Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)

1971-06-22 / 145. szám

Képernyő előtt Sorozatokban fuldokolva... Rég volt olyan unalmas, —Vasas mérkőzést ígérte a matikusan összeáll, akkor semmitmondó, semmerre nem program) csak az egriek öt pedig mire vannak a szer­tartó sorozata a televíziónak, mint a vasárnapról vasár­napra makacs kitartással je­lentkező Gorri, az ördög. Mi remekbe szabott gólja, szép kesztők? játéka enyhítette. És, hogy a sorozatok napja teljes legyen; az esti főmű­id e rovat keretében idejében, a sorban némi ’ vigaszul meg- Ma. kedden A magyar mfl­kezdet kezdetén szóltunk el- kaptuk a magunk lene, amikor meg minden különösebb nehézség nélkül Saga-ját, a s végezetül 24 hetedik ízben kiiktatható lett volna a mű- ke]^ünk útra szárazon és ví­sorból, de a kutya ugat, a karaván, azaz a Gorri-soro­zen a húszezer mérföld for­gatócsoportjával, ezúttal Forsyte v®saet története sorozat 8 alkalommal, része a századforduló, a Mil- leneum és a Tanácsköztársa­ság között eltelt idő képző- művészeti törekvéseibe nyújt betekintést 18 órakor. 18.45- től a Szóljatok szép szavak ták korai gyanúnkat a ka- embereket is alig láttam ille­hajó legénységén kívül zat halad. S az eddig látót- v;kingek földjére. Megvallom, tak csak meg inkább igazol- nemhogy vikingeket, még címmel a közelmúltban le- *A1' i——•• ' ' i a zajlott színjátszó és irodal­ezen mi színpadi vetélkedő egyik csoportját ismerhetjük meg. a hajdúböszörményi Bocskai gimnázium színjátszóit, akik Bartók-emlékműsort mutat­nak be. Az esti műsorban a Moby Dick című amerikai Pedagógus és munkásőr landtörténet silányságát '■den. a jeges-havas északi portyán. De tulajdonképpen mit is Amiképpen nem volt szeren- acsarkodom éppen egyetlen csém találkozni az „érem­műsor ellen, amikor — úgy nek” műsorban jelzett har- hiszem teljes joggal — bát- madik oldalával sem. ran észrevételezhetjük a va­sárnapi teljes adásnapok im- Hat így festett ez a vásár- filmet láthatjuk, a Telesport már krónikussá vált érdekte- naP. is- .Ily®a kényelmesen, a súlyemelő Európa-bajnok­sm. sssrsst äää sr - —* 5r*j2r£ s&ss? äs ssr*Ä sz ahol nagy tarkaság látszatá­val minden bóvlit elsózhat a műsorszerkesztés. Igazolásá­ra elegendő csak a legutóbbi programot végigsorolni. A délutáni műsorrészt ter­mészetesen ezúttal is Gorri lélegzetelállítón bárgyú ka­landjai vezették be (isten tudja mór, hányadik elha­nyagolható alkalommal), majd A vadon törvényei természetfilm-sorozat hato­dik részét láthattuk. Ez a vállalkozás sem túlzottan ér­dekkeltő, s meg sem közelíti a vállalkozók korábbi üde és színes (Francis a nagyva­dak országában) produktu­mát; valamiféle halvány is­métlése annak. Hogy a továbbiakban se legyen hiányérzetünk soroza­tok vonatkozásában, ezúttal a Delta helyett a Prizma je­lentkezett, mely formai és tartalmi komponenseiben né­miképp az előbbivel rokon. Mindenesetre az adásnap ta­lán legszínvonalasabb mű­sorát adta félórás idő kere­tében. A Telesport ezúttal NB I. B-s labdarúgó-mérkőzésre látogatott. A szakrovat vá­lasztása azonban az Egri Dózsa—BVSC meccs közvetí­tésével aligha keltett különö­sebb várakozást, hiszen szom­szédos megyénk csapata a bajnokság kimenetelét illető­en „páholyban ül”. A műsor- változás feletti bosszúságun­kat (eredetileg a Bp. Honvéd Kulturális [★i TÍZ NYELVEN BESZÉL az mán, a „nagy palóc” Szklabo- nap, ugyancsak a Palóc nyal a könyv, amely a balassagyar- nyán. Mint tudvalevő, Mik- ’71 keretében faipari szemi- mati Palóc Múzeum könyvtá- száth Nógrád megyében kezd- náriumot rendeznek a bútor- rának legrégibb darabja. Az te pályafutását, itt házasodott gyár kultúrtermében. 1594-ben kiadott, öt kilónál is meg, mindkét alkalommal nehezebb szótárban ugyanis Mauks Ilonával és ugyancsak minden szó tíz nyelven talál- a Nógrád megyei Horpácson ható meg: héber, görög, fran- telepedett le élete végéig, ahol MÓDSZERT AM FÜZETET cia, olasz, német, belga, spa- múzeum is őrzi emlékét. Mint állítanak össze a rejtvényfejtő nyol, lengyel, magyar és angol értesültünk, a Mikszáth-év- klubokról a Népművészeti In- nyelven." Más értékes könyvek fordulót az UNESCO is felvet- tézet megbízásából a balassa- is találhatók a múzeum hely- te programjába, történeti könyvtárában, így többek között Bél Mátyás 1735 -1742-ben kiadott egyetemes történelmi könyve, a Notitia Hungai’iae novae historico- geggraphica, az első tudomá­nyos igényű, magyar történeti forráskiadvány. ’★1 gyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ munka­társai. Egyébként országosan alakulnak a rejtvényfejtő klubok a balassagyarmati fel­hívás nyomán, s ezek közül ez egri Berva, valamint Kunma­daras és Pápa rejtvénvfejtői már el is küldték nevezésüket a közeli versenyre. A június ŰJABB KIÁLLÍTÁSRA KÉ­SZÜLNEK a balassagyarmati Horváth Endre Galériában, ahol június 27-én, vasárnap mutatkozik be a közönség előtt műveivel G. Staindl Ka- I*; talin és Garányi József, a két 27-i országos versenyre eddig ismert Munkácsy-díjas kerá- 60 egyéni rejtvényfejtő jelent- ÖTVEN ÉVE LESZ VÁROS mikus. Számos külföldi siker, kezett. Bejelentette részvéte- 1972 ben Salgótarján Az év- számtalan külföldi kiállítás lét a jugoszláv klubok vezető- forduló megünneplésére már utál? Járulnak hozzá a Hör- je is, aki tapasztalatokat ki­készül n gazdag kulturális vath-galérU rendezvényeinek van szerezni a legközelebb magas színvonalához. A meg- Jugoszláviában megrendezésre nyitót Majoros János, kétsze- kerülő rejtvényfejtő világver- res Munkácsy-díjas kerámikus senyre. tartja. r*l program, amelynek nyilván­valóan szerves része lesz az egybeeső Mikszáth-évforduló. 1972. január 16-án, tehát 125 éve született Mikszáth Kál­Csécsén kerestem, ahol tanít, de Szitákon találtam meg, ahol tanult, Csákvári Ilona Zsófia ta­nítónőt, aki akkor éppen vizs­gára készült tudományos szo­cializmusból és etikából. A harmadik évet végezte az egri pedagógusképző főisko­lán, a magyar—történelem szakon. Huszonkét éves, erős, vál­— Van női szakasz is? — Nincs. Én vagyok egyedüli nő. De bírom a megpróbáltatásokat. Nemrégi­ben volt a gyakorlatunk. Pisztollyal lőttem, kézigráná­tot dobtam. Január 16-án es­küdtem föl, az idén. — Hogy futott az eszébe? — Mindig érdekelt a mun­parancsnoka szóban is tájé- az koztatja az elvtársnőt a felvé­tel idejéről és módjáról.. Azóta már jól helyt állt, többek között a sóshartyáni gyakorlaton is. — Tehát magyart és irodal­mat tanít? — Dehogy. Az elmúlt tan­évben a számtantanárnőt is kásőrség. Talán édesapám ré- helyettesítettem, két asztály­las, szőke lány, mintha csak vén kedveltem meg. Azután ban pedig történelmet tanítot­egy szovjet partizánfilmből lépett volna elő. — Pásztón végeztem a gim­náziumot — mondta. — Egé­szen véletlenül lettem peda­gógus. Odasodródtam vala­hogy a képesítés nélküliek kö­zé ... — Megbánta? — Egyáltalán nem. Az a tapasztalatom, hogy csak így, a gyakorlati munka közben le­het igazán megismerni az éle­az is hozzájárult, hogy nem tam. tudtam tartalmas kapcsolato- Közben édesanyja is át­kát kialakítani és igy sokat ment a szobán. Tsz-tag volt, Jelentkeztem unatkoztam. Pasztára... — Hogyan fogadták? — Közölték, hogy csak fér­fiegységek vannak. Írtam te­hát a Munkásőrség Országos Parancsnokságának. Vártam nagyon a választ.. T Levelet keresett elő. és meg­jegyzés nélkül elém telte Pi- linyi Sándor szervezési tét. Édesapja az Útfenntartó Vál- tályvezető válaszát lalatnál dolgozik, már nyug- „Kérésére értesítem, hogy díjas korban van, de még jól a munkásőrségbe való felvéte- tartja magát. A munkásőrség- lének nincs akadálya. A pász- ben is mindig jól megállta he- tói járási egységben ugyan beteges, nyugdíjba ment. — Tehát pedagógus és mun­kásőr? Melyiket érzi közelebb magához? — Van egy titkolt tervem — úgy néz körül, mint aki fél, hogy valaki meghallja. — Újságíró szeretnék lenni. Ol­vastam a Magyarországban, hogy van egy úgynevezett új- osz~ ságíróiskola. Azt szeretném el­végezni ... Ez rendkívül meglepően ha­tott. Nem véletlen, hogy ami­kor a rövid látogatás után bú lyét. — Igaz, hogy maga is mun­kásőr? — kérdezem. Gyorsan válaszol. — Körülbelül fél ével csúzni kezdtünk, úgy tettük nincs női alegység, de ez nem aZf, mintha egy régi kedves is meghatározója a felvétel nek. Valószínű, mire ezt az ér­tesítést kézhez kapja, Robot­ka János elvtárs, az egység kolleginától válnánk el. Még­pedig nem is hosszú időre. L. Gy. '•k AZ IDEOLÓGIAI KÜL- NYOLCVANKÉT ÉVES MŰ- DÖTTSÉG tagja volt Kiss VÉSZ kereste fel Cze Lászlót, Sándor, a szécsényi járási a szécsényi Művelődési Köz- pártbizottság első titkára is, pont fiatal igazgatóját, hogy így nemrégiben tért haza Ke- bemutassa néhány művét. A merovóból. Mint elmondotta művész: Arday Rezső, nyug- egy napra külön meghívást díjas pedagógus. Magával hoz- kapott Butyanovtól, a novo- ta azt a rajzát is, amely kuznyeczki járás első titkárá- Nagybányán készült és amely- tói. Teljes napot töltöttek el a ért a Képzőművészeti Főis- járás neveztességeinek meg- kola igazgatója felvette öt ta- tekintésével, tolmács nélkül, nulói sorába. A világháború Kölcsönösen nem ismerték azonban megakadályozta, hogy egymás nyelvét, mégis kitű- pedagógusból festőművésznek nőén megértették egymást, tanuljon. Autodidakta módon Ügy látszik, a barátság nyelve készült műveiből a művelődé- nemzetközi... si központ kiállítást kíván rendezni. f*l Hf) MINDEN JEGY ELKELT az Expressz-zenekar, valamint MA, KEDDEN KEZDŐDNEK Harangozó Teréz, Hofi Géza, a Nógrád megyei Fémipari Koós János és Korda György Vállalat balassagyarmati klub- salgótarjáni vendégszereplé- termében a Vasas-szeminá- sére. Mint ismeretes, az együt- riumok. A megyei meghívót- tes szerdán délután 17.30-kor tak 13.30 órától általános és és este 20 30-kor mutatkozik szaktémákat hallgathatnak be a József Attila Megyei meg, az előbbieknek dr. Fe- Művelődési Központ színház- kete István, az Egyesült Izzó termében. Hasonló nagy ér­munkatársa, az utóbbiaknak deklődés mutatkozik az Illés- Szentiványi Ede. a Gépipari együttes és Koncz Zsuzsa jú- Tudományos Egyesület mun- lius 4-i, salgótarjáni vendég- katársa lesz az előadója. Hol- szereplése iránt is. \A szicíliaiak klánja Felfokozott izgalom, kitűnő színészek DÁNIEL LÁNG­INCIDENS aí92-es HAMUMON 13. Éjszakánként, ahogy ébren fe­küdt, és az ázsiai madarak szavát meg a majmok rikolto- zását figyelte. mindig azon kapta magát, hogy a katonai fegyelem, a parancsadási lán­colat titkain rágódik, amely mint minden hadseregben, eb­ben is átjárja a katonaélet minden mozzanatát, éppen úgy áthatotta a tiszteket, mint a sorállományt, az ön­kénteseket, mint a besorozot­takat, sőt a diplomás Vorstot vagy Reilly-t éppen úgy, mint az iskolázatlan Meserve-öt vagy saját magát. Mindigazon rágódott, hogyan lehet megke­rülni a szolgálati utat, mert biztos volt benne, hogy ez a rendszer minden bajának okozója. Most már látta, mennyire tévedett, amikor azt gondolta, hogy a lány­megerőszakolásáról és meg­gyilkolásáról szóló jelentése azonnali intézkedéseket von maga után, mint az a civil világban történt volna. Rájött, hogy a hadseregben az efféle intézkedés teljességgel az em­ber felettesének elbírálása alá tartozik — kivéve, Ha az em­ber meg tudja találni a mód­ját, hogyan kerülje meg felet­tesét. Az őrülettel volt hatá­ros Erikssonr.ak az a felisme­rése, hogy Mao újra áldoza­tul eshet a katonai fegyelem­nek, ugyanúgy, mint a 192-es magaslaton, ahol Meserve pa­rancsait csakis őrmesteri rangja szentesítette. „A ki­képzés alatt beleijesztik az embert ebbe a fegyelembe” — mondta Eriksson. „Engedel­meskedj a föiöttesednek, kö­vesd a szolgálati utat, vagy sötétzárkába kerülsz.” És még valami fokozta csüggedését: nem tudta meggyőzni magát arról, hogy Vorstot tekintse a főbűnösnek, minden aljasság forrásának. „Csak úgy látszott, mintha ő fuserálta volna el az egészet, de tudtam, hogy neki is van fólöttese, és a fö- löttesének is van. Hát ilyen dolog a szolgálati út — az ember sose tudja, ki hibás, és mi miatt. Az ember ott nem felel a viselkedéséért. Ha nem lóg ki a sorból, ha nem akasztja meg a rendszert, azt csinál, amit akar.” Ennek a boldogtalan Idő­szaknak talán a legfájóbb fel­fedezése az volt, emlékezik Eriksson, hogy katonatársai sem lelkesedlek azért, amit Mao érdekében tenni igyeke­zett. Persze voltak néhányan, mint például Rowan, akik ugyanúgy gondolkoztak, mint ő, de a nagy többség éppen úgy látta az ügyet, mint a tisztek. Űjra és újra megtör­tént, evés közben, vagy nyílt terepen, amikor pihenőt tar-r tóttal?, Hogv valaki azt mond­ta neki (amit Vorst), hogy nincs értelme egy szenvedést még több szenvedéssel tetézni azzal, hogy elítéljék Meserve- öt és társait, hiszen (Reilly is ezt mondta) a háborúnak az erőszak az anyanyelve, és ter­mészetes. hogy ezt nem min­dig lehet fékezni. Eriksson folyton hallotta azt a jól is­mert érvet is, hogy a Viet- kong tagjai is elragadtak lá­nyokat, erőszakoskodtak, és kivégeztek lakosokat „Mondd csak, Sven, honnan tudod, hogy az a lány nem tartozott a Vietkonghoz?’’ — kérdezte tőle egy oklahomai lövész egyik este. amikor Eriksonnal lefekvéshez készülődtek körle­tükben. Napról napra úgy érezte, emlékezik Eriksson, mintha háborúba keveredett volna a háborúval, mintha bajkeverő volna, aki alá akarja ásni az életbenmara- dás pontosan kidolgozott, lét- fontosságú szabályzatát. Mikor visszatért a táborba a J92-es magaslatról, azt hitte, hogy csak egy szerencsétlen vélet­len hozta össze osztaga pszichopatáival, de minél több katonatársa kelt az osztag védelmére, annál tarthatatla­nabbnak tetszett ez a gondo­lata. „Ahogy hallgattam őket, az az érzésem támadt, hogy számtalan Meserve és Clark vesz körül” — mondta. „Mint­ha egy túlszervezett dzsungel­be kerültem volna” — csupa név, rang, és sorszám, alig valami más. • Bár lehangolta a szakasztá­bor légköre, folytatta Eriks­son, azért találkozott elvétve a tisztességgel is. Időbe tel­lett, amíg erre rájött, és fur­csa módon a tisztesség ható­erejéről annál inkább megbi­zonyosodott, minél többet töprengett Vorst „elsimító” ügykezelési módszerein. Ahogy százszor is végiggondolta az egészet, egyre inkább gyanút fogott, alighanem foghíjai vannak a százados magabiz­tos, látszólag megtámadhatat- lan álláspontjának. Ha nem volnának ezek a foghíjak, kérdezte magától Eriksson, akkor miért nem mondta ne­ki mindjárt a százados, hogy hordja el magát? Miért volt fontos neki, hogy háromszor is megtárgyalja Mao halálát? Csak ezekkel a foghíjakkal magyarázható, hogy a század­parancsnok ennyi buzgalmat tanúsított, hogy Eriksson biz­tonságba kerüljön. Mi másért oszlatta volna fel Vorst az osztagot, s hagyta csupán Ma- nuelt „lőtávolon belül” Eriks- sonhoz? És csakis ezért ajánl­hatta fel neki, hogy elhelyezi a századtól. Üzletszaga volt a dolognak, de miért kell egy századosnak ahhoz folyamod­nia, hogy alkudozzék valaki­vel, aki a ranglétra legalján áll? Miért igyekezett annyira elpalástolni egy ismeretlen parasztlány halálát, ha nem azért, mert rájött, hogy a tisz­tesség erőivel is számolnia kell? Ahogy így tépelődött, emlékezik Eriksson, kialakult a fejében egy stratégia. „Hogy mennyit tehetek Maóért, az csupán attól függött, találok-e valakit, akinek a rangja és a tisztessége is megvan ahhoz, hogy segíteni tudjon” — mondta. „Ha nem találok sen­kit. akkor megrekedtem a szolgálati út csapdájában.” (Folytatjuk) Ä vizsgálóbíró szobája előtt egy többszörös gyilkos, Roger Sartet várja kihallga­tását. Amikor Sartet-t be­szólítják, a rendőrnek álcá­zott Aldo zsebébe csúsztat egy fűrészt. így Le Goff felügyelő hiába örül annak, hogy a bűnös nemsokára el­nyeri méltó büntetését. Ro­ger a fűrész segítségével fel­vágja a rabszállitó kocsi padlózatát és megszökik. így kezdődik — nem min­den izgalom nélkül — Henri Verneuil filmje. Az indítás szinte mindent elárul. Szicília már-már köz­helyszerűen a felfokozott in­dulatokat, a déli tempera­mentumot, a vérbosszút su­gallja a nézőnek. A klán szó is közismerten hasonló, bár kegyetlenebb, embertelenebb tartalmat asz- szociál. ::.És ami a látványos, színes francia filmben törté­nik, (repülőgép-eltérítés, Franciaországban, Ameriká­ban, Itáliában játszódó cse­lekmény) a filmcímben ere­dendően meghatározottakhoz igazodik. így aztán a néző, aki el­látogat a moziba, nem csa­lódik. Ezúttal valóban azt kapja, amit a cím ismereté­ben elvár: mozgalmas bűn­ügyi históriát, ismert, sőt, világhírű sztárokkal, hiszen a kulcsszerepeket olyan köz­kedvelt színészek alakítják, mint a 85. szerepében újra bizonyító Jean Gabin (Vitto­rio Manelese), Alain Delon (Roger Sáriét), Sidney Chap­lin (Jack), Lino Ventura (Le Goff felügyelő) és Irina De- mick (Jeanne). A rendező betartja az ef­féle filmek jól bevált sza­bályait. Jól adagolja az iz­galmat, nem lépi túl a be­vett szokások által megsza­bott korlátokat. Ezért nem több és nem kevesebb ez a film a siker­re joggal aspiráló látványos kalandfilmek bármelyikénél. A szövevényes cselek­ményt egyenes szálú vezérfo­nal teszi könnyen áttekint­hetővé. A színészek ezúttal köny- nyű feladatot kaptak. Játé­kukon érezhető is, hogy könnyed kirándulásnak, pi­henésnek szánt hét végi ki­ruccanáson vesznek részt, ez azonban nem válik zavaróvá. Igazat kell adnunk a Va­riety kritikusának, aki a lap 1969. december 10-i számá­ban ezt írja: „A film biz­tos siker Európában... A technikai megoldások, trükk- hatások gondosságról és je­lentős ráfordításról tanús­kodnak. Egy kicsit ismerős, de lényegében látványos film, a legtöbb helyen si­kerre számíthat.” Henri Decae felvétele! és Ennio Morricone zenéje se­gítik a film meséjét. Az előbbi illusztratív ereje, az utóbbi mértéktartó aláfestő funkciója révén dicsérhető. n. t. 4 NÓGRÁD - 1971. június 22., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents