Nógrád. 1971. június (27. évfolyam. 127-152. szám)
1971-06-16 / 140. szám
Az Aida Sa’gófarjánban Százéves opera — fiatal közönség Bizonyára kevesen tartják számon, hogy az Aida, Verdi csodálatos operája az idén ünnepli keletkezésének százesztendős évfordulóját. (Bemutatták december 24-én!) Mégpedig nem is akárhol került bemutatásra. A Don Carlos párizsi sikeres bemutatója után négy esztendővel az Aida szokatlan helyről, Kairóból indult el a siker útjára. Izmail Egyiptom alkirálya ugyanis, aki ország-világ előtt be akarta mutatni, hogy mennyire barátja a kultúrának és különösképpen a zenének, a Szuezi-csatorna megnyitását fényes ünnepségekkel kívánta összekötni. A Verdi-bemutató fényesen sikerült, ami Bottesini karnagyon kívül elsősorban a parádés szereposztásnak is köszönhető volt. Világhírű énekesek egész sora vonult föl az óriás színpadon: Grossi, Pozzoni-Anas- tasi, Medini, Mongini és Costa. Csak Verdi hiányzott a remek eseményről, akit betegsége otthon tartott. Pedig a siker fő érdeme mégis őt illeti, hiszen újból sikerült olyan operát komponálnia, amely világszerte fölrázta a műértőket ugyanúgy, mint a szabadságra áhító tömegeket. Hiszen Verdi művészetének éppen az a fő erénye, hogy szoros kapcsolatot tartott mindig a néppel és elkötelezte magát a mindenkori és min- denholi szabadságharcok eszméivel. A legyőzött etióp király, Amonastro éneke úgy szárnyal, hogy az bármely le- igázott nép fájdalmát és lázadását önmagában hordozza. Éppen ezért az egyiptomi történelem a Nílus-menti táj, az ősi istenek emlegetése csupán keret ahhoz a tartalomhoz, ami egy életen át táplálja Verdi operáit. S amely teljesen időszerűnek hatott, amikor az Aidát bemutatták, sőt időszerűségét, frisseségét ma sem vesztette el. Verdit a nép a szabadság, a forradalom zeneszerzőiéként tisztelte, s a Ghislanzoni szövegkönyvére írt opera címszerepe, Aida megszemélyesítője mindazoknak, akik önzetlenül szolgálták és szolgálják népük szabadságát. Aida szerelmét, boldogságát, életét áldozta fel a nemes célért. ' Az Aida száz év alatt hatalmas sikersorozattal tette halhatatlanná sok más műve mellett Verdi nevét. Magyarországon is számtalanszor szerepelt már a színházak és az opera műsorán. (Először a Nemzeti Színház mutatta be 1875. április 10-én, az Operaház műsorán először 1885. április 12-én szerepelt.) Újabban már szabadtéri színpadokon is láthattuk, így például a szegedi szabadtéri játékok keretében, azonkívül a Margitszigeten, ahol különösen nagy lehetőség nyílott a hadsereg látványos fölvonultatására, a tömegek szerepeltetésére. Mégis, az az érzésünk, hogy az Aida nem tipikus szabadtéri opera, a zárt hely mindig emel valamit az előadás ünnepélyességén. Ez volt az észrevételünk tegnap este is, amikor a debreceni Csokonai Színház opera- társulata a százéves operát vitte színre a fiatal, salgótarjáni operalátogató közönség előtt. A csodálatos dallamok, a fordulatos cselekmény, a szerelem és a hazaszeretet szembekerüléséből táplálkozó konfliktus a teremben nagyszerűen kibontakozott és forró sikerré tüzesedett. Aggódtunk Amnerisért, meghatódtunk Aida szomorú sorsán és még Radamesnek is kijutott részvétünkből. A kitűnő debreceni együttes ismét kiváló operaelőadást produkált, szinte nehéz kiválasztani, hogy kit dicsérjünk a szereplők közül. Minthogy Amnerist és Aidát kettős szereposztásban hozta el a színház Salgótarjánba, érdeklődéssel figyeljük, hogy a mai szereposztásban hogyan sikerül megismételni a tegnapi forró sikert. Mert, bár fiatal közönség a salgótarjáni, most ízlelgeti az operát, a tévé és a rádió segítségével máris ott tart, hogy meg tudja ítélni, igényes-e egy előadás. Az Aidát tegnap, a József Attila Művelődési Központban igényesnek találta. L. Gy. ŐSKRITIKA DANIEL LANGINCIMHS «Itt« magauatoh 8. De egyik eshetőséget sem tudtam végiggondolni. Tudtam, hogy elszigetelődtem az osztag többi tagjától, amikor nem voltam hajlandó bemenni a lányhoz, és arra gyanakodtam, hogy mindvégig engem figyelnek a bozótból, mikor teszem meg ,az első áruló mozdulatot Macival. Ügy éreztem, azon nyomban ránk lőnének, de legalábbis Meserve szökés vádjával hadbíróság elé vitetne. A többiek persze őt támogatnák. Azt mondanák, csak álmodtam, hogy az osztag elrabolt egy lányt, és mindenki bolondnak nézne.” Eriksson nyugtalanul fészkelődéit a díványon, majd így folytatta: „Mikor visszaléptem a viskóba, láttam Maón, hogy már nem fél tőlem. Már nem szipogott és már volt egy kis bizakodás a szemében. Pedig hiába, mert odakinn arra az elhatározásra jutottam, hogy a világon semmit sem tehetek érte. Életem legnehezebb döntése volt, és nem választhattam a lehető legjobb megoldást, mert akkor Mao talán még ma is élne.” Az osztag visszatéréséig Mao állapota észrevehetően rosz- szabbodott. A visszatérők lá4 NOGRAD - 1971. zasan köhögve látták viszont, és Clark máris azon volt, hogy a lány halálát aznap estére hozza előre. Meserve azonban nyugalomra intette. Kifejtette, hogy egy jóízű alvás csodákat művelhet Mao egészségével, s ez esetben ő például szívesen meglátogatná reggel is. Rafe később azt vallotta, hogy az őrmester kitárulkozó hangulatban volt, vidáman jegyezte meg embereinek, hogy nem mindennap történt meg vele, hogy tüzérségi támogatásra érdemesítették, és ugyanaznap még nővel is lehetett. Mao is az osztaggal aludt a viskóban, egyedül az egyik sarokban. A katonák felváltva őrködtek a holdfényben, feszülten ügyelve minden gyanús mozgásra. Mao végigköhögte az éjszakát, és Clark egyszer újra felvetette, hogy most rögtön végezzenek a lánnyal. Eriksson azt mondta: „Clark szólt Meserve-nek, hogy a lány köhögése elárulhatja tartózkodási helyünket, de nem hiszem, hogy a Vi- etkongtól félt. Inkább az élő tanút akarta eltenni láb alól.” !*) Reggel valamennyien nem sokkal hat óra után keltek, és hamarosan Mao sorsa is megpecsételődött. „Gyorsan követték egymást az események azon a napon” — emlékezik Eriksson. Az első az volt, hogy Mao még kevésbé vonzó külsővel ébredt, mint ahogy lefeküdt. Láza és köhögése súlyosbodott, és ez egyáltalán nem vált a javára. Meserve szinte ügyet sem vetett rá. Jobban érdekelte a várható hadművelet, legalábbis egy-kettőre kiadta a paranjúnius 16., szerda csőt az Indulásra. Távozás előtt még utasította Erikssont, Rafe-et és Manuelt, hozzanak egy napra való vizet a patakból. Mire visszatértek, láthatták, hogy Clark immár nem egyedül indítványozza Mao korai halálát. Meserve is erre az álláspontra helyezkedett, a két rangidős katona szemmel láthatóan azalatt egyezett meg, míg a többiek megtöltötték a kulacsokat. Mao állva, némán, értetlenül hallgatta őket, és Meserve közölte, hogy meg kell szabadulniuk tőle. Ha harcba keverednek, a lány csak akadályozná őket, de mindenképpen észrevenné egy felderítő helikopter legénysége, és megkérdezné, hogy mit keres a lány az osztagban. Csak azt kell eldönteni, folytatta Meserve, hogy mikor és hogyan gyilkolják meg, de akárhogyan is döntenek, úgy véli, Erikssont kell megbízni a végrehajtással; ha nem vállalná, „harc közben elesett” lesz belőle.. A hadsereg bűnügyi nyomozóinak Manuel később elmondta: „Meserve közölte Erikssonnal, azért kell neki megölnie a lányt, mert egyedül neki nem volt vele dolga, de Eriksson azt válaKulturális H1K3KÍ5B TŰZÍRÁS. Az úttörőmozgalom fennállásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Úttörők Szövetsége pályázatot írt ki az úttörők életét ismerő költők számára. A pályázatra érkezett versek közül a legjobbakat Tűzirás címmel az Ifjúsági Lapkiadó gondozásában jelentették meg. A „Meghajtott zászlóval” című részben a nagy forradalmakról, a felszabadulásról, hősökről, művészekről és tudósokról, valamint az emberiség nagy tetteiről olvashatunk. A „Fújd meg a sípot!” című fejezetben az úttörőzászlóról és egyéb jelképekről, úttörőfoglalkozásokról és játékokról, táborokról, kirándulásokról szóló versek kaptak helyet. A harmadik fejezet „A szél meg a Nap” címet kapta. Ez a rész a természetről, a négy évszak szépségéről szól. A „Nyitni- kék” című fejezetben gyűjtötNYÁRI KIÁLLÍTÁSOK Salgótarjánban. Hagyomány már, hogy Salgótarján nyári kulturális életét változatos képzőművészeti kiállítások teszik még vonzóbbá. A sorozat első eseményeként nyitották meg másfél hete Konecsni György emlékkiállítását. Július elsején nyílik a megyei művelődési központ üvegcsarnokában a Műcsarnok gyűjteményéből egy, a magyar iparművészetet reprezentáló tárlat. Júliusban és augusztusban folytatódik a már hagyományos szabadtéri kiállítás a Tanácsköztársaság téren. Több kiváló magyar szobrászművész eredeti alkotását mutatják be így az érdeklődőknek. A nyári sorozat az augusztus 20-án nyíló, 25 év legjobb politikai plakátjaiból rendezett tárlattal zárul. KORSZERŰ PROPAGANDA. Jogosan kifogásolták a salgótarjániak, hogy több ízben nem volt megfelelő a megyei József Attila Művelődési Központ propagandája. A művelődési központ éppen ezért két szakemberből álló dekorációs csoportot hozott létre, akik az intézmény reklámja mellett tevékeny szerepet játszanak a dokumentációs bemutatók és rendezvények kiállításában. A korszerű népművelési propaganda megköveteli, hogy a közönséget mindig megfelelő időben tájékoztassák, tudatosítsák velük előre az eseményeket. A dekorációs csoport létrehozása a közönség pontosabb informálása érdekében is történt. Tehát frissebbé válnak a művelődési központ hirdetőoszlopai. S ez nemcsak a közönség, hanem az intézmény számára is jelentős eredmény. MOZIÉLET hétig ugyanaz ték össze a mindennapok úttörőtetteiről szóló verseket. Az utolsó fejezetben, amely a „Kinek karja van” címet viseli, a munkában, a pihenésben örömöt találó ember, a boldogan játszó gyermek derűs képei elevenednek meg. A kötet hasznos olvasmány a gyermekek számára, egyben segítséget nyújt ünnepélyek, évfordulók, különböző úttörő- össze jövetelek, -'rendezvények műsorához. * FOTÓPÁLYÁZAT. A szekszárdi szüreti napok alkalmával ötödször hirdeti meg a rendező bizottság, a Tolna megyei fotóklub és a Népművelési Intézet az országos fotó- kiállítást és -pályázatot. A pályázat témája kötetlen. A Tolna megyei Tanács díjára azok az alkotások pályázhatnak, amelyek a felszabadulásunk óta megváltozott életünket mutatják be. Szekszárd város díját szürettel kapcsolatos kép nyerheti el. A pályázatra beküldhetők kiállításokon szerepelt, de díjat még nem nyert alkotások is. A pályázók öt alkotással szerepelhetnek (a hosszabbik oldal mérete 40 cm). A kép hátán fel kell tüntetni a szerző nevét, címét, klubját — szakkörét, a kép címét és a felvétel helyét. Beküldési határidő: augusztus 10. Nevezési lapokat a Szekszárdi városi Rendkívüli érdeklődésre tarthat számot az a két film, amelyet a salgótarjáni November 7. Filmszínház csütörtöktől egy heti időtartamra délutáni és esti műsorára tűzött. A délutáni műsorban június 17-től 23-ig a Néma barátok című, színes, román—kanadai film szerepel, este pedig ugyanezen a hét napon a Szicíliaiak klánja című színes, szinkronizált, francia filmet vetítik. A Néma barátok bűnügyi film a javából, amelyben ráadásul Rin- tintin mai utódaként két bnavútettető seriff is akcióba lép és mint végül kiderül, nem is olyan együgyű ő. mint amilyennek látszik. A Szicíliaiak klánja ugyancsak izgalmas, fordulatos cselekményével fogja vonzani a bemutató mozi közönségét. Itt viszont a vizsgálóbíró szobája előtt egy többszörös gyilkos várja kihallgatását. A gyilkos azonban egy rendőrnek álcázott cinkosa segítségével megmenekül a rabszállító kocsiból. A rendkívül fordulatos, izgalmas cselekmény önmagában is vonzó lehet, hátha még olyan nevek vonulnak fel a szereplők sorában, Jelenet a Szicíliaiak klánja című színes, szinkronizált, francia filmből Tanács Művelődésügyi Osztályától lehet igényelni. Címük: Béla tér 8. szólta, hogy szó sem lehet róla.” Meserve azonban nem váltotta be fenyegetését. Eriksson meglepetésére és mély megkönnyebbülésére a Diaz- unokafivérekre irányult az őrmester figyelme, először Rafe- et, aztán Manuelt kérve, hogy hajtsa végre a gyilkosságot. „Mindketten nemet mondtak. Nagyon határozottan. Izgalomba jöttem” — emlékezik Eriksson. A türelmetlen Clark önként vállalkozott, Meserve azonban ragaszkodott hozzá, hogy közösen végezzenek a lánnyal. Clark majd megkéseli elölről, ő meg hátulról döfi át a bajonettjével, és a 192-es magaslat tetején majd ledobják a holttestet egy szikláról, ahol előző nap felderítő úton jártak. Kilenc órakor mindnyájan el is indultak a szikla felé. A felkapaszkodás tovább tartott, mint az előző napon, mert a csomagok lelassították lépteiket. Manuel ezúttal maga vitte a hátizsákját. Rádiós lévén, Meserve-vel és Clarkkal az előőrsben haladt; Mao tíz méterrel utánuk holtfárad- tan vánszorgott a göröngyös talajon, elöl Rafe őrizte, és végül, leghátul haladt Eriksson. Egy óráig tartott, amíg felértek, és alig érkeztek a szirt- hez, amikor az alattuk elterülő vidéken Rafe felfedezett öt parasztruhás vietnamit, akik egy hegyi ösvényen, a patakparti rizsföldek felé igyekeztek. Kiderült, a Vietkong- hoz tartoznak, mert amint észre vették, hogy meglátták őket, kézi fegyverükkel az osztagra lőttek, irányt változtattak, és ideiglenesen eltűntek szem elől. Meserve azonnal rádióüzenetet küldött a szakaszparancsnokságra, Reilly hadnaggyal beszélt, és azt indítványozta, hogy rajtaütnének a Vietkong-katonókon. (Folytatjuk) ros ügyességű kutya is bemutatkozik. A történet azzal kezdődik, hogy Carlos, a sötétlelkű kalandor, ráveszi gyenge Jellemű barátját, hogy a gyors meggazdagodás érdekében tegyék el láb alól annak gazdag sógorát, hogy így azután néhány kisebb akadály leküzdésével övék legyen az egész vagyon, ördögi tervet eszelnek ki. Látszólag minden sikerül is, de akkor lép közbe London, az erős kutya, aki kihúzza gazdáját a folyóból. A magát ügyefogyottnak mint Jean Gabin, Alain Delon) Sidney Chaplin, hogy csak néhányat említsünk a sztárparádéból. Joggal írta róla a Le Dra- peau Roge című francia lap. hogy: „Az a közönség, amelyik szereti a túl sok problémától mentes bűnügyi filmeket, megkapja pénzéért amit vár. Egy egész csapat sztárt, Franciaországban, Olaszországban, Amerikában játszódó történetet, eltérített repülőgépet, sok pénzzel és Ismerjük el, sok tehetséggel készült filmet.’1 AJÁNLATUNK ■ 3 Hovatovább inkább bosszantó, mint szórakoztató az a maratoni fejtörő játék, melyet kezdetben oly szívesen vártunk vasárnaponként a televízióban. A Kicsoda—micsoda? azonban időközben elvesztette vonzását, mert kiderült, hogy a játékszisztéma igen könnyen elsajátítható, példa rá, hogy óvodások fogas feladványokat jóval határidőn belül fejtenek meg. S, ha mégis, valakinek nagyon nem megy valami — mint a legutóbbi, vasárnapi játék alkalmával tapasztalhattuk —, ott van a jószívű játékvezető, az együttérző zsűri, óra állj, és következnek a rávezető körülmagyarázások, a versenyzőnek úgyszólván szájába rágják a megfejtést és öt-hat, legrosszabb esetben kilenc perc alatt zsebébe kerül az 1200 forint. ) Kezdeti időben az volt a szenzáció, ha valaki átverekedte magát a három témakörön, ma inkább az ellenkezője, az tudniillik, ha elvérzik a játékban. És egyre inkább ehhez szükségeltetik különleges adottság, vagy pillanatnyi diszpozíció. S úgy tűnik, mintha már a játékrendezők is unnák egy kissé az egészet, legalábbis erről árulkodik a játékvezetők és a zsűritagok egybehangolatlansága, egymásnak ellentmondó álláspontja némely kérdés kapcsán. (Vasárnap például áz egyik történelmi korszakkezdet meghatározásában.) Kétségtelen, hogy bizonyos sorozatok egy idő után elfáradnak, kiélik önmagukat. Ha ilyen jelek mutatkoznak, kár tovább erőltetni. S az az érzésem, ez a helyzet a Kicsoda— micsoda? esetében is. Kár erőltetni, ha nem megy. Illetve, ha már ilyen túlságosan is jól megy. Mert így már nincsen benne fantázia. [★) Ma, szerdán a Telesport folytatja közvetítéssorozatát az ökölvívó Európa-bajnokságról. 17.55-kor kerül sor a Régi kérdések — új válaszok című, rendkívül hasznos ismeret- terjesztő sorozat ötödik témájára, mely az evolúció törvény- szerűségeit vizsgálja. Az esti fő műsorban, 20 órától a Barbara New Yorkban című N$ZK filmet láthatjuk. (barna)