Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-08 / 133. szám

Csökkent a kohászati üzemek raktárkészlete Ha megyénk egyik legna­gyobb ütemének, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemeknek május 31-ről szóló gyorsjelen­téseit lapozgatjuk, számos kö­vetkeztetést vonhatunk le. Azonnal megállapítható, hogy a négy termelő gyárrészleg közül csupán a hideghenger­műi kollektíva teljesítette si­keresen az elmúlt hónapban termelési feladatát. Ennél a gyárrészlegnél volt a leg­egyenletesebb, legütemesebb a termelés, elért eredményük: 103,2 százalék, erről tanúsko­dik. A huzalmű, a kovácsoló­gyárrészleg, valamint az ön­tödék elmaradtak a tervtől. Az említettekből következik, hogy a vállalat egésze csupán 97,8 százalékos eredményt ért el májusban. Ez egyben arra is figyelmezteti a kollektívát, hogy az első félév utolsó hó­napjában, júniusban jelentős erőfeszítéseket kell tenni a le­maradások pótlása érdekében. Jóleső érzéssel nyugtázhat­ják viszont, hogy kielégítő volt a vasútikocsi-ellátás. Ennek eredményeként a kohá­szati üzemek készáru-kiszállí­tási tervét 102 százalékra tel­jesítette. Ez egyben lehetősé­get nyújtott ahhoz is, hogy a vállalat raktárkészletét opti­mális szintre csökkentsék. Ha már itt tartunk, megjegyezzük azt is, hogy nagyszerűen sike­rült eleget tenni az export­követelményeknek. Május hó­napban 110,7 százalékos ex­portkiszállítási eredménnyel zárt a vállalat. Ehhez termé­szetesen hozzájárult, hogy a METALIMPEX Külkereske­delmi Vállalat az exportter­mékek kiszállításához szüksé­ges okmányokat időben eljut­tatta a kohászati üzemekhez. Jelentős mennyiségeket küld­tek el exportszalagacélokból Romániának, Bulgáriának, In­diának, Egyiptomnak, Jugosz­láviának és más vevőknek. Az igazsághoz tartozik, hogy Mnnkásarcok Jutka a alklivoggyárből Sokszor ahhoz, hogy észre- vegyünk valakit a hétközna­pok forgatagában, egy külön esemény kell. Ilyen volt Ju­hász Julianna esete is, aki­vel akkor találkoztam, ami­kor májusban Salgótarjánban rendezték meg az V. orszá­gos könnyűzenei fesztivált. Számára ezek a napok is mozgalmasak voltak, mint a „házigazdák” egyike, a fővá­rosból érkezett Monszum- együttest gardírozta a palóc földi tartózkodás idején. Jutka a 19 évével rendkí­vül sokoldalú, nagyszerű kö­zösségi szellemű leány. A síküveggyár kapuját 1966- han lépte át. Azóta a Zagyva II-nél felrakóként serényke­dik. Néhány év alatt bizo­nyított munkájával. Takács Miklós szocialista brigádjá­ban dolgozik. A gyári KISZ- szervezet vezetőségi tagja. Időköziben elvégezte a négy­hónapos önkéntes ápolónő- képző taníolyamot. Az itt tanultakat a Vöröskereszt szervezetnél hasznosítja. Járt már a salgói KISZ-iskolára is, ahol egy hónapon át fej­lesztette politikai tudását. Ezekből a tőmondatokból is kitűnik, hogy Jutka a gazdasági elfoglaltság mellett szabad idejéből rengeteget ál­doz a közösség hasznára. Pe­dig a család is nagy, és oda­haza is jut bőven a tenniva­lóból. Takarít, segédkezik a házimunkákban. No és mikor szórakozik, mikor pihen? — önkéntele­nül adódik a kérdés. A mű­velődésre, szórakozásra nyil­ván neki is szüksége van. Ahogy elmondja — szeret új­ságot olvasni. Érdeklik a hazai és külföldi események. Beszélgetésünkor viszont hal­kan jegyezte meg: A könyv- olvasásra már kevés időm jut. Mint a többi fiatal tán­colná is szeretek, de csak a lassú számokat. Utálom a „shake”-et. Kedvenc tánczene­karom a Metró-együttes. Tő­lük minden számot szívesen hallgatok. Az énekesek közül nekem is Koncz Zsuzsa a kedvencem — mondta. Elmondotta azt is, hogy .számára a zagyvapálfalvi síküvegyárban az idősebb dolgozók még nem túloztak csalódást. Mindenben igye­keztek segíteni, nagyon so­kat tanult tőlük. A fiatalok­ról azonban már nem ilyen egyértelmű volt a véleménye. A sok, sok kérdés után ki­derült, hogy Juhász Julian­na néhány év alatt jó mun­kával kiérdemelte vezetőinek elismerését. Nemrég a fővá­rosban boldogan vehette át az „Építőipar Kiváló Dolgozó­ja” kitüntetést. Meghatott szavakkal újságolta:— Büsz-. ke vagyok, hogy az idén. fel­vettek az MSZMP tagjai so­rába. Érzem, milyen jelentő­sége van annak a párthatá­rozatnak, hogy lg. életévét betöltött fiatal, aki arra rá­szolgál, felvehető a párt tag­jai sorába. Érdemes lelkiis­meretesen dolgozni és ezt tu­dom ajánlani minden fiatal­nak. Jutka, a síküveggyári kis­lány jelentkezett a munkás­őrségnél is előképzésnek. Nem riad vissza a nagyobb megpróbáltatásoktól sem. Gondolkodásban, tettrekész- ségben koránál jóval előbbre tart. Párttag, munkásőrjelölt, kiváló dolgozó, a KISZ és a Vöröskereszt aktívája. Mind­ez tizenkilenc évével. D. L. Tanácskoztak a takarékszövetkezetek Választmányi ülést tartot­tak a közelmúltban, megyénk takarék- és Itakásszöveftkeze- tei. Az újonnan életbe lépő jogszabályokat, illetve a ta­karék. és lakásszövetkezetek 1970. évi munkáját és az 1971. évi feladatokat tárgyal­ták mag. Tavaly eredményes munkát végeztek a takarék- szövetkezetek és az idei ten­nivaló sem kevés: Megyénk 12 takarékszövetkezete, az elmúlt évi 70 millió forint­ról 100 millió " forintra ki­várnia emelni betétállomá­nyát. A hálózatfejlesztési el­képzelések megvalósítása so­rán két új székház épül — Besagen és Liitkén — és a betervezett 8 új kirendeltség megnyitására is sor kerül még az idén. Űj utak Kishartyánban A Kishartyáni községi kö­zös Tanács a következő öt­éves tervben évente 115 ezer forintot költ útjavításokra. Ez annyit jelent, hogy öt esztendő alatt Kishartyán- ban és Sóshartyánban teljes egészében rendbe teszik az utakat. A munkát folyamato­san végzik, most a nyáron Sóshartyánbain, a Deák Fe. renc út kap új burkolatot, mintegy 35Ű—400 folyóméte­ren. Az útjavítás már régi kívánsága a községek lakó­inak, felvetődött a jelölő,, gyűléseken is. A Nógrád megyei Űtépítő Vállalat csak abban az esetben vállalta el az útjavítást, ha a község lakói segédkeznek a munká­ban. Kérni jóformán senkit nem kellett, egymás után ajánlották fel közreműködé­süket a község lakói, hogy mielőbb jó utat kapjanak. Kalapács és logarléc a vállalat gátló tényezőkkel küzdött a legutóbbi hónapok­ban. Elsősorban a huzalmü gyárrészlegnél okozott gondot a lágyítási kapacitási hiányos­ság. Ez a részleg főleg a hú­zólétszám hiányát érezte. Több gondot okozott a rúdhúzónál és a kovácsoló-gyárrészlegnél a beérkezett alapanyagok mi­nőségi problémája. Az acélön­tődéi részlegnél a rekonstruk­ciós munkálatok folyamata még mindig kihatással volt a termelésre. Meg kell azonban jegyezni, hogy a rekonstruk­ció tovább folyt és a munká­latok során üzembe helyez­ték a második darut is. A harmadik daru üzembe helye­zése júniusban kerül sorra. összegezve tehát megállapít­hatjuk, hogy itt-ott akadozott még a gyártás folyamatossága, azonban a hazai és külföldi rendelők jelentős mennyiség­ben kapták meg ütemes ki­szállításban a kohászati üze­mektől igényelt termékeket. A HÚSZAS-HARMINCAS évek rendőri jelentéseiben nyakra-főre használták a „munkás külsejű” meghatáro­zást. Persze, nemcsak a ható­ságok és a hivatalok, hanem a középosztálybeliek is így je­lölték a városi szegényembert, ami annyiban jogos volt, amennyire igaz is, hogy a munkás általában nem tarto­zott sem a jól táplált, sem a jól öltözött emberek közé. A felszabadulás után a munkás, osztályával együtt el­foglalta az őt megillető helyet, s végérvényesen bevonult legújabbkori történelmünkbe. Az azóta eltelt több mint ne­gyedszázad bebizonyította: a munkás nemcsak fenntartani képes az államot, mint vala­mikor munkás külsejű elődei, de mert sajátja lett, vezetni is tudja a magasabbrendű társadalom államát. Mindeb­ből jól és pontosan megalkot­ható a kép: valójában, milyen is a munkás. Vagy a korszerű munkáskep látása és láttatása mégsem ilyen nyilvánvaló? / ákarmánvkeverö üzem Rútságon A hét «fején új takarmány­keverő üzem látott munká­hoz Rétságon. A tervek sze­rint az úgynevezett kiskeve- rőtüzemban dúsított takar­mánylisztet gyártanak és fel­készültek a magyiarnándori takarmánykeverő üzemben gyártott előkieverék dúsításá­ra is. Az új üzemmel az a célja a Gabonafélvásárló- es -feldolgozó Vállalatnak, hogy tehermentesítse a magyar­námdori , .takarmanygyárat”. A rétsági kiskeverő teljesít­ménye nyolcórás műszak alatt Í60 mázsa takarmány­liszt. A vállalat vezetői azt remélik, hogy az üzem je­lentős mértékben hozzájárul -a takarmányozása gondok enyhítéséhez. Sajnos, nem. Érdemes pél­dául szemügyre venni a tár­latok képeit, a köztéri szobro­kat. Az osztályt, a hatalmat jelképező munkás szakmai jelvénye gyakran nemcsak a jó szimbólumnak elfogadható overall, de vele együtt a kala­pács is. Igen a kalapács, a munka és az erő, a hősi múl­tat őrző hagyomány szép szimbóluma. Ma azonban 1971-et írunk. A munkás immár nemcsak hidakat szegecsel, síneket fek­tet, gőzmozdonyokat szerel, s téglából épít házakat, mint harminc-negyven évvel ez­előtt, hanem bonyolult gépek, számvezérlésű automaták, végtelenül pontos távközlési és kutatási eszközök gyártásá­ban vesz részt, s ellenőrzi, működteti azokat Szerszámai közt ott van még a kalapács, de már ott az ezernyi finom műszer, s mind gyakrabban ott van a logarléc is. PERSZE HIBA VOLNA, ha az olvasó mindebből arra kö­vetkeztetne, hogy a munkás szakmai jelvényeként a logar­lécet ajánlom, mert azt fo­gadom el hitelesebbnek. Hi­vatkozhatna statisztikai ada­tokra, amelyek szerint gyára­Nagybátonyban 300 főt foglalkoztató üzemet létesített a Bu­dapesti Harisnyagyár. Naponta tízezer gyermek- és női ha­risnyanadrágot, negyvenötezer pár női harisnyát és férfi­zoknit konfekcionálnak. A tervek szerint, 1975-re tovább bővül a nagybátonyi gyár, és ezer dolgozót foglalkoztató nagyüzemmé válik ink többségében még uralko­dó a meghaladott technika, vagy arra például, hogy a fi­zikai dolgozók nagy hányada az iparban ma még csupán kisegítő feladatokat végez a képzett munkások, techniku­sok irányítása mellett. Mind­ez igaz, ha csak a jelenlegi állapotokat vesszük figyelem­be. Ám a termelés, s így a termelő ember sem mozdulat­lan valami, Öt, évvel ezelőtt lényegesen kedvezőtlenebb volt a kép, mint ma, s öt-tíz év múlva hatalmas fejlődést tapasztal, aki majd visszapil­lant. Vajon az iparágak erő­teljes fejlesztése, az új tech­nika és a magasabb fokú technológia megteremtése ki­zárólag a közgazdászok, tudó­sok, mérnökök feladata, érde­me? Vajon létezik-e olyan termelőüzem, ahol a legkivá­lóbb mérnökök és techniku­sok, a legkitűnőbb gépsorok mellől hiányozhatna a kép­zett, tapasztalt munkás? Alig­ha a legkorszerűbb üzemeink­ben a képzett mérnökök és technikusok mellett, az ered­mények részeseként, kezdettől fogva ott van a szakmunkás is, és mindinkább ott lesz. Ezért tartom korszerűtlen­nek, vagy ha úgy tetszik el­avultnak a kaiapácsos állapo­tában rögzített munkás ké­pét. Sietve hozzáteszem azon­ban: sokáig szükség lesz még a kalapáccsal jól bánó mun­kások tízezreire, de a hang­súlyt a jól bánó szavakra he­lyezem. Még ennél is fonto­sabb, hogy a ma és a holnap munkása — erre f kötelezi a rangja — a kalapácsánál is jobban bánjon a magasabb szaktudást igénylő szerszá­mokkal, műszerekkel, gépek­kel, mert erre sarkallja a tu­dományos-technikai forrada­lom. Ezért, hogy a munkások kö­zül mind többen már nemcsak szakvizsgával és speciális tan­folyamokon szerzett ismere­tekkel rendelkeznek, hanem érettségivei is, s már nem­csak azt végzik el hozzáértő­en, amit rájuk bíztak, hanem mind többen és mind több­ször megtalálhatók az újítók, az ésszerűsítek között, akik együtt fejlődnek korszerűsö­dő üzemeikkel, akik mindih- kább partnerei a műszaki ér­telmiségnek, s akikre — má­sok mellett — a jövőt építet­te a párt és a kormány, ami­kor a gazdasági reformot el­határozta, kimunkálta és be­vezette. ISMÉTLEM: 1971-el írunk A gyárakban, az üzemekben — beleértve a fejlett mező- gazdasági üzemeket is — mű­velt és igényes fiatalok ezrei léptek és lépnek apáik helyé­be. A hagyományos és a kor­szerű munkáskép között fe­szült képzeletbeli ívben tehát, egymástól nem messze, he­lyezhető el a kalapács és a logarléc. A termefószovekezeti törvény szabaddá tette az utat a mezőgazdaság segéd- és melléküzemi tevékenysége előtt. A segéd- és melléküzemek száma hihetetlenül megszaporodott az utóbbi néhány év alatt. Csupán a balassagyarmati és a rétsági járásban 25—30 féle melléktevékenységgel foglalkoz­nak a szövetkezetek. Közülük az építőipar a legjelentősebb. Tizenhat közös gazdaságban van építőbrigád, TÖVÁLÉ, Közreműködésükkel megoldották a két járás területén a szö­vetkezetek építési feladatait. Emellett igen jelentős segítséget adtak a falusi lakásépítkezésekhez, valamint néhány állami beruházás megvalósításához is. Az építőbrigádok termelési értéke megközelítette a 63 millió forintot az elmúlt évben. De jelentős azoknak a szövetkezeteknek a száma is, ahél az elmúlt időben homok-, sóder-, kő- vagy mészkőbányát nyitottak. A dejtári termelőszövetkezetben savanyító üzem dolgozik, Romhányban pedig most kezdte el munkáját a napi ötezer literes tejfeldolgozó. Több gazdaságban határoz­tak úgy, hogy az erdei fa értékét feldolgozással növelik. Szandán. Kétbodonyban és Pelsőpetényben pedig textilipart telepítettek, fehérneműt készítenek, orsóznak a szövetkezeti asszonyok. Az első hallásra talán meghökkentő, hogy a szövetkeze­ti tagok betelepülnek a földekről a falusi üzemekbe. Azon­ban az elmúlt esztendők tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a Nógrádban gazdálkodó mezőgazdasági üzemek nem szá­molhatnak csak a növénytermesztés és az állattenyésztés be­vételével. A mostoha természeti viszonyok, korábban a köz- gazdasági adottságok is kétségessé tették a valóban jöve­delmező gazdálkodást. Aztán az is bebizonyosodott, hogy a gépek ma már sok száz ember munkáját pótolják a mezőn. S, ahol kellő gondossággal készülnek fel a segéd- és mellék­üzemi tevékenységre, megfelelő gépekkel, munkaerővel lát­ják el az üzemeket, gondoskodnak a piacról is, ott a fára­dozás eredménye sok millióban mérhető. Ékesen bizonyítja ezt az a vizsgálat is, amelyet a közel­múltban végzett a balassagyarmati és a rétsági járás közös gazdaságaiban a Palóctáj Termelőszövetkezetek Területi Szö­vetsége. Kezdetben — 1967-re tehető ez az időszak — mind­össze 25 millió forint volt a mellék- és kisegítő üzemágak bevétele a mezőgazdasági üzemekben. Ez a pénz az összes árbevétel nem egészen 9 százalékát jelentette akkor. Azóta sok minden megváltozott. Ma már a kényszerítő körülmé­nyek, valamint a közgazdasági ösztönzők hatására egyre több a szövetkezeti kisegítő üzemek száma. Tavaly 139 mil­lió forintot jövedelmeztek, és az összes árbevétel mintegy 27 százalékát adták a mezőgazdasági üzemekben. A segéd- és melléküzemekből származó bevétel jelentős mértékben segítette a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlesztését, új gépi technológiák alkalmazását, korszerűbb beruházások megvalósítását a gazdaságokban. Ezért egészen természetes, hogy ezzel a lehetőséggel a negyedik ötéves terv időszakában is élnek az üzemek. Tovább fejlődik a mező- gazdasági üzemek ipari jellegű tevékenysége. A helyi adott­ságok ésszerű kihasználása mindenekelőtt a termelés, a fel­dolgozás és az értékesítés szoros egységének kialakítását kí­vánja. Azt, hogy a szövetkezetek a dejtári, a drégelypalán- ki és a romhányi példából okulva, tovább szélesítsék fel­dolgozó tevékenységüket, s vessék össze erőiket a siker ér­dekében. Sokféle haszna lesz ennek. Jobb minőségű és na­gyobb mennyiségű áru jut a város piacaira és javul a fa­lusi lakosság ellátása is. Nő a jövedelmezőség és csökkennek a foglalkoztatottsági gondok a mezőgazdasági üzemekben. S ez nem közömbös dolog, egyetlen szövetkezetben sem. Vincié Istvánná NÓGRÁD — 1971. június 8., kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents