Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-03 / 129. szám

Makarlosz értek, a Ciprusi Köztársaság elnöke, szerdán háromnapos hivatalos látoga­tásra Moszkvába érkezett. Képünk a vnukovöi repülőtéren készült, Makarlosz és Nyiko- laj PodgorniJ (bal oldalt), a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke ellep a tisztelgő egységek előtt További nyugtalanság Jordániában Kairói sajtójelentések alap­ján Ismertette a Reuter Mahduh Szalem egyiptomi belügyminiszternek azt a nyi­latkozatát, amely szerint ked­den szabadon bocsátották az egyiptomi börtönökből azok­nak a politikai és közjogi foglyoknak az első csoportját, áld két tárgyalás nélkül tartot­tak fogva. Szadat elnök hétfőn közölte a rendőrség vezetőivel, hogy alapos vizsgálatot akar végre­hajtani a tárgyalás nélkül fogva tartott egyiptomi sze­mélyek ügyében, s hozzátette, hogy szabadon kell bocsátani mindazokat, akik törvénytele­nül vannak börtönben. A belügyminiszter közelebbi adatokat nem mondott sem a szabadon bocsátottak, sem a még fogva, tartottak számáról. Szadat elnök elhalasztotta Egyiptomba érkezett több új nagykövet megbízólevelének átvételét. E nagykövetek kö­zött ran All Hajari, Jordánia diplomáciai megbízottja is és Kairóban úgy tartják, hogy Sza­dat nem válthat baráti szava­kat a nagykövettel anélkül, hogy említést ne tenne a Jor­dániái helyzet romlásáról. A nagykövet fogadását te­hát elhalasztották, mert Sza­dat nem akarja növelni a fe­szültséget a két ország kö­zött. Az ammani rádió kedd esti közlése szerint a gerillák egy csoportja, amely magát Pa­lesztina! Nemzeti Felszabadí- tási Frontnak nevezi, bejelen­tette, hogy megszakítja az El-Fatahhal való együttműkö­dést, és a jövőben független geriílaszervezet lesz. Az El-Fatsah egy bejrúti szó­vivője kedden az ammani rá­dió közlésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az állító­lagos szakadás „a jordániai hi­vatalos személyek képzeleté­nek szülötte”. Palesztinái kommandók kedd este közölték, hogy jor­dániai csapatok negyedik nap­ja támadják az ország északi részében levő támaszpontjai­kat és még szélesebb körű ka­tonai műveleteket készítenek elő. Az újabb támadásra ked­den délután került sor. Mint az Al-Áhram szerdai A Finn KP határozata Elítélik a jobboldal manővereit számából kitűnik, az EAK fel­kérte az Afrikai Egység Szerve­zetet, hogy legközelebbi csúcs- értekezletén — amelyre július 22-én kerül sor Addisz-Abe- bában — tűzze napirendre az AESZ egy tagállama ellen In­tézett Izraeli agressziót. Szadat elnök szerdán részt ■ vett annak a száztagú bizott­ságnak az ülésén, amelyet azért hoztak létre, hogy el­lenőrizze az ASZÚ küszöbön- álló választásait. A Palesztinái gerillák egy bejrúti szóvivőjének közlése szerint a jordániai hatóságok kijárási tilalmat rendeltek el Amman egyik kerületében, ahol kedd este pokolgép rob­bant. A szóvivő szerint a jor­dániai hadsereg körülzárt to­vábbá egy Ammantól északra fekvő menekülttábort, s lega­lább százötven embert őrizet­be vett. Kairól tájékozott körökre hivatkozva azt írta az AFP, hogy az EAK-ban az izraeli­eknek tett engedményként fogják fel azt, hogy Nixon el­nök sajtóértekezletén semmi­féle utalás sem történt a Biztonsági Tanács 1967. no­vemberi határozatára. Megjegyzik továbbá, hogy afc erők egyensúlyára tett utalás ahogy arról Nixon beszélt, ar­ra ösztönzi Izraelt, hogy sem­mit se engedjen a megszállt területekből, mivel Washing­ton vállalja, hogy újabb fegy­vereket szállít Izraelnek. X Finn Kommunista Párt dési és kölcsönös segélynyúj- Központi Bizottságának plé- tási egyezmény teremtette numa közzétette határozatát meg. „A finn—szovjet baráti kap- A határozat foglalkozik a csolatok fejlődéséről”. A plé- két ország együttműködésének num határozata hangsúlyozza, új távlataival, amit az új hogy a finn—szovjet jószom- szovjet 5 éves terv tesz lehe- szédi viszony megteremtésé- tővé. ben mindig fontos szerepe A plénum hangsúlyozta az volt a Finn Kommunista Párt- európai biztonsági értekezlet nak. A két ország közötti bé- öszehívásnnak jelentőségét és kés kapcsolatok és az együtt- elítélte azokat a jobboldali működés bővítésének tartós finn körüket, amelyek akadá- alapját o Szovjetunió és Finn- lyozni próbálják a Szovjetunió ország között 1948-ban meg- és Finnország kapcsolatainak kötött barátsági, együttműkö- javulását. (MTI) Kormányválság Kolumbiában Kedden este lemondott a leként a múlt héten Emilio hadügyminiszter kivételével az Valderrama konzervatív párti egész kolumbiai kormány. A földművelésügyi miniszter le- kabinet távozó tizenegy tag- mondott, közölvén, hogy át- ja Misáéi Pastrana államéi- lép saját pártjának „progresz- nöknek küldött levelében sza- szív” csoportjába, bad kezet kínált fel a kor- Pastrana államelnök a kon- mány átszervezésére. A had- zervatív párt színeiben augusz- ügyminiszter hagyomány sze- tusban került hatalomra, miu- rint mindig posztján marad, tán az általános választásokon ha a kormány távozik is. legyőzte Gustavo Rojas Pinil- A kormányválság előzménye lát. az a bizalmi válság, amely az Közvetlenül a miniszterek utóbbi időben elmélyült a ti- lemondásának bejelentése után zenhárom éve kormányzó összecsapások kezdődtek Bue- nemzeti front két pártjának, naventura városban tüntető i liberális és a konzervatív diákok és a rendőrség között, jártnak úgynevezett „haladó” Két tüntető életét vesztette. A 's „hagyománytisztelő” szár- kormány a városban ostrom- nyai között. A válság első je- állapotot hirdetett ki. (MTI) 2 NÓGRAD — 1971. június 3., csütörtök Huszonegy kérdésre har­minc perc, s a válaszok vé­gén, a belpolitikai helyzetnél elnöki ingerültség — nagyjá­ból így összegezhetjük Nixon kedd esti sajtóértekezletét, amelyről még a fehér házi tu­dósítók is azt mondták: ke­vés újat hozott Pedig bőven volna miről beszélni, hiszen legutóbb olyan jelentős ese­ményekre figyelhetett a vi­lág, mint az Európában állo­másozó idegen haderők csök­kentéséről szóló szovjet tár­gyalási javaslat, az első SALT-megállapodás Bécsben, a kanadai miniszterelnök moszkvai megbeszélései, a szovjet—egyiptomi szerződés aláírása —. hogy csak néhá­nyat említsünk. Mindezekkel kapcsolatban azonban csupán a kérdések megkerülését, vagy a régebbi álláspont megismét­lését hallhatták és láthatták a sajtókonferencia résztvevői, illetve azok az amerikaiak, akik f’gyelemmel kísérték az országos tv-hálózat közvetíté­sét. Viszonylag újdonságként fo­gad talc, hogy — hosszú idő után először — első helyre kerültek az Európát, illetve a kölcsönös haderőcsökkentést érintő kérdések. Csak hát a válasz, az már második sor­ba sorolható, mivel tulajdon­képpen semmi olyan nem hangzott el, arni a jelenleginél élőbbre mozdította volna mondjuk a csapatlétszám­csökkentést. Sok volt ugyanis a válaszban a feltételes. Ha LAPOKBAN OLVASTUK. Csapás az imperialista tervekre A Szovjetunió az Egyesült Arab Köztársaság népe mel­lett állt és áll a jövőben is a ragyogó jövőért, az igazságos és tartós közel-keleti béke megteremtéséért vívott harcában. A „két ország közötti viszony mostantól fogva magasabb fókra, minőségileg új szakaszba lép. A szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződést megkötötték, és eb­ben ünnepélyesen kinyilvánították, hogy a két ország és népei között mindenkor megbonthatatlan lesz a barátság” — állapítja meg a Pravda. A szovjet emberek nagyra értékelik az EAK kormányá­nak és népének azt a Szadat elnök által kifejezésre juttatott szilárd szándékát, hogy megmásíthatatlanul követik az egyiptomi forradalom programdokumentumait, amelyeket Gamal Abdel Nasszer elnök életében dolgoztak ki. E doku­mentumok meghatározzák az Egyesült Arab Köztársaság politikáját, amelynek értelmében további haladó társadalmi és gazdasági átalakításokat hajtanak végre, hatékonyan szembeszegülnek az imperializmussal. Harcolnak az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, szilárdítják a szoros barátságot és a gyümölcsöző együttműködést a Szov­jetunió és az EAK között — mutat rá a Pravda. Az SZKP Központi Bizottságának lapja megállapítja, hogy a két ország között megkötött szerződés „újabb csapás a nemzetközi imperializmus terveire, amely minden eszköz­zel megpróbál éket verni a két ország viszonyába, igyekszik aláásni barátságukat, szétforgácsolni a haladó erőket”. Varsó nem figyel némán A szerdai Zycie Warszawy „Nürnbergi mesterdalnokok, — 1971” című kommentárjában foglalkozott a nyugat-né- metországi kitelepített szervezetek múlt hét végén rende­zett háromnapos találkozójával. — A nürnbergi összejövetelen — állapította meg a lap — elsősorban a Szudéta-vidéki kitelepítettek vettek részi. Az elhangzott kihívások és vádak nekünk, lengyeleknek szól­tak, továbbra is nagyszerű egészségnek örvendenek és kitű­nő erőben vannak azok a szarvasbőrnadrágos urak. akikneK már rég ki kellett volna halniuk, múzeumi tárgyakká kellett volna válniuk. A nürnbergi rendezvény fő szónoka, Walter Becher úr, már 1967. áprilisában kijelentette: „Sokkal in­kább kész vagyok Lengyelország negyedik, ötödik és hato­dik szétosztására, mint arra, hogy Wroclaw lengyel város maradjon”. Az NSZK-ban hosszabb távon tévedésbe esnek mind­azok. akik azt gondolják, hogy Varsó némán figyel és sze­met huny e rendezvények és hangok felett, mivel az utób­bi időben ritkábban fordulnál? elő. A rövid emlékezőképes­ség nem jellemző a lengyelekre. — Értékeljük, hogy a szövetségi kormány ezúttal nem küldte el képviselőjét a kitelepítettek gyűlésére, amelyet tá­viratban sem üdvözölt. De miért is tulajdonítanánk e tény­nek nagyobb jelentőséget, mint annak, hogy a szónoki emel­vényen ott láttuk a bajor tartományi kormány elnökét. (MTI) Kelet-pakisztáni jelentés Újabb vádemelés Az amerikai hadsereg hiva­talosan vádat emelt John W. Donaldson dandártábornok ellen, mert a lefolytatott vizsgálat szerint 1968 novem­bere és 1969 januárja között megölt nyolc dél-vietnami pol­gári személyt. Donaldson, aki a legutóbbi időkig az amerikai vezérkari főnökok egyesített bizottságá­nak tervezócsoportjában mű­ködött, a legmagasabb rangú amerikai tiszt, akit eddig dél­vietnami polgári személyek meggyilkolásával vádoltak. A dandártábornok, aki az Egyesült Államok legtekinté­lyesebb katonai akadémiáján, West Polliiban végzett, 1968 októberében lett a Dél-Viet- namban harcoló 11 amerikai dandar parancsnoka, majd 1969 szeptemberében hadosz­tályparancsnok-helyettessé léptették elő. A hírügynökségek egyelőre nem közölnek részleteket az ügyről. Megjegyzik viszont, hogy utoljára 1901-ben a Fü- löp-szigeti zendülés idején ál­lítottak hadbíróság elé ame­rikai tábornokot háborús bű­nök miatt Jacob H. Smith tá­bornok, aki akkor a Fülöp- szigeti hadműveletek egyik parancsnoka volt, utasítást adott beosztottjainak az egyik sziget lakosságának kiirtásá­ra, beleértve a tízéves gyer­mekeket is. Smith-t „megdor­gálták” majd nyugdíjazták. JElotérhen a gazdasági fejlődés A LEMP Politikai Bizott­sága és a lengyel kormány­elnökség újból megtárgyalta az 1972—75-ös népgazdasági terv irányelveit. A június 1-én megtartott együttes ülés elemezte a gazdaság fejlődési üteme meg­gyorsításának és a tömegek életszínvonala fokozott eme­lésének lehetőségeit. A többi között biztosítani akarják az állóalapok, a nyers- és alap­anyagok jobb kihasználását, s a munkatermelékenység nagyfokú növelését. Az ipar­ban olyan szerkezeti válto­zásokat hajtanak végre, amelyek eredményeként gyor­san nő a fogyasztási cikkek gyártása. A feldolgozó ipart korszerűsítik, a nyersanyag- bázist erőteljesen fejlesztik. A mezőgazdaságban a ke­nyérgabona-termelés és kü­lönösen az állattenyésztés fej­lesztésére összpontosul a fi­gyelem. Ezek az irányelvek alapul szolgálnak az új hosszú lejá­ratú terv kidolgozásához. Mudzsibur Rahman sejk­nek, a betiltott kelet-pakisz­táni Avaml Liga letartózta­tott vezetőjének feleségét „hermetikusan elzárták” a külvilágtól, Szén Guptát, In­dia daccal főkonzulját pedig szigorú háziőrizetben tartják. E hírt a DPA nyugatnémet hírügynökség karachi tudósí­tója közölte, aki egy kül­födi ujságírócsoport tagja­ként beutazta Kelet-Pakisz­tánt, 8 Igyekezett kapcsola­tot teremteni Rahman sejk feleségével, illetve az indiai főkonzuliak Kísérlete azon­ban nem sikerült Az UPI római tudósítása szerint VI. Pál pápa szerdán, a Szent Péter bazilikában tartott szokásos heti auden- ciájén síkraszállt a béke mi­előbbi helyreállításáért Ke- let-Pakisztánban. (MTI) Válaszok — javaslatok nélkül majd a konzultációkat befeje­zik ezzel és azzal, akkor talán sor kerüli,et a tárgyalásokra. Vagyis: ha a NATO hamaro­san összeülő miniszteri taná­csa jónak látja, akkor Nixon sem vonakodik. önmagában szép is lenne ez a máskor is emlegetett kollektivitás, a hi­ba azonban az, hogy a NATO- ban valójában alig döntenek valamiről, ha azt először Washingtonban el nem hatá­rozzák. Nixon válaszából vi­szont az tűnik ki, hogy a Fe­hér Házba az üdvözlés ellenére sem hoztak még döntést a szovjet javaslatról. Éneikül pedig nehéz elképzelni, hogy bármilyen tárgyalás is kez­dődjék az érdekelt országok között. A SALT-tárgyalásokon kö­tött részmegállapodást illető­en Is következetlennek tűnik Nixon válasza. Az elnök a könnyebb út koncepcióját vá­lasztotta, amikor csak az ABM rakétaelhárító rendsze­rek ügyéről beszélt. Helyén­valóbb lett volna ezt az egész bonyolult komplexumot úgy megközelíteni, mint olyan ki­indulópontot amely elvezet­het a stratégiai támadó fegy­verek korlátozásáról szóló megállapodás megkötéséhez. Nemhogy az erre vonatkozó javaslat nem hangzott el, ha­nem még az erre irányuló szándék is elveszett a körül­ményes válasz közben. Az pe­dig már kétségtelen, hogy a SALT-megbeszéléseken a kö­vetkező kezdeményező lépést — amennyiben nem akarja holtpontra juttatni a tárgya­lásokat — az Egyesült Álla­mok kormányának kell meg­tennie Különben semmivel sem tudja megindokolni, mi­ért ült egyáltalán tárgyaló- asztalhoz Néhány egyéb, nagyjából megválaszolatlan külpolitikai kérdés mellett, szó esett az Egyesült Államok belpolitikai helyzetéről is. Konkrétan ar­ról, hogyan Ítéli meg az el­nök a Washingtonban, Bos­tonban és másutt lezajlott nagy tavaszi béketüntetéseket. Jellemző, hogy Nixon a de­monstráció résztvevőit vandá­loknak, huligánoknak és tör­vénysértőknek nevezte, s a rendőrség brutalitását, a több mint tízezer letartóztatást az amerikai alkotmány paragra­fusaival és a sokat hangozta­tott demokráciával összefér- hetőnek minősítette. Ha csak arról lenne szó, hogy Nixon a nyugtalan és felzaklatott 'égkörben elfelej­tett disztmgválni, napirendre férfietnénfc gyalázkodó kifeje­zései felett. Az a tény azon­ban, hogy a letartóztatottakat a bíróságok tömegesen mentik fel, két dolgot világosan meg­mutat. Az egyik, hogy Washingtonban, amikor a vi­etnami háborúról, a vietnami- zálásról esik szó, már régen nem gondolják végig, mit is mondanak A másik, hogy az amerikai belpolitikának im­már szeives része a rendőr­terror, s az atrocitások már régen nem a társadalom ön­védelmét szolgálják, hanem az uralkodó körök érdekeit. Ezért aztán érthető, ha az elnök el­ragadtatja magát, mivel szám­adási kötelezettségeit képtelen teljesíteni. Ami az egész sajtókonferen­ciát illeti: egy dologban azért mégis okosabbak lehettünk. Az elnök ugyanis belpolitikai Vonatkozásban nem titkolta terveit. Arra a kérdésre, hogy a tavaszi békekampány ide­jén helyes volt-e a tömeges letartóztatás, a következőket válaszolta: „... nagyon is he­lyénvaló volt a rendőrség el­járása a vandálokkal és tör­vénysértőkkel szemben és a jövőben is így fogunk eljár­ni”. Mit lehet erre felelni? Tulajdonképpen csak ennyit: ha egy kormány saját orszá­gában a rendőri módszereket látja egyedül üdvözítőnek, mit várhatunk tőle a külpolitiká­ban? Tárgyilagosságot, meg­egyezési készséget feltehetően nem. De akkor mi marad? Sz. L i

Next

/
Thumbnails
Contents