Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)
1971-06-03 / 129. szám
Makarlosz értek, a Ciprusi Köztársaság elnöke, szerdán háromnapos hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Képünk a vnukovöi repülőtéren készült, Makarlosz és Nyiko- laj PodgorniJ (bal oldalt), a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke ellep a tisztelgő egységek előtt További nyugtalanság Jordániában Kairói sajtójelentések alapján Ismertette a Reuter Mahduh Szalem egyiptomi belügyminiszternek azt a nyilatkozatát, amely szerint kedden szabadon bocsátották az egyiptomi börtönökből azoknak a politikai és közjogi foglyoknak az első csoportját, áld két tárgyalás nélkül tartottak fogva. Szadat elnök hétfőn közölte a rendőrség vezetőivel, hogy alapos vizsgálatot akar végrehajtani a tárgyalás nélkül fogva tartott egyiptomi személyek ügyében, s hozzátette, hogy szabadon kell bocsátani mindazokat, akik törvénytelenül vannak börtönben. A belügyminiszter közelebbi adatokat nem mondott sem a szabadon bocsátottak, sem a még fogva, tartottak számáról. Szadat elnök elhalasztotta Egyiptomba érkezett több új nagykövet megbízólevelének átvételét. E nagykövetek között ran All Hajari, Jordánia diplomáciai megbízottja is és Kairóban úgy tartják, hogy Szadat nem válthat baráti szavakat a nagykövettel anélkül, hogy említést ne tenne a Jordániái helyzet romlásáról. A nagykövet fogadását tehát elhalasztották, mert Szadat nem akarja növelni a feszültséget a két ország között. Az ammani rádió kedd esti közlése szerint a gerillák egy csoportja, amely magát Palesztina! Nemzeti Felszabadí- tási Frontnak nevezi, bejelentette, hogy megszakítja az El-Fatahhal való együttműködést, és a jövőben független geriílaszervezet lesz. Az El-Fatsah egy bejrúti szóvivője kedden az ammani rádió közlésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az állítólagos szakadás „a jordániai hivatalos személyek képzeletének szülötte”. Palesztinái kommandók kedd este közölték, hogy jordániai csapatok negyedik napja támadják az ország északi részében levő támaszpontjaikat és még szélesebb körű katonai műveleteket készítenek elő. Az újabb támadásra kedden délután került sor. Mint az Al-Áhram szerdai A Finn KP határozata Elítélik a jobboldal manővereit számából kitűnik, az EAK felkérte az Afrikai Egység Szervezetet, hogy legközelebbi csúcs- értekezletén — amelyre július 22-én kerül sor Addisz-Abe- bában — tűzze napirendre az AESZ egy tagállama ellen Intézett Izraeli agressziót. Szadat elnök szerdán részt ■ vett annak a száztagú bizottságnak az ülésén, amelyet azért hoztak létre, hogy ellenőrizze az ASZÚ küszöbön- álló választásait. A Palesztinái gerillák egy bejrúti szóvivőjének közlése szerint a jordániai hatóságok kijárási tilalmat rendeltek el Amman egyik kerületében, ahol kedd este pokolgép robbant. A szóvivő szerint a jordániai hadsereg körülzárt továbbá egy Ammantól északra fekvő menekülttábort, s legalább százötven embert őrizetbe vett. Kairól tájékozott körökre hivatkozva azt írta az AFP, hogy az EAK-ban az izraelieknek tett engedményként fogják fel azt, hogy Nixon elnök sajtóértekezletén semmiféle utalás sem történt a Biztonsági Tanács 1967. novemberi határozatára. Megjegyzik továbbá, hogy afc erők egyensúlyára tett utalás ahogy arról Nixon beszélt, arra ösztönzi Izraelt, hogy semmit se engedjen a megszállt területekből, mivel Washington vállalja, hogy újabb fegyvereket szállít Izraelnek. X Finn Kommunista Párt dési és kölcsönös segélynyúj- Központi Bizottságának plé- tási egyezmény teremtette numa közzétette határozatát meg. „A finn—szovjet baráti kap- A határozat foglalkozik a csolatok fejlődéséről”. A plé- két ország együttműködésének num határozata hangsúlyozza, új távlataival, amit az új hogy a finn—szovjet jószom- szovjet 5 éves terv tesz lehe- szédi viszony megteremtésé- tővé. ben mindig fontos szerepe A plénum hangsúlyozta az volt a Finn Kommunista Párt- európai biztonsági értekezlet nak. A két ország közötti bé- öszehívásnnak jelentőségét és kés kapcsolatok és az együtt- elítélte azokat a jobboldali működés bővítésének tartós finn körüket, amelyek akadá- alapját o Szovjetunió és Finn- lyozni próbálják a Szovjetunió ország között 1948-ban meg- és Finnország kapcsolatainak kötött barátsági, együttműkö- javulását. (MTI) Kormányválság Kolumbiában Kedden este lemondott a leként a múlt héten Emilio hadügyminiszter kivételével az Valderrama konzervatív párti egész kolumbiai kormány. A földművelésügyi miniszter le- kabinet távozó tizenegy tag- mondott, közölvén, hogy át- ja Misáéi Pastrana államéi- lép saját pártjának „progresz- nöknek küldött levelében sza- szív” csoportjába, bad kezet kínált fel a kor- Pastrana államelnök a kon- mány átszervezésére. A had- zervatív párt színeiben augusz- ügyminiszter hagyomány sze- tusban került hatalomra, miu- rint mindig posztján marad, tán az általános választásokon ha a kormány távozik is. legyőzte Gustavo Rojas Pinil- A kormányválság előzménye lát. az a bizalmi válság, amely az Közvetlenül a miniszterek utóbbi időben elmélyült a ti- lemondásának bejelentése után zenhárom éve kormányzó összecsapások kezdődtek Bue- nemzeti front két pártjának, naventura városban tüntető i liberális és a konzervatív diákok és a rendőrség között, jártnak úgynevezett „haladó” Két tüntető életét vesztette. A 's „hagyománytisztelő” szár- kormány a városban ostrom- nyai között. A válság első je- állapotot hirdetett ki. (MTI) 2 NÓGRAD — 1971. június 3., csütörtök Huszonegy kérdésre harminc perc, s a válaszok végén, a belpolitikai helyzetnél elnöki ingerültség — nagyjából így összegezhetjük Nixon kedd esti sajtóértekezletét, amelyről még a fehér házi tudósítók is azt mondták: kevés újat hozott Pedig bőven volna miről beszélni, hiszen legutóbb olyan jelentős eseményekre figyelhetett a világ, mint az Európában állomásozó idegen haderők csökkentéséről szóló szovjet tárgyalási javaslat, az első SALT-megállapodás Bécsben, a kanadai miniszterelnök moszkvai megbeszélései, a szovjet—egyiptomi szerződés aláírása —. hogy csak néhányat említsünk. Mindezekkel kapcsolatban azonban csupán a kérdések megkerülését, vagy a régebbi álláspont megismétlését hallhatták és láthatták a sajtókonferencia résztvevői, illetve azok az amerikaiak, akik f’gyelemmel kísérték az országos tv-hálózat közvetítését. Viszonylag újdonságként fogad talc, hogy — hosszú idő után először — első helyre kerültek az Európát, illetve a kölcsönös haderőcsökkentést érintő kérdések. Csak hát a válasz, az már második sorba sorolható, mivel tulajdonképpen semmi olyan nem hangzott el, arni a jelenleginél élőbbre mozdította volna mondjuk a csapatlétszámcsökkentést. Sok volt ugyanis a válaszban a feltételes. Ha LAPOKBAN OLVASTUK. Csapás az imperialista tervekre A Szovjetunió az Egyesült Arab Köztársaság népe mellett állt és áll a jövőben is a ragyogó jövőért, az igazságos és tartós közel-keleti béke megteremtéséért vívott harcában. A „két ország közötti viszony mostantól fogva magasabb fókra, minőségileg új szakaszba lép. A szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződést megkötötték, és ebben ünnepélyesen kinyilvánították, hogy a két ország és népei között mindenkor megbonthatatlan lesz a barátság” — állapítja meg a Pravda. A szovjet emberek nagyra értékelik az EAK kormányának és népének azt a Szadat elnök által kifejezésre juttatott szilárd szándékát, hogy megmásíthatatlanul követik az egyiptomi forradalom programdokumentumait, amelyeket Gamal Abdel Nasszer elnök életében dolgoztak ki. E dokumentumok meghatározzák az Egyesült Arab Köztársaság politikáját, amelynek értelmében további haladó társadalmi és gazdasági átalakításokat hajtanak végre, hatékonyan szembeszegülnek az imperializmussal. Harcolnak az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, szilárdítják a szoros barátságot és a gyümölcsöző együttműködést a Szovjetunió és az EAK között — mutat rá a Pravda. Az SZKP Központi Bizottságának lapja megállapítja, hogy a két ország között megkötött szerződés „újabb csapás a nemzetközi imperializmus terveire, amely minden eszközzel megpróbál éket verni a két ország viszonyába, igyekszik aláásni barátságukat, szétforgácsolni a haladó erőket”. Varsó nem figyel némán A szerdai Zycie Warszawy „Nürnbergi mesterdalnokok, — 1971” című kommentárjában foglalkozott a nyugat-né- metországi kitelepített szervezetek múlt hét végén rendezett háromnapos találkozójával. — A nürnbergi összejövetelen — állapította meg a lap — elsősorban a Szudéta-vidéki kitelepítettek vettek részi. Az elhangzott kihívások és vádak nekünk, lengyeleknek szóltak, továbbra is nagyszerű egészségnek örvendenek és kitűnő erőben vannak azok a szarvasbőrnadrágos urak. akikneK már rég ki kellett volna halniuk, múzeumi tárgyakká kellett volna válniuk. A nürnbergi rendezvény fő szónoka, Walter Becher úr, már 1967. áprilisában kijelentette: „Sokkal inkább kész vagyok Lengyelország negyedik, ötödik és hatodik szétosztására, mint arra, hogy Wroclaw lengyel város maradjon”. Az NSZK-ban hosszabb távon tévedésbe esnek mindazok. akik azt gondolják, hogy Varsó némán figyel és szemet huny e rendezvények és hangok felett, mivel az utóbbi időben ritkábban fordulnál? elő. A rövid emlékezőképesség nem jellemző a lengyelekre. — Értékeljük, hogy a szövetségi kormány ezúttal nem küldte el képviselőjét a kitelepítettek gyűlésére, amelyet táviratban sem üdvözölt. De miért is tulajdonítanánk e ténynek nagyobb jelentőséget, mint annak, hogy a szónoki emelvényen ott láttuk a bajor tartományi kormány elnökét. (MTI) Kelet-pakisztáni jelentés Újabb vádemelés Az amerikai hadsereg hivatalosan vádat emelt John W. Donaldson dandártábornok ellen, mert a lefolytatott vizsgálat szerint 1968 novembere és 1969 januárja között megölt nyolc dél-vietnami polgári személyt. Donaldson, aki a legutóbbi időkig az amerikai vezérkari főnökok egyesített bizottságának tervezócsoportjában működött, a legmagasabb rangú amerikai tiszt, akit eddig délvietnami polgári személyek meggyilkolásával vádoltak. A dandártábornok, aki az Egyesült Államok legtekintélyesebb katonai akadémiáján, West Polliiban végzett, 1968 októberében lett a Dél-Viet- namban harcoló 11 amerikai dandar parancsnoka, majd 1969 szeptemberében hadosztályparancsnok-helyettessé léptették elő. A hírügynökségek egyelőre nem közölnek részleteket az ügyről. Megjegyzik viszont, hogy utoljára 1901-ben a Fü- löp-szigeti zendülés idején állítottak hadbíróság elé amerikai tábornokot háborús bűnök miatt Jacob H. Smith tábornok, aki akkor a Fülöp- szigeti hadműveletek egyik parancsnoka volt, utasítást adott beosztottjainak az egyik sziget lakosságának kiirtására, beleértve a tízéves gyermekeket is. Smith-t „megdorgálták” majd nyugdíjazták. JElotérhen a gazdasági fejlődés A LEMP Politikai Bizottsága és a lengyel kormányelnökség újból megtárgyalta az 1972—75-ös népgazdasági terv irányelveit. A június 1-én megtartott együttes ülés elemezte a gazdaság fejlődési üteme meggyorsításának és a tömegek életszínvonala fokozott emelésének lehetőségeit. A többi között biztosítani akarják az állóalapok, a nyers- és alapanyagok jobb kihasználását, s a munkatermelékenység nagyfokú növelését. Az iparban olyan szerkezeti változásokat hajtanak végre, amelyek eredményeként gyorsan nő a fogyasztási cikkek gyártása. A feldolgozó ipart korszerűsítik, a nyersanyag- bázist erőteljesen fejlesztik. A mezőgazdaságban a kenyérgabona-termelés és különösen az állattenyésztés fejlesztésére összpontosul a figyelem. Ezek az irányelvek alapul szolgálnak az új hosszú lejáratú terv kidolgozásához. Mudzsibur Rahman sejknek, a betiltott kelet-pakisztáni Avaml Liga letartóztatott vezetőjének feleségét „hermetikusan elzárták” a külvilágtól, Szén Guptát, India daccal főkonzulját pedig szigorú háziőrizetben tartják. E hírt a DPA nyugatnémet hírügynökség karachi tudósítója közölte, aki egy külfödi ujságírócsoport tagjaként beutazta Kelet-Pakisztánt, 8 Igyekezett kapcsolatot teremteni Rahman sejk feleségével, illetve az indiai főkonzuliak Kísérlete azonban nem sikerült Az UPI római tudósítása szerint VI. Pál pápa szerdán, a Szent Péter bazilikában tartott szokásos heti auden- ciájén síkraszállt a béke mielőbbi helyreállításáért Ke- let-Pakisztánban. (MTI) Válaszok — javaslatok nélkül majd a konzultációkat befejezik ezzel és azzal, akkor talán sor kerüli,et a tárgyalásokra. Vagyis: ha a NATO hamarosan összeülő miniszteri tanácsa jónak látja, akkor Nixon sem vonakodik. önmagában szép is lenne ez a máskor is emlegetett kollektivitás, a hiba azonban az, hogy a NATO- ban valójában alig döntenek valamiről, ha azt először Washingtonban el nem határozzák. Nixon válaszából viszont az tűnik ki, hogy a Fehér Házba az üdvözlés ellenére sem hoztak még döntést a szovjet javaslatról. Éneikül pedig nehéz elképzelni, hogy bármilyen tárgyalás is kezdődjék az érdekelt országok között. A SALT-tárgyalásokon kötött részmegállapodást illetően Is következetlennek tűnik Nixon válasza. Az elnök a könnyebb út koncepcióját választotta, amikor csak az ABM rakétaelhárító rendszerek ügyéről beszélt. Helyénvalóbb lett volna ezt az egész bonyolult komplexumot úgy megközelíteni, mint olyan kiindulópontot amely elvezethet a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról szóló megállapodás megkötéséhez. Nemhogy az erre vonatkozó javaslat nem hangzott el, hanem még az erre irányuló szándék is elveszett a körülményes válasz közben. Az pedig már kétségtelen, hogy a SALT-megbeszéléseken a következő kezdeményező lépést — amennyiben nem akarja holtpontra juttatni a tárgyalásokat — az Egyesült Államok kormányának kell megtennie Különben semmivel sem tudja megindokolni, miért ült egyáltalán tárgyaló- asztalhoz Néhány egyéb, nagyjából megválaszolatlan külpolitikai kérdés mellett, szó esett az Egyesült Államok belpolitikai helyzetéről is. Konkrétan arról, hogyan Ítéli meg az elnök a Washingtonban, Bostonban és másutt lezajlott nagy tavaszi béketüntetéseket. Jellemző, hogy Nixon a demonstráció résztvevőit vandáloknak, huligánoknak és törvénysértőknek nevezte, s a rendőrség brutalitását, a több mint tízezer letartóztatást az amerikai alkotmány paragrafusaival és a sokat hangoztatott demokráciával összefér- hetőnek minősítette. Ha csak arról lenne szó, hogy Nixon a nyugtalan és felzaklatott 'égkörben elfelejtett disztmgválni, napirendre férfietnénfc gyalázkodó kifejezései felett. Az a tény azonban, hogy a letartóztatottakat a bíróságok tömegesen mentik fel, két dolgot világosan megmutat. Az egyik, hogy Washingtonban, amikor a vietnami háborúról, a vietnami- zálásról esik szó, már régen nem gondolják végig, mit is mondanak A másik, hogy az amerikai belpolitikának immár szeives része a rendőrterror, s az atrocitások már régen nem a társadalom önvédelmét szolgálják, hanem az uralkodó körök érdekeit. Ezért aztán érthető, ha az elnök elragadtatja magát, mivel számadási kötelezettségeit képtelen teljesíteni. Ami az egész sajtókonferenciát illeti: egy dologban azért mégis okosabbak lehettünk. Az elnök ugyanis belpolitikai Vonatkozásban nem titkolta terveit. Arra a kérdésre, hogy a tavaszi békekampány idején helyes volt-e a tömeges letartóztatás, a következőket válaszolta: „... nagyon is helyénvaló volt a rendőrség eljárása a vandálokkal és törvénysértőkkel szemben és a jövőben is így fogunk eljárni”. Mit lehet erre felelni? Tulajdonképpen csak ennyit: ha egy kormány saját országában a rendőri módszereket látja egyedül üdvözítőnek, mit várhatunk tőle a külpolitikában? Tárgyilagosságot, megegyezési készséget feltehetően nem. De akkor mi marad? Sz. L i
