy p «zázadpairan csínok alkalmas embereket kórt.” Másnap, november 17-én délután, az újonnan alakult osztag tagjait a szakasizparancsnokság- ra hívták. My Tho falucska közelébe. Pihenj ben vagy a földön füve hallgatták vezetőjük eligazítását, . aki egy zsámolyon ült. A vékony, középmagas, fekete hajú Tony Meserve őrmester húszéves volt, és odahaza New Yorktól északra, a kanadai határ közelében egy városban lakott. Eriksson szerint a magabiztos, fölényes Meserve az osztag legfiatalabb, de legtapasztaltabb katonája volt, három éve szolgált már önkéntesként, egy éve harcolt Vietnamban, többször kitüntették, és egy hónap múlva indult volna haza. Rangra Ralph Clark tizedes volt a második az osztagban, egy Philadelphia melletti városból származott. A huszonkét éves, nyápic testalkatú, szőke hajú, fakó. hidegkék szemű katona — újra csak Erikssont idézem — kapkodó mozgású férfi volt, és gyakran jutott olyan látszólag hirtelen támadt elhatározásokra, amelyek Meserve gondolkodásának túlságosan is megfeleltek. Az osztag két közkatonája egy évvel fiatalabb volt az akkor huszonkét éves Eriksson- nál. Unokafi véreik voltak: Rafael Diaz — Rafe-mék hívták —. aki a texasi Amarillo közelében, és Manuel Diaz, aki a New Mexico-i Santa Fétől északra élt. Eriksson emlékezete szerint a magas, napbarnított, kerek arcú Ra- fe természettől jő kedélyű, szeretni való ember volt. A nála világosabb bőrű. zömö- kebb Manuelt már könnyebb volt kihozni a sodrából. Akárcsak Clarké, az ő mozdulatai is kaokodóak voltak, de viselkedésében nyoma sem volt annak, hogy még ki is cifrázta volna parancsnoka szándékait. Manuel nem törte magét, mondta Eriksson, a felsőbbség parancsaim egyszerűen, gépiesen reagált: vakon engedelmeskedett. Raáe ellenben képes lett volna arra, hogy kétségbe vonja a parancsokat, de legtöbbször oda lyukadt ki. hogy beletörődött az éppen soros vezető akaratába, mert: „kinek hiányzik a balhé”? Az eligazításhoz visszatérve: Eriksson elmondta, hogy Meserve merő ügybuzgalom volt, ahogy beszélni kezdett. Egy zászlóaljtiszt korábbi utasításait visszhangozva ismertette a négy katona feladatát, a parancsadás láncolatát és a szakaszparancsnoksággal fenntartandó rádióösszeköttetés mikéntjét, majd a kezében tartott térkép rácskoordinátáival leírta azt a nyílegyenesen nyugatnak tartó útvolanat, amelyet meg kell tenniök. Végcéljuk a 192. magaslat, a Bong Son-völgy egyik magaslata, szemben egy szurdokkal szegélyezett barlangrendszerrel, amely a gyanú szerint Viet- kong-rejtekhelyül szolgált. De nemcsak a barlangokra kellett ügyelniük. Fel kellett deríteniük számos ellenséges bunkert, lőállást, utánpótlás-útvonalat, ami nem szerepelt a térképeiken, nem is szólva az ellenséges lőszerraktárakról. Persze, mondta Meserve, ha bármelyikük Vietkong-katonát fedezne fel útközben, az tiszta haszon, de az osztag azt a határozott utasítást kapta a zászlóalj parancsnokságtól, hogy csak önvédelemből keveredjen tűzharcba az ellenséggel. „Megelőző” információkat kellett gyűjteniük az ellenség szándékairól. Az őrmester elárulta, hogy öt napra szól a küldetésük — a felderítő utak csak ritkán tartottak ilyen sokáig —, és Eriksson ezt hallva felvilla- nyozódott, akárcsak olyankor, amikor jóval rövidebb akciókra jelölték ki. Meg is magyarázta, miért fogta el ez az NÖGRAD — 1971. június 10., csütörtök Szerkessz velünk! A NÓGRÁDI ÜTTÖRÖK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA Kisdobos- és úttörőavatás Május 29-én, szombaton, iskolánkban tanítás nélküli nap volt. 11 órakor kezdődött az ünnepélyes kisdobos- és úttörőavatás. Az ünnepélyt a harsonások nyitották meg, majd behozták a csapatzászlót. Az ünnepi beszéd után az ava- tandók elmondták a fogadalmat, majd szavalat hangzott el. A városi úttörőelnökség jubileumi nyakkendővel jutalmazta a jo munkát végző úttörőket és kisdobosokat. Két ifivezető a Kiváló Ifivezető, négy pajtás a Kiváló Úttörő kitüntetést kapta meg. Az úttörő-olimpián elért helyezésekért járó érmeket és jutalmakat is most osztották ki. Az úttörőcsapat oklevéllel jutalmazta a jó munkát végzett pajtásokat En jubileumi nyakkendőt es oklevelet kaptam. Az ünnepélyt a harsonások zárták. Csíny) János Balassagyarmat, 123. sz. Dózsa György Úttörőcsapat (★) Szeretnék beszámolni a gyermeknapról, egyben az úttörőavatásról. Nagy igyekezettel készültünk az ünnepélyre, hogy méltó módon ünnepeljük meg az úttörőmozgalom 25, születésnapját, a gyermeknapot és az úttörő- avatást. Mind a három kedves ünnep számunkra. Az eseményre meghívtuk a 25 évvel ezelőtti, volt úttörőket is. Az ünnepség beszéddel kezdődött, majd 22 úttörő és 21 kisdobos fogadalom tétele után kötötték fel a nyakkendőt, A meghívott régi úttörőknek is nyakkendőt adományoztunk. A felavatott kisdobosok és úttörők egy egy könyvet kaptak ajándékba. Az ünnepély után megvendégelték a pajtásokat. Nagy Irén Györgyi 143. sz. Hámún Kató Úttörőcsapat Mókus őrs vezetője, Kisterenye Reggel esővel virradt a várva várt nap De mi nem estünk kétségbe. Gyülekeztünk és felmentünk a hegyre. Ünnepélyes csapatgyűlést tartottunk. A szorgalmas és a társadalmi munkában jól dolgozó pajtások dicsérő oklevelet, könyvjutalmat kaptak. A csapatvezető bácsi, egy kisdobos, és három úttörő nyakára felkötötte a jubileumi nyakkendőt. Ezután következett az avatás. Először a kisdobosok sorakoztak fel. Majd ml következtünk A fogadalom elmondása után az avatószülők felkötötték nyakunkra a vörös nyakkendőt. Nagyon boldogok voltunk, hogy úttörők lettünk. Utána meggyújtottuk a tábortüzet Minden raj egy kis előadást, tartott. Mi is szerepeltünk műsorunkkal. Minden pajtás nyakában büszkén díszlett a drága kincs: a kék és piros nyakkendő. Gárdonyi Géza-raj Nógrádsáp ★ Vasárnap délután szakadó esőben gyülekezett pusztánk apraja-nagyja az iskolában. A tanteremben rajzkiállitásban gyönyörködhettek a szülök. Különösen az újdonsült kisdobosok rajzai tetszettek. Fél ötkor elállt az eső, megkezdődött az ünnepély. Zeneszóra vonultunk fel az udvaron. Két katonabácsi avatta fel kisdobosainkat és úttörőinket. Csapatvezetőnk több oklevelet és kitüntetést adott át a pajtásoknak. Én is megkaptam a jubileumi emléknyakkendőt. Nagyon boldog vagyok, hogy én képviselem csapatunkat az országos úttörőtalálkozón. Az avatás után a kultúrházba vonultunk, ahol finom uzsonna várt bennünket. Utána vidáman játszottunk. Köszönjük a felnőtteknek ezt a szép, vidám napot. Kiss Katalin, a Gyöngyvirág őrs vezetője, Postén.vpuszta KRÓNIKA érzés. A' szabadban," olyan terepen, amely bármely pillanatban ellenséges területnek bizonyulhat, önállósulnak az emberek még akkor is, ha magas rangú tiszt a parancsnok. „Sose lehetett tudni, hogy fog viselkedni valaki, ha nyomás nehezedik rá. Kiderül, hogy betolyós, vagy hogy merész, vagy hogy csodálatos vicceket tud. Persze mindig megvoltak az előzetes tervek, hogy mit hogyan kell csinálni, de nyílt terepen ritkán érvényesültek a tervek. Csak egyre lehetett számítani, hogy mindig az történik, amire nem számíthat az ember.” Általában időbe tellett, amíg valami váratlan történik, de ezúttal — több mint fél napjuk volt még az indulásig — meghökkentő hirtelenséggel következett be. Mikor az őrmester befejezte az eligazítást, közölte az össze- gyűltekkel: jó dolguk lesz, mert úgy döntött, hogy kerítenek majd egy nőt, akit „az osztag harci moráljának javítása érdekében” magukkal visznek, öt napon keresztül mindig kéznél lesz, és csak a legvégén intézik el, hogy soha ne jelenthesse fel Őket, amiért elrabolták és megerőszakolták — a hadbírósági büntető szabályzat mindkét vétket a főbenjáró bűncselekmények között említi. A haditörvényszék előtt Rafe később így vallott: „Meserve kijelentette: egy órával a kitűzött idő előtt indulunk, hogy találjunk magunknak nőt, akit magunkkal vigyünk az útra. Meserve azt mondta, hogy a nő bum-bum- ra kell, azaz hogy nemileg közösüljön vele, és öt nap után megfogjuk ölni”. Manuel vallomásából : „Az eligazítás végén Meserve azt mondta, hogy viszünk magunkkal egy lányt, legalábbis megpróbáljuk, azért, hogy elszórakozzunk vele... Azt mondta, jót fog tenni az osztag harci moráljának.” (Folytatjuk) — Barátaink a nagyvilágban. Az év elején elhatároztuk, hogy nemcsak a magyar, hanem a baráti országok úttörőinek életét is megismerjük. Szorgos levelezésbe kezdtünk. Jött, ment a levél, gyarapodott őrsünk kincstára. A hobbys gyűjtők albumába is bekerült egy-két külföldi emléktárgy, képeslap. Az őrsi foglalkozásokon vetélkedőt, majd pedig kiállítást rnedeztünk a2 értékes anyagokból. Szerintünk barátságot kötni más népek gyermekeivel izgalmas, érdekes dolog, ezért továbbra js levelezni fogunk velük. (Lórik Mária, zagyvapálfalvi pajtás leveléből.) — Kirándulás a fővárosba. Pár nappal ezelőtt Budapesten voltunk kirándulni rajunkkal. Ahogy beértünk a fővárosba, az Árpád-hídról bekanyarodtunk a Margit-szi- getre. Itt megállt buszunk. A parkban megreggeliztünk. Utána ellátogattunk a japánkerthez. A Margit-hídon keresztül mentünk fel a Várba. A Halászbástyáról megnéztük Budapest gyönyörű panorámáját és a hidakat, amelyekről már az iskolában is tanultunk. A Parlamentet közelről tekintettük meg. Utaztunk a metrón is. Az Állatkertben sokat nevettünk a mókás majmokon. Megcsodáltuk a zsiráfok hosszú nyakát, az elefánt nagy ormányát, rojtos fülét, a lusta krokodilt, a pompás színekben tündöklő halakat. Estefelé a Citadellát és a Szabadság-szobrot néztük meg. Vidám emlékekkel tértünk haza. (Juhász Attila, 2995. sz. József Attila Úttörőcsapat, Bánk.) — Szombaton a Fenyvesben voltunk! A gyermeknap alkalmából az ötödikes Dobó Katica raj meghívott bennünket. Finom paprikáskrumplival és narancsszörppel vendégelték meg az osztályunkat. Mezei virágot szedtek és a virág köré ültettek bennünket a pajtások, úgy tálalták fel az ízletes ebédet. Ebéd után játszottunk. Nagyon jól éreztük magunkat és sajnáltuk, hogy haza kellett menni. Vasárnap délután a művelődési központban rajunk is szerepeit Én a szavalókórusban voltam. DéleLőtt volt az úttörő- ás kisdobosavatás. (Kádárkuti Zsolt. 1651. sz. Lenin Úttörőcsapat, Pásztó.) Még nem számoltam be a balassagyarmati kirándulásunkról, pedig igazán gazdag élményekkel tértünk haza. A Palóc Múzeum mindnyájunknak nagyon tetszett Csodálkozva nézegettük a különböző népviseleteket és népszokásokat. Megismerkedtünk a salgótarjáni Pataki József festőművész alkotásaival is. Különösen tetszettek a Tarjánj építkezés, a Gyerekek, a Virágcsendélet, a Csendélet virággal, a Gyümölcsszedők, a Sopron, a Galambok, a Fiatalok, a Béke, a Tanya és az öregek című képek. (Peres! Borbála, 1651, sz. Lenin Úttörőcsapat, Pásztó.) Érdekes hadijátékra került sor Rimócon az úttörőmozgalom 25. évfordulója alkalmából a hatodik és a hetedik osztályos pajtások között. A cél a raj zászló megszerzése volt. A zászlót mi, hetedikesek szereztük meg és meg is véd- tük. A boldog győzelem után a fiúk vígan rúgták a labdát mi lányok kézilabdáztunk. (Pócslk Zsuzsanna, Rimóc.) Iskolánk úttörői és kisdobosai harci túrán vettek részt. A másfél kilométeres útszakaszon — az iskolánktól Béla- halmapusztáig — öt álomá- son különböző akadáyokat kellett leküzdeni. Az akadályversenyen résztvevő nyolc őrs közül a Tigris őrs érte el a legjobb eredményt. A verseny befejezése után jó kedvben töltöttük el az egész napot. Ez a nap számomra nagyon emlékezetes marad. (Ruman Anna, Csécse.) Mese Volt két úttörő. Sétálni mentek az erdőbe. Az egyik ián madárfészket pillantottak meg. Az egyik úttörő felmászott a fára, hogy kifossza a fészket. Az ág, amelyiken éppen ült, hatalmasat reccsent és letört. A fiú eltörte a kezét. Nagyon fájt neki. A másik elszaladt, hogy hívja a mentőket. Közben beesteledett. A megsebesült fiú a fészek felé pillantott, de rögtön visszarántotta fejét. A sötétben két zöld golyót látott. Bagoly volt. Mire megérkeztek a mentők, a kartörést szenvedett pajtás nagyon nyöszörgőit. Gyorsan beszállították a kórházba, s néhány hét múlva meggyógyult. Ekkor megfogadta, hogy soha többé nem fog fészket fosztani, és ezentúl jó úttörő lesz. Koncz Ildikó 5. osztályos tanuló, Kálié i