Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-25 / 148. szám

SzéBeseEib ca bizcslom A » ; |,1|Ln a pártmunkában nincs wl i iriuru. megállás. A választási munka sikerével ismét lezárult egy jelentős szakasz a párt- és a társadalmi szervek te­vékenységében. A körzeti pártszervezetek elmúlt hónapi taggyűlésein értékelték e nagy munka tapasz­talatait. Egységes volt a beszámolók értéke­lése abban, hogy hazánk, megyénk — benne Salgótarján dolgozói is — a választási mun­kában is bebizonyították: őszinte hittel és bi­zalommal támogatják a Hazafias Népfront programját, a párt és a kormány nagyszerű célkitűzéseit. Egységes volt abban is az elemzés, hogy a munka ott ment jobban, gyorsabban és ered­ményesebben, ahol a területi népfrontbizott- eágok már korábban jól együttműködtek a pártszervezetekkel. Amikor a bizalomról, az eredmények fel­méréséről — a kommunisták részvételéről és harcos kiállásról —, az üzemi aktívák fárad­ságot nem ismerő munkájáról esett szó, uta­lás töf-tént a Hazafias Népfront munkájára is. Ez nem volt véletlen, hiszen ott, ahol több pártonkívüli népfrontaktivista dolgozott, való­ban könnyebben, jobban ment a munka. Mégis, az a vélemény több pártszervezetben, hogy ebben a munkában túl sok feladat hárult a párt tagjaira, az üzemi aktivistákra. Mit mondanak a régi népfrontaktivisták, a népfront területi bizottságainak vezetői? Azt, hogy bármikor szívesen segítenek, ha igény­lik munkánkat a körzeti pártszervezetek. Eb­ben is sok-sok igazság van! Egyes pártszervezetek: a somlyói, forgácsi, salgóbányai és még néhány körzet eredmé­nyeit sokan annak tudják be, hogy „kicsi a terület, jobban meg lehet szervezni egy-egy ilyen nagyobb feladatra az embereket!” Má­sok azt állítják „a törzslakossággal jobban lehet produkálni!” És ebben is van igazság! De mégsem lehet, és nem is szabad csak ezt alapul venni. A párt arra tanít bennünket, hogy vizsgáljuk, elemezzük az okokat, az ösz- ezefüggéseket. Vajon véletlen-e, hogy az előbb említett körzetekben minden feladatot gyorsabban, és tegyük hozzá jobban tudnak megoldani? Amikor a párt X. kongresszusa arra szólít­ja fel a pártszervezeteket, hogy a lakosság döntő többségének cselekvő, aktív részvételé­vel kell hazánkban a szocializmust magasabb szinten, gyorsabb ütemben megvalósítani, ak­kor nem mehetünk el felszínesen a népfront­aktivisták megállapítása mellett. Hiszen a saicssscsEkoii, jegyében párt élcsapat jellege döntően attól függ, ho­gyan fejlődnek kapcsolatai a tömegekkel, melyek vezetésére hivatott. Rendszeressé, gya­korlativá kell tehát tenni körzeti pártszerve­zeteinknek ezt az együttműködést. Erre köte­lez a párt, ezt kívánja a párt szövetségi poli­tikája, a nép eggyé kovácsolása a dolgos hét­köznapokon. Örvendetes jelenség, hogy a válasjztások után a párt és a népfront helyi vezetői ösz- szehívják az újonnan megválasztott tanács­tagoltat, ismertetik a jelölő gyűléseken felve­tett problémákat, tennivalókat. Biztatják, bá­torítják, segítik őket. Az is helyes, hogy egy-egy alapszervezet külön vezetőségi ülésen napirendre tűzi a népfront területi bizottságának munkáját, vagy éppen megbízatásokat ad a város tisz­tasága, szebbé tétele érdekében. Jó példa most erre a városi pártbizottság felhívása, mely húszezer társadalmi munkaórára szólít bennünket Salgótarján érdekében. Ettől azonban többet várnak harcostársaink — a pártonkívüliek hatalmas tábora —, a Hazafias Népfront vezetői, aktivistái. Azt várják a pártszervezetektől, hogy valóban testvéri egységben tárgyalják meg a területük közös problémáit, a város, az adott terület fejlesztését, vonják be a társadalmi szerve­ket a tervek jóváhagyása előtt, az előkészítő munkába, adjanak egy-egy műszaki csoport­nak vagy a nőbizottságoknak konkrét felada tokát, ismertessék velük is — és beszéljék meg a terület szanálási, építési, parkosítási gondjait, használják fel felkérés alapján, terület értelmiségi dolgozóit, a kulturált élet, a magasabb szintű elméleti és általános mű­veltség elősegítése érdekében, vonják be őket egy-egy fontosabb párthatározat előkészítésé­be, állítsanak a megválasztott tanácstagok mellé népfrontaktivistákat — a párttagaktí­vák mellett, hogy sikeresebb, eredményesebb legyen munkájuk. Persze, hosszan lehetne sorolni a területi sajátos feladatokat — és főleg a nagy mun­kaösszefogás politikai eredményeit. Bár azt is látnunk kell, hogy a feladat megoldása hosszabb időt, türelmet, szívós munkát igé­nyel pártszervezeteinktől. A rw riS7nnf kétségtelen, hogy széle­t\/j VIStUDl sebb alapokon; a köl_ csönös bizalom jegyében jelentős lépést tehe­tünk előre a párttagok és pártonkívüliek ösz- szefogásának elősegítésében, nagy céljaink megvalósítása érdekében. B. R. Szabályzókról — szakembereknek Az adonyi példa A SALGÓTARJÁNI. a szé- szíti egymást. A látszólag osztásra kerülő többletjövede­csényi és a pásztói járás tér melőszö vetkezeti szakembe Táncoló középiskolások A kisteren.yei gimnázium AFÉSZ-nép tánccsoportját Al- másy Ferencné testnevelő ta­nárnő, a Szocialista kultúrá­ért kitüntetés tulajdonosa ve­zeti. Amint ezt ő maga el­mondja: valóságos hobbyja a néptánc, talán azért, mert fedezetet falun — Nőtincsen — nőtt fel és rajongója lett a népdalnak, tánchagyományoknak. A kitüntetést még Balassa­gyarmaton érdemelte ki; 12 évig volt a Palóc-együttes vezetője. Amikor 1946-ban országosan megindult a nép­táncokat felelevenítő mozga­lom, Almásyné még általános iskolában tanított. Ezekből a gyerekekből alakította ki első tánccsoportját. Az úttörők ügyes produkciójára Vásár­helyi László, a Népművelési Intézet táncosztályának veze­tője figyelt fel és behívta tanfolyamra a tanárnőt. S a most már szakértelemmel ve­zetett csoporttal Csillebércen az országos versenyeken há­romszor nyertek aranyérmet. Almásyné pedig ekkor lett Kiváló úttörővezető. A gyer- rnektánccsoportból nőtt ki a végül a felnőttekből álló Palóc-együttes. Almásy Ferencné 1964-ben került Kisterenyére testneve­lő tanárnőnek. Első dolga voll itt is megszervezni a 30 fős néptánccsoportot. Ebből 12 pár mindig színpadképes, a többi hat alkotja a kamara­kórust, ők az utánpótlás, ha a fellépésnél valaki hiányoz­na. A tánccsoport tagjai csak jó tanulók lehetnek, nehogy a próbákra fordított idő az is­kolai munka rovására men­jen. A tapasztalt vezető munká­ja nyomán nem maradt el a siker: egy évi működés után Sárospatakon ezüstérmei nyertek. Ezt követte a tavaszi SZÖVOSZ-rendezvény, aho! pedagógiai díjasok lettek, majd a gyöngyösi szüreti na­pok alkalmával elhozták a koreográfiái díjat. A siker csúcsára Egerben jutottak, 1969-ben, amikor aranyérmei kaptak, s ugyanitt 1971-ben újabb aranyérem jutalmazta szép produkciójukat. Voltak lengyelországi turnén is. ugyancsak nagy sikert arat­tak. A kistérenyei gimnázium néptánccsoportjának fellépé­seihez, a táncruhák megvá­sárlásához, az utazásokhoz, a zenekar szerződtetéséhez a ÁFÉSZ és a MÉSZÖV nyújtja. A kistere- nyei fogyasztási szövetkezet vezetősége kulturális és moz­galmi feladatának tekinti a csoport támogatását. A MÉSZÖV pedig — az anyagi segítségen túl — a zenekar­ról gondoskodik, mely nélkül vények fáradtságos munkájuk betetőzései és alkalmasak arra, hogy a siker nyomán új lelkesedéssel dolgozzanak to­vább. A zenekar hiányára megol­dás lenne, ha a salgótarjáni, vagy a nagybátonyi zeneisko­la a diákokból alakítana egy szimfonikus együttest, amelyet a próbák és fellépé­sek alkalmával is igénybe le­hetne venni. Nagy lelkesedéssel dolgoz­nak a kisterenyei gimnázium táncosai. Almásy Ferencné fel sem léphetne a csoport, népdal- és néptáncszeretete Nagy gond ez, mert Balassa­gyarmatról kell elhozni a Balassa-étterem népi zeneka­rát, s ez nem mindig lehetsé­ges, más elfgolaltságuk miatt. Ezért nem tudtak elmenni például tavaly a tatai egyhe­tes fesztiválra, ami érzéke­nyen érintette a csoport ve­zetőjét, s a tagjait még in­kább, hiszen ezek a rendez­lobog tovább a fiatalok szívé, ben. „Ködelldk a Mátra:” éne­kelik. Es amint Vásárhelyi László megjegyezte — a hangjuk, minden mozdulatuk a Mátra, a haza szerelmét le­heli, s ezért olyan varázsos a táncuk, hogy senki nem tudja kivonni magát hatásuk alól... Kemény Erzsébet egyszerű szerkezet, az öt lemből az igazatvezetők mun- üzemág — növénytermesztés, kájuk arányában részesednek, szarvasmarha-tenyésztés, ser- reinek csoportja meglátogatta téshizlalás, gépműhely és épi- az adonyi Március 21 Tsz-t. tő szervezet — összehangolt A látogatás célja a gazdaság- vertikumot képez ban bevezetett és sikerrel al- ágazatok minden évben hatá- kalmazott önelszámoló ága- rozott feladatot kapnak. A nö- zati rendszer megismerése vénytermelés egy része áru­volt. Mi tette szükségessé a termelő, másik része az állat- tapasztalatcserét és miért az tartás kiszolgálója. Árunö- adonyi tsz-t választották a vényként azt termelnek, ami szakemberek? Ezekre a kér- legkevesebb ráfordítással, a désekre akkor kapunk választ; legnagyobb nettó jövedelmet amikor eiemezm próbáljuk az adja. Az állattartást kiszolgá- ^ ott szerzett tapasztalatokat, és ló növénytermelés feladata, kérik A vezetők értekezlete- megpróbaljuk felmérni, hogy hogy olcsón előállított jo mi- hez hasonksan> az ágazatok is azok mennyiben hasznosítha- n°segü tu.rarmannyal lassá el tartanak havonta munkaérte- tók megvénkben, az itteni kö- az állattartást. Tekintve, hogy zös gazdaságok munkájában. a takarmány termő területeket közvetlenül az állattartáshoz Az adonyi tsz 6300 holdon kapcsolták, megteremtették a gazdálkodik. Területének nagy két ágazat között a legközvet- része termelő szik. Csapadék- lenebb kapcsolatot és érde- és időjárási viszonyai nem kéltségét. A sertéshizlalást kedvezőek. Közgazdasági iparszerüen végzik. Fő köve­adottságai, a közeli ipartele- telmény a hatékonyság, pe­A belső információs rend­szer kialakítása a jó vezetés- . hez elengedhetetlen. Az ado­nyiak ennek sajátos formáját teremtették meg. A „hivata­los” tervhez kapcsolódóan, az egyes önelszámoló egységek megkapják terveiket; a trak­torüzem minden traktorának megvan a terve Ez azonban nemcsak teljesítmény terv, ha­nem a költségek ismeretében a nettó jövedelmet is számon • tartanak havonta munkaérte­kezletet. A végzett munka számon kérésének az ágazatok rendszeres beszámoltatásának egyik következménye, hogy az egész tsz-en belül uralko­dóvá vált a közgazdasági szemlélet. _ . - - Az ember, a róluk való pék — Dunaújváros, Szász- dig a 400 anyakoca szaporu- gondoskodás áll összességében halombatta — munkaerő-el- latának roeghírdalása, az ah- a rendszer középpontjában, szívó hatása miatt nem jók. hoz szükséges takarmány meg- Hiszen a környező nagyüze- * -j—-----1----------------------nem kis feladat. A z adonyi szövetkezetei tehát termelése a kedvezőtlen adottságú tsz- ek közé lehet sorolni. Ez a A körülmény teszi hasonlóvá anyagi ösztönzés döntően be- megyénk termelőszövetkeze- folyásolta az eredményeket. A vett paraszti munka " helyébe teivel. A termelőszövetkezet a nagy ipari létesítmények ár- mar az iparszerüen végzett és kedvezőtlen adottságok eile- nyékában, az egyének anyagi nagy szakmai ismereteket kí- nére is fokozatosan fejlődik, érdekeltségének megteremtése vánó, szakosodott munka lé- Több, mint 50 millió teljesít- azt eredményezte, hogy az pett. ’ Bevezették a szabad ményértéket mutatott ki és az 560 tagból 400 az állandó dől­tnek nemcsak a jövedelem nö­__________ velősét, hanem a munkakörül­m egválasztott mények javítását is szükséges- sé tették. A régi értelemben szombatot, . , , --------------, a hűségjutalom 1 970., viszonylag rosszabb esz- gozo. Az egyem érdekeltség rendszerét. öt év után az évi tendő végén is, mintegy öt- megteremtésének útja két irá- jövedelem 5 százalékát és to­millió biztonsági alappal rén- nyu volt. Az önelszámoló egy— vábbi kétévenként egy száza­delkezett ségek megteremtésén kérész- lékát kapják a tagok. tül az egyes kis csoportok ér­A fenti eredményeket az dekeltsége, a végzett munka AZ ADONYI módszer tehát önelszámoló ágazati rendszer eredménye alapján közvetle- nem csodaszer és nem is egye- bevezetésével érték el. Ez így n(jl mérhető. Év közben tel- dűli módszer a gazdálkodás önmagában igen egyszerűen jes rnunkadíjat kapnak — 100 javításának. Termelőszövetlte- hangzik. A valóságban az ön- százalékos fizetés — és az zeteink részére éppen az lehet elszámoló egységek kialaku- ágazatban dolgozók kiegészítő a tapasztalatcsere megfogható lása számos részfeladat _ és részesedése, a nettó jövedelem haszna, hogy az adottságok- részintézkedés megvalósítá- negyed része. Ezt a kiegésztő hoz megtalálják a megfelelő sának eredménye. A megho- részesedést az ágazat dolgo- gazdálkodási módszereket. Áz nosodott módszer ma mar zóiból alakult bizottság osztja önelszámoló ágazati rendszert mint követendő példa és mint szét. Ezzel is az érdekeltséget lemásolni helytelen lenne. De elérendő cél jelentkezik a tsz- hangsúlyozzák. A dolgozók valami hasonló módszer min­ek előtt. Az adonyi módszer tudják legjobban., ki, mennyit den nem csoda. Arról van szó, tett a többletjövedelem érde­kében. A közvetett érdekeltség szövetkezeti gazdaságban megvalósítható. A most ké­szülő távlati tervek igen al­kalmasak az adottságok fel­mérésére és a sajátos mód­hogy a tsz-ben megpróbáltak élni a lehetőségekkel. Az a tapasztalat, hogy az önelszá­moló ágazati rendszer alkal­mazásának bizonyos feltételei ____________ ____ v annak. Ilyen a céltudatos, lem további negyed részét az nyózása megVyőzlietr*a* tér­határozott vezetés. Tudják ■*------- — •*-­m it akarnak, és megfontolt döntések születnek. A szak- nek lehetőségét teremtik vezetők tanácskozása az a fó­rum, ahol elsőnek vitatják meg a gondokat. A választott vezetés már érett, szakszem­pontból gondosan megvitatott javaslatokat kap. Megrövidül ennek következtében a döntés folyamata, a vezetés könnyebb lesz. A helyes döntést segíti az a tény is, hogy az ágazatok élén egyetemet végzett szak­vezetők állnak, és ami szin­tén nagyon fontos, hogy a szakemberek évek óta együtt dolgoznak. A termelőszövetkezet üzemi szerkezete ugyancsak kiala­kult. Az öt fő ágazat méretei ben és arányaiban jól kiegé­megteremtéset pedig úgy ér- szerek kidolgozására. Az adó- tek el, hogy a tiszta jovede- nyj példa biztató és tanulmá- lem további negyed részét az nyozása meggy ágazat fejlesztésire fordítják, melőszövetkezeti vezetőket Az agazat gyorsabb ^fejlődése- arrói; hogy gyengébb adottsá­gok mellett is lehet jövedel­mezően gazdálkodni. Halász László meg ezzel. A vezetők érdekeltségé­ről sem feledkeztek meg. Ugyanis az ágazaton belül ki­Torzót csinál — torzót lát Á napokban került kezünk­be a Muzsika című folyóirat 1971 májusi száma. A lap igen figyelemre méltó írást kö­zöl ifj. Fasang Árpád tollá­ból Friss vérkeringés Balas­sagyarmaton címmel. Csak örülni tudunk, hogy jeles fo­lyóiratunk elismeréssel szól a balassagyarmati zenei élet alakulásáról. Annál kellemet- lenebbül érinti viszont a NÓGRÁD-ot, hogy az említett írás elmarasztalólag beszél megyei lapunk zenei tevé­kenységéről. A cikk szerzője idézi 1971. március 14-i lap­lődni akarás, mások gazdagí­tásának tüzét — több elisme­rést érdemelne. Baj van ott a zenepedagógusok társadalmi megbecsülésével — (nem a hivatalos vezetők elismerése hiányzik!) —, ahol ilyen han­gú írás megjelenhet.” Azzal mi is egyetértünk, hogy elismerés illeti meg ze­netanárainkat. A NÖGRÁD nem egy esetben hangot is adott ennek. De úgy véljük, hogy a cikk íróját nem tá­jékoztatták megfelelően. Az említett írás (NÖGRÁD, 1971. március 14.) ugyanis nem szerkesztőségi cikk, hanem számunkat, amelyben Csikasz hozzászólás lapunk 1970. de- István Meditáció — és mi cember 25-én megjelent Vá- lesz az eredmény? című cik- ros — életmód — kultúra cí- két jelentettük meg. Közre- mű egész oldalas anyagához, adja Csikász István zenével Tehát egy vitasorozat része, foglalkozó elmélkedését amelyben a szerző véleményt (amely csak a szerző vélemé- alkot megyénk szellemi és nyét tükrözte!), s a további- művészeti életéről, többek kö- akban így ír: „Nem szándé- zott zenei életünkről is. Azt kozunk a cikkel vitázni, de azonban a Muzsika már nem csendesen annyit jegyzünk közli — s ez félreértésre ad meg: egy zeneiskolai tanár, okot —, hogy 1971. március akiből még nem sikerült ki- 19-i lapszámunkban A hozzá- pusztítani az ambíció, a fej- értés hiánya címmel Borsányi Mátyás zenetanár tollából glosszát adtunk közre, amely visszautasítja a Muzsikában is idézett megállapításokat. Egy­ben azt is meg kell jegyez­nünk, hogy lapunk szerkesz­tősége nem tartozik azok közé, ahol — mint a Muzsika írja — „még nem értékelik meg' felelően” azt a missziót, amit a hangversenyező zeneiskolai tanárok végeznek”. Sőt, igen is, napról napra adtunk és adunk helyet nemcsak Balas­sagyarmat, hanem az egész megye zenei életével kapcso­latos írásoknak. Sajnálatos, hogy ifj. Fasang Árpád — mint a Muzsikában megjelent egyébként kitűnő cikkéből ki­derül — nem látta a zenei életünkkel foglalkozó cikkek tucatjait, amelyek nemcsak tényszerűen, hanem érdembe- lileg is foglalkoznak Balassa­gyarmat és megyénk zenei életével. Bizonyára akkor másképpen értékelte volna a NÖGRÁD megyénk zenei éle­tét elősegítő tevékenységét. Molnár Zsolt Válság a „nemzetközi nyeIvpiac”-on Kényes téma, nem kényes téma, én már mégiscsak hoz­zányúlok. Már azért is, mert napok óta „motoszkál” ben­nem a mondanivaló. No, azért nem kell egetrázó dolgokra gondolni, csupán egy kikíván­kozó megállapításra. Városunk lakói, pontosab­ban a lakók egy rétege, nagy érdeklődést mutat a „nemzet­közi nyelvpiac” irányában. Ez pedig jelentős fejődés. Mert ugye, ahány nyelv, annyi em­ber. Ebbe az irányba tekint­ve tehát megállapíthatjuk, hogy szaporodunk. Ez a megállapítás különösen akkor kezd öntudatosodni bennem, ha forgalmasabb, né­pesebb helyeken egyengetem a lépteimet. Azaz csak egyen­getném. De lépten-nyomon meg kell állnom csodálkozni. Hogy min? Hát azon a gyor­san pergő kétnyelvű „cseve­gésen”, amit csak csodálni le­het. Meg kell hagyni, hogy ügyesen csinálják. Vagy még­sem mindig?... A minap, amint éppen a mozijegyre várók népes sorá­ban préselődtem, a monoton furakodási moraj közepette szokatlan beszélgetésre lettem figyelmes. Egy teltkarcsú hölgy francia nyelven társal­góit karcsúság nélkül, telt, alacsony férfipartnerével. Közvetlen a hátuk mögött, azaz majdnem a lábuk alatt egy apró termetű, szutykos, barna bőrű fiúcska izgett- mozgott. Közben csodálkozó pillantásokat vetett a beszél­getőkre. Aztán érdeklődve ap­jához fordult: — Madzsarú beszélnek ezek, vagy csigányó? — kérdezte, s közben hegyes ujjacskájával megbökte a hölgy altesti dom­borulatát. — Ejnye fiami Hát nem hallod cseslovákú mondják? — fogta kézen az apja. A közelben szoroskodó ba- júszos öregúr szúró pillantást vetett rájuk. Erre mintha megszeppent volna az apa, gyorsan megváltoztatta a vé­leményét; — Nem cseslovák az fiam, mert nincs benne „csője”. In­kább lendzselnek saccolom. De az is lehet, hogy ameri­kai. — Sokminden lehet! — szólt közbe egy türelmetlen­kedő fiatalember. De ezek franciául beszélnek. — Hát a számbó’ húzta ki! — lelkesedett az apa. Már az elejin arra gondoltam. Csak ez a gyerek — és nyakon csapta a kisfiút —, nagyon buta szegénykém. De hát mit csináljak, az anyjára ütött..; Horváth Mária NÖGRÁD — W7I. június 25., péntek t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents